Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-21 / 43. szám
Ifjúságunk és íratlan törvény, hogy az idő* sebb> nemzedék fokozatosan átadja helyét a felnövekvő fiatalságnak. Azoknak, akikért ma kemény harcot, sokszor nélkülözést vállal, hogy életük gondtalanabb legyen. A felnövekvő fiatal nemzedék, épülő új társadalmunk tagjai ugyanakkor szintén cselekvő építői a szocializmusnak. Derekas, mindenképp a történelem lapjaira méltó munka az, amit a múltban ifjúságunk az építés terén végzett és végez ma is. Nem csupán az ifjúság építkezéseire gondolok itt, hanem a/fa a felelősségteljes és komoly munkára, melyet ifjaink munkahelyükön, vagy az iskolákban végeznek. Távlat áll előttük, egy soha nem látott perspektívája a lehetőségeknek egy szebb és gondtalanabb életre. Érdemes érte dolgozni, bizonyos, Soha Ifjúság előtt a történelem folyamán ilyen nagyszerű feladatok nem álltak és ilyen széles távlatok nem nyiltak. Nincs is az országban olyan mozgalom, vállakózás, melyből a fiatalok ne vennék ki derekasan részüket, Fiataljaink azt is tudják, hogy nem mehet mindenki óriás-vízműveket, vasbeton- ízerkezet-gyárakat építeni, nem lehet mindenki atomtudős és az ország valamennyi munkaszakasza fontos a szocialista építésben. Az ifjúság legszebb Jellemvonását éppen abban látjuk, hogy a hétköznapok harcaiban is megmutatja hősiességét. A jövő épül a jelen hétköznapjaiban és fiataljainkat éppen ez a jelen és jövő lelkesíti. Társadalmunk igényes az ifjúsággal szemben, de ugyanakkor tanulmányozza is a fiatalok igényeit, szükségleteit. Azt: hogyan akarnak élni, dolgozni, szórakozni. Törődünk az ifjúsággal, mert tudatában vagyunk annak, hogy csakis politikailag, erkölcsileg és tudásban magas fokon állő utódoknak tudjuk átadni majd helyünket, akik megőrzik és továbbfejlesztik vívmányainkat. Optimisták lehetünk egyes iparágak, a bányák és a mezőgazdaság munkaterületén. Fejlődik és nevelődik az utánpótlás. A pedagógusok, az állami társadalmi szervek, de elsősorban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség segítségén múlik, hogy a most iskolába járó tíz- "és' tízezer fiatal megtalálja a helyét az életben a maga boldogulására és a társadalom hasznára. Dé nem rózsás, sőt mondhatni szomorú helyzet tapasztalható a művész-szakmánál, különösen a magyar ifjúságot illetően. Hogy ezt szemléltessem is, elég, ha színházunk, a Magyar Területi Színház művészgárdájának átlagos életkorát említem. A 14 színész átlagos életkora 37 év. A színésznőknél a helyzet jobb, ott az átlagos életkor, a 8 színésznő évéit véve alapul, 29 év. Az egész művészegyüttes általános életkora 33 év. Ezek az adatok azt jelentik, hogy színházunk művészgárdája lassan kiöregszik. A színház vezetőségét komolyan foglalkoztatja az utánpótlás kérdése. De sajnos, az érdeklődés hiánya, különösen a férfiaknál, erősen tapasztalható. Sok tehetséges fiatalról tudunk, akik ú n. „rendes pályára“ mentek, pedig többé- kevésbé alkalmasak lettek volna arra, hogy a színpad művészei legyenek. Itt talán erősen érezni a szülök negatív befolyását is, akik a színészben még egyre a komolytalan bohémot, a komédiást, a faluról- városra csavargó, könnyű életet élő régi kultúrmunkást látják. Sokkal szívesebben veszik, ha gyermekük Iparba, mezőgazdaságba, hivatalba megy az érettségi után, vagy tovább tanul az egyetemen. A színházban valami rosszat látnak, ahol gyermekük jövője, erkölcse, exisztenciája valahogy nem biztos. Beszéltem egy szülővel, akinek tehetséges gyermekét szerettem volna a művészpályára Irányítani. Szerinte a szi- nészség „nem életpálya", Mikor megmondtam neki, hogy én magam - jogi diplomával a zsebemben - nem tudnám elképzelni az életemet színház nélkül, egy kicsit elcsodálkozott, de könnyedén válaszolt: „Az más. Magának már van a kezében „valami". Sok szülő tehát nem bánná talán, ha gyermeke a művészpályára menne, de előbb legyen a kezében „valami", értem alatta, egy bizonyítvány, vagy szakma, vagy képesítés, hogyha tudom- isén mi történik a „színészség- gel", a gyermeke ne legyen a művészpálya kitéve kilátástalan jövőnek. Megnyugtatjuk a szülőket, a szlovákiai magyar színjátszással nem történhet baj, annak távlatai vannak, méghozzá széles távlatai. A színház a társadalom kezében erős nevelőeszköz és ezzel az eszközzel élni kíván a szocialista társadalom. Színház mindig lesz és abba színész, színésznő kell. Egyre több — és jobb színész és színésznő. A színész a szocialista társadalomban megbecsült dolgozó, művészeti dolgozó, úgy is mondhatjuk - politikailag és népnevelésileg fontos tényező. Mind anyagi, mind társadalmi viszonya semmivel sem rosz- szabb, mint más érettségizett, vagy diplomás emberé az országban. Csak sajnos, az előítélet még kissé túl merev hivatásunkkal szemben. Egyes szülők nem tudják, vagy nem akarják belátni, hogy a régi „dalizás“, színészélet már a múlté. Ma a színházakban éppoly komoly építőmunka folyik, mint más munkaszakaszokon. Nevél a tanár az iskolában, de nevel a színész is a színpadon. Késsel gyógyít az operáló orvos, - szórakoztatással, derűs percek szerzésével gyógyít a színész. Nagyon felelősségteljes, komoly és fontos munka, amit mi végzünk, csak a mara- díság, a kispolgári mentalitás szemszögéből nézve vagyunk egyesek szemében „kevesebbek", mint a „rendes pályán“ működő dolgozótársaink. Utánpótlásunk hiányának egyik oka tehát a szülök ferde nézete a színművészi pályáről. A másik az, hogy színészi oklevelet egyelőre csak a Szlovák Főiskolán nyerhet a magyar fiatal is, az érettségi elvégzése és a sikeresen letett felvételi vizsga után. De az iskola mellett nagyszerű nevelő a gyakorlat is. Színházunk a felvételnél csupán a tehetséget nézi. Jó, ha megvan az érettségi, de nem feltétele annak, hogy színésszé válhasson valaki. Tehát, aki nem tud annyira szlovákul, hogy a főiskolát sikeresen elvégezze, az előtt is nyitva áll a színésszé-válás lehetősége. Csak tehetséges legyen és jelentkezzen fevételre. Fiatalok kellenek soraink közé, 20 — 25 éves fiatalemberek, akik színházi életünk vérkeringését felfrissítik, az aggasztó 37-es átlagos életkort segítenek lecsökkenteni. Ismétlem, csupán a tehetség az Útlevél erre a pályára és az az elhatározás, hogy a szép szó és a művészet fegyverével küzdeni akarnak a néphevelés nemes munkaterületén. A mi munkánk nem könnyű. Mind a mi színházunk, mind az Állami Faluszínház magyar csoportja úgynevezett tájszínház. Sokat kell utazni, távol lenni az otthontól, mert a terület, melyet színelőadásokkal el kell látnunk, hatalmas. Az egész magyarlakta Dél-Szlovákia. A színpadon komoly és felelősségteljes munkát kívánnak tőlünk és színházon kívül is állandó továbbképzést. Az iskolát a színpadon szerzett gyakorlat csak részben pótolja. Elméletben ugyancsak lépést kell tartanunk azokkal, akik színiiskolát végeztek, vagy végeznek. Egyszóval: „nem fenékig tejfel" a színész élete, hanem .a munkás hétköznapok és gyönyörű ünnepnapok, a bemutatók egymásutánja. De megéri, mert a pálya szép, magasztos és kitölti azok vágyait, akik vele eljegyzik magukat. Várjuk hét a fiatalokat! A pályaválasztások idején gondoljanak a mi hivatásunkra is azok, akik tehetséget éreznek magukban. Gondoljanak arra, hogy van egy munkaterület, a szlovákiai magyar színjátszás, ahol szükség van tehetséges fiatalokra. Főleg fiatalemberekre, mert színésznő-állományunk jelenleg megfelel a követelményeknek- A fiatalság akár a CS1SZ, kitár a Csemadok keretében, ' foglalkozzék műkedvelői alapon a színészmes- terséggel, vegyék ki részüket a színpadi munkából, mert ez nagy segítséget jelent majd abban az esetben, ha színházhoz kerülnek. Mozgásuk, viselkedésük a színpadon megszokottá vélik, nem egészen „újoncokként" kerülnek majd színpadra. Ne féljünk a művészpályától kedves ifjak — és ne féltsék gyermekeiket, kedves jó szülök. SIPOSS JENŐ, Komárom. I P’EIJl IFJlSiGüzäs jiíjf filifiuem A hetedik vesenykórdés: A hatodik versenykérdés: — Mit adnak a moziban t — — Nem tudom, de valami szórakoztató darab lehet, mert Marvan játszik benne. Jaroslav Marvan neve mindig Vonzza a szovjet, német, magyar vagy lengyel moziközönséget. Marvan valóban« kitűnő színész és ha ő játszik, akkor a közönség két órán keresztül biztosan nagyszerűen elszőra- kozik. Marvan olyan színész, akire öröm ránézni. Gyakran egész Semmitmondó szerepben is kitűnő, alakítást nyújt. Már sok szép szerepet töltött be Vígjátékokban és drámákban is. de a film még nem hozta el száméra az igazi szerepkört. A közönség is várja, hogy Marvan végre Olyan szerephez jusson, amelyben ennek a kitűnő színésznek alkalma nyílna csillogtatni tehetségét. Mert Marvan eddig tulajdonképpen minden szerepében csak a kabátját változtatta meg, de mindig csak ugyanazt az embert ábrázolta igaz, az emberek szinte sírtak a nevetéstől, any- nyira mulatságosnak találták. Kár, hogy az olyan kiváló víg.iátékszínészek mint Marvan vagy Werich nem érvényesülnek a filmekben, mert a rendezők nem nyújtanak számukra elég érvéttvesüiési lehetőséget. Az Utóbbi években Marvan filmekben nem kaoott megfelelő szerepet, Megállapíthatjuk, hogy nemcsak a vígjátékokbaa nyújt jő alakításokat, hanem a komoly szerepekben is, A prágai Nemzeti Színházban Osborne Komiküs-ában komoly sikert ért el, A darab a ma már világhírű Alfréd Radok rendezésében került színre. (A Laterna magikával a Brüsszeli Világkiállításon nagy sikert aratott). Jaroslav Marvan tulajdonképpen csak most vár valami jó szocialista tárgyú vígjátékra, melyben nemcsak a kispolgár, hanem a pozitív hős szerepét alakíthatná. A felszabadulás után a Néma barrikád című filmben egy prágai rendőrt alakított. Ezenkívül még néhány filmben szerepelt. Az olvasó feladata, hogy közölje legalább három olyanjfilm címét, amelyben Marvan szerepelt. Ezek a képek különféle fii- Találjuk el a regények címéi lilékből származnak. A filmeket és az írók nevét, regények nyomán forgatták. A nyolcadik versenykérdés: Melyik szovjet film mutatta be a Komszomol első éveit? A film egy ismert regény nyomán készült. A regény frőja később megvakult. A kilencedik versenykérdés: Milyen csehszlovák filmet tüntettek ki 1958-ban a Nemzetközi Filmfesztiválon a film-sajtó Fipresci nevű dijával? A tizedik versenykérdés: Hány film-stűdió van Csehszlovákiában és hol működnek? Figyelem! Mai számunkban közöljük a Smena és az Üj Ifjúság közös nagy filmversenyének további versenykérdéseit. A feleleteket a verseny végén egyszerre küldjük be az Üj Ifjúság szerkesztőségének címére. < O Johannes R. Becher író és költő a Német Demokratikus Köztársaság művelődésügyi minisztere e hó 11-én elhűnyt. Az egész haladó emberiség gyászolja Bechert, aki ifjúsága óta a munkásosztály céljait szolgálta. Életműve arró szól, hogy a szocialista valóság szétzúz- hatatlan és érc-lépteit a világon semmi fel nem tartóztathatja. Dal a kék zászlóról című versét a német nép mint a Német Demokratikus Köztársaság állami himnuszát énekli, • Chopin születésének 150. évfordulójára 1960-ban zenei ünnepségek lesznek Varsóban. Kiadják a zeneszerző összes művelt s a hagyományos nemzetközi zongoraversenyt is ünnepélyes keretek között tartják meg. @ A Csehszlovák Állami Könyvkiadó 10 kötetes sorozatot készít elő Jókai Mór műveiből. Tervbe vették Madách: Az ember tragédiája cseh nyelvű fordításának kiadását is. © Egyiptomi gyermekek szőnyegképeit állították ki Bázel ipari múzeumában. A fallsző- nyegeket a gyermekek játék közben szőtték. ® A Nagyszombat melletti Brestovartyban levő kastély levéltárában egy eddig ismeretlen Schubert-kóruskompozíeiót találtak. A 12 oldalas kéziratot Schubert 1826 jahuárjában sajátkezűig írta alá. ® Moszkvában a Lunacsarsz- kij Színházi Intézetben megnyílt a leendő színészek Tanuló Színháza. ☆ ☆ Ostravábab befejeződött az Ifjúsági Színház Fesztivál. Tizenhárom színdarab került előadásra. A legnagyobb sikert a brünni Július Fuóík Színház aratta az Anna Frank naplója előadásával. * ★ * Csehszlovákia négy nemzetközi filmfesztiválra készül: a Német Szövetségi Köztársaságba, Mexikóba, San Franciscoba és Tokióba. * ★ * • Svájcot kikerülik a gólyák. — Szabadon fészkelő gólyákat már nem is látni az országban és ezért a svájciak cselhez folyamodtak. Mesterséges gólyafészkeket raknak és azt remélik, hogy az ősszel vonuló gólyák örömmel veszik a „vendéglátást“ és tavasszal majd visszatérnek Svájcba. Értékes szeminárium Sklenné Teplieén, 1958. október 10 —11-én a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság és a Csemadok lektorai a Csehszlovák Köztársaság alapításának 40. évfordulója és a müncheni események 20. évfordulója alkalmából a magyar nemzetiségű közönség számára előadásokat rende- zett. A következő előadások hangzottak el: A Csehszlovák Köztársaság keletkezése, a nemzetiségi kérdés Csehszlovákiában, a bécsi döntés. A magyar dolgozó nép harca a Csehszlovák Köztársaságért. Az előadásokat Dr. D. Krno, J. Lőrinc a Csemadok KB elnöke, Dr. J. Gút tanársegéd és dr. M. Vietor docens tartotta. Az előadásokat élénk vita követte. A vita folyamán felszólalt M. Topolsky tanár, az iskola és kulturális ügyi megbízott helyettese is. *
