Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-07-25 / 30. szám
I *Ü HAVANNABAN KÉPVISELIK A HAZANKAT A csehszlovákiai VIT-iküldöttség egy részét a kultúra képviselői alkbtják. Az élenjáró hivatásos és műkedvelő fiatal művészeink bemutatják szocia lista hazánk művészetét: A jelszó: „Az élet, öröm és a szépség" névé ben! A gálaműsorban kb. ötven szereplő lép fel, akik műsorukkal többek között az internacionalizmus gondolatát, a nemzetek közötti barátságot, a szocializmust építésének harmincéves sikeres útiét fogják jelképezni. Ezenkívül több műsort rendeznek a barátság és a Csehszlovák fiatalság klubjaiban, A fesztiválon Csehszlovákiát a táneda iénekesek közül HELENA VONDRÁCKOVÁ fogja képviselni a Svábensky-zenekarral és ]ANA KO- C1ÄNOVÄ a Prognóza-együttessel. HELENA VONDRÁCKOVÁ pályafutása már több mint tíz éves. Nehezen számolhatnánk össze azt a sók ezér kilométert, amelyet nemcsak odahaza, hanem külföldön is megtett már. Sikeres fellépései közül csak néhányat említek: Bratislava! Líra, turné a Szovjetunióban és Kubában, a Rio de Janeiró-i Arany Kakas Fesztivál, sorozatos fellépései az NDK-ban, Lengyelországban, sikeres részvétele a Midem fesztiválon Can- nes-ban, vendégszereplése a párizsi Olimpia színpadán, a brassói fesztiválon nyert ezüst érme és még további nemzetközi fesztiválok Athénben, Tokióban, Bulgáriában stb., stb. Helena Vondrácková eddig elért sikerei azt bizonyítják, hogy ahol ed dig bemutatkozott, elnyerte a közönség tetszését, és mindig örömmel látják viszont. Helena néhány éves szereplés után változtatott a reper főárjának összeállításán. Műsorában ma a cseh táncdalok dominálnak annak ellenére, hogy ez nagyobb munkával, több felelősséggel jár. Erről így nyilatkozik: „Sokkal köny- nyebb volna a nagy slágerek éneklése, de úgy érzem, ez nagyoő kevés volna, nem elégedhetek meg ennyivel. Azzal, hogy hazai szerzők számait adom elő, nemcsak Itthon, hanem külföldön ts nagyobb a sikerem. Fellépéseim alkalmával mindig újat tudóik nyújtani, olyat, amit még a közönség nem ismer. A hazai szerzők is tudnak kiváló szerzeményeket komponálni. A legszívesebben Bohuslav Ondrácek és Ludek Sváminden bizonnyal arra fognak törekedni, hogy a lehető legjobb kapcsolat alakuljon ki az előadó és a közönség között. Mi erről Jana Ko- ciánová véleménye kérdeztük röviddel az elindulás előtt. „Nagyon egyszerű. Szeretem a szerény, jó embereket, a rendes embereket, akik felelősségteljesen végzik feladatukat, szeretik munkájukat. Kubában ilyenekkel találkozom. Ilyen környezetben szívesen énekelek, elbeszélgetek majd a fiatalokkal, megvitatjuk közös problémáinkat, tana vsokat adunk egymásnak.“ Már rég elmúlt az az Idő, amikor jana 'Kociánová éneklésére azt mondogatták, elleste Karel Gott előadásmódját. Tény az, hogy Jana Kociá- nová fejlődésében Gottnaik jelentős része van, de Jana egyéni Stílusa, előadásmódja új út felé vezet. Ma már a csehszlovák pop-zene kimagasló egyéniségei közé tartozik. A hivatásos énekes Iskoláján már rég túl van. Ez nagyban elősegítette zene! fejlődését. Az első nagy sikere a Reggel a hatos peronon című szám volt. Hosszabb ideig az új Traditional Dixieland együttessel lépett népzene az egyik legnagyobb szerelmem. Gyermekkoromban ez volt az egyetlen zene, amelyet ismertem, ezért talán, a mai napig még mindig ez az értékmérője a dalok színvonalának, amelyekkel mint énekesnő találkozom — eltekintve attól, hogy milyen zsánerüek.“ A kubai VIT olyan esemény, amit valamennyi résztvevő nagy izgalomnál vár, annál is inkább, mert a találkozón való részvételhez vezető út egyre Igényesebb. A zenével, a dalszövegekkel és az előadásmóddal szemben Is megnövekedtek az igények, s vonatkozik ez a pop-muzsikára, a politikát dalokra egyaránt. Szurkolunk azoknak, akik az Ő- röm, a fiatalság és a haladás ünnepén az egész világ fiatalságát képviselni fogják. Papp Sándor benskj dalait adom elő. Szívesen é neklem Karel Svoboda, Petr Hapka és természetesen testvérem, Jifi Von dráiíek müveit is. Az együtt működés velük biztonságot jelent számomra A kubai fesztiválra is az ó szerze ményeikből állítom össze a reper toárom. Több hanglemezt is viszel magammal erre a találkozóra, ame lyek az utóbbi években jelentek meg a Suprap hon-zeneműkiadó gondozd sóban. Nagyon örülök, hogy a fesz tiválon több régebbi ismerősömmel találkozhatok majd, és bizonyára több új barátot Is szerzek majd a szocialista országok énekesei között Nagy kedvvel indulok Kubába, u gyanúgy, mint kollégáim. Remélem hogy terveimet sikerül valóra válta ni, de úgy hogy necsaik ml előadók legyünk elégedettek, hanem mindenekelőtt a fesztiválon résztvevő fiatalok. Értük viszont mindenre hajlandók vagyunk.“ A XI. VIT-en a szlovákiai pop-zenét JANA KOCIÁNOVÁ képviseli a Prognóza-együttessel. Az énekesek fel. Jelenleg, több mint egy éve a Prognóza-együttessel énekel. Ezzel a csoporttal nagy sikert aratott nem csak' itthon, hanem több ízben a Szovjetunióban Is. jana Kociánová a kubai fesztivál ra a rendezvény szelleméhez illő műsort állított össze. Repertoárjába oevett több elkötelezett politikai dalt. ezzel járul hozzá a fesztivé fő mondanivalójához. A szlovák pop zene első számú képviselője viszont nem csupán a táncdaléneklésben ér el nagy sikereket. A közelmúltáén jelent meg az „Ej srdeniko moje“ cf mű nagylemeze. Ez a lemez új szem pontból bizonyítja művészi és előadó' képességeit. Oj oldaláról ismerjük meg Jana Kociánovát: Itt a szlovák népdalok tolmácsolásával bizonyítja képességeit. A lemez borítójának hátlapján a következőket olvashatjuk: „Soha sem titkoltam, hogy a IV» i *1* Bárány Tamás VILLA A BALATONNÁL 4. folytatás Hét óra van, a család ott ül az asztal körül. Mind az öten itt vannak, azaz pontosabban hatan, mert váratlanul vendég is érkezett, magas, bronzbarna hajú lány.. Magdinak hív ják. A nagymama ugyan majdnem elfúlt, a- mikor Jani másodmagávaJ állított be, a mama is felizgatta magát egy kicsit, és szaladt volna el, valami felvágottért a Közértbe, de aztán eszébe jutott: a közeli újabban délután kettőkor Zár. A lányához fordult. — Katikám, nem szaladnál ki a Köröndre. a nagy Közértbe? A válasz lakonikus volt, méltó a huszadik század felvilágosult és felszabadult ifjúsága hoz: — Nem. Így aztán a teát s a piritós kenyerek halmazát üli körül a család meg a bronzbarna hajú vendég. Kortyolnak, ropogtatnak, kortyolnak, ropogtatnak. — Egy kenyerei még. Magdikéra — mondja bizonytalanul a mama. — Míg ki nem hül a leal Nem a leány, jani nyúl a kenyér után, cseppet megsimogatja egy gerezd fokhagymával és felhangon dúnnyögl:. — Mégiscsak jobb lett volna valahová lemenni a srácokkal... Az apja — csak úgy féloldalról — rávág a szemével. — Prémium van kilátásban? — Miért volna? — Akkor mit rázod a rongyot? Űrülj, hogy van, aki eléd teszi ezt az ételt, ingyen... Kis csend. A nagymama egy süllyedő hajé kapitányának veszendő pillantásával nézi a vendéget. — Vegyél még, kislányom. Nem valami fényes lakoma, tudom, de nálunk most Ilyen olcsó nap van. Ha Jani előre megmondja, hogy feljössz, hát valami rendes vacsorát csinálok. De most bizony csak ilyen szegényesen... A veje ránéz. — Mi az, hogy szegényeséül, nagymami? Beosztással élünk! És az okos beosztás még nem szegénység. Hívja meg egyszer Magdikét o- lyankor is, amikor valami ünnepség van. A mama örömmel int. — Csakugyan, kislányom, gyere el egyszer olyankor Is. Van ám Itt eszem-iszom olyankor. Károly-nap, llona-nap, János-nap, Katalin-nap, júlia-nap... Meg a születésnapok... Zavartan elhallgat, mert jani olyan pillantást vet rá, hogy. legszívesebben a nyelvét harapná le. ,A pillantás —• a család szemnyelvén a következőket közli: Hagyd abba, ió? Ki kért meg rá, hogy vendégeket toborozz a nevemben? Családi ünnepségre családtagokat illik meghívni, és attól ez a csaj elég messzi van. Bízd rám, hogy mikor és kit hívok meg! 1- gen? Magdi nem látja a szemtáviratváltást, boldogan bólogat. A meghívást nyilván mélyen emlékezetébe vési, és rendkívül örvendetes előjelnek tartja. Megvidámodott kedvét csupán a ház urának dörmögése hüti le egy kevéssé. — Csakhogy az élet nem mindig papsajt, ezt jó idejében megtanulni. Az ember addig nyújtózzék, ameddig a takarója ér. A hónap huszonkilenc napján szerényen élünk, az igaz — akikor sem szegényesem, a harmincadik napon jön a bőség. — Irtó érdekes felfogás! — bólogat helyeslőén Magdi, végre az ember sosem tudhatja, mikor lesz valamelyik öreg szivar — az apósa. Jó velük jóban lenni. — Az — biccent elégedetten a családfő. — És ami a legizgalmasabb, sosem tudni előre, mikor jön az ünnep. — Hogyhogy? — mereszt nagy szemet Magdi. — Hát a naptár... Az apósjelölt int. — Ez az. Minden névnap többször is előfordul. Mindenki azt 'választja, amelyiket a- karja. Sőt, a születésnapunkat is akkor üljük meg, amikor akarjuk. A lányomnak például szeptember elsejére esnék, de már az első általános óta az a kívánsága, hogy ne akkor tartsuk a születése napját, amikor az iskola kezdődik. / — Az örömünnep és a gyász ünnepe nem fér meg egy napon — nevet Kati. — Csoda egy család vagytok — mosolyog a vendég. — Hát így élünk, Magdika bólogat az öreg. — így aztán ez a szürke élet mindig teli van részint feszült várakozással, részint boldog meglepetéssel. — De dühítővel Is, ha az ember például egy nagy ünnepi traktára számít, aztán anyu augusztusban bemondja, hogy az Ilona-napot majd októberben tartja meg. És a trakta helyett jön a zsíros kenyér. Az apja odafordul hozzá. — Gondolj fiam arra, hogy amikor összekerültünk anyáddal, tiz éven át mindig csak zsíros kenyeret vacsoráztunk. Ünnepi trakták nélkül. Igaz, nagymami? — Mint ahogy itt ülünk, édes Karcsikéin. — És mégis élünk. — A ház ura megint a vendégnek mondja: — így van ez, kedvesem. A gyerekeimet világéletemben arra neveltem, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli... — elégedetten sóhajtott, mint aki maga fedezte föl ezt a bölcs mondást, s lassan eltolja magától a tányért. — De ember is lett mind a kettőből. Jani az apját nézi, aztán Magdira pillant s már bánja, hogy fölhozta ide a lányt. Szép kis véleménve lesz a családjáról, a begyöpösödött fejű faterról, és a két spórolós öreg\ lányról. Érdekes ez: az ember, ha köztük ól, valahogy tudomásul veszi a családját, csak akkor kezd viszolyogni, ha idegen szem fon- csorán látja visszatükröződni őket... Például maga is mindig tudta, hogy az öreg kukacos kispolgár, a nagymama agyi erei meszesednek, a mutter egy káráló tyúkanyő — de hogy ennyire? Elkedvetlenedve int Magdinak, hogy szede- lőzködjék, indulás. Bárhol jobb lesz, mint Itt, ebben a kispolgári ketrecben. Beülnek egy presszóba vagy egy moziba, ha a lánynak nincs kedve rá, akkor sétálnak egyet a Liget felé, csak Innét el. De mielőtt még Magdi megkezdhetné a búcsúzás körülményes hadműveletét, Kati az órájára néz, és hirtelen feláll. — Köszönöm a vacsorát, nagymami. Mennem Jiell. Szevasz. Magdi. Gyere máskor is. A mama meglepve nézi. — Hová mégy? Ilyenkor? Csak Jani látja, hogy húga arcán a zavar röpke kis felhője libben. — Holnap matekdolgozat — magyarázza aztán buzgón. Fölugrom Erzsiékhez, átvesszük a nehezebb példákat... Az apja bosszúsan int. — Nem szeretem, ha este elmászkálsz! — Igen — toldja meg a mama. — Apa nem szereti, ha este elmászkálsz, tudod! Miért nem Erzsi jön ide hozzád? — Mert az ő szülei .sem szeretik, ha este elmászkál — mondja Kati, egy gúnyos kis fintor kíséretében. — Óriásiak tudtok lenni. De mert a távolbalátó telefon még nincs bea vezetve, hogy a példákat lássuk Is, valame- lyikhek csak el kell mennie a másikhoz. És különben is: telefonon, a három perces beszélgetések mellett!? A gatyátok is rámenne, édes szüleim. Na, sziasztok. És elviharzik. Jani dramaturgiai érzéke azt súgja, hogy most néhány perces szünetet illik tartani, amíg ők is indulhatnak. Krákog, a fejét töri, mivel is lehetne ezt a néhány percet kitölteni. De mielőtt még bármi is eszes be ötienék, odakint megszólal a csengő. — Nal — pattan fel a mama —, mit hagyott itthon megint ez a hebrencs? Biztosan a számtanfüzetét! — És kimegy atjőt nyitni. Egy vadidegen férfival jön vissza, arca maga a merő bizonytalanság. — Apa, téged keresnek. — Kezüket csókolom, jó estét kívánok — óvakodik beljebb a vendég, s lépdel a ház ura felé. — Istvándiékhoz van szerencsém? Amaz feláll. — Mi vagyunk, kérem. Jó estét. Mivel szolgálhatok. i
