Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-17 / 36. szám
V. J. - magángazdálkodó magánállapota lllllllllllllllllllilllllllllllllillllli Vámos Jánosról akkor is volna írnivalóm, ha véletlenül ismerkedem meg vele. De úgy ismertem meg, hogv magán- gazdálkodót kerestem az egykori kékkői járás területén, aztán Bussán egyenesen hozzá irányítottak, mert ő a faluban az egyetlen magángazdálkodó. Mondom, ha nem a magángazdálkodás jeligéje alatt, akkor embersége, józansága, szaktudása kapcsán kell, hogy legyen mit elmondjak róla. Róla szólok, hát, mint az e- gvetlen bussai magángazdálkodóról, aki... ...aki 1952-ben ugyan aláírta a szövetkezetbe való belépést, de csak azzal a feltétellel, hogy mint felesleges munkaerőt, kiengedik őt az iparba dolgozni. így lett belőle útkaparó. Felesége a szövetkezetben dolgozott, ahol mellékesen még részes-szőlőt is vállaltak és a munka után Vámos is ott kapált, fattyazott, szüretelt, ha eljött az ideje. Jól kijöttek * kévésén nézték jó szemmel a havi negyven munkaegységet. Még kevesebbnek tetszett az, hogy Vámos, ha tudott, min- den tagsági qvülésen jelén volt. Amíg más beszélt, addig kinéztek. Miután ő is felszólalt, megtapsolták. 1954-ben „kiközösítették“, mért nem jött haza dolgozni. Kimérték, visszaadták a négy hektárt, amivel belépett. Később meghalt az a- pósa, utána la kaptak némi élvezeti jogót. Vámos János a- zóta magángazdálkodói összesen 4,81 — négy Sflész nyolcvanegy — hektárnyi területen. • Bussán már van néhány szép, új családi ház. Emeletesek is vannak. Vámos Jánosé is emeletes, még mészszagú. A kapu még a régi, alacsony, rácsos fakerítés. Á ház nagy, magas, az udvar hosszú. Az udvar szélében s ház folytatásaként szép. új gazdasági épülőt húzódik Sgészéri a kazlakig. Van még tavalyi, tavalyelőtti szalma la. Az idői kazat a lőgna- qyobb, a len sárgább, Illatában még 'ott a cséplőgép jelenléte, de valójában a cséplőgép már nincs ott. Visszavittek a szomszéd faluba. Vámos János tegnap fejezte be a cséplést,, cséplőgépét a szomszéd falu szövetkezetétől kapott kölcsön. Három férfi igazgatja a kazlat. gyűjti a pelyvát. Az egyik Vámos János, a másik újdonsült véjé, a harmadik meg annak bátyja. Ezek nem bussai- ak, Nagyzellőböl nősült ide á legény. A kazlak mögött van a kert-, föyümölei. zöldség, minden van benne bőven. A kert végében jegenyék, a jegenyék mögött folyik az Ipoly. A kért szélében, rögtön a kazlak titán, vadonatúj kaptárokban huszonöt méhcsalád. — Tavalyiak — mondja « gazda. — Eddig még etettem őket, mert egyelőre a szaporítás a célom. Jövőre már lesz elegendő méz. Jövőre migvé- szem a vándorkaptárt. — Az élé traktor is kelT, a tehenek nem húzzák ki az a- kácosba. — Először traktort szeretnék venni. Jövőre méglesz. Az udvar jobbszélén gabonaraktár, műhely, meg sertés- ólak. Az ólak árnyékában egy kis kerti traktor áll. Elfelejtettem megkérdezni, de ahogy Vámost egy délelőtt megismertem, gondolom a kistraktorí eiadja, miután'a nagyot megveszi. A kis raktár fehérre meszelt fala és a karamellbama tisztabúza sehogv sem emlékeztet a régi időkre. Akarom mondani, ha ilyesmi lehet modem, akkor ez az. A műhelyben szerszámok, a szembeniévé hosszú gazdasági épületen öt egyforma deszkakapu. mögöttük zsákban az árpa. Az istállóban három gyönyörű szarvasmarha, a másik hármat a napokban adták el. A nagy ólban sertések röfögnek, csurog a nyáluk. Meleg van, délelőtt. A ketrec rácsai mögött negyven kacsa, az udvaron tyúkok. Virág is van az udvaron, meg a ház előtt is. Szép udvar, •tiszta. A nyárikonyhában két asszony főzi az ebédet. Az é- gvik még csak húsz éves. nem rég ment férjhez, ő a Vámos lánya. A második meg az anyja. 0 A földszinten ülünk, beszélgetünk. Az asztalon bor, Vámos János saját bora. — jó bor. A fal mellett egy öregebb harmőnium, ierl róla, hogy használják. Elfelejtettem megkérdezni, ki használja, de apropó, most jön eszembe valami, amit ugyan nem a Vámos-portán tudtam meg, de csak azért nem ott, mert nem kérdeztem. A gazdasszonv használja biztosan, mert a templomban ő orgonái. A falon égy berámázott, régi bizonyítvány. Vámos János 1942-ben két éves mezőgazdasági szakiskolát végzett. Rajta: „jeles eredmény, dicséretes magaviselet.“ • Vámos János beszél: és magánvéleménye t a 11111 í m i m i m i h i k m 11 i 11111111 i 11111111111111111M111 f 11111 i i H111 m 111111 > — Tizenöt esztendeje dolgozom a bányában, mert miután a földeket visszamérték, otthagytam az útkaparást, elmentem szénfejtőnek. Hosszú évekig csináltam, megkerestem havonta a háromezer koronát, de ott ám dolgozni kellett. Most átlag ezerkétszáz korona a keresetem, „ezt-azt“ munkát végzek, de jól van az így, én akartam így, mert nincs értelme. hogy túlhajszoljam magam. Aztán a nyugdíjkort sem érném meg és mit nyernék vele, miért dolgoztam. Negyvennégy éves vagyok. Amíg szénfejtő voltam, és akkor is, amikor útkaparóskodtam, összjövedelmem hatvah százalékát F.oto; HELEXA tette ki az állami keresetem. Azóta sok mindent tapasztaltam, azóta igyekeztem kevesebb pénzért, könnyebb munkát vállalni, s továbbfejleszteni azt, ami idehaza van. Ma már több mint fordított az a- rány, mert állami keresetem jövedelmemnek csupán a hárembe százalékát jelenti. Az elmúlt években csak ez csökkent, ezenkívül minden emelkedett, egyszóval nagyobb a jövedelmem, több az ingatlanom. Azt mondtam, minden. Nehogy félreértse, az adó nem, az adót és a termékbeadást normálisnak tartom, anélkül, hogy magam is megkárosodnák, teljesíteni tudom az adót. meg tudom fizetni, ahhoz képest, a- mit termelek, szinte minimálisnak tartom. Földadóm ezer korona, a húsleadás fedezheti a belső termékek leadását, nem kifizetődő a baromfitartás. Ez már az igazi szabad gazdálkodás, erről különösebbet nem mondhatok. Meggyőződésem, hogy az államot nem károsítottam meg, nem is akarom, s ha ezt folytatom, nem is tudnám. Véleményem szerint az államnak megéri, engem, mint magángazdálkodót elviselni. Nem azt akarom mondani, hogy engem el kell viselni, csak jobb sző híján fejeztem ki magamat így. Azt kérdezi, ha véleményem szerint mindenkitől annyit kapna az állam, mint tőlem, többet kapna-e?. Hát láthatja. Persze ez az én magánvéleményem. Megindokoljam? Várja, amíg a avors jegyzetelést, a mondat leírását befejezem, aztán előjön az indokkal. Észreveszem, hogy sosem szoktam ennyit és ilyen pontosan jegyzetelni. Érdekes?, Nem, egészén természetes. Vámos János indokol: — Ei i föld a környéken a legjobb föld. Ebben a szövetkezetben tavaly nyolcvan hektáron vetettek lucernamagot. Én nem mértem le, ők mondták, hogy nyolcvan hektár, ösz- szesen százhúsz mázsájuk termett. A szomszéd községben négy-öt mázsa is termett hektáronként, tehát a hektáronkénti különbség óriási. Egy kilogramm ára kilencven korona. Én abból indultam ki, hogy ők ennyi n'ettótermésí vallottak be. A szomszéd faluban kézzel, itt kombájnnal arattak. Tudja, nagyon apró magja van a lucernának. Mondom, kombájnnal aratták. Itt csak a munkamódszer rossz alkalmazása miatt hektáronként nvolc- száz korona a veszteség. Kétszer a boglyákban megázott, s képzelje, ki hallott már ilyet, mielőtt élcsépelték. kévékbe kötözték. Érthető a veszteség. Ha jól megfizetik, a bányászok kiveszik a szabadságukat s lelkiismeretesén hajlandók elvégezni ezt a munkát. Ha egy bányásznak egy hétre' ezer koronát fizettek volna, hektáronként hétszáz koronával, akkor is több a tiszta jövedelem. — Mivel érvéinek majd, ha ezt a szövetkezet vezetőségétől visszakérdezem. — Azzal, hogy kevés a munkaerő, de mondom, a bányászok a szabadság alatt köny- nyen és szívesen kerestek volna annyi pénzt. Szóval az a- nvagi érdekeltség. A szövetkezet vezetőségét nem tartottam fgntosnak erről és másról visszakérdezni. Ezt Vámos János mondta, pontosan lejegyeztem, ez az 6 magánvéleménye. — Senki sem parancsol, senkinek sem parancsolok, az állami törvényeket betartom. Tagja most egyetlen szövetkezetnek sem lennék, mert jelenlegi állapotomat nem reszkírozom. Eljutottam ide, még akkor is, ha hatvanegyben e- rőszakkal felsöpörték a raktáramat, igaz, én provokáltam ki. A véleményem — hangsúlyozom az én magánvéleményem — az, hogy a szövetkezetek felosztása ugyanolyan válságr új ifjúság 3 ba sodorná az államot, mint amilyenbe azok megalakítása annakidején. Iskola, kell, mert az öregek már öregek, a fiatalokra meg enélkül vétek lenne a földet bízni, hacsak nem akad köztük jóval több vállalkozó szellemű, mint amenv- nyire szerintem számítani lehet. Nem vagyok fehér hollő, a faluban. Két réteg van. Az egyik az bizalmas és nem hízelgő. Szerintem mindenféle szempontból az egészséges és gépesített, hangsúlyozom gépesített magángazdálkodás a helyes. Ezen az úton többet kapna az állam, mint amenv- nyit így. és akkor kapna, ha a szövetkezetek idealizálódná- nak. Indok: mert egyedül ezen az úton morzsolódhatnak le a- zok a nemkívánatos személvek, akik fékezik a mezőqazdasá- got. Olyanok kellenek. akik szeretik, szentesítik a földet. Aki nem bírja, az kiesik. Ezt nem az állam nevében, az állam szempontjából mondom, és jóindulatúlag érzem... és még- egyszer hozzáteszem, ez az én véleményem. Vámos János, bus- sai magángazdálkodó véleménye. 0 Az emeleten vagyunk. Itt három szoba van, ebből egv a fiataloké. Ebbe a fiatalember hozta a bútort. A másik kettő szebben, illetve drágábban van berendezve, minden új. minden modern. A fiatalokéban is ugyan, de az még jóformán el sincs rendezve, látni, mi a nászajándék. A másik szoba vitrinjében eqv villával feltámasztott fedelű evőeszközkészlet díszeleg, de gondolom ezt falun másutt is így feltámasztják. A padlás tiszta, van még tavalyi kukorica. A gerendán sok szalonnabőr. — Ez mire lesz? — kérdem. — Kocsonvafőzéskor nagyon iő Ízt ad a kocsonyának. — A padlásról erkély nyílik az utcára. 9 — Ha az egyik régi nagygazda portáját nézem, inkább nem is nézem, mert nem akarok* tudni, nem akarok emlékezni azokra az emberekre. Falun nevelkedtem, nem szerettem őket. Megvertek, meri szilvát loptam a fájukról. Megtagadták. mikor anvám szalmát kért tőlük a szalmazsákba. ott hagyták tönkremenni a cséplőgépet az udvaron, csak hogv más ne vegve hasznát. Nem túlzók, én erre emlékezem. . Magángazdálkodók voltak. — Portájukat, ahol egykor magángazdálkodtak, a mi falusi gyerekjelzőnkkel élve „pa- rasztoskodtak“, csak akkor nézem szívesen, ha néprajzi szempontból érdekes jellegzetességeit nézem. Igv van, még akkor is ha konzervatív gondolkodásnak látszik, de nem az, averekkori emlék, a háború u- táni gyerekkor emléke. Vámos János portáján jártam. ahol semmi néprajzi érték nincsen, még csak a padláson sem, mégis jól éreztem magam. Pedig lényegében ő is magángazdálkodó, ám apró, szinte észrevehetetlen jellemvonásaiban nem az a gyerekkori élményeiben élő zsugori parasztember, akikből volt néhány a faluban. Nem sok, már nem is élnek. Vámos János, józan. jó gazda, becsületes és művelt ember. Magángazdáikon dő, de nem az a paraszt, a- kikből minden faluban volt há- rom-négv. Vámos János a ma emberé. Olvas, gondolkodik és számol, számít, de becsületesen, jóindulatúan. Hiszi a maga igazát, mert meggyőződött róla. Nem ál! otthon éllel a pénze, nehogy azt higgye valaki! — Aki a szalmazsákban tartja a pénzt, és csak zsu- qorgatja, hogy minél több legyen, azt utálom, az ne is dolgozzék. A munkának csak akkor van értelme, ha az ember kényelmét javítja a becsületesen megdolgozott' pénzen, és persze, szeretni kell a munkát, meqbecsüini. — Politikai eszmének meg csak egyedül a demokrácia felel meg — bár én keresztény ember vagyok. Ezt is Vámos János mondta. RESZELI FERENC Ki mint vet... buszainkon és országban. Azon emlékezetes augusztus 20-r61 21- re virradó hajnalnak sötét árnyaitól nehéz a szabadulás. Képei még mtndig kísértenek. Ott vannak a napsütötte széles utcáinkon, az est beálltával a felvillanó lámpafények alatt, a csöndes falusi utcák mélyén, a tv-készUlékek előtt, a gyárak kéményének tövében, kint a répa- és kukoricatáblák fölött, sebesen száguldó vonatainkon és gynrstáratú autó- mindenütt ebben a csodálatosan nagyszerű Még kísértenek, nyomunkban vannak mindenütt. De vajon meddig tart ez a kísértetiesnek tűnő álom, van-e tőle szabadulás és e szörnyű látomással egyidejűleg nem foqam- zott-e meg a magja valami szépnek, jónak, Igazán emberhez méltónak. Mert ba nem, roppant nehéz napoknak nézel elébe, te annyiszor megcsodált kicsi ország népe. A telet, — legyen az bármennyire is zord, — tavasz kö- Deti. A csontkeményre fagyott hótakaró alatt Is lélegzik és él az ősszel elvetett magból kikelt gabona és tavasszal a jégpáncél elolvadása után szabadon szárba szökken. Fiatal hajtásait zsenge leveleit, még ugyan megcsípheti az olykor visszatérő, a magát megadni nem akaró tél erőlködése, de a tavaszi napfény keltette pezsgő életet megállítani már nem képes. Jó ezt tudni és még jobb tanulni a természet állandó megújhodásából. Mert hova is lettünk volna életünk elmúlt válságos napjaiban e ktcst ország még kisebbik jelén, Pozsonytól Agcsernőlg és a Tátra csúcsaitól a párkányi híd elárvult csupasz pilléréig, ha nem tettünk volna így. Meddig kellett volna várnunk, hogy megértsük egymást, hogy kicsinyes, beteges hajlamainkon túltegyük magunkat. Íme, a csehszlovák koratavaszban elvetett maa ló földbe hullott. — Köszönjük, magyar testvéreink, hogy velünk vagytok — olvasom a zólyomi utcán egy idegen tank állal behor- paszlott családi ház falán. A felirat szlovák, s néhány utcával tovább, a régi állomás közelében, az egyik palánkon pedig ez áll: Ez az ország a miénk is. Veletek vagyunk. Az írás kétnyelvű, magyar és szlovák. A besztercebányai épitővállalat egyik építkezésén az égbenyúló daru mind a négy oldala a dubfekt műszakot hirdeti szlovákul és magyarul. A szombatesti gyors, mely Pozsony irányába repíti utasait, épp olyan túlzsúfolt, mint a szabad szombatok bevezetése előtt. Pedig a hatnapos távollétet az otthontól most is jó lenne megrövidíteni egy nappal. De a helytállás, a nehéz napokban vállalt kötelezettség, mást követel. Az Ipoly és a Garam völgye építő munkásai a hetekben épp úgy, szombaton érkeznek meg családjuk körébe, mint évekkel ezelőtt. S lám. a megbékélés, a megértés magva is kikelt. Zsenge hajtásain ttt-ott még kárt tehetnek a megkésett fagyok vagy egyéb betegségek, de ha gondosan ápoljuk, jó termésnek nézünk elébe, melyet ugyan pénzértékben alig mérhettünk fel. Dehát nemcsak kenyérrel él az ember. És ha így teszünk továbbra Is, az árnyaktól is megszabadulhatunk. £z pedig mindnyájunk vágya. Sárkány Árpád iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiiiiiiuiiuiiHiiiiitiiiiiniiiiiiiiiitiiiimiiimiiiimi!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiii
