Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-02 / 27. szám

Dr. Vladimir CemuSdk, a Szlovák Testnevelési Szövetség elnöke a legllletékesebb egyén a Szlovák Szocialista Köztársaságban, aki a ]övö évi Spartakiéddal kapcsolatban nyilatkozhat.

—• OernuSák elvtárs, mikor rendezik a körzeti és Járási spartakládokat?

— A legszükségesebb és legfontosabb, hogy már ez év szeptemberében megkezdődjenek a prébák. Csak így érhetjük el azt, hogy fövő májusban és júniusban zökkenőmentesen lebonyolíthassuk a körzeti és járási bemutatőkat. Meg szeretném jegyezni, hogy a munka már ez év szeptemberében megkezdődik, vagyis maga a spar- taklád Is.

— Ki biztosítja valamennyi gyakorlat betanítását? A Szlovák Testnevelési Szövetség?

— Nemi Nagyon megértőek és segítőkészek voltak az egyes minisztériumok, különösen az Iskolaügyl Minisztérium, amely a legkisebbek gyakorlatai fölött vállalt védnökséget, de lelkesek voltak a PHSZ és a néphadsereg llletéskesel Is. Általában mindenki nagy felelősséggel kezeli az ügyet, és így minden reményünk megvan arra, hogy a Jövő évi bemutató nagy sikert arat majd.

— Várható-e, hogy a fiatalok érdeklődnek a spartaklád Iránt?

— Akkor leszek tárgyilagos, ha a fiatalokat két részre osztom. A le^lsebbek körében nincs probléma az érdeklődéssel, és aktívak az Ifik Is. A férfiak körében azonban ugyanazokat a problémákat tapasztaljuk, mint évekkel ezelőtt. Meg kell jegyeznem azt Is, hogy bizonyos különbség tapasztalható a hozzállás tekintetében Szlovákiában és Csehországban. A cseh országrészekben nagyobb hagyománya van a tö- megtomának, és ott most la fokozottabb az érdeklődés.

— Az országos bemutatón csakis a legjobbak vehetnek részt. Sikerül-e majd a csakugyan legjobbakat kiválasztani?

— Eleinte úgy láttuk, hogy a gyakorla- tozók csakis arra törekednek, hogy a prágai döntőn ott legyenek. A ml célunk persze nemcsak ez. Szeretnénk, ha mind a körzeti, mind a járási spartakládok jól sikerülnének. Ennek megszervezése és biztosítása terén lesz még munkánk bőven.

MÄR SWEMBERBEN MEGKEZDŐDIK A SPARTAK1ÄD

— Az eddigi spartakládok során természetessé vált, hogy a cseh és a szlovák országrészek testvérvárosai meglátogatták egymást és gyakorlatozókat hívtak meg innen is, onnan is. Így lesz ez Jövőre Is?

— Ma már természetesnek vesszük ezt. Szlovákiában Is éppen olyan lelkesedéssel készülnek a cseh országrészekből érkező vendégek fogadására, mint eddig, pedig sokkal több cseh járás van, mint szlovák. Ebből az Is eted, hogy némely szlovákiai járás két csehországi testvérjárás képviselőit Is vendégül látja. Ez bizonyos szervezési túlterheltséget Jelent, reméljük a- zonban, hogy minden a legnagyobb rendben fog menni. Azt Szlovákiában mindenki tudja, hogy a csehekkel nincs különösebb probléma, szerény emberek, nem nagylgé- nyűek, megelégednek azokkal a feltételekkel, amelyeket egy Ilyen tömegmegmozduláson egyáltalán biztosítani lehet. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, mennyire helyes ezeket a „csereakciókat“ megszervezni. Számos barátság kötődik ilyenkor, a két nép megismeri egymást, közelebb kerül egymáshoz. Sok embernek egy egyész életre szóló élményt jelent ez a néhány nap. Emlékszem a tavalyi TopoT- öany-Gottwaldov találkozóra, vagy a remek zvolenlre. Jablonec nad Nisou-ról saját buszukkal érkeztek a vendégek, elhozták a zenekarukat, és percek alatt nagyszerű volt a hangulat. A zvolenlak kirándulásokat szerveztek csehországi barátaiknak, akik megismerkedhettek a város környékével, természeti szépségekben gazdag tájával.

— A spartaklád^ jövöne lesz, de ha lehet, nézzünk még előbbre. Ml várható a távoli jövőben? Nem gubóznak-e be majd ismét az egyes testnevelési egysületek?

— Ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk. Elhatároztuk, hogy lehetőleg minden egyesületben, még az egyszakosztályos (az ú.n. „futball“) egyesületekben Is létesítünk turista- vagy rekreációs szakosztályt. Ez lesz aztán az az alap, amelyre építhetjük majd a tömegsportot. Rádöbbentünk, hogy minden más szakosztály inkább az élsport felé Irányul. Ez azonban a tömegsportot bővítheti, nem felfelé ívelő tevékenységet folytat, hanem kiszélesedő irányút, azaz a tömegek minél szélesebb rétegelt akarja — és tudja — megmozgatni. Remélem, a jól sikerült spartaklád után ezen az úton haladunk tovább, ezek az új szakosztályok képezik majd a tömegsport alapjait és a jövendő spartakládok sikereit hazánkban.

(klooban)

BAJNOKOT

AVAHAK

Ezekben a nepokban, mikor a világ labdarúgó-eznrkolóinak figyelme Münchenre irányni, élig kísérik érdeklődéssel a vidéki pólyákon folyó bajnoki küzdelmeket.

A Slovan NV Gelanta utolsó bajnoki mérkőzésére is a azokottnál csak valamivel több néző látogatott el a galántai stadionba, pedig érdekes mérkőzésre láthatott a közönség.

A Slovan NV Galanta évek óta az I. A osztály délnyugati csoportjában küzdött a feljebbjutásért. Idén nagyon jél kezdtek, egy ideig nyolc pontos előnnyel vezettek a táblázaton, de aztán sorozatos vereségek következtek. Talán elhízták magukat a fiúk. A végén csupán kétpontos e- lönyt sikerült kivívniuk a második helyezett Modranka előtt.

A galántai labdarúgók az utolsA, Modranka elleni döntő mérkőzésen kitettek magukért. Tetszetős játékkal 2:1 arányú győzelmet arattak, s ez az eredmény a feljebbjutást jelentette számukra.

A bajnokság megnyeréséért a sport- egyesület romániai jntalom-Udülésre viszi a csapat tagjait.

A galántai labdarúgók az őszi i- dényben a kerületi bajnokságban fognak szerepelni, s reméljük, ott is megállják a helyüket.

Horváth Erzsébet

ligásak

Dunajské Streda (Dunasaerdahelyj látta vendégül az Immár második évfolyamába lépett mérkőzés szereplőit. A rendező — mint már előző számainkban közöltük — lapunk szerkesztősége és a helyi DAC sportegyesület labdarúgó-szakosztálya volt. ^

Szép Időben és kitűnő pályán került sorra a találkozó, amelv az alábbi ligás Játékosok bemutatkozását tette lehetővé; Strausz, Angyal (VSS Kollce), józsa, Móder J., Farkas, Nagy (Lokomotíva Kogioe), Majthényl, Takács R. (Inter Bratislava], Miklós (Zbrojovka Brno) és Tóth, Szkladányl (AC Nitra).

Mint köztudott, a Slovan képviseletében senki nem tudott megjelenni, ez a csapat ugyanis kupadöntőt játszott másnap Prágában a Slávlával. Battyánylt és Tamást (VSS Koglce) JaCiansky edző nem engedte szerepelni, és tegyük hozzá mindjárt — okkal. A VSS nyáron sem pihen, a Rappan-kupá- ban szerepel, és az edzó nem akarta kockáztatni Tamás meg Battyányl sérülését.

Az újságírók együttesében találtuk Kiéri László sportmestert, a kulturizmus ötszörös csehszlovák bajnokát. A tollfor- gatók szövetségi kapitánya Neumann János volt.

A mérkőzés show-szerűen Indult, ebben a játékrészben még lélegzethez jutott a szerkesztők gárdája Is, de aztán negvedgőzzel Is könnyedén győztek Strauszék.

A közönség nem tudta, hogy Józsa bokasérülése (a műtétet Is elhalasztotta mérkőzésük miatt] már az ötödik percben kljult és a nagyszerű csatár csak önfegyelmének köszönheti, hogy végigjátszotta a találkozót. Miklós a találkozó u- tán azonnal autóba ült, másnap már a tengerparton kellett lennie csapatával. Szép volt tőle, hogy fáradtságot nem kímélve eljött.

A második Ligások—Újságírók mérkőzésnek két ünnepélyes mozzanata volt. A szünetben előbb dr. Strasszor György, lapunk főszerkesztője nyújtott át egy krlstályvázát Strausz Jánosnak századik góljáért. Utána Veréb István, a DAC alelnö- ke ajándékozta meg Józsát egy kupával, újabb gólklrálysága emlékéül.

Az ünnepélyes kezdórúgást Mácsal Gyula elvtárs, a vnb alelnöke hajtotta végre.

Az olvasókat bizonyára érdekli, hol rendezik meg a jövőévi, harmadik Ligások—újságírók mérkőzést. Miután az első Kelet, a második Nyugat-Szlovákiában került megrendezésre, a következő összecsapás színhelye Közép-Szlovákia lesz. Rima vská Sobota (Rimaszombat) fogadja majd a mérkőzés résztvevőit. A két évfolyam bebizonyította, hogy mindenütt lelkes és kitűnő szervező gárda tevékenykedett a siker érdekében. Bebizonyosodott azonban az Is, hogy két félidőn át nem nyújt Izgalmakban bővelkedő látványt ez a mérkőzés.

Bizonyosra vehető, hogy jövőre módosul a program. Az első félidőben az újságírók, a másodikban a helyi csapat játékosat teszik próbára a ligásokat. (Minden azon múlik, hogy a ligás játékosok klubjai ebbe beleegyeznek-e.)

A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztője, Jakál István megígérte, hogy a harmadik Ligások—Ojs&gA ligások csapata

A népes újságíröcsapat egy „töredéke“ — az előtérben Neumann János szövetségi kapitánnyal. Kezében a dopping- lavór — lába alatt sámli.- *

A stadion egyik zsúfolt lelátója

írók mérkőzés első félidejét — ha megfelelő riporter akad — a rádió egyenes adásban közvetíti.

Ogy véljük, a mérkőzés ebben az évben Is elérte célját: találkoztak mindazok, akik egymásért szurkolnak, akik a legközelebb állnak egymáshoz; labdarúgók, szerkesztők és nézők.

(batta)

A nagy rangadó hősei ismét nem a reinekül focizó ligások voltak. Legalábbis azok s2®mébeu nem. akik megértették, hogy a mérkőzés mindenekelőtt a nevetőizmok edzését szolgálta. Tisztelet a jó humorérzékü ligásoknak, akik megértették, hogy a szerdahelyi zöld gyepen nem kizárólag labdarúgói képességeit kell felvonultatni, hanem ehhez még valamit; tréfacsináló kedvüket és képességüket Is.

Félek, hogy a lelátókon szurkoló nézők Inkább szurkolni, mint nevetni jöttek, s így aztán olyan is akadt, aki nem értette meg, miért állok én, az aiitlkapus Keszeli a ligások kapujában, s miért véd a bravúros képességű Majthényl újságírók hálója előtt? De azért mégis remélem; nem kel! ' különösebben magyarázni, hogy nem egyébbröl volt szó, mint az erőviszonyok tréfás kiegyenlítéséről. Erős csapat gyönge kapus — gyönge csapat, remek kapus.

Jöttek is sokan a kapum mögé, hogy reklamáljanak és megtanítsanak védeni. A próbálkozás hiábavaló volt. Aki az ellenlabdarúgáshoz egy kicsit is konyít, — az a fényképemről is láthatja, hogy engem védeni megtanítani nem lehet. Nem Is tudom, hogyan Is foghattam meg azt a két lövést.

Hálómba állítólag tizennégy gól került. Lehet. Eh nem számoltam. Más elfoglaltságom miatt nem számolhattam a felém repülő és a kapumba tartó labdákat. Mindenekelőtt a pályaszélt „sámlin“ bíborvörös negllzsében Idegeskedő szövetségi kapitányom arclzmalt figyeltem. Azután féltem, s arra Igyekeztem összpontosítani — nehogy eltaláljon egy bomba. És közben meg Is üzsonnáz- tam, mert hát az erőnlét kérdése sem kutya. Arról nem Is beszélve, hogy gyakran kellett belelesnem a kapufám tövében heverő nagykönyvbe, melyben írva áll, milyen lövést hogyan kell kivédeni. A könyv bölcs tanácsaiból csupán egyet sikerült megvalósítanom: Ide löjj — kurjantottam rá Kulcsár Tiborra s mutattam a kapufára. Ű meg pontosan odalött, s hálóm mentesült a góltól.

De kérem, hát hol van az általam beengedett tizennégy gól a Majthényl huszonhat góljához képest? Bárhogyan is forgatom a dolgokat, akarva- akartalanul Is van egy gyanúm, mely szerint relatíve én sokkal jobb kapus vagyok.

Hadd ajánljam a fenti észrevételt az Illetékesek szolid figyelmébe.

Várom tehát a szerződéseket.

S még valamit.

Tízéves újságíráskodás folyamán nem sikerült olyan népszerűségre s ellenszenvre szert tennem, mint éppen itt a zöld gyepen. Bizonyíték; a csallóközi országút mentén autóstoppolok, Intek és megáll az első kocsi. Az úrvezető rám néz és azt mondja; .„Maga a világ legvacakabb kapusa, járjon hát gyalog.“ Es elrobog. A kővetkező távoli rendszámú kocsi Is elsuhan, de az utána jövő megáll, öten ülnek benne. Zavart bocsánatkérő tekintettel mondják; „Drága kapus úr, ne ha- ragadjun, nagyon szívesen elvínnénk, de látja tele a kocsi, s dolgunk sietős.“ Aztán nagynehezen elvánszorognak.

Hát hiába —, van aki a focit szereti, s van aki a tréfát. Én mind a kettőt szeretem, de védeni sajnos nem tudok.

KESZELI FERENC