Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-10 / 24. szám

10

felkelő nap hátba szúr, a- hogy az aszfalt szélén állít- gaíom a melleltetn elrobogó kocsikat. A Kisújszállásból kígyózó országút elvesz a Pusztában. A gémeskU'tak és a tanyasi házak között a felszántott Alíölci. •A forgalom siralmasan gyér. .Egy minibuszos sofőr könyörül meg rajtam.

— Hová, hová, fiatalember?

— Nagyváradra.

— Akkor Püspökladányig útitársam lehet. A lapos úton száguld a gépe.

— Csak így egyedül?-- Így is lehet, csak néha unalmas. — Unalmas itt a síkságon kocsit vezetni. Jöjjön velem Debrecenig.

— Visszafelé benézek oda is. Most egyeneseji Romániába megyek. Van egy hét szabadságom, teszek egy körutat a Kárpátok mentén Erdélyben.

— Kár. Akkor további jó utat!

XXX

.A határon a magyar útlevéle’.- lenör eiégedetten csettint nyelvével, amikor beleüti a pecsétet az útlevelembe. Ez azonban nem nekem szól, hanem a hátam mögötti turistának, egy német lánynak. Öreg férfi mellől száll ki egy hó fehér Mercedesből megjnutatni a papírjait meg a meUböségét.

A menetrend szerinti autóbusz a Sebes-Körös partján tesz ki. Nagyvárad már Ismerősként üdvözöl. Néhány éve ugyanígy jöttünk ;e idáig egy Irarátommal, és innét luvúbh egyenesen a Fekete-tengerig. Az volt az első utam. Mo.st Erdélyben a még nem látott részeket akarom sebtében végigmenni.

.Ady városa már nem érdekel. Akkor végignéztem mindazt, amit egy csitri lány érdemesnek tartott inegraulatni — nem nekem, hanem a barátomnak. S amíg a pajtás a kislánynak szentelte fí- .gyelraét, nekem csak a várrom, a templom, a körösi rakpart me,? a budapesti Szabadság-hío utánzata maradt.

Tovább!

Balra a Bihar-hegység, jobbra az Alföld, élűiről szembe tűz a nap. Egy bukaresti házaspár két óra a- latt .Aradra fuvaroz. Nem volt kedvem kiszállni Nagyszalontán, megnézni Arany szülőházát. .Az autóstopp egyik átka, hogyha egyszer már viszik az embert, niiic.z kedve a jó fogást elengedni, bármennyire Is szeretne niegtekinte ni valamit. Majd legközelebb! Az egész úton mindössze' kétszer mukkanok meg, a be- és kiszáiláskor: ,,iNi stiu rumunesti. Multtumesc. i,a revedére,“ Ez annyit jeleni, hogy nem érlek románul, köszü nü-m és a viszontlátásra.

.Aradra már nem sajnálom -az időt. Megkeresem a várromot. Nagy csodálkozásomra zárva. Nem vigasztal a hangulatos központ, se a Maros. Amilyen jól kezdődött a nap, olyan rosszul végződik? Ké só délután van, mégis tovább 1- .gyekszem. Szállást majd ott keresek, ahol rám töí az éjszaka. A jő szerencse egy temesvári sváb teherautót hoz társnak. A néme- let ailg értein, borzalmas a bánáti nyelvjárása, s engem is eladhatna.

.Azért az „idegenvezetést“ megértem, ahogy kelet felé haladva mesél;

— Ez egy román, ez egy szerb falu. Itt magyarok laknak, itt svábok. De vannak errefelé szlovágelnék. ,A inálloti falak közül nézem a napfülkeltét. Kelelnyugati irányban a felhötolyam alatt elveszik a Maros, északról a Bihar- hegység fenyvesei, délről a Kárpátok elönyúlványal szegélyezik a horizontot. Lenyűgöző az ilyen történelmi helyről a természet

kok is. Ez Bánát. .Amott balra a hegyek a;att van Világos. Mond ez magának valamit?

— Igen. Sokat, nagyon sokat! ■

Bánát és Erdély határán, ott, a- hol a Maros kijut a hegyek közűi az .Alföldre, van egy város, Lippa, a folyó túlsó oldatán mé.g egy, Radvány, közvetlen mellettük Soly mos. Az alkonyati szürkületben egy újságárus nénivel próbáink szót érteni németül. A nyelvkín- zás közben kifakadok:

— Hát erre .senki sem ért nra- gyarui?

— Dahngyneni, lelkem, csaii szólni kell!

.A radványi templomban van e.gy kó, benne egy török ló patájának a lenyomata. Lippa voll az első iieiysLég, ameiyet a török elvesz tett Magyarországon 155J -ben. .A solymns; rom Dózsáról regél, a- meiy a hegyek közül mered ki a íei-hök fölé. Körülötte juhok ienagyságát csodálni. De pazar látvány Üde. pazar látvány oda. Jó luristaszokásként előveszem a mo- tyómat, és a maradék elemózsiából jóízűen bei-eggeíízek.

Ezzel teljes a természet harmóniája.

XXX

Vagy 15 kilométerre Déva után kiülök az út szélére. Ha úgy vesz- szük egy csatatéren, hiszen töl-em keletre van' Vízakna, és ugyebár „Vízakna s Déva közi...“ a híres vár, Déva vára, kimaradt. Falai Ixsn olt van Kőmives Keiemenné Majd máskor! Ez jár az eszsmhen amikor itt ücsörgők az árokpar !on a déli ' napsütésben. .A távol ban a meg nem nézett Déva. Majd máskor! A kérdés az, hogy m jobb, kevesebb helyet alaposan vagy több helyet felületesen lekin teni meg. Nem azért utazok, hogy megismerjek egy országot vagy annak egy részét. Ez lehetetlen Csupán idegen tájakat akarok lát

ni, emterekkel beszélgetni. „Megismerni a világot annyi, mint megismerni az embereket.“ Nem tudom, ki mondta ezt, s hogy igy mondtae. de megfelel felfogásomnak.

Egy fekete legény tart feléin. Csöppet se bizalomgerjesztő. .A bölcselkedést felváltja az ije<lség. A kezében egy literesüveg furcsa sárga folyadékkal. Azt kissé megnyugtat, hogy iszik l>elöle. .Amikor hozzám ér, felém nyújtja. 1- gyál, és rösteild magad! A szemében már ott csillog az alkohol. Megkóstolom én is, remek likőr, valami növényhói készült. Pár korty után én is érzem a fejemben, és az autóknak már csak í-m- mel-ámmal integetek. Az ilait nem merem visszautasítani, minek megharagftani újdonsült román barátomat.

.A teljes lészegségtol egy teherautó ment meg.

XXX

A Fogarasi-havasük eivesalek, elbújtak a felhők között. Sötét este lett, mikor Brassóba éi-ek. Egy diáktanyán összeakadok néhány székely egyetemistával. Velük megyek az esti városba kószálni. Maga Brassó semmi különös, legalábbis a takaros erdélyi városok között. .A Kárpáto-k teszik széppé. Az egyik domb a házak között nyúlik ki a fö-ldböi.

Egy borozóban kötünk ki. Négyen vagyunk, kelten a tái'.->ann közül testvérek. Egy nyári ma gyarországi epizódot eleveni'.er.Bk fel. .Amikor a sofőr az autós’op- kor megkérdezte tőlük, liogy hol tanultak meg' llyeu szépen ma- gyarul, székely vérükhöz mérten e.Ikáromitották magukat. Az autós bácsi per.sze kivágta, mindkettőjüket. .Aztán szóba jött a foci. a lányok, az isko-la. Tőlem nem kérdezték, hóimét tudok magyarul.

S végül egy S'zékely vicc a sok közül:

— Édesapám, miryeu szilva ez?

— Hát kék!

— .Akkor miért piros?

— Mert még zöld!

XXX

Sepsiszenigyörgy, Tiisuádfürdó, Csíkszereda. Lassan bámészkodva váltogatom az autókat Brassóból észak felé haladva. Lóg az eső lába. A gyér forgalomból is kiválogatom a HR és a CV jelzésű gépeket, csak ezeknél nyújtom ki a karom. A Hargitla és Kovászna megyeiekkel magyarul is beszélhetek. A falvakban a házak előtt a híres székely fakapuk. Kézi faragás valamennyi, rajtuk különlrö- zö feliratok, rendszerint vendég- üdvözlés: Isten hozott! .

■ Igazi, csodálatos múzeum az eg alatt, va.gy tán még annál is tcbb.

Csíkszereda ulán koc.sikázó sá toroscigányokkal találkozom. A népes család feje arra kíváncsi, ho.gy mennyi az idő. .A mezőn az emberek a „pityókái“ (krumpli — a szerk. megj.) szedik. Megelevenedik Tamási Ábeljének szűk hazája, Mádéfalva balra a Hargitta 180Ü méteres orma, valahol jobbra, kelet felé Csí^csicsó. Az országút és a vasút egymás mellett. Egy kis emelkedő, majd egy falu jön, Maro.stö. Itt ered néhány kilométernyire egymástól a Maros

és az OH. Végül Gyergyószentmik- lós.

Felhajtok egy sört a főtéri talponállóban. Zöldkalapos, csizmás paraszthácsik szilvapálinkát, ru moi uz.süiiiiáznak.

XXX

Maroshévízen megfürdet az ég. Szászrégeni teherautós vesz fel. Már van egy utasa, egy negyve-nes formájú, kifestett nö. Csak a so for tud magyarul. Az asszony ül középen, én az ajtónál hiTitázak, .Ahogy a Maros völgyét nyírjuk, fényképek kerülnek a kezembe. Fekete, hosszú hajú lányt ábráz-o. vaiamemiyi. Az anyukán ott ■» büszkeség, ahogy a sok eHsimerö szót halija gyermekére.

Néha szünetel az eső, de többet esik, mint nem. Balról a Ma ros vize vad iramban ver.senyez mellettünk. Két oldalt a donibok fala, a fejünk felett komor fekete felhők úsznak az égen. Szász- régen előtt kiérünk egy laposabn részre, és végre teljesen eláll az e.so.

.Az asszonyka egyscaei-iben csak közli vetem, hogy ettédne vagyok hivatalos hozzájuk. .A lánya is otthon tesz. Délután el-megyOnk sétálni, este meg moziba. ,A kormánynál ülő hűen tolmácsol, és mosolyog a bajusza aialt. Hiába magyarázom, hogy már ebédel lem, hogy pocsék az idő a sétára, no meg a fihiiből sem értenék egy Sízót se, a mama hajthatatlan.

— .Akkor majd le-mezeket hal' gatnak a lányom szobájáhan.

Meg akarnak fogni! Ezt i-s meg értem!

Bent a város középén, a.tiikor már a sofőrrel mindent uiegbe széliem és elköszöiiteni tőle. egy piros lámpánál kingifok. M-eigtleöny nyebbülten létegzek fe-i, é« jókedvűen bevágom az ajtót.

Rágondolni se merek, mi törté nik, ha én ülök középen!

XXX

Haiigulalos város Szaüiiáunéme ti, de ahogy az egyik ide.vaJó.s, ember mond la a kocsijában, n«m Nagybánya, mert az .Alföld kei lős küzeimn hiányoznak a Kárpátok dombjai.“ Az volna az igazi, ha Szalraárnál a bányai dombok inagaiSodnának. Biztos igaza van, miért ne tenne.

Végigbai'angolom a város zöld főterét, a Szamos partját, benfezek két templomába, megírok néhány üdvözlőlapot és bedobom egy ládába. Egy bajuszos bácsi nagyot nevet raellettem: Maga nem tud olvasni? Ott, az ajtó fölött a felirat: MiMtJa, azaz rendőrség. Ez nem postaláda. Várhatják otthon a lapokat.

— De talán átadják a postások nak.

Teljesen úgy festett a doboz, mint egy postaláda, most már mindegy.-A ködös úton elvillan Nagyiké roiy. majd Nagyvárad széle, átme gyek a határon és beérek Deb recenbe. Vége. Egy barátommá' végigjárjuk a Nagytemplomot, a Kollégiumot és még két borozót Reggel pedig kiállók a budapesti útra.

Estére hazaérek. Két nappal u- tánam a „rendőrlapok“ is me.gér- keznek.

Mészáros AUila

leCHAJtASOS SZOVJET CSÖMETRÖ

Párizs híres kerületiközi expressz csöpostájáról, Moszkva hamarosan híres lesz földalatti c«öivasúiiiár61.

— A jövő a, léghajt'ásos metróé — állítják a g-rúziai mér- nököik. Véleményűiket nem feltevésekre és számításokra a- ’’ lapozzák, hanem arra a három kilométeres csőmetróra, a- mely LILO névre ..hallgat“, 'és amely a grúzial Debeda folyó kü-nyöikét köti össze Suláveri városkával. Ez a föld a'latti, léghajtásos csövasút piUanai- . nyilag sódert szállít egy vasbetongyárba. A hat konténerva- gonos vonatot sürítet levegős légnyoffló szeiitkezelek hajtják, mitidösszc 0,3 atmoszíérás túlnyomással. Ennyi elég ahhoz, hogy a szerelvények több száz

íoiutás terhűkké! elérjék az 50 kiloméléres sebességet.':,;

EGYETLEN DISZPÉCSER

Az egész nagyon hasoaiilft a csópostához és mégis különbözik tőle. Mindenekelőtt abban, .hogy az új metro kerekeken göirdül. Azonkívül itt sukkal nehezebb a levegő szökését megakadályozni. Az alagútcsó és a vonat pontosan henger a lakú. Keitekéi csillag alaktan tapadnak a cső.falához. Menet közben a íotyamatos légnyomást a bomilokzalon levő „on- tömítö mandzsetta“ tartja fenn. A cső belsejét a vonal, amint lialad, műanyag kefékkel tisztítja a portól, roz.sdától. A terhet az alsó kerekek húrdják, csak a .kaiiyaroktati ve.szik át a többiek, az oldateók.

A ULU-t egyetlen diszpécser irányítja, s pillanatnyilag naponta 6400 tonna sódert szállít olcsóbban, mintha tehervo- naton vinnék a gyárba. .A LILO tehát bevált. Most alagútját tovább viszik Tbilisziig, az ottani vasbetongyárig. Még érdekesebb azonban, hogy a LILO építésével foglalkoznak már Lenlngrádban és Volgográdbau, s az egyik moszkvai új negyedben; Észak-Csertanovóban.

Mindhároin városban a háztartási szemetet szálUtják majd el. Közben Moszkvában azt is mériegellk, hogy ugyanilyen poslavasúttal kötik majd össze a vasúti pályaudvarokat a vnu- kovöi és a domogyejovói repüi lötérrel — levél- és csora-ag- szál'Htás céljából.

LEGZSILIPEK

.Az igazi szenzáció azonbaa még hátra van. .Azt valószínűleg már sokan hallották, olvasták, hogy a Szóvjetunióbaa a moszkvai, a teiiingrádi, a ki jevi, a tbiUszi és a hakni metró után az idén nyitják meg az első metróvonalat HaTkov- tan. Utána Taskent következik, s már építik a föHalattU Minszkben, Gonkijtan, Szverd- lovszkban és Novoszlbirszkten. A moszkvai Transzprogi-esz tervezőiroda pedig hallgatott a grúz mérnökökre, és kidolgozta egy személyszállító, léghaj- lásos föld alatti expresszvonat gazdasági-műsza'ki tervét. .A hat kilométeres kísérleti pálya négy állomással, a Moszkva melletti Zelenograd alatt' vezetne. Itt 0,28 atmoszférás túlnyomással számolnak, amely 30-90 kilométeres óránkénti sebességgel hajtja a vonatot. Egy-egy szerelvény tíz, egyenként 125 személyes hermetikusan zárt vagonból állna. Az Ön- tömítő mandzsettát itt.-is alkalmazzák'a levegő szökése elten. S az állomásokon? Ott a bányákból Ismert, de automa- tLkus lég-zsilipek jelentik a megoldást.

japAn megvette...

A mérnökölk azt mondják, hogy az ilyen léghajtásos csó- metró építése és fenntartása olcsóbb a hagyományosénál. Egy ®gy vagon ára például nem nagyobb, mint egy autóbuszé.

. A grúz találmány iránt .angol, francia, olasz, nyugatnémet cé.gek érdeklődnek. A szabadalmat egy japán érdekeltség már meg is vásárolta. Mégis úgy tűnik, hogy a világ első légnyomásos csőnietröja a Szovjetunióbain startol.

■“

..........Ili"

MÉRTÉK ÜTÄN1 ÁGY

Egy ágy annyit ér, amennyit az általa nyújtott pihe nés. A legtöbb fekvőhely c.sak részben telel meg az ággyal szemben támasztott követelményeknek. Nyugatnémet mérnökök most orvosokkal együttműködve olyan méröágyat szerkesztettek, amellyel nemcsak az alvó egyéni elhelyezkedését lehet meghatározni, hanem ez — az orvosi követelményeknek megfelelően — korrigálható is. A korrigáláshoz a Dosigrapli (ez a neve a méróágynak) elülső oldalán elhelyezett fogantyúkat használják,' ezekkel a léckerat egyes rugós léceit az igényeknek megfelelően emelni vagy süllyeszteni lehet. A fogantyúkkal és a léckerettel összekapcsolt optikai jelölöszerkezet elkészíti a fekvésdiagramot, amely később felhasználható az egyéni igényeknek megifeleloen kialakított ágy beállításához. A méröágy segftségéval bizonyo.s betegségeket a közönséges ágyakkal bstolyá- solhatnak.

■■iriii'ii'iiWní