Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-03-04 / 9. szám
2 új ifjúság POLITIKA MINDENKINEK Decemberben egy hétig sztrájkolt a svidníki járás 300 ukrán (ruszin) tanítója. Tiltakoztak a Matica slovenská iskolaügyi törekvései ellen és az ellen, hogy a Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi osztályának élére olyan embert neveztek ki, aki nyíltan ukrán (ruszin) ellenes és nem egyszer megsértette az ukrán (ruszin) lakosság nemzeti önérzetét. A sztrájkkal behatóan foglalkozott a Novoe Zsittja 1., 2., 3. számában „Első sztrájk a történelmünkben“ c. cikke. Az alábbiakban közölt cikk a Matica slovenská iskolaügyi követeléseire vonatkozó (ukrán) ruszin vélemény, és azért közöljük, hogy a magyar tanítóság és lakosság ismerje az ukrán (ruszin) álláspontot is. Azt reméltük, hogy „augusztus“ után eloszlik minden rossz- indulat, gyűlölködés, hogy a nemzetiségek gyanúsítgatása, gya- lázása egyszer és mindenkorra véget ér. Sajnos, tapasztalnunk kell, hogy a Matica vezetői ott folytatják, ahol augusztusban abbahagyták. Törekvéseiket, terveiket, lapunk következő számaiban, minden kommentár nélkül fogjuk közölni, hogy a csehszlovákiai magyarság pontos értesüléseket szerezhessen. (szj.) Az út, amely nem vezet javuláshoz Az utolsó időben, Szlovákiában, meglehetősen heves vita fejlődött ki a nemzetiségi (kisebbségi) magyar és ukrán iskolák körül. Vitáznak, koncepciókat szerkesztenek, kritizálnak, stb. Ez mind rendben van és szükséges, mert a nemzetiségi iskolaügy radikális javításra szorul. Csakhogy mindezt sokszor forró fejjel, ésszerű megfontolás és a megfelelő érvek alátámasztása nélkül teszik. Ez gyakran szélsőséges nézetekhez vezet mind az egyik, mind a másik oldalon. Az ilyen nézeteket ésszerűen kellene korrigálni. Szükség van az olyan légkör kialakítására, amely létrehozna egy olyan iskolai rendszert, amelyben minden nemzetiség megtalálná a lehetőségét maximális kulturális és műveltségi fejlődésének. A kisebbségi, nemzetiségi iskolaügy egy különleges részlege az országos iskolaügynek. Fontossága általában elismert, amit országunk nemzetiségi összetétele tesz szükségessé. Csak a nemzetiségi szenvedélyek forgatagától mentes iskola tudja megfelelő méretben biztosítani nemzetiségre való tekintet nélkül az ifjúság szellemi táplálékát, fejlődését. Ezért nem mehetünk el szó nélkül a Matica slovenská két követelése mellett, melyek jellege kimondottan agresszív, ellentmond a korszerű pedagógiának és emellett utasítási jogra tart igényt. Ezek a követelmények: 1 ...........a honismereti tantárgyakat a nem szlovák iskolákon is szlovák nyelven tanítsák, szlovák nemzetiségű tanítók. , 2 ...........az anyanyelven való oktatás joga a nemzetiségi kisebbségeknél csak a kötelező műveltségi szintre korlátozódjon. 3 ......a kisebbségi nemzetiségek saját anyanyelvükön való művelődése, csakis a kötelező alapvető műveltség elsajátítására vonatkozzék. A sajtó ezeket a követelményeket publikálta, de nem indokolta meg. Azt hiszem, a demokratikus, szocialista pedagógia álláspontjából nem is lehet őket megindokolni. A nemzetiségi iskolák pedagógusainak pedig fölösleges minden indoklás, úgy is tudják, mi rejiik a dolog mögött. Az 1918 előtti szlovák iskolaügy is gyorsan hanyatlott, lélegzetét vesztette ugyanilyen oknál fogva (tehát a történelemből okultunk már). Nézzük csak meg közelebbről ezeket a követeléseket. Az első követelés, („a honismereti tantárgyakat a nem szlovák iskolákon is szlovák nyelven tanítsák szlovák nyelvű tanítók“). Melyek tehát azok a tantárgyak, amelyekre a Matica slovenská céloz? Ezek azok a tantárgyak, amelyek az anyanyelwel együtt, az alapjai és kiindulópontjai az egész nevelési munkának. Éppen ezekben a tantárgyakban érvényesülnek leginkább a nemzetiségi elemek, éppen ezek adják meg az iskola nemzetiségi jellegét. Ezek nélkül nem beszélhetünk nemzetiségi iskoláról. Ezek a tantárgyak formálják a nemzetiségi öntudatot. Ezekben a tantárgyakban érvényesülnek leginkább a regionális elemek, ezeknek a tantárgyaknak a tantervei a leggyengébben kidolgozottak. Ezek a tantárgyak szorosan fűződnek az állam politikai orientációjához. Ha elvesszük a tanulóktól a honismereti tantárgyakat, megszűntetjük nemzetiségi gondolkodásukat, érzésüket. Tehát ezeket a tantárgyakat nem véletlenül vette célba a Matica. Milyen célokat követ ez a követelmény? Kétlem, hogy ezzel a magyarok és ukránok nemzeti öntudatát akarnák a „maticások“ megszilárdítani, vagy a nemzeti és interna- cionális nevelést óhajtanak javítani. Hiszen ezen tantárgyak művelődési és nevelési céljait ezidáig a nemzetiségi iskolák tanítói biztosítják és meg kell jegyezni, hogy helyesen és jól. A honismereti tantárgyak formálják és szilárdítják a nemzeti öntudatot, de ugyanakkor elnemzetleníteni is lehet velük. Ezt a célt akarta elérni a valamikori magyar iskola-politika (de nem a mai magyarok) a monarchia idejében. Mind a szlovákok, mind az ukránok (ruszinok) saját bőrükön tapasztalták ennek a politikának a következményeit. Ugyanilyen iskola-politikát folytattak a lengyelek Halicsban az ukránok ellen a 30-as években, és mi lett a vége? A Maticának sem lehet más oka, minthogy SZLOVAKIZÄL- JON! Ez viszont azt jelenti, hogy sokan a hazafiasságot és a hazafias nevelést erkölcstelen alapra állítják. Egészen fölösleges emberi arcú szocializmusról és humanizmusról fecsegni, ha a magyar vagy ukrán (ruszin) tanító, akinek megvan, a szakképzettsége, a honismereti tantárgyakat saját iskolájában nem taníthatja. Ezeket a tantárgyakat csak szlovák nemzetiségű tanító taníthatja és csak szlovák nyelven. Ezeknek a tantárgyaknak a tanítását nem bízhatjuk a magyar és gkrán tanítókra. Kérdem miért? Ki és milyen okból és jogon tagadhatja meg ezt a TERMÉSZETES JOGOT! Eleget tenni ennek a követelésnek egyenlő a nemzetiségi iskolák tanítóinak a DISZKRIMINÁLÁSÁVAL és fokozatos LIKVIDÁLÁSÁVAL! Hova mennek majd azok a tanítók akik ezeket a tantárgyakat tanították? Űzzük ki őket a saját iskoláikból és helyükbe szlovák tanítókat tegyünk? Nem jelent ez pedagógiai nemzetirtást? Azzal, hogy a nemzetiségi iskolákon ketté osztjuk a tantárgyakat, olyanokra amelyekben érvényesülhet az anyanyelv és másokra, amelyekben a érvényesítése tilos (és mindezt utasításra), a tanítókat két kategóriába osztjuk: a honismereti tantárgyak tanítóira, amelybe csak szlovák nemzetiségű tanítók tartozhatnak, rájuk bízzuk a magyar és ukrán iskolákon a nemzeti nevelést. Ezek a tanítók a privilegizált csoportba tartoznak (mert a magyar és ukrán tanítók helyébe tesszük őket). Csak ezek iránt lesz meg a bizalom. És itt lesz a másik tanítói kategória: a többi tantárgyak tanítói, ebbe magyar és ukrán tanítók is tartozhatnak. Hát nem ki-1 gúnyolása ez a szocialista pedagógiának?! Ezzel egyáltalán nem akarom azt állítani, hogy szlovák tanító nem taníthat honismereti tantárgyakat nem szlovák tanítási nyelvű iskolán akár szlovák nyelven is, főleg az ukrán iskolákra gondolok, ahol ezt a helyzet néha egyenesen megkívánja. Teljesíteni ezt a feladatot (és csak erőszakkal lehet teljesíteni!) egyenlő a nemzetiségi iskolák kultúrájának és az anyanyelvnek a lebecsülésével és megsemmisítésével. Miért lehet a honismeretet, polgári nevelést, történelmet (a nemzet és a világ történelmét) az irodalmat a szlovákok anyanyelvén tanítani és miért nem érvényesülhet a tanítás eme módja (és elve) a nemzetiségi iskolákon? Talán azzal gyanúsítja a Matica slovenská a nemzetiségi tanítókat, hogy a honismereti tantárgyaknak nacionalista, államellenes vagy szlovákellenes értelmet adnak? Vagy úgy értelmezik a dolgot, hogy csak az lehet hazafi, aki szlovák nyelven beszél? Tudatosítani kell, hogy a nemzeti ügyek terén használt minden direktív módszer barbár (ez mindkét oldalra érvényes). Ha a nemzetiségi iskolákon csak szlovák tanítók taníthatják a honismereti tantárgyakat, így nyilván a nemzetiségi tanítók részére szakképzés sem lesz ezekben a tantárgyakban. Nem lesz ez nyílt diszkrimináció? Tehát magyar vagy ukrán nemzetiségű polgár lehet orvos, építész vagy bármi más, de irodalom- tanár vagy tanító nem lehet (a szakképzettséget valószínűleg elnyerheti, csak éppen nem taníthat). Nem lesz ez a magyar és ukrán értelmiség céltudatos tönkretevése? Végül meg kell állapítani, hogy ezzel az intézkedéssel az összes nemzetiségi iskola kétnyelvűvé válna. A kérdés nagyon bonyolult, feldolgozatlan és nem kipróbált. Nem tudom, ésszerű-e az összes nemzetiségi iskolából kétnyelvűt csinálni, még ott is, ahol a feltételek az egynyelvűségre adottak. Nem tudom, hogyan lehetne politikailag megindokolni a nemzetiségi iskolák teljes kétnyel- vűsítését. A második követelés, („a kisebbségi nemzetiségek saját anyanyelvükön való művelődése csakis a kötelező alapvető műveltség elsajátítására vonatkozzék“). Ez a követelmény a legagresszívabb és elsősorban a nemzetiségi értelmiség fejlődése ellen irányul. A kisebbségek (az Alkotmány által elismert nemzetiségek) feltétlenül kell hogy középiskolákkal rendelkezzenek. Minden nemzetnek annyi iskolát kell engedélyezni, amennyire a törvényes feltételek mellett a neveléshez szüksége van. Ezt követeli a pedagógia haladása, és a szocális, politikai és gazdasági érdekek. A szocialista társadalmi rendszerben minden nemzetiségnek egyenlő joga van a műveltségre. A középiskolák fenntartása nem a létszámon, hanem a követelés jogosultságán kell múlnia. Semmi esetre sem szabad elvenni abból, amit idáig a történelmi fejlődés folyamán kiharcoltak maguknak. Erről gondolom, nem a Matica slovenská fog dönteni. Ha a kisebbségnek szüksége van közép- és szakiskolákra a szocialista állam kötelessége ezeket megteremteni, ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a nagyobb nemzet létesíti iskoláit. Annál is inkább, mivel a mi esetünkben nem új iskolák létesítéséről van szó, hanem a meglévő magyar és ukrán iskolák megszüntetéséről. Amint látjuk, ez ünnepélyesen hangzik! Ezt egy kormány sem teheti meg, amelynek akár a legkisebb köze van a szocializmushoz Kérdem: hol nevelődjön a nemzetiség értelmisége, (és értelmiség nélkül nincs nemzetiség) ha nem a középiskolákon? Hol ápoljuk az anyanyelvet, (amely a legfontosabb alapja a nemzet szellemi és kulturális életének) ha nem a középiskolákon? Azzal, hogy megszüntetnénk a nemzetiségi középiskolákat, megszakadna a nemzetiségi értelmiség utánpótlása, hiszen a szlovákok jól tudják, mit jelentettek számukra a szlovák gimnáziumok a 19-ik század második felében. Végül még egy kérdés: Mi történik a nemzetiségi iskolák tanáraival? Hova kerülnek, mi a szándékuk velük? Ahogy megmondtam, a követelményeket felvetették, de nem indokolták meg. Ezek a nézetek nem helytállóak sem pedagógiai, (nincs pedagógiai alapjuk) sem politikai szempontból Ellentmondanak a korszerű, haladó pedagógiának. Minden józanul gondolkodó embernek el kell őket ítélnie, mert a szocialista pedagógiai kigúnyolását jelentik — pedagógiai paradoxont. Igaz, a nemzetiségi iskolák nehéz helyzetben vannak. Jelenlegi útjukat a múlt évek hibáinak és deformációinak helyrehozása fémjelzi. Keressük az igazságos utat és a szilárd alapokat jövőbeni ténykedésükre. Az iskolát nem lehet a nemzettől elszakítani. Eleget tenni a „maticások“ kérésének azt jelentené, hogy halálos sebeket ejtünk a nemzet szervezetén. Nem hiszem, hogy a Matica slovenská a nemzetiségi iskolák sírásója akarna lenni Hiszen, nem akarják, hogy úgy tekintsenek rá, mint apáink néztek egykor a Ferókéra Ez kulturális gyilkosság, kulturális bűntény lenne! Ettől kell óvakodnunk! Ezt nem engedi meg a józan ész. ezt nem engedheti meg a szocialista rendszer. Ezek mögött a követelések mögött céltudatos elnemzetlenítés rejlik. A szlovák nyelv és kultúra erőszakos előnybe helyezése ez. Az egyik nemzet másik fölé helyezéséről tanúskodik. Ezzel a követeléssel a Matica slovenská autokratikus magaslatra helyezi magát, ahonnan tekintet nélkül a nemzetiségekre, ezek iskoláinak azt diktál, amit éppen akar. Abszolutisztikusán viselkednek a Matica egyes tagjai is, akik a nemzetiségi iskolák terén különböző parancsokat és rendelkezéseket osztogatnak. Hová jutunk az ilyen politikával? Az iskolákból a politikai összeférhetetlenség eszközeit csináljuk. Ez nem más, mint igyekezet a tanulók szemében diszkreditálni a nemzetiségi iskolákat és tanítóikat. A nemzeti gondolkodást ne akarjuk nemzetlenítő neveléssel elvenni. Mindenkinek egyet kell értenie azzal, hogy a szlovák nemzet élenjáró intézményének eme követelményeivel jelentősen csökken a nemzetiségekről szóló alkotmányos törvény érvénye. Pedig ezt úgy kellene óvnunk, mint a szemünk fényét — mind az állam, mind a nemzetiségek érdekében, amelyek egyenjogúságát minden téren e törvény világosan kimondja. Kívánatos lenne, ha a Matica slovenská dolgozói megfontolnák követeléseiket. Meg vagyok győződve róla: a nemzetiségi iskolának megvan a kellő ereje, tehetsége és bátorsága. hogy a honismereti tantárgyak tanítását, de főleg a középiskolákat fenntartsák. Az, hogy a nemzetiségeknek valóban (és nemcsak szóban) joguk lesz a nemzeti szellemben való nevelésre csak államunk megszilár- dítását fogja szolgálni. Megszűnnek a nemzetiségi torzsalkodások és az emberek nemzetiségük miatt nem kerülnek előnytelen helyzetbe. Iskoláinkban van a jövőnk, létünk, de az iskola jelentheti megsemmisülésünket is. A tanítóság kezében van a jövő nemzet lelke. „Ha ég a szív, a fejnek kell hoznia oltásához a vizet!" mondja a szlovák közmondás. Doc. dr. Andrej Cuma CSc. (Nova Zsittja, 6. sz.) IIIIUIlllllllllllllllllllilllillllllllllllllMlllllllli KLUBHÍRADÓ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiii; ján című tudósítást, örömmel vettük tudomásul, hogy végre városunkban annyi ígérgetés, és utánjárás után végre az itteni fiatalok szórakozási helyhez jutottak és ezt a tényt nyilvánosságra is hozták. Felháborodással olvastuk viszont azokat a sorokat, amelyek iskolánk igazgatóját érintik: „Sajnálatos azonban, hogy a somorjai harmadfokú magyar ajkú iskola tanulói nem látogathatják, mivel Dudás Kálmán elvtárs igazgató(sic!) ellenzi azt“, igazságérzetiink és becsületünk késztet arra, hogy válaszoljunk erre az indokolatlan bírálatra. A helyi Duna Ifjúsági Klubot csak nagy jóakarattal illethetjük ugyanazzal a névvel, mint ahogyan más helyeken működő, ezt a nevet valóban érdemlő helyiséget nevezik, mert ez a klub — enyhén szólva — távolról sem felel meg a „szórakozva művelődni“ elvnek, ugyanis jelenleg cigarettafüstön, biliárdgolyón és kártyán kívül (így mesélik idősebb társaink) itt mást nem találhatunk. Városunkban éppen ezért ezt a helyiséget egymás között olyan névvel illetik, amely nem tűri a nyomda- festéket. Ezért nem látogatjuk ezt a klubot és ilyen körülmények között nem is akar- juk, ugyanis nem felel meg igényeinknek. Ettől eltekintve, Dudás igazgató elv- társsal a klub vezetősége a látogatást illetően nem is tárgyalt, sőt a tudomására sem hozták — de nekünk sem — hogy Somorján egyáltalán létezik ilyen klub. Iskolánkban a Szivárvány nevű klub alakult meg,- amelyről annak idején az Üj Ifjúság hasábjain is beszámoltunk, s ezt igazgatónk és tanáraink a lehetőségekhez mérten támogatják. Tehát a cikk bíráló so-' rai egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak és ezért tiltakozunk az ilyen hangnem ellen és a vádat visz- szautasítjuk. Végezetül kérjük az Oj Ifjúság szerkesztőségét, hogy máskor hasonló cikkek leközlése előtt győződjön meg az igazságról (So- morja Pozsonytól mindössze 20 kilométernyire van!), mert csak így veheti elejét az igazságtalan rágalmazásoknak és vádaskodásoknak. A somorjai középiskola tanulói Válasz egy alaptalan vádaskodásra Vegyes érzelmekkel olvastuk kedvenc lapunk múltheti számában megjelent Ifjúsági Klub SomorFoto: Könözsi István
