Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-29 / 31. szám
8 iotas ■w TEREFERE TARJÁN GYÖRGYIVEL — Kérek egy rövid életrajzot. Hisz olyan fiatal vagy, hogy hosszút úgysem kérhetek. — A rövidséggel egy kis baj lesz. Éveim száma ugyanis nem áll arányban az eseményekkel. Velem már sok minden történt ám. — Kezdd csak el, majd szólok, ha kifogyott a toliamból a tinta. — Pesti gyerek vagyok, de hatéves koromtól tizenkét éves koromig a nagyszü- leim neveltek Nagyváradon. Ott tanultam meg libát tömni és szőlőt kapálni, aztán Pestre kerültem és Itt megtanultam úszni, de úgy, hogy egymás után nyertem az ifjúsági bajnokságokat. Az Iskolából kikerülve először a postán dolgoztam, mint ügykezelő, illetve csomagoló. Később gyógyszertári asszisztens lettem, még később az Otthon Áruházban pénztáros és majd elfelejtettem, édesanyám röntgenorvos, mellette is dolgoztam egy ideig. Mindez nem elégített ki, ezért jelentkeztem először benzinkutasnak, majd taxisofőrnek, de egyiknek sem vettek föl. Aztán úgy gondoltam, hogy autóversenyző leszek. De ezzel a tervemmel hamar felhagytam, és elhatároztam, hogy világjáró leszek. — Világjáró? Ennek a foglalkozásnak hogyan kell nekifogni? — Például úgy, hogy az ember énekesnő lesz, és „hivatalból“ utazik. Ebből az elképzelésemből kiindulva jelentkeztem a Konzervatóriumba, ahol rögtön felvettek a dzsessz-szakra. Itt nemcsak ének-, hanem hangszeres tanulmányokat is folytattam. Rövidesen zenekarban doboltam. (—■ És hogy lett a dobosból színésznő? — 0, eZ a két dolog nagyon is összefügg. A Színművészeti Főiskola egyik vizsgaelöa- dásán a növendékek zenés játékot adtak elő, és a kíséretet a ml együttesünk szolgáltatta. És akkor csoda történt. A főpróbát végignéző Major Tamás egyszer csak megszólalt: „Az egész úgy, ahogy van, unalmast Csak. az a szeplős kislány a zenekarban, aki dobol, meg csörög, az érdekes. Neki kellene fent lenni a színpadon!“ Gondoltam, ha Major mondja, biztos van benne valami. Jelentkeztem felvételire és felvettek. — A többit tudjuk. Már főiskolai éveid alatt láttunk színpadon ős filmen. Körülbelül hány szerepet tudsz magad mögött? — Eddig mintegy húsz filmben, húsz tévéjátékban és tíz színdarabban szerepeltem. Mivel szeretem a kerek számokat, mondhatom úgy: ötven feladatot kaptam. — Ahhoz képest, amilyen rövid ideje vagy a pályán, fantasztikus szám. Nem? Ha nem is könnyen, de gyorsan szereztél népszerűséget. — Csak azt ne hidd, hogy elégedett vagyok magammal. A főiskola befejezése korántsem jelentette számomra a tanulás befejezését. Ma délután is beszédtechnikai órára megyek, utána énekórára. — A göndörség és a szeplő, szinte elválaszthatatlan tőled. — A göndörséggel még csak lehet vala^ mit csinálni, de a szeplővel nem. Gyermekkoromban Jócskán okoztak keserűséget. De ha a közönség immár megszokta és elfogadta őket, miért ne barátkozzak meg velük magam is? — Mit szeretsz Jobban, a színpadot vagy a filmet? — Ma már egyik nélkül sem tudnám elképzelni az életemet! — Van valami, ami el tud keseríteni? — Van. Például az, ha magamra hagynak a munkámban. Legutóbb egy majd százhúsz oldalas gyönyörű szerepet játszottam a televízióban, és a rendező egyetlenegy instrukciót sem adott. Ez volt a módszere. Én viszont képtelen vagyok alkotni rendező nélkül. Ez meg is látszott az alakításomon. — És mi szerez neked örömet? — Ha nagy művészektől tanulhatok. Áhítattal néztem a televízióban a Kék angyal című filmben Marlene Dietrichet. Milyen modernül, csodásán alakította szerepét ebben a rég készült filmben. És öröm számomra, amikor