Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-07-11 / 28. szám

/gyönyörű, igazi nyári időben került sor a CSEMADOK harmadik dal- és tánctalálkozójára. Annál is in­kább örvendetes hírül adni ezt a találkozót, mert a Csemadok azt adta e kétnapos ünnepségen résztvett közel 20 ezer nézőnek, hallgatónak, amit méltán várt és vár tőle. Az Ifjú Szívek szombat esti átlagszereplése után gyönyörű­ség volt látni és hallani az Őrtüzek című műsort. Sajnálom, de meg kell mondanom, hogy ezúttal nem sikerült az Ifjú Szíveknek művésziesen szépet .és igényeset adni. Nem tudom, hol a hiba? De mindenesetre el kell gondolkodnunk a hallottak és a látottak után, hogy he­lyes-e az az út, amelyen félhi­vatásos népi együttesünk ha­lad? Szerintem nem. Mert sok­kal többre és jobbra képes. Ezt Az Óra mutatója éjjel tizen­egyet mutat. Köröskörül a völgyben jókedv, vidám dal zú­gása zengett bele a hűvös gö­­möri éjszakába. Bizalommal, kifogyhatatlan reménnyel a szí­vében ünneplő, örülő nép várja az őrtüzek fellobogását. S már szikrázik, pattog, lo­bog a tűz, rakéták sisteregnek, villognak az égen lövések, rob­banások hallatszanak, a harcos múltat idézik az őrtüzek, a ra­kéták fényei, a tárogató síró hangja . .. Krasznahorka büszke vára, rászállott az éj homálya .. Nagymajtényt síkon, letörött a zászló, rászállt tollászkodni egy fekete holló.. Te vagy a le­gény Tyukodi pajtás, nem olyan mint más, mint Kucuk Balázs... Közben közben az emelvényen suhanó árnyak ielennek meg, Rákóczi hű fiai katonái, az osztrák elnyomók ellen, 'a sza-Az Ifjú Szívek tánccsoportja. Mosolygó, boldog fiatalok az emelvényen. egyébként tavaly és tavalyelőtt is igazolta. A gombaszögi fel­lépésük egyetlen kimagasló tel­jesítménye, mondhatom fény­pontja József Attila: Mond mit érlel... című versnek zenés előadása volt Kár. hogy egy pár szóval nem ismertették, hogy ki volt József Attila és mit sűrített e gyönyörű szép versébe. így a vers zenés elő­adását csak azok élvezhették igazán, akik ismerik a költőt, korát, amelyben versét írta. De így is hálásak vagyunk nagy magyar pröletárköltőnk versé­hez méltó művészi és hatásos előadásért. Ennyit az Ifjú Szí­vekről és hisszük, hogy a jövő­ben igényesebb, müvésziebb, a hazai magyar népi hagyomá­nyok gazdag kincstárából ősz­­szeállított műsorral örvendez­tet meg bennünket, de nem mellőzi a mát ábrázoló, színvo­nalas, népi formába öltöztetett táncok előadását sem. Ám, amit elmarasztalt az Ifjú Szívek, teljesített az őrtü­zek című műsor, e találkozó második fénypontja Hogy is volt ? j irßri!* j hódságért, nemzeti független­ségért, az emberi életért vérü­ket ontó rongyos kuruc vitézek, szabadságharcosok. Kopasz Csilla kuruc verseket szavalt. Zengett, szállt a dal, a szemek­ben könny csillogott, de a szív örült, kacagott, mert a gyá­szos síró múltból napfényes mosolygó jelen lett és még fé­nyesebb holnap lesz. A z őrtüzek tanulság, figyel­­zi- meztető, Duna-medence minden népének. Lobogjanak az őrtüzek lelki szemeink előtt, hogy soha többé fel ne lángol­zenével is hirdessük, hogy ne­künk béke és szabadság kell. Hirdessék ma és hirdessék hol­nap is a felső-csallóköziek, a lelesziek, a pelsőciek, parti­­zánski-ak egerszegiek, Ifjú Szívek, rimaszombatiak, rozs­­nyóiak és a többi népi együtte­sek szebbnél szebb dalaikkal népi táncaikkal. Hirdessék min­dig a testvéri összefogást, a proletár nemzetköziséget mint itt a szépséges Gömörben, a szőke Sajó partján. Gomba­szögön 1961. július elsején és inásodikán. TÖRÖK ELEMÉR hasson a harag, a nacionalista gyűlölet átkos lángja. Őrköd­jünk az őrtüzek fényénél, né­peink barátságának örök virág­zásáért, hogy az őrtüzek ki ne aludjanak és a barátság -rózsa Egy bájos arcú szólótáncosnő ej ne hervadjon. Dallal, tánccal. a sok közül. Lőrincz Gyula elvtárs, a Csemadok Központi Bizottságának elnöke, ünnepi megnyitó beszédét mondja Jobbra tőle dr. Sza­bó Rezsőt, a Csemadok főtitkárát láthatjuk. Orbán Giziké, a bratislavai tizenegyéves magyat tannyelvű is­kola tanulója népdalokat énekelt. Szikrázott, lobogott Gömör hű­vös éjszakájában a tábortűz. MARIA JANČOVÄ: ' Csalódás Pénteken volt a pártgyülés. Fiatal jelölteket vettek fel a pártba. Franciska vezette a gyűlést és kénytelen jolt mosolyogni, amikor látta, hogy mily zavar­ban vannak a fiatalok. Érezte, hogy még mindig úgy néznek rá, mintha a diákjai lennének. De egy kicsit ő is azoknak vélte. Mirko Biel Milyen komoly fiú volt már gyerekkorában'. Az apja a Szlovák Nemzeti Felke­lésben esett el. Mirko folyton a háborús könyveket kereste és rengeteget besiélt a háborúról. Belelátott a leikébe: Telve volt fiatal lelke bosszúvággyal. Kü­lönösen a matematikát, fizikát és az olyan tantárgyakat ked­velte, amelyek mindenki más­nak nehézséget okoztak. Hogy bánkódott miatta, amikor nem tanulhatott tovább! A többi testvérei még kicsik voltak és az anyja már úgy nézett a gye­rekre, mint a családfenntartó­ra. Most az egyik elektrotech­nikai gyárban dolgozik és to­vább tanul esti iskolán. Fran­ciska magáh >z hasonlította, amikor egyszerű életrajzát hall­gatta: Én többet tudok rólad Mirko, mint te magadról. Egy­kor te leszel a pártszervezet erőssége — gondolta. És Mišo Holan ez az egész­séges fiatalember, szürke sze­meinek nagy tárulkozó nézésé­vel. Már akkor ä vezette a Mi - csurin-köröket Az apja egyszer ezt mondta róla: Emlékezz rá, hogy ez a Mišo egyszer a szö­vetkezet elnöke lesz! Biztos, bogy igaza volt apjának, mert már most sokat segít az öreg elnöknek, és beleszól a dolgok­ba, hogy mit hogyan csinálja­nak. Janko Lehotský! Ha dolgozik, nem lát mást, csak azt, amit csinál. Az iskolában nem volt ugyan olyan ügyes, mint Holan Mišo, de mindig alapos, tiszta és jó munkát végzett. Emléke­zett a dolgozataira, mindig rö­videk, tárgyilagosak és hibátla­nok voltak. Most gépeket tisz­tít, ken és javít a szövetkezet­ben, úgy kezeli őket, mintha a sajátjai lennének. Ezek a fiatal tagjelöltek is olvasták egykor a Nagyapó és a répo című mesét, mint ahogy most olvassák az első osztályo­sok. Amikor kimaradtak az is­kolából, még sokáig kölcsönöz­­gettek kalandos regényeket az iskola könyvtárából. De most már a Kiáltvány-t fogják olvas­ni. Amikor vége lett a gyűlés­nek és kezet Ingott velük, mo­solygott, de szemét könnyek homályositották el: maga elé képzelte apját, abból az időből, amikor még csak ő volt az egyetlen kommunista a faluban. Szombat délután, amikor Franciska hazaengedte a gye­rekeket az iskolából, kitakarí­totta a lakást, az asztalon álló vázába virágot szedett és gon­dosan hozzálátott a vacsora elkészítéséhez Együtt Elenká­­val sütötték meg a túrós kalá­csot, olyat, amilyet Peter édes­anyja szokott sütni. De Peter nem érkezett meg a délutáni vonattal. Amikor a kislánya meg vacso­rázott, letette aludni és maga kiült a verandára Pétért várni. Alkonyodott A kék homály lassan leereszkedett a földekre. Az esti ' csendet megtörte a vonat zakatolása. Jön. Biztosan jön. Amikor megcsikordult a kis­kapu zárja, hevesen dobogni kezdett a szíve Peter Staš át­jött a kerten — nem is jött, de szinte támolygott. Már elibe akart futni, de megállóit a lépcsőn. Amikor férje közel ért hozzá, felemelte zavaros tekintetét. — Engem vársz? Az a liba meg. amikor visszatért az üdü­lésről, azt mondta, hogy talált ott helyettem másikat! Franciskának elállt a léleg­zete. Nem így képzelte el férje visszatérését. Petet a konyhában egy szék­be zuhant az asztal mellé. — Van vacsora? — Van — mondta csendesen, de nem terített neki az ebéd­lőben, ahogy gondolta, hanem a konyhaasztalra. — Mit hallgatsz? Talán nem tetszik, hogy ittam! — Nem, nem — nyugtatta meg gyorsan — egyél! — És az a béka először azt írta nekem, hogy gyereket vár Vége iiiiiiiimHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimin tőlem, de amikor visszatért, azt mondta, hogy az anyám meg­mondta neki, hogy te nem válsz el tőlem és hogy keressen más férfit magának, annyit, ameny­­nyit akar. No, hát akkor elválsz tőlem, vagy nem? Ahogy aka­rod! Nekem már minden min­degy — így vagy úgy! Kanalával megkavarta a le­vest, majd megette és pislogva maga elé meredt. — Nincs étvágyam! Adjál va­lami savanyút! A kamrából savanyú uborkát hozott neki. — Látod, ilyennek kellett volna lenned mindig hozzám! Gizella minden nap ott maradt velem az irodában. És te? Már azt sem tudom, hogy mikor voltál az enyém !... Nekem asszony kell, éo nem a falusi szervezet elnöknöje — nevetett fel Peter kurtán. — De te? te már a járási titkárral is össze­esküdtél ellenem. Egyszer csak megfeledkezett róla, hogy igaz­gató vagyok. Biztos, te beszél­tél be neki, mi? No mit nézet úgy rám? Hiszen közvetlenül tőle jövök! — Peter Staš arca elsötétült mindattól, amit mon­dott. — Már az erdőgazdaság pártszervezete is beleavatko­zott az ügyembe. Most csak örülsz, ugye? Franciska szemét elöntötték a könnyek. — Menjd, feküdj le, Peter, reggel majd beszélünk — mondta csendesen, de határo­zottan Csak a dtákjaival szo­kott így beszélni, amikor valami rosszat tettek. Férje felállott és a hálószo­bába ment. Tehát ez Peter! Hogy megváltoztatja a szere­lem az embert! Most, mintha már nem is lenne a férje. Mintha valami idegen kiabálna az arcából, mintha nem az ö hangja lenné, az ő gondolatai, még a nyakkendője se, És az a másik, gyereket vár tőle. E gondolatok közben első al­kalommal látta maga'elött fér­jét a maga mivoltjában. A tér­dei megroggyottak, és a szívé­ben végtelen gyengeséget ér­zett. Nem ment a hálószobába. Az ebédlőben feküdt le a heveröre, közel Elenka ágyához. Kezét az arcára szorította, hogy fel ne ébressze sírásával kislányát. Soha még nem látta Pétért ilyennek, mint ma. Most már tudta, hogy közte és Peter közt vége mindennek. Reggel Peter a konyhában találta reggelikészités közben. Szemrehányóan nézett rá, de aztán elfordította tekintetét idegen arcáról. — Tehát visszajöttem, és te nem örülsz ? — Nem. Peter. Nem kellett volna visszatérned. Ott kellett volna maradnod, annál, aki gye­reket vár tőled. Hátai fordított neki. — Ki hiszi el neki, hogy tő­lem lesz7 Tegnap azt mondta nekem, hogy annyi férfit sze­rezhet, amennyit csak akar. — Azt csak sértődésből mondta Boldog lesz, ha elve­szed Neked olyan asszonyra van szükséged, milyen ó. Jó­kedvű, könnyű, olyan, aki sem­mit se vesz maga körül komo­lyan. Te nem vagy kommunista, Peter Te mindenhol csak ma­gadat látod, neked még az sem tetszik, hogy én kommunista vagyok. Én má<- úgysem tudnék veled élni, Peter Franciska a konyhából a ve­randára ment. Szemét elöntöt­ték a könnyek, de nem akarta, hogy férje lássa. Hogy megnőttek a gabonák múlt vasárnap óta. Csak itt-ott hullámoznak a gyenge szélben. A hegyek is messzebbnek tűn­tek mostan. Ilyen tiszta, zavartalan reg­gelekre csak leánykorából em­lékszik. Akkor semmi baja sem volt, akkor még csak várt va­lami szépet és nagyot az élet­től. Erősnek kell lennie ... Peter felöltözve lépett a ve­randára. Szó nélkül ment le a lépcsőn. — Mama — szólalt meg Elen­ka a szobából. Franciska a szobába futott. — Mama, itt volt apu és el­búcsúzott tőlem nagyon hosszú időre. Olyan szomorú vagyok! Ugye te nem mész sehová? — Nem Elenkám, édes, én mindig melletted maradok. 'Erősnek kell lennie, a gye­reknek nem szabad megéreznie fájdalmát. TÖRÖK ELEMÉR: HAJNALI VALLOMÁS A faluban semmi se moccan, mélyen alszik minden, kitakart arcával a mezó is szunnyad. Átölelem a bíbor hajnalt szerelmesen; a hús lombokra az arany nap már csókját dobja Felidézem a kócoshajű jobbágy ősöm, szép Bodrogköznek tarlószagú, éjszemű zsellér ivadéka, ki annyi könnyet hullattam e földre: É.etem és örök hazám e föld nekem, Míg ballagok halkan, szívembe összegyűjtöm édes illatát, és tűnődve nézem, hogy issza a föld a nap csurgó aranyát: így iszom én Is tiszta fényed véremmé, te megszépült Élet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom