Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-25 / 17. szám

Ma, amikor egyre többen válnak autótulajdonosokká, a jó szerelő megfizethetetlen kincs; mert a jó szerelő munkája mindig gyors, pontos, megbízható. Minden gyárnak érdeke, hogy kocsijait ilyen szakemberek javít­sák, ellenőrizzék. Ezért a Banská Bystrica-i (Beszterce­bánya) Mototechna javaslatára 75 ember utazott az or­szág különböző vidékéről 20 napra a Szovjetunióba, To­gliattiba, hogy a Zsiguli személygépkocsik szerelésével, szervizelésével ott a helyszínen, a szovjet szakemberek irányításával ismerkedjen meg. Ezeknek egyike volt Fűkő Géza is a zvoleni (Zólyom) Kovohron autójavító šafárikovói (Tornaija) iizemrészlegének egyik legkitű­nőbb szerelője. A MŰHELYBEN Péntek reggel hét éra. A ša- fárlkovói (Tornaija) autószer­viz elé egyre-másra futnak be a „gyógyulást“ váró kocsik. Mindenki siet, mindenki rohan, mindenki első szeretne lenni. Ez persze lehetetlen. Így aztán az irodán mindenki sorszámot kap. Krokovai Zoltán még azt i* megmondja mindenkinek, hogy körülbelül mikor kerül rá a sor. Ha kedve van a kedves autótulajdonosnak, addig elin­tézheti ügyes-bajos dolgát bent a városban. Csakhogy a friss autótulajdonosok egyike-máslka ezt a kedvességet gyanúsnak véli, és inkább órákat álldigál a szerviz előtt, nehogy mege­lőzze valaki... Pedig senkinek sincs szándé­kában valakit is megelőzni. A szerelő megkapja a sorrendet és aszerint „hívja“ be a mű­helybe a kocsikat — a Skodá­kat, Moszkvicsokat, Zsigulikat... — Itt a garanciális javításo­kat és az ellenőrzéseket végez­zük — mondja Krokovai Zol­tán még bent az irodában. — Az egyik szerelőnk sajnos ép­pen megbetegedett, így hát Gé­za ma egyedül lesz kénytelen a berendelt kocsikat ellenőriz­ni. Géza nem más, mint Ffikő Géza, aki a Škoda motorok, a Fiatok és legújabban már a Zsi­gulik, népszerű nevükön a „Zsi­gák“ specialistája. Komolyan, szakértelemmel és nagy-nagy szeretettel végzi munkáját. Közben irányítja az „inasokat“, tanácsokat ad a megszeppent új kocsitulajdo­nosnak, aki rémülten figyeli, hogy. az ő dédelgetett kocsiját hány darabra szedik szét a hoz­záértő fürge ujjak. Talán még az is átvillan az agyán, hogy „jaj, minek is Jöttem ide, hi­szen ezek itt tönkreteszik az autómat.“ Csak aztán, amikor a motor újra együtt van és Fűkő Géza meginvitálja egy próbaútra, csak utána nyugszik meg. — Nohát, még a hangja Is más... — mondogatja. Egy zólyomi jelzésű Zsiguli fordul a szerelőgödörre. A gaz­dája elmondja, hogy ő már járt Handlován Is, meg Banská Bys- tricán is, de nem tudtak rajta segíteni... — No, megnézzük — mondja Géza inkább csak magának és az ujjal máris fürgén szaladnak a csavarokon, a kábelek között. — Ilyen messziről is ide jön­nek? — kérdezem. — Kassáról, sőt Poprádról is — mondja csendesen. A próbaút után a „gazda“ lelkesedik: — Nohát, ezt igazán nem hittem volna. Hogy köszönjem meg. És nekem eddig minde­nütt azt mondták, hogy ezt a hibát nem lehet kiküszöbölni. — Mindent lehet, csak akar­ni kell — mondja Fűkő Géza. Én meg gondolatban hozzá teszem — meg egy kicsit azért érteni is kell hozzá: — Milyen kocsi a Zsiguli? — kérdezem. — Kitűnő. Alkalmam volt megismerni alaposan. Idehaza is átment már vagy háromszáz háromszázötven a kezemen, de talán mindössze csak kettőnél fordult elő nagyobb meghibáso­dás. Nagyon jó kocsi.. NÉHÁNY SZÓ A ZSIGULIRÓL Nálunk nagyon kevés cikk íródott eddig a. Zsiguliról. Ke­vesen tudják, hogy a gyárat há­rom év alatt tervezték meg és építették fel az