olyan partnerekkel játszhatok, akik hallatlan mesterségbeli tudásukkal önzetlenül segítenek. Színházi partnereim között ilyen volt például Psoía Irén és Márkus László, filmen Tensessy Hédi és Cserhalmi György. — Kevés lehet a szabadidőd. Mivel töltőd? — Olvasás, olvasás és megint csak olvasás. Különösen kedvelem az életrajzokat meg a festészetről szóló könyveket. És nagyon szeretek együtt lenni a barátaimmal. Hajnalig tartó beszélgetéseket folytatunk, találós kérdésekkel is gyakran szórakoztatjuk egymást. Rátonyi Róbert mai Frankfurtba szerződtem. Hazatérésem után a Moulin Rouge-ban, majd a körúti Kamara Varietében léptem fel különféle revü és show-műsorokban. Hosz- szabb időn keresztül és több alkalommal vendégszerepeltem a berlini Friedrichstadt Palastban, majd Lengyelországban és más országokban is. De minden alkalommal jó volt hazatérni a hazai közönséghez, az itthoni színpadokra. Gyakran vettem részt balatoni nyári műsorokban. Bejártam szinte az egész országot, s ez a mai napig is tart. Nos, én így jegyeztem el magam a táncművészénél, amely kitölti az életemet és sok gyönyörű művészi élményt jelent a számomra mindig. — Több filmben és számos tévéműsorban is találkoztunk már Önnel... — Igen. Nem panaszkod- hatom, hogy a film és a televízió nem foglalkoztat. A Magyar Televízió már önálló portréműsoromat is közvetítette, több szórakoztató jellegű és látványos revű- és show-műsorban is szerepeltem a tévéadások keretében és nagyon megtisztelő a számomra, hogy a Magyar Televízió közkedvelt A Pécsi Balettól a világhírig... A rendkívül kulturált táncművészetéről, bájáról és tehetségéről ismert M e d- veczky Ilonát — úgy gondolom — nem kell bemutatni az Új Ifjúság olvasóinak, hiszen meglehetősen gyakran láthattuk őt a Magyar Televízió revűmüso- ralban, kívánságműsoraiban, magyar filmek szereplőjeként, a magyar fővárosban járva pedig találkozhatunk vele Budapest legjobb revű- színpadain is a legpazörabb show-műsorokban. A mű vésznőnek nagyon kevés a szabadideje és ezért nem könnyű megállapodni vele valamilyen megfelelő időpontban interjú készítésére. Úgy látszik, az Qj Ifjúság olvasói kivételt képeznek, mart amikor a végtelenül kedves és bájos táncművésznő megtudta, hogy interjúnk az Oj Ifjúság olvasói számára készül, készséggel állt rendelkezésünkre. — Hogyan jegyzi el magát valaki egy életre a táncművészettel? — Hát ami engem illet, általános iskolás koromban rokonaim akaratának engedve beiratkoztam az Állami Balettintézetbe. Ez azt jelentette, hogy a rendes iskolai tanulmányokon kívül a táncművészi diploma megszerzéséhez szükséges összes elképzelhető szakmai és elméleti anyagot is el kellett sajátítani, mégpedig egészen az érettségiig. Tizennyolc éves korunkra tehát két feladatnak kellett egyszerre eleget tennünk. Tizenkét évi tanulás után érettségi vizsgát tettünk és vizsgaelőadáson adtunk számot jó felkészültségünkről táncművészekként is. A diploma megszerzése után több évfolyamtársammal együtt az éppen akkor alakuló Pécsi Baletthoz szerződtem. Nagy kedvvel kezdtem el dolgozni ebben az új és modern koncepcióra építő művészegyüttesben. Később a- zpnban már nem tűnt minden olyannak, mit eleinte, rájöttem, hogy a Pécsi Balettnél én nem találtam meg a számításomat. Ezért Pécsről átszerződtem a budapesti Tarka Színpad revűtársu- latához, és klasszikus alapokkal rendelkezve szívtam magamba a könnyű műfaj adta összes lehetőségeket. Kiderült, hogy a „könnyű“ műfaj nem is annyira köny- nyű, mint azt a kívülállók gondolnák, kezdtem is jól érezni magamat ennél a társulatnál, ám a Tarka Színpad megszűnt és ekkor hosz- szabb időre többedmagamkívánságműsoraiban, az „Önök kérték“-ben is gyakran szerepelek, mert sok kedves néző kéri valamely számom bemutatását. A tévéhez hasonlóan volt már nem is egy „átrándulásom“ a film „mezejére“ is. Legemlékezetesebb filmszerepeim az „Égy magyar nábob“, „A veréb is madár“, a „Kapaszkodj a iellegekbe“ és „Az oroszlán ugrani akar“ című filmekben való közreműködésem. — Van-e valamiféle vidám kis „sztorija“ olvasóink szá. mára? — Akad. Egyszer a házamban kisebb átalakításokat végeztettem, de sehol sem sikerült szereznem összeillő csempét és fürdőkádat. Vagy harminc vasedénybolt számát tárcsáztam már fel a telefonkönyvből, de a válasz mindenütt negatív volt. Megdühödtem és — nyár lévén — úgy, ahogy öltözve voltam, egy túlméretezettnek éppen nem mondható parányi bikiniben autóba vágtam magam és leszá- guldottam az első telepre. A főnök férfi lévén, serényen intézkedett és öt percen belül vagy négy-ötféle csempéből és fürdőkádból válogathattam... SÁGI TÚTH TIBOR Mozaik a Népművészeti Múzeumból A régi falusi emberek életmódját ma már egyedül a nép- művészeti múzeumok őrzik. A múltban a kerámia jelentős szerepet töltött be az ember életében. A fazekasmesterséget nálunk szinte már egyáltalán nem folytatják. Magyarországon még találunk néhány fazekasmestert. A hajdú- szoboszlói népművészeti múzeum átfogó képet ad a nádudvari fazekasságról. A faze- kasmühelyek és az ebben készülő fekete kerámia bemutatása. valamint a karcagi fiatal F. Szabó Mihály törekvése és munkássága az egykori debreceni kerámiát újítja fel. A múzeumlátogatóknak képet adnak a vidék fazekasedényeiről a nádudvari mesterek: Fazekas István, Fazekas Lajos, Ifj. Fazekas Lajos és Ifj. Fazekas István kerámiái. Ma már szinte ismeretlen az Ifjúság előtt a mézeskalács és annak, készítése. Debrecenben még él Kerékgyártó Sándor mézeskalácsos, aki kitűnő ős szebbnél szebb formájú mézeskalácsszíveket készít. A mézeskalácsszív negyven évvel ezelőtt még nem hiányozhatott a falusi búcsúkról. E rövid mozaik a múlt falu életébe ad egy kis röpke betekintést a mai Ifjúságnak. Dr. HOFER LAJOS TABLÓVERSENY SZELVÉNY M ai számunkban folytatjuk az idén érettségizett diákok tablóinak a közlését. A verseny fettételeit már az előző számainkban ismertettük. Mivet számos olvasónk érdeklődik még a verseny iránt a feltételeket megismételjük. Az Oj Ifjúság következő számaiban két-két tablóképet és á tablóhoz tartozó számozott szelvényt közlünk. A győztes tablóról az olvasó dönt Az a felvétel nyeri el a legjobb tabló cfmet, a- melyre a legtöbb szelvényt küldik be. A győztesnek a díja sem mindennapi. Lapunk szerkesztősége lesz az agyik szervezője a győztes osztály öt év múlva sorra kerülő érettségi találkozójának, ami azt is jelenti, hogy a szerkesztőség a találkozó kiadásainak bizonyos részét is magára vállalja (jeles művészek felléptetése, zenekar biztosítása, tombola a találkozókor stb.J. A tablóhoz mellékelt szelvényt a lap megjelenése titán egy héten belül kell beküldeni címünkre: Oj Ifjúság szerkesztősége, 897 14 Bratislava, Praiská 11. A szelvényt lehetőleg levelezőlapra ragasszák. Ha valaki borítékban küldi, a borítékra írja rá: Tablöver- se'ny. Továbbra is várjuk a tablókról készített, lehetőleg 18x24 cm-es fényképet, hogy a nyár folyamán lapunkban közölhessük, és olvasóink szavazhassanak rá. Kérjük a tablók beküldőit, írják meg pontos címüket, mert a felvételeket a közlés után a feladó címére visszaküldjük. A SZERKESZTŐSÉG TABLÓVERSENY SZELVÉNY
