Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-11 / 41. szám
w IM AZ OLOAtT KULCSÁR FERENC IRTA . ]ÖBA ALAJOS JÖVENDÖLÉS fis megnyílnak akkor a szemek csatornái Tengerek hodálya megtelik csillagokkal Homlokok árkaiba visszaárad a só Megkövül A kéz Marad • A Szó BODZSÄR GYULA NO PERSZE, a számítás nem gyenge oldalunk. No persze, már diákkorunkban is elismerően nyilatkozott rólunk a matektanárunk. No per- sse, helyezkedőképességUnkkel sem vallunk szégyent. No persze, a meghatúdásig gyávák vagyunk. No persze, gyávaságunknak is vannak (a bátrak által el sem képzelt) előnyei. No persze, bólogatni is tn- dnnk. No persze, ezt a készségünket rendszeres nyaktornával finomítottuk ki. No, persze, börcsögüt megszégyenítő harácsolá- snnk sem lebecsülendő. No persze, folytathatnám még tovább is. Köteles Erzsébet: Táncolők (linómetszet) JÓBA ALAJOS: VETKÖZTETÉS letmxi-titiuüek a vérig A vér ragyogásán is túl Szíved árnyékáig vetköztetlek Pattog az éjszaka zománca Sebei mögött felragyogsz > ‘vV, 'V»Köteles Erzsébet: Dunakanyar (rézkarc). A kerekek sikoltozva lassítottak az alsóköcsögl állomáson. Az alsOköcsögiek nem vágynak a nagyvilágba. A mozdonyvezető mégis mindig megáll, bevárja az idejét, s csak aztán indítja tovább a masináját. A szerelvény döccenésére csak egy ember nem folytatja tovább békés szunyőkálását: a Félreismert Jegykezelő. Álmodozó szemével kinézett a szénportól homályos ablakon, megtapogatta oldalán a kopott, fekete táskáját, aztán gépiesen elindult szolgálati kőrútjára. Szörnyen magányosnak érezte magát. Talán csak az elátkozott királyfi várta ilyen makacsul a királylányt, hogy feloldja a csúf varázslatot és kimentse cseppet sem kellemes béka szerepéből. Már három fülkét véglgbotor- kált, amikor hirtelen megtorpant: — Hopp! Itt az előbb még nem ült senkii Felcsillant a szeme és egyszeriben újjáéledt. A miniszoknya alól ártatlanul villantak elő a fehér combok. Gazdájuktól még egy felhőtlen mosolyra is tellett. A Félreismert Jegykezelő egyiknek sem tudott volna ellenállni, s kötelességérzete is, mely eddig hamu alatt parázs- lott, hirtelen lángra lobbant. — Mamma mial — vigyorgott és felemelte kezében a lyukasztót, mint egy zálogot. — Ne vegye tolakodásnak, a jegykezelő vagyok. Csak egy pillanat az egész és készen vagyunk. ígérem, nem fog fájnii — Milyen muris magal Jdint- ha nem is jegykezelő lenne — derült fel a lány arca. — Nem láttam már magát valahol? — Az bizony meglehet, ke- ziccsókolom. Már harmadik éve járok ezen a vonalon. — Ö, akkor biztosan itt találkoztunk! — Szabad a jegyét? — Persze, persze. Itt van a táskámban ... tessék. — Hova utazik, ha meg nem sértem? A lány a sértődésnek mi jelét nem mutatta, még válaszolt is: ^ — Felsőköcsögre. — Sejtettem ... Vagyis éreztem ___ööö... A miniszoknya elnézően tűrte az álmodozó szemek kitartó vizsgálódását. A lány arcán két kis gödröt formált magának a jókedv. Láthatóan szórakoztatta a bohókás fiatalember. — Meg aztán — folytatta a Félreismert Jegykezelő — abból is gondoltam, hogy a vonat is arrafelé megy. — Ezt aztán jó! kikövetkeztette — nevetett a lány. A Félreismert Jegykezelő arca hirtelen elkomolyodott. Mint aki megúnta a tréfálkozást. — Engem mindenki félreismer — kezdte szomorúan. — Pedig az én egyéniségem nem fér bele egy egyszerű jegykezelő egyéniségébe. Én ... én .. — miközben szavak után kutatott, melyekkel érzékelhetővé kívánta tenni lelki gyötrelmeit, leereszkedett a lány mellé. LENDVAI TIBOR: ... én úgy érzem, küldetésem van a földön. Ettől a kijelentéstől meghökkent egy pillanatra, ellágyult, de aztán elhessegette magától a mélyebb filozófiai gondolatokat. — Tudja, éh már nyolcéves koromban felfigyeltem arra, hogy különös természetű ember vagyok. Már abban a korban kitört bejölem a lázadó. Az első áldozat a tanító volt: egy marék szilvamagot tettem a táskájába. Talán ekkor kezdődött minden. Szereti a szilvát? Én bűnbe esnék a szilváért! Ö, Istenem, a szilva! A szilva az én címerem, milyen közel is van a boldogság, csupán egy féldeci szilva!... — Nem akar egy kis kovászos uborkát? A felsőköcsögi nagymamámnak viszem, ö nagyon szereti a kovászos uborkát. Nézze, milyen szépek! — Mindenkit. Van időm — vonta meg a vállát. — Kevés az utas. Aztán szűkítette • kört: — Mfgát is. — U^an, .mejijen, maga! ütött pajkosan a' kezére a lánj^ a Félreismert Jegykezelő. — Mit mond? — Plk, pik. — Ez mit jelent? — Nem is tudom — sütötte le a szemét. — Tudja, ez olyan ... mélyről jött... tudat alatti, ösztönös megnyilvánulása érzelmeimnek. Ha akarja, vegye vallomásnak. Most szeretnék az időhöz kiáltani: „ö, állj meg, ne menj tovább!“ A lány jókedvűen kacagott— Ugyan, mit csinálna itt de látszott rajta, hogy nincs ellenére a dolog. — Plk, pik! — sóhaj-tott tel Alsóköcsög és Felsőköcsög között? Ha sokáig itt állnánk, még nekünk jönne egy vonat. — ö, milyen előrelátó maga, édes Herminka! Maga nem olvad el az első tavaszi napsugártól, maga nem melegszik fel olyan könnyen, ihlnt én. — Jó, hogy mondja, az uborka teljesen átmelegszik a nasemSőt. megKüteleg Erzsébet linómetszete — Nagyon gusztusos uborkái vannak — sóhajtott a Félreismert Jegykezelő. — Klárikának hívják, ugye? — Hermina vagyok. — Tessék, itt a jegye, Herminka. — Kezük összeért egy pillanatra. — Milyen kellemes, meleg a kezecskéje! — rebegte. A lány részéről zavart mosoly. Kínos csend. Aztán a lány keze ismét önállósult. — Ööö... maga szereti kezelni _a jegyeket, ugye? — Már gyermekkoromban egyébről sem ábrándoztam. Ne nevessen! Igenis, ez nagyon Igényes munka. Teljes embert követel, tlsztafejü, nyugodt embert. Én szeretem a munkámat, szeretem a vasutat, szeretem az embereket. — Ö, — csodálkozott a lány —, mindenkit? pon. Leteszem ide a lábunk mellé; — Herminka, engedje meg, hogy í elkísérjem a nagymamájához. Ugye, megengedi? Vinni fogom az uborkásüveget, elsétálunk az erdő mellett, a madarak csicseregni fognak, a virágok Illata mindent elborít... — És a vasútjával ml lesz? — ö, a vasút! A vonat megy tovább nélkülem is. Az élet nem megy mindig egy vágányon a vonattal. Nekem most át kell szállni egy másik vonatra. . I Felsőköcsög üdvözölte az utasokat. A Félreismert jegykezelő Herminka kezecskéjét szorongatva, hóna alatt az uborkásüveggel, rálépett egy különvágányra. Messziről olyanok voltak, mint egy királyfi és egy királylány. SZALMAVIRAG. Szerelmi monológjának agybangá- ságát, sajnos, nem a dráma, a tragédia átélése és kifejezése töri meg verseiben, hanem a „balkezes" mondatok, a be- beugró lapos próza, vagy éppenséggel a logikátlanság. Költészetté így nem hevíthette írásait, a közhelyek valami egészen másra, mondjuk emlékalbumba valóit, de még ott Is csak akkor „meghatóak", ha ringató a ritmusuk és „szépen" kecskerlmelnek a sorvégek. Az egyéni élményt egyénien kell kifejezni; a sóhaj, az álom, az évszakok, a könny annyira elkopott- -elkoptatott rekvizitumok, hogy ha már használni kívánja őket, fenomenálisan újszerűnek kell lennie. Az eredetiség azzal kezdődik, hogy őszintén és mélyen felfedi önmagát, a világgal, a világ dolgaival, jelenségeivel való sokrétű kapcsolatát. VADVIRÁG. íráskészsége érett és mesélőkedve egészen bőven áradó. A baj a témával van. Vagy igénytelen témát választ, és pletykalzűvé lesz az írás, vagy komolyat, de azt a szentimentalizmus felé hajlítja, meg akar hatni, de inkább önmaga hatódik meg. Keményebb tartást kell választania, s a téma szerint vagy erősebben ironizálni, vagy élesebben bírálni. Az írásnak valami felé, valamire mindig irányulnia kell, a maga műfajában is; a karcolat csak látszólag könnyű műfaj, valójában erős törvények szabályozzák, kötik, határozzák meg, valahol, valahogyan mindig robbannia és robbantania kell. A cipő esetében sokkal több iróniát és öniróniát alkalmazhatott volna, a Találkozás mélyebb, éle- sehb és megrázóbb lehetőségeket rejtegetett, a Filmkoeka is hilésabb téma, többet igérőbb, mint amennyit kiaknázott belőle. A Könyvek a legsikerültebb Írása, talán azért, mert a puszta tény egyszerű leírása, elmondása is robbanó. Igyekezzen az elmondottakon gondolkodni, s aszerint dolgozni. Várom újabb jelentkezését. OMEGA. Előbbi üzenetem érvényes továbbra is ami a prózáját illeti: jó és rossz értelemben egyaránt. A belül kalandozó, kamaszos-szókimondó monológ sok lehetőséget takar, de egyelőre a lehetőségek nagy része még takarva is marad. Ügyelnie kell a kompozícióra, a Visszahozni nem lehet-ben elnyújtja az elbeszélés első felét, nem koncentrál témája magvára, s a motívumok, cselekmények fésületlen egymás mellé állítása nem tapad össze, nem igazolja, nem segíti a zaklatott állapoton túl is létező egységet, a célt, az elutazás miértjét. Na és a nyelv, a stalisztikai vétségek, ügyetlenkedések. A motívumokat, az eseményeket a nyelv tartja össze, a nyelv bizonyltja igazságukat, hitelüket, egyáltalán létezésüket. A tartalomhoz, a látás stílusához meg kell ta- lálni-teremteni a megfelelő nyelvet, stílust, mert a nyelv is egyfajta magatartás, melyről felismerszünk, és amely által megméretünk, mert: anyanyelvűnk az anyajegyünk. LILA-FEHfiR: Az egyoldalú, monoton moralizálás útjára tévedt. Ez a naív „erkölcscsősz" szerep visszarántja, lerántja, mint az örvény, és forog-pürög, fnldokllk, segítségért kiabálva furcsa módon éppen azokhoz, akik ellen vádaskodik. Hiába szól ez ellen a látszat! A szociális érzékenység sokkal figyelemreméltóbb írásaiban. De ezt a fénybe kell emelni, az értelem fényébe, hogy igaza legyen, hogy hitele legyen — mint költőnek. Az iróniát is megérintette. Szerencséjére. Mert mozdított a merevségén, játszani is engedte, a szavakat föllazította- -föllázította. És belekóstolt az archaikus stílusba is: még keménynek találtatott, fogcsorbitónak az „örök" nyelv, de már a torokköszörülés kibuggyanó, szólásra készülő hangjaival. ROTE GEIGE. Két különböző írást küldött. A Haza- felé-nek kitűnő a szerkezete, kár, hogy nem dolgozta ki lélektanilag, nem komponálta feszesebbre, mélyebbre, drámaiabbra a helyzetet a két szereplő között. A szituáció nagyon nagy lehetőséget kínált, például a nő belső vívódásának érzékeltetésével, egy belső monológgal sokat elérhetett volna. A Vágányok viszont szatíra, s bár még nem egészen érett, sutaságokat is elkövet, meg- megakad a cselekmény, egészében van valami jó íze, csak erősebb iróniát kellett volna alkalmaznia, hogy Írói szuverenitása védett, sértetlen maradjon, és az spontánul hasson. J. A. SELLYE. Vigyáznia kell: archaizál ott, ahol annak nincsen helye, nem indokolja a hangvétel, a stílus, a tartalom (hiányinak, hiányi közepeit, kőmíves, szent jobb!). Ne használjon indokolatlanul idegen szavakat (alterego, dózis)! Ügyeljen a kép tisztaságára, értelmére (megnyiladoznak a szemek csatornái — nem gyakorító ige kell; Megy a harmóniát renddé rontani — a harmónia rend is; mi lesz belőle, a vére hol áll meg? — nem értem: KOmívesed gyászát rontja röhögésül — ezt sem értem.
