Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-21 / 43. szám

Ifjúságunk és íratlan törvény, hogy az idő* sebb> nemzedék fokozatosan át­adja helyét a felnövekvő fiatal­ságnak. Azoknak, akikért ma kemény harcot, sokszor nélkü­lözést vállal, hogy életük gond­talanabb legyen. A felnövekvő fiatal nemzedék, épülő új tár­sadalmunk tagjai ugyanakkor szintén cselekvő építői a szo­cializmusnak. Derekas, minden­képp a történelem lapjaira méltó munka az, amit a múlt­ban ifjúságunk az építés terén végzett és végez ma is. Nem csupán az ifjúság építkezéseire gondolok itt, hanem a/fa a fe­lelősségteljes és komoly mun­kára, melyet ifjaink munkahe­lyükön, vagy az iskolákban vé­geznek. Távlat áll előttük, egy soha nem látott perspektívája a lehetőségeknek egy szebb és gondtalanabb életre. Érdemes érte dolgozni, bizonyos, Soha Ifjúság előtt a történelem fo­lyamán ilyen nagyszerű felada­tok nem álltak és ilyen széles távlatok nem nyiltak. Nincs is az országban olyan mozgalom, vállakózás, melyből a fiatalok ne vennék ki derekasan részü­ket, Fiataljaink azt is tudják, hogy nem mehet mindenki óriás-vízműveket, vasbeton- ízerkezet-gyárakat építeni, nem lehet mindenki atomtudős és az ország valamennyi mun­kaszakasza fontos a szocialista építésben. Az ifjúság legszebb Jellemvonását éppen abban lát­juk, hogy a hétköznapok har­caiban is megmutatja hősiessé­gét. A jövő épül a jelen hét­köznapjaiban és fiataljainkat éppen ez a jelen és jövő lelke­síti. Társadalmunk igényes az ifjúsággal szemben, de ugyan­akkor tanulmányozza is a fia­talok igényeit, szükségleteit. Azt: hogyan akarnak élni, dol­gozni, szórakozni. Törődünk az ifjúsággal, mert tudatában va­gyunk annak, hogy csakis poli­tikailag, erkölcsileg és tudás­ban magas fokon állő utódok­nak tudjuk átadni majd he­lyünket, akik megőrzik és továbbfejlesztik vívmányainkat. Optimisták lehetünk egyes iparágak, a bányák és a mező­gazdaság munkaterületén. Fej­lődik és nevelődik az utánpót­lás. A pedagógusok, az állami társadalmi szervek, de első­sorban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség segítségén múlik, hogy a most iskolába járó tíz- "és' tízezer fiatal megtalálja a helyét az életben a maga bol­dogulására és a társadalom hasznára. Dé nem rózsás, sőt mondhatni szomorú helyzet ta­pasztalható a művész-szakmá­nál, különösen a magyar ifjú­ságot illetően. Hogy ezt szem­léltessem is, elég, ha színhá­zunk, a Magyar Területi Szín­ház művészgárdájának átlagos életkorát említem. A 14 színész átlagos életkora 37 év. A szí­nésznőknél a helyzet jobb, ott az átlagos életkor, a 8 színész­nő évéit véve alapul, 29 év. Az egész művészegyüttes általános életkora 33 év. Ezek az adatok azt jelentik, hogy színházunk művészgárdája lassan kiöreg­szik. A színház vezetőségét ko­molyan foglalkoztatja az után­pótlás kérdése. De sajnos, az érdeklődés hiánya, különösen a férfiaknál, erősen tapasztal­ható. Sok tehetséges fiatalról tudunk, akik ú n. „rendes pá­lyára“ mentek, pedig többé- kevésbé alkalmasak lettek vol­na arra, hogy a színpad művé­szei legyenek. Itt talán erősen érezni a szülök negatív befo­lyását is, akik a színészben még egyre a komolytalan bohé­mot, a komédiást, a faluról- városra csavargó, könnyű éle­tet élő régi kultúrmunkást lát­ják. Sokkal szívesebben veszik, ha gyermekük Iparba, mező­gazdaságba, hivatalba megy az érettségi után, vagy tovább tanul az egyetemen. A színház­ban valami rosszat látnak, ahol gyermekük jövője, erkölcse, exisztenciája valahogy nem biz­tos. Beszéltem egy szülővel, akinek tehetséges gyermekét szerettem volna a művészpá­lyára Irányítani. Szerinte a szi- nészség „nem életpálya", Mikor megmondtam neki, hogy én magam - jogi diplomával a zsebemben - nem tudnám el­képzelni az életemet színház nélkül, egy kicsit elcsodálko­zott, de könnyedén válaszolt: „Az más. Magának már van a kezében „valami". Sok szülő tehát nem bánná talán, ha gyermeke a művészpályára menne, de előbb legyen a kezé­ben „valami", értem alatta, egy bizonyítvány, vagy szakma, vagy képesítés, hogyha tudom- isén mi történik a „színészség- gel", a gyermeke ne legyen a művészpálya kitéve kilátástalan jövőnek. Megnyugtatjuk a szülőket, a szlovákiai magyar színjátszás­sal nem történhet baj, annak távlatai vannak, méghozzá szé­les távlatai. A színház a társa­dalom kezében erős nevelőesz­köz és ezzel az eszközzel élni kíván a szocialista társadalom. Színház mindig lesz és abba színész, színésznő kell. Egyre több — és jobb színész és szí­nésznő. A színész a szocialista társadalomban megbecsült dol­gozó, művészeti dolgozó, úgy is mondhatjuk - politikailag és népnevelésileg fontos tényező. Mind anyagi, mind társadalmi viszonya semmivel sem rosz- szabb, mint más érettségizett, vagy diplomás emberé az or­szágban. Csak sajnos, az elő­ítélet még kissé túl merev hi­vatásunkkal szemben. Egyes szülők nem tudják, vagy nem akarják belátni, hogy a régi „dalizás“, színészélet már a múlté. Ma a színházakban épp­oly komoly építőmunka folyik, mint más munkaszakaszokon. Nevél a tanár az iskolában, de nevel a színész is a színpadon. Késsel gyógyít az operáló or­vos, - szórakoztatással, derűs percek szerzésével gyógyít a színész. Nagyon felelősségtel­jes, komoly és fontos munka, amit mi végzünk, csak a mara- díság, a kispolgári mentalitás szemszögéből nézve vagyunk egyesek szemében „keveseb­bek", mint a „rendes pályán“ működő dolgozótársaink. Utánpótlásunk hiányának egyik oka tehát a szülök ferde nézete a színművészi pályáről. A másik az, hogy színészi ok­levelet egyelőre csak a Szlovák Főiskolán nyerhet a magyar fiatal is, az érettségi elvégzése és a sikeresen letett felvételi vizsga után. De az iskola mel­lett nagyszerű nevelő a gya­korlat is. Színházunk a felvé­telnél csupán a tehetséget nézi. Jó, ha megvan az érettségi, de nem feltétele annak, hogy szí­nésszé válhasson valaki. Tehát, aki nem tud annyira szlovákul, hogy a főiskolát sikeresen el­végezze, az előtt is nyitva áll a színésszé-válás lehetősége. Csak tehetséges legyen és je­lentkezzen fevételre. Fiatalok kellenek soraink közé, 20 — 25 éves fiatalembe­rek, akik színházi életünk vér­keringését felfrissítik, az ag­gasztó 37-es átlagos életkort segítenek lecsökkenteni. Ismét­lem, csupán a tehetség az Útlevél erre a pályára és az az elhatározás, hogy a szép szó és a művészet fegyverével küzde­ni akarnak a néphevelés nemes munkaterületén. A mi munkánk nem könnyű. Mind a mi szín­házunk, mind az Állami Falu­színház magyar csoportja úgy­nevezett tájszínház. Sokat kell utazni, távol lenni az otthontól, mert a terület, melyet színelő­adásokkal el kell látnunk, ha­talmas. Az egész magyarlakta Dél-Szlovákia. A színpadon ko­moly és felelősségteljes mun­kát kívánnak tőlünk és színhá­zon kívül is állandó továbbkép­zést. Az iskolát a színpadon szerzett gyakorlat csak részben pótolja. Elméletben ugyancsak lépést kell tartanunk azokkal, akik színiiskolát végeztek, vagy végeznek. Egyszóval: „nem fe­nékig tejfel" a színész élete, hanem .a munkás hétköznapok és gyönyörű ünnepnapok, a be­mutatók egymásutánja. De megéri, mert a pálya szép, magasztos és kitölti azok vá­gyait, akik vele eljegyzik ma­gukat. Várjuk hét a fiatalokat! A pályaválasztások idején gondol­janak a mi hivatásunkra is azok, akik tehetséget éreznek magukban. Gondoljanak arra, hogy van egy munkaterület, a szlovákiai magyar színjátszás, ahol szükség van tehetséges fiatalokra. Főleg fiatalembe­rekre, mert színésznő-állomá­nyunk jelenleg megfelel a kö­vetelményeknek- A fiatalság akár a CS1SZ, kitár a Csemadok keretében, ' foglalkozzék mű­kedvelői alapon a színészmes- terséggel, vegyék ki részüket a színpadi munkából, mert ez nagy segítséget jelent majd abban az esetben, ha színház­hoz kerülnek. Mozgásuk, visel­kedésük a színpadon megszo­kottá vélik, nem egészen „újon­cokként" kerülnek majd szín­padra. Ne féljünk a művészpályától kedves ifjak — és ne féltsék gyermekeiket, kedves jó szü­lök. SIPOSS JENŐ, Komárom. I P’EIJl IFJlSiGüzäs jiíjf filifiuem A hetedik vesenykórdés: A hatodik versenykérdés: — Mit adnak a moziban t — — Nem tudom, de valami szórakoztató darab lehet, mert Marvan játszik benne. Jaroslav Marvan neve mindig Vonzza a szovjet, német, ma­gyar vagy lengyel moziközön­séget. Marvan valóban« kitűnő színész és ha ő játszik, akkor a közönség két órán keresztül biztosan nagyszerűen elszőra- kozik. Marvan olyan színész, akire öröm ránézni. Gyakran egész Semmitmondó szerepben is kitűnő, alakítást nyújt. Már sok szép szerepet töltött be Vígjátékokban és drámákban is. de a film még nem hozta el száméra az igazi szerepkört. A közönség is várja, hogy Marvan végre Olyan szerephez jusson, amelyben ennek a ki­tűnő színésznek alkalma nyílna csillogtatni tehetségét. Mert Marvan eddig tulajdonképpen minden szerepében csak a ka­bátját változtatta meg, de min­dig csak ugyanazt az embert ábrázolta igaz, az emberek szinte sírtak a nevetéstől, any- nyira mulatságosnak találták. Kár, hogy az olyan kiváló víg.iátékszínészek mint Marvan vagy Werich nem érvényesül­nek a filmekben, mert a ren­dezők nem nyújtanak számukra elég érvéttvesüiési lehetőséget. Az Utóbbi években Marvan filmekben nem kaoott megfele­lő szerepet, Megállapíthatjuk, hogy nemcsak a vígjátékokbaa nyújt jő alakításokat, hanem a komoly szerepekben is, A prágai Nemzeti Színházban Os­borne Komiküs-ában komoly sikert ért el, A darab a ma már világhírű Alfréd Radok rende­zésében került színre. (A La­terna magikával a Brüsszeli Világkiállításon nagy sikert aratott). Jaroslav Marvan tulajdonkép­pen csak most vár valami jó szocialista tárgyú vígjátékra, melyben nemcsak a kispolgár, hanem a pozitív hős szerepét alakíthatná. A felszabadulás után a Néma barrikád című filmben egy prá­gai rendőrt alakított. Ezenkívül még néhány filmben szerepelt. Az olvasó feladata, hogy kö­zölje legalább három olyanjfilm címét, amelyben Marvan szere­pelt. Ezek a képek különféle fii- Találjuk el a regények címéi lilékből származnak. A filmeket és az írók nevét, regények nyomán forgatták. A nyolcadik versenykérdés: Melyik szovjet film mutatta be a Komszomol első éveit? A film egy ismert regény nyomán készült. A regény frőja később megvakult. A kilencedik versenykérdés: Milyen csehszlovák filmet tüntettek ki 1958-ban a Nemzetközi Filmfesztiválon a film-sajtó Fipresci nevű dijával? A tizedik versenykérdés: Hány film-stűdió van Csehszlovákiában és hol működnek? Figyelem! Mai számunkban közöljük a Smena és az Üj Ifjúság közös nagy filmversenyének további versenykérdéseit. A feleleteket a verseny végén egyszerre küldjük be az Üj Ifjúság szerkesztőségé­nek címére. < O Johannes R. Becher író és költő a Német Demokratikus Köztársaság művelődésügyi mi­nisztere e hó 11-én elhűnyt. Az egész haladó emberiség gyá­szolja Bechert, aki ifjúsága óta a munkásosztály céljait szol­gálta. Életműve arró szól, hogy a szocialista valóság szétzúz- hatatlan és érc-lépteit a vilá­gon semmi fel nem tartóztat­hatja. Dal a kék zászlóról című versét a német nép mint a Né­met Demokratikus Köztársaság állami himnuszát énekli, • Chopin születésének 150. évfordulójára 1960-ban zenei ünnepségek lesznek Varsóban. Kiadják a zeneszerző összes művelt s a hagyományos nem­zetközi zongoraversenyt is ün­nepélyes keretek között tart­ják meg. @ A Csehszlovák Állami Könyvkiadó 10 kötetes soroza­tot készít elő Jókai Mór művei­ből. Tervbe vették Madách: Az ember tragédiája cseh nyelvű fordításának kiadását is. © Egyiptomi gyermekek sző­nyegképeit állították ki Bázel ipari múzeumában. A fallsző- nyegeket a gyermekek játék közben szőtték. ® A Nagyszombat melletti Brestovartyban levő kastély le­véltárában egy eddig ismeret­len Schubert-kóruskompozíeiót találtak. A 12 oldalas kéziratot Schubert 1826 jahuárjában sa­játkezűig írta alá. ® Moszkvában a Lunacsarsz- kij Színházi Intézetben megnyílt a leendő színészek Tanuló Szín­háza. ☆ ☆ Ostravábab befejeződött az Ifjúsági Színház Fesztivál. Ti­zenhárom színdarab került elő­adásra. A legnagyobb sikert a brünni Július Fuóík Színház aratta az Anna Frank naplója előadásával. * ★ * Csehszlovákia négy nemzet­közi filmfesztiválra készül: a Német Szövetségi Köztársaság­ba, Mexikóba, San Franciscoba és Tokióba. * ★ * • Svájcot kikerülik a gó­lyák. — Szabadon fészkelő gó­lyákat már nem is látni az or­szágban és ezért a svájciak cselhez folyamodtak. Mestersé­ges gólyafészkeket raknak és azt remélik, hogy az ősszel vo­nuló gólyák örömmel veszik a „vendéglátást“ és tavasszal majd visszatérnek Svájcba. Értékes szeminárium Sklenné Teplieén, 1958. október 10 —11-én a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság és a Csemadok lektorai a Csehszlovák Köztársaság alapításának 40. évfordu­lója és a müncheni események 20. évfordulója alkalmából a magyar nemzetiségű közönség számára előadásokat rende- zett. A következő előadások hangzottak el: A Csehszlovák Köz­társaság keletkezése, a nemzetiségi kérdés Csehszlovákiában, a bécsi döntés. A magyar dolgozó nép harca a Csehszlovák Köztársaságért. Az előadásokat Dr. D. Krno, J. Lőrinc a Csemadok KB elnöke, Dr. J. Gút tanársegéd és dr. M. Vietor docens tartotta. Az előadásokat élénk vita követte. A vita fo­lyamán felszólalt M. Topolsky tanár, az iskola és kulturális ügyi megbízott helyettese is. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom