Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-19 / 29. szám
Csallóközi aratás Július első heteiben a csallóközi rónaság aranylóan hullámzó tengerré vált. Igaz, az idő-, járás kissé szeszélyes, mert olykor-olykor megerednek az ég csatornái is. De ha a nap újra kisüt, akkor felzúgnak,' felniorajlanak a gépek és a kenyércsata fegyverei az aratógépek, kombájnok ismét támadásra indulnak. Alsó Csallóköz egyik központjában, Nemesócsán is folyik az aratás. Hat kombájn és három aratógép küzd irányítói kezenyomán a 700 hektár termésével. Az egyik kombájnos Szabó László, örömmel állapítja meg, hogy ezen a napon is meglesz a hat hektár. A tőle A kapitalizmus gyümölcsei nem messze dolgozó Rácz Árpád kombájnos segédjével. Kovács Bélával egy lélegzetvételnyi időre megállnak, hogy a gép állapotát megvizsgálják. Kell is ez a gépnek, hisz naponta öt-hat hektárról ők is 190—220 métermázsa gabonát takarítanak be. A kis hiba kijavítása után Rácz Árpád és Kovács Béla mosollyal az arcukon ülnek fel a gépre, hogy folytassák az aratást. A gépek dübörgésébe belevegyül a 26 tagú pionírraj éneke, ők a kévéket hordják össze, s emellett nótázásra is kedvük van. Ök már nem ismerik a hajdani soványfövényű, csallóközi róna- ságot, ahol apáik még tizenegyedik-tizenkettedik részért görnyedeztek a földbirtokosok tábláin. Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára és a köztársaság elnöke aláírja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új alkotmányát. — Ázsiának, ahol az emberiség fele él, az élelmiszerek világforrásainak csak 17 százaléka áll rendelkezésére. — Az emberiség fele a világ jövedelmének 10 százalékát élvezi, míg az emberiség 1/16-a a föld gazdagságának 70 százalékához jut hozzá. — A földkerekségen élő gyermekek fele nem jár iskolába. — Az Egyesült Államokban egy emberre számítva 750, Indiában például 20 dollár értékű árut termelnek. A botrány folytatódik Ismeretes, hogy XL Pius pápa kijelentette: A XIX. század legnagyobb botránya az, hogy a munkásosztály elveszett az egyház számára. Nem veszett el — szólhat közbe joggal a komoly olvasó, — mert hiszen mint osztályt sohasem nyerte meg a maga számára. XI. Pius pápa ki jelen A római rendőrség, hivatkozással egy régi, még a fasiszta időkből származó törvényre, betiltotta a Fasisztaellenes Szövetség tagjainak manifesztációját. A rendőrség tüzoltólecs- kendők segítségével verte szét .a tömeget. Sok a sebesült és több mint 100 embert letartóztattak. tését tehát ezzel a fenntartással mint a katolikus egyház legnagyobb kudarcának történelmi dokumentumát fogadhatjuk el. Az egyház tisztában volt gyöngéivel, XI. Pius pápa az 1937-ben kiadott Dlvini Re- demptoris című enciklikában arra hívta fel a papok figyelmét, hogy kövessenek el mindent és nyerjék meg a tömegeket Krisztus és az egyház számára. Ugyanezt a gondolatot fejezte ki monsignore Chappo- nille, Angers francia város püspöke, aki a francia egyházi hierarchiában köztiszteletnek örvend. „Az egyház jól tudja, hogy mit akar — jelentette ki 11955-ben a „Katolikus értelmiségiek hetében". „Meg akarja keresztelni a munkásságot, egyesíteni akarja és azt szeretné, hogy adja fel a társadalomról alkotott marxista nézeteit". Az egyház a háború utáni Franciaországban az ún. munkáspapok útján igyekezett célját elérni. Ezek a munkáspapok munkazubbonyba bújtatott misszionárius-félék voltak, akik az üzemekben mint munkások dolgoztak és közben hittérítői tevékenységet fejtettek ki. Ez az akció kudarccal végződött és az 1953-54-es években abba is hagyták. Amikor a John Howard Griffin, negyven éves, nős amerikai író, három gyermek apja saját tapasztalatai alapján szeretett volna meggyőződni „az amerikai nép harmonikus nemzeti egységéről“ — írja a Los Angeles Mirror News. Kiegészítésképpen szolgáljon még az a megjegyzésünk, hogy amikor az Egyesült Államok kongresszusa nemrégiben felfedezte és elátkozta Kelet-Európábán a „szocializmus szülte rabszolgaságot“, nevezett tolforgatónk szerényen a következő szavakkal dicsérte a viszonyokat: „Isten saját országában“. „Az Egyesült Államok demokratikus eszközökkel tudták elérni a nép harmónikus nemzeti egységét, noha ez a nép a legkülönbözőbb vallási, faji és etnikai eredetű emberekből tevődik össze“. Griffin az USA délvidékéről származik és talán éppen ezért ötlött az eszébe a gondolat, hogy ezt a harmóniát ne a kongresszusban tanulmányozza, hanem egészen közelről. Nem-, csak figyelni kívánta a kisebbséget, hanem élni is az életét. Ezért egy ismerős orvos segítségével feketére festette a bőrét, A jelleme nem változott meg, csak a színe. De azzal az ő, részére az egész világ megváltozott. Önkéntes változása után négerek számára fenntartott szállodába költözött. Másnap reggel autóbuszra ült. A folyosón néhány fehér polgártársa álldogált, s a hozzá legközelebbi ülés szabad volt. Griffin udvarias kézmozdulattal egy mintegy 40 éves asszonynak ajánlotta fel a helyét. Ami azonban fehér ember részéről udvariasságriak számít, egy néger esetében szemtelenségnek bizonyul. A fehér nő tehát gyűlöletes szavakkal tört az íróra: „Mit bámulsz rajtam?!“ „Bocsásson meg kérem — válaszolt Griffin — nem vagyok idevalósi“. Az asszony dühe nem csillapodott. „Ezek az emberek — és a fehér nők szokásos módján mutatott a feketére — napról napra szemtelenebbek. Ismerem mái; ezt a ronda fajzatot. Ahányan csak vannak, mind tolakodó kéjencek.“. A legközelebbi megálló előtt Griffin igyekezett közel kerülni a kijárathoz, mert néhány fehér gentleman meg akarta tanítani, hogyan viselkedjen fehér hölgyekkel szemben. Anélkül, hogy fehér voltára rájöttek volna, egy cipőtisztító boltban munkát kapott, ahol azelőtt gyakran megfordult.” Az ebédjét szaktársaival együtt ő is az üzlethelyiség előtt fogyasztotta el, kinn az utcán. Egy szép nap kidobták. Panasz volt rá. Nem vette ugyanis figyelembe, hogy nemcsak a cipőpucolás a kötelessége, hanem érvényesülésre \ vágyó fehér látogatók önérzetének emelése is, amennyiben francia egyházi hierarchia az elmúlt években újból szükségesnek látta az akció felújítását — természetesen más név alatt — a reálisan gondolkodó Vatikán Feltín bíboros személyes közbenjárására ismételte a munkáspapok működésének betiltását, mégpedig egész kategorikus formában. Most a Szentszék titkárának Pizzarda bíboros leveléből idézünk, melyet Feltín francia bíboroshoz intézett: Az üzemekben végzett munka erősen befolyásolja a papokat és azok gyakran a környezet befolyása alá kerülnek. Egy amerikai élményei Amerikában azoknak négerekre nézve sértő tréfáin alázatosan kell nevetnie. Ű pedig ezt elmulasztotta. Griffin tudásszomja még mindig nem volt kielégítve. Másnap autóbuszon elindult a Mississippi felé, Hattiesburgba, Néhány kilométerrel e kisváros előtt a kocsi megállt, hogy az utasok az aránylag hosszú utazás után kissé könyíthessenek magukon. Griffin is ki akart szállni, de a kocsivezető egyszerűen az útjába állt és éles hangon kérdezte tőle: „Mit gondolsz fiam, hová mégy?“ A 40 éves, háromgyerekes családapából fiú lett, amióta a bőrének színe megváltozott, — Az író felvilágosítására azonban a sofőr vállat vont: „A jegyed szerint Hattiesburgban keli. hogy letegyelek. Nem látom rajta sehol, hogy már előbb is leszállhatnál!“ És hátatfordítva, a hüvelykujjával kocsi mélyében kuksoló, illedelmesen üldögélő fekete utasok felé bökött: „Ülj le ott, és ne mozdulj, onnan Hattiesburgig. Eszem ágában sincs azzal szórakoznom, hogy egyenként szedjelek össze benneteket, ha tovább megyünk“. Ahogy a Los Angeles Mirror News írja, Griffin azóta már újra megtalálta bőrének fehér színét, ha a lelkiismeretének régi biztos nyugodtságát nem is. Ezt a veszteséget azonban minden bizonnyal kárpótolják az „amerikai nép harmonikus egységének“ saját tapasztalatai alapján megállapított ismeretei, melyek természetesen még mindig nem egészen teljesek. Hiszen néhány annyira jellegzetes helyzettől megkímélték őt. Nem dobták tömlöcbe erőszak elkövetéséért, fára se akasztották fejjel lefelé, a mellére sem vésték figyelmeztetésül a Ku-Klux-Klan monogramját, ahogyan nemrégiben Texasban tették egy négerrel, ott, ahol jól viselkedő európaiak részére bőkezűen osztogatják a tiszteletbeli doktorátusokat. Valószínűleg azokban a nagy áruházakban sem járt, ahol a színesbőrűtől a fogpasztáért elfogadják ugyan a dollárt, de az áruház falatozójában azt kérdik tőle! „Kávét akar inni vagy ülni?“ Mert az a néger, aki annyira megfeledkezik magáról, hogy ülve akarja elfogyasztani a kávéját, azt aztán tényleg leültetik — néhány hétre, mivel nem vette figyelembe más etnikai eredetű amerikai emberek szokásait, akik jelenlétében neki állva kell elfogyasztania a kávéját. Egyelőre még semmit sem tettek az ellen, hogy fehérek és feketék ugyanazt a levegőt szívják. És feltételezhető, hogy ez a következetlenség a jövőben sem talál orvoslásra. Mert hogyan dolgozhatnának akkor a feketék fehér vállalkozók számára, akiknek szolgákra van szükségük, hogy uraknak érezhessék magukat. Meddig még? Nemcsak arról van szó, hogy a „dolgozó papok“ materialista környezetbe kerülnek, hanem könnyen megtörténhet, hogy átveszik munkatársaik nézeteit, és ugyanolyan követelményekkel lépnek fel. Igen kockázatos tehát, mert a dolgozó pap a környezet befolyása alatt aktívan részt venne az osztály- harcban is. És ez a papok számára tilos. Az osztályharc tehát könnyen magával rántja a „megbékélő közbenjárókat“ is. Az egyházi hierarchia már eddig is különböző „módszerekhez" folyamodott és bizonyára a jövőben is minden eszközt megmozgat, hogy megnyerje a munkásosztályt. De nem'kételkedünk abban, hogy a XIX. század legnagyobb botránya a mi századunkban is folytatódik. nömíN Egy Franciaországban megjelenő orvosi szaklap az Egyesült Nemzetek Szervezetének hivatalos adatai alapján a következő adatokat közölte: — Az emberiség negyedrésze táplálkozik csak normálisan, míg 60 százaléka nem lakik jól. — A világon termelt élelmiszerek háromnegyed részét az emberiség egyharmada élvezi. í / Az Uj Ifjúság nyári versenye A termés az embertől függ Nem is olyan régen bizonyították csak be a természettudósok, hogy a növények levegő, víz, nitrogén, foszforsav, kálium és mész nélkül nem fejlődhetnek. Csak akkor tudatosították az emberek, hogy a növény- termesztés következtében a talaj hektáronként tulajdonképpen mennyi tápanyagot veszít. Azokat a haladó szakembereket, altik ezt a titkot felfedték, kinevették és szerencséjük volt, hogy a „szent" inkvizíció már nem „működött“. Galvanit például „a tánc békamesterének“ nevezték. Fultonnak például az orra alá kenték, hogy az ember hamarabb feljut a Holdba, mintsem- hogy az ő gőzhajójával keresztülszelje az óceánt. Azt, amit Daguerre a fényképészet felfedezője „követett el“ azt egyenesen „istenkáromlásnak“ tartották. Azokat az embereket, akik a termőföldeken kísérletekbe bocsátkoztak, bolondoknak és istenteleneknek tartották. És így Európában csak a 19. század második felében tünedeztek el a parlagon heverő földek; a/ földeket azért hagyták kihasználatlanul, mert nem termett, ki volt merítve. Mint például Németországban 1885-ben 18 millió tonna gabonát takarítottak be, 1910-ben a német földművesek 26 millió tonnát gyűjtöttek be. 1883- ban Németországban a hektárhozam 12,6 mázsát tett ki és már 1934-ben 20,6 mázsát. Az utóbbi években az egész világon a Szovjetunió érte el a legnagyobb búzatermést. Annak ellenére, hogy a föld egyre többet termett, még mindig kételkedtek abban, hogy a termés tulajdonképpen az embertől függ. Ezért például nálunk az agráriusok Rómával szövetkeztek. A termés nagyságát állítólag az isten határozza meg! Azután kiszámították, hogy a Földön mennyi a termőföld és bebizonyították, hogy túl kevés. Kijelentették, hogy az emberek túlnyomó többsége már eleve éhségre van Ítélve. Marx, Engels és Lenin Is elismerték, hogy helyesen járnak el, amikor összeadják a világon a termőföld hektárokat. De ezt ne azért tegyék, hogy ezzel ijesztgessék az embereket. Hanem csakis azért, hogy a tudomány és technika eszközeivel győzedelmeskedjenek az éhség felett. íme, figyeljük csak meg, milyen beszédesek a következő számok: Valóban igaz, hogy a világon több a víz, mint a szárazföld. A föld 360 millió négyzetkilométernyi területét tenger borítja, a szárazföld pedig csak 150 millió négyzetkilométer területet foglal el. Vegyük csak alaposabban szemügyre a statisztikai adatokat. Doktor Tauber kiszámította, hogyha a belterületi vizeket és erdőségeket összeadjuk, akkor csak 136 millió négyzetkilométer szárazföld marad. Ebből: 20 millió négyzetkilométert tundra, azaz zuzmókkal és mohával fedett, helyenként mocsaras, vagy fagyott föld, amelyen nem terem meg a búza, cukorrépa, vagy a burgonya. 45 millió négyzetkilométer tajga, (kevés hasznot hozó terület), 25 millió négyzetkilométer sivatag. (A Szovjetunióban már megkezdték az értékesítését.) 20 millió négyzetkilométer trópus (a tartományi lakosság kizsákmányolása útján hoz csak hasznot.) 10 millió négyzetkilométer hegyvidék. (Eddig aránylag kevésbé használják ki.) 8 millió négyzetkilométer termőföld. (A földkerekség lakossága tulajdonképpen ebből él.) 8 millió négyzetkilométer különböző talaj. (A mező- gazdaság. ipar és települések szempontjából váltakozó jelentőséggel bír.) Hogyha ezeket a számokat összeadjuk, akkor a következő adatot 'kapjuk. A földkerekségen 13 milliárd 600 millió hektár talaj van. És rögtön adjuk össze! Három és fél milliárd ember él a földön és mindegyik inni és enni akar. A számítás szerint tehát minden emberre öt hektár terület jut. De ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a terület nem jelent termőföldet. És ha hozzászámítjuk, hogy milyen terület fekszik még parlagon, akkor a helyzet a következőképpen alakul: Az emberiség táplálékát csak 1500 millió hektár föld nyújtja. Számítsuk ki, menynyi élelmiszer jut egy gyomorra! Megkönyítjük feladatukat: Csehszlovákiában egy lakosra 38 ár esik. * * * Mindenki láthatja, hogy a kapitalisták elég elfogadható ember-ijesztőt dédelgetnek. A föld nem tart el! 100 millió ember feltétlenül éhségre van ítélve. És sok ember hitelt adott ennek. A szocialista tábor a világ termőföldjének 35 százalékát műveli meg. Ez a százalék évről évre emelkedik, mert a Szovjetunió, Kína és a haladó országok kiszélesítik a termőföld területeket. A sžociatista országok növelik a hektárhozamokat és a mi alkotmányunk ezt egyenesen meg is kívánja. A szocialista tudomány és technika lehetővé teszi az ember számára, hogy a sivatag 70 százalékát termékennyé tegye. * * * Az Egyesült Államokban egyre nagyobb területeket vonnak e! a termőföldből, ezzel szemben a Szovjetunióban az utolsó években harminchat millió hektár új területet müveitek meg. Ne gondoljuk azonban, hogy nálunk már nem lehet újabb szántóföld területeket nyerni. A harmadik ötéves tervben minden nehézség nélkül körülbelül 150 ezer hektár hasznavehetetlen rétet és legelőt szánthatunk fel. Azt hiszik, hogy mi nem érhetjük el az évi kétszeres aratást? És nem tudnánk szükségleteink túlnyomó részét saját termésünkből fedezni? A dolgozók érdeklődésének középpontjában a harmadik ötéves terv feladatai kerültek. Megszületett a kezdeményezés is: határidő előtt teljesítjük a feladatokat. Ezt ma már nem egyes szövetkezetek, hanem egy egész járás népe mondja. Az ifjúság, mint mindig, most is az élvonalban halad. Az egész ország megismerte a bátorkeszi fiatalok felhívását és százával érkeznek a válaszok: követjük példátokat, ml is teljes erőnket mezőgazdasági termelés fellendítésének szolgálatába állítjuk. A lerakott alagcsö- vek, a komposztk-bméterek, a kiásott árkok és csatornák, előhírnökei a holnapnak: amikor a föld még többet terem és a bőség kosarából mindenkinek még nagyobb adag jut. Az olvasó feladata megírni, melyik az a mozgalom, amely az utóbbi időben már országszerte elterjedt s amely a mezőgazdasági termelés terveinek határidő előtti teljesítésére irányul. Aki lapunkat figyelmesen olvassa, különösen a bátorkeszi fiatalok felhívásával kapcsolatban ismerkedhetett meg ezzel a mozgalommal.
