Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-29 / 39. szám
PERRY McCARTHER: Sűrű sötétség nehezedett a tájra. A szakadó esőt erős északi szél kísér te. Az autó óvatosan szelte a sűrű e sőfüggönyt. A nő a homlokát a védő üveghez szorította, úgy kémlelte a piszkosszürke országutat. — Ha nem áll el, nem érek Idejében oda — működött lázasan az a gya. — Szegény Evan, biztos idege sen futkos a lakásban. Már régen a helyszínen kellett volna lennie. Meg kísérelt telefonálni Is, de megszakad! a vonal. Hirtelen pánik lett rajta úrrá. Le hét, hogy ebben a vaksötétbep élté vedt, és most rossz irányban hajt.. Idegesen a fékre lépett, lehúzta az ablaküveget és kihajolt. Egyszeriben elöntötte a zápor, mintha nyakon ön- tötték volna. Hiába meresztgette a zonban a szemét, a sűrű sötétségben nem tudott kivenni semmit. Legszívesebben már otthon lett volna. Dühösen a gázpedálra taposott, és úgy tűnt, hogy az eső szűnik. A sebességmérő mutatója lassan feljebb kúszott. Valami történhetett. Hirtelen a fékre lépett. A gumiabroncsok fel- sikoltottak, az autó azonban tehetetlenül rohant tovább. Keresztbe fordult az úton, és a következő pillanatban az árokban kötött ki. A nő sietve knyitotta az ajtót. A fényszórók fényében felfedezte az országutat, felgyflrte a gallérját és elindult. Az országút balra kanyarodott, és úgy <űnt neki, hogy a távolban fényt Iát. Futásnak eredt. Sokáig fu. tott, míg megpillantotta a hatalmas gyümölcsöskert közepén álló házat. Ablakából sápadt fény derengett. Nagy öröm fogta el. Ösztönösen a bejárathoz futott. Egy pillanatra megállt. Végignézett a ruháján, nagyon szánalmas állapotban volt. Úgy nézett ki, mint egy éppen megfiirösztött macska. Annyi baj legyen — gondolta, és megrántotta a régimódi csengő fogantyúját. A csengő élesen berregett, aztán újra csend lett, senki sem sietett ajtót nyitni. Még egyszer csengetett, aztán lenyomta a kilincset — az ajtó nyitva volt. Nekivetette a vállát a nehéz tölgyfa ajtónak. Kinyílott, aztán megakadt valamiben. Hiába erőlködött, tovább nem ment. Szorongás fogta el, miközben átpréselte magát a sötét előszobába. Alig tett néhány lépést, megbotlott valamiben, és elvágódott a padlón. Felsikoltott, mert kezével emberi testet tapintott ki. Iszonyatos félelem fogta el, de fel- térdelt, és kezével az ember csuklóját kereste, hogy ellenőrizze az érverését. Egy udvarias hang azonban megzavarta igyekezetében. — Jó estét! Minek köszönhetem a látogatását? Felemelte a fejét. Tekintete egy pa pucsba bújtatott lábra esett, derék magasságban pedig revolvercső meredt rá. Ijedten hátrább húzódott, és megkérdezte: — Ki, ki maga? — Cathart, Cathartmek hívnak — válaszolta az ismeretlen férfi udva riasan. — És az az érzésem, hogy minden előzetes bejelentés nélkül behatolt a házamba. Tekintetével a férfi karcsú testé! kémlelte. Ujjal egész idő alatt a földön fekvő férfi pulzusát keresték. Végre megtalálta, és az egyenletes érverésből megállapította, hogy a férfi él. Elengedte a csuklóját és lassan fel- tápászkodott. Erőt vett magán, és megkérdezte: — Miért fenyeget revolverrel? A férfi leeresztette a fegyvert, csövével a földön fekvő alakra mutatott: — Azért, mert ma már volt egy hívatlan vendégem. Nem vagyok benne biztos, hogy nem tartozik-e közéjük. A nő megborzongott, és a bejárati ajtó felé mutatott: — Csengettem, de senki sem jött ajtót nyitni. — Egy kicsit várhatott volna. A személyzet nem tartózkodik itthon, én viszont nem jöhettem korábban. .Megfordult, és intett a nőnek: — Fel kell szólítanom, hogy köves, sen a fogadőterembe.. Szeretnék leülni. A nő elindult, a férfi követte. — Gyakran tesz éjszakai látogatást idegen házakban? — fordult a nőhöz. — Egyáltalán — válaszolta sietve — de elromlott az autóm, és nyilván eltévedtem. Hatalmas terembe léptek. Az asztalon stílusos gyertyatartőkban gyertyák égtek. Megállt a terem közepén. A férfi is. Lélegzet után kapkodva méltatlankodva mondta: — Segítséget kerestem, és most már igazán semmi oka arra, hogy továbbra is a revolverrel fenyegetőzzék. — Kedves hölgyem — válaszolta udvariasan meghajolva, és merev arca egy kissé meglágyult —, valóban Igaza van. Gorombán bántam magé val. Bizonytalan léptekkel a heverőhöz lépett. — Kétsétgelen, alaposan megázott. jót tesz, ha most szépen odaül a kan dalló elé. A nő megfordult, és pillantása a szőnyegre esett. Friss, még nedves vérfoltokat fedezett fel rajta. —- Vér kiáltott fel —, mindenütt véri Maga... maga megölte azt a fér -fit! — Téved — tiltakozott a férfi —. nem öltem meg. Ellenkezőleg, ő lőtt rám. Dühösen folytatta: — Úgy néz rám, mintha madárijesztő lennék. Gyilkosnak nézek ki? Az a férfi alighanem rabló szándékkal tört be hozzám, és én csak any- nyit csináltam, hogy lefegyvereztem, és önvédelemből alaposan fejbevágtam. Határozottan udvariasabb voltam hozzá, mint ő hozzám. A férfi felhúzta a nadrágja szárát. — Elnézést, kioldódott a lábamon a kötés. Nem nagyon értek hozzá..., és megint vérzik. A nő egy véres sebet pillantott meg a férfi lábszárán. Szivárgott belőle a vér. A seb fölött egy piszkos, csomóra kötött kendő szorította el a lábát. — Ha megengedi — hajolt le a nő —, tanfolyamot végeztem elsősegélynyújtásból. — Valóban? Végtelenül hálás lennék. — Nincs kéznél a házi gyógyszer- tára? — De:., fent,., a fürdőszobában... halra a falon. Éppen oda készültem. A nö eltávozott, majd kisvártatva visszajött a szükséges dolgokkal. — Jobban tenné, ha elfordítaná a fejét — figyelmeztette a férfit. — De maga is sápadt. Rosszul van? — Nem, semmi az egész... És most fordítsa el a fejét. Leveszem a kötést, mert nem jő helyen szorította el az eret. Sietve kioldotta a kötést, tampont tett a sebre, és kijelentette: — Ez addig elég lesz, amíg az orvos megérkezik. Lehet, hogy elveszti az eszméletét, sok vért vesztett. A férfi alig hallhatóan suttogott valamit, aztán lehunyta a szemét, és hanyatt dőlt a heverőn. A nő sokáig nézte az eszméletlenül heverő férfit, aztán megszólalt, inkább csak úgy maga elé: — Nagyon csúnya a sebe. Legjobb lesz, ha orvost hívok. A férfi egy pillanatra feleszmélt. — A telefon... nem működik..., de lehet, hogy már jó... talán kísérelje meg. Legyen szíves... hozza le... a készüléket... fent van... A nő felment a lépcsőn, s kisvártatva visszatért a készülékkel. A férfi kitárcsázta a számokat: — Süket — közölte halkan —, vár. nunk kell... míg elül a vihar... A nő egész testében megrózkődott, közelebb lépett a kandallóhoz. — Rosszul néz ki... Nem tüdőgyul— Nem, maga miatt aggódom, ladás lesz? —■ szólalt meg a férfi. — Nevetséges! Egész Jól érzem magam, csak egy kicsit fáradt vagyok. De mitől fél? — Attól tartok, hibát követtem el. Levettem a szorítőkötést, és könnyen elvérezhet. A férfinak tágra nyílt a szeme. — Miért akar megölni? — Nem akarom, csak szeretném, ha egy időre elvesztené az eszméletét. — De miért? Minden erejét összeszedve benyúlt a zsebébe, kihúzta a revolvert, és a nőre szegezte. — Azonnal tegye vissza a szorító- kötést vagy... lövök...! — Nem, ahhoz már nincs ereje. E gyébként sem hiszem, hogy lelő. Akkor azt a másikat is elintézte volna. A revolver kiesett a férfi kezéből. A nő lehajolt, felemelte és a kandol- ló párkányára helyezte. Aztán a sebesülthöz sietett, és elkötötte a lábát. Fogta a gyertyatartőt és kiment az előszobába a földön fekvő férfihez. Megállapította, hogy lassan visszatér belé az élet. Elvágta a lábát és kezét összekötő zsinegeket. Ekkor valami zörej ütötte meg a fülét, mintha a fogadószobában valami nehéz tárgy esett volna a padlóra. Sietve vissza tért a magára hagyott férfihez. A földön feküdt. — Megőrült? — dorgálta a tehetetlenül fetrengő alakot. — Hogy jut e- szébe ilyen állapotban felkelni?! — Csak... csak... a revolvert akar. tam magamhoz venni. De ne féljen, én nem dolgozom revolverrel. Túl veszélyes. A revolver... a revolver... az övé volt. Munka... közben lepett meg... Tőle vettem el. — De miért jött tulajdonképpen ide? — Naív kérdés... Pénzért... Már majdnem elkészültem a safe-fel — mondta némi „szakmai büszkeséggel“ a hangjában —, amikor meglepett... Eltalált... És most vallja be őszintén: Valóban eltévedt... vagy maga is a safe miatt jött? És mondja, olyan rosszul játszottam a villatulajdonos szerepét? — Az tökéletesen sikerült. — Hogy tudta meg, hogy én nem vagyak Cathart, és a ház nem az enyém? — Ogv, hogy Cathart ott fekszik az előszobában. Sarkon fordult, és elindult az előszoba felé, de még hozzátette: — A felesége vagyok... (P) • „F. CS. D.“: Versei egye« lőre még nyersek. Logikailag is éretlenek, zavarosak. Vers« építésben és gondolatilag kell mélyülnie. Biztatásként olvas« sa el Falra hányt borsók című versét (ez ugyanis a legsike« rültebb, kifogásaink erre ke« vésbé vonatkoznak): I Unatko« zom. / Számolom / falra hányt / borsóimat. / Pontosan / tizennyolc. / • Cs. K. KELENYE: Kérjük, hogy küldjön több verset. E néhány alapján nem tudunk véleményt mondani. Mindenesetre jó lenne, ha addig is megszívlelné Kazinczy tanácsát: „Iz, csíny,, tűz vagyon a versben, ha mesteri mii.“ $ „O. I.“: Írásával nem tu« dunk mit kezdeni. Mind felé« pítésében, mind tartalmában rossz, elnagyolt. • A. J. NAGYSZOMBAT: „Bocsájtsanak meg, hogy levelemmel zavarom önöket.“ — azt még csak megbocsátanánk, a helyesírási hibákat azonban már nem. „Aki költő akar lenni“, a nyelvet, munkaeszközét ismernie kell! Lebeszéljük! De hogy ön se kételkedjen igazunkban, ide másoljuk Valló- mis című „versének“ néhány sorát: / Szelek szítsátok a tüzet / mi szivemben pislog / lángok festjétek pirosra / e halovány katona arcot. / • S. CS. UDVARNOK: Küldjön több verset, egy fényképet és rövid, pár soros életrajzot. Addig is olvassa el itt Perc című versét: / Hatvan kiálló szög / hatvan hurok a nyakamban / Hatványra téve a hatvan / a kínom is néktek adtam / — Biztatjuk! • „VIRÁGOK A SÁRBAN": Versében nem látunk tehetséget. • „ŐSZ“: Verseit örömmel olvastuk. Határozottan érződik bennük a tehetség. Biztatjuk! Tanuljon, művelje magát! Részegen című versét biztatásként közöljük: / A bokrok hosszú éjszakai sétáik / után elterültek mint a tehenek /kimúlt leveleik közül / átnyúlt az izzadság / kikent arcú dio- nizoszok / lovagoltak alattuk / elmerengve azon / hogy zöld a fű. I Natasa tánska: Ahhoz, hogy a lány megőrizhesse hidegvérét, fontos, hogy sose legyen „legyőzött, levitézlett“. Ez azért lényeges, mert ha minden másban győzött Is az emancipáció, az egyenrangúság, a szexben nem. Ott a mai napig Is a férfi győzedelmeskedik a nő felett. Legalábbis ez az általános vélemény. Ez az érzés viszont nem tenne jót Csukácska közérzetének. Éppen ezért, még az „e- semények" előtt igyekszik „Izomhegy“ tudomására hozni, hogy csak addig hajlamos taiálkozgatni, amíg az neki jőlesik és megfelel. Ez az úgynevezett „cool sex“, hűvös sex elmélete. Védelmi elmélet. De igaz, mert „Izomhegy“ már nemegyszer tanúja lehetett annak, hogy Csukácska nem szokott, a levegőbe szónokolni, és amit mond, azt komolyan gondolja. Tehát együtt járnak, barátkoznak... Na jó: csalafintaságbő!, trükkökből, turpisságokból összetákolt viszony. De hol marad a szerelem? Hol vannak a szép érzések? Sajnos, ma sok fiatal éppen az érzéseit szégyellj, míg az erotikus szférát illető követelményeiről sokszor nyíltan beszél. ÉS A SZERELEM? Csukácska szerelmi viszonyát nem beiső, hanem külső körülményekre építi. A szerelem számára nem érzelmi dolgot jelent, hanem társadalmit, társaságit. Láttuk, hogy nála a „iegesleg“ fiú keresése is presztízskérdés volt. „Izomhegyet“ nem saját gusztusa szerint választotta ki, hanem a mai idők, hónapok divatja, ízlése szerint. Vagyis, akivel jár, kell, hogy a többi lány ideálja legyen. Az ő elképzelése, ízlése lényegtelen. Ez a fiú csak arra kell, hogy fokozza Csukácska piaci árát. FÉRJHEZ MENNI? VAGY INKÁBB NE? Csukácska nem lesz „Izomhegy“ felesége. Ezen legfőképp barátnői csodálkoznak, miközben ó már rég eldöntötte, hogy „Izomhegy" mint fiú — akivel jár, mutogatja magát — megfelel, sőt nagyszerű. De férjnek?! Erre a száj- biggyesztéssel kiejtett következtetésre így jutott: Mindenekelőtt figyelte korában férjhez ment barátnői házasságát, akikkel flyen párbeszédeket folytatott: (Csukácska provokálja ki). De hiszen olyan szép! — Mi hasznom belőle?! Gyönyörködjön benne a frász, ha még arra sem képes, hogy valamit segítsen a háztartásban! — Minden lánynak tetszett! — Igaz. Nem tudom, kibírnád-e? Állandóan a nyomában vagyok, de még így sem tudok kellőképpen vigyázni rá. — Milyen elbűvölő a viselkedése! — Társaságban! Otthon vadállat, akinek minden mosolyát százszor meg keil köszönnöm. Tehát itt a figyelmeztetés: 1. Sose lesz jó férj abból, aki minden lánynak tetszik. 2. Ne házasodj fiatalon, mert a tizennyolc éves bakfis ízlése eltér a huszonöt éves anyáétól. Csukácska bekapcsolja képzeletbeli számítógépét, és összeveti a lány- és férjezett állapot előnyeit és hátrányait. Ha lány vagy: a) előnyös a pénzbeli helyzeted, akkor veszel magadnak új kosztümöt, amikor arra pénzed van: b) oda mész. ahová akarsz, és akkor, amikor kedved tartja; c) lehetőséged van az eddigieknél megfelelőbb partnert keresni. d) független, szabad vagy, akár a madár. Ha anya vagy? Annak is vannak előnyei: a) véget ért az örökös partnerhajsza: b) megállapodott az életed, „asszony“ lettél: c) gyerekeid vannak. Na és most vesd össze a kettőt, közben gondolj arra. hogy az idő halad, és asszony akár százéves korodig is lehetsz, de leány... Döntöttem, mondja Csukácska, és szendén elnéz „Izomhegy" válla felett. Jövendőbeli férjet vagy egy újabb partnert keres? ENGEDJÉK, HOGY A FÉRJ VALAKITŐL „MEGSZÖKTESSE“ Csukácska jövendőbeli férjét nevezzük Pontynak. Kell, hog:, akkor ismerje meg Csukácskát. amikor azt a férfiak körülrajongják és imádják. így aztán a végleges győzelem után kétszeresen győztesnek érzi magát. Mekkora tömeg elől szöktette meg feleségét! Most csak az övé. Valójában véve tudjuk, hogy Csukácska régi parti-ismerőseiről van szó, de nem tesz semmit, ha a férj ezt nem sejti. (Folytatjuk)
