Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-15 / 29. szám
io fM KISS PÉNTEK JÓZSEF: CSULI Mit tehetnék voltaképpen, hiszen nem történik semmi. Az életem, hhhuh, csupa űr. A lyukakat a szavak betöltik ugyan, néha, dei hát még a szerelem sem mindenható, nem igaz? Nem tölthetjük fel vele életünk minden percét. Attól tartok,, hogy szerencsétlenek vagyunk. Figyeljétek csak meg; degenerált életünket. Iszonyatos, hogy ennyire alkalmatlanok vagyunk. Lényegében egyetlen hülye csók ü- rügyén kezdődött el az e- gész kalamajka. Tizenkilenc éves voltam akkor, Csuli pedig egy híján húsz. — Pofon vágnál, ha most meg akarnálak csókolni? — kérdeztem egy este Csu- litól, amikor a strandról ballagtunk hazafelé. — Azt meghiszem. Különben hülye vagy.. >— Szerinted a férfi hülye., mert nem akarja felpofoz- tatnl magát egy kétes kimenetelű csókolőzási kísérlet miatt. r— Férfiiiííí *— vihogott Csuli r-, hol itt a férfi?l — majd komolyra váltott. — Figyeld, két éve ismerlek, mondhatnám jóban, rosszban együtt voltunk. Már e- szembe jutott, hogy egyszer talán megbokrosodsz és tönkreteszed a barátságunkat. Én ugyanis azt hittem, hogy igaz barátom vagy. Két év alatt egyszer se jutott e- szedbe ez a marhaság. Ez nem marhaság. Nem? Akkor micsoda? s— Szerelem. >-r Menj a fenébe. Most jöttél rá, hogy szerelmes vagy belém? Őt perce' jutott eszedbe. Na, valid be szépen, és minden oké. Vagy valami regényben olvastad ezt a marhaságot? Ismerd el, és meg van bocsátva. Tudhatnád, hogy engem ilyesmikkel nem lehet becsomagolni. És különben sem vagyok hajlandó ezen polemizálni. ■— Kért rá valaki, hogy polemizálj!? Meg akarlak csókolni. —i Ma nincs erőm, se időm, hogy meggyőzzelek a mérhetetlen hülyeségedről. Hát így történt. Az a nyavalyás csőkl Persze valóban szerelmet éreztem Csuli 1- ránt. Másnap engedett is a jég. Aztán összeházasodtunk. Csuli gépkocsit kapott nászajándékba a szüleitől. Én hat alsónadrágot. Mégsem ez lett a válság oka. Igen, a válságé. Mert a mi házasságunk válságba jutott, került, sodródott, satöbbi. Délelőtt el is döntöttem magamban, hogy ma este feltétlenül megmondom ne ki. Rettenetesen unom már az- örökös féltékenység! cirkuszt. Akármilyen hihetetlenül is hangzik, egyszerűen kibírhatatlan vele az éle tem. Aztán elfogott az éhség. Éhesen pedig nem lehet tárgyalni olyan fontot kérdésekről, mint a házasság válsága. Legjobb lenne egy szelet hús. Mustárral, gondoltam. Nevetséges pipogya alak vagyok, hidej futott át a hátamon. Nine: i miért várnom, határoztam — Csuli, hallod, Csulikárt j — mondtam erőltetett nyu galommal. — No? — kérdezte és j Ide se nézett. — Letennéd egy kicsit szeretnék valamit... — Jó — szakított félbe, szórakozottan —, sütök ne ked egy szelet húst. Ugye mustárral kéred? Így volt, szent igaz. Meg j szédültem; és oldalt vágód tam a szőnyegen. Amikor magamhoz tértem, csupa ví: volt a hajam, az arcom ] még az ingem is a melle men. Csuli és a gyereket hajoltak fölém. Abban e szent pillanatban elhatároztam, hogy holnap. Holnap okvetlenül megmondom neki. :rA Meidzsi első évében, május 14-én kihirdették, 1 hogy a császári csapatok másnap hajnalban megrohamozzák a magukat Sóginak nevező zendülőket, akik az uenói Kaneidzsi templomba húzódtak. A környék polgárai ürítsék ki házukat, s meneküljenek, a- merre látnak. Délutánra már kongott az ürességtől Kogaija Szeibinek, az egyik sitajai rövidáru-kereskedőnek a háza, csak konyhája egyik sarkában mocorgott valami. Egy hatalmas, tarka kandúrmacska. Sötét van a házban, a külső tolóajtók elreteszelve. A szűk utca zaja sem hatol be, csak a napok óta hol erősödő, hol gyengülő eső verése hal- lik a háztetőről. Valahányszor felerősödött az egyhangú zaj, a kandúr tágra meresztette borostyánszín szemét. Minthogy az esőzajon kívül más hangot nem hallott, szemhéját annyira lebocsátotta, hogy szeme résnyire keskenyedett. Időnként még rávilágította szemét, azután elaludt. Már alkonyult odakinn, a- mikor hirtelen kinyitotta a szemét. Néhány másodperc múlva a konyha mintha megvilágosodott volna. A macska nyugtalanul kémlelte az alacsony, kívülről nyíló ablakot. Kitárult a konyhajtó, s egy bőrig ázott koldus lépett be. Előrenyújtotta kendős fejét, a ház csendjére fülelt. Amikor meggyőződött róla, hogy a ház üres, fellépett a konyha deszkadobogójára. A macska tágra nyílt szemmel hátrált, de ez nem zavarta a jövevényt, nyugodtan lerántotta kendőjét. Borotválatlan arcán dús bajusz és néhány friss sebhely. Ilyen borostásan is szép arc. Hajából kirázta a vizet, s arcát törülgetve hívogatta a macskát: — Cica, cic-cic ... Az ismerős hangokra az állat fülét hegyezte, miközben nem szűnő gyanakvással méregette a jövevényt. A koldus lehajította magáról a szalmafo- natú köpenyt, és sáros lábait maga alá húzta. Közvetlenül a macska elé telepedett. Felnevetett, és hatalmas tenyerével megsimogatta az állatot: — Macskám, téged aztán szépen itthagytak ... Bújt volna el a macska, de mégis maradt: kényes-vékonyra húzta szemét. A férfi elvonta a kezét, nyári kimonőjából előhúzott egy zsírosán fénylő pisztolyt. Vizsgálgatta a fegyver ravaszát. Szokatlan kép: Ueno háborús levegőjében egy kiürített házba beszökik egy koldus. Fegyveresen. És a macska: résnyire szűkíti szemét, és olyan nyugodt pofával kuporog ott, mint a minden titkok tudója. A koldus megforgatta kezében a pisztolyt, s beszélni kezdett: — Macskám, ha eljön a hajnal, golyók röpdösnek körös- -körül. Ha egyetlenegy is eltalál, beledöglesz. Vigyázz hát, nehogy előbújj a házból. Régóta ismerjük egymást. Ez a mai az utolsó napunk, s ha holnap meghalok, te sem élsz tovább. Ha mégis túlélném, ígérem, nem zavarlak szemétdombodon. — Macskám, meggyászolsz-e engem? Ugye, nem? Mondják, a macska olyan állat, amely gazdájának akár három évi hűségét is könnyen elfelejti. Miért ne lennél te is ilyen? Persze én ... — elhallgatott. Mintha motoszkálna valaki a bejáratnál. Hirtelen elrejtette fegyverét. Az ajtóra meredt. Ijedt sikoly szaladt ki a belépő fiatal lány száján. Meztelen lábán fapapucSi kezében olajos papírernyő. Már-már hanyatt-homlok szaladt volna ki, aztán első ijedségéből -ocsúdva a bent rejtőző ember arcát fürkészte a félhomályban. A koldus is meghökkent. Feltérdelve bámult az álló nőalak arcába. Meghökkenése elmúlt. — Jaj, Sinkó, hát te törtél be? Hogy megijesztettél 1 — mondta a fiatal lány nyugod- tabban. — Bocsáss meg, de ez a rettenetes eső a bűnös, ez tett betörővé. Ezért változtattam foglalkozást... v- Még ha nem is rablás! szándék vezetett ide, azért mégis felháborítói — Néhányat suhintott ernyőjével, hogy leverje róla a vizet. Aztán rákiáltott a koldusra: — Gyere már le onnan a padkáról, hogy is lehettél i- lyen vakmerő ... Add át a helyed. — Hogyne, hogyne, azonnal elmegyek. Csak azt mondd meg, te miért nem menekültél el? — Én is elmenekültem. De mi közöd hozzá? — Szóval dolgod van még itt. Akkor csak rajta. A szolgáló haragosan leült a padka szélére, lábát a mosogató medence peremére helyezte. Kreol bőrű, szeplős arcú vidéki lány. Öltözete az i- génytölen cselédeké: kék házi- szőttes kimonóját keskeny öv fogta , össze. Üde arca, izmos teste mégis friss, gyönyörű gyümölcsre • emlékeztet. Különleges szépség. — Biztosan nagyon fontos dolgot felejthettetek el, ha még ilyen viharos Időben is Akutagava Riunoszuke századunk japán irodalmának kimagasló egyénisége. 1892-ben született, 1927-ben halt meg. Novellákat, regényeket és verseket írt. AKUTAGAVA RIUNOSZUKE: visszajöttél, O-Tomi. Mit hagytatok itt? — Ne érdekeljen. Ideje, hogy elmenj — mondta hirtelen támadt ingerültséggel a cseléd. Aztán fürkészően a koldusra nézett, s szelídebb hangon megkérdezte: — Mondd, Sinkó, nem láttad itt valahol a macskánkat? — A macskátokat? De még mennyirel Az előbb még itt kuporgott. Csak nem kóborolt el azóta? — tekintett körbe. Meglátta a macskát. A polc lábasai közé menekült. O-Tomi meglátta az állatot, s örömében elhajította a merítőedényt. A dobogóra állt, s már el is felejtette, hogy nincs egyedül. Sinkó csodálkozó tekintete a polcon kuporgó macskáról O-Tomira siklott: — Csak nem a macska miatt jöttél vissza? — És ha azért? Gyere ide, Mike, gyere le ... Sirrkó felnevetett. O-Tomi felbőszült, s haragtól vörösen fordult a koldus felé: — Alávaló vagy. Kinevetsz, mert' úrnőm szenved Mike miatt? Szüntelen zokog, ha arra gondol, hogy megölhetik a macskáját. És te ezen nevetsz! — Igaz, igaz, O-Tomi, értelek. Többet nem nevetek — válaszolta, s még egyre 'fuldoklóit a nevetéstől. Aztán hozzátette: — Lám, nyakunkon a háború, s van, aki a macskájával törődik. Ezen csak nevetni lehet. Megmondom kereken, hogy úrnőd önző, lelketlen személy, ilyen esőben is elzavar ... — Hallgass! Nem tűröm, hogy asszonyomra bárki bármit is mondjon — és indulatosan dobbantott. A koldus értetlenül nézte a háborgó O-Tomit. Milyen őseredeti szépség ez a lány. Ki- inonója csuromvizesen tapad a testére, s mintegy kényszeríti, bármerre nézzen is, hogy a testére gondoljon. Erre a kétségtelenül szűzi testre. — De miért ne lenne Igazam? Ezt a negyedet már teljesen kiürítették, s ő mégis ideküld téged. Ha nem is farkassal, egyéb veszéllyel azért találkozhatsz... — Elég, semmi közöd hozzá... inkább vedd le nekem a macskát! A támadás még nem kezdődött el. — Nekem más a véleményem. Egy nőt Ilyenkor ezer veszély fenyeget. Ha még mindig nem hiszed, gondolj arra, hogy mi most itt kettesben vagyunk. És ha én most azt mondanám ... mit csinálnál? — kérdezte olyan egykedvűen, hogy O-Tomi nem tudta eldönteni: tréfál-e, vagy komolyan beszél? O-Tomi töretlen fényű szemében a félelemnek még az árnyéka sem lebbent meg. A koldushoz lépett: — Sinkó, csak nem fenyegetsz? — Fenyegetlek? Az volna a jobbik eset. Mert a császár katonái sem mind becsületes emberek. Én koldus vagyok, s a koldusok közt a fenyegetés ritkán marad fenyegetés — de mondókáját nem tudta befejezni, mert O-Tomi megragadta ernyőjét, és fejbe ütötte. — Nekem aztán ne hangoskodj! — Az ernyő ismét lecsapott. O-Tomi egyik ütést a másik után mérte rá. Sinkó kikapta a kezéből az ernyőt, félrehajította, s a lányra vetette magát. Dulakodtak. Sinkó se- hogyse bírt a cseléddel, az egyre csak ütötte, karmolta. Sinkó káromkodva az ajtóhoz ugrott. — Te szuka, tel A zilált hajú O-Tomi kezében megvillant a kebléből előrántott borotva, elszánt arcán mégis mintha az érzéki vágy valamiféle tüze is felcsillant volna. Sinkó fagyos mosolyt e- rőltetett magára, és előrántotta pisztolyát: — Na, most merj rám támadni! — Pisztolya csövét O- -Tomi mellének irányította. A cseléd arcára tehetetlen düh ült ki, s némán meredt a férfira. Sinkó talán mást várt, mert pisztolyát csalódottan a mennyezetre irányította. Aztán a sötétben borostyánszín szemmel figyelő macskára. — O-Tomi, nézd csak, egyetlen lövés, s a macska lefordul onnan. És te is az ő sorsára juthaszt — nevetett fel,, s ujját a fegyver ravaszán billegette. —Sinkó! — kiáltott a lánv. — Ne lőj! Sinkó miközben a macskát célozgatta, O-Tomira nézett. — Szóval ne lőjek ... — Szánd meg szegény párát! Ne bántsd a szerencsétlen Mikét! — Nem bántom kedves álla- tocskádat. De ezért a testeddel kell fizetned — mondta Sinkó, és a szeme sem rebbent. O-Tomi elfordult. Szívében egyszerre gerjedt a düh, a gyűlölet, az undor, a vágy, a vágy Is. Sinkó nem vette le tekintetét O-Tomi zűrzavaros érzelmeket tükröző arcáról, s félretolta a lakószoba ajtaját. Odalent még sűrűbb a sötétség, mint a konyhában, de az otthagyott bútorok körvonalai még kivehetők. A küszöbről nézte O-Tomi verejtéktől gyöngyöző nyakát. A szolgáló megérezhette u vizsgálódó tekintetet, mert felsőtestét előredöntve visszabámult Sinkóra. Arca ismét régi üdeségben csillog. Sinkó hunyorgott zavarában, s pisztolyát ismét a macskára szegezte. — Ne lőj, érted, ne lőj-... — sikoltotta O-Tomi kétségbeesve, s kezéből kicsúszott a borotva. — Ha nem, akkor fáradj be ide — mutatott a koldus kegyetlen mosollyal a lakószoba ajtajára. — Te dög! — mormogta 0- -Tomi. Hirtelen felállt, s tüntetőén átment a lakószobába. Sinkó meglepődött. Meglepte a cseléd elhatározása. Künn mintha szűnne az eső, felszakadoznak a felhők, a lemenő nap fénye beszüremlik a konyhába. Sinkó befülelt a szobába, s jól hallottá, amikor a ledobott öv a gyékényre huppant. Egyébként csend volt. Habozva belépett a szobába. O-Tomi a szoba közepén feküdt, arcát tenyerébe rejtve, csak éppen rápillantott, s máris menekült vissza a konyhába. Arcán leírhatatlan indulatok: undor és szégyen keveréke. Háttal a lakószoba felé, gúnyosan felnevetett. — Ugyan, O-Tomil Hiszen csak tréfáltam! Gyere ki. Kis idő múlva ott állt O-Tomi a konyha földes részén, útra készen. Kezében esernyője, keblében a macska. Vidáman fecsegett. Sinkó szégyenkezve mondta: — Kedves O-Tomi, szeretnék tőled még valamit kérdezni. — Tessék. — Semmi, nem is fontos. Mondd csak, ha igaz, hogy a nő életében nagy fordulat, a- mikor elveszti érintetlenségét, mivel magyarázod a túlzást, hogy egy macska kedvéért... O-Tomi hallgatott, s mosolyogva simogatta a macskát — Hát ennyire szereted? — Szeretem bizony — válaszolta határozatlanul. — Te az egész környéken híres vagy arról, mennyire tiszteled a gazdáidat, úrnődet. Tehát úrnőd parancsára jöttél... — Szeretem Mikét, és ragaszkodom asszonyomhoz is, de ... — és félrefordított fejjel a távolba bámult. — Hát ezért. Amikor Sinkó magára maradt, térdére támászkodva, hosszan töprengett. Közben az este kiterjesztette szárnyait az egyre erőtlenebből verdeső eső zajában a konyha fölé is. Sö- 1 tétség nyelte el az ablakSartíoí, a vizesdézsát, a tárgyakat. Megkondult Uenóban a nagy- harang. Mintha álmából ébredt volna: szétnézett a sötétben. Kitapogatta az utat a földes konyharészig, az edényt megmerítette a vizesdézsában. — Na — motyogta maga elé révedezőn —, Murakami Sinza- buro no Slgemlcu, ma aztán pórul jártál. A Meidzsi 23, évét írták, március 26-a volt, amikor 0-. •Tomi férjével és három gyermekével kisétált Uenöba a Hi- rokódzsi útra. Ezen a napon nyitották meg a városban a III. országos ipari kiállítást, s ugyanakkor a Fekete kapu környékén virág-« ba borultak a cseresznyefák. A- Hirokódzsi úton hömpölygőit a megnyitóról visszatérő tömeg, a sok hintó és batár, rajtuk több előkelő, köztük Tagucsi Ukicsi, Sibuzava Elkicsi és mások. O-Tomi férje kezében viszi ötesztendős, második fiát, s időnként visszapillant feleségére. Rotladozik a tömegben. O-Tomi egyik oldalán lánya, másik oldalán fia kezét fogja, s visz- szamosólyog férjére. Az elmúlt húsz esztendő felette sem járt el nyomtalanul, de szeme átható fényessége nem veszített semmit. A Meidzsi ötödik évében férjhez ment gazdája e- gvik jokohamai unokaöccséhez, akinek azóta már a Ginza e- gvik mellékutcájában van órásboltja. Ahogy hirtelen feltekintett, az úttesten egy kétfogatos hintó hajtott szembe, benne Sinkó, az egykori koldus. Bár a- lig látszott ki a rengeteg ruhadísz, strucctoll, aranyszalag, lelvények alól, bizonyos volt benne, hogy ő. Ősz bajusz fedte a vörhenyes arcot — kétségtelenül a Sinkóé. O-Tomi önkéntelenül megállt. A legkülönösebb, hogy nem lepődött meg. Valahogy tudta, Sinkó nem közönséges koldus. Az arcvonásai, a beszédmódja, pisztolva miatt? Nem tudta eldönteni, mtért, de holtbiztosán érezte, hogy nem volt közönséges koldus. Szemrebbenés nélkül nézett Sinkó arcába, s mintha az is visszatekintett volna az egykori szobalányra. Feltámadt a már fakuló emlék: aznap majdnem odaadta magát Sinkó- nak, hogy megmentse egv macska életét. Miért?- Erre még mindig nem tud felelni. Azt sem tudta, Sinkó miért nem fogadta el a követelt áldozatot. De nem volt-e minden olyan természetes? Ahogy a hintó tovaszaladt, úgy érezte, túlcsordul a szíve. Amikor néhány pillanattal később a tömeg közt lépkedő férje rápillantott, O-Tomi o- lyan frissen, üdén mosolygott vissza, mintha mi sem történt volna. Hani Kjoké fordítása O-TOMI ÉRINTETLENSÉGE.
