Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-05-12 / 19. szám
Vass Ottó, Sándor Károly, Veress János, Szűcs József és Kmeczkó Mihály az ipolysági, lévai, rimaszombati, királyheimeci és nyitrai irodalmi színpadok vezetőinek tapasztalatcseréje — Mit tegyen az a szavaló, aki megérkezik a komáromi állomásra? Az oldalt írta és összeállította: Cselényi László, Csikmák Imre és Gyurcső István. Czére Brigitta Bemutatjuk Székhelye Kassa. Tagi főiskolások, akik az orvosi, o gépészeti, a kohászati fakultásról, valamint az Általános Középiskola növendékeiből verbuválódtak. Vezetője: Czére Brigitta. Két éve alakult az iro- I dalmi színpad. Harminc 1 perces műsorral készültek” g akkor a járási ifjúsági al- n kotóversenyre és az első1 g helyen végeztek. Csehsi!o-| I vákiai magyar költők ver I seit adták elő. Az elért siti kér után ezt a műsort ki- I bővítették és Kassán háti romszor előadták, majd vili dékre is ellátogattak. Mín-S I den előadásukat siker ko-9 ■ ronázta. Munkájukat megnehezít ii I az a körülmény, hogy a| i vizsgaidőszakokban, vala-1 i mint a nyári szünetber 1 I nem tudnak próbákat tar-3 I tani, mert — és ebben iga-1 R zuk van —, hogy a fanu l 1 lás, az életre való felké-1 ■ szülés mindennél előbbre I I való. Amikor az idejük I 3 megengedi, gyakran össze- I járnak, felosztják egymás A között a tennivalókat, job- k ban mondva a verseket és I otthon készülnek az elölj adásra. Mos is így van g ezekben a napokban, mert d nemsokára elindulnak, hogy 8 részt vegyenek a Komára- js mi Jókai Napokon. Műsoruk címe: József Attila éle- I re. Azok pedig, akik életet I öntenek e jó hangzású cím- ä be: Czére Brigitta, Suba jj Emil, Reiter István, Szőlős u Mária, Durutya Miriam, Limbách Antónia, Rakay Géza, Szakái Gábor, Katkó Gusztáv, Tüzék János, Anna Béla és Nagy Sándor. Kíváncsian várjuk komáromi bemutatkozásukat. A bizalmunkat már kiérdemelték, éppen ezért jogos a kérésük, hogy szükségük volna úgy erkölcsi, mint í ___ vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. József Attila: A Dunánál (részlet) Ki ne szeretné jó! érezni magát Komáromban? Azt hiszem mindenki híve a szíves fogadtatásnak. Azok, akik messze vidékrö! jönnek ide, s talán először, kicsit idegenül éreznék magukat a városban, ha... De ne vágjunk a dolgok elébe. Gáspár Tibor tanár elvtárssal beszélgettem a minap, aki minden évben egyik főszervezője a szavalóversenyeknek, illetve gondoskodik arról, hogy mindenki otthonra találjon Komáromban. Beszélgetésünk tárgya: — Tudom, a Jókai Napok szervezése — vág közbe Gáspár Tibor — Hogyan is készülnek? — Mind a tanárok, mind a diákok részére ünnep az, amikor a legjobb magyar szavaló színjátszó együttesek és irodalmi színpadok tagjai találkoznak Komáromban. Már napokkal a verseny megkezdése előtt fokozódik tanulóink érdeklődése a vendégek iránt. Az osztályfőnökök előre megszervezik, mogy melyik diák kit fog magával vinni elszállásolni. A legizgalmasabb pillanat akkor következik be, amikor megérkeznek a szavalok és szinte versenyeznek a gyerekeink értük. Az iskola igazgatósága, valamint a tantestület számára is akad elég tennivaló, de szívesen végezzük ezt a munkát, mert büszkék vagyunk arra, hogy vendégeink jól érzik magukat nálunk. — Iskoláink CSISZ-tagjai már itt is fogadják őket és megadják nekik a szükséges útbaigazítást. Megemlíthetem azt is, hogy eddig a mi iskolánkban folytak le a versenyek és erre az alkalomra a termeket szépen kidíszítettük. Mivel ebben az évben az új kultúrházban lesznek a versenyek, így ennek a díszítését is magunkra vállaltuk. — Az iskolájuk szavalói is részt vesznek a versenyen? — Igen. Földes tanár elv- társnő irányításával Harsányi Gizella, Tóth Ilona és Szabados Zsuzsanna készül a szavalóversenyre. Remélem, sikeresen képviselik iskolánkat a nagy találkozón. — Amit mondott Gáspár tanár elvtárs, arról minden évben személyesen meggyőződtem. Biztos vagyok benne, hogy a kellemes fogadtatás ebben az évben sem marad el. Mit üzen azoknak, akik Komáromban készülnek? — Sok, sok szeretettel várjuk őket. A magyar szabadságharc egyik nagy regényét Földes Mihály irta át színpadra. A Csemadok losonci színjátszó együttese, szinte versenyre kelve a hivatásos művészekkel, már évekkel ezelőtt színre hozta e nagyigényü művet. Akkor, a viszonyokat tükröző, korlátolt bíráló bizottság a színjátszók központi szemléjén elmarasztalta a darabválasztást, és előnybe részesítette a kassai színjátszókat Csizmarek, „Boci, boci tarka“ című operettjének választásáért. Ennyit a tegnapról. És még azt, hogy Losoncon az elmúlt tizenöt esztendő alatt a műkedvelő színjátszó együttes olyan műsortervek szerint dolgozott, hogy az mindenképpen igényesnek mondható. A mérlegre így tehetjük sorban a lejátszott darabokat: Ludas Matyi, Liliomfi, Úrhatnám polgár, Üzenet az élőknek, Aranycsillag. János vitéz, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Bújócska, Viruló asszonyok, Csárdáskirálynő, Bástyasétány 77, A kőszívű ember fiai, Anna Frank naplója. Különleges világnap. Szeress belém ... Tizenhat színmű, 150 fellépés! A mérlegben a kultúra értékei, és ez a losonciak javára billen. A Csemadok helyi szervezete, és Dedák Sándor rendező most, a Jókai Napok színházi fesztiváljára felújításban hozza színre a nagy magyar regényíró örökértékű müvét. Ez nemcsak azt jelenti, hogy kulturális életünkben ez a fontos esemény, a Jókai Napok A világ vagyok — minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa — török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa szelid jövővel — ma! magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat* be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen Dedák Sándor fesztiválja színvonalban értékes legyen, de egyrészt azt is, hogy élni tudunk irodalmi hagyatékainkkal, tiszteljük a forradalmi múltat: másrészt pedig azt is jelenti, hogy egy kisváros színjátszó együttese ötven embert képes lelkesíteni, mozgatni egy nemes cél érdekében. Mondhatnánk úgy is, hogy ez az utóbbi a legfontosabb. Jól tudjuk, hogy éppen a városi közművelődés a legszét- tagoltabb, hogy apró érdekkörök csekély igényű tüzek mellett melegednek, hogy ezek a kis tüzecskék nem olvasztják eggyé a kultúra igényét. Erre van szükség. Ezt példázza a losonciak munkája, ha egyenlőre csak a műkedvelő színjátszás területén is. De itt példamutató igényességgel. ... A: unokák, egy boldogabb kor örökösei megmaradnak és büszkén emlékeznek majd hőseikre'. Azt mondod, nagy az ára ennek o jövőnek? Igen: nagy! Vádolsz? Amit tettem, jól tettem: ha elölről kezdeném, ugyanígy cselekednék... Én győztem! (Részlet Jókai Mór A kőszívű ember fiai című drámájából) yy eo I CNJ CV1 eo Ügy tetszik, kor adta követelés napjainkban a hatalmas tömegeket mozgató találkozások megrendezése, akár politikai manifesztációról van szó, akár sportversenyekről, akár müvészetről-népmüvelésröl. Emlékezzünk csak: itt nálunk is mennyire elszaporodtak ezek a találkozók: Gombaszög, Zse- líz, Kolozsnéma, Fülek. Kisgéres. S im, az alig két hét múlva kapuit nyitó legújabb fesztivál: a komáromi Jókai Napok. Ami azt illeti: nem egészen új a jelenség. Hiszen éveken keresztül rendeztünk már szavalóversenyeket, színjátszó- fesztiválokat (itt újdonságról legfeljebb az irodalmi színpadok fesztiválja esetében szólhatunk), ám a Jókai Napok épp abban hoznak úgy minőségi mint mennyiségi ugrást az előbbiekhez képest, hogy mindezt egyszerre bonyolítják le, amiből is nemcsak az következik, hogy mennyiségi pluszt jelent majd, hanem az is, hogy az egyes seregszemlék kiegészítik majd egymást, ellentmondanak egymásnak vagy magyarázzák egymást, mindenképpen meghatványozzák azonban azt az élményt, amit az egyes fesztiválok kulön-külön nyújtottak volna hallgatóiknak. Jókai nevével indul a fesztivál, Jókai szülővárosában Ko- v r- f móromban, Jókai halálának hatvanadik évfordulóján. Mindez hatalmas igényeket támaszt persze, úgy a szervezők-rende- zők, mint az aktív szereplők szempontjából. Hiszen a Jókai Napok abból a szempontból is kell, hogy minőségi ugrást jelentsenek elődeikhez képest, hogy ez az akció már necsak a résztvevők szívügye legyen, ne is csak a megrendező város, Komárom ügye, hanem figyelemmel kísérje, s támogassa az egész csehszlovákiai magyar közvélemény. Hiszen már csak méreteinél fogva is legnagyobb akciónk lesz ez. Több, mint tíz napon keresztül, május 22-től május 31-ig halljuk majd Komáromban legjobb szavalóinkat, legigényesebb irodalmi színpadjainkat, legtöbb sikert elért színjátszóegyütteseinket. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy Komárom ezalatt a néhány nap alatt valóban a szép szó, az igényes művészet, a társadalom-formáló irodalom színhelye lesz, hiszen feltételezzük, hogy akik a Jókai Napokra jönnek, nem akármivel jönnek, mint ahogy az előző években az nemegyszer előfordult, hanem tudatában vannak annak, hogy mit jelent számunkra a Jókai neve, s hogy ez a név, ez a szimbólum elsősorban igényt jelent mindannyiunkkal szemben. A KŐSZÍVŰ ember fiai s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink A komáromi iskola is készül Varvík Éva Ki hogyan készül a fesz- I tiválra? Hogyan készül példának okáért Vavrik Éva, a rozsnyói egészségügyi iskola negyedéves növendéke, a tavalyi szavalóverseny harmadik kategóriájának második helyezettje? — Nehéz körülmények a között készülök, hiszen a I feszt ivói majdhogynem egy- § beesik az érettségivel. \ Vagyis: alighogy vissza- |j érkezik Komáromból, amely I egyébként neki is szülővárosa, indulhat egyenesen egy újabb bizottság (ezúttal az érettségiztető bizottság) színe elé. Ez persze egyáltalán nem 1 jelenthette azt, hogy le- 1 mondjon a szavalóverseny- I rőt. — Természetesen, hogy | nem jelenthette. Ellenkező- 8 leg, úgy érzem, ha nemi mehettem volna a feszti-1 válra, ez még talán az I érettségi hangulatomat is | befolyásolta volna. Ne feledjük el, hogy Éva egyike a szavalóversenyek állandó részt vevőinek. S az J I is hozzátartozik mindehhez hogy soha egyetlen szava lóversenyről nem tért még 9 vissza díj nélkül. — Csak a főnyereményt, 1 az első díjat nem sikerült 1 még sehol meghódítanom. | Talán ezért is hát a mos- i tani izgalom, hiszen ami 1 h késik nem múlik. Éva hosz- § 3 szú éveken át volt harma- 1 dik helyezett, tavaly már 1 a második díjat vitte el | Komáromból, ezúttal hát 1 I nem lehet kisebb az igény, I mint az a bizonyos főnné- | I remény. Sikerül -e vajon 1 ” neki? I I — Természetesen nem ez | I a legfontosabb. A fönyere- | I mény az. hogy ezúttal is I i ott lehetek, hogy szavalha- | tok, s hallhatom a többié- I két. S ezt komolyan kell ven- x 1 nünk, nemcsak olyan szó- j ijj Iámként. Hiszen Éva, meggyőződésem szerint egyike legtermészetesebben előadó szavalóinknak, orvosnak készül (hadd áruljuk el viszont, hogy ezt a döntést hosszú töprengés előzte meg, hiszen az olyan sokirányú tehetségnek, mint ö is, egyáltalán nem volt j könnyű a választás a színé- R szí, a tanári meg az orvosi pálya között. I — Az volt végiilis az I eredménye minden töpren- I gésnek: a versmondás szen- g vedéig, s ezt a szenvedélyt j nem keresztezheti az orvosi pálya sem, sőt, a kettő talán nagyon is kiegészítheti egymást. Van persze izgulnivaló itt íj is. Hiszen ne feledjük, hogy ■) mindez csak terv, s hátra Í i van még az érettségi, a fel- I vételik. Dehát ha valaki, I akkor Vavrik Éva nem ijed j meg még ennyi mumustól I sem.
