Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-07 / 45. szám

A technikai csoda gyöngye Belépünk az üzembe és ámulva megtorpanunk. Elsősorban az emberek miatt lepődünk még. Sosincs idejük, állandóan sietnek — de nem össze-vissza, hanem szervezet­ten — egy bizonyos cél felé ... Persze, erre csak később jö­vünk rá. Azután egy további jelenség lep meg bennünket. Megnéztük, körüljártuk a komplex épüle­tet, és most belülről is ugyan­ezt a nagyságot szeretnénk látni. De semmi ilyesmit nem találunk. Itt egy gép — amott egy gép, nem nagy, inkább ki­csi, sót egészen apró. Szemre tehát nincsenek roppant nagy arányok. Hol rejtőzik tehát a kutatóintézet csoda-gyön­gye? Valóban, — hol? És ez a harmadik meglepetés a bratislavai hegesztő-kutató­intézetben lett látogatásunk­kor ... A kísérőnk „ például az egyik mérnök. Mindent alapo­san megmagyaráz, megmutat nekünk, összeismerkedünk az emberekkel — eleinte mégsem fogjuk fel a lényeget. Főképp akkor nem, ha nem konyítunk a hegesztőipar techminimUmá­­hoz. Csupa ismeretlen szó üti meg fülünket: hegesztett' csat­lakozás központosított felépí­tése, olvasztott salak alatti he­gesztés, forgácsos megmunká­lás, ausztenitikus anyagok, izo­­térmális bomlás, bázikus ol­vasztó, mikropontozó, ignit­­ron ... Ehhez még különféle rövidítések és számok. Mindez olyan zűrzavart okoz, hogy kénytelenek vagyunk megkérni: magyarázza el újra és kérésünkhöz azt is hozzá­fűzzük, hogy mondja el szá­munkra is érthető nyelven, né­piesen. Kísérőnk roppant ked­ves, türelmes és belátó — tel­jesíti kérésünket — és ekkor egy egészen új világ tárul fel előttünk. Egy olyan intézetben va­gyunk, ahol az egész kollektíva tudományt termel, bonyolult tudományt — pontosat, techni­kailag és logikailag tökéleteset. Olyan tudományt, amelyet már az egész „hegesztő-világ" cso­dál, és amelyet — ha jól figye­lünk — megérthetünk és a mé­lyére hatolhatunk. Akkor aztán mint a filmvásznon úgy pereg­nek le előttünk a hegesztett hengerek, könyökös tengelyek, acélszerkezetek, csővezetékek, korszerű transzformátorok, ap-_ ró, miniatűr hegesztők. Gondo­lataink elröppennek a komáro­mi hajógyárba, a piesoki gép­gyárba, a breznói hídépítő vál­lalatba, az adamovi vasművek­be, a brnói AZGK-ba, a pilzeni V. I. Lenin-művekbe és a többi sok száz üzembe, ahol a vas­­iparé a döntő szó. Mindeme sok üzem jólétéért lélegzik és lük­tet a kutatóintézet. Az intézet kollektívája léte­zésének kezdetén népgazdasá­gunknak ezreket, százezreket, majd milliókat takarított meg. És miután munkáját állandóan folytatja, sőt folytatni fogja — ez az összeg már régen túllépte a száz milliót is. A megtakarí­tott összeg nagyságát még senki sem számította, ki ponto­san, és alighanem soha ponto­san senkinek nem sikerül, lévén az olyan nagy összeg. ]\los, végre mégis csak meg­­értjük, miben rejlik a bratislavai hegesztő-kutatóin­tézet nagysága, monumentali­tása. Persze nem sikerül ezt sem lefényképeznünk, sem le­filmeznünk. Különösen azért nem, mert a kézzelfogható eredmény már elszéledt ország­szerte: falvakba, városokba, az egész köztársaságba, sőt még a határon túl is, és terjeszti a hegesztő-technikát az egész köztársaságban. Ez az intézet — természetesen a dolgozókat értve — már most, fennállásá­nak 12-ik esztendejében elérte a világszínvonalat. Egészen biz­tos, hogy a „technika eljövendő holnapjának“ emberei örülnek eredményeiknek és megérdem­lik az elismerést, bár ők maguk , nagyon szerények. Erről min- ' den lépésnél megbizonyosodha­tunk és ezért volna jobb, ha ezt az elismerést „apróra" válta­nánk. Értsük ezalatt, hogy munkájuk ne csak érdekeljen bennünket, hanem hogy mun­kájuk gyümölcsét a legcélsze­rűbben és legjobban kihasznál­juk — sokkal szélesebb keretek között, mint eddig — hogy a százmilliós megtakarítást a milliárdokra növeljük. 1 Ifjúsági építkezés j Új ismerősök Ugye, nehéz eltalálni, miről is van szó?! De a beavatott szakember elárulja nekünk, hogy az intézet laboratóriumában éppen fémek, öntvények és nemfém-anyagok gyorselemzése folyik. Ki tudja, hányadszor szorí­tom homlokomat a vonat abla­kához, ki tudja hányadszor fedezem fel újabb és újabb szépségét a tájnak. Utazzak nappal, fényes napsütésben, vagy vaksötét éjben, szemem mindig kutat, keres valamit. Hallgatom az emberek beszédét Fejlettebb állattenyésztésünkért AMIKOR SZÖVETKEZETEINK megalakultak, akadt sok leküz­désre váró nehézség. A gazdák húzódoztak a közöstől, féltek a mezsgye felszántásától. A közös gazdálkodás előnyeit nem mérlegelték, csak a hát­rányait latolgatták. Aztán túl­jutottak a kezdet nehézségein és a közös gazdálkodás előnyei kezdték feledtetni a hátrányo­kat. A szövetkezeti táblák gépi megmunkálása, kombájnos ara­tása szép hasznot hozott a szö­vetkezeti tagság számára. Nem is hall a falvakat járó ember egyéb panaszt, legfeljebb az állattenyésztés eredményeivel kapcsolatban. Ám ez is érthető, mert hiszen akármelyik szö­vetkezeti elnököt kérdezi meg valaki, hogy miben volt a leg­több nehézség az alakulás után, szinte egyöntetű a válasz: — Az állattenyésztésben! Ez volt a válasz Ögyallán, Somorján, Eperjesen, Komá­romban, de hasonló volt a hely­zet az ország minden részében. Hogy miért? Mert éppen az állattenyésztés terén hiányzott a legtöbb kellék: a szükséges szakértelem, a megfelelő istál­lók és az állatállomány. A fal­vak gazdái a múltban ugyanis nem folytattak állattenyésztést, hanem csak állattartást. Az állattartásban szerzett tapasz­talatok nem elégíthették ki az állattenyésztés követelményeit. Éppen ezen a téren kellett szó­hoz juttatni leginkább a fiatal­ságot, az ő soraikból kellett felnevelni a jövő tenyésztőit. Ez azonban nem ment máról holnapra, annál is inkább, mert az új tenyésztési gyakorlatot igen sok szövetkezetben elle­nezték a korosabbak és megne­hezítették az új módszerek bevezetését a gyakorlatba. A korszerű állattenyésztés követelményeinek a nagyhir­­telen átalakított szövetkezeti istállók sem feleltek meg. — Bizony nem, nekünk is sok bajunk volt az állatállomány elhelyezésével, — emlékezett vissza a kezdeti nehézségekre a somorjai szövetkezet elnöke. De ugyanígy nyilatkoztak Tpjfalun, Ögyallán vagy Mi­­hályfán. A szövetkezetek közös állat­állományának a - kialakítása is lépten-nyomon nehézségekbe ütközött. Hadat kellett üzenni a fertőző betegségeknek, de a sikeres küzdelmet csak a korszerű istállók biztosíthat­ták. Épültek az istállók, ám az idő haladt, szakképzett gondo­zókra, állategészségügyi sze­mélyzetre volt szükség. Az is­kolákba a rátermett fiatalokat küldözgette ki a szövetkezet, hogy a saját létszámából biz­tosítsa a szakképzett dolgozó­kat ezen a téren is. Épülnek a korszerű, teljesen gépesített istállók, a szakiskolákból szép számban kerülnek ki a képzett fiatalok, így hát bizakodással várhatjuk állattenyésztésünk fejlődését is. A szövetkezetek szakképzett dolgozói és kor­szerű istállói biztosítják majd a tejhozam emelkedését, az állati termékek nagyobb meny­­nyiségben és jobb minőségben való előállítását és ezzel az életszínvonal emelkedését is. Befejezés előtt áll a somorjai sertéshizlaló, még az idén el­készítik a szarvasmarhák kor­szerű istállóját is. — Ez itt a tejház, itt vannak a fejőgépek szerelékei, — mu­tatja K ú n István, az új zoo­­technikus. Kitelepítjük a ba­romfitelepet, gépesítjük az is­tállókat teljesen, ez lesz a leg­fontosabb feladatom ... IGEN, AZ .ÖVÉ IS, meg a szö­vetkezeteké is. Hogy az állat­­tenyésztésben is elérhessük a kitűzött eredményeket, hogy a fiatalok soraiból kikerülő szakértők ezen a téren is meg­valósíthassák a kommunizmus célkitűzéseit. -s -f és szóba elegyedek velük, meg­látogatom az újonnan épült gyártelepeket és lakónegyede­ket, felkeresem az ismerősöket és új ismeretségeket kötök, akárcsak most is. Állok a százados tölgyekkel övezett udvaron a késő délu­tánban. Minden csöndes, csak a hulló levelek zizegése és a part alatt csörgedező patak zaja hallatszik. Aztán csengő­szó hangzik s mire megfordu­lok, a kijáraton, mely fölött mindjárt a szemembe tűnik: Pohronské strojárne — tanuló­otthon, 15^-18 éves fiúk, lányok csoportja siet az udvarra. Jozef Cikura nevelő és Milan Lauko mester régi ismerősként nyújt kezet, és mint akik tit­kot rejtegetnek, a tanműhelyek felé vezetnek. — Ezek az újdonságaink, — mutatnak az állványokon elhe­lyezett, kicsinyített gépekre, és mint akik valamin törik a fe­jüket, magamra hagynak. — A többi már a te dolgod. Nagy­szünet van, beszélgess velük, — szólnak vissza még az ajtó­ból. Anna Móciková és Milan Fúzatý másodéves ipari tanu­lókkal beszélgetek. Ök is ré­szesei a két mintadarab elké­szítésének, mellyel az ifjúság országos technikai versenyén az első díjat nyerte el tanuló­otthonuk. És még mielőtt a be­szélgetés végére érnénk, Milan Fúzatý megtoldja: Szeretnénk megismételni az idei technikai versenyen elért sikerünket és még valamit: a CSISZ Szlová­kiai Kongresszusáig mindany­­nyian CSISZ-tagok leszünk. SÁRKÁNY ÁRPÁD Ezt hirdetik a darura erő­sített tábla fehér betűi. Ahogy a hatalmas vasalkot­mány forog, csúszik előre meg vissza a sínpáron, fenn a magasban köröz a tábla, hirdetve minden oldalra, hogy itt egy ifjúsági cso­port épít otthont a kultú­rának. De még milyen ott­hont! A csoport úgyneve­zett komplex brigád, 13 tag­jából csak négyen időseb­bek. A fiúk ácsok, kőműve­sek, legtöbbjük 2-3 éves szakiskolát végzett. A CSISZ SZKB felhívására jelent­keztek egyéves brigádmun­kára építeni a kohóművet. Sokan jöttek hozzájuk ha­­sanlók, s szétszórtan dol­goznak az egyes objektu­mok építésén vegyes cso­portokat alkotva az időseb­bekkel. így alkalmuk nyílik sok mindent elsajátítani a tapasztalt szakmunkásoktól. A kultúrotthont építő komplex brigádot jól össze­forrott kollektívaként emle­getik. Ők is úgy kezdték, mint a többiek, ismerkedtek egymással, küzdöttek a na­pi problémákkal, s tanács­kozásaik nem egyszer pa­rázs vitákká fejlődtek. Ma már túljutottak a kezdeti akadályokon. Balázs mester egyike azoknak, akik Šacán az első házakat kezdték építeni, elégedett a fiúk munkájával. Györgyfi Zol­tán, Brno Emil, Gál Sanyi, Chovan Juraj és a többiek teljes mértékben hasznosít­ják az iskolában tanultakat. Jó hírnevei szereznek a lo-Tóth Pál és Juraj Peterik „kalitkába“ zárják a téglát, hogy a daru felemelhesse az első emeletre. sonci és nagymihályi szak-J iskoláknak. Az említett is-.| kólákból a fiúk alapos szak-J képzettséggel, de nem ide­ális elképzeléssel jöttek az építkezésre. Tudták, hogy itt sem hull az égből ’a ban­kó, s minden koronáért be­csületesen meg kell dolgoz­ni. A tornyosuló hiányossá­gok, kezdeti nehézségek nem röppentették széjjel a csoportot, ellenkezőleg, megérlelték a fiúkban az el­határozást: csak azért is megmutatjuk! S valóban úgy lett. Jó kollektívát alkotva legyűr­tek minden akadályt, terv­szerűen épül a kultúrház, ezért mondják, hogy az if­júsági komplex brigádtól tanulhatnak a többi építé­szeti kollektívák ... Kőművesek csoportja munka közben. xss, ^ s, "öle, -Sh,' v*. •*&. "Sa. -vcw ta* Évzárás a cérnagyárban Egy eredményekben gazdag évet zártak le a Bratislavai Nemzetközi Nőnap Cérna­gyár CSISZ-tagjai. Szorgalmukról nemcsak a szervezet működésében elért eredmények, hanem a termelési eredmények is tanús­kodnak. nem kis részük volt abban, hogy üzemük mint legjobb export-üzem elnyerte a városi pártbizottság vörös vándorzászla­ját. A szocialista munkabrigád címért ver­senyző 53 kollektíva közül 32 ifjúsági bri­gád, s ezek közül négy már elnyerte a ki­tüntető címet. A fiatalok a jövőben újabb 16 kollektívát alakítanak, kapcsolnak be a címért folyó versenybe. Az egyes brigádok működését havonta értékelik. A meglévő gazdaságosságot ellenőrző őrjáratok számát pedig növelik úgy, hogy minden üzemrész­legen legalább egy őrjárat működjön. Szaktudásuk fejlesztéséről sem feledkez­nek meg. Az elmúlt évben 92 CSISZ-tag lá­togatott különféle esti iskolákat és tanfo­lyamokat. A jövőre megnyíló esti textilipari Iskolára már többen készülnek. Az üzemben tért hódított a Mindenki újító módon moz­galom A meglévő 12 körben 30 fiatal újító dolgozik. Az elmúlt évben különféle intéz­kedésekkel 540 ezer koronát takarítottak meg a termelési költségeken. Most 600 ezer korona megtakarítását tűzték ki célul. Kár, hogy a CSISZ oktatási évében nem értek el ilyen kiváló eredményeket, mint a termelésben De ezen a téren is javítani akarják munkájukat. Több üzemrészlegen a körök már megkezdték működésüket. Jó munkát fejtett ki az esztrádegyüttes, amely a védnökségi katonai alakulat segít­ségével egészséges kultúréletet teremtett az üzemben. A CSISZ-szervezet nevelőmunkájának egyik bizonyítéka, hogy az elmúlt évben soraik közül 20 CSISZ-tagot vettek fel párt­tagjelöltnek. Reméljük, hogy a jövőben is minden téren szép eredményeket érnek el. PALÄGY1 LAJOS Cérnagyári lányok. Az istebnéi Kovohuty üzem ifjúságának felhívása igen ked­vező visszhangot váltott ki Szlovákia CSISZ-szervezeti kö­rében. Már több mint 150 üze­mi CSISZ-szervezet ismertette felajánlásait, melyekkel üdvö­zölni kívánják a CSISZ szlová­kiai kongresszusát. A szerve­zetek keretén bellii a kollektív és egyéni felajánlások számát már több ezerre lehet becsül­ni, hiszen csak a közép-szlová­kiai kerületből 450 kollektív és 4000 egyéni felajánlásról érke­zett hír. Örömteli az a tény, hogy ezek a felajánlások az üzemek legfontosabb és leg­égetőbb problémáit kívánják megoldani. A bratislavai építőiparban dolgozó fiatal munkások pél­dául külön műszakok vállalásá­val nyújtanak segítséget a vá­rosban felépítendő Építőmun­kások házánál és két iskola be­fejezésénél. A mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok szakmai fejlődésük érdekében tanul­mányozzák az állattenyésztés­ről, növénytermesztésről szóló szakkönyveket és gazdasági szaktanfolyamokat készítenek elő. De nemcsak az építő munka, hanem a kultúra szakaszáról is felemelő hírek érkeznek. Szlovákiában több mint 900 if­júsági kultúrcsoport működik, színjátszó, énekes, és táncos­csoportok, ■ filmkörök, képző­­művészeti csoportok, stb. Té­nynek bizonyítják, hogy ifjúsá­gunk a kultúra terén is egyre igényesebb feladatokat akar megoldani, s egyre nagyobb gondot fordít kulturális fejlő­désére is. Mindez igen jó elő­jel az Ifjúsági Alkotóversenyek VI. évfolyama előtt, mely mint ismeretes, a népművészeti al­kotás egyedüli országos ver­senyévé válik ši A bajcsi állami gazdaság j János-majori üzemrészlegén ] ^teljes ütemben folyik a répa szedése. A gaz­daságban ez az első év, amikor a répa szedését és szállítását majdnem teljes egészében gé­pesítették. A munka szombat délután és va­sárnap sem szünetel. Külö­nösen a répaszclet vagonokból való kirakása szorul ünnepna­pokra. E munkáért külön dicséretet érdemel Német Gyula csoportja, akik készségesen kiveszik részüket minden mun­kából b. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom