Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-03-28 / 13. szám
6 ói ifjúság PÉLDÁS Mély tisztelettel és nagy örömmel kívánunk minden tanítónak sikerekben gazdag oktató-nevelő munkát a Pedagógusok Napja alkalmából. A mi iskolánk tanítói is hálával és szeretettel gondolnak azokra, akik a búcsi alapiskola megalakításától kezdve harcoltak és küzdöttek azért, hogy községünk fiataljai egyre nagyobb tudásra tegyenek szert, és társadalmunk szolgálatában az elsajátított ismereteket gyümölcsöztessék. Örömünnepet tart most a tantestületünk, és ez az öröm a jól végzett munka öröme. Nézzünk meg egy rövid kimutatást a búcsi nyolcéves iskola megalapításától napjainkig. Tanév Továbbtanulók Végzős nov. letsz. szakközépisk._ba Továbbtanulók középiskolába Továbbiam #/o-a 1957/58 17 — — — 1958/59 16 6 2 50 1959/60 megalakul a 9 éves iskola és 17 tanulóból 14 beiratkozik a 9-ikbe 1960/61 14 6 1 50 1961/62 17 6 1 40 1962/63 25 6 6 44 1963/64 17 5 3 47 1964/65 23 5 3 34 1965/66 24 3 9 50 1966/67 21 (tájékoztató (jelleggel) * 2 7 42 A felsorolt tények igazolják a tantestület kapcsolatát az iskolához, a szülők körében végzett nevelési propagandát és azt a mély felelősségtudatot, amit mint nevelők éreznek a végzős tanulók elhelyezése, illetve továbbtanulásuk érdekében. Ehhez még annyit fűzünk, hogy a középiskolákban tanuló volt diákjainkkal gyakran találkozunk. Nagyon örülünk, amikor látjuk, mennyire helytállnak a tanulásban, és milyen szorgalmasan készülnek az életre. Azelőtt a faluban alig volt érettségizett egyén. Ma pedig a szövetkezeti csoportvezetők és a helybeli funkcionáriusok is mind érettségizettek. A tanítók, akik csaknem valamennyien búcsiak, főiskolai végzettséggel bírnak. Ez is a tantestület lelkiismeretes munkáját bizonyítja. Ezek a gondolatok vezéreltek bennünket, amikor nyílt levél formájában, de önelégültségtől mentesen, mindazokhoz a tanítókhoz szólunk, akik az iskolánkban új szellemet, modern tanítási irányzatokat vetettek be, és akik vállalták a nemzetiségi iskola jellegzetes szerepét betöltő feladatokat. Pártunk és kormányunk a pedagógusok munkájáról a megbecsülés hangján szól. A nép is értékeli a jó pedagógusokat, érdekel bennünket minden, ami az országban és a világban történik, és úgy véljük, hogy mindennek van bizonyos kapcsolata a tanító oktató-nevelő tevékenységével. Az 1950-es években ott álltunk és teljes erőnkkel támogattuk a falu szocializálásáért folytatott harcunkat. Ma a társadalmi tevékenység egy része az értelmiség kezébe került és mindenekelőtt nevelésünk hatékonyságát kell fokoznunk. Mindig jobban neveljünk, állandóan műveltebb, helytállóbb embereket adjunk a társadalomnak. Tanításunknak, nevelésünknek ez legyen a lényege. Ez a kor parancsa. Engedjék meg, hogy a tisztelet és az öröm ünnepén a csehszlovákiai magyar pedagógusoknak sok jót kívánjunk. Kívánjuk, hogy tanítványaik az általuk sugallt eszmék lelkes híveivé váljanak, és azt valljuk, hogy nevelni csak szilárd meggyőződéssel lehet. ONDRÖ ERNŐ, a búcsi alapiskola igazgatója és CZIBOR FEREl^CNÉ, a szülői munkaközösség elnöke. „Ejtsük ki tisztelettel a pedagógus nevét..Ezt a mondatot az 1965. évi árvízkatasztrófa után olvastam az egyik újságban. A cikk arról szólt, hogy az árvíz sújtotta iskolák tanítói egy iskolai éven át megszokott környezetüktől távol tanítják, nevelik a rom- badölt falvak iskoláinak több mint háromezer gyermekét. Mindig tisztelettel gondoltam a tanítókra, de amikor elolvastam az említett cikket, úgy éreztem, hogy mindaz, amit eddig tudtam róluk, csak any- nyi, mint csepp a tengerben. A tanító nemcsak arra képes, hogy egy életen át foglalkozzon a gyermekekkel, hanem ha a helyzet úgy kívánja, a szülőt is pótolja. Ezt legékesebben bizonyítják a komáromi járás tanítót, akik a Magas Tátrában, Morvaországban és hazánk más pontjain az árvízkárosult gyerekek édesanyját és édesapját is pótolták. Valóban tisztelettel kell kiejteni a pedagógus nevét ...! Ezek a gondolatok foglalkoztattak mialatt beszélgettem Böszörményi Ilonával, a komáromi II. lakótelep alapiskolájának tanítónőjével, ezzel a külsőre törékeny, de sok-sok megpróbáltatást átélt, és az élet harcaiból legtöbbször győztesen kikerülő, acélos lelkű asszonynyal, aki 1956. óta megszakítás nélkül tanít és jó munkája eredményeként a tanítók napján kitüntetésben részesült. A jó hírt zaixirtcm, megüle- tődve fogadta. — Nem számítottam arra, hogy kitüntetnek — mondotta, — mert lényegében nem tettem csodákat. Csupán a munkámat végeztem. Míg beszélt a tanítás szépségeiről, a pedagógusok örömeiről és bánatairól, elgondolkozr x/Á ' ^ ^ 1 y'- s Böszörményi Ilona tam azon, milyen egyszerű is megállapítani: azt tettem, amit tennem kellett! így szavakkal milyen egyszerű. De mennyire szerteágazó, mennyire bonyolult dolog ez a gyakorlatban! Böszörményi Ilonának az osztályban mintegy harminc, odahaza pedig egy gyermeke van. Amikor a tanítás után hazamegy, otthon is pedagógus és édesanya. Este pedig a füzetek javítása vár rá. Az iskola igazgatóhelyettese elmondotta, hogy Böszörményi Ilona megvalósította osztályában a tanulók csoportosítását. Ez azt jelenti, hogy a tanulókat három csoportra osztják: kitűnő tanulókra, közepesekre és gyengébekre. A pedagógus számára ez az iskolai megterhelésen kívül további munkát jelent: odahaza három előkészületet ír. Ezenkívül még külön foglalkozik a gyengébb tanulókkal, szoros kapcsolatot tart fenn a szülőkkel, és erejéből még színdarab betanítására is futotta, nem szólva arról, hogy több újságba pedagógiai cikkeket és gyermekverseket is ír. Böszörményt Ilona osztályában senki sem bukott meg. A felmérések a tanulók jó felkészültségét bizonyítják. Nem „úszta meg“ az ármzet sem. Betegség miatt nem utazott el a kihelyezett iskolákba, de mindennap szolgálatot teljesített Komáromban. Még elmondani is sok, nem pedig elvégezni. # Diáklány korában milyen pályáról ábrándozott. — Mindig tanítónő szerettem volna lenni. # S most, közel 12 év után, ha feltenném a kérdést: vajon megérte? Mit válaszolna? — Azt, hogy nagyon megérte. Ha elölről kezdhetném, Ismét tanítónő lennék. # Mi a legszebb ezen a pályán? — Erre már hosszabban kell válaszolni. Azzal kezdem, hogy a tanító a jövő embereit neveli, formálja. Napról napra látja a kis emberpalántákon a fejlődést, az előrehaladást. Tegnap még nem ismerte a kisfiú vagy kislány az „I“-betűt. ma már felcsillanó szemmel olvassa el a táblán. Mindennap történik valami, min- dennav közelebb kerül a gyermek a tudományok, a gyakorlati ismeretek kincsesházához. Es ezt a színes, sokrétű folyamatot a pedagógus irányítja. Embert»’nevel. És azt hiszem, ennél szebbet nem lehet elképzelni. Böszörményi Ilona egykori diákjai közül többen főiskolára járnak, mások dolgoznak, vagy szakmát tanulnak. A „tanító nénire" azonban még ma is emlékeznek és a tanítók napján a mai kisdiákokkal együtt gondolatban virággal köszöntik. Megérdemli. Sok virágot, és sok szép szót érdemel az az ember, aki szíve minden melegével és tudása legjavával az emberiséget szolgálja. Böszörményi Ilona pedig ilyen ember! (k. 1.) Negyed század alatt sokszor csengették a tanterembe Jánoso- vics Gusztávnét, a szenei alapiskola magyar-szlovák szakos tanítóját. Tízezer koronáért sem adná, mikor a diákok (idvözlik, rámosolyognak, mert örülnek jelenlétének, és utána komoly figyelemmel lesik szavait. A tudással e- gyütt a szivét is a tanulóknak adja. Nagyon szerény, jóságos és müveit. Miért esett rám a választás a tantestületben, hogy rólam akár egy sor is újságban megjelenjen? Mit tettem én, hogy eddig jutottam? Fölnevelt 25 évfolyamot. Mérnökök, betegükért aggódó orvosok, már ezüst hajú, komoly tanárok tisztelettel üdvözlik őt, ha találkoznak vele, mert a tanítójuk volt. Ezek a tisztelet virágai, az emlékezéseket pedig ő szövi felőlük. Milyen egy jó pedagógus? Mindig következetes vagyok és a szavaim sosem vesznek kárba. Nem szeretik a tanulók a tegyelEGY CSOKOR VIRÁGGAL mezetlenséget. A rendszeres, jó nevelésért és tanításért hálásak. Ha valamit mondok, a tanulóim biztosak abban, hogy az igaz. Vannak elképzeléseim arról, hogy milyen emberek legyenek. Mindig arra törekszem, hogy bennem is olyan embert lássanak, amilyenre és formálom őket. A jó pedagógus eszményképpé válik a tanuló számára. Jellemformáló ereje van, egész nemzedékek erkölcsi nézetéért vállal felelősséget. Nagyon szereti a gyerekeket, e- zért is lett pedagógus. Olyan lelkiismeretesen foglalkozik velük, hogy a tanítás mindig elfárasztja. Öra után leül pihenni, mintha nehéz, fizikai munkát végzett volna. Mikor pár perc múlva a másik tanterembe lép, újra friss, mert lelkesíti a felelősség, amit diákjai iránt érez. Ha nem szeretné az embereket, és nem törekedne mindenáron arra, hogy jó emberek éljenek a földön, rossz pedagógus lenne. — Két és fél évtizedes pedagógiai tapasztalatom van. Sokszor vitázom fiatalabb kartársakkal neve-1 lési kérdésekről. Vannak, akik azt állítják, hogy a pedagógus szakmához nem okvetlenül fontos az elhivatottság. Ha valaki megtanulja a szakmát, ez elég arra, hogy jó pedagógus legyen — gondoljak sokan. A véleményem más. Szerintem, ha valaki nem érez hiva- tottságot arra, hogy pedagógus legyen, akkor ne tanuljon pedagógusnak. Az egész világon előtérbe került a fiatalok érzelmi nevelése. A gépek korában valóban döntő jelentősége van, hogy érezni is tudjanak az emberek, és sok mindenben felelősséget vállaljanak egymással szemben. Jó lenne, ha a szülők is érzelmi nevelést és az eddiginél még több szeretetet adnának nekik. Szeretet nélkül nem lehet nevelni. Ő tele van szeretettel a tanulók iránt. Mit kíván tőlük a pedagógus napon? Egy virágcsokorral bizonyára kedveskednek neki. Bagota István Tizenhat éve tanítok. Mikor pályát választottam, nem sokat törtem a fejemet, mi legyek. Előre elhatároztam, hogy pedagógus leszek. És sohasem bántam meg. Rengeteg könyv, újság, folyóirat van a szobában, ahol ülünk. Külföldi folyóiratokat is tanulmányoz. Állandóan gyarapítja a pedagógiai tudását. A fizetésem jó részét könyvekre, folyóiratokra költöm. Amit a főiskolán tanultam, sosem tartottam elégnek. A végzettségem csak arra jogosított föl, hogy tanítani kezdhessek. Azt beszélik rólam hogy jó pedagógus vagyok. Szerintem, ha valóban Igaz, ezt annak köszönhetem, hogy állandóan ...FELELŐS VÁGYOK ÉRTÜK tanulok, rengeteget olvasok. Három idegen nyelvet beszélek, és nem elégedtem meg azzal a tudással, amit a főiskola adott számomra. Az a tudás, amit ott szereztem, már régen elavult volna, ha állandóan nem gyarapítanám. Sokat kell tanulnia egy tanítónak. Vasas Ferenc a karvai mező- gazdasági iskola egyik legjobb pedagógusa. Bratislavától Kassáig sokan ismerik, mert az egész országból tanulnak itt magyar fiatalok. Tizenhat éve tanít, de felkészületlenül sosem lép a tanterembe. Az órarend ismétlődik, de az orosz nyelvet az idén nem úgy tanítja, mint tavalyelőtt. Állandóan fejleszti tanítási módszereit, és nevelési elgondolásait Is mindig újabb rendszerbe foglalja. A korszerűség a pedagógiában is fontos. Nem lehet úgy tanítani, ahogyan néhány évvel ezelőtt. Ezért készül fel minden előadásra és a diákok is látják, hogy sokat tud. örömmel tanulnak tőle. Az orgonabokrok rügyei virá, got rejtenek, a tanulók rendezil a parkot. Egy díszbokorról az e> gyik tanuló lemetszett egy galy lyat, odahozza neki, megérdeklődi mi a latin neve? ő megmondta i növény tudományos nevét. így vagyok én, látja. Mindent megkérdeznek tőlem ezek a nebulók.
