Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-24 / 43. szám

-í Igényes, hatékony oktatás - anyanyelven — Tudjuk, hogy a magyar tannyelvű Marxizmus-Leni- nizmus Esti Egyetem 1967 szeptemberében kezdte meg működését. Milyen megfon­tolások alapján jött létre az esti egyetem magyar tago­zata? — Az SZLKP nyugat-szlo­vákiai kerületi bizottságá­nak elnöksége 1966-ban be­hatóan elemezte a marxiz mus-leninizmus esti egyete­meinek színvonalát és sze­repét. Akkor megállapította, hogy a szlovák káderképzés mellett a magyar anyanyel­vűek képzése meglehetősen lemaradt. Ennek alapján szü­letett meg az a határozat, hogy ezt a kérdést belátha­tó időn belül egy központi, kerületi magyar nyelvű es­ti egyetem létrehozásával kell megoldani. Ezt követő­en a központi pártszervek jóváhagyták, hogy a kerület vegyes lakosú járásai szá­mára, Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelv! székhel­lyel hozzák létre az Igé­nyelt oktatási Intézményt. Működésünket 1967 szep­temberében, három vegyes lakosú járás területén, há­rom kísérleti osztállyal kezdtük meg. A következő tanévben indítottuk az első három évig tartó oktatási évfolyamot, amely a továb­bi négy tanévben is szep­temberben megindult. Talán érdemes kiemelni azt a tényt, hogy 1958-ban, a párt­oktatás pangó időszakában indultunk, s ennek ellené­re is jelentős eredmények­kel. negatív behatásoktól mentesen dolgoztunk, s ala­poztuk meg küldetésünket, azóta elért eredményeinket. Szükséges hozzátenni, hogy helytállásunkban esősorban a hallgatók határozott, kommunistáikhoz méltó ma­gatartásának volt nagy sze­repe. Az Indulás fontos fel­adataihoz tartozott a jó elő­adó! testület kiépítése, könyvtárunk létrehozása, s az. hogy hallgatóinkat a szükséges szakirodalommal folvamatosan, az igények­nek megfelelően tudjuk el­látni. — Milyen létszámú az es­Beszélgetés Presinszky Lajos elvtárssal, az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bi­zottsága mellett működő magyar tan­nyelvű Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének igazgatójával maradható ti am a politikai képzettség. Nélküle nincs i- gazi társadalmi öntudat. Köztudott, hogy a nyugati propaganda új köntösben, magasabb ideológiai szinten próbálkozik ránk károsan hatni. Hogy védekezni tud­ti egyetem előadói testüle­té, milyen elvtársakból, szakemberekből áll, s mi­lyen módon oldották meg a könyvellátás, az anyanyel­vű szakirodalom biztosító- j sát? — Ötvenöt állandó előa­dónk van, akik egyetemi és középiskolai tanárokból, o- lyan elkötelezett párt- és társadalmi funkciókat vise­lő elvtársakból verbuválód­tak, akik e felelősségteljes oktató-nevelő munkát kellő •odaadással, kellő szakkép­zettséggel, rutinnal, a hall­gatók iránti oktatói szigor­ral végzik. Örömmel állapít­hatom meg. hogy munkánk gyümölcsöző. Olyan elvtár­sak segítségével dolgozunk, akik nem csupán elkötele­zett kommunisták, hanem a- lapos ismerői, aktív művelői a marxizmus tudományának és gyakorlatának, s jó pe­dagógusok is. Ami a tan­könyvellátást illeti: a tan­könyvek kilencven százalé­kát Magyarországról hozzuk be. Az a tapasztalatunk, hogy ezek a tankönyvek be­váltak. — Hallhatnánk valamit a hallgatók összetételéről? — Hallgatóink tábora a kezdett években az Iskola­ügy, a kultúra, a tömegszer­vezetek s a sajtó dolgozói­ból tevődött össze, Akkor még kevés volt sorainkban a fiatal, a nő és a terme­lésben dolgozó. Az 1970-es tanévben megváltozott a hallgatók összetétele. Ehhez az a felismerés vezette őket, hogy a fiataloknak, a nők­nek s a termelésben dolgo­zó szakembereknek Is itt a helyük. A XlV.0p’ái4kong- resszus kimondta, hogv a nőknek, fiataloknak a szak­mai képzettség mellett po­litikai képzettséggel is ren­delkezniük kell, amelynek megszerzésében, bővítésé­ben a marxizmus-leninizmus esti egyetemeinek rendkívül jelentős a szerepe. A kez­dő évfolyamban annak ide­jén csupán öt nőt számlál­hattunk. Ma huszonötén vannak. Tavaly 274 hallga­tónk közül 69-en voltak har­minc évnél fiatalabbak, s az idén ez az arány ennél is lényegesen jobb. Az ifjúság eszmei-politikai neveléséért valóban nagyon sokat tehe­tünk, s ezt igyekszünk is szem előtt tartani. Különös gondot fordítunk a fiatalok­ra, mert szerepüket nagyra becsüljük. Meggyőződésünk, hogy eddig is jelentős ré­szük van az ifjúsági mozga­lom eredményeiben, s a jö­vőben is igyekszünk minél több olyan fiatalt nevelni az iskolánkban, akik az itt szerzett tudnivalókat a gya­korlatban eredménnyel ér­vényesítik majd. Az esti e- gyetem iránt egyre na­gyobb számban érdeklődnek a fiatalok, s mi igyekszünk minél több fiatalnak helyet biztosítani padjainkban. A- zok a fiatalok, akik ezt az esti egyetemet elvégezték vagy végzik, valóban aktív SZISZ-tagok. — Gondolom, példákat is fel lehetne hozni. — Igen. Hallgatónk pél­dául Brányik György elvtárs, aki aktív SZISZ-munkájáért a közelmúltban a kongresz- szuson állami kitüntetést kapott. Itt kell megemlíte­nem Andrássy Sándor mezö- gazdž&ági mérnököt. Fekete Imrét, a SZISZ járási bi­zottságának dolgozóját, László Arankát, a kitűnő e- kecsi SZISZ-szervezet politi­kai felelősét; ők a megújí­tott ifjúsági mozgalomban már sokat hallattak maguk­ról, és sok társukkal e- gyütt valóban eredményes munkát végeznek az ifjúság körében. A SZISZ járási bi­zottságának véleménye sze­rint is sokat tett eddig az esti egyetem, komoly segít­ség számunkra az, amit bal Iga tóinknak nyújtunk. — S végül az oktatás ál­talános szerepéről, témájá­ról és módszereiről szeret­nénk hallani. — Szerepéről: amint már említettem, a szakmai kép­zettség mellett ma már él­jünk ellene, szükséges párt­tagjainkat és pártonkívülie- inket kellőképpen felkészí­teni, ideológiailag felvértez­ni, s lehetővé kel! számuk­ra tennünk, hogy mindezt ők maguk is érvényesítsék a gyajcoratban. Husák elv­társ a XIV. pártkongresszu­son arról beszélt, hogy sen­ki sem elégedhet meg azzal a tudással, azoflckal az is­meretekkel, amelyeket vala­ha szereztünk. Mind gazda­sági, mind politikai és szakmai vonalon tovább kell építenünk őket. Oktatásunk témája természetesen a mar­xizmus három alkotóeleme, a filozófia, az ökonómia és a tudományos szocializmus. További fő tantárgyaink: a szovjet párttörténet, a nem­zetközi munkásmozgalom és a CSKP története, valamint a pártelmélet. Módszereink: a szocialista összetétel sok­rétűsége miatt halgatőin- kat azonos vagy rókonterü- let szerint csoportosítjuk. Azoknál a hallgatóknál, kik­nél az szükségszerűnek lát­szik — emeljük az érák számát, s a legrutlnosabb gyakorlatvezetőkre bízzuk őket. Feladatunkat igyek­szünk a legteljesebben, a leghatékonyabban végezni, mert fontos szerepével tisz­tában vagyunk. Valóban ok­tatni igyekszünk, de nem csupán a tananyagot, ha­nem annak szellemét is el­kötelezetten elsajátíttatni a hallgatókkal. Előadóink a tanulmányi előmenetelért a főiskola nappali tagozatán is ugyanazokat a legyeket adnák vagy adják, amelye­ket nálunk, az esti egvetem padsoraiban. —kszl— Két találkozás Még csak a tanév elején járunk, de a Szenei ISenec) Magyar Tan­nyelvű Gimnázium növendékeinek máris két olyan találkozásban volt részük, amely minden bizonnyal fe­lejthetetlenül vésődött a mozgalmas diákévek legszebb emlékei közé. Az első vendég, jevgenyij Alekszejevics Prjanyisnyikov elvtárs Moszkvából lá­togatott el ebbe a dél-szlovákiai kis­városba, amelynek felszabadításában maga is részt vett; a másik vendég, Kemény G. Gábor az országos Szé­chenyi Könyvtár főmunkatársa■ tudo­mányos kutatómunkája révén vető­dött el hozzánk, s meghívásunknak eleget téve kereste fel iskolánkat. Az, hogy mindkét látogatónk tudományos dolgozó, méghozzá könyvtáros, csu­pán a véletlen műve. Ugyanis Prja­nyisnyikov elvtárs a Szovjetunió Össz- szövetségi Jogtudományi Könyvtárá­nak alkalmazottja. A szívélyes légkö­rű beszélgetések témája azonban ter­mészetesen más-más volt. Prjanyisnyikov elvtárs annak ide­jén — 1945 tavaszán — Molnár Vil­mos családjának vendégszeretetét él­vezve két hetet töltött Szencen. Az akkor még fiatal szovjet jogász a ll. ukrán front főhadnagya volt, s mint a törvények kiváló ismerője, reá há­rult a rend és a fegyelem biztosítá­sának felelősségteljes munkája, őszin­te ember szeretet ével a nyelvi nehéz­ségek ellenére csakhamar elnyerte a Molnár család megbecsülését és ra­gaszkodását. A kéthetes itt-tartózko- dás elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy életre szóló barátság alakuljon ki a felszabadító hadsereg tisztje és a szenei magyar család között. A há­ború véget ért, a katonák visz- szalértek szülőföldjükre, de a barát­ság tovább virágzott. Levelek jöttek Moszkvából, és indultak útra Széné­ről, hogy kölcsönösen hírt adjanak az élet további alakulásáról. S most végre, több mint 27 évvel a félszoba-, dulás után, egy felejthetetlen szep­temberi napon ismét találkozhattak azok, akik a legnagyobb ínségben, a gyűlölt fasizmus kirobbantotta hábo­rú utolsó napjaiban a boldogabb jövő reményében vettek búcsút egymástól. Prjanyisnyikov elvtárs meghatódot- tan emlékezett vissza a Szencen el­töltött napokra, majd arról beszélt a almnázium tanulóinak, hogyan él ma a nagy Szovjetunió dolgos népe, milyen körültekintő gondossággal ké­szül a szocializmus országa megala­kulásának 50. évfordulójára. —O— Kemény G. Gábor az egyre bővülő szlovák-magyar kulturális kapcsola­tok keretében járt hazánkban. Az is­kola igazgatósága élve a nagyszerű alkalommal, meghívta a kiváló tu­dóst, hogy az meghitt találkozás ke­retében tájékoztassa a magyar gim­názium növendékeit munkásságáról és az országos Széchenyi Könyvtár tevé­kenységéről. Kemény G. Gábor bemu­tatkozó előadásában a tüdős alapos­ságával szólt arról a hasznos munká­ról, amely a Széchenyi Könyvtárban folyik a közép-kelet-európai szocialis­ta országok kultúrája kölcsönös meg­ismerésének érdekében. Saját mun­kásságáról szólva elmondta, hogy jó­maga 1952-ben egy sorozatot indított Iratok a nemzetiségi kérdés történe­téhez Magyarországon a dualizmus korában címmel, amelynek ötödik kö­tete a közelmúltban jelent meg. Ez a kötet az 1906—1913 közötti időszakot tárgyalja. A dokumentumgyűjtemény a magyar, a szlovák, a szerb, a ro­mán, a horvát, a német, a ruszin, és más nemzetiségek fejlődésének ada­tait tartalmazza a magyarországi saj­tó, a világsajtó és a levéltári adatok alapján. Többé-kevésbé elvont és tudomá­nyos témakörről lévén szó, az ember azt gondolhatná, hogy a középiskolás diákok nem nagy érdeklődést tanúsí­tanak majd. Á beszélgetés azonban éppen az elenkezőjét bizonyította. A szenei gimnázium növendékei olyan lényegbe vágó kérdésekkel ostromol­ták Kemény G. Gábort, amelyek — a kutató szavaival élve — egy tudomá­nyos tanácskozáson is elhangozhatná­nak. Szenk Sándor új ifjúság 3 Andrássy Sándor mérnök, a SZISZ KB Elnökségének tagja (Részlet a SZISZ I. kongresszusán elmondott felszólalásá­ból.) Engedjék meg, hogy felszólalásom kezdetén a csallóközi ifjúság nevében a legsztvélyesebben üdvözöljem Önöket. Fel- szólalásoomban azokról a tanulságokról és tapasztalatokról izeretnék beszélni, amelyeket a mezőgazdasági üzemekben és egyes falvakon szereztünk akkor, amikor az Ifjúsági szer­vezetünket alapítottuk a dunaszerdahely! járásban. Szeret­nénk szólni az egyes szövetkezetekben, állami gazdaságo­kon müködö ifjúsági munkabrigádokról s a munkában szer­zett tapasztalatairól. járásunk jellege Irányadó tényező volt Ifjúsági szerveze­tünk építésekor. Ma, két évvel az egységes szervezet meg­alapítása után jelenthetjük, hogy a Csallóköz Ifjúsági szer­vezeteinek szervezeti felépítésében teljesítettük a feladata­inkat. Az egyes szervezetek tevékenysége elsősorban az ifjúság kulturális és szociális kérdéseire irányul és a SZISZ KB VII. plenáris ülésének a határozatai t)efolyásőlták. A mezőgazdasági termelés racionalizálásának a terve a kellően előkészített embereket feltételez, akik képesek a problémák megoldására. Ezért a párt- és a gazdasági szer­vek Is elsősorban az Ifjüságra, s ezen belül pedig a SZISZ tagságára összpontosítják figyelmüket. Tudatosítva ezt a bizalmat, úgy vezetjük alípszervezetein- ket, hogy vegyenek részt a gyártási folyamatok korszerű­sítésében. falvaink fejlesztésében és a jobb és kuítűráltabb életkörülmények megteremtésében. Milyen formák válnak be ezen a területen a legjobban? Mindenek előtt a klubok, kü­lönböző helyiségek. Intézmények létesítése. Ebben a tevé­kenységben elsősorban a hnb-kel, az efsz-ekket, az állami gazdaságokkal, valamint a Nemzeti Fronttal közösen oldot­tuk meg a problémákat és teremtettük meg a feltételeket. A termelésbe is bekapcsolódtunk, ezen a területen fontos szerepet kapott agltáclős és propaganda tevékenységünk a mezőgazdasági csúcsmunkák Idején. Igyekszünk megnyerni fiataljainkat a mezőgazdaságnak, hogy támogassák éš se­gítsék. Erőnket és tehetségünket az Idei, rendkívül kedve­zőtlen Időjárás okozta nehézségek közepette végzett aratás alaposan próbára tette. Büszkén elmondhatjuk Itt, az orszá­gos kongresszuson ts, hogy Ifjúságunknak nem kis érdemel vannak abban, hogy a Csallóközben épp az idén. Ilyen vl- sztntagságos Időjárás közepette értük el a legnagyobb ga­bonatermést. Elmondhatjuk azt is, hogy megértésre és támogatásra ta­láltunk párt- és gazdasági szerveinknél, amikor azzal a gon­dolattal jelentkeztünk, hogy az egyes munkafolyamatokat fejő-, gépjavító-, traktoros-, kombájnosversenyek formájában népszerűsíteni fogjuk. A legnagyobb eredménynek azt tartjuk, hogy éppen a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség tagjai a kezdeményezők az ú! mezőgazdasági munkaformák propagálásában. Továbbra ts támogatni akarjuk az okoCl [Ekeesj Kocsis, Cserge, a Sa- morfnl fSomorfa) Kun és Mészáros elvtársakhoz hasonló fiatal technikusokat, mérnököket, akik kellő megértést és támogatást biztosítottak maguknak a mezőgazdasági üzemek­ben, és tehénistállők korszerűsítéséhez, a mezőgazdaság! dolgozók munkafeltételeinek a megjavításához, új technoló­giai eljárások bevezetéséhez láttak. Kiéheztetéssel próbálkoznak az amerikaiak Az USA falén utolsó fegyve­rét vetette be a vietnami hábo­rúba. A napalm- és toazfor- bombäk, a vegyszerek, a mes­terségesen előidézett katasztro­fális esőzések és a több millió tonnányi robbanóanyag sem tudta két vállra fektetni Ha­noit. Most Washington a kié- heztetésben bízik. Amikor Nixon elnök május­ban elrendelte az észak-vietna­mi kikötők blokádját, csak a „páncélosok, ágyúk és más kor­szerű hadieszközök“ szállításá­nak megakadályozásáról be­szélt. Szeptember 3-án az amerikai VII. flotta parancsnoksága o- lyan jelentést tett közzé, a- raely lerántotta a leplet a ten­geri blokád igazi céljáról: a flotta hajói feltartóztattak agy teherhajó!, amely 2,5 tonna rizst akart Eszak-Vietnamba juttatni, oly módon, hogy műa­nyag zsákokba csomagolt rizst a part közelében a vízbe szór­ta. A Pentagon képviselője, a- kitől megkérdezlek, mióta ha­dianyag a rizs, így magyarázta az esetet: — Minden szállítást megakadályozunk, ami a tenger felől érkezik Eszak-Vietnamba. Más szóval: az USA blokádja teljes, és nem korlátozódik csu­pán a hadianyagra. Hngy ez milyen súlyosan é- rinti a VDK-t, kiviláglik azok­ból az adatokból, amelyek a szocialista országokból érkező katonai és más jellegű szállít­mányok arányára vonatkoznak. Amerikai becslések szerint e- zek az országok 1965-től 1971- ig 5,2 miliárd dollár gazdasá­gi és csak 2,3 milliárd dollár értékű katonai segítséget adtak Vietnamnak. Az amerikai titkosszolgálat 1989-ben készült jelentése sze­rint 1968-ban a VDK-ba ten­geri úton érkező szállítmányok 38 százaléka élelmiszer, főleg rizs és búza volt. „Az élelmi­szer-szállítmányok jelentőségét nem szabad túlbecsülni — ál­lapította meg a jelentés —, mert a hanoi kormány így is az élelmiszer-ellátás racionai- zálására kényszerül“. Ha igaz az a washingtoni ál­lítás, hogy a blokád bevezeté­se óta a korábbi utánpótlás mennyiségének csak 10 száza­léka érkezik a VDK-ba, akkor sok észak-vietnami már most éhezik. Ugyanis a korábbi években is arra kényszerült az állam, hogy a rizssztikséglet 15 százalékát behozatalból biztosítsa. Azol­es katasztrofális árvizek után ez a szám 25 százalékra nőtt. Minden észak-vietnami húsz ki­logramm rizst kap havonta, de már májusban a mennyiség fe­lét a kevésbé tápláló burgonya, búza. kukorica és más gabo­naféle alkotta. Az USA valóban mindennel megpróbálkozik, hogy letörje a vietnami nép ellenállását. A pusztító bombázásokkal egyidő- ben (két héttel ezelőtt egyet­len napon 320 bevetésben vet­tek részt az amerikai bombá­zók) most a kiéheztetés mód­szerét alkalmazza. Nixon elnök — tekintettel a közelgő elnök- választásokra — roppant fon­tosnak tartja, hngy fegyverszü­netet érjen el Vietnamban, mi­közben persze jottányit sem enged saját feltételeiből. Ni­xon jól tudja, hogy a befeje­zetlen vietnami háború milyen súlyos érv ellene az elnökvá­lasztási kampányban, hiszen 1968-ban maga mondta Johnson akkori elnökről: — Akinek négy áven át esélye volt a bé­ke megteremtésére és mégsem tudott sikert elérni, annak nem szabad még egyszer esélyt ad­ni ÍD. S.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom