Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-03-04 / 9. szám

2 új ifjúság POLITIKA MINDENKINEK Decemberben egy hétig sztrájkolt a svidníki járás 300 ukrán (ruszin) tanítója. Tiltakoztak a Matica slovenská iskolaügyi tö­rekvései ellen és az ellen, hogy a Járási Nemzeti Bizottság is­kolaügyi osztályának élére olyan embert neveztek ki, aki nyíl­tan ukrán (ruszin) ellenes és nem egyszer megsértette az ukrán (ruszin) lakosság nemzeti önérzetét. A sztrájkkal beha­tóan foglalkozott a Novoe Zsittja 1., 2., 3. számában „Első sztrájk a történelmünkben“ c. cikke. Az alábbiakban közölt cikk a Matica slovenská iskolaügyi kö­veteléseire vonatkozó (ukrán) ruszin vélemény, és azért kö­zöljük, hogy a magyar tanítóság és lakosság ismerje az ukrán (ruszin) álláspontot is. Azt reméltük, hogy „augusztus“ után eloszlik minden rossz- indulat, gyűlölködés, hogy a nemzetiségek gyanúsítgatása, gya- lázása egyszer és mindenkorra véget ér. Sajnos, tapasztalnunk kell, hogy a Matica vezetői ott folytatják, ahol augusztusban abbahagyták. Törekvéseiket, terveiket, lapunk következő szá­maiban, minden kommentár nélkül fogjuk közölni, hogy a cseh­szlovákiai magyarság pontos értesüléseket szerezhessen. (szj.) Az út, amely nem vezet javuláshoz Az utolsó időben, Szlovákiában, meglehető­sen heves vita fejlődött ki a nemzetiségi (ki­sebbségi) magyar és ukrán iskolák körül. Vitáznak, koncepciókat szerkesztenek, kriti­zálnak, stb. Ez mind rendben van és szük­séges, mert a nemzetiségi iskolaügy radikális javításra szorul. Csakhogy mindezt sokszor forró fejjel, ésszerű megfontolás és a meg­felelő érvek alátámasztása nélkül teszik. Ez gyakran szélsőséges nézetekhez vezet mind az egyik, mind a másik oldalon. Az ilyen né­zeteket ésszerűen kellene korrigálni. Szükség van az olyan légkör kialakítására, amely lét­rehozna egy olyan iskolai rendszert, amely­ben minden nemzetiség megtalálná a lehető­ségét maximális kulturális és műveltségi fej­lődésének. A kisebbségi, nemzetiségi iskola­ügy egy különleges részlege az országos is­kolaügynek. Fontossága általában elismert, amit országunk nemzetiségi összetétele tesz szükségessé. Csak a nemzetiségi szenvedélyek forgatagától mentes iskola tudja megfelelő méretben biztosítani nemzetiségre való tekin­tet nélkül az ifjúság szellemi táplálékát, fej­lődését. Ezért nem mehetünk el szó nélkül a Matica slovenská két követelése mellett, melyek jel­lege kimondottan agresszív, ellentmond a kor­szerű pedagógiának és emellett utasítási jog­ra tart igényt. Ezek a követelmények: 1 ...........a honismereti tantárgyakat a nem szlovák iskolákon is szlovák nyelven tanít­sák, szlovák nemzetiségű tanítók. , 2 ...........az anyanyelven való oktatás joga a nemzetiségi kisebbségeknél csak a kötele­ző műveltségi szintre korlátozódjon. 3 ......a kisebbségi nemzetiségek saját anya­nyelvükön való művelődése, csakis a köte­lező alapvető műveltség elsajátítására vo­natkozzék. A sajtó ezeket a követelményeket publikál­ta, de nem indokolta meg. Azt hiszem, a de­mokratikus, szocialista pedagógia álláspont­jából nem is lehet őket megindokolni. A nemzetiségi iskolák pedagógusainak pedig fölösleges minden indoklás, úgy is tudják, mi rejiik a dolog mögött. Az 1918 előtti szlo­vák iskolaügy is gyorsan hanyatlott, lélegze­tét vesztette ugyanilyen oknál fogva (tehát a történelemből okultunk már). Nézzük csak meg közelebbről ezeket a kö­veteléseket. Az első követelés, („a honismereti tantár­gyakat a nem szlovák iskolákon is szlovák nyelven tanítsák szlovák nyelvű tanítók“). Melyek tehát azok a tantárgyak, amelyekre a Matica slovenská céloz? Ezek azok a tan­tárgyak, amelyek az anyanyelwel együtt, az alapjai és kiindulópontjai az egész nevelési munkának. Éppen ezekben a tantárgyakban érvényesülnek leginkább a nemzetiségi ele­mek, éppen ezek adják meg az iskola nem­zetiségi jellegét. Ezek nélkül nem beszélhe­tünk nemzetiségi iskoláról. Ezek a tantár­gyak formálják a nemzetiségi öntudatot. Ezek­ben a tantárgyakban érvényesülnek leginkább a regionális elemek, ezeknek a tantárgyak­nak a tantervei a leggyengébben kidolgozot­tak. Ezek a tantárgyak szorosan fűződnek az állam politikai orientációjához. Ha elvesszük a tanulóktól a honismereti tantárgyakat, megszűntetjük nemzetiségi gondolkodásukat, érzésüket. Tehát ezeket a tantárgyakat nem véletlenül vette célba a Matica. Milyen célokat követ ez a követelmény? Kétlem, hogy ezzel a magyarok és ukránok nemzeti öntudatát akarnák a „maticások“ megszilárdítani, vagy a nemzeti és interna- cionális nevelést óhajtanak javítani. Hiszen ezen tantárgyak művelődési és nevelési cél­jait ezidáig a nemzetiségi iskolák tanítói biz­tosítják és meg kell jegyezni, hogy helyesen és jól. A honismereti tantárgyak formálják és szilárdítják a nemzeti öntudatot, de ugyan­akkor elnemzetleníteni is lehet velük. Ezt a célt akarta elérni a valamikori magyar isko­la-politika (de nem a mai magyarok) a mo­narchia idejében. Mind a szlovákok, mind az ukránok (ruszinok) saját bőrükön tapasztal­ták ennek a politikának a következményeit. Ugyanilyen iskola-politikát folytattak a len­gyelek Halicsban az ukránok ellen a 30-as években, és mi lett a vége? A Maticának sem lehet más oka, minthogy SZLOVAKIZÄL- JON! Ez viszont azt jelenti, hogy sokan a hazafiasságot és a hazafias nevelést erkölcs­telen alapra állítják. Egészen fölösleges em­beri arcú szocializmusról és humanizmusról fecsegni, ha a magyar vagy ukrán (ruszin) tanító, akinek megvan, a szakképzettsége, a honismereti tantárgyakat saját iskolájában nem taníthatja. Ezeket a tantárgyakat csak szlovák nemzetiségű tanító taníthatja és csak szlovák nyelven. Ezeknek a tantárgyaknak a tanítását nem bízhatjuk a magyar és gkrán tanítókra. Kérdem miért? Ki és milyen ok­ból és jogon tagadhatja meg ezt a TERMÉ­SZETES JOGOT! Eleget tenni ennek a követelésnek egyenlő a nemzetiségi iskolák tanítóinak a DISZKRI­MINÁLÁSÁVAL és fokozatos LIKVIDÁLÁSÁ­VAL! Hova mennek majd azok a tanítók akik ezeket a tantárgyakat tanították? Űzzük ki őket a saját iskoláikból és helyükbe szlovák tanítókat tegyünk? Nem jelent ez pedagógiai nemzetirtást? Azzal, hogy a nemzetiségi isko­lákon ketté osztjuk a tantárgyakat, olyanok­ra amelyekben érvényesülhet az anyanyelv és másokra, amelyekben a érvényesítése tilos (és mindezt utasításra), a tanítókat két kategó­riába osztjuk: a honismereti tantárgyak ta­nítóira, amelybe csak szlovák nemzetiségű ta­nítók tartozhatnak, rájuk bízzuk a magyar és ukrán iskolákon a nemzeti nevelést. Ezek a tanítók a privilegizált csoportba tartoznak (mert a magyar és ukrán tanítók helyébe tesszük őket). Csak ezek iránt lesz meg a bizalom. És itt lesz a másik tanítói kategória: a többi tantárgyak tanítói, ebbe magyar és ukrán tanítók is tartozhatnak. Hát nem ki-1 gúnyolása ez a szocialista pedagógiának?! Ez­zel egyáltalán nem akarom azt állítani, hogy szlovák tanító nem taníthat honismereti tan­tárgyakat nem szlovák tanítási nyelvű isko­lán akár szlovák nyelven is, főleg az ukrán iskolákra gondolok, ahol ezt a helyzet néha egyenesen megkívánja. Teljesíteni ezt a feladatot (és csak erő­szakkal lehet teljesíteni!) egyenlő a nemzeti­ségi iskolák kultúrájának és az anyanyelvnek a lebecsülésével és megsemmisítésével. Miért lehet a honismeretet, polgári nevelést, törté­nelmet (a nemzet és a világ történelmét) az irodalmat a szlovákok anyanyelvén tanítani és miért nem érvényesülhet a tanítás eme módja (és elve) a nemzetiségi iskolákon? Talán azzal gyanúsítja a Matica slovenská a nemzetiségi tanítókat, hogy a honismereti tan­tárgyaknak nacionalista, államellenes vagy szlovákellenes értelmet adnak? Vagy úgy ér­telmezik a dolgot, hogy csak az lehet hazafi, aki szlovák nyelven beszél? Tudatosítani kell, hogy a nemzeti ügyek terén használt minden direktív módszer barbár (ez mindkét oldalra érvényes). Ha a nemzetiségi iskolákon csak szlovák tanítók taníthatják a honismereti tantárgya­kat, így nyilván a nemzetiségi tanítók részére szakképzés sem lesz ezekben a tantárgyak­ban. Nem lesz ez nyílt diszkrimináció? Tehát magyar vagy ukrán nemzetiségű polgár lehet orvos, építész vagy bármi más, de irodalom- tanár vagy tanító nem lehet (a szakképzett­séget valószínűleg elnyerheti, csak éppen nem taníthat). Nem lesz ez a magyar és ukrán értelmiség céltudatos tönkretevése? Végül meg kell állapítani, hogy ezzel az intézkedéssel az összes nemzetiségi iskola kétnyelvűvé válna. A kérdés nagyon bonyo­lult, feldolgozatlan és nem kipróbált. Nem tudom, ésszerű-e az összes nemzetiségi isko­lából kétnyelvűt csinálni, még ott is, ahol a feltételek az egynyelvűségre adottak. Nem tudom, hogyan lehetne politikailag megindo­kolni a nemzetiségi iskolák teljes kétnyel- vűsítését. A második követelés, („a kisebbségi nem­zetiségek saját anyanyelvükön való művelő­dése csakis a kötelező alapvető műveltség elsajátítására vonatkozzék“). Ez a követel­mény a legagresszívabb és elsősorban a nem­zetiségi értelmiség fejlődése ellen irányul. A kisebbségek (az Alkotmány által elismert nemzetiségek) feltétlenül kell hogy közép­iskolákkal rendelkezzenek. Minden nemzetnek annyi iskolát kell engedélyezni, amennyire a törvényes feltételek mellett a neveléshez szüksége van. Ezt követeli a pedagógia ha­ladása, és a szocális, politikai és gazdasági érdekek. A szocialista társadalmi rendszerben minden nemzetiségnek egyenlő joga van a műveltségre. A középiskolák fenntartása nem a létszámon, hanem a követelés jogosultságán kell múlnia. Semmi esetre sem szabad elven­ni abból, amit idáig a történelmi fejlődés fo­lyamán kiharcoltak maguknak. Erről gondo­lom, nem a Matica slovenská fog dönteni. Ha a kisebbségnek szüksége van közép- és szak­iskolákra a szocialista állam kötelessége eze­ket megteremteni, ugyanolyan feltételek mel­lett, mint ahogy a nagyobb nemzet létesíti iskoláit. Annál is inkább, mivel a mi ese­tünkben nem új iskolák létesítéséről van szó, hanem a meglévő magyar és ukrán iskolák megszüntetéséről. Amint látjuk, ez ünnepé­lyesen hangzik! Ezt egy kormány sem teheti meg, amelynek akár a legkisebb köze van a szocializmushoz Kérdem: hol nevelődjön a nemzetiség ér­telmisége, (és értelmiség nélkül nincs nem­zetiség) ha nem a középiskolákon? Hol ápol­juk az anyanyelvet, (amely a legfontosabb alapja a nemzet szellemi és kulturális éle­tének) ha nem a középiskolákon? Azzal, hogy megszüntetnénk a nemzetiségi középiskolákat, megszakadna a nemzetiségi értelmiség után­pótlása, hiszen a szlovákok jól tudják, mit jelentettek számukra a szlovák gimnáziumok a 19-ik század második felében. Végül még egy kérdés: Mi történik a nem­zetiségi iskolák tanáraival? Hova kerülnek, mi a szándékuk velük? Ahogy megmondtam, a követelményeket felvetették, de nem indokolták meg. Ezek a nézetek nem helytállóak sem pe­dagógiai, (nincs pedagógiai alapjuk) sem po­litikai szempontból Ellentmondanak a kor­szerű, haladó pedagógiának. Minden józanul gondolkodó embernek el kell őket ítélnie, mert a szocialista pedagógiai kigúnyolását je­lentik — pedagógiai paradoxont. Igaz, a nemzetiségi iskolák nehéz helyzet­ben vannak. Jelenlegi útjukat a múlt évek hibáinak és deformációinak helyrehozása fém­jelzi. Keressük az igazságos utat és a szilárd alapokat jövőbeni ténykedésükre. Az iskolát nem lehet a nemzettől elszakítani. Eleget ten­ni a „maticások“ kérésének azt jelentené, hogy halálos sebeket ejtünk a nemzet szer­vezetén. Nem hiszem, hogy a Matica sloven­ská a nemzetiségi iskolák sírásója akarna lenni Hiszen, nem akarják, hogy úgy tekint­senek rá, mint apáink néztek egykor a Feró­kéra Ez kulturális gyilkosság, kulturális bűn­tény lenne! Ettől kell óvakodnunk! Ezt nem engedi meg a józan ész. ezt nem engedheti meg a szocialista rendszer. Ezek mögött a követelések mögött céltu­datos elnemzetlenítés rejlik. A szlovák nyelv és kultúra erőszakos előnybe helyezése ez. Az egyik nemzet másik fölé helyezéséről ta­núskodik. Ezzel a követeléssel a Matica slo­venská autokratikus magaslatra helyezi ma­gát, ahonnan tekintet nélkül a nemzetiségek­re, ezek iskoláinak azt diktál, amit éppen akar. Abszolutisztikusán viselkednek a Matica egyes tagjai is, akik a nemzetiségi iskolák terén különböző parancsokat és rendelkezé­seket osztogatnak. Hová jutunk az ilyen politikával? Az isko­lákból a politikai összeférhetetlenség eszkö­zeit csináljuk. Ez nem más, mint igyekezet a tanulók szemében diszkreditálni a nemzeti­ségi iskolákat és tanítóikat. A nemzeti gon­dolkodást ne akarjuk nemzetlenítő neveléssel elvenni. Mindenkinek egyet kell értenie azzal, hogy a szlovák nemzet élenjáró intézményének eme követelményeivel jelentősen csökken a nem­zetiségekről szóló alkotmányos törvény érvé­nye. Pedig ezt úgy kellene óvnunk, mint a szemünk fényét — mind az állam, mind a nemzetiségek érdekében, amelyek egyenjogú­ságát minden téren e törvény világosan ki­mondja. Kívánatos lenne, ha a Matica slovenská dolgozói megfontolnák követeléseiket. Meg vagyok győződve róla: a nemzetiségi iskolá­nak megvan a kellő ereje, tehetsége és bá­torsága. hogy a honismereti tantárgyak taní­tását, de főleg a középiskolákat fenntartsák. Az, hogy a nemzetiségeknek valóban (és nem­csak szóban) joguk lesz a nemzeti szellem­ben való nevelésre csak államunk megszilár- dítását fogja szolgálni. Megszűnnek a nemze­tiségi torzsalkodások és az emberek nemzeti­ségük miatt nem kerülnek előnytelen hely­zetbe. Iskoláinkban van a jövőnk, létünk, de az iskola jelentheti megsemmisülésünket is. A tanítóság kezében van a jövő nemzet lelke. „Ha ég a szív, a fejnek kell hoznia oltá­sához a vizet!" mondja a szlovák közmondás. Doc. dr. Andrej Cuma CSc. (Nova Zsittja, 6. sz.) IIIIUIlllllllllllllllllllilllillllllllllllllMlllllllli KLUB­HÍRADÓ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiii; ján című tudósítást, öröm­mel vettük tudomásul, hogy végre városunkban annyi ígérgetés, és utánjárás után végre az itteni fiatalok szórakozási helyhez jutot­tak és ezt a tényt nyilvá­nosságra is hozták. Felhá­borodással olvastuk viszont azokat a sorokat, amelyek iskolánk igazgatóját érin­tik: „Sajnálatos azonban, hogy a somorjai harmadfo­kú magyar ajkú iskola ta­nulói nem látogathatják, mivel Dudás Kálmán elvtárs igazgató(sic!) ellenzi azt“, igazságérzetiink és becsü­letünk késztet arra, hogy válaszoljunk erre az indo­kolatlan bírálatra. A helyi Duna Ifjúsági Klu­bot csak nagy jóakarattal illethetjük ugyanazzal a névvel, mint ahogyan más helyeken működő, ezt a ne­vet valóban érdemlő helyi­séget nevezik, mert ez a klub — enyhén szólva — távolról sem felel meg a „szórakozva művelődni“ elvnek, ugyanis jelenleg ci­garettafüstön, biliárdgolyón és kártyán kívül (így me­sélik idősebb társaink) itt mást nem találhatunk. Városunkban éppen ezért ezt a helyiséget egymás között olyan névvel illetik, amely nem tűri a nyomda- festéket. Ezért nem látogatjuk ezt a klubot és ilyen körülmé­nyek között nem is akar- juk, ugyanis nem felel meg igényeinknek. Ettől elte­kintve, Dudás igazgató elv- társsal a klub vezetősége a látogatást illetően nem is tárgyalt, sőt a tudomására sem hozták — de nekünk sem — hogy Somorján egy­általán létezik ilyen klub. Iskolánkban a Szivárvány nevű klub alakult meg,- amelyről annak idején az Üj Ifjúság hasábjain is be­számoltunk, s ezt igazga­tónk és tanáraink a lehető­ségekhez mérten támogat­ják. Tehát a cikk bíráló so-' rai egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak és ezért tiltakozunk az ilyen hang­nem ellen és a vádat visz- szautasítjuk. Végezetül kérjük az Oj Ifjúság szerkesztőségét, hogy máskor hasonló cik­kek leközlése előtt győződ­jön meg az igazságról (So- morja Pozsonytól mindössze 20 kilométernyire van!), mert csak így veheti elejét az igazságtalan rágalmazá­soknak és vádaskodásoknak. A somorjai középiskola tanulói Válasz egy alaptalan vádaskodásra Vegyes érzelmekkel ol­vastuk kedvenc lapunk múltheti számában megje­lent Ifjúsági Klub Somor­Foto: Könözsi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom