Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-19 / 46. szám

MIT TESZ EGY FELESEG? ■ John Profumo, Anglia egykori hadügyminisztere, feleségével, Valéria Hobsonnal, aki férje miatt lemondott színészi kar­rierjéről John Profumo, Anglia had­ügyminiszterének botrányos ügyével pontosan öt évvel ez­előtt foglalkozott a világsajtó. Talán még visszaemlékezünk rá, hogy Christine Keeler, egy szép fotomodel! volt a barát­nője. S mivel a szép Christine nem elégedett meg a hadügy­miniszter társaságával, hanem különböző külföldi diplomaták és kémkedéssel vádolt egyének társaságában is látták, komoly „affér“ keletkezett ebből -az ügyből. John Profumot termé­szetesen menesztették, nem­csak a miniszteri állását, ha­nem a becsületét, a barátait és az önérzetét is elvesztette. A feleségére nem gondolt senki. Vajon milyen asszony a felesége?-O­Londontól 60 kilométernyire, egy elegáns villából percnyi pontossággal minden reggel nyolc órakor egy magas, jó megjelenésű férfi indul mun­kába. A gondozott kert kapu­jáig egy csinos asszony kíséri karonfogva. Hány éves lehet? Lehet, hogy csak harmincöt, de lehet, hogy sokkal idősebb. Fi­nom arcbőrén talán még na­gyítóval se lehetne ráncokat felfedezni. A legfeltűnőbb a szeme: ragyogó kék. A mosolya lebilincselő. A kert kapuja előtt megöleli a férfit és meg­csókolja. A férfi azután beül egy Rover 2000 jelzésű kocsi­ba. Ez a reggeli jelenet nap mint nap megismétlődik. Ki hinné, hogy már tizennégy éve háza­sok. A házaspár megható reg­geli búcsúja semmkiéppen se idézi fel azokat az időket, ami­kor a reggeli búcsúzkodás bi­zonyára nem volt olyan ben­sőséges. A kívülálló ma nem is sejtheti, hogy ez a házas­pár óráről-órára, újból és új­ra átéli és élvezi az egymásra találás boldogságát. A férfi az állomáshoz hajt és pontosan eléri a 8.47-es vo­natot. Beszáll és senkihez se • szól egy szót sem. Lehet, hogy talán el is fordul, ha valaki nagyon figyeli, öt évvel ezelőtt senki se hitte volna, hogy ez a férfi még rangjának és képes­ségeinek megfelelő állást kap. Hiszen John Danis Profumo- nak hívják. Annak idején bizonyára nem akadt olyan nő, a világon, aki Profumo feleségét ne sajnálta volna. Hiszen köztudomású volt, hogy a férje megcsalja és ez a csalás Anglia egyik legna­gyobb botrányát idézte elő. Profumo feleségét Hobson Valériának hívják. 1954-ben, a- mikor férjhez ment, Profumo- hoz, otthagyta a színészi pá­lyát. Rendkívül tehetséges szí­nésznő volt és nagy jövőt jó­soltak neki. Pontosan 1963. március 22- én történt, hogy John Profumo miniszter hamis nyilatkozatot tett a parlament és Herald Mc­Millan miniszterelnök előtt. Le­tagadta, hogy valamikor is is­merte és szerelmi viszonyt folytatott Christine Keelerrel, akit egy kémkedéssel gyanúsí­tott diplomatával is vontako- zásba hoztak. Profumo szerelmi kalandja komoly veszélyt jelentett Mc­Millan kormánya számára. Pro­fumo szinte valóságos csodá­nak vélte, hogy ebben a két­ségbeejtő helyzetben akad va­laki, aki nem fordult el tőle. Mégpedig a saját, megcsalt és elhagyott felesége. Csak egy ilyen okos és érett asszony, aki valóban szerette az urát, reagálhatott azokban a napokban úgy, ahogy azt a szép Valéria aszzony tette. Mert Profumo felesége kije­lentette: Természetesen kitar­tok a férjem mellett. A férjem csak azért hazudott, hogy en­gem, a feleségét megvédjen. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen ember a világon, aki őt valóban megérti. Valéria asszony jól tudta, hogy a házasságot nem menti meg azzal, hogy a férje olda­lára áll. John Denis Profumo a botrány lezajlása után napo­kig, sőt hetekig szótlanul ült a szobájában, visszautasította az ételt, senkivel se akart be­szélni, találkozni, hozzátartozói attól tartottak, hogy öngyilkos­ságot követ el. Valéria asszony gondozásba vette a férjét. Ogy kezelte, mint egy nagyon be­teg gyereket. Mint egy olyan Christine Keeler, fotómodell. Profumo egykori miniszter ba­rátnője, aki 1963-ban a nagy botrányt előidézte John Profumo napjainkban, felesége és két fia, Maró és Dávid társaságában beteget, aki súlyos betegség­ből épült fel, akit támogatni kell, akiben reményt kell kel­teni. Valéria asszony értett a gyermekek gondozásához, ami­kor otthagyta a színpadot, szo­ciális segélyegyletekben műkö­dött és rendszeresen bejárt egy gyermekotthonba, ahol lelkibe­teg gyermekeket gondoznak. A szép és gazdag Valéria asszony megismerte a londoni nyomor­tanyákat és találkozott azokkal az emberekkel, akik nem süt­kéreznek a napfényben, a jólét­ben, akik tele vannak problé­mákkal, lelkibetegekkel, rok­kantakkal, volt fegyencekkel. Férjének is azt ajánlotta, hogy ne vonuljon vissza, hanem igyekezzen hasznos munkát vé­gezni. Találjon olyan munka­kört magának, amelyben majd jól érzi magát és segítségére van embertársainak. Egy londoni gyermekotthon vezetője így emlékszik vissza szókra a napokra: — Félénk férfihang szólalt meg a telefonban. — Nincs valami segéderőre szükségük? — szólalt meg bi­zonytalanul. — Ogy hallottam, hogy önöknél mindenki tevé­kenykedhet, aki csak jelentke­zik. Például engem, John Pro­fumot is alkalmaznának? Én szívesen rendelkezésükre ál­lok, szeretnék valami haszno­sat végezni. — Mit felelhettem volna er­re a kérdésre — folytatta a gyermekotthon vezetője. Ter­mészetesen csak ezt: — Min­ket nem érdekel a múlt, kérem jöjjön csak minél előbb, jelent­kezzen, szükségünk van a se­gítségére. S most, amikor John Denis Profumo, ma reggel is a 8.57- es vonattal a londoni Liverpool állomásra érkezett, nyomorú­ságban élő családok, elme­gyógyintézetekből és fogházak­ból elbocsátott fegyencek és betegek, iszákos családapák vártak rá. Az ismert Toynbe Hall inté­zet igazgatója ezt mondja Pro- fumóról: — Nincs olyan mun­ka. amit ne vállalna. Hihetet­len, hogy milyen szívós és erős akaratú ember. És milyen anyagi áldozatokat hoz. Az a férfi, aki a lóversenyeken a ki­rálynő páholyában ülhetett, aki apai ágon milliókat örökölt, most a nincstelenek, a rokkan­tak. a nyomortanyák problé­máival foglalkozik. Nincs az az ember, akinek problémáit meg ne oldaná. Tanácsokat ad, la­kást kerít, álláshoz juttat. Szédítő politikai pályafutását elismeréssel kísérték annak idején. Elismerték, hogy tehet­séges, ügyes ember, és biztos karriert fut be. Körülrajong­ták. a legelőkelőbb társaságok­ba hívták, ezer barátja volt, és amikor meqbukott, amikor a társadalom Is elítélte, akkor mindenki elfordult tőle. Ma an­nak örül, hogyha azt hallja, hogy egy volt fegyenc, aki le­ülte már büntetését, állást ka­pott. és elrendeződött az éle­te Bizonyára örülne annak, ha hallaná, hogy az hogy beszél róla. Nagyszerű ember az a Profumo, milyen megértő, szinte hihetetlen, hogy segít­ségemre sietett, pedig tudta rólam, hogy már több Ízben be­törtem és károkat okoztam. De most ezt mondta nekem: Igen, vétkezett a társadalommal szemben, de már leülte a bün­tetését. most új emberként hagyja el a fogházat, és új éle­tet kezdhet. Valéria asszony visszavezette a férjét az em­berekhez, a munkához. Gon­doskodott arról, hogy szép, csendes otthona legyen és oda a férje szívesen térjen haza. A fényűző miniszteri lakásból semmit sem hozott el. Üj bú­torokat vásárolt, hogy semmi, de semmi sem emlékeztesse a múltra. A lakás egyszerű, ké­nyelmes és ízléses. Mindenütt virágok és minden nap friss virágok. A Profumo házaspár estén­ként sétálgat, zenél, közösen olvasnak. Most már társaságot is fogadnak. Eljönnek a szom­szédok, egy idős házaspár, de Landonból is eljönnek néhá- nyan hétvégre. Valéria asszony maga főz. Persze a szerény baráti össze­jöveteleket semmiképpen sem lehet összehasonlítani azokkal a híres, nagy fogadásokkal, amelyeket Profumo miniszter korában adott. John Denis Profumo, az egy­kori hadügyminiszter, a nagy botrányok főhőse, ma szerény, csendes, de megelégedett em­ber. A felesége, az okos Valé­ria asszony, hozta meg számá­ra a megelégedettséget, a bol­dogságot. (m) Mosolyogva, a fején értékes koro­nával lépdel a közönség előtt Judy Ford, „Miss Amerika 1968“. A FEKETE KIRÁLYNŐT NEM KORONÁZTÁK MEG A mauzóleumot két angyal őr­zi: az egyik a napot, a másik a holdat viseli pallosán. A mauzó­leum a szerelmet őrzi. A szerel­met. amely a legcsodálatosabb emberi érzés, s amely győzedel­meskedik a halálon, az időn... • ☆ Gróf Andrássy Dénes beleszere­tett Hablawetz Franciska bécsi o- peraénekesnöbe, s feleségül kérte. A megkötendő frigy előtt azon­ban hatalmas akadály állt: bár Franciska apja a bécsi Zeneakadé­mia igazgatója volt, mégsem tar­tották eléggé előkelőnek ahhoz, hogy egy ilyen családba kerül­jön. A gróf szerelme azonban erő­sebb volt a hagyománytisztelet­nél, s ifjú, vakító szép'ségü asz- szonyával számos boldog esztendőt élt le. Franciska — egyébként cseh származású — 1902-ben hunyt el. Később Andrássy Dénes lett a hatalmas vagyon utolsó örököse. Elhunyt feleségének eredeti em­léket állított. A vár közelében, Kras/nanorkán tüneményes gyor­sasággal — másfél-kétesztendö a- latt — létrehozott egy mauzóleu­mot, ide hozatta Münchenben el­temetett felesége hamvait, s ké­sőbb ide temettette magát ő is. Gróf Andrássy Dénes és Habla­wetz Franciska gyermektelen há­zasságban éltek harminchat évet. A halottaskocsi, s a régi pompa maradványai a várban vannak el­helyezve. A mauzóleumot olasz művészek és müncheni mesterek építették; a gróf kétmillió koro­nát fektetett bele. És most lépjünk be a mauzó­leumba: köralakú épület, fönt ku­polaszerűén kiképezve. A kupola ablakain át szűrődik be a fény, s különös ragyogást kölcsönöz a két szarkofágnak, a márványfalak­nak és az aranymozaikoknak. Az érdekesség kedvéért: csak már­ványból vagy nyolc fajta van Itt: carrarai, afrikai, svájci, magyar, mexikói, osztrák, román, görög. A kupolába állítólag kilenc és fél kilogramm aranyat dolgoztak be­le. Az oltáron is: Franciska képe, minden részlete csiszolt márvány- darabból áll, térhatása egyedülál­ló. A feje fölötti dicsfény arany­ból, kezén a karkötő drágakövek­kel volt kirakott, de 1929-ben egy krasznahorkai és egy rozsnyói rab­ló lelopta. Büntető eljárás indult ellenük, de sajnos, az aranyglória és a drágakövek nincsenek már az oltáron. Az oltárral szemben a falon a következő sorokat olvashatjuk: A szerelem mauzóleuma ,E PANTHEONT IMÁDOTT HITVE­SE, ANDRÁSSY FRANCISKA GRÓFNÉ ÁLDOTT HAMVAINAK NYUGHE­LYÉÜL — NEMKÜLÖNBEN FELEDHETET­LEN EMLÉKE ÉS HERVADHATATLAN ÉRDEME MEGÖRÖKÍTÉSÉÜL — EMELTE HÄLÄS. HÜ FÉRJE. DÉNES 1903“ Franciska ismert jótevő volt, nagyon szerette a gyerekeket és az öregeket, sírját ezért díszíti pelikán. (A pelikán vérrel táplál­ja kicsinyeit, s így a jótétt, az önfeláldozás szimbóluma lett). A gróf szarkofágját kutyák díszítik, a hűség jelképei. Bölcs mondások egész sorát ol­vashatjuk a mauzóleum falain. I- zelftóül csak néhányat: Az élet füst. Nem hosszan — jól! A boldog halálnál nincs nagyobb boldogság! Ha élni akarsz, tanulj meg hal­ni' A mauzóleumot kis park veszi körül az épület háta mögött ta­lálható a gróf hűséges kutyájának szobra. A döbbenetesen élethű szobor Stróbl Alajos munkája. (És nem Stróbl Zsigmnndé!) * Kísérőm, Bolloné asszony szerint az ősz adja a legméltóbb keretet a művészi remekhez, hiszen a színes falevelek maguk is az el­múlást jelképezik. Ősszel a kutya szobra is védőburkot kap. meg­csappan a látogatók száma, s a két sírban tán Dénes és Fran­ciska is didereg. Lám. akinek módja volt rá, mi­csoda várat emelhetett a hű sze­relemnek, s a hű szerelmesnek! Az atomkor kisembere legfeljebb cigarettafüstből fonhat gloriolát kedvese feje fölé. Azt legalább nem lopja el senki! Batta György FAJGYŰLÖLET SZÉPSÉGVONALON • AMERIK \ ELSŐ SZÍNES SZÉPSÉGKIRALYNÖJE • A FEHÉR MISS AMERIKA MEGLEPŐ KIJELENTÉSE Két szép nő — a két legszebb az országban — ezer és ezer amerikait kergetett a barrikédokhoz. Amerikában már a szépség­vonalon is megkezdődött a fajgyülöleti ellenségeskedés. Miután az amerikai szépségkirálynó-választáson csakis fehérek vehetnek részt, ez Idén a szfnesbörűek is felvonultatták legszebb lányaikat, hogy küzdjenek meg az elsőségért, s megválasztották az első „fekete Miss Ameriká"-t. Az esemény a fehér és fekete radikálisok egész tömegét mozgósította. A „felkelés“ már a szépségkirálynő-választás első napjaiban megkezdődött. Mialatt a tengerparton fekvő exkluzív fürdőhely, At­lantic City Convention-Halljának épületében a fehér amerikaiak Judy Fordot, a tizennyolcéves lenszőke müugróbajnoknőt Amerika leg­szebb lányává koronázták, a négerek ezrei gyülekeztek az épület előtt, transzparenseiken a következő feliratokkal: „Mindenki szép!“, „Szabadságot, nem értékelést!“ Néhány órával később megismétlődött a kép, csakhogy most a fehérek tiltakoztak a „fekete Miss Amerika“ megválasztása eilen. Ennek ellenére, a tizenkilenc éves Sandra Williams, akit a legszebb fekete amerikai lánnyá kikiáltották, önérzetesen kijelentette: „Az én címem a bizonyítéka, hogy minden amerikai nő szép!“ Sandrát, a színes amerikai szépségkirálynőt nem koronázták meg. Részére nem volt korona; göndör, koromfekete haját csupán szeré­nyen fénylő fejdisz övezte. S míg a fehér Judy Ford különböző ju­talmak fejében kb. 4 millió koronát kapott, addig a fekete Sandrá- nak meg kellett elégednie egy hétnapos utazással.. De Judy Ford váratlan és meglepetésszerü kijelentése valósággal megrengette Amerika faji zavargásoktól felzaklatott népét: „Az len­ne a helyes, ha a jövőben néger lány is elnyerhetné a Miss Amerika cimet. Persze, akkor, ha valóban ő a legszebb.“ Koronázatlanul, de öntudatosan pici bikiniben vonult el Sandra Williams Amerika első színes szépségkirálynöjc a kritikus néger közönség előtt. S míg fel-alá sétált a futón, mind erősebben hallatszott a követelés: „Szabadságot, nem értékelést!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom