Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-07-11 / 28. szám
/gyönyörű, igazi nyári időben került sor a CSEMADOK harmadik dal- és tánctalálkozójára. Annál is inkább örvendetes hírül adni ezt a találkozót, mert a Csemadok azt adta e kétnapos ünnepségen résztvett közel 20 ezer nézőnek, hallgatónak, amit méltán várt és vár tőle. Az Ifjú Szívek szombat esti átlagszereplése után gyönyörűség volt látni és hallani az Őrtüzek című műsort. Sajnálom, de meg kell mondanom, hogy ezúttal nem sikerült az Ifjú Szíveknek művésziesen szépet .és igényeset adni. Nem tudom, hol a hiba? De mindenesetre el kell gondolkodnunk a hallottak és a látottak után, hogy helyes-e az az út, amelyen félhivatásos népi együttesünk halad? Szerintem nem. Mert sokkal többre és jobbra képes. Ezt Az Óra mutatója éjjel tizenegyet mutat. Köröskörül a völgyben jókedv, vidám dal zúgása zengett bele a hűvös gömöri éjszakába. Bizalommal, kifogyhatatlan reménnyel a szívében ünneplő, örülő nép várja az őrtüzek fellobogását. S már szikrázik, pattog, lobog a tűz, rakéták sisteregnek, villognak az égen lövések, robbanások hallatszanak, a harcos múltat idézik az őrtüzek, a rakéták fényei, a tárogató síró hangja . .. Krasznahorka büszke vára, rászállott az éj homálya .. Nagymajtényt síkon, letörött a zászló, rászállt tollászkodni egy fekete holló.. Te vagy a legény Tyukodi pajtás, nem olyan mint más, mint Kucuk Balázs... Közben közben az emelvényen suhanó árnyak ielennek meg, Rákóczi hű fiai katonái, az osztrák elnyomók ellen, 'a sza-Az Ifjú Szívek tánccsoportja. Mosolygó, boldog fiatalok az emelvényen. egyébként tavaly és tavalyelőtt is igazolta. A gombaszögi fellépésük egyetlen kimagasló teljesítménye, mondhatom fénypontja József Attila: Mond mit érlel... című versnek zenés előadása volt Kár. hogy egy pár szóval nem ismertették, hogy ki volt József Attila és mit sűrített e gyönyörű szép versébe. így a vers zenés előadását csak azok élvezhették igazán, akik ismerik a költőt, korát, amelyben versét írta. De így is hálásak vagyunk nagy magyar pröletárköltőnk verséhez méltó művészi és hatásos előadásért. Ennyit az Ifjú Szívekről és hisszük, hogy a jövőben igényesebb, müvésziebb, a hazai magyar népi hagyományok gazdag kincstárából őszszeállított műsorral örvendeztet meg bennünket, de nem mellőzi a mát ábrázoló, színvonalas, népi formába öltöztetett táncok előadását sem. Ám, amit elmarasztalt az Ifjú Szívek, teljesített az őrtüzek című műsor, e találkozó második fénypontja Hogy is volt ? j irßri!* j hódságért, nemzeti függetlenségért, az emberi életért vérüket ontó rongyos kuruc vitézek, szabadságharcosok. Kopasz Csilla kuruc verseket szavalt. Zengett, szállt a dal, a szemekben könny csillogott, de a szív örült, kacagott, mert a gyászos síró múltból napfényes mosolygó jelen lett és még fényesebb holnap lesz. A z őrtüzek tanulság, figyelzi- meztető, Duna-medence minden népének. Lobogjanak az őrtüzek lelki szemeink előtt, hogy soha többé fel ne lángolzenével is hirdessük, hogy nekünk béke és szabadság kell. Hirdessék ma és hirdessék holnap is a felső-csallóköziek, a lelesziek, a pelsőciek, partizánski-ak egerszegiek, Ifjú Szívek, rimaszombatiak, rozsnyóiak és a többi népi együttesek szebbnél szebb dalaikkal népi táncaikkal. Hirdessék mindig a testvéri összefogást, a proletár nemzetköziséget mint itt a szépséges Gömörben, a szőke Sajó partján. Gombaszögön 1961. július elsején és inásodikán. TÖRÖK ELEMÉR hasson a harag, a nacionalista gyűlölet átkos lángja. Őrködjünk az őrtüzek fényénél, népeink barátságának örök virágzásáért, hogy az őrtüzek ki ne aludjanak és a barátság -rózsa Egy bájos arcú szólótáncosnő ej ne hervadjon. Dallal, tánccal. a sok közül. Lőrincz Gyula elvtárs, a Csemadok Központi Bizottságának elnöke, ünnepi megnyitó beszédét mondja Jobbra tőle dr. Szabó Rezsőt, a Csemadok főtitkárát láthatjuk. Orbán Giziké, a bratislavai tizenegyéves magyat tannyelvű iskola tanulója népdalokat énekelt. Szikrázott, lobogott Gömör hűvös éjszakájában a tábortűz. MARIA JANČOVÄ: ' Csalódás Pénteken volt a pártgyülés. Fiatal jelölteket vettek fel a pártba. Franciska vezette a gyűlést és kénytelen jolt mosolyogni, amikor látta, hogy mily zavarban vannak a fiatalok. Érezte, hogy még mindig úgy néznek rá, mintha a diákjai lennének. De egy kicsit ő is azoknak vélte. Mirko Biel Milyen komoly fiú volt már gyerekkorában'. Az apja a Szlovák Nemzeti Felkelésben esett el. Mirko folyton a háborús könyveket kereste és rengeteget besiélt a háborúról. Belelátott a leikébe: Telve volt fiatal lelke bosszúvággyal. Különösen a matematikát, fizikát és az olyan tantárgyakat kedvelte, amelyek mindenki másnak nehézséget okoztak. Hogy bánkódott miatta, amikor nem tanulhatott tovább! A többi testvérei még kicsik voltak és az anyja már úgy nézett a gyerekre, mint a családfenntartóra. Most az egyik elektrotechnikai gyárban dolgozik és tovább tanul esti iskolán. Franciska magáh >z hasonlította, amikor egyszerű életrajzát hallgatta: Én többet tudok rólad Mirko, mint te magadról. Egykor te leszel a pártszervezet erőssége — gondolta. És Mišo Holan ez az egészséges fiatalember, szürke szemeinek nagy tárulkozó nézésével. Már akkor ä vezette a Mi - csurin-köröket Az apja egyszer ezt mondta róla: Emlékezz rá, hogy ez a Mišo egyszer a szövetkezet elnöke lesz! Biztos, bogy igaza volt apjának, mert már most sokat segít az öreg elnöknek, és beleszól a dolgokba, hogy mit hogyan csináljanak. Janko Lehotský! Ha dolgozik, nem lát mást, csak azt, amit csinál. Az iskolában nem volt ugyan olyan ügyes, mint Holan Mišo, de mindig alapos, tiszta és jó munkát végzett. Emlékezett a dolgozataira, mindig rövidek, tárgyilagosak és hibátlanok voltak. Most gépeket tisztít, ken és javít a szövetkezetben, úgy kezeli őket, mintha a sajátjai lennének. Ezek a fiatal tagjelöltek is olvasták egykor a Nagyapó és a répo című mesét, mint ahogy most olvassák az első osztályosok. Amikor kimaradtak az iskolából, még sokáig kölcsönözgettek kalandos regényeket az iskola könyvtárából. De most már a Kiáltvány-t fogják olvasni. Amikor vége lett a gyűlésnek és kezet Ingott velük, mosolygott, de szemét könnyek homályositották el: maga elé képzelte apját, abból az időből, amikor még csak ő volt az egyetlen kommunista a faluban. Szombat délután, amikor Franciska hazaengedte a gyerekeket az iskolából, kitakarította a lakást, az asztalon álló vázába virágot szedett és gondosan hozzálátott a vacsora elkészítéséhez Együtt Elenkával sütötték meg a túrós kalácsot, olyat, amilyet Peter édesanyja szokott sütni. De Peter nem érkezett meg a délutáni vonattal. Amikor a kislánya meg vacsorázott, letette aludni és maga kiült a verandára Pétért várni. Alkonyodott A kék homály lassan leereszkedett a földekre. Az esti ' csendet megtörte a vonat zakatolása. Jön. Biztosan jön. Amikor megcsikordult a kiskapu zárja, hevesen dobogni kezdett a szíve Peter Staš átjött a kerten — nem is jött, de szinte támolygott. Már elibe akart futni, de megállóit a lépcsőn. Amikor férje közel ért hozzá, felemelte zavaros tekintetét. — Engem vársz? Az a liba meg. amikor visszatért az üdülésről, azt mondta, hogy talált ott helyettem másikat! Franciskának elállt a lélegzete. Nem így képzelte el férje visszatérését. Petet a konyhában egy székbe zuhant az asztal mellé. — Van vacsora? — Van — mondta csendesen, de nem terített neki az ebédlőben, ahogy gondolta, hanem a konyhaasztalra. — Mit hallgatsz? Talán nem tetszik, hogy ittam! — Nem, nem — nyugtatta meg gyorsan — egyél! — És az a béka először azt írta nekem, hogy gyereket vár Vége iiiiiiiimHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimin tőlem, de amikor visszatért, azt mondta, hogy az anyám megmondta neki, hogy te nem válsz el tőlem és hogy keressen más férfit magának, annyit, amenynyit akar. No, hát akkor elválsz tőlem, vagy nem? Ahogy akarod! Nekem már minden mindegy — így vagy úgy! Kanalával megkavarta a levest, majd megette és pislogva maga elé meredt. — Nincs étvágyam! Adjál valami savanyút! A kamrából savanyú uborkát hozott neki. — Látod, ilyennek kellett volna lenned mindig hozzám! Gizella minden nap ott maradt velem az irodában. És te? Már azt sem tudom, hogy mikor voltál az enyém !... Nekem asszony kell, éo nem a falusi szervezet elnöknöje — nevetett fel Peter kurtán. — De te? te már a járási titkárral is összeesküdtél ellenem. Egyszer csak megfeledkezett róla, hogy igazgató vagyok. Biztos, te beszéltél be neki, mi? No mit nézet úgy rám? Hiszen közvetlenül tőle jövök! — Peter Staš arca elsötétült mindattól, amit mondott. — Már az erdőgazdaság pártszervezete is beleavatkozott az ügyembe. Most csak örülsz, ugye? Franciska szemét elöntötték a könnyek. — Menjd, feküdj le, Peter, reggel majd beszélünk — mondta csendesen, de határozottan Csak a dtákjaival szokott így beszélni, amikor valami rosszat tettek. Férje felállott és a hálószobába ment. Tehát ez Peter! Hogy megváltoztatja a szerelem az embert! Most, mintha már nem is lenne a férje. Mintha valami idegen kiabálna az arcából, mintha nem az ö hangja lenné, az ő gondolatai, még a nyakkendője se, És az a másik, gyereket vár tőle. E gondolatok közben első alkalommal látta maga'elött férjét a maga mivoltjában. A térdei megroggyottak, és a szívében végtelen gyengeséget érzett. Nem ment a hálószobába. Az ebédlőben feküdt le a heveröre, közel Elenka ágyához. Kezét az arcára szorította, hogy fel ne ébressze sírásával kislányát. Soha még nem látta Pétért ilyennek, mint ma. Most már tudta, hogy közte és Peter közt vége mindennek. Reggel Peter a konyhában találta reggelikészités közben. Szemrehányóan nézett rá, de aztán elfordította tekintetét idegen arcáról. — Tehát visszajöttem, és te nem örülsz ? — Nem. Peter. Nem kellett volna visszatérned. Ott kellett volna maradnod, annál, aki gyereket vár tőled. Hátai fordított neki. — Ki hiszi el neki, hogy tőlem lesz7 Tegnap azt mondta nekem, hogy annyi férfit szerezhet, amennyit csak akar. — Azt csak sértődésből mondta Boldog lesz, ha elveszed Neked olyan asszonyra van szükséged, milyen ó. Jókedvű, könnyű, olyan, aki semmit se vesz maga körül komolyan. Te nem vagy kommunista, Peter Te mindenhol csak magadat látod, neked még az sem tetszik, hogy én kommunista vagyok. Én má<- úgysem tudnék veled élni, Peter Franciska a konyhából a verandára ment. Szemét elöntötték a könnyek, de nem akarta, hogy férje lássa. Hogy megnőttek a gabonák múlt vasárnap óta. Csak itt-ott hullámoznak a gyenge szélben. A hegyek is messzebbnek tűntek mostan. Ilyen tiszta, zavartalan reggelekre csak leánykorából emlékszik. Akkor semmi baja sem volt, akkor még csak várt valami szépet és nagyot az élettől. Erősnek kell lennie ... Peter felöltözve lépett a verandára. Szó nélkül ment le a lépcsőn. — Mama — szólalt meg Elenka a szobából. Franciska a szobába futott. — Mama, itt volt apu és elbúcsúzott tőlem nagyon hosszú időre. Olyan szomorú vagyok! Ugye te nem mész sehová? — Nem Elenkám, édes, én mindig melletted maradok. 'Erősnek kell lennie, a gyereknek nem szabad megéreznie fájdalmát. TÖRÖK ELEMÉR: HAJNALI VALLOMÁS A faluban semmi se moccan, mélyen alszik minden, kitakart arcával a mezó is szunnyad. Átölelem a bíbor hajnalt szerelmesen; a hús lombokra az arany nap már csókját dobja Felidézem a kócoshajű jobbágy ősöm, szép Bodrogköznek tarlószagú, éjszemű zsellér ivadéka, ki annyi könnyet hullattam e földre: É.etem és örök hazám e föld nekem, Míg ballagok halkan, szívembe összegyűjtöm édes illatát, és tűnődve nézem, hogy issza a föld a nap csurgó aranyát: így iszom én Is tiszta fényed véremmé, te megszépült Élet.
