Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-05 / 44. szám
10 «i ifn BOBBY CHARLTON: ELETRAjZ-LAPOK A profi-futball felé vezető utam egyenesvonalú volt, talán azért is, mert nem voltak különösebb ambícióim. Tíz éves voltam, amikor beválogattak az iskolacsapatba. Egy esztendő múlva játszottam életem első igazi mérkőzését. Iskolánk nyerte a meccseit, mert a környéken mi voltunk a legjobbak. A szervezés és a felszerelés körül azonban voltak kisebb zökkenők. A mezünk — kötelezően — fehér trikó volt, mi magunk szereztük be. A nadrág és a cipők különböző színűek voltak, aszerint, ki milyenhez jutott és kit mennyire irányított az édesanyja. A háború után vörös mezt vásárolt az iskolánk, egy buzgó tanítónő pedig fekete nadrágokat varrt függönyanyagból. Mint az iskolacsapat kapitánya felügyeltem a többiek felszerelésére, és arra, hogy a • labdák jól fel legyenek fújva. A labda-fújás mestere, a nagybátyám segédkezett. Az általa előkészített bőrgömbökkel olyanokat lehetett lőni, mint az ágyúból. Gimnáziumba adtak, miután betöltöttem a tizenegyedik évemet. Szerencsém volt, mert az előző igazgatóm közbenjárására olyan helyre kerültem, ahol a foci és nem a rugby dominált. Ott a gimnáziumban rádöbbentem, hogy abban az iskolában nem lehet focival karriert csinálni. Tanulni kellett, méghozzá alaposan. A tornatanárom szerencsére méltányolta olthatatlan szerelmemet a labdarúgás iránt 2. és ott segített, ahol tudott. Érdekes, éppen itt fedeztek fel. A Manchester egyik ügynöke itt járt és megnézte játékomat. Fagyos nap volt, a pálya kőkemény. A játék jól ment. Az ügynök megkérdezte, lenne-e kedvem Manchesterbe menni. Büszke voltam és boldog. Közben más ajánlatokat is kaptam; 1953-ban az angol diák-válogatott színeiben a híres Wembley-stadionban szerepeltem, és sikerült a walesi diákcsapatnak két gólt rúgnom. A Manchester ebben az időben tudatosan kutatott fiatal tehetségek után. Nem volt ritkaság tizenhét - tizennyolcesztendős újonc a csapatban. Tizenötéves koromban tizenöt klub versengett aláírásomért. Nem tudtam, mit döntsék. A bátyámat küldték, hogy befolyást gyakoroljon rám. Mentem volna a Newcastle Unitedbe, ahol jó állással kecsegtettek, de a bátyám elárulta, hogy kezdetleges edzésmódjaik vannak, az edzés annyiból áll, hogy kedden és csütörtökön estefelé egy-egy órát rugdosnak a játékosok irányítás nélkül a labdába. Végül is az édesanyám győzött meg arról, hogy Manchesterbe menjek, és ide szerződtem. Volt persze egy bökkenő. Manchester százötven mérföldnyire feküdt attól a városkától, a- hová gimnáziumba jártam. Elmentem tehát az igazgatóhoz, és bejelentettem: kénytelen vagyok abbahagyni tanulmányaimat, mert hivatásos labdarúgóvá szeretnék válni. Az igazgató nem borult a nyakamba, hanem levelet írt a szüleimnek. Bántott, hogy elkeserítettem őket, viszont engem a futballon kívül semmi más nem érdekelt. Anyám szerette volna, ha Manchesterben folytatom a gimnáziumot. Megkezdtem. Ez volt eddigi életem legnehezebb három hete. Félhétkor keltem, mentem az iskolába, délután két-há- rom órás edzéseket végeztem a stadionban, este aztán „igyekeztem“ a leckét csinálni. A gimnáziumban mást tanítottak, mint előző iskolámban. Éjfélig ültem a leckék fölött és nem tudtam megoldani őket. Három hét múlva beválogattak az iskola válogatottjába. f. b. gy. Az olimpiához, és az olimpiai labdarúgó-tornához még visz- szatérünk rovatunkban. Előzetesnek álljon itt a nagyszombatiak játékosának, az olimpiai-válogatott Jarábeknek néhány mondatos kommentárja. A döntő utáni napon abban a szerencsében volt részem, hogy a korán nyugvóra tért labdarúgót, aki a televízió közvetítését nem láthatta, én tájékoztattam a magyar-bolgár találkozóról. Az eredmény nem lepte meg, viszont meghökkent, amikor arról értesült, hogy összesen négy játékost állított ki a bíró. Ki vezette a döntőt? — kérdezte a trnavai középhátvéd. Amikor megmondtam, elmesélte, hogy az olimpiai tornán érdekes, számára szokatlan játékvezetői stílus alakult ki. A bírók nagyrésze mindent lefújt, a legapróbb szabálytalanságot is, az ember már ,a taccsot is reszketve dobta, közölte Jarábek. A bírók nem teketóriáztak, akit megfenyítettek, azt másodszori szabályvétség után kiállították. Persze az itt a kérdés, hogy mi a helyes? A szabályok betartása most groteszkül hat, mert annyira megszoktuk már a szabálytalanságok burjánzását, hogy megütközünk azon, ami pl. a magyar-bolgár döntőn történt, pedig a bíró kiválóan végezte dolgát. Talán niég nem késő. Ha mindenki így fütyülne, rend lenne a gyepen. Jarábek szomorúan mesélte, hogy szinte semmit sem látott az olimpiából, egy falucskában éltek, unatkoztak, és a szerencse sem szegődött melléjük, mert kiharcolhatták volna a továbbjutást, de Guatemala ellen öngólt vétettek, a bolgárok pedig tizenegyessel egyenlítettek. Ennek ellenére: továbbjuthattunk volna, de nem tudtunk kellően küzdeni, fejezte be hevenyészve megrendezett mini-sajtóértekezletét a szállóban összegyűlt kíváncsiak előtt Jarábek. KUNA: ADAMEC MÁR GYERMEKKORA ÓTA ILYEN A nagyszombatiak másik híressége, a válogatott Kuna — érdekes mély hangja van — szintén rendelkezésemre állott néhány percre. Öt elsősorban arról faggattam, miben nyilvánul meg nála a túljátszottság állapota? Elsősorban abban, hogy az annyira imádott focit kezdi megúnni az ember. Már nem foglalkoztatják olyan intenzíven a soronlévő találkozók, szinte mindegy, hogy kivel játszik, valahogy nem érdekli az egész. Ebből adódik, hogy magára a játékra sem tud úgy összpontosítani, pedig — tette hozzá Kuna — az én posztomon sokat kell gondolkodni, tőlem indul az akciók kétharmada. Sok meccset játszottunk, és bár fizikailag nem estünk any- nyira vissza, lelkileg törtünk meg. Én legszívesebben hetenként egyszer lépnék pályára. Akkor még az utazás fáradalmai is elviselhetőbbek lennének. Kit tart a fedezet posztján jobbnak a válogatott csapatban? Meddig marad Trnaván? — voltak további kérdéseim. Szikora, Geleta és Pollák, velem egyforma képességű játékosok. Az a kérdés, ki van jobb formában, jegyezte meg Kuna. Trnaván jól érzi magát, egyelőre nem töpren« - wfc sunnan jövő ajánlatokon. Régen izgat már a nagyszombatiak játékmodora, sokszor durvasága is, mondtam Kunénak. Adamec fölöslegesen sokat gesztikulál, mindig van valami megjegyzése a játékvezetőre és nem mindig sportszerű. — Adamec érdekes ember. Kiskorától fogva ilyen. Nem hinném, hogy megváltozna — fejezte be nyilatkozatát a válogatott fedezet. (batta gy.) Matriarchátus //c/ércnyomás (SÓHAJ) Idegrendszerem érdekes módon viselte az olimpia eseményeit. Megfogadtam, hogy minden magyar és csehszlovák aranyérmet egy üveg vörösborral ünnepiek meg, ezzel is bizonyítva, mennyire szívügyem a két ország barátsága, a békés egymás mellett élés, a jó- szomszédi viszony, stb. Tizenhét üveg vörösbor mellett bőven volt időm eltöprengeni az aranyokon. Akaratomon kívül statisztikát állítottam össze, s az egyik viszonyításnál nehezedett, amúgyis kopott idegrendszeremre a legszörnyűbb súly. A csehszlovák aranyérmek közül ugyanis mindössze egyet szerzett férfi, a céllövő Kurka. A többi hatot — Cáslavská és két Milena - Rezková és Duch- ková szerezte. Csehszlovákiát ezek szerint elsősorban a nők reprezentálták Mexikóban. Szörnyű látomásaim voltak e tény megállapítása után; Az aranyak elnyerésének arányában Csehszlovákiában a nők vették át az uralmat. Igazi matriarchátusban éltünk, szabadságunk még inkább korlátozódott, a háztartási munkák közül már nemcsak a porszívás, a törölgetés, a parkett- vikszelés, a gyermek sétáltatá- sa, a fűtés, a világítás, a főzés és a bevásárlás tartozott hatáskörünkbe, hanem a többi munka is, A párválasztásban a nők mondták ki a döntő szót, a férfiaknak akár tetszett, akár nem, ki kellett mondaniok az igent. Engem is magához kényszerí- tett egy erélyes hölgy. Széles vállai vannak, száznyolcvankét centiméter magas, tokáját sűrű szőrzet fedi és ha rámmosolyog, kitör a frász. Most éjjel kettő van a paplan alatt, villany lámpa-fénynél rovom ezeket a sorokat. Fél óra múlva kelek, felsúrolom a konyhát, a szobákat, az előszobát, a fürdőt és az illemhelyet. S mindezt az olimpia és a csehszlovák férfi-sportolók tehetetlensége miatti fbj ! A „sün cipő“ Mennyi vita folyt a futócipökről! Az olimpia mindent eldöntött: lehet viláncsúcsot futni sün-cipő thatvannyolc-szeges cipői nélkül is. Felvételeinken három cipő-típus látható. Az első kettő az Adidas-céq készítménye. Balról a negyvenkét- szeges, jobbról a normál. A sz-egek műanyagból vannak, speciális tartán-megoldásúok. A másik felvétel a sün-cipőt örökítette meg. Ebben futották az amerikai sprinterek fantasztikus világcsúcsaikat a válogató versenyeken, de a szak-bizottság nem engedélyezte bennük a rajtot az olimpián. Vratislav Blazek könyvét Vera Cáslavskáról. A könyv az Olympie könyvkiadó gondozásában jelent meg a napokban, már mindenütt kapható. Jaroslav Skála művészi értékű képei illusztrálják. ízelítőül egy részlete: BLAZEK: A szertornában (az élettől eltérően) nem lehet megfelelő képesítés nélkül boldogulni. Mit tesz ön naponta ezért? Virág Tomíöek sírjára. Nem is olyan régen közöltünk egy interjút Tomícekkal, a cseszlo- vák salakpályás motorkerékpár-sport kiválóságával, aki „Fél valamitől?“ kérdésünkre így válaszolt: — Az ellenfelektől nem. A fontosabb versenyek előtt azért remegek, nehogy géphiba miatt kelljen feladnom a küzdelmet, vagy nehogy sor torlódásra ke- rüpön. Évente ötven versenyen indulok, számtalanszor estem le a gépről, de — lekopogom — komolyabb sérülésem nem volt még. — Két héttel ezelőtt sajnos megszakadt szerencsés sorozata, s egy súlyos bukás következtében kórházbaszállítása után pár órával meghalt. Az adirasz cipők A vita természetesen csak any- nyiban dőlt el, hogy normálcipőben is lehet világcsúcsokat futni. Mi lesz tovább? Megoszlanak a vélemények. A választ a jövő hozza meg. VÉR A: Például a gerendán hatvan átfordulást, tíz piruettet, húsz „őzet“... BLAZEK: Mi az az őz? VERA: Hosszú ugrás. Tavábbá: tíz spárgát, tíz szaltót. A felemás korláton... BLAZEK: Azt akarja mondtni, hogy tíz spárga után átrándul a korlátra és... VÉRA: A gerenda egyik pihenő gyakorlata a spárga. BLAZEK: Köszönöm szépen. VÉRA: Kérem. BLAZEK: Egyszer megpróbálom. És a felemás korláton? Az Ajax Amsterdam kiváló csatára hű maradt klubjához most is. Visz- szautasitotta az olasz élcsapatok mesés ajánlatait, és Amsterdamban marad, ahol sport kereskedése és — menyasszonya van. VERA: Három vagy négy szabadon választott gyakorlatot végzek naponta. A felemás korlát rabolja a legtöbb erőt. A lélek azonban kipiheni magát rajta. Magunknak köszönhetjük a kiesést! Jarábek:
