Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-07-20 / 29. szám
viz, viz. vt z. viz RUDI, A SOFŐRÜNK Ötödnapja nem aludtunk már akkor. Éjjel-nappal száguldoztak a teherautók Szerdahely utcáin. Az egyik teheneket szállított az állomásra, a másik malacokat, a harmadik az evakuáltakat vitte, a negyedik homokzsákokat hordott. A sofőrök meg a volán mellett. Éjjel-nappal, éjjelnappal. CSELÉNYI LÄSZLÖ: olyan katasztrófára, mint amilyen az idén zúdult ránk. Kivéve a martosiakat. Már Izsán hallottuk, hogy 1920-ban volt ezen a tájon nagy árvíz, amikor a martosiak átszakították a Nyitra-töltést. Akkor nem is tudtuk, hogy miről is van szó, csak itt Martoson hallunk róla ismét. Két része van ugyanis a falunak. A Nyitra balolda■ , fT'jpg •ÍSÜ3Í:' ;»:> Kulcsod a körülzárt falu. Heteken át csak férfiak mozogtak a víz alá nem került kevés ut cán. Reggel, ahogy lemegyek az ebédlőbe, ott ül az emberem. — Maga sofőr? — Sajnos. — Nem Komáromba megy véletlenül? — Véletlenül oda megyek. —Akkor magával tartok. Kinn. a kereszteződésnél megállítanak. — Magúk hová mennek? — Komáromba mennénk. — Minek mennek maguk Komáromba. amikor itt a sok munka!? Tessék beállni a sorba. malacokat kell szállítani! Beállunk a sorba. Rudi káromkodik. Komáromba szól az útiparancsa, mi lesz abból, ha Tehorgonyozik Dunaszerdahe- lyen. Az út mentén autó-autó hátán. Órákig tart, amíg kiderül. hogy Apácaszakállasra megyünk. Onnan visszük az állat- állományt Sárrétre. Rudi, a sofőr a volán mellett, öt napja nem aludt már. el-e!bóbiskol, fögadkozik, hogy nincs az az atyaisten, akiért még egy éjszakát alvás nélkül átvészeljen, de csak vezet tovább. Cseh fiú egyébként, noha Léváról jött. Léván volt katona, s úgy megtetszettek neki a lévai lányok, hogy ott is maradt véglegesen. Öt napja, hogy eljött hazulról, egy ingben-nadrágban,, öt napja nem aludt, enni is csak itt- ott evett valamit, No, de ma éjszaka. Éjfélre jár. hogy hazavergődünk. Szédelgünk az éhségtől s az álmosságtól. Szobát kapunk a szállodában, öt napja nem aludtunk, egyszer • már csak ki kell magát pihennie az embernek. Megmosakodunk, átöltözünk, (ha annak lehet nevezni, hogy leporoljuk a nadrágunkat, ingünket), pokoli a hőség, gyerünk még le egy sörre. A kocsmában elsodornak Rudi m'ellől, ’ intek még neki. hogy majd találkozunk. Azóta se láttam. Csak a szobaasz- szony hozza az üzenetet. El kellett mennie. Szapnál megint veszélyes a helyzet, homokzsákokra van szükség. Jó éjszakát Rudi, ez már a hatodik éjszaka. MARTOSON A legöregebb emberek sem emlékeznek a Duna mentén ha mélyebben belegondolunk, ajkunkra fagy a mosoly... PAPÍR NÉLKÜL — Te elvtársam, hová akarsz menni? — Ahol az árvíz van. — Papírjaid vannak? — Miféle papírok? — Belépési engedély, űtipa- rancs... — Azok mentik meg a bajbajutottakat? — Kérlek, ne tréfálkozz. Halálosan komoly dologokról van sző, te meg tréfálkozol. — Eszem ágában sincs, én csak ki akarok jutni az árvízsújtotta falvakba. Kijuthatok? — Nagyon sajnálom, de papírok nélkül:.. * ★ - + — Magának is papírok kellenek? — Dehogy kellenek. Hová a- kar menni? — Merre mennek? — Kulcsodra, Csicsóra. — Nos, akkor felülök, én is arra tartok. * ★ + — Mondjon égy jő történetet. — Vicceset? neki, hogy meneküljön, nem hallgatott a szóra. A gyereket elkapta egy csendőr, de úgy beleharapott, hogy el kellett engednie. Itt élnek már majd egy hete. Körülöttük, a- merre ellátni, víz van, ők meg a víz közepén. Ez hát az öreg Tóth. Vízmelléki ember. Látott ô már vizet, átélt egynéhányat élete folyamán, miért riadoz- zon. Fogja