Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-30 / 22. szám
A Szovjetunió jelenlegi ötéves terve — amelyet egyébként a minőség és a hatékonyság tervének Is neveznek — Igen jelentős feladatokat állít a népgazdaság minden ága elé. A nagyszabású célkitűzések megvalósításában szinte meghatározó szerepe van az energiaszektornak, amely — akárcsak a világ többi országában — különösen az elmúlt években került az érdeklődés és a fejlesztés homlokterébe. A közép- és hosszú távú energetikai programok nemcsak jelentős meny- nyíségl növekedéssel, hanem szerkezeti változással is számolnak. A világkészlet 55 százaléka A Szovjetunióban él a világ népességének hét százaléka, az ország részesedése bolygónk energiafogyasztásából mintegy 17 százalék. Jól jellemzi a Szovjetunió energiagazdagságát, hogy területén található Földünk összes eddig Ismert energia- forrásának 55 százaléka. 1974 óta a Szovjetunió a világ legnagyobb olajtermelője, ugyancsak első helyen áll a kőszénbányászatban. (A legutóbbi statisztikák szerint földgáz- és villa mosenergia-termelé9ben a vtlágrang listán a második.) A tizedik ötéves terv végére — 1980-ban — a tervek szerint villa mosenergiából 1340—1380 milliárd ki lowattórát állítanak eíő, kőolajból 620—640 millió tonnát, földgázból 435 milliárd köbmétert, szénből pedig 790—810 millió tonnát hoznak majd a felszínre. Az energiaforrások bősége azonban gondokkal Is jár, a- melyék megoldása az elkövetkező esztendők feladata lesz. Szovjet közgazdászok kimutatása szerint az ország keleti részén található a tüzelőanyag- és energetikai készletek 90 százaléka, ugyanakkor e természeti kincsek! felhasználásának 80 százaléka az európai területre, valamint az Ural körzetére esik. Ennek következtében a szállítási költségek megemelik az energia árát. A Szovjetunió európai területén találENERGIATÁVLATOK A SZOVJETUNIÓBAN Nyolcezermilliárd tonna szék ■ Atomerőművek sorozatgyártása jakutla és Urengoj Különösen a földgáz számíthat nagy „karrierre“ a szovjet energia- háztartásban. A világ felmért földgázkészleteinek 40 százaléka a Szovjetunióban található, elsősorban É- szakkelet-Szibéria (Jakutia) és Észak- nyugat-Szibérla (Urengoj) földjében. Reneszánszát éli a szén is, amely már jelenleg is az energiaszükséglet egyharmadát fedezi. Mintegy 8000 milliárd (I) tonnára becsülik a Szovjetunió szénvagyonát, s ennek a hatalmas mennyisíégnek a fele a szibériai föld mélyében van. (Ma még az európai terület adja az ország széntermelésének 60 százalékát, de a kitermelés itt is fokozatosan Szibériába tolódik el.) Az Uraitól nyugatra eső terület energiaháztartásában az atomenergia jelenti a jövőt, atomerőművek ugyanis elsősorban Itt é- pülnek nagyobb számban. A jelenlegi ötéves tervidőszakban 13—15 millió kilowatt összteljesítményű erőmüvek épülnék, elsősorban az európai körzetben. A szibériai olajvezeték egyik részlete ható energiakészlet termelése már nem fokozható, az ottani ipar „kiszolgálásához“ mind távolabbról kell eljuttatni — a növekvő Igények kielégítésére — a kőolajat, a földgázt a szenet és a villamos áramot. „Arccal a keleti területek felé“ — így lehej megfogalmazni azt a nagyszabású programot, amelynek megvalósítása néhány évvel ezelőtt kezdődött meg. Az ipart az energiához telepítik, azaz a keleti körzetekben elsősorban az energiaigényes termelés fejlesztésére törekednek, mégpedig az úgynevezett területi ipari komplexumok kialakításával. Hatalmas ipari létesítmények épülnek „e- nergiaközelben“. Olaj- ás gázkivitel A kibányászott kőolaj és földgáz, valamint az előállított villamos energia egy részét a Szovjetunió exportálja, elsősorban a KGST tagországaiba. A kőolaj a Barátság-olajvezetéken érkezik a szocialista gazdasági közösség országaiba; a megnövekedett Igények kielégítése érdekében már foiyik a Barátság-csővezeték második vonalának a lefektetése is. A Testvériség-gázvezeték Lengyelországot, Csehszlovákiát látja el szovjet földgázzal, jövőre már üzemel az O- renburgtól a Szovjetunió nyugati határáig húzódó 2750 kilométer hosszú földgázvezeték, amely 1979-ben 8 milliárd, 1980-tól pedig évi 15,5 milliárd köbméter gázt továbbít majd az é- pítésben résztvevő szocialista országok számára. A tervek szerint emelkedik a fejlett tőkés államokba irányuló szovjet kőolaj- és gázkivitel is, s az ehhez szükséges vezetékrendszer egy része már megépült, illetve építés alatt áll. A nyugatnémet revanslszták legutóbbi nagy-gyűlésén részt vett a rosszemlékű Becheren és a le- vitézlett Habsburg Ötté trónörökösön kívül Lichtenstein hercege Is, aki támogatásáról biztosította az egybegyűlteket. A hir nem kis derűt váltott kt még nyugati körökben is, bennem pedig azt, a régi magyar mondást idézte fel: Ugocsa non coronat {Ugocsa nem koronáz). Hogy mtért? Mert az ország, melyet Franz lozeph herceg feleségével a szép Gina asszonnyal kormányoz, olyan kicsi, hogy a város, melyben lakom, háromszor annyi lakost számlál, mint az az állam Ausztria és Svájc között. Nem Is olyan régen jártam ebben a kis országA bélyegkiadás Lichtenstein egyik jelentés jövedelmi forrása. A kormány épülete Vaduzban ban. Zürichben azt mondták nekem, hogy Vaduz Svájccal ál! vám és adóközösségben, az első vl- ágháború előtt Ausztriát szerencséltette szövetségével. Furcsa volt azonban, hogy fővárosát az útikalauzban a svájci városok között találtam meg, mintha Vaduz nem is tartoznék önálló államhoz, és nem volna annak fővárosa. Még több furcsaságot láttam mikor Buchs határvárosban megszakítottam az utamat. Hogy jutok el Vaduz- ba, ahová tudomásom szerint nem vezet vasút? „Ott ált az állomás mögött a lichtensteint autóbusz — udvarlaskodott a forgalmista — húsz,, percenként indul.“ Az autóbuszon már nem láttam Svájc Ismert keresztjét, hanem a sárga és piros csíkot, felette a hercegi koronát. „Lich- tenstelnl vízumom nincs, sem valutám“ — mondogattam a sofőrnek, mikor felszálltam. Kedélyes országában nevetés volt a válasz. „Olyan nincs ts — mondotta, csak legyen elég svájci frankja, dollárja vagy márkája... De abból aztán legyen elég.“ A válasz kissé megvigasztalt, hiszen az utolsó svájci frankomból tengődtem, de tovább kérdezősködtem. Hol a határ? A sofőr megint csak nevetett. — „Nem fogja látntl A hídon túl már Lichtenstein. Nincs kérő sem határbődé, sem finánc, sem útlevelet kérő határőr.“ Az első városka, amelyen átmentünk, Schaan semmiben sem különbözött a svájci városoktöl. Mellettem egy asszony elmondta, hogy a szanatóriumáról híres, amelyben ma Is alkalmazzák a Knetpp-kűrát, mégpedig sikerrel. Schaan után jobbra kanyarodott az üt, és néhány perc múltán egy város főterén álltunk meg. „Végállomás, tessék klszállnll“ — mondta a sofőr. Hamar eljutottunk Vaduzba — gondoltam. A téren egy üzletet vettem észre ezzel a felirattal: Tourists Servlce-graf Andrássy. No nézzük csak, gondoltam, Krasznahorka uralnak késői leszármazottja a kereskedői pályára adta ősz fejét. És mindjárt vettem a gróf úrtól egy kis birkakolompot — persze jó drágán. A városnézéssel hamar készen voltam. Egy főutca, a végén a kormánypalotéval és egy karcsú tornyű templommal, még néhány keresztutca, ez az egész Vaduz. Majdnem minden épületben dancing, azaz szórakozó hely. Itt úgy látszik senki sem dolgozik, csak mulat. Az egyik épület előtt nagy volt a tolongés. Ez a posta — felelték kérdezősködésemre. Épp most jött kt az új bélyegsorozat. Lichtensteln- ban a bélyeg az állam jelentős jövedelme, egymás után adják ki a szériákat. Az egyik trafik kirakatában egy szakállas öreg egyenruhában, alatta a felirat: Az utolső liechtensteini katona képe. Az utazási Irodában kaptam egy propaganda-füzetet. Csak annyit tudtam meg belőle, hogy ez a kirakat állam 250 éve füg getlen, és hogy már 4000 évvel ezelőtt volt Itt emberi település. Most ts már csak az emberek mondták meg, hogy lakosainak száma 22000. Va- duzon kívül még tizenegy kis alpesi falu tartozik az államba. A revanslszta herceg egy kastélyban lakik, mely már a vonatbő! ts látható Buchs előtt, csak nem tudtam, hogy ez a kastély már Lichtenstein. A falakon csupa reklám: hol milyen mulató, hol vannak a legjobb golfpályák, vendéglők vagv Qgetőnályák. Hát Ilyen államnak a hercege Franz jozeph. Ilyen állam biztosította támogatásáról a revanslsztákat. Jő, hogy mindezt salát szememmel láttam, így a derűm közvetlenebb volt. Mártonvölgyl László A jelenlegi kínai vezetők a maolzmust szociális-gazdasági meggondolásokból is védelmezik, de Mao Ce-tung szociális-gazdasági nézeteit némileg kiigazítva, és a négyek bandájának tulajdonítva a legdurvább hibákat, amelyeket a gazdaságban elkövettek, s amelyek több milliárd jüan kárt okoztak a kínai népnek. (A kínai nemzetgyűlés legutóbbi ülésszakán jelentették be, hogy a négyek bandájának működése az országnak csak 1974- 1976 között 100 milliárd jüan termelési kárt okozott.) Ez azt jelenti, hogy a kínai nép, mint eddig még néhány évtizedig kegyetlen kizsákmányolásnak lesz kitéve, rendkívül alacsony életszínvonallal, ami elkerülhetetleRagaszkodva a maoizmushoz nül protestáláshoz és ellenálláshoz vezet. Ezért a kínai vezetőségnek erős ldeológiai-' politikai eszközökre van szüksége, amelyek révén ellenőrzése alatt tarthatja a lakosságot. Ezeket az eszközöket Ismét csak a maoizmusban leli meg, amely létrehozta a katonai bürokratikus államhatalmat, amely a hadseregre és az állambiztonsági szervekre támaszkodik, és Időről időre a kulturális forradalom formájában megnyilvánuló nyílt terrorban lelte meg támaszát. A vezetők ezért hirdetik, hogy Mao Ce- tung legfőbb felfedezése a „forradalom folyamatossága a proletaráitus diktatúrája közepette“, azaz a dolgokat nevükön nevezve: a dolgozó tömegek állandó elnyomásáról szóló tanítás. Magától értetődik, hogy Kínának olyan lehetőségei vannak, amelyekkel az 1958-lg tapasztalt ütemben építheti a szocializmust, amikor az első alapvető sikereket érte el a szocializmus anyagi-műszaki alapjainak lerakásában. De hogyan használhatja föl ezeket a lehetőségeket? Tudományos, vagy tudományellenes alapon-e? Amennyiben Mao tudományellenes elgondolásaihoz Igazodnak — melyek a szocialista építés gyakorlatának próbáját nem állták ki —, az új kínai vezetők újabb hatalmas kudarcok felé vehetnek Irányt, nem beszélve arról, hogy elhomályosítják az ország előtt a szocializmus ragyogó távlatait. ÁPN Látogatás a revansiszta herceg Országunk lakossága a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség látogatását várja. Dolgozóink őszinte örömmel fogadták e látogatás bejelentését. Leonyid Brezsnyev már több alkalommal járt Csehszlovákiában, annak idején ott volt az országot a hitlerista uralom alól felszabadító szovjet harcosok soraiban, és amióta magas tisztségeit betölti, nem egyszer vezetett Csehszlovákiába szovjet küldöttséget. Minden látogatása jelentős esemény volt a két ország és marxista-leninista pártja közötti szocialista internacionalista kapcsolatok történetében. A szovjet-csehszlovák kapcsolatok szüntelenül és sokoldalúan fejlődnek. A kétoldalú árucsere a tervek szerint az idén is több mint 10 százalékkal növekszik. Május 23-án a Magas-Tátrába érkezett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és P. Jarosziewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Csehszlovákia vezetőivel, Gustáv Husák, Lu- boinír Strougal és Vasil Biíak elvtársakkal számos kétoldalú kérdésről tanácskoztak. Alapos előkészületek után New Yorkban május 23-án megnyílt az ENSZ leszereléssel foglalkozó rendkívüli közgyűlési időszaka. Az e fórumon elhangzó állásfoglalásokat, a várható indítványokat nagy nemzetközi érdeklődés előzi meg. Kedvező irányba ható javaslatokat vár a rendkívüli ülésszaktól az el nem kötelezett államoknak az a külügyminiszteri szintű tanácskozása is, amely Havannában ülésezett. Közleményük felhívja a New York-i fórumot, hozzon olyan hatékony intézkedéseket, amelyek a fegyverkezési hajszának, főként a nukleáris fegyverek gyártásának a korlátozására irányulnak. Az ilyen leszerelési intézkedések lehetővé tennék a jelenleg katonai célokra kiadott eszközöknek a gazdaság fejlesztésében történő felhasználását, elsősorban a fiatal államokban — állapítja meg a havannai ülésszak közleménye. A Szovjetunió és szövetségesei konkrét elképzelésekkel érkeztek az ENSZ színhelyére, különösen ami a megtárgyalandó témákat illeti. Ügy vélik, hogy mindenekelőtt az atomháború rémétől kell megszabadulni, és ezért nagy nyomatékkai ajánlják, hogy e területen álljon meg a verseny. Szorosan idekapcsolódik a határok szigorú megvonása, a nukleáris fegyverek számának korlátozása, majd a tömegpusztító eszközök teljes megsemmisítése. Az atomfegyver- -probléma mutatja, miként vezethetne el a részletmegállapodások sora a globális megoldásig. A Szovjetunió külügyminisztériuma erélyesen tiltakozott a Zairéi kormánynál a szovjetellenes provokáció miatt, amelynek során körülbelül kétszáz ember megtámadta a Szovjetunió kinsbasai nagykövetségének épületét — a zairei rendőrség nyilvánvaló jóváhagyásával. A támadók megrongálták a nagykövetség kerítéseit és bejáratát, ablakokat és ajtókat zúztak be, behatoltak a nagykövetség területére, és veszélyeztették a diplomaták és családtagjaik életét. Csak a véletlenen múlt, hogy senki sem sérült meg. Zaire az elmúlt napokban a- múgy is az érdeklődés középpontjában állt, mert az ország Shaba nevű tartományában a kormánycsapatok oldalán francia idegenlégiósok és belga katonák is beavatkoztak a felkelők elleni harcba. A helyi lakosok közül sokan csatlakoztak a felkelőkhöz, akiket a lakosság felszabadítókként fogadott. A francia egységek megérkezésekor a Kolwezi bányászati központban pánik tört ki a lakosság körében. Egyes európai szemtanúk szerint azt a tömegmészárlást, amelynek áldozataira a francia egységek Kolwezibe érkező katonái bukkantak a zairei kormánycsapatok követték el.
