Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-13 / 24. szám
— Hurrá!... cirkusz! Ordítja egy gyerek az utcán. Mégcsak a falu elején van, de a gyerekek már elébe szaladnak. Pedig nem is cirkusz közeledik, hanem körhinta és lövölde. Letűnt már az az időt amikor ilyen kis, kilencszáz lelket számláló faluba, mint Balog (Balog nad Ipl’om), cirkusz érkezett. De a gyerekeknek a körhinta is cirkusz, és ennek is örülnek. töket, napokat Is számoltuk, mennyit kell még aludni, hogy vendégség legyen. Most meg?... Eszembe se jutott, hogy holnapután lesz. V. huszonkét éves. Azt mondja, „valamikor“, és az öt-tíz évvel ezelőtti vendégségekre gondol. Neki, nekünk már az Is „valamikor“. S a mai tizenéveseknek már nem lesz mire visszagondolniuk, emlékezniük. 3. Hogyan is volt valamikor? Két, három héttel a vendégség előtt a család nekifogott a takarításnak, rendcsinálásnak. Ahol valamiféle javítani való volt a házon, megcsinálták. A kerítést átfestették: új színbe, új díszbe öltöztették. A sáncot burjánzó' friss, tavaszi füvet lekaszálták. Az utolsó hét első napjaira maradt a nagytakarítás. Befestették az ablakokat, ragyogott kívül, belül a lakás, a porta. A lányok új ruhát varrattak, a fiúknak új öltönyt vásároltak. Mindez nem önmagukért, hanem a vendégek kedvéért történt: a vendég csak szépet lásson, jól érezze magát és jövőre Is ö- römmel tegyen eleget a meghívásnak. Pénteken, szombaton tetőfokára hágott a készülődés. A házigazda lehúzta a bort, a háziasszony sütött három- négy féle süteményt, szombaton délután levágta a hizlalt libát, sokan malacot öltek. A malac, liba vágás márcsak azért is fontos volt, mert sok családhoz érkeztek városi vendég- gyerekek, akik csak ilyen alkalommal láthattak disznóölést. Szombaton reggel már ott sorakoztak az udvarokban a vendégségbe érkező vendégek személyautói, s mint a sáskahad, úgy ellepték az Idegenek a falut. Most meg szombat van, és néptelenek az utcák. 4. Vendégség?... A péntek, szombat semmiben sem különbözik a többi hétvégétől. Az emberek kimennek a határba — még szombaton Is — egyelni a répát, rendezgetik a fóliákat, rohannak a piacra. Az asszonyok elszaladnak az üzletbe, vesznek pár darab cukrászdában készült süteményt, esetleg sütnek hozzá otthon valamit. A főtéren álló „ringlspírre“ sem sokan kíváncsiak. Egy-két közel lakó gyerek, meg apuka ácsorog csak mellette. A fiatalok nagy része elment akör: nyékbeli falvak báljaira autókon — kettő volt akikor a környéken —, a legtöbbje meg Ez a felvétel még tavaly készült: „Várjon, előbb meg- fésülködöm. otthon nézi a tévét. Kora este még végigsétálok a falun, de csak tmitt, amott látok idegen rendszámú autót. És megvirradt a vasárnap. Emlékszem régen már kora regei muzsikaszótól volt hangos a falu. A hajnali busszal jöttek a környékbeli zenészek- -cigányok, s húzták a szebbnél szebb nótákat. Benyitottak minden portára, eljátszották a házigazda nótáját, kaptak öt- -tíz koronát, egy pohárka bort, a cigányasszonyok meg egy darab kalácsot, egy szelet frissen sült húst. És várták, hogy a gazda meghívja őket ebédldc alatt is egy nótára ... Most négy szál cigányt számolok össze egész nap. Azok is a buszmegálló bódéjába! cincognak fél részegen, gitáron, hegedűn. Zárt kapukra ta láltak a legtöbb helyen, nincsen se bor, se kereset, a déli buszt várják, hogy hazamehes senek. Ha nincs vendég, nincs nagy lakoma, nem kell a zene sem. Jövőre már ők sem jönnek. Mézeskalácsos sem jött már A sági Kovács bácsi meghalt nincs aki folytassa a mesterségét. Az ő sátra volt mindig a legérdekesebb, finom mézes kalács szíveket, huszárokai hozott, jó fagyit, zsákbamacs kát kínált, a feleségével e gyütt. Nem szerettem soha különösképpen a mézeskalácsot de most biz isten ‘vennék, hí Itt lenne. Most is jött három sátoros Nem mézeskaláccsal, nem fa gyival, hanem gumin rángatható papírlabdákkal, pici szőr majmokkal. Díszes, cifra ruhá jú apró babákat árulnak, meg sípot, játékkarórát, ócskaságo kát, giccseket. Néhány kereszt apa, sógor, nagybácsi még így is kivághatja a rezet a rokoi gyermek előtt. Kinyílnak t pénztárcák, most nem drág-f semmi, bármilyen haszontalan ság Is legyen. Hadd örüljör Jancsika, Juliska és Ferkó, le------------------- 'Ül 3 A középiskolákban és a gimnáziumokban már befejeződtek az érettségik, de a végzős diákok nagy részét még egy nagy erőpróba várja — a fel« vételi. Igaz sokan közülük munkavi« szonyba lépnek, de jó néhányan főis« kólán vagy felépítményi iskolán folytatják a tanulmányaikat. Két olyan diákot szeretnék bemutatni, akik még nem érettségiztek, de szeptembertől mégis új iskolába fognak járni. Oravec Erika és Kiss Tibor, a bratislavai Duna utcai gimnázium III. osztályos tanulói. Mindketten külföldön szeretnének egyetemre járni, ezért a negyedik osztályt a Banská Stiavnica-I gimnáziumbah végzik. Itt készülnek fel a külföldi tanulmányaikra. Oravec Erika kitüntetett tanuló, ő az iskola SZISZ’- a lapszervezetének kultúrfe- lelőse. — Már az alapiskolában — Vásárüton (Trhové MJr- to) — nagyon szerettem a pionírszervezetben dolgozni, gimls korom óta pedig pionírvezetőként dolgozom. Munkám sokrétű. Rendszeresen jegyeket biztosítok a színházi előadásokra, és ha külföldi énekes vagy együttes látogat el hozzánk, akkor Is én gondoskodom a jegyekről. Több ízben rendeztünk író-olvasó találkozókat, legutóbb Zala bal Zsigmonddal, Kulcsár Ferenccel és Varga Imrével. Az iskola Forrás nevű Irodalmi színpadát is a SZISZ- -szervezet patronálja. — Ml ösztönzött arra, hogy külföldön folytasd tanulmányaidat? — Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem fototechnikai (növénytermesztési) szakán szeretném folytatni a tanulmányaimat. A mező- gazdaság szeretete nálunk családi hagyomány. Édesapám Is a mezőgazdaságban dolgozik. Nekem kedvenc tantárgyam a biológia, ezen belül Is a növénytan. Részt vettem több biológiai oltm- piászon... Talán ez volt az ami befolyásolta a döntésem. Természetesen nagyon sokat köszönhetek Bertha Lászlóné tanár elvtársnőnek, akinek nagy szerepe volt abban, hogy gimnáziumi tanulmányaim alatt még jobban elmélyült szeretetem a biológia iránt. Kiss Tibor, az Iskola központi faliújságjának a szerkesztője és a Rosta diáklap grafikai szerkesztője. Érthető, hogy az ő pályaválasztásában döntő szerepet játszott a ceruza. — Az érettségi után az NDK-ban szeretnék grafikát tanulni. A művészetekkel a VIII. osztályban kezdtem behatóbban foglalkozni, azóta szabad időm nagy részét rajzolással töltöm. A Rosta nevű diáklap grafikai szerkesztését tavaly vettem át, diáktársaim írásait Illusztrálom. Igaz, hogy sok utánjárásba került, míg megjelenik egy-egy szám, de amikor látom, hogy mindenkinek tetszik, úgy érzem, megérte a fáradtságot. Rajzkészségemet valószínűleg édesapámtól örököltem. Ö legszívesebben tájképeket fest, én inkább portrékat rajzolpk. Pasztell, tus és széntechnikával dolgozom, sokat köszönhetek Vida Fülöpová festőművésznek, aki szülővárosomban Somorján (Samorín) rendszeresen foglalkozik a .fiatalokkal. Tavaly nyáron két hetet töltöttem Zebegény- ben az ifjúsági képzőim "vészed táborban, s ezalatt az idő alatt sokat rajzoltam, és meghallgattam számos előadást. Alkotásaim két kiállításon is szerepeltek már. Az Oj Ifjúságban, a Hétben, a Nőben is megjelent néhány rajzom. Szeretem a sportot Is, tagja vagyok a TJ Slávia Samorín kosárlabdacsapatának. Tanulni otthon, vagy messze áz otthontól nagy különbség. KETTEN AZ ISKOLÁBÓL Oravec Erika Kiss Tibor Erika és Tibor külföldön szeretnék folytatni tanulmányaikat. Az ezzel kapcsolatos magasabb követelményekkel mindketten tisztában vannak és azzal is, hogy nemcsak önmagukért, hanem egy kicsit hazánkért is tanulnak. TÓTH ERIKA gyen meg neiciK, amit szemük, : szájuk megkíván. Nesze tíz ko- : róna, nesze ötven korona, ne- . sze száz korona keresztfiam, öcsém. Tudd meg, hogy ki va- ! gyokl Célba lőni akarsz a lövöldében? Gyere befizetek ne- . kedl Van még Ilyen is, de már • ez ritka. Úgy nézem kevesen- vannak itt is. Panaszkodik a : lövöldés, hogy nincs forgalom. i A körhintás is meg-megáll, sok • az üres ülőke, néhány kör u- , tán megáll és vár-, „az üres- járat nem ’kifizetődő“. Még mielőtt Idejöttem volna, r útközben egy a fővárosban ta- í nuló főiskolással találkoztam. Ment haza, tévét nézni. Kér• dezem, mi van a körhintánál? : — Semmi, kispolgári összejöi vetel az egészl 5. Nem egyedi eset a balog!. ■ így van ez már talán tninde- [ nütt. A falu elhagyja a régi- szokásait. Mégcsak majális jel- i lege sincs ennek a napnak. ■ Volt olyan is, hogy valaki még i délelőtt a fóliájában dolgozott, s ahová jött néhány vendég, . az is hamar hazament, eluta- , zott. Mi történik az emberekkel, ! hogy nem keresik a társasá- got, hogy elidegenednek egy- t mástól, hogy nem hívnak ven- dégeket? Félnek a velejáró sok- munkától? Nem hinnéml A fa• lusl embernek a munka nem , esik nehezére, sőt, nem tud í meglenni nélküle. Akkor? Változnak ez Idők, változnak az . emberek. Pedig valamikor hí- rés volt ez a falu a vendéglá- tásáről, vendégmarasztalásáról.- Akárcsak a többi falu. Ma meg- csak a munka, az öncélú mun- ; ka köti le őket. Nem a kifelé,- hanem a befelé fordulás, a- „begubőzás“, a bezárkózás. I „Minket sem hívtak vendég- t ségbe, ml sem hívunk senkit.“ i „Így is élünk, így is megva- i gyünk, társalgás, vendégeske- dés, szórakozás nélkül. 1 Zolczer János foto: a szerző 1. Péntek van. Május közepi esős, borongős péntek. A lövölde és a körhinta nem véletlenül tévedt erre: vasárnap búcsú, vendégség lesz a faluban. Gondolják, sok lesz a vendég, lesz bevétel. Engem mégis meglep, hogy erre Járnak. Tavaly már nem jöttek. Két évvel ezelőtt azt mondta a társulat egyik tagja, hogy „nem érdemes“ idejönni, kevés az ember, egy-két gyerek lézeng csak a lövölde meg a hinta körül. Bizony öt-tíz évvel ezelőtt lényegesen több volt a vendég, most meg csaknem vendégek nélkül zajlik le. Néhány koma, sógor, testvér érkezik csak a faluba, a „nagy napra.“ Egy kézen meg lehet számolni, hány csalódhoz érkezik rokon, barát. Ott tart ma már a falu, hogy a többi népszokások után a vendégség is lekerül a napirendről. Régi jó szokás, amelynek hiánya megint csak eltávolítja egymástól az embereket. Kihal a szomszédolás, bezárkóznak e- meletes házaikba az emberek, maguknak élnek, a kertnek, a lakásnak, a munkának. Nem hívnak vendéget, nem mennek társaságba, nem keresnek baráti kapcsolatokat, nem ápolják, sem a közelebbi, sem a távolabbi rokonok sem a szoros rokoni szálakat. ,A városi toronyházak zártsága, ridegsége, társta lansága lesz jellemző a falura Is. 2. V.-vel, a közeli városkában dolgozó munkáslánnyal a Losonc felől (Luőenec) érkező buszon találkozom. — A vendégségre jössz? — kérdezem és leülök mellé. — Tényleg, vasárnap vendégség lesz. Látod, ha nem mondod, nem is tudom... Csak jövök, mint minden hétvégén, haza, a szülőkhöz. Istenkísértés ezen az úton gyorsan hajtani, de a sofőr fütyül rá, rohan. Alig halljuk egymás hangját. V. egészen közel hajol hozzám. Keresztapámékat szoktuk meghívni a búcsúra, de már tavaly sem jöttek el, biztos az idén sem jönnek. Ml sem voltunk náluk ... Csak négyen leszünk, mint egyébként Is, a család. Tudod a vendégségnek már csak a neve maradt meg. Azelőtt csütörtökön hazajöttem, hogy segítsek sütnl-főzn! az anyámnak. Ő meg már a hét elejétől erre a napra készült. Volt valami kellemes hangulata ennek a napnak, meg az előkészületeknek is. Gyermekkoromban még a heIliiénél
