Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-15 / 29. szám

io fM KISS PÉNTEK JÓZSEF: CSULI Mit tehetnék voltakép­pen, hiszen nem történik semmi. Az életem, hhhuh, csupa űr. A lyukakat a sza­vak betöltik ugyan, néha, dei hát még a szerelem sem mindenható, nem igaz? Nem tölthetjük fel vele életünk minden percét. Attól tartok,, hogy szerencsétlenek va­gyunk. Figyeljétek csak meg; degenerált életünket. Iszo­nyatos, hogy ennyire alkal­matlanok vagyunk. Lényegé­ben egyetlen hülye csók ü- rügyén kezdődött el az e- gész kalamajka. Tizenkilenc éves voltam akkor, Csuli pe­dig egy híján húsz. — Pofon vágnál, ha most meg akarnálak csókolni? — kérdeztem egy este Csu- litól, amikor a strandról ballagtunk hazafelé. — Azt meghiszem. Külön­ben hülye vagy.. >— Szerinted a férfi hülye., mert nem akarja felpofoz- tatnl magát egy kétes ki­menetelű csókolőzási kísér­let miatt. r— Férfiiiííí *— vihogott Csuli r-, hol itt a férfi?l — majd komolyra váltott. — Figyeld, két éve ismerlek, mondhatnám jóban, rossz­ban együtt voltunk. Már e- szembe jutott, hogy egyszer talán megbokrosodsz és tönkreteszed a barátságun­kat. Én ugyanis azt hittem, hogy igaz barátom vagy. Két év alatt egyszer se jutott e- szedbe ez a marhaság. Ez nem marhaság. Nem? Akkor micsoda? s— Szerelem. >-r Menj a fenébe. Most jöttél rá, hogy szerelmes vagy belém? Őt perce' ju­tott eszedbe. Na, valid be szépen, és minden oké. Vagy valami regényben ol­vastad ezt a marhaságot? Ismerd el, és meg van bo­csátva. Tudhatnád, hogy en­gem ilyesmikkel nem lehet becsomagolni. És különben sem vagyok hajlandó ezen polemizálni. ■— Kért rá valaki, hogy polemizálj!? Meg akarlak csókolni. —i Ma nincs erőm, se időm, hogy meggyőzzelek a mérhetetlen hülyeségedről. Hát így történt. Az a nya­valyás csőkl Persze valóban szerelmet éreztem Csuli 1- ránt. Másnap engedett is a jég. Aztán összeházasod­tunk. Csuli gépkocsit kapott nászajándékba a szüleitől. Én hat alsónadrágot. Még­sem ez lett a válság oka. Igen, a válságé. Mert a mi házasságunk válságba ju­tott, került, sodródott, sa­többi. Délelőtt el is döntöttem magamban, hogy ma este feltétlenül megmondom ne ki. Rettenetesen unom már az- örökös féltékenység! cir­kuszt. Akármilyen hihetet­lenül is hangzik, egyszerűen kibírhatatlan vele az éle tem. Aztán elfogott az éhség. Éhesen pedig nem lehet tárgyalni olyan fontot kérdésekről, mint a házas­ság válsága. Legjobb len­ne egy szelet hús. Mustár­ral, gondoltam. Nevetséges pipogya alak vagyok, hidej futott át a hátamon. Nine: i miért várnom, határoztam — Csuli, hallod, Csulikárt j — mondtam erőltetett nyu galommal. — No? — kérdezte és j Ide se nézett. — Letennéd egy kicsit szeretnék valamit... — Jó — szakított félbe, szórakozottan —, sütök ne ked egy szelet húst. Ugye mustárral kéred? Így volt, szent igaz. Meg j szédültem; és oldalt vágód tam a szőnyegen. Amikor magamhoz tértem, csupa ví: volt a hajam, az arcom ] még az ingem is a melle men. Csuli és a gyereket hajoltak fölém. Abban e szent pillanatban elhatároz­tam, hogy holnap. Holnap okvetlenül megmondom ne­ki. :r­A Meidzsi első évében, má­jus 14-én kihirdették, 1 hogy a császári csapatok másnap hajnalban megroha­mozzák a magukat Sóginak ne­vező zendülőket, akik az uenói Kaneidzsi templomba húzódtak. A környék polgárai ürítsék ki házukat, s meneküljenek, a- merre látnak. Délutánra már kongott az ürességtől Kogaija Szeibinek, az egyik sitajai rö­vidáru-kereskedőnek a háza, csak konyhája egyik sarkában mocorgott valami. Egy hatal­mas, tarka kandúrmacska. Sötét van a házban, a kül­ső tolóajtók elreteszelve. A szűk utca zaja sem hatol be, csak a napok óta hol erősödő, hol gyengülő eső verése hal- lik a háztetőről. Valahányszor felerősödött az egyhangú zaj, a kandúr tágra meresztette bo­rostyánszín szemét. Minthogy az esőzajon kívül más hangot nem hallott, szemhéját annyi­ra lebocsátotta, hogy szeme résnyire keskenyedett. Időn­ként még rávilágította szemét, azután elaludt. Már alkonyult odakinn, a- mikor hirtelen kinyitotta a sze­mét. Néhány másodperc múlva a konyha mintha megvilágoso­dott volna. A macska nyugtala­nul kémlelte az alacsony, kí­vülről nyíló ablakot. Kitárult a konyhajtó, s egy bőrig ázott koldus lépett be. Előrenyújtotta kendős fejét, a ház csendjére fülelt. Amikor meggyőződött róla, hogy a ház üres, fellépett a konyha desz­kadobogójára. A macska tágra nyílt szemmel hátrált, de ez nem zavarta a jövevényt, nyu­godtan lerántotta kendőjét. Borotválatlan arcán dús ba­jusz és néhány friss sebhely. Ilyen borostásan is szép arc. Hajából kirázta a vizet, s arcát törülgetve hívogatta a macs­kát: — Cica, cic-cic ... Az ismerős hangokra az ál­lat fülét hegyezte, miközben nem szűnő gyanakvással mére­gette a jövevényt. A koldus le­hajította magáról a szalmafo- natú köpenyt, és sáros lábait maga alá húzta. Közvetlenül a macska elé telepedett. Felne­vetett, és hatalmas tenyerével megsimogatta az állatot: — Macskám, téged aztán szépen itthagytak ... Bújt volna el a macska, de mégis maradt: kényes-vékony­ra húzta szemét. A férfi elvon­ta a kezét, nyári kimonőjából előhúzott egy zsírosán fénylő pisztolyt. Vizsgálgatta a fegy­ver ravaszát. Szokatlan kép: Ueno háborús levegőjében egy kiürített házba beszökik egy koldus. Fegyveresen. És a macs­ka: résnyire szűkíti szemét, és olyan nyugodt pofával kupo­rog ott, mint a minden titkok tudója. A koldus megforgatta kezében a pisztolyt, s beszél­ni kezdett: — Macskám, ha eljön a haj­nal, golyók röpdösnek körös- -körül. Ha egyetlenegy is elta­lál, beledöglesz. Vigyázz hát, nehogy előbújj a házból. Régó­ta ismerjük egymást. Ez a mai az utolsó napunk, s ha holnap meghalok, te sem élsz tovább. Ha mégis túlélném, ígérem, nem zavarlak szemétdombo­don. — Macskám, meggyászolsz-e engem? Ugye, nem? Mondják, a macska olyan állat, amely gazdájának akár három évi hű­ségét is könnyen elfelejti. Miért ne lennél te is ilyen? Persze én ... — elhallgatott. Mintha motoszkálna valaki a bejáratnál. Hirtelen elrejtette fegyverét. Az ajtóra meredt. Ijedt sikoly szaladt ki a be­lépő fiatal lány száján. Mez­telen lábán fapapucSi kezében olajos papírernyő. Már-már ha­nyatt-homlok szaladt volna ki, aztán első ijedségéből -ocsúdva a bent rejtőző ember arcát für­készte a félhomályban. A koldus is meghökkent. Fel­térdelve bámult az álló nőalak arcába. Meghökkenése elmúlt. — Jaj, Sinkó, hát te törtél be? Hogy megijesztettél 1 — mondta a fiatal lány nyugod- tabban. — Bocsáss meg, de ez a ret­tenetes eső a bűnös, ez tett betörővé. Ezért változtattam foglalkozást... v- Még ha nem is rablás! szándék vezetett ide, azért mégis felháborítói — Néhányat suhintott ernyőjével, hogy le­verje róla a vizet. Aztán rá­kiáltott a koldusra: — Gyere már le onnan a padkáról, hogy is lehettél i- lyen vakmerő ... Add át a he­lyed. — Hogyne, hogyne, azonnal elmegyek. Csak azt mondd meg, te miért nem menekültél el? — Én is elmenekültem. De mi közöd hozzá? — Szóval dolgod van még itt. Akkor csak rajta. A szolgáló haragosan leült a padka szélére, lábát a mo­sogató medence peremére he­lyezte. Kreol bőrű, szeplős ar­cú vidéki lány. Öltözete az i- génytölen cselédeké: kék házi- szőttes kimonóját keskeny öv fogta , össze. Üde arca, izmos teste mégis friss, gyönyörű gyümölcsre • emlékeztet. Külön­leges szépség. — Biztosan nagyon fontos dolgot felejthettetek el, ha még ilyen viharos Időben is Akutagava Riunoszuke száza­dunk japán irodalmának kima­gasló egyénisége. 1892-ben szü­letett, 1927-ben halt meg. No­vellákat, regényeket és verse­ket írt. AKUTAGAVA RIUNOSZUKE: visszajöttél, O-Tomi. Mit hagy­tatok itt? — Ne érdekeljen. Ideje, hogy elmenj — mondta hirtelen tá­madt ingerültséggel a cseléd. Aztán fürkészően a koldusra nézett, s szelídebb hangon megkérdezte: — Mondd, Sinkó, nem láttad itt valahol a macskánkat? — A macskátokat? De még mennyirel Az előbb még itt kuporgott. Csak nem kóborolt el azóta? — tekintett körbe. Meglátta a macskát. A polc lá­basai közé menekült. O-Tomi meglátta az állatot, s örömében elhajította a me­rítőedényt. A dobogóra állt, s már el is felejtette, hogy nincs egyedül. Sinkó csodálkozó te­kintete a polcon kuporgó macs­káról O-Tomira siklott: — Csak nem a macska miatt jöttél vissza? — És ha azért? Gyere ide, Mike, gyere le ... Sirrkó felnevetett. O-Tomi fel­bőszült, s haragtól vörösen for­dult a koldus felé: — Alávaló vagy. Kinevetsz, mert' úrnőm szenved Mike miatt? Szüntelen zokog, ha ar­ra gondol, hogy megölhetik a macskáját. És te ezen nevetsz! — Igaz, igaz, O-Tomi, érte­lek. Többet nem nevetek — válaszolta, s még egyre 'ful­doklóit a nevetéstől. Aztán hozzátette: — Lám, nyakunkon a hábo­rú, s van, aki a macskájával törődik. Ezen csak nevetni le­het. Megmondom kereken, hogy úrnőd önző, lelketlen személy, ilyen esőben is elzavar ... — Hallgass! Nem tűröm, hogy asszonyomra bárki bármit is mondjon — és indulatosan dobbantott. A koldus értetlenül nézte a háborgó O-Tomit. Milyen ős­eredeti szépség ez a lány. Ki- inonója csuromvizesen tapad a testére, s mintegy kényszeríti, bármerre nézzen is, hogy a testére gondoljon. Erre a két­ségtelenül szűzi testre. — De miért ne lenne Iga­zam? Ezt a negyedet már tel­jesen kiürítették, s ő mégis ideküld téged. Ha nem is far­kassal, egyéb veszéllyel azért találkozhatsz... — Elég, semmi közöd hoz­zá... inkább vedd le nekem a macskát! A támadás még nem kezdődött el. — Nekem más a vélemé­nyem. Egy nőt Ilyenkor ezer veszély fenyeget. Ha még min­dig nem hiszed, gondolj arra, hogy mi most itt kettesben vagyunk. És ha én most azt mondanám ... mit csinálnál? — kérdezte olyan egykedvűen, hogy O-Tomi nem tudta eldön­teni: tréfál-e, vagy komolyan beszél? O-Tomi töretlen fényű sze­mében a félelemnek még az árnyéka sem lebbent meg. A koldushoz lépett: — Sinkó, csak nem fenye­getsz? — Fenyegetlek? Az volna a jobbik eset. Mert a császár ka­tonái sem mind becsületes em­berek. Én koldus vagyok, s a koldusok közt a fenyegetés rit­kán marad fenyegetés — de mondókáját nem tudta befejez­ni, mert O-Tomi megragadta ernyőjét, és fejbe ütötte. — Nekem aztán ne hangos­kodj! — Az ernyő ismét lecsa­pott. O-Tomi egyik ütést a má­sik után mérte rá. Sinkó ki­kapta a kezéből az ernyőt, fél­rehajította, s a lányra vetette magát. Dulakodtak. Sinkó se- hogyse bírt a cseléddel, az egy­re csak ütötte, karmolta. Sin­kó káromkodva az ajtóhoz ug­rott. — Te szuka, tel A zilált hajú O-Tomi kezében megvillant a kebléből előrán­tott borotva, elszánt arcán mégis mintha az érzéki vágy valamiféle tüze is felcsillant volna. Sinkó fagyos mosolyt e- rőltetett magára, és előrántot­ta pisztolyát: — Na, most merj rám tá­madni! — Pisztolya csövét O- -Tomi mellének irányította. A cseléd arcára tehetetlen düh ült ki, s némán meredt a férfira. Sinkó talán mást várt, mert pisztolyát csalódottan a mennyezetre irányította. Aztán a sötétben borostyánszín szem­mel figyelő macskára. — O-Tomi, nézd csak, egyet­len lövés, s a macska lefor­dul onnan. És te is az ő sor­sára juthaszt — nevetett fel,, s ujját a fegyver ravaszán bil­legette. —Sinkó! — kiáltott a lánv. — Ne lőj! Sinkó miközben a macskát célozgatta, O-Tomira nézett. — Szóval ne lőjek ... — Szánd meg szegény párát! Ne bántsd a szerencsétlen Mi­két! — Nem bántom kedves álla- tocskádat. De ezért a testeddel kell fizetned — mondta Sinkó, és a szeme sem rebbent. O-Tomi elfordult. Szívében egyszerre gerjedt a düh, a gyűlölet, az undor, a vágy, a vágy Is. Sinkó nem vette le tekinte­tét O-Tomi zűrzavaros érzelme­ket tükröző arcáról, s félretol­ta a lakószoba ajtaját. Odalent még sűrűbb a sötétség, mint a konyhában, de az otthagyott bútorok körvonalai még kive­hetők. A küszöbről nézte O-To­mi verejtéktől gyöngyöző nya­kát. A szolgáló megérezhette u vizsgálódó tekintetet, mert fel­sőtestét előredöntve visszabá­mult Sinkóra. Arca ismét régi üdeségben csillog. Sinkó hu­nyorgott zavarában, s piszto­lyát ismét a macskára szegezte. — Ne lőj, érted, ne lőj-... — sikoltotta O-Tomi kétségbeesve, s kezéből kicsúszott a borotva. — Ha nem, akkor fáradj be ide — mutatott a koldus ke­gyetlen mosollyal a lakószoba ajtajára. — Te dög! — mormogta 0- -Tomi. Hirtelen felállt, s tün­tetőén átment a lakószobába. Sinkó meglepődött. Meglepte a cseléd elhatározása. Künn mintha szűnne az eső, felsza­kadoznak a felhők, a lemenő nap fénye beszüremlik a kony­hába. Sinkó befülelt a szobá­ba, s jól hallottá, amikor a le­dobott öv a gyékényre hup­pant. Egyébként csend volt. Habozva belépett a szobába. O-Tomi a szoba közepén fe­küdt, arcát tenyerébe rejtve, csak éppen rápillantott, s már­is menekült vissza a konyhába. Arcán leírhatatlan indulatok: undor és szégyen keveréke. Háttal a lakószoba felé, gú­nyosan felnevetett. — Ugyan, O-Tomil Hiszen csak tréfáltam! Gyere ki. Kis idő múlva ott állt O-Tomi a konyha földes részén, útra készen. Kezében esernyője, keblében a macska. Vidáman fecsegett. Sinkó szégyenkezve mondta: — Kedves O-Tomi, szeretnék tőled még valamit kérdezni. — Tessék. — Semmi, nem is fontos. Mondd csak, ha igaz, hogy a nő életében nagy fordulat, a- mikor elveszti érintetlenségét, mivel magyarázod a túlzást, hogy egy macska kedvéért... O-Tomi hallgatott, s moso­lyogva simogatta a macskát — Hát ennyire szereted? — Szeretem bizony — vála­szolta határozatlanul. — Te az egész környéken hí­res vagy arról, mennyire tisz­teled a gazdáidat, úrnődet. Te­hát úrnőd parancsára jöttél... — Szeretem Mikét, és ra­gaszkodom asszonyomhoz is, de ... — és félrefordított fej­jel a távolba bámult. — Hát ezért. Amikor Sinkó magára ma­radt, térdére támászkodva, hosszan töprengett. Közben az este kiterjesztette szárnyait az egyre erőtlenebből verdeső eső zajában a konyha fölé is. Sö- 1 tétség nyelte el az ablakSartíoí, a vizesdézsát, a tárgyakat. Megkondult Uenóban a nagy- harang. Mintha álmából ébredt volna: szétnézett a sötétben. Kitapogatta az utat a földes konyharészig, az edényt meg­merítette a vizesdézsában. — Na — motyogta maga elé révedezőn —, Murakami Sinza- buro no Slgemlcu, ma aztán pórul jártál. A Meidzsi 23, évét írták, március 26-a volt, amikor 0-. •Tomi férjével és három gyer­mekével kisétált Uenöba a Hi- rokódzsi útra. Ezen a napon nyitották meg a városban a III. országos ipa­ri kiállítást, s ugyanakkor a Fekete kapu környékén virág-« ba borultak a cseresznyefák. A- Hirokódzsi úton hömpölygőit a megnyitóról visszatérő tömeg, a sok hintó és batár, rajtuk több előkelő, köztük Tagucsi Ukicsi, Sibuzava Elkicsi és má­sok. O-Tomi férje kezében viszi öt­esztendős, második fiát, s időn­ként visszapillant feleségére. Rotladozik a tömegben. O-Tomi egyik oldalán lánya, másik ol­dalán fia kezét fogja, s visz- szamosólyog férjére. Az elmúlt húsz esztendő felette sem járt el nyomtalanul, de szeme át­ható fényessége nem veszített semmit. A Meidzsi ötödik évé­ben férjhez ment gazdája e- gvik jokohamai unokaöccséhez, akinek azóta már a Ginza e- gvik mellékutcájában van órásboltja. Ahogy hirtelen feltekintett, az úttesten egy kétfogatos hin­tó hajtott szembe, benne Sin­kó, az egykori koldus. Bár a- lig látszott ki a rengeteg ru­hadísz, strucctoll, aranyszalag, lelvények alól, bizonyos volt benne, hogy ő. Ősz bajusz fed­te a vörhenyes arcot — két­ségtelenül a Sinkóé. O-Tomi ön­kéntelenül megállt. A legkülönö­sebb, hogy nem lepődött meg. Valahogy tudta, Sinkó nem kö­zönséges koldus. Az arcvoná­sai, a beszédmódja, pisztolva miatt? Nem tudta eldönteni, mtért, de holtbiztosán érezte, hogy nem volt közönséges kol­dus. Szemrebbenés nélkül né­zett Sinkó arcába, s mintha az is visszatekintett volna az egy­kori szobalányra. Feltámadt a már fakuló emlék: aznap majdnem odaadta magát Sinkó- nak, hogy megmentse egv macska életét. Miért?- Erre még mindig nem tud felelni. Azt sem tudta, Sinkó miért nem fogadta el a követelt ál­dozatot. De nem volt-e min­den olyan természetes? Ahogy a hintó tovaszaladt, úgy érez­te, túlcsordul a szíve. Amikor néhány pillanattal később a tömeg közt lépkedő férje rápillantott, O-Tomi o- lyan frissen, üdén mosolygott vissza, mintha mi sem történt volna. Hani Kjoké fordítása O-TOMI ÉRINTET­LENSÉGE.

Next

/
Oldalképek
Tartalom