Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-28 / 30. szám

A VIT tiszteletére fiz Ipolysági járásban a járá­si vezetőség plénumát nyáron a szabad természetben tartják. Idén a CSISZ-funkcionáriusok június 20 —21-én a gyiigyi für­dőben jöttek össze. A sátortá­bor felett két napon keresztül ott lengett a kék CSISZ-zászló A plénumon kiértékelték a VII. VIX-el kapcsolatos felada­tok teljesítését, beszéltek a fesztivál jelentőségéről és meg­tárgyalták a mai ausztriai hely­zetet. A szép meleg júniusi estét tábortűz mellett töltötték és nem feledkeztek meg arról sem, hogy sportjátékokat ren­dezzenek. Az ipolysági járásban a fesz­tivál előtti időszakban figye­lemreméltó eredményeket értek el. Tavasszal 1540 hektár rétet és legelőt gondoztak és 870 köbméter komposztot készítet­tek. A besztercebányai kerület­ben a palástiak és szalatnyaiak voltak az elsők, akik a Szocia­lista Munkabrigád címért ver­senybe indultak. Bohács Pál, a CSISZ palásti falusi szerveze­tének elnöke kijelentette, hogy valóban komolyan gondolják és mindent elkövetnek, hogy el­nyerjék ezt a címet. A fiatalok az idén a zöldségtermesztésben igen jó eredményeket értek el. Azon tervüket, hogy 180 000 korona értékű zöldséget ter­melnek, június első felében mór annyira teljesítették, hogy addig zöldségből már 40 000 koronát vettek be. A jövendő Szocialista Munkabrigád tagjai meggyőzik a fiatalokat arról, hogy lépjenek be a szövetke­zetbe. Az idén 21-én már alá­írták a jelentkezési ívet és az év végéig még 20 fiatal szövet­kezeti tanot «vernek meo. W A nagy Up A palásti CSISZ-tagok má­soknak is át akarják adni ta­pasztalataikéi és ezért felkere­sik a szomszéd falvakat, ahol elbeszélgetnek a mezőgazdasá­gi munkáról. Felsőtúron, ipoly- nyéken, Ipolvfödémesen. Fison is jó eredményeket értek el. A járásban rendkívül [onlos feladat vár a fiatalokra, még­pedig az, hogy bővítsék a tag­sági alapot, mert eddig csak 41 százalékban érik el a szerve­zettséget. Ha azt akarják, hogy 50 százalékom szervezettséget érjenek el, akkor még vagy 400 fiatalt kell beszervezni a CSISZ-be. A járásban elég fia­tal .van. Az ipolynyéki vitafej- szólalók azt állították, hogy ott legalább 100 fiatalt lehetne be­szervezni. Paláston nemrég még alig volt néhány tagja az ifjú­sági szervezetnek, és ma már 170 tagot számlál. Ezeket a si­kereket azért érték el, mert megjavult a politikai nevelő- munka. A tagsági gyűléseken konkrét feladatokkal bízzák meg a tagokat és ellenőrzik a vállalások teljesítését. Sokat törődnek azzal is. hogy a fiatalok kellemesen és hasz­nosan töltsék szabad idejüket, és ezért kirándulásokat, mulat­ságokat és kultúrműsorokat rendeznek. A fiatalok szeretik szervezetüket és mihelyt be­töltik 14. életévüket, maguk jelentkeznek az ifjúsági szer­vezetbe. A funkcionáriusok kétnapos plénumán sok értékes javaslat és vita hangzott el. Ha ezeket a javaslatokat valóban megva­lósítják, akkor elmondhatjuk, hogy Gyügyön nem hiába len­gedezett a CSISZ-zászló. •cík­így ünnepelnek Bécsben megkezdődött a VII. Világifjúsági Találkozó. A fia­talok és CSISZ-tagok természe­tesen nem lehetnek mindany- nyian a nagy találkozón. Mégis sokat gondolnak a VIT-re, átélik az ott lejátszódó esemé­nyekét. Rádióból és sajtóból értesülnek, állandóan tudják, hogy mi történik Bécsben. Azért minden -fiatal ünnepli a találkozót, ha nem is vehet részt a fesztiválon. A mi fiataljaink sem ölhetett kézzel ülnek a fesztivál ideje alatt. A legkülönfélébb kultúr- rendezvényekben nyilvánul meg szolidaritásuk a világ dolgozó ifjúságával. Sok helyen ünnepi tagsági gyűlést tartanak s meg­tárgyalják a V1T jelentőségét. Szeretettel emlékeznek a távoli országokból jött VIT-résztve- vökre. Elvégre a fiatalok nagy ünnepe, a béke megnyilvánulá­sa ez. Az örömteljes napok alatt sokkal helytállóbban dol­goznak, mint máskor, s ez főként a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalokra vonatkozik. Az esős idő ellenére is jól halad a termésbetakarítás, ami kö­szönhető a VIT tiszteletére tett kötelezettségvállalásoknak is. Szlovákiai méretben 6000 tanu­ló vesz részt különböző mező- gazdasági brigádmunkákban. A tanulók így segítik az EFSZ-ek és állami gazdaságok további fejlődését, fellendülését. Az üzemekben dolgozó CSISZ-ta- gok is minden erejüket meg­feszítve azon vannak, hogy méggyorsítsák a termésbetaka­rítást. Naponta részt vesznek az aratási és cséplési munká­latokban. A VIT a rétek és legelők javítására is mozgósította a fiatalokat. Eddig 48 728 hektár­nyi rétet és legelőt javítottak meg és tettek magashozamú takarmánytermelővé a fiatalok. Hogy ez mennyi húst és tejet jelent, egyszerre nehéz kiszá­mítani, azonban ebből is látha­tó, hogy a találkozó milyen nagy hatást gyakorol a fiata­lokra. A komposzttrágya készí­tésében szintén eredmények vannak. A VIT tiszteletére vál­lalt kötelezettségek keretében 81 251 köbméter komposzttrá- gya készítéséről volt szó. A vállalásokat teljesítették, és Így az említett komoly mennyiségű komposzttrágya az őszi szántás alkalmával már a mezőgazda­ság rendelkezésére áll. A faluszépítési akció kere­tében szlovákiai méretben 2 895 069 órát dolgoztak a fia­talok. Sok falu lett szebbé a fiatalok kezemunkája nyomán. Tereket hoztak rendbe, utcákat sártalanítottak, fákat ültettek, parkosítottak. A szebb falut jobban szeretik a fiatalok, a faluszeretetből pedig a haza- szeretet fakad. Különösen, ami­kor azt látják, hogy saját mun­kájuk által szépült meg egy utca, vagy ' létesült' egy park, nagyobb értelmét látják annak, hogy falun éljenek és még töb­bet dolgozzanak annak további felemelkedése érdekében. Az Ifjúság Millióiért mozga­lomban szlovákiai méretben 39 924 698 koronát takarítottak meg. A kötelezettségvállalások azonban tovább szaporodnak, tehát még nagyobb lesz a meg­takarított összeg is. A VIT tisz­teletére vállalt kötelezettségek küíönösen emelik a „az ifjúság millióit“. Hogy az eddig meg­takarított összegekből mennyi lakóházat lehet építeni, vagy kulturális célokra fordítva mi­lyen haladást érhetünk el álta­la, mindenki előtt világos. Te­hát nem közömbös az Ifjúság Millióiért mozgalom további szélesítése. Különösen a falusi alapszervezeteknek kell még többet foglalkozni e mozgalom bővítésével. A mezőgazdaság­ban ugyanúgy lehet takarékos­kodni és nagyobb terméshoza­mokat elérni, emelni a terme­lési szintet, új technikai mód­szereket bevezetni, mint az üzemekben. Az elmondottakból láthatjuk, hogy fiataljaink ho­gyan ünnepük a VIT-et és hogyan szilárdítják a világ if­júságának szolidaritását. A csehszlovák-szovjet hatá­ron vagyunk. A határon túl kéklő hegyek, síkság, apró fűz­ligetek, piroscserepes falvak gyönyörködtetik a szemet. Szép tájkép, gyönyörű panoráma. Néhány száz méter és egy ha­talmas ország kezdődik. Tele széppel, jóval, lüktető élettel, fejlődéssel. A hatalmas terüle­tű országgal, legnagyobb bará­ti szomszédunkkal Agcsernőn keresztül érintkezünk. A naggyá nőtt határállomás igazi arany­kapu. Rajta keresztül áramlik hazánkba kohóink táplálására az érc, autónkba, traktorainkba az olaj, malmainkba a búza és kitudja még mennyi minden jó. Az aranykapu állandóan nyitva áll, teljesíti feladatát, a mun­kások éjjel nappal dolgoznak. Vonat vonat mellett, kanyargós sínek, mint fontos ütőerek szol­gálják államunkat. És még to­vább épül az aranykapu, szebb­re és nagyobbra. Pataki Zoltán az építőüzem CSISZ-szervezetének elnöke kalauzol a téglarengetegben, az új sárga épületek közt. Min­den mozog, minden lüktet kö­rülöttünk. Utakat aszfaltoznak, lakóházakat emelnek, vakolnak, betonkeverögép zúg. A komp­resszorok fülsiketítő dörgéssé fajult búgása bátorít. Minden­hol szorgalmas, ügyes kezek dolgoznak. A munkások igen komolyan veszik a gyors mun­kát és a minőséget. Szép le­gyen az aranykapu, tartósak az épületek. Illés Zoltán építő­mester jár-kel, egyik munka­helyről a másikra. Tanácsokat ad, ellenőriz. A tapasztalatla­nabb munkásoknak megmutat­ja, hogyan fogják a kalapácsot és elmagyarázza a munka könnyebb oldalát. Ügy többet kereshetnek, viszor.t jobban halad az építkezés. Lányok is dolgoznak itt, méghozzá dicsé­retes módon. Felcsák Júlia, Bufló Mária, Dakos Gizella, ma­gas építőállványokon segítik a kőműveseket. Jó segédmunká­sok ezek a lányok, nem kell várni a kőművesnek téglára, malterra. Minden percet ki­használhatnak, a munkaidő egy másodperce sem vész kárba, mert ügyesek ezek a segéd­munkások. Az idő pedig nagy pénz és igen sürget, mert fon­tos hely ez az aranykapu. A kultúrház igen tágas lesz, Érdekes kiállí­tás nyílt Dvor Královéban, a híres textilvá­rosban. Bozena Machácová- Dostálová köny- nyűipari mi­niszter jelenlé­tében nyitották meg a „200 év a textíliák fes­tésében“ kiállí­tást. A kiállí­tást sok ezren tekintik meg. Elsősorban tex­tilipari munká­sok tanulnak sokat a kiállí­tott anyagokból és csodálják a régi, valamint a legkorszerűbb mlntázógépe- ket. szép, monumentális. Félig már kész, éppen a belső vakoláson és szereléseken dolgoztak. Go­nosz László és Nyizsnyík Jó­zsef, a kassai építészeti iskola végzett növendékei is itt sze­reznek gyakorlatot. A kultúr­ház körül szorgoskodnak. A durva beton lággyá finomul a képzeletükben. Szeretik mes­terségüket és várják a követ­kező hetet, amikor tanárok je­lennek meg a helyszínen és be kell mutatni gyakorlati tudo­mányukét. , Egy cseppet sem izgulnak, bár a gyakorlati vizs­ga igen komolynak számít a szakiskolákon. Amelyik gya­korlatban nem állja meg a he­lyét, az elméletben sem lehet kitűnő. De ők szívesen előadást tartanának .nekem is az építke­zés különböző fortélyairól, kö­tésekről,. erőmechanikáről, esz­tétikáról. Sokat segítenek az építkezésen és bizony, kedves emlékekkel térnek haza erről a brigádról, ahol gyakorlati vizsgát tesznek a tanárok előtt. A CSISZ üzemi szervezeté­nek igen nagy a feladata. Meg­gyorsítani az építkezést, jó munkára nevelni a fiatalokat, kulturális tevékenységet kifej­teni. Teljesíti a feladatát hi­ánytalanul. A Szolidaritás Alap­ra az építkezési részleg CSISZ- tagjai 500 koronát adományoz­tak. Bizony, ha fontos munka van, akkor a fiatalok az elsők, akik vasárnap vágy késő estig dolgoznak. Tudják, hogy a fon­tos helyen milyen nagy szol­gálatot tesznek hazánknak, né­pünknek és a csehszlovák­szovjet barátságnak, ha dere­kasan megállják helyüket. Nem maradnak szégyenben, büszkék lehetünk rájuk. Nemsokára a Vihorlátra és a Tátrába ren­deznek kirárrdulást. Az üzemi bizottság természetesen segíti a fiatalok kultúrmunkájának kibontakozását, sportolási lehe­tőségeket, jó lakást és első­rendű üzemi konyhát biztosit. Mert bizpny a CSISZ-tagoknak is köszönhető, hogy az ingová­nyos talajon hatalmas átrakó­dé állomás épült, és új város fejlődik. b—i Szidd börtön Messze, csaknem kétezer kilo­méternyire Afrika nyugati part­jaitól, meredeken emelkedik egy sziklaszirt az Atlanti-óceán víz­tükréből: a 16 kilométer hosszú s 12 kilométer széles Szent Ilona szigete. Vulkanikus eredetű ta­lajon a forró égövi növényzet buja zöldjét kellemesen szakítja meg a bennszülöttek szegényes házikóinak ragyogó fehérsége. Éltető napsugár ömlik el a tá­jon, csönd és nyugalom honol a valamikor történelmi jelentősé­gű, de ma már elhagyatott kis telepen. Portugál hajósok fedezték fel 1502-ben a lakatlan szigetet. Az is maradt 1657-ig, de azután az angolok vették önkényesen bir­tokukba. mint sok egyebet. 1658- ban ugyanis megalapították a hírhedt Kelet-Indiai Társaságot, amelyhez a további évszázadok folyamán oly mérhetetlenül sok szenny, könny és vér tapadt. A rosszhíríí társaság, amely keres­kedelmi kapcsolatok megterem­tésének ürügyével őfelsége, az angol király katonáinak védelme alatt fosztogatta négy világrész nemzeteit, színes bőrű rabszol­gákkal népesítette be a szigetet. Mint közbeeső állomásra volt szüksége reá a társaságnak, mi­vel hajói ott töltötték fel ivó­víz-szükségletüket, kelet félé irá­nyuló portyázó útjukon. Akko­riban még egész Afrikát kellett körülhajózniuk. A nemzetközi hajójáratok sü- rüsbödésével karöltve rohamosan emelkedett Szent Ilona szigeté­nek jelentősége és forgalma. Előfordult, hogy egyszerre öt­vennél is több óceánjáró hajó horgonyzott kikötőjében, James- town-ban. Lakosainak száma a múlt század elején meghaladta a nyolcezret. De itt is, mint min­den angol gyarmaton, egy ma­roknyi angol rabszolgahajcsár dolgoztatta éhbérért, látástól vakulásig a sok kínai, néger, rnaláji és indus páriát. További fellendülését a hajdan oly hatalmas francia császárnak, Bonaparte Napóleonnak köszön­hette a kis sziget. Hatalmának összeomlása után, 1815-ben ugyanis ide száműzték Európa nemzeteinek leigázóját a győz­tes hatalmak. Akkoriban csak úgy özönlöttek a szigetre a szen­záció-éhes turisták, akiknek az őrök — kellő baksis ellenében — tisztes távolságból készségesen mutogatták a karbafont kezek­kel sétáló, búskomor számkive­tettet, akár egy ketrecbe zárt fenevadat. De 1821-ben meghalt a világ­hódító császár, megcsappant a kíváncsi látogatók száma, 1869- ben pedig megnyitották a Szue­zi csatornát, az Ázsiába igyekvő töttbeton falakat a tizenegye­dig emeletig. Szorgalmas és fáradhatatlan ez az ablakunk előtt sétáló Űr s kicsit önző is. Nem tűr meg sok dolgos embert maga körül. Az épületen beéri három em­berrel. Lent egy betonkeverővel s egy szállltőlift kezelővel. És két olyan munkással, akik kar­jára akasztják a többmázsás csomagokat. S ezzel kész a társaság! Sétál a nagy Or az ablakunk előtt. Emelgeti fel könnyedén a kész falakat s én nézem a növekedő épületet. Fent a ki­lencedik emeleten hárman rak­nak falat falra s ezek az első vonal frontkatonái. Aztán kö­vetkeznek a kőművesek, akik a frontkatonák által bevett te­rületen felülvizsgálják a tere­pet és gyorsan betömik a rése­ket. S legvégén a szerelők jönnek, megteremtik az össze­köttetést, összekapcsolják a vezetékeket, zavartalan életet biztosítanak. S ha ők is elvonultak, már többé-kevésbé kész a lakóház, a naav Or és fent az a három ember újabb ház elkészítésébe kezdhet. Kezdhet és kezdjen!... Hetvenig ki akarjuk elégíteni a lakásigénylők szükségletét! Sétáljon hát frissen, könnyen és büszkén a nagy Or az abla­kunk előtt és mindenütt: ton­nás terheket emeljen magasba s ne fáradjon egy pillanatig sem. Legszívesebben minden reg­gel megsüvegelném csikorgó talpú, erős karú nagy Urunkat! MACS JÖZSEF ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥ ☆ Bratislavában a régi város­házán e napokban kedves ünnep­ség zajlott le. Első ízben ün­nepélyes keretek között iktat- ' ták be egy új polgár nevét az anyakönyvbe. A gyermek Mi­roslav Borovicka édesanyjának a pionírok virágot nyújtottak át, a kis Miroslav pedig több nemzeti vállalattól betétköny­vet kapott ajándékba. hajók tehát elkerülték Szent Ilona szigetét, amely azóta sem ocsúdott fel csipkerózsaálmából. Ma már csak nagy ritkán köze­líti meg partjait egy-egy eltévedt hajó, nagy ritkán keresi fel egy mindentől megcsömörlött turis­ta. A lakosság száma leapadt négy ezerhét százra, abból is há­romezerötszáz a gyermek. Vi­lágviszonylatban is nem lebecsü­lendő teljesítmény! A felnőttek lentermesztéssel tengetik nyo­morúságos életüket, de a gyer­mekek javarésze, amint felcse­peredik, apjuk példáját követve kénytelen kivándorolni, idegen­ben keresni meg keserű kenye­rét. Napóleon búskomorságában gyakran a „pokol tornácának“ nevezte szigetbörtönét. Halála után az angolok gondoskodtak arról, hogy továbbra is börtön maradjon, hogy valóságos po­kollá váljon: a századforduló után, a búr felkelés vérbefojtá- sának befejeztével ezt a szige­tet szemelték ki a megmaradt búr szabadságharcosok börtöné­ül, poklául, — az angolok, az el­ső koncentrációs tábor „büszke feltalálói A két ciprusfát, amelyet állí­tólag még Napóleon ültetett el sajátkezüleg, vagy azt az or­mótlan ágyúcsövet kivéve, amely ott rozsdásodik a napperzselte tarlón, nincs is már semmi lát­ványosság Szent Ilona szigetén. De „valaki" mégis túlélte a francia császárt: Jonathan. Ami­kor Napóleon 1815-ben a sziget­re került, Jonathan már „öreg fiú“ volt. Ma csekély 250 éves és békésen sütkérezik az angol helytartó kertjében: Jonathan, az óriás-teknősbéke. K. H. Itt sétál az ablakunk előtt. c Hosszú a törzse s aránytalanul rövid a lába és hatalmas erő a karja. Nem mesebeli Or az én uram, £ | kézzel fogható, szemmel látha- t I tó vasszerkezet. Csupa jóindu- 1 ■ lattal jött e világra. Azért £ I szülte a század, hogy lépeges- 1 I sen és házakat emeljen az em- j ■ bereknek. < Sétál, lépeget ez a nagy szívű I Ür az ablakunk előtt, a Győzel- I mes Február utcában, ahol már < ' egy tizenegyemeletes épület el- j i készült öntött betonból s lám ; i nem pihen babérain ez a félka- ] . rú óriás, hanem fürgén odaáll , ■ egy másik készülő épület mellé ’ és játszva emelgeti fel az ön- ’ £a szovjetunióbeíi Rjazanszkban az ottani üzem komszomolistái Testénként összeülnek az üzemi klubban. Megtárgyalják a napi Í ^“eseményeket és terveket szőnek a Komszomol üzemi szerve­zetének munkájával kapcsolatban. Most pedig az első Kommu­nista Munkabrigádot szervezték meg az üzemben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom