Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-12 / 24. szám

8 •«' HOZZUK LAZBA A KÖZÖNSÉGET Varga Róbert az idei Jókai-napok egyik győr­ien Nagy László felvétele E gyre gyakrabban hallani azt a panaszt, hogy az embernek manapság semmire sem Jut ideje. Hónapokon keresztül nem látunk egy színházi vagy mozielőadást, és se vége, se hossza egy regény elolvasásának. De vajon csak' fejlett társadalmunk gyors élet­tempója hibáztatható emiatt? Azt hiszem, nem. Hogy mennyire Így igaz, bizonyítja azt az amatör színjátszók, irodalmi színpadok sza- valók, prózamondók tizenhatodszor megrende­zett seregszemléje, a Jókai-napok. Komárom (Komárno) az idén is megnyitotta kapuit a versenyzők és a közönség előtt, hogy lehetőséget adjon tudásuk, tehetségük össze­mérésére és arra, hogy értekezzenek, véle­ményt, tapasztalatot cseréljenek. Hogy ez mennyire sikerült, nem tudom. Nem került sor ugyanis a szó szoros értelmében vett ta­lálkozásra. A résztvevők Jöttek, szerepeltek, és másnap már el is mentek, hogy űiabb sze­replőknek adják át helyüket. Talán ez volt a fő oka annak, hogy a nyolc napon át tartó fesztiválról éppen a fesztíválhangulat hlánv- zott. A várost járva az embernek hiányérzete támadt. Hiányolta a kis csoportokba verődött résztvevők vitáját, azt a mozgást, amely láz­ba hozza nemcsak a vendégeket, hanem a ha­zaiakat is. Azok, akik az adott napon Komá­romban tartózkodtak, az óriási hőség miatt napközben szétszéledtek, visszavonultak, csak az esti előadások előtt Jöttek össze a Szak- szervezetek Házában. De nézzük, hogyan is zajlott le az idei se­regszemléi A megnyitó napja előtti estén ün­nepi előadást tartott a Magyar Területi Szín­ház, majd 19-én megkezdődött a fesztivál. Lo- vicsek Béla, a CSEMADOK Központi Bizottsá­gának titkára megnyitó beszédében többek közt elmondta, hogy társadalmi életünknek nagyon fontos és hasznos része az amatőr népművészeti mozgalom, hiszen a társadalom tagjai nemcsak igénylik a kultúrát, hanem al­kotói, megteremtői is. Ebben rejlik az amatőr művészeti mozgalom óriási Jelentősége, ezért kell támogatni és elkövetni mindent a fejlő désért. Ezért Jár nagy elismerés és mély tisz­telet az amatőr művészeti mozgalomnak, irá­nyítóinak, vezetőinek és a szereplőknek. A fesztivál résztvevőinek munkáiét mindvé­gig Jellemezte ez az Igyekezet és áldozatkész tenniakarás. A megnyitó nap estéjén a Lévai (Levice) Városi Művelődési Ház Garamvölgyt Színpada lépett fel Felkai Ferenc Boszorka nyok pedig nincsenek című történelmi drá­májával. Darabválasztásuk nem volt szeren esés, túl nagy fába vágták a fejszéjüket. A cselekmény ugyanis távol állt a mai élet prob­lémaitól, és sajnos, az adott kor szellemének érzékeltetése sem sikerült a legjobban. Kima­gaslott azonban néhány szereplő kiváló ala­kítása, közöttük az udvari bolond szerepében Cuth Lászlóé. Vasárnap délelőtt a IV. Duna menti Tavasz győztes színjátszó csoportja lépett a színpad ra, délben pedig megkoszorúzták a felszabad! tó tengerész emlékművét. Este pedig a klráiv faiak játékét láthattuk, akik Lovicsek Béla Végállomás című vígjátékét adták elő nagv közönségsikerrel. A következő estén fellépő dunaszerdahelvíek előadása, a Kis unokám cí mű darab azonban már több kívánnivalót ha gyott maga után. Itt sem az alakításokkal, ha nem a darab megválasztásával és a rendezés sei volt a baj. A jól játszó, ügves, összeszo kott együttesnek máskor Időszerűbb vagy ak­tuálisabban előadható darabot kell választa nia. A seregszemle negyedik napján egv másik ugyancsak dunaszerdahelyl együttes uralta s színpadot. Görgey Handabasa avagy a fátyol titkai című Vörösmarty darabjából írt komé diát adta elő. Már maga a komédia müfajisá ga, de főleg a kiváló színészi alakítások és a szinte klapadhatatlanul áradó rendezést, öt­letek váltották ki a közönség és a zsűri el ismerését egyaránt. A színjátszók találkozóját a CSEMADOK ko­máromi helyi szervezetének és a Szakszerve zetek Házának színjátszó együttese zárta mű­sorával. Katajev Bolondos vasárnap az üdülő ben című darabját adták elő. A közönség Jót szórakozott, a szakemberek azonban többet vártak az eddig Is élen Járó tehetséges színé­szekből állő csoporttól. Szlivássy József, a színjátszó együttesek értékelő bizottságánál? elnöke az idén felmerülő problémák megoldá­sának lehetőségét abban látja, hogy a Járási és a kerületi népművelési központoknak már évadkezdéskor oda kell figyelniük a csopor­tok munkájára, segíteni őket a műsorválasz­tásban és a színpadra vitel első fázisában. Nem elé„g a csoportokra csak akkor odafigyel­ni, amikor Januárban-februárban elkészültek a darabbal, mert akkor a segíteni akaróknak nincs már módjában változtatnt. A másik gon­dot okozó probléma a módszertani segédanyag hiánya. Ezt kiküszöbölendő nagyobb gondot kellene erre fordítani a Jövőben. Csütörtökön, pénteken és szombaton az iro­dalmi színpadok mutatkoztak be összeállítá­saikkal. Itt kell kiemelni a Galántal Művelődé­si Ház klsszínpadának pantomim műsorát és a somorjai irodalmi színpad Emberke, küzdj... című összeállítását. Május 25-én, a vers- és prózamondók negyedik és ötödik kategóriájá­nak országos döntője után a CSEMADOK Ko- Sice-óvárosi helyi szervezete mellett működő Szép Sző ifjúsági Színpad bemutatta Gágyor Péter Gilgames című összeállítását — nagy si­kerrel. A késő esti órákban került sor a bu­dapesti Perem Színpad vendégjátékára. Szombaton délelőtt a Móricz — Móra iro­dalmi vetélkedő döntőjén vehettünk részt. Az esti műsorban pedig újra az irodalmi színpa­dok léptek a közönség elé. Érdekes, aktuális témát dolgozott fel Molnár László Játsszunk Európát című összeállításában, melyet, a ki- rályhelmectek adtak elő. Hasonlóan nagy ér­deklődés fogadta a Havasi Péter rendezte Feldúlt törvényeink című összeállítást, ame­lyet a Latinovits Zoltán életéből kiragadott pillanatképekből állítottak össze. Szórakozta­tó, fiatalos műsora volt a csallóközaranyosl (Zlntná na Ostrove] irodalmi színpadnak, a- mely Kiss P. József Megvédjük az iskolát cí­mű zenés szatíraszerü műsorát adta elő. Az Irodalmi színpadok bemutatójának méltó befe­jezése volt a már említett Szép Szó Ifjúsági Színpad Brecht — Gágyor: Koldusjáték a kol­dusoperából című előadása. Május 27-én délelőtt díszünnepség, hangver­seny, eredményhirdetés és díjkiosztás volt, majd a Jőkai-szobor megkoszorúzásával véget is ért a XVI. Jőkal-napok. A fesztivál résztvevői Is ugyanabban a vi­lágban élnek, mint azok, akik minduntalan a szabad idő rövidsége miatt sóhajtoznak, mégis iut idejük a kultúra, a művészet ápolására,, a szórakozásra. Reméljük, iövőre még nagyobb számban, még színvonalasabb műsort látha­tunk, tgy is formálva ifjúságunk társadalmi tudatát, szépérzékét s ápolva anyanyelvi kul­túránkat. LANGSTEIN Erzsébet 8. perc Még mindig Jobb egy ilyen város csapatában játszani, ahol kijön a meccsre tíz^tizenötezer ember. Őrjöng, ordít, és szid bennünket. Atkoz és gyanúsít, istenít és rá pénzt ad össze, kifütyül és lehülyéz bennünket. Ha a közönségünk ilyen, nem lehet más a vezetőség sem. Dani bácsi megmondta, ha ezt a meccset nem nyerjük meg, akkor a szakosztályi ülésre vadászpuskával érkezik. Csak aztán tudja Is, hogy kire lőjön! Negyedik éve vagyok itt, azőta már három garnitúra vezetőség volt és három edző. Az első évemben kettő... A Mester sem eszik meg itt sok sőt, ha ma nem nyerünk. Goldmayer a kcmzerzászlónál kiharcolt egy szögletet. Éppen csak, hogy elérte még spiccel, rápöccintette a lábát a hátvédjére. Megint ő rúgja a szögletet. Mi lesz itt, ha újra a kapu háta mögé szálí a labdája? Szólni kéne a Mesternek. „Hadd menjek előre!“ Megengedi. * „Na végre, te gyáva nyEí!" Csak Goldmayer venne észrel Közvetlenül a kapu elé kellene tennie a labdát. Vagy belefejelek, vagy meglököm a kapust háttal’, hogy a bíró ne lássa. Közvetlenül a kapus elé kell helyezkednem. Álló helyzetből — felugrásnál — engem Itt nem fejel le senkii Van most két-három új vezető. No, ezek majd megmutatják! „Az úthenger elé tesszük, aki megakadályozza a csapatot a feljutás» ban.“ Másfél millió forintban van a csapati Ennyi volt a jatt az átigazolások» kor meg a fakásbeugrók — azok helyett, akik lakást kaptak —, aztán a félretett pénz a dupla prémiumra. Meg az IBUSZ-lakások bére a nőt­leneknek. Akik a pénzt „hozták", megmondták az egyik szakosztályin: „Nekünk levágják a fejünket, ha ezért az oltár! nagy dohányért nem lesz NB I.“ Ök majd megmutatják, kiverik a csapatból a felkerülést! Aztán itt vagyunk... Az utolsó mérkőzésen kell eldőlnie mindennek. Még az a szerencse, hogy Így hozta a sors: egy közepes csapat az ellenfél az otthoni mér* kő zésen. Elnök sporttárs öMíz* kilót hízik minden rúgott gólunknál. A meccs végére lesz másfél mázsa? Ha győzünk, mindenki előjön, a „fal“ meí= 101 „Én mondtam meg, hogy kell!" „Ugye, hogy van eredmény, ha úgy csináljátok, ahogy mondom!“ „Lett volna itt már NB 1-es csapat rég, ha énrám hallgatnak!" Goldmayer belövi a szögletet, A tizenhatosra. Hiába integettem neki, csavarja a labdát a gólvonal elé. De egy csavart leadáshoz bátorság kell. Az vagy hajszálra pontos, vagy megy megint a kapu háta mögé. A ti­zenhatosra odaívelni, abban nincs semmi kockázat. Goldmayer megüsz- sza... így’ most csak mérsékelten köpnek az áHóhelylek: „Ez is nemhogy a 16-oson várta volna a labdát. Csordás valamikor onnan Is gftD fejeltl“ Hallom a Tribünt, amikor rohanok vissza a mi tizenhatosunkra. 9. perc Négyen vagyunk két csatárra. Az a pimasz kölyök, a „Gatya", mindig elöl van, aztán még egy, vagy centerben, vagy a balszélen. Ha kapnak egy labdát, átveszik, forgolódnak vele, míg hátulról feljön hozzájuk va» laki: Lehetetlen helyzet. Mi őrzürik négyen két embertl És nem szabad előretörni. Pedig győzni akarunk. A Mester csak ül a kispadon Nem vesz észre semmit? Egyelőre örül, hogy a miénk az egész mezőny... De igy csak null^nullra lehet játszani. Már megint „Gatyánál“ a labda. Ott forog vele Furkó előtt körbe-kör* be. Még szerencsém, hogy nem középre hozzák az akciót. így ktltheg- hetem magam. Ravasz ez a kis kölyök. Már megint belül került Zolin. Fogadom, leg­alább harmincegy vezető már felírta a nevét. „Ezt el keli hozni!“ „Ezért a srácért érdemes a szakosztálynak levetkőzni!" Majd adok én neki! Kimegyek rá. Zoltán nem tudja fogni. Mi lenne, ha kiszólnék a Mesternek? „Mester, cserélje le Furkót, még megveret bennünket. Hozza be azt a fekete göndörhaju srácot az ifiből. Olyan az a gyerek, mint egy kis bika. Már megette volna ezt a szélsőt." De mi lesz, ha a Mester lecseréli Zolit, bejön az a srác, és amellett rúg egy gólt a „Gatya“? Nem maradok meg a városban! Kilépek a srácra. Legalább öt-hat méterre vagyunk a tizenhatostól. Ha átdob, még mindig utána tudok nyúlni. Csakhogy a srác emlékszik az előbbiekre Nem ütközik velem ... Mielőtt odaérek, elsuhintja mellet­tem a labdát. Kapura. Ez a gyerek nem több tizenhét évesnél, de egy esetből megtanulta azt, amit Zoli tizenhét év alatt nem tudott megtanul­ni. > Bige térdre ereszkedve véd. Felpattan előtte a labda A két keze közt az orrát találja el a lövés. Vagy hat méterre kipattan a labda. Bige, mint egy tigris, vetődik. Megvan! „Az istenit az anyjának — dörzsöli az orrát a kirúgás után. Ezt a meccset el is lehet veszíteni! Egy hét alatt — amíg erre a mér­kőzésre készültünk, fel sem merült, hogy gólt is kaphatunk. Pedig így kapunk. Ha nem hozzuk ki őket a kapujuk elől, ha mi csak negyedórán­ként érünk labdához, lemerevedve, idegbetegen! És ha véletlenül ezek be- találnak a hálónkba? Játszhatunk utána két napig, mi gólt ugyan nem rúgunk! Az ídegbetegség öli meg a csapatot. játszani kellene, vállalkozni, merni! Itt mindenkinek ez a jelszava: „Én kellenék oda!“ Mindenki megbukik, aki valami olyat akar, ami még nem volt... Itt mindenki futballzseni, aki egyszer is látta, hogyan kell belerúg­ni egy állított labdába. Senki semmit nem tehet, csak azt, amit már valaki kipróbált, 10. perc Nagy !. Imádja, ha nála van a labda. Jól cselez, Egy fedezi a testével hogy azt a válogatottak sem jobban! Csak éppen nincs semmi haszna a játékának, ö a középpályán érzi magát a legjobban. És ma ő á center Igaza van a Nagyfőnöknek, hogy Nagy I. az egyik legjobb játékosunk, örjöng a közönség, ha Nagy 1. három-négy védőn átverekszi magát. Aztán visszafordul’ a labdával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom