Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-16 / 33. szám
IM * K öztudott, hogy Bácskát Béla festő Gömör nagy szerelmese. Az a mély emberi kapcsolat, amely e vidék lakosaihaz és a tájhoz köti nem véletlen: Gömörország- ban cseperedett emberré, itt bontakozott ki a művészete, s Itt töltődik újra élményekkel, let kapja az alkotáshoz szükséges impulzusokat a változó színekben pompázó tájból. — Mit jelent számodra GH' aOr?--Ti:: HÁROM KtRDES vlts Jenő, Holéczy Miklós és Cseh L^jos. — Az alkotó ember számára hátrányt jelent-a a letelepedés vidéken, távol a kulturális centrumtól? — A művész fejlődése szempontjából nem jelent hátrányt a vidék. Hiszen ennek az igazát olyan életművek bizonyítják, mint Mednyánszky László, Egry József és Szabó Gyula hagyatékai. Az ember, az alkotó önmaga és a környező — Bókét, nyugalmat, munkát. A táj drámaisága, helyenként eltérő jellege erőt ad nekem az élethez, a munkához. Nem vagyok gömöri születésű, e terület határszélén, Persén születtem, amely már Nögrádba esik. Leszámítva a fOleki zománcgyárban eltöltött inasko- dásom időszakát és Bratlslavá- ban, a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött éveimet, ezen a területen éltem és élek, amely szerintem „Eurőpa közepe“, e- gyik legszebb vidéke. Ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, az aki hosszabb ideig élt Gömörben, vagy Időnként átutazta, megállapíthatta, hogy e tájon egymást követik a termé- ■szetl csodák. Rlmaszécs sík területe idézi a Hortobágyot, a Medvesalja enyhe dombjain szívesen pihen meg a szem, s ezt a lágyságot felváltja a sziklás, vadregényes Murány és Tiszolc környéke. A táji szépségen kivül mindig megragadott Gömör történelmi múltja: a kistemplomok freskóinak világa, a Mátyás királyról szóló legendák, valamint a kuruckorról hírt adó tárogatók hangja Deresktől Kö- vilg és Krasznahorka környékén, a szilicet hegyek és völgyek között. Szinte benne lükmeg a rétrOl, az erdőszálrfll. Ezek a reggeli séták örökre belém vésődtek. Sokszor láttam a napot felkelni, szinte vérben úszott az égalja, s a dűlők, a -Sem ueqjieXStQA e ‘leSp jívjz!}} húzódó házak szinte várták az új csodát, amelynek én is részese voltam. Szabó Gyula leveleiben, amelyeket a főiskolára írt nekem, sokszor visszatért ahhoz a gondolatához, hogy igazi művészet csak a környezetből, mély gyökerekből fakadhat. Akkor még nem értettem, mire célzott, most viszont már tudom, hogy hovatartozásom gyökereit Gö- mörre, szülőföldemre értette. Életművét Szabó Gyula is távol a nagy forgalomtól alkotta meg. Salgótarjáni barátaim, Czlnke Ferenc és Lóránt János véleménye, ha a vidéken zajló élet előnytelenségeiről beszélgetünk, így hangzik: „Semmit sem veszítettél, hogy falun élsz, a művészeted nem szenvedett hátrányt.“ Ehhez a véleményhez kapcsolódik a cikk írója Is. Bácskái Béla olyan alkat, aki csak ebben a közegben bontakoztathatja ki a tehetségét, alkothatja műveit. — Min dolgozol jelenleg? — Munkásokat rajzolok és festek, bejárok vázlatokat készíteni a fülekl zománcgyárba és a losonci gépgyárba. Most BÁCSKÁI BÉLÁHOZ tét a tájban a kuruckor hangulata. Megértem Ferenczy Istvánt, a magyar szobrászat megteremtőjét, aki a nagyvárosból Rimaszombatba vonult vissza, hogy alkotni tudjon. Mindig Is szerettem Tompa Mihály allegorikus verselt, amelyekben a táj leírása szimbólumokat hordoz. Tisztelettel gondolok visz- sza a Tanácsköztársaságban a munkásdirektórlumok vezetőire, akik Rimaszombatban és Losoncon a gömöri munkásokat is egy új eszme érdekében Ösz- szefogni, irányítani voltak képesek. Szeretném Gömör művészeti hagyatékát továbbfejleszteni, 1- gyekszem magam ötvözni az egyszerű fazekasmesterek szépérzékét, s e terület művészeinek alkotásait, melyeket olyan nevek fémjeleznek, mint Rud- nay Gyula, Putra Ede, Tichy Kálmán, Vlgh Bertalan, Schvalm Nándor, Mátray Makoemberek mentalitásának megítélése hosszú folyamat, amely elmélyülés nélkül nem érhető el, s ennek elengedhetetlen követelménye — számomra legalább is — a nyugodt környezet, melyet Itt Gömörben megtaláltam. Többször előfordult, hogy nagyvárosban élő író, költő ismerőseim megkérdezték „Mit tudsz vidéken csinálni? Hogyan tudsz ott élni?“ ök ezt jóindulatú érdeklődésnek szánták, én viszont meglepődtem, hogyan tehet fel alkotó ilyen kérdést. Mintha a művek csak nagyvfeosbaa. születnének. s hogy miért jöttem haza a főiskola befejezése után? Mert szeretem ezt a tájat, mert hozzám nőtt, mert gyerekkoromtól benne éltem. Emlékszem még kisiskolás lehettem, tíz, tizenöt éves, amikor tavasz tájt, hajnalban a tanítás előtt egy kö- teg pacsittal (kerítésnek való fűzfa; akácfahajtásokJ tértem már nem egy-egy üzemrész hangulatának a megfestésére törekszem, mint tavaly tavasz- szal ezekben a gyárakban készített alkotásaimon, hanem most a kontrasztok, az ellentétek vonzanak színben, formában egyaránt, s ezeket tömör kompozíciókban akarom Összefogni. Ezenkívül az ősz és a tél folyamán hatvan akvarell készült el, egy kamarakiállításra való anyag. Tervem: emléket állítok a magyar festészet nagyjainak, rézdomborításokban szeretném kivitelezni. Ojabban nagyon . foglalkoztat a fafaragás és a mintázás is. Anyagom már van, a kompozíció is megfogalmazódott bennem. — Alkotásaimban e vidék embereiről beszélek, ahogyan bennem élnek, s azokról a táji szépségeiről, amelyek bennünket, gömörieket körülvesznek. Farkas Veronika FERÓ KRAL' kiállítása Századunk művészettörtánetében gyakran találkozunk olyan alkatokkal, akik nemcsak egy, hanem több műfajban Is tevékenykednek egyidejűleg. Alapjában véve nem új jelenség ez, és talán nem kell példaként a reneszánsz művészetéig visszanyúlnunk. Azt figyeltem Feró Král képein és a rOla szóié kritikákban, hogyan bogozzák ki eddigi munkásságából a többféleképpen magyarázható ellentéteket, formai szo- katlanságokat. Szerintem Feró Král Inkább grafikusaikat. Pedig nem Is igazi grafikus. Inkább festő- és dfszletmúvész. Nemegyszer megállapították róla, hogy egy sajátos lestől stílust teremtett, újfajta, egyéni hangulatú szín- és formarendszert, amely egész munkásságára jellemző lett. Feró Král hasonlatokban, metalórákban gondolkodik. Virágokat fest, ábrándozó nöl alakokat, jelképeket felvillantó ábrákat és elkötelezett figurális kompozíciókat alkot. Ilyen tárgyü képeiről reánk is átcsap az a költői légáram, amelynek hatására Illatos lesz a virágszirom, színes a lepkeszárny, vibráló a táj, az űr, a kígyózó csigavonalak, hogy a gravitáció törvényeit követve engedelmeskedjenek egy tehetséges képzőművész alkotó szándékának, költől-Iiral szemléletének. Feró Král emberi alapélménye az egyszerű dolgos emberek életéből, kapcsolataiból ered. Gyermekkorát munkás-paraszt környezetben töltötte, s az Itt tapasztaltak, mint festőt Is elkötelezték kétkezi emberek sorsproblémti mellett. Belülről, lelkileg nőtt össze a dolgozó néppel, és annak küzdelmes mindennapjaiban lelt rá a teljes világ kifejezésének lehetőségeire. S Igp lírai szemlélete — egyre inkább mellőzve az epikus megközelítést — a népművészethez Is Igazodik. Ez nem csupán abban mutatkozik még, hogy a grafikus témáiban elsősorban az érzelmi vonatkozást ragadja meg, hanem abban Is, hogy előszeretettel teremt szímböllkus motívumokat, vagy emel jelképpé valós jelenségeket. Tárlata az utóbbi évek legsikerültebb festményeit, grafikáit és fallkárpitjalt láttatja. Művészetének mintegy összefoglalását adja a hetvenes évek termésének keresztmetszetében. Llptó tájegységét, a Kysuca völgyét. Árva hegyvidékét és a Magas-Tátra hangulatát tárja elénk. Gyakran szinte már feketébe hajló hátterekből színes élénkséggel klvll- lanö virágszirmok, különféle alakzatok természeti tüneményként jelennek meg különös flórájának-Iaunájának képi világában. Kék színeinek és hideg zöldjeinek egymásmellettlsé- ge önkénytelenfll is érzelmi fellobbanásokat, ösztönző Impulzusokat tlált ki, főleg amikor az élénk pirosak vegyülnek össze a szinte már Imaglnárls kompozfclölban, képzeletében elvont formákban megjelenő közlendőiben. A lllás- -zOldes vagy a vörösesen narancsos színek más-más formában megismételt változataiban, a föld és az égbolt roppant arányai között, az ember és a tárgy felnagyított világát mutatja meg: kerülve a leíró formát, keresve az érvelő szlm- bóliákat. Feró Král a külső és belső elvonatkoztatás bő Ismeretében él a formával, s Így a tartalom továbblenditő hatalma mellett, a lényegre redukált témavariánsait Is a forma- és a szín-szintézisnek rendeli alá. Együtt találjuk Itt az intuíciót és az azon meleglben szavánfogö festői értelmet, amely már nem tűri a súlyosan átélt tartalmak súlytalan, pontatlan kifejezését. Ennek oka az a következetesség, amellyel pályéja során a stílusok, a kifejezési formák alakítását, céljaiban és eredményeiben empirikus ütőn rekonstruálva, a művészeték egyetemes történetébe olvaszthatta. Mert ha felismerjük Feró Král művészeti törekvéseiben a mesterségbeli beavatottság jegyeit, ha eligazodunk eddigi munkásságának stilusalkotö szakaszaiban, s otthonosan közlekedünk szorgalmas keresésének eredményeképp sorra megoldott problémáiban és hagyományainak más, Ismert megnyilatkozásaiban —, akkor bukkan fel a levezethető törvényszerűségek mögül művelnek az a szuggesztlója, amely reánk kérdez. Kihív és ingerel, hogy megfelelő képet kapjunk absztrabált döbbenetekröl, s stilizált tájak nosztalgikus kompoziclölnak szlávos légköréből, keletkezésüknék körülményeiről. Mert Feró Král testészetének a szlovák képzőművészet történetében elfoglalt helyét most már egyre pontosabban rajzolja ki maga a felgyülemlett alkotások sora, s majd egyre Inkább értelmező képleteibe foglalhatja azt a müvek esztétikai értelmezése Is. Szuchy M. Emil Jutka nem mozdult. — NaI Mire vársz? Inditsl Jutka még mindig szótlanul nézett rá, aztán hirtelen mindent megértett. Dühtől remegve nyúlt a táskájába. Oda sem kellett néznie, ujjal azonnal megtalálták a két ötszáz forintost. Kirántotta, lecsapta maguk közé a pádra, aztán felugrott Mielőtt azonban egy lépést is tehetett volna, Feri megragadta csuklóját kitépte kezéből táskáját, és visszagyűrte bele az e- zer forintot. — Ezt nem — sziszegte. — Sokkal többe van ez nekem annál, semhogy ilyen könnyen megszabadulj tőle. Vi- gyedl Megicerestedl A tiéd. Jutka úgy nézett rá, mint egy ö- rültre. Aztán Idegesen felnevetett: — Hát nem... Ez nem Igaz! KI fogja ezt nekem elhinni, ha elmesélem? — Eredj márl Még mindig Itt vagy? Jutka ekkor visszanyerte lélekjelenlétét — Te engem ne küldözgess sehova, tantuszkirályl A kettőnk közötti üzleti viszony lezárult Most már azt esi nálok, amit akarok. — Eredjl Feri hangjában Inkább kérés volt, mint parancs. Jutka azonban nem törődött vele. Éles hangon válaszolt: — Én magamtól jöttem Ide, és magamtól is fogok elmenni. Akkor, a- mikor nekem tetszik. — Ml az, hogy magadtól jöttél? Hoztalak? — Hoztál? Engedd meg, hogy nevessek. Hát el tudtál volna te hozni, ha én nem akarom? Felelj! El tudtál volna hozni? Feri hallgatott. Kénytelen volt belátni. lutkának igaza van: ha nem akart volna jönni semmivel sem tud ta volna kényszeríteni. — Szóval magadtól jöttél... — Persze — nevette el magát Jut ka csaknem felszabadultan, és visz szazöttyent Feri mellé a padra. A fiú sokáig fürkészve nézte az arcát, s Jutka vidáman, bíztatöan nézett rá. Aztán Feri elfordította a tekintetét, s maga elé nézve Inkább magától, mint a lánytól kérdezte: —KI vagy te, ml vagy te tulajdonképpen? — Mondtam már. Váry Judit Justh Zslgmond gimnázium III. c. Apja neve... Ez is érdekel? — Nem. Nem hiszem, hogy okosabb leszek tóle. — Látod? Inkább te beszélj magadról. — Mit mondjak? „Egy fiú a térről" ... „Tantuszklrály“... — Hagyd ezt a csacslságot... — Megfogta a fiú karját: — Ferii — Tessék. — Hadd adjam vissza a pénzt. Feri elhúzta karját, hangja ismét érdes letr. — Hagyjuk ezt, jó? — Honnan szerezted? — Betörtem. — Ne hülyéskedjl — Jó. Nem törtem be. Találtam. — Szeretném visszaadni — mondta halkan kérlelve Jutka — Értsd'meg, csak Játszottunk. — Játszottatok... Jutka nem értette meg Feri hangjában a keserűséget, könnyedén foly tatta: — Persze. Ml sokszor szoktunk ját szánt. Mindenféle csacslságot Is. — Hangja elborult egy pillanatra. — Tu dód, néha olyan... hogy is mond jam... fantáziátlannak tűnik min den... Olyankor aztán mindenféle marhaságot kitalálunk. Játszottuk mái azt, hogy külföldiek vagyunk. Meg azt, hogy a srácok nem Ismernek bennünket, és ki akarnak kezdeni ve lünk. Volt olyan is, hogy amikor fi zetnl kellett, halál komolyan elját- szőttük: nincs egy vasunk sa Csak amikor az üzletvezető a rendőrségre akart telefonálni, akkor kiáltott fel az egyik srác: „Jé, gyerekek, találtam a zsebemben egy Adyt.“ Szóval ma Is játszottunk. Azt Játszottuk, hogy ml Is azért mentünk az Orchideába, mint az ottani csajok egy ré sze. És versenyeztünk, kinek ígérnek többet. — Nem féltetek, hogy ráfizettek erre a játékra? Jutka nem vette észre a fiú hangjában bújkáló keserűséget. Könnyed hangon válaszolt: — Ugyan márl Mitől féltünk volna. Ott voltak a srácok. — Persze. Ott voltak a srácok ... S ha ez kevés, még mindig ott van a papa. Aki mindent el tud intézni. Elvégre csak egy telefonjába kerül. „Kérlek szépen, volna itt egy kis probléma... Ha lennél olyan kedves segíteni... Alkalomadtán természetesen én is...“ És ha ez nem elég, még mindig ott a pénzi Mennyit kell bedobni; Ezret? Tízezret? Húszezret?! — Hülyeség! Miért kell így kiforgatni a dolgot? Értsd meg, hogy játszottunk!? — Játszottatok. És ezért bántak úgy a srácaitok is a lányokkal, mintha ribancok lennének. Nem gondoltatok arra, mit éreznek azok a lányok, a- mikor úgy kezelik őket, mint egy u- tolsö kis ribancot? — Amikor a srácok elkezdték, nem tudták, hogy Ismeritek őket. Ez Iga zán véletlen volt. — És ök Is játszottak ... — Persze, Hülyéskedtek. Ki akarták próbálni, hogy reagálnak. Meddig tudnak elmenni anélkül, hogy botrány lenne. De hidd el, hogy egy pillanatig sem gondolták komolyan. — Játszottak... — Igen. Feri alig hallhatóan felsóhajtott. Aztán nagyon halkan mondta: — De a kutyaúrlstenít, ezért a ]á lékért én valóban betörtem. — Mit beszélsz?! Ferit ekkor hagyta el magára kény- szerltett nyugalma. Felugrott, megfogta Jutka vállát, és teljes erejéből rázni kezdte. — Betörtem. Érted? Betörtem! Benyomtam egy kirakatot! Az istenit a játékos fejetekneki — Nemi Nem Igazi Mondd, hogy nem igaz — sikoltotta Jutka. — ügye nem! Ez nem leheti Ez... Nem tudta folytatni, mert ebben a pillanatban megragadta egy kéz, és arrébb rántotta. Mire felismerte Istvánt, már vagy öt méterrel távolabb volt, s onnan látta, hogy Ziegler és Tamás közrefogják Ferit és ütik, ahol érik. — Ne bántsátok — sikoltotta — de István szájára tapasztotta a kezét, és teljes erővel húzta a tér széle felé. Minden alig néhány pillanat alatt játszódott le, és még a tér széléig sem értek, amikor már ott volt Miile Dezső, Hajó Gabi és Kishajó is. Lát- tukra Tamás és Ziegles különböző 1- rányba futni kezdtek. A téri fiúk nem üldözték őket. Körülfogták Ferit, akit Tamás utolsó ü- tése a gyomorszáján ért, s ettől először összegörnyedt, majd fájdalmában térdre rogyott. Két oldalt a hó na alá nyúltak, hogy felemeljék, s a közeli pádhoz támogassák. Egyikük sem értette, hogy került oda a rendőrségi autó, melynek fényszórója hirtelen kigyúlt és szemükbe világított. Reflexszerűen futni akartak ők is, amikor azonban a kocsiból egy erélyes hang kiszólt: „Maradjanak ottr — megálltak és tétován vár ták, míg a két rendőr kiszáll, s oda lép hozzájuk. — Szép kis romazurlt csinálnak itt éjnek Idején — mondta az egyik rendőr, a fiatalabbik. — Nem mi verekedtünk, a barátunkat ... kezdte volna magyarázni Hajó Gabi, de az Idősebb rendőr egy intéssel elhallgattatta. Néhány pillanatig figyelmesen nézte ókét, amint ott álltak a kocsi reflektorának a fényében. Aztán társához fordult: — Tökéletesen rájuk lilik a sze- mélyleírás. — A Gyöpor-utcai kirakat? — Az. — Majd a fiúkhoz fordult. — Melyikötöknél van az arany Dósa? Egyik fiú sem válaszolt Odaszőlt a fiatalabb rendőrnek: — Motozd meg őket! — Emeljétek fel a kezeteket — adta ki az utasítást a fiatalabb rendőr, aztán sorra végigmotozta őket — Jelentem, egyiknél sincs. — Szóval már elpasszoltátok — állapította meg az Idősebb. — Így van? A fiúk közül most sem válaszolt senki. — Na jó — mondta az idősebb — akkor majd a kapitányságon tisztázzuk a dolgot. A fiatalabb rendőr közben már oda hívott egy másik URH-s kocsit is. A- mikor az megérkezett, kettesével betessékelték őket, Ferit és Gabit az egyikbe, Kishajót és Miilét a másikba. miközben közölték velük, ha tisztázzák magukat a vád alól, természetesen azonnal hazamehetnek. A tér nemsokára Ismét üres lett. Csak az egyik hinta lengett még sokáig. Kishajó lökte meg, amikor elment mellette és arra gondolt, hogy egészben vele van legjobban kitolva. Ö még bent sem maradhatott az Orchideában. „Rácsok szűrik át a vágyát Tűzböl vetik meg az ágyát Csengő tépi szét az álmát Mert a Zsernyák kitépte a szárnyát“. Szállt az ének az Átmeneti Fiúotthon nagy sárga épületének valamelyik szobájából a nyitott ablakon át. A dal állítólag Itt született, ennek az épületnek a falai között, mely valaha a bencések kolostora volt. A derék papok nem messze Budapesttől építették fel otthonukat, mely a szerzetesrendek feloszlatása után egy darabig üresen állt. (Folytatjuk)
