Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-12 / 28. szám
—rá S zép, napos az idő. A Csorbatő körül hemzseg a sok ember. A Tátrának ez a leglátogatottabb helye: mindenki ide igyekszik. A tó igen nagy vonzóerő. Mindenki úgy véli, hogy a nagy forróságban megmártakozhatik a hűvös vízben. Ám csalódnak a turisták — lengyelek. magyarok, németek és másnem- zetiségűek egyaránt — mert rájönnek, hogy legfeljebb napozhatnak a tószéli köveken — mért fürdeni itt' már nehezebb dolog. — Bizony itt’ nem lehet fejest ugrani a vízbe — mondják a pécsi gimnazisták egy másik magyarországi kirándulócsoportnak. Túl hideg a víz, no meg sziklás a tófenék. Könnyen megütheti magát az ember. De annál kellemesebb a csónakázás. A csónakból remek fénykép- felvételeket is lehet készíteni a parton sütkéröző lányokról. A tó egyik része, több mint száz méter mély. Itt a leghidegebb a víz, ide még a csónakázók sem nagyon merészkednék. Tudják, hogy milyen mélység van alattuk — és egy ki-< csit megborzonganak még akkor is, ha úszni tudnak. Az idén eddig még csak két lengyel merészkedett erre a részre;' az ő hátuk is lúdbőrös lett a hideg víztől, de oda se neki, azért' jól esett az úszás. Bizonyára megszokták a hidegebb vizét, hiszen o- dahaza az Északi-tengerben fürödhetnek. A svédek szintén könnyedén úsznak a hideg mélység felett. A part felől sülő pecsenye illata A CSORBA-TÓNÁL Napozás a sziklákon árad; a napfény szikrázik a kék vízben. A lacikonyhán diákok sorakoznak, várják az ebédet. A mólón pincérek egyesúlyozzák a söröspoharakat. Jó ilyenkor csónakból figyelni ezt a nyüzsgést. A szerelmespárok szó nélkül eveznek — nem hallani mást, csak a víz csobogását. Egy leány a tenyerét használja evezőnek, azzal lassítja a csónak haladását — élvezi a csendet és a pisztrángok siklásét a keze mellett. Oly közel vannak, hogy szinte meg lehetne őket fogni — de persze ez csak a víz csalóka játéka. A valóságban jó néhány méterre húznák el a csónak mellett. A Tátra gyönyörű és csodálatosak a zuhogó hegyi patakok. Az idén a legtöbb vendég Magyarországról és Lengyelországból jött ide. A tátraszéplaki ifjúsági táborban is sok magyar fiatal van. a- kik szintén készülnek a Rysy csúcsaira. A tóparti kávéház teraszán pestiek uzsonnáznak az egyik asztalnál, a másiknál németek fogyasztják a narancslevet. Két miskolci asszony most bérel csónakot. Nem akarnak úgy hazamenni, hogy ne ismerkedtek volna meg egészen a tó varázslatos szépségével. Miskolct'61 a Tátra nincsen mesz- szebb, mint a Balaton — mondjak — így hát azt gondoltuk, hogy inkább idejövünk két hétre a hegyek közé. Sokat' hallottunk a Tátráról, de a látottak mindent felülmúlnak. Valóban fenségesen szép. Te'fmészetesen az is nagy előnyt jelent, hogy a vendéglátói ár és a normális fogyasztási ár között nincs nagy különbség. Valóban örülünk, hogy idejöttünk — fejezik be a megelégedett turisták. A turisták épp úgy hozzátartoznak a tátrai tájhoz, mint a felhőkig érő hegycsúcsok. Az emberek otthonosan érzik magukat és örülnek, hogy kikapcsolódhatnak a mindennapi gondokból. De ők nemcsak szürkeruhás turisták vagy rövidnadrágos természetjárók, hanem ennél sokkal többet jelentenek. Igaz, hogy a sziklára kedvtelésből kapaszkodnak, a vízeséseket kíváncsiságból keresik fel. De puszta jelenlétük mutatja, hogy az országhatárok lassanként megszűnnek a népek érintkezésének a- kadálya lenni. A föld az embereké, az emberi kultúra mindenkié — és ezt az elvet személyesítik meg ők. Dehát valóban mi különbség van ember és ember között? Bagota István A tó hideg, de a paríon kellemes pihenni wnwnv i».g Nem akarok most az idézetre hivatkozni, de a valóságban sem fedi egymást ez a két fogalom. Ez bizonyos mértékig meglepő megállapítás, de reális, amint erről meggyőződtünk, amikor tizenkilenc- és húszéves nőtlen katonákkal névtelen kérdőíveket töltettünk ki. Sok egyéb problémán kívül az is nagyon érdekelt bennünket, hogy ezek a fiatalok milyen leánnyal szeretnének megismerkedni és milyet szeretnének feleségül venni. S rájöttünk a következőre: Nevezzük nevén a dolgot! Amíg szeretőnek olyan leányt szeretnének, aki különleges és a társaságban feltűnik, addig feleségnek inkább olyat választanak, aki mellett biztosítottnak látják a családi élet békés és nyugodt menetét. Az első esetben főleg a külsőn, az erotikus külsőn van a hangsúly gyakran igen konkréten. Például: szőke legyen vagy éppen ellenkezőleg sötéthajú, karcsú vagy telt, középtermetű, széptestü, legyen hosszú haja, bájos, nagyon fehér- vagy kreolbőrű, kék vagy fekeťesžemú, ilyen vagy olyan orrú stb., stb. Amint a felsoroltakból láthatjuk, mindegyik fiatal férfinek van már egy, a legapróbb részletekig pontosan elképzelt ideálja. Sokan közülük behódolnak a mostan divó B. Bar- dot vagy S. Loren láznak és az elképzelt leányalak- nak többé-kevésbé az említett két filmcsillag valamelyikére kell hasonlítania, szerintük csak akkor lehet megfelelő szerető. Ez a jelenség azonban köny- nyen megmagyarázható a pubertásos rajongás maradványával, amikor a gyermekek hírességeket tesznek meg imádatuk tárgyává. Ezek azután később is értékmérők maradnak a párválasztásnál. Nagyon sok olyan katona van — és nemcsak katona, — akik teleragasztják a szekrényajtó belső oldalát csinos filmcsillagokkal, vagy albumokba gyűjtik az újságokból kivágott szép nők képeit. A továbbiakban még elvárják ezektől a lányoktól, hogy legyenek nagyon megértők, nagyon ügyesek a szerelemben, a társaságban elbűvölök, kedvesek, legyen humorérzékük, legyenek modernek, mindenhez hozzá tudjanak szólni, szabadgondolkozásúak, ne féljenek a kispolgári előítéletektől, hogy mindenkinek lekössék a figyelmét azonnal, kacéran és kihívóan öltözködjenek stb. Ez a leány tehát a leg^wmmmmmmmmmmmmmam 38. foto Kínos csönd támad. — Mi van ezzel a lánnyai? — Hiszen nem bántotta sen- .ki. — Egész úton olyan furcsán viselkedik. — Rosszak az idegei... — Ne hülyéskedjen, háborúban kinek jók az idegei?... Az ostoba csodálkozó kér- lezz-feleleknek az őrmester vet véget: lecsapja evőeszközét, s ingerülten kezd föl s alá járkálni a szobában. Majd váratlanul megáll, sarkon fordul, s kimegy a lány után, Tasson! és felesége ijedten összerezzen, amikor döngve becsapódik utána az ajtó. Csak fiataloknak II. ANDRÉ MAUROIS — .,Bizonyára meglep, de nézzed csak. az én elképzelésem szerint a szerelem és a házasság fogalma nem fedi egymást...“ különbözőbb helyzetekben: társaságban és az intim kapcsolatban is a lehető legideálisabb partner legyen! És lássuk csak, hogy mit kívánnak jövendőbeli feleségüktől? Ez már legyen szerény, ne legyen beképzelt, de annál tárgyilagosabb, praktikus, józangondolkodású; szerényen öltözzön, ne oktassa a férjét és mindent engedjen meg neki. Legyen hűséges, tiszta, dolgos, tudjon főzni (ez utóbbit nagyon sokan elvárják jövendőbeli élettársuktól). Legyen higgadt, kiegyensúlyozott, de ne legyen ingerlékeny, ideges; legyen kitartó, baráti és mindenekelőtt a családja érdekelje, csak a családja!. Itt csak azt akartuk bemutatni, hogy mennyire másnak képzelik el a mai fiatalemberek az ideális kedvest, mint az ideális feleséget. Nagyon kevés szeretné ugyanolyannak mindkettőt. Egyesek egészen groteszk különbséget tesznek a kettő között: „Az a lány, akivel járok legyen szőke és az, akit feleségül veszek, legyen sötéthajú!“ Már az előbbiek során is említettük, hogy a férfiak igen gyakran beleszeretnek az olyan leányokba, akik valamennyire megközelítik a magukalkotta eszményképet. — A leány arcéle, hajának árnyalata, a szeme, a hangja és beszédmodora, a mosolya vagy a mozgása hasonlít a megálmodott ideálhoz. Csupán egy vagy két ilyen külsőségre van szükség, hogy az ifjú lángra lobbanjon és ilyenkor 36. foto — Mi a fene baja van magának velem? — formed az őrmester az ajtó mellett álló Juditra. — Semmi — hallani a lány suttogó válaszát. — Hát akkor? — dühöng tovább a német. Judit azonban szőtlan marad. Az őrmester megúnja a hallgatást és mérgesen fötbíeeg a szobájába. Prati kis idő múlva kimegy a lányhoz. Judit a falnak dűlve sír. A fiú alig érezhetően simogatja és nem szól egy szót sem. Nem tudja pontosan a sírás okát, annyit azonban minden magyarázat nélkül megért, hogy 1943 őszén Olaszországban sokféle okuk lehet az embereknek » sírásra,* azután könnyen házasság lehet az ilyen szerelem vége. Ami pedig az egyéb tulajdonságokat illeti, melyek annyira jellemzőek a szerető típusra, de nem állandók — mert nem lehet valaki egész életében csak elbűvölő és kedves — ezért ezeknek az ismeretségeknek nagyon gyakran kiábrándulás a vége. A férfiak azt szeretnék, hogy ezeket a leányokat i- rigyeljék tőlük, hogy a bolondulásig féltékenyek lehessenek rájuk — mert még azt is valami fenséges dolognak tartják. Tehát ez az a nőtípus, amely a férfi ellenálllfatatlanságát mindenféleképpen igazolja — már csak azzal is, hogy jár vele. A házasságban és a családi életben viszont egészen valami mást várnak á nőtől. A feleség nem lehet egy vitrinben megcsodált ékszer. Olyan legyen, aki az égvilágon minden csacsiságot megért és megbocsát. Asszony és feleség a javából, aki mindig mindent a férje kedvére tesz és teljesen feláldozza magát, idejét, de még a gondolatait is a család, a férj érdekében. Tőle már megkívánják a megbízhatóságot, az ésszerűséget és a jellemet is. Olyan feleséget igazán nem kívánnak, akire féltékenyked- niük kell!... Az olyan feleség pedig, aki nem ért a háztartáshoz, csak felesleges teher egy férfi számára. Az a célunk, hogy minél több boldog házasság legyen és a házastársak minden téren elégedettek legyenek egymással. Gondoljanak csak arra a fiatalberek, hogy minden nő, legalább is a nagyobb részük, — anya akar lenni, nemcsak szerető! Nagyon sok esetben, amikor az ideál nem egyezik a valósággal: a feleséggel; hűtlenséggel, majd válással végződik a házasság. S hogy ne gondoljon senki elfogultnak, elárulom azt is, hogy a leányok közül is sokan az említett fiatalemberekhez hasonlóan gondolkodnak. Csak fájdalmas csalódás és kiábrándulás után billen helyére az eszük. Élettársát mindenki gondosan válassza ki és vegyen tekintetbe minden körülményt. Lehetünk igényesek, de az igényeink legyenek reálisak és akkor majd kevesebb lesz a csalódás meg a rosszulsikerült házasság is; annál több a boldogság és az elégedettség. Ford.: N. László Endre 37. foto Amíg Judit és Prati az ajtó előtt beszélgetnek, az őrmester szobájába rendel! Michelit. — Tudja, miért, hívattam* — kérdi. — Nem. — Az elutazásuk ügyében. — Holnap réggé .szeretnénk továbbbenni. — Kérem, rajtam nem múlik — mondja a német, s kis szünetet tart. — Egyetlen feltétele van a dolognak. Micheli érdeklődve néz az őrmesterre. — Ne bámuljon így rám! Nem vagyok emberevő, se zsidó- gyűlölő, se fenevad! De annak a hallgatag lánynak enyémnek kell lennie! A többi a maguk dolga, Különben nem mehetnek tovább!
