Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-11 / 11. szám
F üri Ernő bácsi, a nyugdíjas- klub vezetője mindig összefüggéseiben látta a világot, Így most Is körültekintőbben lát az emlékek felidézéséhez. — Érsekújvár, Ögyalla, Komárom, Gúta (Nővé Zámky, Hurba- novo, Komárno, Kolárovo) körül o- lyan talaj volt, ahol nem nagyon lehetett védekezni, nemcsak bunkert, még lövészárkot sem lehetett ásni. Akárhol próbálkoztak, csak egy-két ásónyomlg jutottak. A zsombékos, vizenyős talaj azonban al Is rejtette az embereket. A németek felrobbantották az alső és a felső hidat, levegőbe röpítették a vasúti hidat, de ez sem segített rajtuk. Nem tudom, volt-e idejük kihúzódni a mocsarakból, mert mire megvirradt, már sehol sem voltak. Utána a hidakat is gyorsan felépítettük, nyolc nap a- latt már állt Is az új fahíd. Én akkor tolmácsként segédkeztem. Amikor elkészült a híd, hamarjában megalakítottunk négy különböző szakszervezetet, a szállítók, a vasmunkások, az erdő- és földmunkások szakszervezetét, utána pedig létrehoztuk a falu szak- szervezeti tanácsát Is, amelynek én lettem az elnöke. Megkezdte a munkát a kommunista párt helyi szervezete, amely már a fel- szabadulás előtt Is fontos szerepet töltött be. Majd Jött a földosztás. Háromszázhat hold földet mértünk szét, de aztán nehéz 1- dők következtek. Szerencsére nem tartottak sokáig: jött a dicső február, amelynek előszelét már korábban Is éreztük. A februári e- semények után befejeződött a hidak építése, és megalakult a NOVDOM építkezési vállalat, a- melyből később valami más vállalat lett, most Pozemné stavbynak hívják. Már 1949-ben a párt javasolta, hogy fel kellene építeni If- júságfalvát, benépesíteni a Gúta körüli nagy határt, és mi hozzá is láttunk az építkezéshez. Előbb felhúztuk a gazdasági épületeket, majd a lakóházakat, aztán elkészültek az üvegházak is. Addig mindig az volt a falu legnagyobb gondja, hogy nem volt hol dolgozni, most egyszerre vagy ezer- kétszáz-háromszáz ember kellett az építkezésre. Dolgoztak a helybeliek, de jöttek mások is, főleg fiatalok, akiket az ifjúsági szervezet küldött. Sokan közülük Itt megnősültek, családot alapítottak, letelepedtek. 1952-ben elkészült a mű. ^ XXX Í 'me ennyi. Csak egy ember sorsát, élményeit kaptuk marokra, de a szavak mögött ott a széles tájkép, és akár eposz is lehetne, hiszen az egyén sorsán keresztül a kollektíva, egy várossá növő falu életét, sorsát is érzékeltettük. Nehéz mindent elmondani. Tizenöt évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy mindent elsodor a víz. A városi nemzeti bizottság elnöke, Borka János talán a legilletékesebb arra, hogy felidézze az eseményeket. — Amikor június 25-én Csicsó- nál (Ciíov) gátat szakított a Duna, az Idősebbek, de főleg a vízügyi szakemberek már tudták, hogy az árhullám eléri és elönti az egész községet. Gyorsan nekiláttunk egy körgát megépítéséhez. Nekem jutott az a feladat, hogy a meglévő gépek irányítását vezessem. Tíz földgyalu, tizenhét teherautó, hetven traktor dolgozott, no meg a város apraja-nagyja. A sebtiben emelt gát nem sokáig állta a víz rohamát, huszonkilencedi- kén este tíz órakor elárasztotta a községet a víz. Két — két és fél méter magasan állt a víz mindenütt. A gyerekeket meg az asszonyokat már akkor kilakoltatták. A többiek mit csinálnak, hol vannak? — tettem fel magamnak a kérdést, és akkor döbbentem rá, hogy talán a szüleim is bennrekedtek. Rohantam hát hozzájuk, de ők már Kisszigeten voltak a nagybácsimnál. Valami kis időm maradt, gyorsan összekaptam a legszükségesebb holmijukat, és rá néhány nap múlva össze is dőlt a ház, a miénken kívül még vagy nyolcszáz. Nem volt mindegy. A- pám hetvennyolc éves volt, anyám hetvennégy, de nem estek kétségbe. Különösen az apám volt nyugodt, ő mindig is ilyen volt. Tudjalnk, de vasárnap este meg hét elején alig lézeng ott valaki. — A támogatást nem hiányol Juk. Amikor a városi ifjúsági szer vezet elnökévé választottak, é- vente hatvanezer koronát kaptunk a klub átépítésére, karbantartásé ra. Mindent megvehettünk, amire szükségünk volt. Most, ansíKor csak a működésre kell a pénz, é vente huszonötezer koronát ka punk. Megesik, nem is merítjül- ki az egész összeget. Gúta [Kolárovo] főterén a zömében új, korszerű épületek előtt két kőszobor. Az egyik súlyos alapkövekből, a másik karcsú, áramvonalas, sima kőoszlop. Az a múlt, a mozdíthatatlan told, s rajta az embe rek, emez pedig a kozmikus jövő. Bár más értelmet is adhatnánk ne ki, hiszen az emberek sorsa is változó. Itt, ebben a vízi világban, három-folyó-köz,é-: zárva, ahol sokszor, ha a cipősarkát az ember mélyebbre nyomja, már feltör a talajvíz, különben is már távlatokat kapnak a dolgok. Olykor országos fény ragyogja be az egész vidéket, máskor meg mintha nem is létezne Egy biztos: negyvenötben valami egészen más kezdődött. D e ne távozzunk még a városból I Beszélgessünk el ismét Borka Jánossal, a nem zeti bizottság elnökével. — A Duna miatt már nem fő a tejem. Okultunk az akkori eseményekből. Rögtön az árvíz után be fejeztük a félbemaradt körgát é Három folyó között nagy pénz volt, Így őszre mér mindenki tető alá tudta hozni a házát. Aztán jöttek a fiatalok — akárcsak negyvenkilencben Ifjú- i ságfalvára >—, hogy segítsenek, és jött a rengeteg építőanyag. Itt Ismét megmutatkozott az internacionalizmus: egymás mellett dolgozott magyar, szlovák, cseh, szovXXX A zért Jöttem a Pletatex gü- Ital üzemébe, hogy megnéz- - ^zem az üzemet, elbeszélgessek az asszonyokkal, Írjak az üzemről, most mégis inkább vezetőjéről, őszi Máriáról szólok, mert úgy vélem, az ő élete, sorsa sokkal jobban beleillik ebbe a felszabadulásunk 35. évfordulójára Íródó riportba, mint a kis ü- zem munkája. ta, mire számíthat, fel tudta mérni a helyzetet. De a legtöbb gútal Ilyen. Mindenki védekezett, ahogy tudott, fegyelmezetten, kötelesség- tudóan. Ennek köszönhetjük, hogy sem komolyabb baleset, sem lopások vagy más garázdálkodások nem fordultak elő. Az újjáépítés is jól, szervezetten folyt. A CSKP KB-nak az árvízzel kapcsolatos határozata Igazán emberi ék méltányos volt, hiszen nemcsak azok kaptak kártérítést, akiknek biztosítva volt a házuk, vagyonuk, hanem a többiek is. Ók is kaptak az állami biztosítótól negyvenezer koronát, ami akkor meglehetősen IfrM — Meg, de mennyire! Az elején, amíg nem tudtam magyarul, nehéz volt, de én annyira akartam beszélni, hogy nem törődtem semmivel. Amikor megismerkedtem a férjemmel, nem gondoltam, hogy eljövünk Gútára, egy ideig még ott éltünk fönn Vranov mellett, de akkor egyszer eljött utánunk az apja, és azt mondta, hogy lehetne telket szerezni, építkezni, I Így aztán el Is jöttünk. Sőt, nem- ! csak én, az anyám is, mert neki is nagyon tetszett Itt minden. A Pletatex gútal üzemében nagyszerű a hangulat. Az asszonyok tréfálkoznak, évődnek egymással, Mária asszony pedig velük együtt derül vagy szomorko- dik, intézi ügyes-bajos dolgaikat, segít nekik. Megdicséri, ha valakin új kabátot lát, észreveszi az új kerékpárt, vagyis arra törekszik, hogy mindenki jól érezze magát az üzemben. Emellett odahaza munka után kertészkedik, mint sokan Gútán, hiszen szükség van a pénzre, támogatni kell a gyerekeölrílr ánítl/aTnalr Mária asszony, őszt Zsígmond- né nem idevalósi, de ha valaki azt akarná bizonyítani, hogy nem vált őslakossá, nehéz lenne a dolga. — Megszokott Itt? Ciernik János, a várost ifjúsági szervezet elnöke Borka János, a vnb elnöke XXX A PovaZská Bystrica-i gépgyár gútal üzemrészlegében Cier- - nik Jánost, a SZISZ városi szervezetének elnökét keresem, mert arra vagyok kíváncsi, hogyan élnek a gútal fiatalok, ml foglalkoztatja őket, ő pedig készségesen beszél magáról és a város fiataljairól. — Két év után kértem, hogy valaki más vállalja a városi ifjúsági szervezet vezetését, mert egyre nehezebb ellátni ezt a tisztet, Huszonhét éves vagyok, családom van. Itt dolgozom a gépgyárban, több feladatot Is ellátok, tagja vagyok az üzemi pártbizottságnak, a városi nemzeti bizottságnak, így nem mindig Jut e- legendő időm az ifjúsági munka irányítására. Különben tudom, mi aggasztja a város fiataljait, mert nemcsak ifjúsági vezetőként találkozom velük.' Probléma van például a lakásokkal, és úgyszintén fő a felük a bölcsődék miatt. É- vekkel ezelőtt, mikor megindult a termelés, nem volt nehéz lakáshoz jutni, üres üzemi lakás Is a- kadt; de aztán ahogy gyarapodott a munkáslétszám, úgy fogytak a lakások. Most ott tartunk, hogy ha az üzemben új vezetőre vagy magasabb beosztású, nehezen meg szerezhető szakemberre van szükség, azoknak is várniuk kell, a- kik a lakásigénylők listáján legelöl vannak. Ezt az embereknek meg kell érteniük, és meg is értik. Különben állandósul már az üzem munkáskádere. Akadnak u- gyan most is olyanok, akik jönnek és rövid időn belül mennek, a zöme azonban nem ilyen. A bölcsődével is elég nagy a gondunk. Lenne elég munkásnőnk, ha adhatnánk bölcsődét. Ezeket a problémákat közösen a nemzeti bízott Sággal igyekszünk megoldani, de hát mindenre nem telik erőnkből. — Az ifjúsági szervezet munkájában is megvannak a sajátos problémák. Nincs például a városnak egyetlen középiskolája sem, ezért a fiatalok hétköznap nincsenek idehaza. Pénteken-szom- baton viszont elözönlik a várost, Így csak a hét végén van közönségünk, ilyenkor megtelnek a klubFürt Ernő bácsi pltését. így már meg tudnánk védeni a várost az új árvíztől. Bár egy nemzeti bizottsági elnök soha rtem gondolhatja, hogy minden! elintézett, mindent megoldott. Itt van például az ivóvíz. Régen fog lalkoztatja a várost, olyannyira, hogy már egészségi gondok is a- dódtak belőle. Már korábban, a- pám barátai is sokat beszéltek róla, nem tudták megoldani, de most talán sikerül. Két év múlva a várost Is rákapcsolják a csallóközi vizvezetékrendszerre, amely Ér sekújvár (Nővé Zámky), Párkány (Stúrovo), Nagyszombat (Trnava) városokat látja el ivóvízzel. Bővítettük az úthálózatunkat. Az árvíz után három lakótelepet építettünk, és újabb lakóházak készüllek. Ahogy bővül a település, úgy gyarapodnak a gondok is. Javíta ni kellene a szolgáltatásokon, további munkalehetőségek kellenének. Igaz, felépült és működik a gépgyár, dolgozhatnak az emberek a bútorgyárban és más kisebb ü zemekben is, de még mindig vagy ezer embernek kell máshol munka után néznie. Jó lenne, ha nekik sem kellene utazniuk. Egyszerre persze nem megy minden. Régen arról volt híres a település, hogy indulatos, könnyen lobbanó emberek lakják. Ez összefüggött azzal, hogy gyakran voltak munka nél kül, és a nagyvilágban sem csak jót tanultak. Ez szerencsére napjainkban már kiveszőben van, az embereket is egyre inkább a szorgalom, a fegyelem jellemzi. Amikor tlz-valahány évvel ezelőtt a nemzeti bizottság elnökévé válasz tottak, vasárnap délelőtt szinte fogadóórákat tartottam odahaza, annyian jöttek. Ma már ritkábban fordulnak hozzám az emberek, és inkább a hivatalomban keresnek fel. Rájöttek, ott Is meghallgatom őket; ha tehetem, Intézkedem Is ügyükben. Végtére azért vagyok itt... NÉMETH ISTVÁN