új várossal — Togliattival együtt. A szovjet autóipar az „autóprobléma“ megoldására építette ezt a VÁZ —2101, Zsiguli autógyárat, a- melynek kapacitását akár egy­millió gépkocsi kibocsátására is megnövelheti. A második szalag üzembe he­lyezésével megkétszereződött a gyár évi termelése és most elé­ri a négyszáznegyvenezer gép­kocsit. jelenleg a harmadik sza­lagot szerelik. Ennek üzembe állítása után, 1973-ban már hat- százhatvanezer Zsiguli készül. Ezzel párhuzamosan rohamosan jelentős ipari centrummá fejlő­dik maga a város is. Fiatal az üzem, fiatal maga a város, hát csak természetes, hogy fiatalok dolgoznak és él­nek benne. A Zsiguli, a nemzetközi szo­cialista kooperáció ékes példá­ja. Magyarország műszerfalakat, autórádiókat, gyújtófejeket, ab­lakmosókat szállít. Bulgária ak­kumulátorokat, Lengyelország lökésgátlókat, Csehszlovákia pe­dig fényszórókat állít elő. A Zsiguli maximális sebessé­ge 140 km/ó, gyorsulóképessé­ge 0—100 km/órára, állóhely­zetből, sebességváltásokkal, jó minőségű úton 22 mp. Üzem­anyag-fogyasztása 100 km-re 8 liter. „ZSIGULI A SÖR, A SZÁL­LODA...“ — Csodálatos élmény volt utazni — mondja Fűkő Géza, — ebben a monumentális or­szágban. Moszkvába repülőgép­pel érkeztünk, ahol már vártak bennünket a szovjet AUTÓEX­PORT képviselői. Elmondták, hogy három napot Moszkvában töltünk és megkérdezték, mit szeretnénk megnézni, hová aka­runk elmenni. Természetesen mindannyian látni akartuk ma­gát Moszkvát, nevezetességeit, a Kremlt, a múzeumokat. Szívesen és szeretettel vittek mindenüvé ahová csak akartuk. Persze a három nap úgy elszaladt, hogy szinte észre sem vettük, és kö­vetkezett a másik nagy élmény az utazás a Zsiguli-Expresszen, majd maga Togliatti, és az au­tógyár. Elgondolni is fantaszti­kus, hogy három év alatt ekko­ra üzem és ekkora város épül­jön fel. Tizenhat napot töltöt­tünk az üzemben, s a tizenhat nap alatt rengeteg nagyszerű embert ismertem meg. Mind fiatalok, és mind lelkesek. Ami­kor utolsó nap a gyár vezér- igazgatója fogadott bennünket ugyancsak meglepődtünk — mindössze 33 éves. És mi volt a dolguk Togliat­tiban? — Ismerkedtünk a kocsival és persze az emberekkel is. Délelőtt szakelőadásokat hall­gattunk, majd ebéd után a gyár szervizében, a gyakorlatban vettük át a tanultakat. Nagy­szerű szakemberekkel találkoz­tam mindenütt. Bejártuk ter­mészetesen az üzemet is. Fan­tasztikus volt látni azt a nagy­szerű automatizációt, azt a ren­det, fegyelmet, amely a szalag mentén uralkodott. Egyébként ottjártunkkor egy nyolc órás műszakban 750 Zsiguli jött le a szalagról. Még elképzelni is nehéz, hát még látni, hogy az egyik végén elindul egy pléh doboz, a másikon meg már a saját kerekein gördül el a rak­tárba a kész, a tökéletes kocsi — Hol laktak? — Mi a Zsiguli-szálló mellett a Volga Hotelben laktunk há­rom ágyas szobákban. Zsiguli evőeszközökkel ettünk és ebéd után Zsiguli sört iszogattunk. Nagyszerű élmény volt ez is. öreg este lett már, és Fűkő Géza „naplójában“ még mindig maradt érdekesség. Talán reg­gelig se fogyott volna ki az emlékezésből. Öröm volt hall­gatni, látni, hogy nemcsak a motorokra figyelt, hanem ma­gával hozta a város, az ottani táj és az ottani emberek szép emlékét is... TÓTH ELEMÉR TILOS A .LÓGÁS“ PARTUNK FEBRUÁRI PLÉNUMÁNAK VISSZHANGJA A SALAI DUSLOBAN Becsületes, lelkiismeretes mun­ka még nem állt soha annyi­ra az érdeklődés középpontjá­ban, mint pártunk februári plénuma után. Hogyan fogad­ták pártunk határozatait Dél- Szlovákia egyik legnagyobb ve­gyi üzeme, a šafai Dusln fia­taljai. Nevükben a SZISZ össz- üzemi szervezetének elnöke, MARINČÁK Ľudovít beszél: „A februári pártplénum határozatai azt hiszem nagyon sok üzemben szolgáltattak okot arra, hogy komolyan el­beszélgessenek olyan kérdésekről, mint a munkaerkölcs, munkaidő, munkaviszony, munkatársi viszony stb. A fia­talok generációja nem Ismeri a munkanélküliséget és sok­szor feletteseik feddését sem veszik komolyan, mert tud­ják, hogy hanyagul végzett munkájuknak is gyakran csak az az egyetlen következménye. Többek között emiatt az el­terjedt nézet miatt is fontosnak tartottuk a februári párt­plénum határozatainak tüzetes megtárgyalását fiatal mun­kásainkkal, tanoncainkkal, technikusainkkal, alkalmazot- talnkkal. Azt hiszem az első, amit tettünk az volt, hogy elható roztuk, ezentúl szigorúan büntetjük majd a villanyáram pazarlást. Egy ilyen hatalmas vállalatnál, amely éjjel-nap­pal működik, a villamosenergía napi fogyasztása pénzben kifejezve nem kis tétel. Hát ezt szeretnénk legalább né- hányszáz koronával leszállítani. Nálunk van rá lehetőség és a megtakarított árammennyiség bizonyára jól jön majd ott, ahol néha-néha „kiesik“ a villany. Sokat várunk a vállalatunk területén működő Ifjúsági Reflektor tizenkét őrjáratétól. Az ő gondjaikra bíztuk az elfekvő készletek feltárását, a termékek minőségének fi­gyelését és a munkafegyelem betartásának ellenőrzését. Ezzel a mozgalommal szorosan összefügg a Zenit moz­galom is. Már meghirdettük a fiatal újítók versenyét, a-- melyet évente kétszer fogunk értékelni. Mindenki tudja, hogy a munkateljesítményt, a munkaked­vet, sőt azt, hogy a próbaidőre alkalmazott munkás ma­rad-e vagy sem, lényegesen befolyásolja a munkakörnye­zet és az, hogy milyen kollektívában dolgozik. Ezért úgy határoztunk, hogy április hónapban főleg a termelési rész­legeken nagytakarítást rendezünk. Ezenkívül a munkavi­szony megerősítése érdekében kultúrális és sportrendez­vényekre szeretnénk meghívni alkalmazottainkat, munká­sainkat. Sokszor furcsának találom, hogy a műhelyben dolgozó fiatal úgyszólván semmit sem tud az üzem termelési ter­veiről, de még saját műhelye feladatait sem ismeri. Ezért úgy döntöttünk, hogy beszélgetéseinkre meghívjuk a mű­helyvezetőket, tájékoztassák a fiatalokat azokról a felada­tokról, amelyek teljesítését az üzem elvárja a műhelytől és amelyekért kell, hogy ők is felelősnek érezzék magu­kat. És hogy az ifjúsági szervezet jő példával járjon a töb­biek előtt, tagjai számának 50 százalékát szeretnénk be­szervezni a szocialista munkaversenybe. A szocialista mun- kabrígád cím ugyanis sok mindenre kötelez... A februári pártplénum kapcsán történt intézkedéseink felsorolása még így sem teljes: ha akad valamilyen mon­danivalónk az üzem ifjúsági szervezetét illetőleg vagy gyűlést kell tartanunk, akkor arra a szabad időnkből ál­dozunk. „Lógás“ munkaidő alatt még hivatalos ügyben is tilos.“ —zácsek— 2. MELLER - SZAK0- MELSZKIJ BÁRÓ ÉS A TÖBBIEK A forradalom előtti O- roszországban nem csak a Romanovok voltak gazda­gok. A nyomorban élő pa­rasztok és munkások millió­ival szemben néhány ezer mesébe illő gazdagsággal rendelkező kapitalista és a- risztokrata állt. Például Vlagyimir Vlagyi- mírovics Meller-Szakomel- szkij báró tulajdonát néhány gyár mellett 600 000 hektár szántóföld képezte. Mező- gazdasági és ipari munká­sainak száma meghaladta a százezret. A Demidovoké volt az e- gesz uráli Ipar. A utolsó kö­zülük — a kábítószerek él­vezője, Elim Pavlovics De­midov haszontalan életét teljes züllöttség stádiumá­ban, öngyilkossággal fejezte be fényűző párizsi lakásán“ olvashatjuk az NDK-beli An- nelie és Andrew Thorndik „Az orosz csoda“ cimű ki­váló művükben. Az orosz népet nyézó ka­pitalisták közé tartoztak az orosz iparban érdekelt kül­földi „gazdagok“ is. Példá­ul a „Kyshtim-Corporation Ltd.