a kaszáját, kaszái tovább. Már mozog a gépünk, hogy utánunk kiált: 1 — Hát már miért mennék? Itt születtem én, itt éltem hatvan évig, itt akarok meghalni is. Hát miért mennék el? VIHAR UTÁN, HAZAFELE — Maguk honnan jönnek? — Pozsonyban voltunk. — Hát maguk? — Nagyszombatban. — S most merre tartanak? — Haza, Komáromba. i Végig a töltésen, ahogy a szem ellát, ember hátán ember. Asszonyok, öregek. Az országúton még nem lehet megközelíteni Komáromot, egyetlen út a Zsitva-töltés, Vág-töltés, jó tizenöt kilométernyi szakasz, Néhánynak, főként a fiatalabb, .iának, szerencséje is akad egy- egy katonai dzsippel, de a többség gyalogosan megy, — Ián fekszik Martos, a jobb oldalon meg egy kisebb település, Nyitrahát. Húszban is megáradt veszélyesen a Nyitra, végzetes katasztrófával fenyegette a falut, mit lehetett tenni, átvágták a gátat. A jobb oldalon persze, a nyitrahátia- kén. Régen történt', azt hinné az ember, régen elfeledték. Ám Martoson nemcsak a népművészet él elevenen az emberek emlékezetében, a történelmi e- seményeket is híven őrzik. A katonák mesélik, hogy micsoda cirkusz volt itt napokon át, az árvíz idején. Az történt ugyanis, hogy most a Nyit- rahátiak akarták átvágni a töltést, hadd kapjanak a jőből a martosiak egy kicsit. Először azt hittem, tréfálnak a katonák. Ezrek és ezrek munkálkodtak azokban a napokban a gátakon, az egész ország gondja volt a víz, maguk 9 martosiak is kivették részüket a munkából derekasan, olyannyi. * — Lehet vicces is. — Hát megyünk már mi ezzel a tragaccsal, ezzel a két- éltűvel. Füzesen jártunk éppen s nemigen ismertük az utakat errefelé. Pár nappal ezelőtt azt sem tudtam, hogy létezik ilyen nevű falu is a világon. De azért csak mentünk. Az e- lőttünk lévő kocsi, úgy látszik rossz útra tért, mert valaki csak elkezd kiabálni a mi motorunkról, hogy nem arra, hé... Én meg elfordítom a volánt, ahogy mondja az ipse, s már lenn is vagyunk a töltésről, féllábbal a levegőben... — Mi ebben a vicces? — Próbálja meg, másfél 6- rát lebegni egy vízzel teli faluban egy kétéltűn ég és föld között, minden pillanatban kitéve annak, hogy tíz centit 0débb csúszol s rádborul ez az Kétéltűkön szállította az élelmét a Katonaság » vízsújtotta falvak lakóinak. ra. hogy a faluban egyetlen ház sem ment tönkre, s ugyanakkor... — Nem vicc, sajnos, fegyveres őröket kellett állítanunk, különben képesek ránkengedni a vizet. Veszedelem múltán, mosolyogni való ez a história. De Gátépítés Komáromnál még az első napokban Fotó: Bottka egész istentelen alkotmány akkor majd megtudja. AZ ÖREG TÓTH ISTVÁN Azt mondja az őrnagy, a kétéltű parancsnoka: — Megnézzük az öreg Tóthot i's. — Ki az az öreg Tóth? — Majd meglátod, nyugi. Megyünk hát az öreg Tóthoz. Nem valami könnyű űt, egyáltalán nem. Megyer alatt letérünk az országúiról s innen kezdve csak vízben úszkálunk. Izsap, Sárkánypuszta, Pásztó-tanya. El-elakadunk a vízben, káromkodunk nagyokat. de azért csak bukdácsolunk előre. A- nagy víz közepén egy tenyérnyi zöld hely, ott kaszál valaki. Az öreg Tóth István. — Hát maga mit csinál? —Ha van szeme, látja. Kaszálok. — Hát az árvíz? Nem fél az árvíztől ? — Eddig sem bántott az. ezután sem bánt tán.„ Ez hát az öreg Tóth. Itt él egy kis házban asszonyával, két lányával, kisunokájá- val. Három napig könyörögtek megy feltartóztathatatlanul, az otthon felé. Előttünk egy pici öregasz- szony: — Hogy érezte magát a városban? — Hát ahogy az egér az egérfogóban. — Csak nem? —Gondolja el: úgy hagytam itt mindent, ahogy ránkszakadt a Duna. Az uram Ostraván, a fiam a gyárban, két lányom az iskolában, két hétig nem tudtam .felőlük semmit. Azután jött egy ember az asszonyához. Hát az meg azt mondja: Mari néne, hallja, nincsen már ott semmi. Egyenlő a falu a föld színével. Víz.alatt a maga háza is. Végig a töltésen, ahogy a szem ellát, ember ember hátán. Hazafelé mennek. Autókkal evakuálták őket, a haza- utať megteszik gyalogosan is. Csak minél előbb otthon legyenek, Van, akinek semmije sem maradt. Van, akinek jobb sorsa lehetne. De csak mennek végig a töltésen, feltartóztathatatlanul. hazafelé. Megindul az élet A nyugat-szlovákiai kerület árvízvédelmi bizottságának közlése szerint Dél-Szlovákia árvíz sújtotta területén tovább folyik a' községek, a terep, a kutak, valamint az EFSZ-ek épületeinek fertőtlenítése. Az Állami Biztosító Intézet dolgozóival karöltve felbecsülik a mezőgazdaságban, az épületekben és a lakásokban keletkezett károkat. Izsap, Medve és Nyárad községekben befejéz- ték az egységes földművesszövetkezetek épületeinek fertőtlenítését. Csilizradványban megkezdték a takarmányfélék vetését. Patas községben 10 hektárnyi területen kicsépelték a repcét és 15 hektáron learatták az árpát. A községben hozzáfogtak a vízmentesítő munkákhoz. Kulcsod községben 15 hektáron takarmánykeveréket vetettek, s további 14 hektárt vetés alá előkészítettek. Ekecsen folytatják a széna betakarítását és a cukorrépa kapálását. valamint az árpa kézi kaszálását. Apácaszakállason a dohány kapálását és a lucerna betakarítását. A komáromi járásban folytatják a klórmész szállítását. A komáromi vasútállomáson megszüntetik az árvízvédelmi intézkedéseket. Gűta községet fertőtlenítik. A dunaszerdahe- lyi járásban a többi között elszállítják a medvei gát paneléit és rendbehozzák a esi- lizradványi ideiglenes gátat. A zsitvatői szivattyúállomás mellett létesített védőgáton 19 méter széles. 2,5 méter mély rést nyitottak, amelyen át lefolyik a víz. Egy pillanat — máris indulunk o4 hÁh a& áipa Ilyenkor nyáron csodálatos illatokkal telik meg a határ. A hanvai határban most az érett árpa édes-kesernyés illata ez. Őszi árpa. Szép tömött kalászok dőlnek a rendrakó ponyvájára s a másik oldalon vastag hurkákban maradnak el a gép mögött. RUBINT István a traktoros. Fiatal ember, 32 éves s hogy 17 éves kora óta ismeri a gépeket, meglátszik az. Neki még a traktor is másképpen pöfög, nem is pöfög, inkább dorombol, s szalad a kék rendrakóval az aranysárga tengerben. Tovább, tSvább... CigareTta-szünét Mindegy. Aratunk s most ez a fontos. — Aratunk — mondja Rubint István is, š a szemében lelkesedés. — Tegnap délután kezdtük. Kicsit a zivatar megforgatta, s most csak egy olda\ról vághatjuk, de azért így is elég szépen haladunk. — És ha itt befejeztétek? — Lehet, hogy a szövetkezet itt tart, de az is lehet, hogy tovább megyühk. Az nem számít. Csak a jól elvégzett munka számít. A szövetkezet két rendrakója a repcét vágja. Rubint Istvánt a tornaijai GTÁ-tól kérték s ö jött szívesen, két okból is, Először, mert ó maga is hanvai. másodszor, mert végre arathat. Mert akárhogy is vesszük, szép, szép minden munka, de aratni, aratni mégis csak a legszebb Még az olyan embereknek is, mint Rubini István, aki már sok ezer hektárt aratott le a 15 éve gépekkel kötött szövetsége alatt. —tó— Sűrűsödnek a rendek Hát újra aratunk? Magamat is büszkeségféle kerít hatalmába, — talán annak az időnek az emléke, amikor kilencéves koromban az első markot felvettem, vagy a jóval későbbi első kaszavágásé? — pedig most csak a fényképezőgépet, kattoglatom.
