Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-06 / 40. szám
I siketnémák losonci intézetében CSELÉNYI LÄSZLÖ: Mindennapi zsoltár Ancsinak, az egyetlennek, aki az ő egyszerű szívével megértett engem, nem kérdezve, honnan jövök, merre tartok, s akivel egy csodálatos nyarat töltöttünk a szőke Duna mellett. Én úgy szerettelek, hogy meghasadt a szívem érted, ne hidd, hogy rossz vagyok, tapintsd az ingemet, hogy éget s hallgass, mert itt az ősz, jön a vonat és csupa pára az ablakom, megyek, adj még egy percet utoljára s aztán rohanj te is, rohanj, mert megszakad a szívem, nagyon szerettelek s most búcsúzkodunk mégis, híven hozzád s adott szavam meg-nem-bontható sátorához, tudtuk, hogy így megy ez, megmondtam én, hát most ne átkozz. Búcsúzzunk s menj, siess, ősz van már, rozsdás kürtjét fújja a szél, a por kering s eszembe jut újra meg újra a nyár, a gyönyörű, emlékszel-e, mit mondtál akkor, elválunk majd mi is, tudom én jól, ne is fogadkozz, S most állunk szótlanul, könnyet keresek a szemedben, én úgy szerettelek, hogy senki téged soha szebben s most mégis... s nem segít rajtunk se isten, se a sóhaj, jön a vonat, eressz s a házban szól a Kacagódal. Ujjadhoz értem én csupán s a szádtól elomoltam, bánom már létemet, sírom, hogy éltem s gyáva voltam,, kedves, az életünk, akár a felhők fenn, az égen, Annám, az ég veled, eltűnsz te is az ősz ködében. Vége van, elmehetsz, kívánok néked sok-sok szépet, szerencsét, gyermeket, jó férjet, erőt, egészséget’ Ősz van, a por kering, nagy ködök ülnek a Dunára, Ancsim, az ég veled, emlékezz néha rám s a nyárra. 1959. szeptember 28. Találkozásom Böíöni Györggyel S zomorúan vettük a hírt, hogy Bölöni György, Ana- tole France és Maeterlinck nagyszerű magyar fordítója, az „Oj Magyar Művészet" szerzője s a magyar forradalmi írásnak mindenkor bátor hangú toliforgatója hetvenhét éves kárában elhunyt. Szomorúan konstatáltuk a hírt azért is, mert Bölöni Györgyöt jól ismerték és szerették Szlovákiában. Amikor megjelent Párizsban híres könyve, Az igazi Ady, a Sarló Lőrinc- kapu utcai helyiségében mohón olvastuk müvét. Milyen pompás iránytű volt ez akkor a forrongó lelkek útvesztőiben. A szlovákiai magyar főiskolások zöme ebben a könyvben ismert az igazi Ady- ra. Én is hozzájutottam, és mikor böngészni kezdtem, feltűnt benne az érsekújvári állomás képe. Vajon miért tette be Bölöni ezt a képet a könyvbe, minden kísérő szöveg nélkül? Az 1937-es párizsi világkiállításon találkoztam Bölönivel, s ott kaptam kielégítő választ kérdésemre. Igen barátságosan és igen kedélyesen elmondotta, hogy noha Ady Endrét igen gyér szálak fűzik Szlovákiához, mégis az érsekújvári állomás fényképe helyet kívánt a könyvben. Miért? Éppen Ady Endre volt az, magyarázta Bölöni, aki felhívta figyelmemet az érsekújvári állomás ama kedves szokására, hogy a berobogó gyorsvonatot mindig cigánybanda fogadta a Rákóczi indulóval. Ahányszor Ady Párizsból hazatért, útja mindig az érsekújvári állomáson vezetett keresztül és a már említett zenei fogadtatás minden esetben megismétlődött. A huzamos külföldi vándorlások után ugyancsak felvillanyozta a nagy magyar költőt az érsekújvári állomás hagyományossá vált indulója. Hát ez az egyszerű magyarázata annak, miért került az érsekújvári állomás képe könyvembe. És ha már Adyról és Szlovákiáról beszélünk — folytatta em lékezését Bölöni — felhívom figyelmét Ady tátrai tartózkodására. Ugyanis a költő életének ez a szakasza még nincs feldolgozva. 1910 júliusában és augusztusában gyógykezeltette magát Üj- Tátrafüreden. Kedvenc sétahelye a Csorba-tó körüli sétány volt. Egyik levelében meg is írta nekem, hogy a tó nagyszerűen unalmas, de szép! Társasága is nagyon kellemes. De rendesen aludni még a Tátra gyógyító csendjében sem tud. Az igazi Ady című könyvemben Ötátrafüredről is közzétettem egy képet, de ez persze mind kevés. Aztán ismeretes, hogy Ady Sároson is járt és ha jól emlékszem, Kabos Ilonkához írt onnan egy verset. Utánanéz majd ugye? Hazatérésem után a Bölönivel folytatott párizsi beszélgetést cikkben dolgoztam fel és közzé- tétettem az ostravai Magyar Napban. És még azon a nyáron Űj-Tátrafüredre utaztam éshosz- szan elbeszélgettem Ady kezelőorvosával s amennyire tudtam, kiderítettem a költő tátrai emlékeit. Ezt a cikkefnet a budapesti Magyar Hírlapban közöltettem. Ady sárosi útjának a feldolgozásával adós maradtam. Egyszer volt alkalmam beszélni Bölöni Györggyel s azóta egy pillanatra sem felejtem rendkívül sokoldalú egyéniségét. A magyar nép nagy fiát vesztette el benne. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ NEMESOCSAN A KULTURHAZ ÉPÍTÉSÉN MUNKÁLKODNAK a fiatalok. Lelkesen végzik munkájukat, mert hisz a járás egyik légszebb művelődési házának az építésébe fogtak. A brigádosok között gyakran ott találni a helyi nemzeti bízott- ság elnökét, Bronecky elvtársat, valamint Hagyó Istvánt, a népszerű tanítót. Persze a kultúrház legodaadóbb építői a CSISZ-fiatalok: Száraz Klári, Lakos Zsuzsa, Varga Lajos, Száraz Antal, Ivicze István és Csukás Károly. KÁSA MIHÁLY, Nemesócsa. NEMESÖCSÄN ÉPÜLŐBEN, VÄSÄRÜTON PEDIG MÄR KÉSZEN van a kultúrház. A fiatalok itt is rendkívül sokat segítettek felépítésében. Vasárnapról vasárnapra ott serénykedtek az épülő ház falai körül s íme munkájuk eredménye: a szép kultúrház! Vásárüton szépen kiveszik részüket a fiatalok a szövetkezet munkájából is. Az idei termésbetakarításnál például oly határtalan lelkesedéssel dolgoztak, hogy a szövetkezet vezetősége hangszerekkel ajándékozta meg szorgalmukat. GAJDOSIK ILONA, Vásárűt. A budapesti Operaház e na- I pókban ünnepli fennállásának I 75. évfordulóját. £ • A bratislavai Rádió gyer-i P mekkórusa a budapesti Rádió I gyermekkórusának meghívására f e napokban Budapesten tartóz- I kodik. Karinthy Frigyes: Álmatlan éj ludni... aludni... aludni... Persze, ha így mondom magamnak folyton, akkor nem csoda, ha nem tudok elaludni ... Ez olyan, mintha valaki állna az ágyam mellett, és egyre hangosabban sürgetne, a végén a fülembe bömbölve kényszerítene, hogy aludjak ... Ostobaság. Mert mi az alvás ? Az öntudat eloltása, minden belső és külső gondolati kényszer megszűnése. Bölcsészetiszempontból minden imperativus, akarat hiánya — lélektanilag a felső tudat és az alsó tudat összeköttetésének megszakadása, a képzettársítások cenzúrájának, ellenőrzésének felfüggesztése — élettani nézetből a központi idegrendszert tápláló véredények anaemiája. Mindenképpen pont az ellenkezője annak, amit én itt csinálok. Ahhoz, hogy elaludjam, mindenre szabad gondolni, csak arra' nem, hogy el akarok aludni — az akarat ébresztésre való és nem altatásra. Ügy van ez, mint az arany csinálással — nem szabad közben a vizipapra gondolni. Szóval, éppen az ellenkezőjére kell gondolni, nem igaz? Szóval arra, hogy nem akarok aludni, á, eszemágában sincs, akkor talán elalszom. Ez egy kicsit nehéz, de azért meg lehet próbálni. Szóval, van itt egy ember az ágyban, aki nem akar elaludni. Sőt, nagyon is ébren akar maradni, gondolkodni akar, sürgős elintéznivalói vannak. Hogy akkor minek fekszik az ágyban? Ostobaság. Ez a kérdés így helytelen, az ágyban való fekvést nagyon is önkényesen kötötték össze az alvás fogalmával. Maga a fekvés is nagyon relatív dolog, ha vesszük. Igaza van Einsteinnak. Attól függ, honnan nézem a dolgot. Azt hiszem, Einstein írt olyan elképzelt lényekről, akik egy síkban élnek, hogy azoknak milyen furcsa lenne elgondolni a mi három dimenziós életünket. Nahát akkor. Oldalról nézve az egész dolgot, a fekvést egész bátran lehet állásnak tekinteni — szóval, ha akarom, azt is mondhatom, hogy én most nem fekszem, hanem vízszintesen átlók egy helyben. De minek állok én egy helyben? Persze, ez a bökkenője a dolognak, erre Einstein nem gondolt. Hallatlan, nekem kell ilyesmire rájönni! Még jó, hogy nem aludtam el, ezt meg kell Írni Einsteinnek, Azt hiszem, a szekrény az oka minden bajnak. Ha például a szekrény nem ott állna, az ablak és az ajtó között... de hiszen nem is áll ottan! Mi ez? Na, ez nagyon furcsa, én most azt hittem, hogy itt van a szekrény, pedig a túlsó oldalon van. Micsoda szórakozottság! persze, a baloldalomon fekszem és nem a jobbon, mint ahogy hittem. Vagy talán éppen nem vagyok magamnál? Dehogy nem, hiszen az a baj, hogy nem alszom, pedig kellene, mert korán kell felkelnem holnap. Várjunk csak, átfordulok a jobboldalra, így nem tudom magam tájékozni! Na, hol is hagytuk abba... Most nem tudom, hol hagytuk abba, pedig valami döntő dologra gondoltam, rettenetes volna ha elfelejteném, addig nem is tudok elaludni... pedig hogy örültem, hogy végre eszembe jutott! muszáj felidézni... nagyon fontos dolog volt, elhatározóén fontos volt, arra pontosan emlékszem ... olyasvalami, amitől az egész jövöm függ ... döntő jjiegfontolás ... a boldogságom függ tőle ... valamire rájöttem, amit hiába kerestem eddig egész életemben, a megoldásra jöttem rá, ami végre meghozza a kívánt fordulatot... rettenetes! és elfelejtettem!... muszáj, hogy eszembe jusson ... jaj ... mindjárt megfulladok, ha nem jut eszembe... a jövő... a megoldás... a fordulat ... ahá, igen, a fordulat! valami ilyen volt benne ... hogy fordulni... megvan!!... megfordulni az ágyban, a szekrény miatt! Ez volt az egész, a nagy döntő elhatározás! Na, ezért nem volt érdemes erőlködni. Tehát: forduljunk meg. De merre? jobbra? balra? Az a szekrénytől függ. Az ám, csakhogy a szekrény az előbb még itt volt, most meg a másik oldalon van. Persze, csak ha akarom. Ni, milyen furcsa ez. Most behunyom a szemem, és önkényesen elhatározom, hogy a szekrény, mint naprendszerem központja, a coordináta-rendszer origója, mondjuk, erre van. Ebben az esetben az ablak arra van, én pedig ... tyü, a kirelejszomát, hisz akkor én fordítva fekszem az ágyban!!... lábtól van a fejem! ... vagy az egész ágy fordult meg ? Hihihi... ez nagyon furcsa, az ágyam meg van fordítva ... az ajtó felé áll... most ebbe beleképzelem magam ... nini, már nem is tudom másképpen elképzelni, csak így ... ejnye, de kellemetlen ... vissza kell fordítani gyorsan . :. persze, csak képzeletben ... de nem megy ám!!.. Kár, hogy leeresztettem a rolót, ez az átkozott sötétség ... jaj, nem bírom ki... fordítva áll az ágy ... erőlködjünk kicsit... nem megy!... hé ... segítség !... megörültem gyilkosok a szekrény ... segítség ... a szekrény ... hol a szekrény ?!... tegyük fel, hogy itt... és az ablak ... igen ... ahá ... fordul már... lassan, libegve kezd az ágy visszafordulni eredeti helyzetébe... na, csakhogy ez kemény dolog volt, egészen beleizzadtam... Most talán el tudok aludni.., ha közben nem jut eszembe valami más. NÉHÁNY SZŐ TÖRTÉNELEM sajátítanak el belőle? Az elő- is sajátítható. Probléma? H; készítőben száz-százhuszat, igen. Ha feladom a leckét, M ielőtt az intézet kapuján nyolc éven keresztül pedig öt- gyerekek legtöbbször bemago belépnénk, mondanunk hatszázat. És ez nagyra be- ják, aztán ha a közepéből kél kell egyet és mást az ok- csülhető eredmény, ha azt vesz- dezem őket, mindjárt megakat tatás történetéről. Kezdjünk szűk figyelembe, hogy az egy- nak. Ezen még nem lehet s< talán azzal, hogy például az szerű emberek sem beszélik gíteni. anyanyelvűket több szóval... ókorban még a művelt rómaiak és a művelt görögök sem hittek a siketnémák képezhetőségében. Azt tartották róluk, hogy írásra olvasásra képtelenek. Csak később, jóval később, a XVIII. század végén és a XX. század elején foglalkoztak tü A FELSŐBB OSZTÁLYOKBAN DÉLUTÁN TANULÓSZOBÁBAN z egyedülálló magyar s ketnéma intézetnek Le «oncon egy híjján hatva tanulója van. És most csaknei NÉZZÜNK BE AZ ELŐKÉSZÍTŐBE A kétemeletes épület földszintjén elég világos teremben folyik a tanítás. Öt kis gyerek képezi az osztályt, öten figyelik Tanóczky Pál mozdulatait. Micsoda szerep jut itt a szemnek! Az mozdítja meg a fantáziát, az vési emlékezetbe a száj állását egy- egy szókép elhangzásakor, az rögzíti meg a felidézés falán a cikornyás betűket. Azt mondottuk: öt kis gyerek képezi az osztályt. Nem teljes így a megfogalmazás. Hozzájuk kell még számítanunk a nagy fekete táblákat, a tükröt és a rekeszes fiókokat, amelyekben ott fekszenek a betűk, a szóképek elemei. És még a falon is látni valamit. Két önálló kép függ a léceken. Vajon mire szolgálnak ezek? Segédeszközök a szókép tartalmi felismeréséhez. Képek, rajzok, festmények sejtetik meg a gyerekekkel a szó értelmét. Vegyük csak az egyik ké pet. Kis gyerkőc ül az édesanymindig táncol. i muzsikát, de Nen talál MÁCS JÖZSEF könnyű egy-egy szó kimondására, tartalmi és fonetikai felismerésére rávezetni a siketnémát. Tanóczky igazgatóhelyettes szerint néha egy hetet is igénybe vesz a szájról leolvasás bevésése. Nézem, figyelem, hallgatom az előkészítő osztály tanulóit. Szeptember elsején jöttek az intézetbe s már két szót — pá, apa — ismernek, kimondanak. De a magyar nyelvnek sokezer szókincse van, vajon mennyit ja karján és búcsút int távozó édesapjának. Mit int, mit mond a bucsúzás pillanatában? Ezt már az ötéves Ferkó Lacika is meg tudja mondani, hiszen több mint két hete került az intézetbe Királyhelmecről. A kis szöszke gyerek magasba is lendíti karját és mondja: pá! No, nem sikerült még egészen a szó kimondása, de ott áll a katedrán a tanító és ismételteti, gyakoroltatja a „pá" szócska kimondását. Még a tükör elé is lekukorog a gyerekkel, hogy a száj állásáról ellenőrizhesse a pontos kiejtést. Persze, nem Füzetből tanulnak a szomszé dós teremben is. Nyolcadikosok ülnek itt a padokban. Az asztalon lencse és egyéb fizika órán használatos segédeszköz. Kiri- csi Lajos, a közel negyvenéves tapasztalattal rendelkező pedagógus vezeti az órát. A lencse tulaidonságait soroltatja fel a gyerekekkel. Majd váratlanul bedob egy általános, de a nyolcadikban már nagyon aktuális kérdést: mi szeretnél lenni? Nagy fiúkat, nagy lányokat foglalkoztat a pályaválasztás gondolata. Egy magas, derék, szőke fiú, Szójózsef Zoli feleli: — Én szabó szeretnék lenni! — Hová mész majd tanulni? — kérdi megint Kiricsi Lajos. — Bratislavába — válaszolja tisztán a gyerek. És szépen felelnek a többiek is. A hat nyolcadikos tanuló két tisztes mesterségen osztozkodik: a szabóságon és asztalosságon. A siketnémák hajlama e két foglalkozási ág iránt mutatkozik legerősebben. Magyar nyelv, számtan, fizika, kézimunka, rajz és testnevelés a tantárgy. Mind szükséges a pályaválasztáshoz. Itt jegyezzük meg. hogy a gyerekek Tanóczky Pálné vezetésével már most szorgalmasan készülnek a siketnémák tornabemutatójára. No de ne kanyarogjunk a gondolat csapásain, mert jelenleg fizikaóra van, illetve már az sincs, a tanítási idő lejért, használjuk ki az ebédszünetet és beszélgessünk kicsikét Kiricsi Lajossal. Mi a helyzet az oktatás jelenlegi állapota körül ? Mosoly csillog a szemében, egy előbúvó gondolat felderíti az arcát. Probléma? Dr. Bárczi szerint a teljes magyar szóengedi, hallja egyenesen a vérébe csapódik i ritmus, olyan ügyesen, ütemesen járja. Már díjat is nyer valamilyen járási versenyen .. Egy híjján hatvan gyerek ü a tanulószobában és az intéze hangskálája hatszáz szóig terjed. És a szép magyar szaval közén ott állnak a tanítók, i nevelők, akik a siketnéma gyerekeket egyik fogalomtól i másikig viszik — a teljes némaságtól az értelmes, összefüggő beszélgetésig. Ugye tiszteljük tanítóinkat, akik ép gyermekeinket Írásra, olvasásra és helyes magyar beszédre tanítják? Hogyne tisztelnénk hát azokat, akik siketnémákat szólaltatnak meg az iskola padjaiban! zetesebben a siketnémák oktatásával. Ekkor került sor az első intézetek megalakítására és a módszeres tanítás bevezetésére szerte Európában. Ekkor vetették el azt az érvényben lévő felfogást is, hogy a siketnémákat csak írásra, olvasásra és jelbeszédre lehet eredménynyel tanítani. Élő beszédet követeltek a gyerekektől, hogy az életben feltalálják magukat és ne legyenek egy pillanatig sem tanácstalanok. De hogyan lehet szóra bírni a siketnémákat, mikor halló- és beszélőszervük tökéletlen? A negyedikben tizenegy-ti- zenkétéves gyerekek vannak. Beszélgetnek. Azt mondják, ha az alap jó, nyugodtan rakhatják a téglát téglára. A beszédgyakorlat óra pedig vitathatatlanul bizonyítja, hogy a gyerekek az előkészítőben jó alapot kaptak. Tanóczky Pálné vezeti a beszélgetést. Mit csinálnak nyáron az emberek? Hét szempár olvassa le a kérdést a tanítónő szájáról, de csak egy felel rá, egy nagyon barna, nyúlánk fiú: az emberek nyáron aratnak. Érthetően, értelmesen és magabiztosan mondja el a többszavas mondatot. Szinte hihetetlen is, hogy nem hallja, amit mond, mégis értelmesen mondja. . Hosszan elbeszélgetnek azután a nyárról, a munkáról és fennhangon olvasnak a füzetből. Sajnos, tankönyvük nincs. Jó lenne, ha a bratislavai tankönyvkiadó magyar szerkesztősége tudná, hogy a tankönyveket sok ügy- gyei-bajjal szerzik be Magyar- országról! valamennyien a nagy hossz asztalok körül ülnek s hange san tanulnak. Mondják a lecké készülnek a következő napr Más iskolákban ezek a délutál órák a legcsendesebbek, itt vi szont valósággal lármásak, siketnémák nem tudnak csen desen tanulni és nem is fonto nekik a szemmel olvasás, ő akármilyen zajt csaphatna! nem zavarják egymást. De ner is tanulnak valamennyien, egye sek sakkoznak, mások levele írnak szüleiknek, a lányok pe dig varrnak. Persze, a legtöb ben azért csak tanulnak, vág valamilyen foglalkozást űzne! kivéve Vécsey Zsuzsit, az inté zet nagy táncreménységét. < nem találja a helyét, hol ki megys hol bejön: beléoltottal egy álmot: a népi táncjátéko és a balettet s ettől nem tu< nyugodni. Ha teheti, ha az ideji ncs megismertetése nyolcvan ztendőt igényelne a siketné- náknál. Éppen ezért a magyar anterv csak hatszáz szót jelöl ii és ez kilenc-tíz év alatt el
