Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-16 / 20. szám

„Ezek a mai fiatalok“ — halljuk nemegyszer, s mondjuk magunk is. És ez a megjegyzés gyakran kézlegyintéssel páro­sul. Könnyen pálcát törnük fe­lettük... Talán ez a legkönnyebb. Pedig kettőn áll a vásár, kü­lönösen ebben az esetben. A jó bizonyítványt, a segédle­velet és a mérnöki diplomát ma sem adják ingyen. Négy iskolai bizonyítvány fek­szik előttem. Nem okoz külö­nösebb gondot az áttekintésük. Csupán egy kettest találok bennük. Az első bizonyítványt 1961-ben állították ki a duna- szerdahelyi általános iskolá­ban. Bíró Mária kitüntetéssel végezte a kilencedik osztályt is — Középiskolába szerettem volna menni. Nem sikerült... A felvételim szlovákból gyengé­nek bizonyult. így indokolta meg az iskola vezetősége... — Nem válogathattam az is­kolákban. A vedrődi baromfite­a szorgalom jutalma — Két évet vesztettem, az akkori osztálytársaim már har­madéves főiskolai hallgatók, de úgy érzem, a tavalyi siker ö- röme mindent pótol. Most már igazán rajtam múlik minden. Gürcölni kell, néha talán na­gyon Is, de ebben látom az é- let igazi értelmét. Egy előbb elhangzott meg­jegyzésemet sem hagyja vá­lasz nélkül: nyésztő tanonciskolába kerül­tem. Két év múlva kitüntetéssel végezte a tanonciskolát. Az i- mént említett egyetlen kettes- osztályzat innen származik. Szlovák nyelvből kapta. — Nem bosszantott a kettes osztályzat, különben jobbat senki sem kapott szlovák nyelvből osztálytársaim közül abban az évben — jegyzi meg beszélgetésünk során. — Sőt a Vedrődön eltöltött két évet sem tartom elveszett­nek. Még 1963 őszén dunaszer- dahelyi konzervgyárba kerül­tem és ugyanakkor beiratkoz­tam a középiskolá esti tago­zatára is. 1965-ben végeztem. Vegytan volt a választott tan­tárgyam — mondja mosolyog­va. Igen, a két bizonyítvány mindent megmagyaráz. Vegy­tanból is egyesre sikerült az érettségi, és természetesen szlovákból is. A jól sikerült érettségi feled­tette a csalódást, amely 1961- ben érte. Csupán egyszer ju­tott eszébe még ez a kudarc. A múlt év tavaszán, amikor sikerült a felvételije a főisko­lán. Kémiát tanul. — A látszat gyakran csal. A vidámság, a nevetés, és a gond­talan élet látszata sok mindent eltakar. Minden fiatalnak ter­vei, céljai vannak. Ha maguk­ra hagyjuk őket, tanácstala­nokká válnak. Ismerek fiatalo­kat, akik a katonai szolgálat letelte után látták hozzá az el­mulasztottak pótlásához. Nem- egynek közülük az általános is­kola kilencedik osztályával kel­lett kezdenie. Közép- és szak- középiskolára csakis az általá­nos iskola elvégzése után jut­hat valaki. Ismerek olyanokat is, akik már éréttségiztek, de akadnak olyanok is, akik a jó kezdet után már a középisko­lából kimaradtak. Bizonyára ő- ket is csak leintették. Cgy ér­zem, túl sok az általánosítás. Pedig a megjegyzés, ezek a mai fiatalok — kaphatna más értelmet is. Bíró Mária ma laboratóriumi munkát végez. Munkájának fontossága kétségtelen. Ám mindamellett hetente egyszer egész napos konzultációja van a főiskolán. Nem könnyű ez. Ő is, — mint annyi hozzá ha­sonló, — „mai fiatal". A tapasztalat-csere részvevői. új ifjúság 3 GONDOLATOK, E napokban a CSISZ kerületi konferenciáival befejeződtek az előkészületek, s így a CSISZ kongresszusok küszöbén állunk. Az elmúlt hónapok vitái nem voltak hiábavalók. Vita közben sok nézet, javaslat született. A legtöbb javaslat azt a célt szolgálta, hogyan gazdagítsa és tegye tartalmasabbá a fiatalok szervezetét. Itt-ott előfordul­tak szektáns nézetek is. Egye­sek azt javasolták, hogy nem kell a sok CSISZ-tag, mások, hogy ne legyenek CSISZ szer­vezetek az üzemekben, mert akkor többet fognak a fiatalok dolgozni a klubban. Ha tévesek is ezek a nézetek, mindezt úgy kell értékelni, hogy valameny- nyien keresték a jó utat, a he­lyes módszert a szervezet munkájának megjavítására. A vita gazdag anyagot nyújt a CSISZ kongresszusának. A kongresszust megelőzően le lehet szögezni, hogy az Ifjú­sági Szövetségben elsőrendű fontosságú a differenciális te­vékenység. Meg kell érteni, hogy a 15-18 éveseknek mások a problémái, más az érdekkö­rük. mint a 19-25 éves fiata­loknak. A korkülönbség mel­lett több gondot kell fordítani arra. hogy az ifjúsági szövet­ség tevékenységében a szociá­lis összetételt is figyelembe vegyük. Hisz a gyakorlat bizo­nyítja, hogy a munkás- és a diák fiataloknak, a falu és a város fiataljainak eltérőek a problémái. A 15-18 évesek csoportjában' első helyen álljon a szórakoztató formákban foly­tatott nevelő munka. Itt töbt lehetőséget kell nyújtani arra hogy lehetőségeiknek és kedv- retécpiknpV menfelelően lak* A kongresszus előtti vita rámutatott arra is, hogy a fia­talok körében közkedveltség­nek örvend a klub típusú tevé­kenység, amely lehetővé teszi kisebb, baráti kollektívák lét­rehozását, megkönnyíti az egyéni vagy a csoportos kedv­teléseknek való hódolást. A vita natkozik sok falusi szervezetre. Gyakran felmerül a kérdés, hogy a szövetkezetek melletti ifjúsági szervezeteknek meny-* nyire volt, és van ma is lét«« jogosultsága. „Egy fecske nem csinál nyarat". így van ez a szövetkezetek melletti ifjúsági szervezetekkel. Sajnos, nemegy Gscrcgyerefeefe KÍSÉRLET — AMELY BEVÁLT — Kérem szépen, — Proszím parii.* Köszönöm, Cyekujem... Zsong a terem, s a belépő kedélyesen így szól egy barna fiú­nak: — Egészen jól beszélsz magyarul... — Hogy hogy? /— csodálkozik. Hiszen én magyar vagyok... — Es te? — kérdi a mellette álló barna lánytól. — En pedig csehszlovák.„ A teremben kitör a kacagás. Ez az epizód csak a bevezetője volt annak a baráti találko­zónak, amelyet a „cseregyerekek" számára rendeztek. Kéí évvel ezelőtt a SZÖVOSZ egyezményt Irt alá a csehszlo­vákiai fogyasztási szövetkezetek, a JEDNOTA vezetőségével, amely szerint évente tíz-tizenöt fiatal felszolgáló, szakács és cukrász számára teszik lehetővé a cserét. Kétszáz évvel ezelőtt a mesterlegények szerszámaikkal, ta­risznyájukkal indultak útnak, hogy külországban bővítsék szak­ismereteiket. A mi korunkban gyaloglás helyett a Hungária expressz repítette őket, és a magyar Balaton menti, a Velen- ce-tói vagy a Dunakanyar reprezentatív éttermei várták őket, a céhmester helyett. Akik pedig a Jednota meghívását élvez­ték, a Cseh-Svájc, a Magas Tátra éttermeiben „gyakorlatoz­tak.“ így nem csoda, ha csehszlovák vendégeinket kifogástalan magyar ételekkel, — de cseh nyelven „szolgálták ki“, és az sem, hogy a Csehországba vetődő hazánkfia Szegeden, vagy Budapesten nevelkedett felszolgálóktól kapta a knédlit. Sednik István, a „cseregyerekek“ egyike. — Mióta megérkeztem, folyton csak mesélek — mondja ne­vetve. Jobban tudok most csehül, mint magyarul. Bevallom, kez­detben ez nagyon nehéz volt. Két hónapig honvágy gyötört. Aztán Ismerősöket, és a munkahelyemen barátokat szereztem. Prágától 50 kilométerre Podebradv fürdőhelyen dolgoztam, a Bílá Ruža — étteremben. A fehérmegyei körzeti FSZM-től jöt­tem el. ezért a Velencei tó mellett a Cápa, vagy a Lidó étte­remben dolgozom majd. S örülök, mert a tapasztalatok, a nyelvtudás mellett keresetemből még egv Jawa motorra is ju­tott. Fialková Bohuslava meglepően jól beszél magyarul. Kissé lassan tagolja a szavakat, de kitűnően válaszol: — A Gárdonv-i Cápa étteremben dolgoztam. A mamám nem akart elengedni, hogy nagyon messze van. Én azonban na­gyon boldog vagyok, hogy egy évet Itt tölthettem. Karácsony­kor, amikor hazalátogattam, halászlét főztem ünnepi ebédre, mert nálunk ilyesmi nincs. Megraktam jó cseresznyepaprikával! Mondták is: hu, de csípős! Minden felszolgálót megtanítottak a cseh ételek — a knédli — készítésére. A fiatal csehszlovák szakemberek pedig meg­tanulták a pörkölt, a töltöttkáposzta, halászlé, túróscsusza, tú­rósrétes, fogas készítését. A kísérlet, amely a szomszédnépek szakács- és vendéglátó kultúrájának elsajátítását tűzte célul, — íme bevált. Most ti­zenkét magyar és tizennégy csehszlovák fiatal ismerkedett a „szomszédban“. Most tizenöten érkeztek Csehszlovákiából, és utaznak Budapestről,.. S ez már a harmadik csoport! Kovács Margit (Foto: Csúzi Zsuzsa) PROBLÉMÁK helyükön vagy az internátus­bán válasszák meg szervezetük formáját klubok, osztagok, he­lyi csoportok, különböző ér­dekkörök létesítésével. A mun­ka fő tartalmát itt a különféle érdekkörök tevékenysége szab­ja meg. Táncestélyeket, külön­böző társasutazásokat, kirán­dulásokat, táborozásokat ren­dezhetünk részükre. Különösen a magyar fiatalok közötti te­vékenységben helyes lenne szélesebb alapokat biztosítani a fiatalok legkedveltebb érdek­lődésére. a turisztikára. Az ország különböző részein a fiatalok, különösen szombaton és vasárnap ennek szentelik szabad idejük nagy részét. A turisztika sok ismeretet, aka­raterőt és fegyelmezettséget kíván a fiataloktól. Erre nevel­ni keli őket, és ez megfelelő nevelőket, oktatókat kiván. folyamán azonban rámutattak arra is. hogy az ifjúság szem­pontjából rendkívül fontos, hogy megfelelő vagy legalábbis elfogadható feltételek legyenek a klubtevékenység számára, kulturális igényeik és társas szórakozások kibontakoztatá­sára. Ebben fontos szerepet játszanak a már meglévő kul­turális létesítmények és intéz­mények. Vannak ilyen létesít­ményeink, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az elosztásuk nem megfelelő. A meglévő kul­turális létesítményeket sem használják ki megfelelően és nevelő tevékenységük sokhe­lyütt nem elég színvonalas. A CSISZ kongresszuson szóba kell hozni ezeket a problémákat. A további munka kibontakoz­tatása megköveteli, hogy a kul- túrotthonok s az ilyen létesít­mények vezetőségei figyelembe vegyék a fiatalok sokrétű és sajátos érdeklődési köreit. Munkájukat úgy kell módosí­tani. hogy az érdeklődők mint nyilvános szórakozóhelyekre járhassanak oda, kielégíthessék konkrét kulturális és társadal­mi igényeiket, ha kedvük tart­ja, ott elüldögélhessenek, új­ságokat, folyóiratokat olvas­hassanak s elbeszélgessenek barátaikkal. A kongresszus előtti előké­születek során beszélni kell a falusi CSISZ szervezetek problémáiról is. Az utóbbi idő­ben, sajnos, ezen a téren hé­zagok merülnek fel. Ha a CSISZ egyoldalú, amint az egyesek nagyon gyakran hangsúlyozzák, akkor ez teljes mértékben vo­esetben formális szervezetekké váltak. A mi körülményeink között figyelembe kell venni, hogy a falunak sajátos társa­dalmi és termelési jellege van. Nálunk Szlovákiában a fiatalok legszélesebb tömege falun él, de nem ott dolgozik. Ide jár az iskolából, az üzemből, s itt éli le szabad Idejének túlnyomó részét. A falusi CSISZ és pio­nír-szervezetekben sokoldalú és érdekes tevékenységet lehet folytatni. A különböző szórako­zási lehetőségek megteremtésé és szervezése mellett a fiata­lok Itt aktívan tevékenykedhet­nek a termelés különböző sza­kaszain. Ha a szükség úgy kö­veteli. akkor brigád formájá­ban segíthetnek a szövetkezet­nek. de dolgozhatnak a falu­szépítés körül is. Ha a CSISZ jól fogja itt végezni a munká­ját, és kielégíti a fiatalok sok­oldalú érdeklődését, ezzel nagyban elősegítheti a falu kulturális felemelkedését. A jó munkát erősen befolyá­solja a tagok viszonya a szer­vezethez. Sajnos, a vita folya­mán erről kevés szó esett. Egy szervezetnél, különösen ha if­júsági szervezetről van szó, igen fontos, hogy a tagok azt életük és szórakozásuk nélkü­lözhetetlen részének tekintsék. E nélkül nehéz lesz a CSISZ kongresszus határozatait meg­valósítani. Nagy segítség lesz azonban, ha a fiatalok mind­ezt magukévá teszik, és meg­nyerik e céloknak az iskola, az üzem, a város vagy a falu idő­sebb, tapasztaltabb dolgozóit.- Szí -

Next

/
Oldalképek
Tartalom