“ társaság tulajdonában levő oroszországi tőke elér­te az 1,280.000 font sterlin­Középkor? Igen, de a XX. század elején Oroszország­ban. get. A társaság egyik igaz­gatója — az amerikai Her­bert Hoover — évi keresete 5000 font sterlinget tett ki. Ez az ér később (az 1928— 1932-es években) az Egye­sült Államok elnöke lett. Érthető, hogy a bolsevizmus legnagyobb ellenségei közé tartozott... A virágok az emberek örö­mére, gyönyörűségére terem­tődnek, sőt azt is mondják, az emberi szeretet „szülöttei“. Sokat közülük Ismerünk, sokat nem. Van, aki letépi a csodá­latos színű szirmokat, van, aki elítéli a pusztítás e tonnáját is. Egy biztos; aki Szereti a szépet, szereti a virágot is. Szerencsére sokan vagyunk i- lyenek. Ez a megállapítás nem közvéleménykutatás eredménye. A két év előtti Bratislava '70 virágkiállítás látogatóinak szá­ma alapján jelentem ki. Most újra találkozhattunk és ismét elmondhatjuk, hogy a föld cso­dákat képes teremni. Persze a kertészek, vegyészek, techniku- . sok, aranzsérok tudásának, ta­lálékonyságának. esztétikai ér­zékének a segítségével. Véget ért a Bratislava '72 nemzetközi virág, kertészeti és kerti gépek kiállítása. Jelentő­ségét és értékét mutatja az a } tény is, hogy a kiállítás felett a mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter Ing. Ján Jano- vic CSc., az SZSZK belügymi­nisztere Egyd Pepich vezérőr­nagy és Szlovákia fővárosának polgármestere Ing. Ladislav Martinék vállalt védnökséget. A kiállítás fő szervezője Szlovákia fővárosa Munkaérdemrenddel ki­tüntetett kertészeti és rekreá­ciós szolgáltatásainak vállalata volt. A Bratislava 72 virágkiállí­tás idea három részből állt: a vágott és cserepes virágok ex­poz ciójábél. a kertészkedés es kertész iskola részből, valamint a kertészeti gépek részlegéből. Az utóbbi kettőt öt hektárnyi területen, a szabad ég alatt, tekinthették meg al álogatók. A kiállítás szerves részét ké­pezte a Trnavská út zöld sáv­jának 40 fajta holland tulipán­ja is. Hogy a látogatók többsége rendelkezett-e legalább tenyér­nyi kerteeskével, vagy sem. könnyen megállapíthattuk ha kts ideig figyeltük őket. Akik­nek nincs kertjük, sokáig áhí- tatosan álltak még a piros mus­kátlik előtt is, akiknek viszont van kis íöldecskéjük — ők a boldogabbak — többet időztek a kertét: e ll gépek, a modern kertészkedéshez szükséges kel­lékek előtt és csak azon sóhaj­toztak. hogy mire mind ez az üzleteinkbe kerül, addigra az ó kis földjükön is talán már lakóház épül... A kiállítás virágai és kerté­szeti cikkei 18 országot képvi­seltek. köztük első Ízben a tá­vol-keleti Japánt. A külföldi résztvevők közül szeretnénk kiemelni a magyarországi Hun- garoflór szegfűit. A vállalat személyes kiküldöttei ügyeitek a virágok elrendezésére, kar­bantartására, frisseségére. De ha felületesen értékelek is, nem hagyhatom említés nélkül a kaktuszok és orchiedák világát. Ez más volt, mint a virágok kissé édeskés levegőbe. Érde­kes módon a „kaktuszos“ te­remből tűnt el a legtöbb ..tárgy", annak ellenére, hogy tolvajaikat már a lopá\iál meg­bosszulták... Szép volt minden. Akik nem látták, van mit sajnálniok. Z. E. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom