Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-05 / 32. szám
táborban. A különböző nyelvű gyermekek ajkáról egy érzéssel szól az ének: „Egy a jelszónk a béke..." A magyarok egy szlovák dalt is megtanultak, a „Tan- cuj, tancuj, vykrúcaj, vykrúcaj" kezdetüt. A csehszlovák pionírok is együtt éneklik magyar pajtásaikkal a „Kerek a káposzta" és Vidám szórakozás Egy a jelszónk a béke PARDUB1CÉTŐL 30 km-re fekszik egy kis falucska — Seé, amely nem több, mint 30—40 házból áll. A festő ecsetjére is méltó vidéket kacskaringós, de gondozott utak hálózzák be. Autóbuszunk másfél óra alatt tette meg ezeken az utakon a 30 km távolságot. Mindjárt Sec felső végén egy háromemeletes, modern épület bukkan a látogató szeme elé. Ebben a nagy épületben a nyári szünidő alatt vidám, zajos élet folyik. Többszáz gyermek tölti itt a nyári szünidő egy hónapját. A mi pionírjaink ebben a pionír- táborban látják vendégül idegen országok gyermekeit. Együtt végezni. A gyermekek munkáját szakemberek irányítják. Amikor a műhelybe mentünk, éppen a dán és a koreai csoport tagjai nagy kalapácsolás-, reszelés-, szegelés- és fürészelés-zaj közepette a küiönbözö eszközöket, mint például virágállványt, polcokat, fa tőröket, repülő modelleket, kis vitorlás csónakokat, villanymotort és más könnyebb alkotásokat készítettek. Ebben a műhelyben együtt dolgoznak a különböző nemzetek gyermekei. A koreai Rim Dzong Gm a dán Éránk Kruseval közösen készíti a villanymotort. A magyar úttörők is sokat járnak a műhelybe. De nemcsak a fiúk látogatják a Jó! megértik egymást a pionírt ábor koreai, francia, dán, egyiptomi és magyar vendégei. töltik itt a nyarat a távol-keleti koreai, a dán, a francig, a magyar és az egyiptomi gyermekekkel. Már lassan egy hónapja lesz, hogy a seői táborban vannak. A nagy, központi épület mögött kb két km hosszúságban egy tó terül el, amelyben a gyermekek vígan lubickolhatnak. A tavon fehér vitorlásokon együtt csónakáznak a csehszlovák és a vendég gyermekek. De vizsgáljuk meg közelebbről é nemzetközi pionírtábor belső életét'. A TÁBQR lakóinak megvan a napirendjük. Reggel 7 órakor kelnek, nyolckor reggeliznek, majd csoportokként részt vesznek valamilyen szakkör munkájában. A táborban van egy jól felszerelt műhely, amelyben az asztalosmunkától a villanymotor-szerelésig mindent el lehet műszaki műhelyt, hanem a lányok is. A feltűnően szőke dán lányok kezében épp olyan jól áll a hegesztövas, a ráspoly, a kalapács, mint a fiúkéban. Gunna Scholburg, egyike a legélénkebb dán kislányoknak, fából csónakot készített .. A tábor alatt hullámzó tavon egész nap nagy a forgalom. Az úszószakosztály tagjai tartózkodnak itt a legtöbbet. A tábor lakói közül legjobban a dánok úsznak, ami érthető is, hiszen ők a tenger mellett élnek. Minden delegációnak (így nevezik az egyes csoportokat) van külön tolmácsa, aki igen fontos tényező a gyermekek között, mert rajta keresztül ismerik meg egymást a különböző nemzetiségűek. De nem mindig tudják igénybe venni tolmács segítségét. Ilyenkor a gyermekek minden elképzelhető módon, mutogatással, mimikával és egymás segítségével értik meg pajtásaik gondolatát. Sokszor nincs is szükség tolmácsra, mert a gyermekek nagyon hamar megbarátkoztak egymással. Az egyiptomi Ekram Rifky igen sok barátot szerzett magának. Levelezni is fog több pionírral. Persze ez a levelezés csak képes levelezőlapok kölcsönös küldéséből fog állam, mert arabul a mi pionírjaink, csehül, vagy magyarul pedig Ekram nem tud. A MAGYARORSZÁGI úttörő delegáció is igen nagy közkedveltségnek örvend. Nagyon jól érzik magukat itt Csehországban, tetszik nekik a vidék és elragadtatva beszélnek arról, hogy életük legszebb élményeik közé fog tartozni ez az egyhónapos seci üdülés. Mester Anna, Zele- nák Éva, Lengyel Valéria, a vidám F. Tóth Géza, Piriké, Klára, Kati és a többi úttörő csak egyet sajnál: hogy nemsokára itt kell hagyni az úttörőtábort. Mert ők itt maradnának még továbbra is, annyira jól érzik magukat. Az emléktárgyakon kívül magukkal viszik a legdrágább emléket, az igazi barátságot, mely végigkíséri majd őket egész életükön. F. Tóth Géza a tábor kedvence. A virgonc túrkevei pionírt sikeres úttörő-munkájáért és jó tanulásáért küldték a csehszlovák pionírtáborba. Büszkén mutatta meg nekünk viszonylag nagy jelvény gyűjtemény ét. Harmincnyolc darab legkülönbözőbb jelvényt kapott cserébe a csehszlovák, koreai, egyiptomi, dán és a francia gyerekektől. A franciáktól egy miniatűr Eiffel-tor- nyot kapott. Esténként sokat énekelnek a A táhor magyar kedvence, a túrkevei F. Tóth Géza más magyar dalokat. NÉHÁNY NAP MÚLVA vége lesz az egyhónapos üdülésnek. A tábor lakói még nagyon sokáig fognak emlékezni az itt töltött hetekre. Az őszinte gyermekbarátság tovább fog tartani: megindul a levelezés Prága, Kairó, Osló, Párizs, Budapest és a távoli Korea között. Ezek a levelek többet fejeznek ki, mint bármilyen formális egyezmény. Ezek a levelek a béke, a nemzetek közötti békés együttélés dokumentumai. Mivel is búcsúzhatnánk el mi a tábor vendégeitől? — Azzal a kívánsággal, hogy az itt kötött barátságot fejlesszék tovább, hogy életük egét ne árnyékolja be a háború vihara. SOMOGYI MÁTYÁS PIONÍROK A HEGYEKBEN Nagy lárma veri fel a Tajov völgy csendjét a besztercebányai kerületben. Itt valósította meg a Kerületi Pionírház a Hadsereggel Együttműködők Szervezetével ez évi állandó sátortáborozását. Szép itt minden. A sátrakat, minden oldalról hegyek veszik körül. A táborozáson egyszerre 100 pionír vesz részt. A táborozás egy álló hónapig tart, s ez azt jelenti, hogy itt 300 pionír tölti kellemesen a nyári szünidőt. JÖNNEK AZ ÜJAK Július 24-én már a második csapat érkezett meg. Zajos volt ez a nap. A Kerületi Pionlrház délután négy óráig adott helyet azon pionírok számára, akik ezen a napon váltották fel az első táborozókat. Az eső reggeltől késő délutánig hullajtottá őlom- cseppjeit, ez azonban nem riasztotta vissza a’kis pajtásokat. így találkozott tehát az első és a második táborozok csapata. Az első csapat nagy része ott maradt, mivel jól érezték magukat. Nagy volt az öröm. Három „hurrá“ kiáltás fogadta az érkezőket és három kísérte a távozókat. Nagy meglepetés érte az új csapat tagjait, amikor megtudták, hogy még három kilométernyi utat kell megtenni a tábor színhelyéig. De nem ijedtek meg, hisz az érkezők nagyobb része már az Ifjú turista-jelvény viselője, akik pedig még nem, azoknak társaik segítenek. Az újonnan érkezők az otthoniak segítségével elhelyezik holmijukat az új szálláson, amely 10 napig lesz az övék. A munka közepette megszólal a síp, amely azt jelenti, hogy a táborcsapat vezetője, Lehotyan elvtársnő hívja a pajtásokat, hogy megismertesse őket az új élettel. Kezdődik a táborparancs, rajbeosztás, körök megválasztása, egésznapi szolgálatos kijelölése, de persze nem feledkeznek meg az éjjeli őrről sem, akit ezen az éjszakán még a régiekből vá- lasztnak. EGY ÉJ A TÁBORBAN Reggel négy órakor a felkelő nap más a harmat cseppjeit szá- rítgatta. Sajnos nemsokáig tartott, mert újból jött a fekete borulás, az eső hírhozója. Csak az őrök. a két iker, Gáspár Milán és Iván van ébren. Pokrócba burkolva be-betekintenek a sátrakba, hogy őrködjenek pajtásaik éjszakai nyugalma fölött. Megnéznek minden sátrat, hogy jól be vannak zárva, nehogy az eső átáztassa takaróikat. Amikor ez megtörtént az eget nézik és azon tűnődnek, vajon meddig akar ez az eső még esni. Az éjszaka kellemes volt. Senki sem fázott, hisz jó munkát végeztek hadseregük tagjai, akik a sátrat a pajtások számára felállították. Az ébresztőt trombitaszó jelzi, s napközben sípszó hívja foglalkozásra a kispajtásokat. Kezdődik a munka, az egész nap elég gazdag tennivalóban. Az eső miattki se lehet mozdulni, s ezért a táborvezető a környéket ismerteti. Este tábortűz mellett egy öreg kommunista beszél majd a párttagok munkájáról, azokról az időkről, amikor még nem volt olyan szép az élet, mint most. A pajtások, az első csapathoz hasonlóan, megismerik Jozef Gregor Tajovsky nagy szlovák író szülőfaluját, kirándulnak Skalkára, beszélgetést rendeznek öreg kommunistákkal az itteni felkelésről, előadást hallgatnak meg a Hadsereggel Együttműködők Szervezetének tagjaitól a nagy ejtőernyős napról, melyet filmvetítéssel kötnek össze. Ezen a napon a hetedik raj szolgálatos. Itt találkozunk újból a két ikerrel, akik már az első táborozáson is részt vettek, ők szórakoztatják a tabor népét, a legjobb énekesek közé tartoznak, s Így a hetedik rajnak nem sokat kell gondolkodnia a kultúrműsorról. A szakácsnők is örömmel fogadják a két kis énekest, akiket éneklő pacsirtának neveztek el, mert még ha fát vágnak vagy burgonyát hámoznak, azt is énekszóval teszik. Még a diótisztításnál sem kell félni a szakácsnőknek, mert ott sem tesznek kárt, s a kellemes, ízes diószemek mind a tányérra kerülnek. így töltik a besztercebányai pionírok a tajovi völgyben vakációjukat. - szg Kirándulás - táborozás Tolmács nélkül. Az egyiptomi Mohamed a dán Earlinggel és az egyik csehszlovák pionír vezetővel „beszélget". *SSSSSS/SSfSfSS/SSSSS//fSSS//SSS/Sf/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSf/SSSSSSSSSSSSSS//SS/SSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS*S/SSJ’//SSS/S/fSS/SSSSSSSSSSSS//S/S/SS/SS/S///SSS//////S///SSSSSSSS, Kis szakácsok a Demánovai vögyben A z ifjú turisták II. szlovákiai találkozóján a pionír-, illetve turistacsoportok, jó turistákhoz illően, saját maguk főzték ebédjüket, vacsorájukat. A lányoknak nem volt nagy probléma a főzés, hiszen ők odahaza, az anyuka mellett már elsajátítottak valamit a főzés tudományából. Ők tehát nem lepődtek meg akkor, ha rájuk került az ebédfőzés sora, hacsak a szokatlan „tűzhely", a nyílt tűz és az üst nem hozta őket zavarba. A találkozón azonban voltak olyanok is, akik életükben először fogtak a kezükbe főzőeszközt, akik még igen keveset értenek az étel fűszerezéséhez: ezek az újdonsült szakácsok a fiúk. (ők inkább a nagy gonddal megfőzött ebédeket, vacsorákat a lehető leggyorsabban elfogyasztották, s közben persze nemigen gondolkoztak az elkészítés módján.) Egyszóval — a fiúkra is sor került az ételkészítésben, A lányok huncut mosolygással figyelték, hogyan áll a Gyuri, a Laci, vagy a Milán kezében a főzőkanál. De amikor mégfőtt az ebéd vagy a vacsora, akkor mindegyik megelégedéssel állapította meg, hogy egészen tűrhető és ehető a fiúk- főzte étel — eltekintve attól, hogy kicsit túlpaprikázták a gulyást, vagy elsózták a levest. Akadtak a táborban tapasztalt szakácsok is. Például a Rozsnyói Magyar és Szlovák Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola pionírturistái a vidám, mosolygós szemű Szőllős Gyurit nevezték ki főszakácsnak, mert ő már tavaly is főzött. Gyuri készített is olyan ebédet, hogy még a lányok is megirigyelhették érte. A kicsi Sunyovszky Szilvia és a többi rozsnyói pionír kislány meg is dicsérték a főszakácsot. Meg is érdemelte, hisz a főzés is turistadolog — és ebből Szőllős Gyuri jó vizsgázott: az osztályzóbizottság, az éhes ifjú turisták, nem hagyott egy kanálnyit sem a jó, magyarosan megfőzött gulyásból. / tt a nyár, a kirándulások és a táborozások ideje. Antal Vilmos csatai pajtás így számol be egy jól sikerült hajó- kirándulásról: Képzeljétek el pajtások: Budapesten voltunk, hajókiránduláson: Annyira el vagyok telve még most is a sok szép benyomástól, hogy nem is tudom, miről is írjak hamarjában. Úgy kezdem, hogy indulásunk napján már kora reggel — azaz hajnali 4 órakor — talpon voltam. Elkészültem hamar és kisiettem falunk állomására, ahol pajtásaim már várakoztak ránk. Hat órakor érkeztünk meg Párkányba — innen autóbusz vitt bennünket a határvároska Duna-kikötőjébe. A kikötőben sok csónakot, motorcsónakot és egy nagy hajót láttunk. Ez a hajó volt a mi kirándulóhajónk: — Felmentünk a fedélzetre és elfoglaltuk helyeinket. Nyolc órakor pedig már indultunk is: irány Budapest! Nagyon élveztük a hajóutat és gyönyörködtünk a dunamenti táj szépségében. Különösen a Dunakanyar volt festői látvány. Boldogok voltunk, hogy részünk lehet ilyen szép hajókirándulásban. Utunk céljánál — Budapesten — hajónk megkerülte a gyönyörű Margitszigetet, majd horgonyt vetett a pesti kikötőben. A parton már vártak bennünket barátaink, rokonaink. — Az idő szinte repült — hamar eltelt a nap és nekünk indulni kellett vissza, Párkányba. Otthon a kikötőben zenével fogadtak bennünket. így telt el az élményekben oly gazdag és szép nap. A pionírok érdeklődéssel nézik a hatalmas gép modelljét A pionírexpedíció hírei Sohase feledjük Júliusban az egész nyugat-szlovákiai síkságon, de főleg a Csallóközben rekkenő volt a hőség. Nemcsak a nap ontotta a meleget, hanem az aratás nagy munkája is meleg volt. A szövetkezeti tagok, a földművesek júliusban éjjel-nappal dolgoztak, hogy dolgozó népünknek, családjuknak bebiztosítsák a legfontosabbat, a kenyeret. Gyermekeik a nyarat a pionírtáborokban tölt k. A Maly Háj-i, az oroszvári és a dunatőkési állami birtokok dolgozóiak gyermekei az Igló melletti Ifjú Gárda pionírtáborban találkoztak, hogy ott töltsék a nyár egy részét. A vidék itt egészen más, mint a Csallóközben. Más az erdők zúgása, a patakok csobogása, mások az emberek, a szokások. A pionírok hamar megbarátkoztak egymással. Szlovák pajtásaiktól szlovák dalokat tanultak és ők viszonzásul megtanították őket a „Tizenhárom fodor van a szoknyámon ...“ c. magyar népdalra. Sohase feledjük el, hogy e boldog napokért dolgozó népünknek, a búzatáblákon arató szövetkezeti tagoknak és földműveseknek tartozunk hálával! V. G. MI IS JELENTKEZÜNK A Füleki Magyar Tannyelvű Középiskola pionírszervezete is jelentkezett a piontrexpedícióba és a következő feladatokat tűzte ki: A pionírszervezet fittanulmányozza a füleki vár történetét és részt vesz Dr. Molnár Zoltán előadásán, amelyet a füleki vár történetéről tart a pioníroknak. Kirándulást rendeznek a Vö- röskő-tetőre, ahova meghívják a munkásmozgalom füleki és Fü- lek-környéki idős harcosait, hogy elbeszélgethessenek a dolgozók harcairól, az 1936. évi sztrájkról. A nyáron a füleki járás több helyén tábort ütnek, hogy megismerjék a járás természeti szépségeit. Ugyanakkor a járás több falujában nép<ialkutatást is végeznek. LÉVAI LEVÉL Á Lévai Nyolcéves Középiskola Makszim Gorkij-pionírcsapata is jelentkezett a pionírexpedícióba. Szerkesztőségünkbe küldött levelükben ezt írják: „Expedíciónk eddig már huszonhét el'vtársat fedezett fel, akik az első köztársaság alatt illegális nevelő munkát fejtettek ki a Léva-környéki magyar és szlovák ifjúság körében. Expedíciónkkal szorosan együttműködik a Lévai Járási Levéltár dolgozója. Pető elvtársnő is. A közelmúltban negyvenkilenc magyar forradalmi éneket másoltunk és kottáztunk, amelyeket a munkások énekeltek a „vörös napokon", a május elsejei felvonulásokon, a vasárnap délutáni munkástalálkozőkon és a Kommunista Otthonban, amelyben a vasárnapi iskolát Veres elvtársnő vezette.“ pionírvezető. LUDMILA PODOBOVÁ,
