Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-18 / 16. szám

10 JO Területe: 97 470 r,aknssána' 9 m Fővárosa: Am ; Államformája: Államünnepe: a kivívásának r 1 -P.W Az idei esztendő az ösz- szeesküvések és bonyodal­mak éve lesz a Közel-Kele­ten — írta Heikal, az arab világ legismertebb toliforga­tója, híres pénteki vezércik­keinek egyikében. {A péntek a mohamedán világ ünnep­napja, így ez a forma meg­felel kontinensünk vasárnapi publicisztikáinak.) Ha kevés­bé tekintélyes újságíró nyíl­vánította volna ezt a véle­ményét, akkor is elfogadhat­nánk ezt a jelzést. Az a vi­har, amely a Jordán folyó két oldalán támadt fel Husz- szein király érve nyomán, majd a különböző államszö­vetségi elképzelések össze­csapása — máris ízelítőt ad­hattak az elkövetkező moz­galmas időszak problémái­ból. Mit is tartalmaz lényegé­ben a Husszein-terv? Az apró termetű jordániai uralkodó a palotájában helyet foglaló ötszáz előkelőség, valamint a nemzetközi sajtó képvise lői előtt bejelentette, hog országát ezentúl Egyesült Arab Királyságnak fogják ne vezni, s a Jordán folyó ál­tal kettéosztott két tarto­mány, Jordánia és Paleszti­na föderációja lenne. Mind­ezt számtalan részlettel kö­rítetté, már az új államala kulat zászlajáról is szólt, a- mely hasonlatos lenne a pa­lesztin lobogóhoz... Ha ez a javaslat két évti zeddel ezelőtt születik, alig hanem üdvözölték volna az arab világban. Jordánia ugyanis valóban két orszá­got foglalt magába: a hasé mita uralkodók Transzjordá- niáját, (a Jordánon túli te­rületet) és az úgynevezett Ciszjordániát, a Jordánon inneni részt, amely je­lenleg izraeli megszállás alatt áll. Ez tulajdonkép­pen annak az Arab-Pa- lesztínának része volt, a- melyet az 1947-es ENSZ-ha- tározat értelmében létre kel­lett volna hozni, de az első izraeli-arab háború követ­keztében nem valósulhatott meg. így hát a Jordánia név, amelyet csak 1950 óta hasz­náltak Transzjordánia és Arab-Palesztína megmaradt területeinek egyesülése nyo­mán, eleve két országot je­lentett, s két népet is: a pa­lesztineket és a beduin t*r zseket. Húsz év alatt azonban sok víz folyt le a Jordánon is. A palesztin nemzeti problé­mát ma már nem lehet egy ammani királyság keretei között megoldani. Nem be­szélve arról, hogy jóllehet a palesztin szervezetek távol­ról sem egységesek s tizen­két fő irányzatuk gyakran testvérharcot vív, mégis ha­ladóbb társadalmi rendszert kívánnak, mint a jelenlegi Jordániáé. Ezek az ellentétek az utóbbi években hét ízben robbantottak ki véres pol­gárháborús cselekményeket, s ezek oda vezettek, hogy a királyi hadsereg erőszakkal felszámolta a palesztin ge­rillabázisokat jordániai terü­letén. Husszein képmutatá­sára jellemző volt, hogy egy tavaly kelt királyi dekrétum mai harminckilenc partizán nak „hivatalosan engedé­lyezte“ a harc folytatását. A MINISZTERELNÖKNÖ 'FÁTYLA Ügy tűnik, hogy a Husz- szein-terv a végső csapást kívánta mérni a palesztin mozgalomra. Az időzítésben nyilván közrejátszottak a li­banoni események: itt az izraeli kommandócsapatok éppen az elmúlt hetekben intéztek erőteljes támadáso­kat a Hermon-hegységben levő Fatah-vidék ellen. (A jórészt sivatagos és sík arab területeken a délkelet-liba­noni erdős hegyek biztosít­ják a legjobb gerillaterepet.) Nem elég azonban, hogy az izraeli hadsereg heves ro­hamokat intézett, a libanoni fegyveres erők, amelyeknek ugyancsak több összeütközé­se volt a palesztinekkel, lé­nyegében magukra hagyták azokat. Az 1967-es háború óta a palesztin ellenállás a legsúlyosabb helyzetbe ke­rült, tulajdonképpen a pusz­ta fennmaradásáért kell har­colnia. Ezért utasították vissza olyan eréllyel a Húsz- szein-tervet, ezt kérték a többi arab országtól is. (A közel-keleti bonyodalmakhoz természetesen hozzátartozik hogy a különböző felelőtlen szélsőséges megnyilvánulá sok komoly károkat okoztak és okoznak a palesztineknek — az ilyen kisiklások nélkül sokkal jobb lenne a pozíció juk.) Mindez önmagában is elég szövevényes, mégsem kizá­rólag jordán-palesztin ügyről van szó. Az a terület — Ciszjordánia — amelynek sorsáról az uralkodó hatá­rozni látszott, csaknem öt éve nem tartozik tényleges rendelkezése alá. Ezért ve­tődött fel a jogos gyanú az arab országokban: vajon nem történt-e titkos jordá- niai-izraeli érintkezésfelvé­tel? Tel Avivban mindig ezt az arab államot tekintették a „leggyengébb láncszem nek“. Már az első háború m-AVlvj>'N8b**> : I YAFÖfj, 1 KIRÁLY MEGFÚITK ft KÖRTÜKÉI AZ ALLON-TERV TBamon ' Salai magadat . mm JERUZSÁLEM^ > x r ■ ~A Habrort"# -í* H ^ordáni.^t m Jericho'AMMAN® Izrael áltil ^ bekebelezendő terület v) Izraeli biztonsági övezet P ™ Autonómiáját biztosítani, ü vagy visszaadni .Jordániának . Katonailag megerősítendő települések A HUSSZEIN-TERV LIBANON/ s 2 j R PahMztina} ®AMM^ \ Jeruzsálem:? Af*AB b .—■•"’j ffŕf ’-„«P Y / \ ; hi */ KIRÁLYSÁG > .0' £8\S/ ° a 2< \! Izraeli megszállás alelt jJSj&jj után tárgyaltak, Golda Meir, a jelenlegi miniszterelnök­asszony akkor állítólag arab menyecskének öltözve, fá­tyollal borítva kereste fel Abdallah királyt, Husszein nagyapját, Ben Gurion meg­bízásából. A titok azonban nem maradt titok, s Abdal­lah meggyilkolása véget ve­tett a tapogatózásoknak. Újabban öt bizalmas jellegű találkozást szellőztetett a vi­lágsajtó: eszerint Londonban, majd két alkalommal a Holt- tenger partján összejövetelre került sor Állón izraeli mi­niszterelnök-helyettes, Eban külügyminiszter és Husszein között. Hotel-diplomáciát is emlegetnek: Husszein és Da- jan egytdőben járt Washing­tonban, illetve New York­ban, ahol a Waldorf Astoria egyik biztosított különterme sok minden célra szolgálha­tott. A jól értesültek tudni Vélik, hogy a nyugat- né­metországi Wiesbadenben is lebonyolítottak egy hasonló jellegű eszmecserét egy „nyugatarab személyiség“ (feltehetőleg marokkói vagy tunéziai politikusról van szó) közvetítésével. Igaz, a Knesszeth, az izra­eli parlament elutasította a Husszein-tervet, sőt Dajan — a legendára célozva, amikor Josua kürtje lerombolta Je­rikó falait — enyhén gúnyo­lódott Is: a király megfújta a kürtöket, de a falak nem dőltek le. Az ellenzés még­sem látszik véglegesnek. Izrael elemi érdeke ugyanis hogy rést üssön az arab or­szágok frontján és külön szerződést tudjon kötni va­lamelyikkel. Hasonlóképpen előnyös lenne számára, ha megnehezülne a palesztin mozgalom tevékenysége. Nem elképzelhetetlen, hogy ezért cserébe visszavonja csapata­it a stratégiailag kevéssé fontos ciszjordániai terület­részekről, így megszabadul­na sűrűn lakott arab terü­letektől. (A megszállásnak ugyanis egészen sajátos bel­ső ellentmondásai vannak: a demográfusok számításai szerint, ha megmarad a je­lenlegi szaporodási ráta, az 1980-as évek végére arab többség alakulna ki a mai fegyverszüneti vonaluk mö­gött, Izraelben. A nemzetkö­zi közvélemény nyomását is csökkentené talán, ha mé£is feladnának bizonyos meg­szállt területeket. Amman viszont az ország „kenyereszsákját“ vesztette el Óiszjordániával, amely nélkül amputált államnak érzi magát. A gazdasági elő­nyökön túl azonban , Husz- szein udvara a palesztin kér­dés végleges megoldását vár­ná az egyezkedéstől, s úgy gondolják, hogy bizonyos te­rületek visszatérése gyengí­tené az országban a követ­kezetes felszabadító harc igényét. KI LEHET-E MOZDULNI A HOLTPONTRÓL? A Jordán két oldalán zaj­ló és tervezett fejlemények ezért kapcsolódnak elvá­laszthatatlanul a közel-kele­ti válság egészéhez. E krízis pedig öt évvel a hatnapos háború után, továbbra Is holtponton van. Felvetődik a kérdés: Izraelt — miután kétségtelen előnyt húz „bir­tokon belüliségéből“ — ho­gyan lehet rábírni a meg­szállt területek feladására. Egy negyedik háború nem hozhat megoldást, s noha az arab országoknak okuk és joguk lenne a felszabadító harc fegyveres eszközeinek igénybevételére, a kizáróla­gosan katonai módszerek a- ligha vezetnének eredmény­re. Az arab országok fegy­veres erőt — s ez elsősor­ban Egyiptomra vonatkozik — ma sokkal inkább képe­sek az aktív védelemre mint 1967 júniusában, de erősen kérdéses, hogy támadó had­műveletül célhoz vezethetne. Marad egyetlen reálisan járható út: a politikai rende­zés útja. Ehhez nagy türe­lem, áldozatvállalás, az erők összpontosítása szükséges, de más elfogadható alterna­tívát mégsem lehet állítani. Ez az igazság nemzetközi okmányban is megfogalma­zódott, a Biztonsági Tanács híres 242-es határozatában, amely kompromiusszumos a- lapon kivezető utat muta­tott, olyannyira, hogy senj a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem kényszerült el­lené szavazni. [Igaz, mások a szavak, és mások a tet­tek: Izrael katonai és gazda­sági támogatásával Washing­ton a BT-határozat ellen dol­gozik.) Ezt a nehézséget fi­gyelembe véve is csak egyet lehet tenni, újra meg újra nekirugaszkodni az ENSZ- döntés megvalósításának, el­szigetelni a határozat ellen­zőit. A politikai rendezés ugyan­is nem valamiféle sültga- lambvárást jelent, hanem a háború kivételével minden eszköz igénybevételét. A har­cot gazdasági, politikai, dip­lomáciai, sőt bizonyos for­mákban katonai síkon is folytatni kell, hogy a másik felet rákényszerítsék — és más kifejezést illúzió lenne használni — a Biztonsági Tanács kívánalmainak telje­sítésére. Néhány vonatkozás­ban az arab ügy valóban előrehaladt: ma sokkal szé­lesebb körű a nemzetközi támogatás, mint korábban, s Izraelben szemmel láthatólag megnövekedtek a belső gon­dok. Van egy sarkalatos pont, ahol mégis lassú a ha­ladás, ez pedig az egyes arab országok belső szilárd­ságának fokozása, és az arab egység megteremtése. FÖDERÁCIÓK FORMÁLD DASA Ha ugyanis elektronikus számítógépekbe táplálnánk az arab országok összesített adatait, és összehasonlíta­nánk ezeket az ellenféllel, egyszerűen érthetetlen len­ne, miként tud dacolni ve­lük a viszonylag kis Izrael. Ám az említett bonyodalmak az arab világ belső viszo­nyaira is vonatkoznak. Más­fél évtized alatt nyolc külön­böző arab egység-alakulat jött létre — volt, amelyiknek himnusza is, zászlaja is el­készült. A kellő alapozás, az Igazi összetartás híján vala­mennyi felbomlott. Nasszer szinte politikai végrendeletként hagyta hát ra — ezt élete utolsó hetei ben több beszédben is kifej­tette —, hogy az egységet körültekintően kell építeni, óvakodjanak minden sietség tőí, az üres jelszavaktól. Az Arab Köztársaságok Szövet­sége, a mostani egyiptomi- szíriai-líbiai egységalakulat az eddigi próbálkozások kö­zött • a legéletképesebbnek tűnik, bár végleges Ítéletet csak a tényleges működés után lehet kialakítani. (Csak egy probléma a sok közül: vajon a külpolitika össze­hangolásával miként fér ösz- sze, hogy Líbia külpolitikája sokkal szélsőségesebb, mint Kairóé vagy Damaszkuszé?) A Husszein-terv bejelentése után, annak szinte első re­akciója képpen Irak új, hár­mas föderációt javasolt Irak, Egyiptom és Szíria részvéte­lével. A három progresszív arab ország társadalmi be­rendezkedése, sőt újabban külpolitikai irányvonala is közel áll egymáshoz, de a korábbi balul sikerült egy­ségkísérletekből fennmaradt a bizalmatlanság. Kényessé teszi az ügyet az is, hogy az iraki javaslat valaki — méghozzá Líbia — ellen irá­nyul, hiszen Tripolit kihagy­ná a hármas szövetség újabb formájából. Párhuzamosan az egység­kísérletekkel említést érde­mel az arab országok belpo­litikája is. Vannak bíztató jelek: megalakult a Szíriái Haladó Front, amely első íz­ben tömöríti egy szervezett kormányszövetségbe az ösz- szes haladó erőket: a baat- histákat. kommunistákat, na­cionalista irányzatokat. Irak­ban sikerült véget vetni a kurd háborúnak, amely éve­ken át nyílt seb volt az or­szág testén. Tart a gazdasá­gi és társadalmi reformok folyamata Egyiptomban. Ugyanakkor előfordulnak vargabetűk és kitérők — Szudánban még mindig kí­sértenek a tavaly nyári tra­gédia emlékei, Líbiában gyakran hallani olyan be­szédeket, amelyek az anti- imperialista kitételeket anti- kommunista megjegyzések­kel vegyítik. (Mennyire nem egyszerű a helyzet: miköz­ben nemrég a Dzsallud mi­niszterelnök-helyettes vezet­te líbiai küldöttség Moszkvá­ban sikeres tárgyalásokat folytatott — a Pravda kény­telen volt megbírálni egv lí­biai lap felelőtlen állítá­sait...] Erősíteni az egyes arab országok haladó íránv- vonalát, belső tartását; át gondoltán építeni az arab ál lamok közötti együttműkö­dést és egységet, ez lenne a legjobb módja a politikai rendezés elveinek megváló sítására. A közel-keleti válságot el­mozdítani a holtpontról — ez valósággal sziszifuszi fel adatnak tűnik. Mást azon­ban nem lehet tenni. S a politikai barométerek válto­zatlanul bonyodalmakat he lyeznek kilátásba... Réti Ervin MHHHHMnHI írn llWfllílHMWWillWWiiMIMIill!ill»III 1)1111 lliMiHliWWMW //mzžf/äm Sí ĹJr ľhjbÍJ ' mnm Fín ■ ■ í j I Jugoszlávia Kosovo tartomá­nyában teljesen váratlanul fel­ütötte a fejét a fekete himlő, és ezért rendkívüli állapotot hirdettek ki. Egy 35 éves za­rándok hurcolta be a bajt kö­zel-keleti útjáról. Az első hul­lámban mindjárt nyolc megbe­tegedésről jött hír. Azok bete­gedtek meg, akik közelebbi kap­csolatban voltak ezzel a hithű muzulmánnal. Jugoszláviában 1930-ban volt utoljára fekete himlő1. Európá­ban a rendszeres védőoltással sikerült felszámolni, de a vi­lágban sajnos megmaradt jó néhány góc, közülük a legna­gyobb Ázsiában: India és Pa­kisztán. E két országban je­gyezték fel a megbetegedések­nek (az Egészségügyi Világ­szervezet adatai szerint 1965- ben a világon 63 000 bejelen­tett esetet tartottak nyilván) több mint a felét; Afrikában: Kongó, Guinea, Nigéria; Dél-A- merikában: Brazília. Kolumbia, Equador; a Közel-Kelet orszá­gai közül pedig Irak, Libanon és Szaud-Arábia területén él még a legtöbb himlős. A meg­gyorsult közlekedés is hozzájá­rult a kór terjedéséhez; főleg légi úton a II. világháború u- tán tíz-egynéhány esetben a hajón vagy repülőgépen utótok hurcolták be ezt a súlyos be­tegséget Európába. Itt mind­annyiszor sikerült lokalizálni a ragályt, s egyszer sem érte el a betegek száma a százat. Most, hogy Jugoszláviába be­hozták a bajt, ismertetjük mi­benlétet és a megelőzés, a gyó­gyítás lehetőségeit: A himlő ragályos, heveny, sú­lyos betegség. A halálozási a- rányszám 20-30 százalék körüli. Különösen súlyos lefolyású az állapotos nők, idősebb, legyen­gült és lábadozók, valamint a eukorbajosok és mindazok ese­tében. akiknek életfontosságú szervei (szív, vese. máj stb.) már eleve betegek. A kórokozók behatolási he­lye a felső légutak. A fertőzés megtörténhet a beteggel való szoros kapcsolat következtében, ha az ráköhög, rátüsszent va­lakire, de a fertőzött tárgyak is átvihetik a bajt. A most Ju­goszláviában jelentkező járvány esetében is ez utóbbi terjedési módról van szó, mert a zarán­dokon még ez ideig nem üt­köztek ki a kór tünetei. A beteg különben fertőzó, a lap­pangás (a fertőzéstől a beteg­ség első tüneteinek kiütközé- séig) ideje alatt, tehát 10-12 napig, amíg a pörkök le nem száradnak, és a beteg le nem fürdik. A betegség hirtelen, általá­nos tünetekkel kezdődik, hideg­rázással, rendkívül magas, 40 Celsius-fok körüli lázzal, he­ves fej- és derékfájás kíséreté­ben. A himlős kiütés piros fol­tok formájában 3-4 napon belül jelentkezik, ekkor a láz átme­netileg csökken, a közérzet ja­vul. De nemsokára hólygocskák kénzöldnek, amelyek fehér fo­lyadékkal teltek, gyöngyházfé- nyűek és kemények. Először az arcon majd az egész testen megjelennek, de legsűrűbben az arcon és kézen. A betegség 8­9. napján — a betegség leg­súlyosabb szakaszában — a hó- lyagocskák váladéka megzava­rodik, elgennyesedik és ezzel egyidejűleg a láz ismét emel­kedik. Sokszor eszméletét is veszti a beteg, és szám--'» szö­vődmény súlyosbítja a '?lyze- tet: szívelégtelenség, agyiiár- tya- tudó-, vesegyulladás, vér­zések stb. Ha a beteg a 15-16. napot túléli, a gennyes hólya­gok beszáradnak, barna pörkök keletkeznek, a láz megszűnik, de hegek maradnak a bőrön. A diagnózist laboratóriumi vizsgálatokkal lehet megerősí­teni. Az először Jenner angol or vos által alkalmazott védőoltás korszakalkotó a fekete himlő elleni harcban. A fertőzés fel­lépésekor, mint most is Jugo­szláviában az a cél, hogy mi­nél több embert védőoltásban részesítsenek (ma már több százezren kaptak ilyen védőol­tást a fekete himlő kosovot megjelenése öta). Jugoszlávia fertőzött területei felé irányu­ló forgalmat csökkentik. A vé­dőoltás körülbelül három évig nyújt biztos védelmet a bajjal szemben. A gyermekeink rendszeres himlő elleni védőoltását, nép­szerű nevén a „karcolást“, a gyermek életének betöltött 6. hónapjától 3 éves koráig végez­zük. Ezután még kétszer meg­ismételjük gyermekévei folya­mán. Az oltások tökéletes vé­dettséget nyújtanak számára. Dr. VARGA SÁNDOR i I Hogy a himlő hol keletkezett, pontosan nem tudjuk, de a be­tegségről már időszámításunk előtt ezer évvel említést tettek Kínában és Indiában. Jóval a védőoltás alkalmazása előtt, Euró- pában gyakran egy-egy ország lakosságának egyharmadát megölte. Akik átvészelték a bajt, védettek lettek, s így később a himlő jobbára a geyerekek betegsége lett. A középkorban dühöngött Európában legádázabbul a himlő, és több áldozatot követelt, mint a pestis. Ugyanis míg a pestis csak olykor-olykor tombolt pusztító parványokban, addig a fekett himlő állandó népbetegség lett s a középkor minden tizedik emberének életét kioltotta. 1767-ben Becsben olyan nagy himlőjárvány tombolt hogy tíz ember közül kilencnek az életét követelte. Maga Mária Terézia is megbetegedett, de átvészelte: himlőhelyes arca tanúskodott erről. A himlójárvány elől menekült Mozart apja fiával és leányával Olomoucba. A menekülőket azonban utolérte a himlő és mindkét gyermcK megbetegedett. Mozart, a világhírű zeneszerző egész eleien át magán viselte a himilő nyomait, s ez sokszor volt oka kisebbrendűségi érzésének. A XX. században — tehát a kötelező védőoltás bevezetése után is pusztított néhányszor az előbbieknél jövel kisebb járvány, mert még mindig sok olyan ember él a világon, aki valami oknál fog­va nem részesült rendszeres védőoltásban. A fiatalabb nemzedékhez tartozó orvosoknak jóformán semmi tapasztalatuk sincs a himlővel kapcsolatosan. Ezenkívül a beteg- S^Lii?e?’va,torott . T a klasszikus megszokott megnyilvánulási módtól nagyban eltérő — formában jelenik meg. Ez. a két té­nyező magyarázza, hogy a megbetegedés első néhány áldozata ismeretlen marad, és így egy bizonyos idő elteltével' már csak a tömeges védőoltás tudja elejét venni, illetve megakadályozni a betegség terjedését. így 1947-ben New Yorkban két hét alatt 5 millió embert 1960-ban pedig 6 nap leforgása alatt 7 millió embert vakcináí- tak. Dr. Varga Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom