Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-23 / 12. szám

Egy példás üzemi klub Egy borús téli napon a szo­kottnál nagyobb sürgés-forgás­ra lettem figyelmes. Terebesen a dolgozók és fiatalok százai igyekeztek az üzemi klub felé ünneplőbe öltözve, arcukon fe­szült várakozás tükröződött. Jubileumi évfordulót, gazdag 15 évet idéztek fel. Illő dolog ilyenkor elsősorban azokat kö­szönteni, akik ennek a nemes mozgalomnak az élén állanak. Anna Lobová, ez üzemi klub elnöknője — aki egyébként a csokoládégyár helyettes veze­tője és a Keletszlovákiai Kerü­leti Nemzeti Bizottság tagja — a fiatalok barátja, segítőtársa. Lelkesen és némi büszkeséggel számolt be árról, hogy a szín­játszó csoportok, a bábjátsző csoport és a sok más érdeklő­dési kör aktív tevékenységet fejt ki. Sok szépet, sok jót hal­lottunk már erről az üzemi klubról. A krónikából, a falon lévő fényképekből, elismerő ok­levelekből megtudtam, hogy 15 év alatt nagyot léptek előre Előadásaik művészi színvonala egyenrangú és egyenértékű a hivatásos együttesekével. A te- rebesl műkedvelő színjátszók a legigényesebb darabokkal is si­kerrel megbirkóznak. — František Madzin — fiatal színész, jóformán gyermekko­rától aktív munkát végez a klub­ban. Beszélgetésünket azzal kezdi, hogy sokat törik a fejü­ket, miként lehetne bevonni az üzemi klub munkájába a dolgo­zók zömét. — Minden emberben él vala­milyen kulturális igény - mond­ja. Csakhogy, amíg dolgozóink­nak egy része — és hozzá kell tenni, kisebbik része — igen sokrétű érdeklődést tanúsít a műkedvelés iránt, addig a má­sik fele s ez a számottevőbb, csak passzív szemlélője azoknak az erőfeszítéseknek, melyeket éppen az ő érdekükben teszünk. Dolgozóink többsége káros szórakozással tölti el szabad­idejét, annak ellenére, hogy ná­lunk mindenki szépen berende­zett, igényének és érdeklődé­sének megfelelő klubszobákban szórakozhat, művelődhet. A művelődési munka terén tehát még van bőven tennivalónk. A terebesl üzemi klub vezetősége tudatában van ennek és áldo­zatos munkát fejt ki, nemcsak saját üzemén belül, A színját­szó csoportjuk már országos hírnévre tett szert. Évenként két-három, egész estét betöltő színmüvet tanul­KM olvAssuNI/ !zü L ľis- □□ m\ nak be, ének-, zene- és tánc­csoportjuk, valamint irodalmi körük közreműködésével évente 100 előadást tartanak. Rendszeresen részt vesznek a járási, kerületi, sőt az országos színjátszó versenyeken is, a- melyeken Karvaš, Smrčok és Brezfian müveivel arattak kie­melkedő sikereket. Vendégsze­repeitek már az NDK-ban is. Most az idősebbek Moliére Kép­zelt beteg című művével járják a környező falvakat és a fiata­lokból álló színjátszó gárda Egri Viktor Szarkafészek című müvével szerepel nagy siker­rel. Felkeresik a legelmaradot­tabb zempléni falvakat is, de ott vannak mindenütt, ahol va­lami új születik. Legutóbb pél­dául Leleszen ez állami gazda­ság új üzemi klubjának avatá­sán vettek részt. Példát mutat­nak, hirdetik és tanúsítják, hogy valóban szívügyük a mű­velődés terjesztése. Oj formákon és lehetősége­ken törik a fejüket. Nagyon jó! tudják, hogy sok még a tenni­való. A jubiláris évforduló al­kalmából szeretettel köszöntjük a terebesi műkedvelőket, s kí­vánunk sok sikert áldozatos munkájában. Béres József Barcsay Jenő A ház a Köröndi sarkán a milleniumi időket köszönt­hette. Homályosan megvilá­gítót lépcsőhöz, málladozó vakolat fagadja a belépőt. A második emeleti füg­gönyfolyosó egyik szegleté­ben nyílik a csengetésre az ajtó, amelyen a magyar fes­tészet egyik legnagyobb mesterének műtermébe lé­pünk be. Itt, az ódon falak közt al­kot a modern piktúra bű­vös ecsetü varázslója, Bar­csay Jenő. Legalábbis télen. A kora tavasz ugyanis az új szép­ségek ajándékával kedves- ...—.—. ——,—■——.——.————— • Tóth Elemér: A halak mélyben úsznak Tavasszal fordítanak egy hatalmasat az ég tengelyén. Tulaj­donképpen csalás az egész. Megváltoznak a díszletek: eltűnnek a hófellegek és az ég ama oldalát pillantjuk meg, amely ma­kulátlan, tiszta kék. A tavaszra tehát a hóvirágon, jégropogá­son, napfényözönlésen és a barkapihéken kívül a kék ég jel­lemző. A kék szín. amely elzavarja a komor hangulat felhőit. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztő­ségét a közelmúltban jőnéhány bírálat érte. Többek között kifogásolták (olvasók, írók, kritikusok) a verseskötetek szí­nét. Évek óta katonazöld, unlformizáltan ható színű volt a ver­seskötetek borítólapja. A Kiadóban is tavasz van most. Tóth Elemér első kötete kék színben pompázik Ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy most már minden rendben van. Mert most már a francia, olasz vagy svéd könyvekre gondolunk. Azoknak ugyanis nemcsak kék a borítójuk, de ízlésesek, praktikusak is. A század kitalálta a műanyagokat. A műanyag nem piszkoló­dik, nem feslik és amellett olcsó, de főképp: ízléses. Bizonyára mi is eljutunk majd a müanyagborítókig. Egyelőre ez a kék szín is szerzett olyan örömet, amit megér az újság lapjain át a világba kiabálni. Ha valaki túlságosan hosszúnak és fölösle­gesnek érezné ezt a bevezetőfélét és ellenvetné, hogy a könyv- ismertetések feladata nem az ilyen apró-cseprő dolgok vizs­gálata, az téved. Azt talán nem kell újra bizonyítani, hogy mit jelent a szép külső, mit jelentenek a színhatások és más esz­tétikai eszközök. Elég, ha József Attilára gondolunk, aki ugyanezt vallotta. Tóth Elemér most jelentkezett először könyvvel. Verseit, cikkeit jónéhány esztendeje ismeri a csehszlovákiai magyar olvasó, ám valahogy úgy van az, hogy a könyvalakban megje­lenő mű biztosítja csak igazán a rangot. A könyv már össze­gezés, egy bizonyos korszak lezárása. Most megint a Kiadót csepülő régebbi kiritikákra kell visszatérnem. A fővád így hangzott: a Kiadó nem folytat rugalmas irodalompolitikát. A kevés megjelenő könyv is elveszti aktualitását, szinte mér a piacradobása pillanatában. Tóth Elemér esetében nem egészen így van ez. Azóta már nagyon sok pozitív jellegű intézkedés látott napvilágot; emelkedett a kiadásra kerülő müvek száma és fokozatosan igyekszik az „elfelejtett“ poétákat Is kötethez juttatni a szerkesztőség. Ne feledjük el Fecsóékat, Petrikéket, Simkó Tibort! A halak mélyben úsznak első kötet. Három ciklusból áll, az első a kezdet kezdetét illusztrálja, az indulás utáni időt. Azt az ívhosszat, melyet a rajttól tett meg a költő az első világra- ámulásig. A középső ciklus már tudatos útkeresés: itt vagyok, lesem, figyelem, élem veletek ezt a századot. Melyik úton menjek? — Az utolsó ciklus, a könyv harmada az a rész, amely az új, a. második kötet hangjának amolyan kóstolója. Igen, a második kötetnek, mert Tóth Elemér második kötete teljes egészében elkészült már. Úgy tudom, már jónéhány hónapja leadta a Kiadónak. Most már csak a szakemberek megérzésén, meglátásán múlik, milyen hamar követi a debütáló kötetet a második. Jónéhány — viszonyaink közt rangos — irodalom­szakértő mondta: a második kötet már az egységes, megtisz­tult, igazi Tóth Elemér lesz. Mintegy bizonyítékul és érvül az Irodalmi Szemlében nemrég megjelent Ketten című hosszabb lélekzetű költeményt hozhatnánk fel. Az lesz az új kötet egyik „legerősebb“ verse. Korai az első kötet jogán a másikra fecsérelni a szót? Alig­ha. A mi hóvirágszirom-picl irodalmunkban, (amely azonban egyazon földből nő ki, mint minden más irodalom az ég alatt), minden könyvre figyelni kell. Üj költő új könyvét pedig dupla figyelemmel kel! kísérni, annál is inkább, mert az utóbbi idő­ben a kritikusok által hangoztatott szinvonalemelkedés éppen a fiatalok színre lépésének tudható be. Hogy ez mennyire igaz? Böngéssze végig az olvasó ezt az új kötetet és döntsön. ízelí­tőül egy apró, de nagyon szép vers a kötetből: Anyóka Láttam én, láttam régen, hajlottam mint az égbolt, őspuha feketében tipegett késkeny úton, kezében erőlködve picinyke táskát cipelt, és botja ütésére sírtak a macskakövek. Galambok rátaláltak, késszámyuk sírt a szélben, galambok megismerték, vállára telepedtek, nevetve körülállták, ő meg leült közéjük, beszélt és szája szélén sugarak botladoztak. Befejezőül szóljunk Kis Sándorról is, a grafikusról, aki a címlapot és a kötéstervet készítette. Munkáját csak dicsérő szavak illethetik. Batta György ES modern ! ___________________ művészet abc-je „Milka Simonová és Miško Sokol fiatalok Moliére: Képzelt- beteg c. művének előadása közben.“ got, s míg a másik az élet drasztikumát tükrözte vissza, addig az új irányzat éppen a hétköznapok jelentéktelen ese­ményeiben keresi a poézist. J. R. Becher, az expresszionízmus vezéregyénisége pl. ezt írja: „Tanuljátok meg a hétköznapok szürke kis tetteinek nyelvét, szavait, mik elsuhannak, mint­ha álomban szóltunk volna, mik olyanok, mint álomszerű lények...“ A költő feladata te­hát az, hogy a legegyszerűbbet ragadja meg, mert ez a leglé­nyegesebb és legkifejezőbb. Az igazságot — szerinte — sut­togni kell, hogy érthetővé vál­jék. Persze, mindez gyorsasá­got is követel, ezért az ex­presszionista művész minden fölöslegesnek vélt díszítő ele­met elvet, és látomást leegy­szerűsítve és tömören vetíti ki a dolgok belső világából. A művész a tárgyas valósággal próbál azonosulni, s magát a stílust is egyenlővé teszi az é- letjelenségek tartalmával. The­odor Däubler megfogalmazásá­ban ez így hangzik: „Gyorsa­ság, szimultánéit ás, a szemlélt dolgok egymáshoztartozásának, legfeszültebb megérzései, fel­tételei a stílusnak. A stílus ma­ga — a gondolat kifejezése.“ Az expresszionizmus stílus- elmélete teljesen forradalma­sította az irodalmat. Az írók és költők addig minden korban a mondatok pontos szerkesz­tésére törekedtek, az expresz- szionisták viszont a szavakat önállósítják. Sokszor elkülö­nített és önálló értelmet nyert szavakkal beszélnek. A mon­datban pedig a legfontosabb szerep az állítmánynak jut, hi­szen a mozgás, változás, gyor­saság kifejezésére ez a legal­kalmasabb. Gyakran használ­ják a főnévi igenevet, mert ez­zel jól lehet érzékeltetni az i- dóhoz és térhez nem-kötöttsé­get. Szabó Dezső pl. a háború kezdetét, kitörését így „időtle­kedö Szentendrén találja. Késő őszig gyűlik a vázlat­könyvbe az anyag. A friss élmények gazdag zsákmá­nyával tér meg ide, művé­szete téli szálláshelyére. Otthonában falusi bútorok, kerámiák, szőttesek veszik körül a Mestert, kicsiny há­lószobájának falain az any- nyira szeretett Mednyánsz- ky szépséges képei. A műtermben szemérme­sen a falnak fordulva beke­resztezett képek sokasága. A velencei Biennáléról érkez­tek, ahol Barcsay Mester képviselte a mai magyar festészetet. — Nagy élmény volt min­denképpen számomra. Ma­gam három hetet töltöttem odakint. Alkalmam nyílt a nagy összehasonlításra. Ha­talmas anyag nemzetközi találkozója volt. Mintegy 400 művész alkotásai sereg- lettek össze. Talán szerény­telenség nélkül mondhatom, megnyugtatott az, amit lát­tam. Ügy érzem, műveim­mel bele tudok illeszkedni az európai festészetbe, an­nak korszerű irányzatába. Sikere volt, Bekerült a tizenhét kiemelt művész közé, a lapok is elismerően méltatták munkásságát. De akadt a Biennálón, ami rossz szájízt keltett a minden szépség szerelmesében. Kü­lönösen az amerikai pavi­lonban a „popart" irányzat. Már amennyiben egyáltalán annak lehet nevezni. — Egy előlröl-hátulról összelapított autóroncs például, sezt nevezik szo­bornak. Nem művészet ez, hiába vernek akkora port körülötte Még csak újnak sem mondható, hiszen ha­sonlókkal a dadaisták már a húszas években próbálkoz­tak. Nem alkotás. Hátat fordít az emberinek. Csak az művészet, amely az em­berről szóló vallomás, ame­lyet a művész a kezével, vé­rével. szívével csinál. Az e- gyet'en lehetséges művészi magatartás az új meg új szépségek ke'esése, szenve­délyes kutatása és végül is az öngyötrödésböl születő új kifejezése. A parttalanul kanyargó beszélgetés sorén szóba ke­rül a hagyomány tisztelete, az impresszionizmus, a posztimpresszionizmus, a- mely nélkül elképzelhetetlen lenne a XX. század festé­szete. S közben a Mester mun­kaköpenyt öltve sorba for­dítja a látogató felé a fal­nak fordított képeket. Cso­dálatos élmény, amint egyre gazdagabban bontakozik ki Barcsay Jenő mai festői vi­lága. A legnagyobb ihlető Szentendre. A szigorú fegye. lemmel szerkesztett mérta­ni elemeket az egymást halk mértékletességgel váltó szí­nek poétikus lírába oldják, s egy-egy erősebb folt hoz­za sajátos ragyogásba az e- gész képet. A ícis méretek ellenére is a monumentali­tás érzése lopózik a nézőbe. Ugyanúgy az alakos kom­pozíciókban is az emberi test művészi szerkezete a kiindulópont, hogy aztitán a jól megválasztott színek összhangjában megszülesse­nek a modern ikonköltészet remekei. Fegyelem, odaadó alázat jellemzi Bausay egész mun­kásságát. Mostani alkotó korszakában a fejében és a vázlatkönyvében hozza haza a tájat, s a festőállvány e- lőtt álmodja a valóságot an­nak égi másává. A látogatót lenyűgözi a látvány, nehéz tőle szaba­dulni Miközben búcsúzunk, maga is készül hazulról. De előbb rendbe tesz mindent. A kis íróasztalon összerak­ja a kéziratlapokat, a Mű­vészeti anatómia, a Drapé­ria és az ember után készülő új könyvének, a Tét és for­ma című nagy művészi számvetésnek az anyagát. Még ez esztendőben napvi­lágot lát Szíve, vére ebben is, a- kárcsak egyéb alkotásaiban. Hiszen tanítványait éppoly szenvedéllyel szereti, mint az ecset varázslatát. Sz. E. (10.) Az expresz- szionizmus Mario de Micheli a XX. szá­zadi avantgardista mozgalmak történetének tárgyalását Van Gogh emberi tragédiájának fel­vázolásával és elemzésével kez­di („Umélecké avantgardy dva- cátého stotetí"). A híres fes­tő 1886-ban, 33 éves korában került Párizsba, és még négy éve volt hátra. Állandóan és szinte megszakítás nélkül dol­gozott, a munkát narkotikum­má fokozta, s ebből a félig őrült és lázas tevékenységből született meg az expresszio­nista látás — és ábrázolásmód. Az Éjszakai kávéház c. képé­ről saját maga mondja, hogy az „kiáltó ellentét a legidege­nebb zöld és vörös között". S ez a színellentét teszi kifeje­zővé, expresszívvé mondaniva­lójának lényegét. A mindenki­től mellőzött Van Gogh pesz- szimista világlátását annyira kiélezte, hogy 1890 nyarán pisztolylövéssel vetett véget é- letének. Az expresszionizmus tehát a markáns és eltúlzott kifejező- eszközökre épít. Az expresszív szónak a magyarban leginkább kifejező felel meg. Az expresz- szionizmus az impresszioniz­mus és a naturalizmus ellen­hatásaként keletkezett. Az el­ső csak homályosan és erőtle­nül tudta érzékeltetni a valósá­níti": „Hazafiak vagyunk! Ha­zafiak vagyunk! üvöltötték, a- csarogták, hörögték az embe­rek És elkezdték lőni,döfni, vágni, fojtani, harapni, gázmér­gezni egymást felekezti, faji és világnézeti különbség nélkül." (A kötél legendája). Az expresszionisták a szín­padot is megfosztották kellé­keitől, azzal a céllal, hogy a díszes kulisszák és jelmezek a néző figyelmét elvonják a tar­talomtól, amivel megintcsak a szavak és a mondanivaló tel­jes összpontosítására neveltek. A mai színház rendezője is többé-kevésbé az expresszionis­ta hagyományokból merít, a- mikor mindenféle külső hatá­sok nélkül építi fel előadását. Az expresszionizmus a leg­hatásosabb izmusok egyike, hi­szen talán egyetlen irányzatból sem plántálódott át annyi a jelenlegi irodalomba s a töb­bi művészetbe, mint éppen eb­ből. A Rozsdatemető sűrített lényegadása és tömörsége épp­úgy expresszionista utóhatást sejtet, mint az amerikai A. Miller darabjainak néhány mozzanata és művészi kifejező eszköze (pl. a Bűnbeesés után teret és időt jelképező hármas lépcsőfokozata), vagy Dürren­matt Fizikusok c. komédiája tudósainak elnagyoltsága és i- döt negáló összeválogatása. Még hozzáférhetőbb példa: Fábry Zoltán dinamikus, tömör és kifejező stílusa, gyakori szóhalmozása és különös szó­képzései, egyszavas mondatai, szintén expresszionista hagyo­mányokra vezethetők vissza. Az alábbi részletben a csehszlová­kiai magyarság háború utáni é- letkezdését és életképességét írja le, mégpedig Földes Sán­dor egyik kötetéről írott di­csérő kritikájában. „Lám, lám. Még élünk... A szívünk, az agyunk, a lábunk, a kezünk, még mind megvan. A sikolyra facsart szívünk, a sokat látási a, hallásra és em­lékezésre őrülő agyunk, a sza­ladó. rohanó és kövesen dacoló lábunk, a tenyérré terült és ököllé zsibbadt gyilkos kezünk. Még élünk: kisemmizettek, rab­szolgák, véresre ájultak, elbam- bultak és csak gyilkos mozdu­latot álmodók, csak állati ha­rapásra éhesek, és életre, em­beréletre jogosultak és kötele­zettek: rabszolgái, lázadói, sze­gényei, kortáriai az apokalip­tikus káosznak: a háború utáni mának. Emberek külbn-külön és összességben: embertelenség embertömege. Vihar. Erő. Szép­ség és lényeg Egész Bontat­lan ősanyag: tömeg Mindenek forrása, új élet kísértő pusz­tája és termékenyítő haláltrá­gyája Látott tudott, érzett életek összessége, kínja, fáj­dalma, ökle és szíve. Ősanyag és fékezett, lehengerelt, meg­hamisított, kicifrázott (be­mocskolt), eltompult valóság: tömeg. Ma. felgyűlt máglya, égbe fúródó hegytömeg, életet, ítéletet hömpölygő árvíz. Ma: levizelt máglya, alátárnázott hegyóriás, szuronnyal, prédi­kációkkal zsilipezett földgolyó, fékezett, leszorított vérömlés, életárvíz. Mozdulatlan embrió: tömeg. Vásári messiások, sor­díjas próféták cirógatják, é- neklik, üvöltik, hogy magukat cirógathassák, énekelhessék és érezzék: a torokból kellemesen kacskaringózó igeüvöltés: Erő. Tett, Jövő. Mi... És vérüket saj­nálják,a szivüket nyugtatják, a hangjuk mindig visszajár pi­henni, élni, munka után dicse­kedni, tőkét kovácsolni: én, én..." (Fábry Zoltán: Kúria kvaterka kultúra, SzSzK, Bratislava, 1964,, 52-53 old.) Zsilka Tibor Következik: A futurizmu*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom