Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-07 / 41. szám

Jössz már az úton SIMON ISTVÁN Jössz már az úton valahol, mintha látnám: a k:'-nyű'szandál, mert június katlan, forr, az aszfalton ruganyosán jár. A forró széltől, ami fúj, a fa, mint alvó eb, fölérez. Te jössz ott? Várom, hogy kibújj a tölgy mögül és haza érkezz. Még nem te vagy, valaki más. Ez se, amaz se; mások jönnek. Mint méhecskét, az az akác percenként valakit kiröppent. De érzem már, hogy nemsoká a lépcsőn mégiscsak te lépsz fel, és tele lesz veled a nyár, nevető szád meg akácmézzel... Havas filozófia Esik a hó — ezt teszi néha télen, ha tűnődve és lassan megered. Keringenek a pelyhek kint mesésen, mint körhintán a falusi gyerek. Esernyödrótként feszül az akácfa fekete ága s körbe hó repül. Egy perc vagy annyi se! Es mind rakásra hull a havacska, menthetetlenül. Ennyi a tánc és dől a falhoz, léchez s a mély időbe... Ezért érdemes? Megkérdezném, de félek, visszakérdez. Soká, tűnődve nézem, hogy szemez. Aztán nevetve gondolok apámra, kinek, míg otthon sűrű hó szakad, egészséges a filozófiája — kesztyű, lapát, és hányja a havat. Nekem meg itt a dilemma a fejemben, megoldaná gyorsan: „Na segíts, egy perc vagy annyi se, dobjuk el ketten' és lapátot nyomna kezembe is.. , Hiúság, Hiúság na, ez a nagyon-szöke, kispor­tolt testű széplány, aki mindig sugdolózik jobb-balra, segíti a többit, mit mondjanak, ő maga azonban egy kukkot nem szólt még eddig. Rajta a sor tehát. A röplabda csapat a járási és kerületi győzelmek után, Nagy­szombatban, az országos verse­nyen is az első, szlovákiai baj­nok ’lett. Volt nagy öröm, ak­koriban ettől a dicsőségtől visszhangzott egész Rozsnyó. S következett az igazi nagy verseny, amely az egész köz­társaságra szólt: Jablonec nad Nisou. — Itt már nem szerepeltünk olyan sikerrel. A fődoíog per­sze, hogy ott voltunk, - vi­gasztalják magukat — s nem szabad elfelejteni, hogy a többi csapat kerületi válogatott volt, mi pedig csak egy iskolát kép­viseltünk. Távolról a város, mint valami Ion óriás mered a komor he­gyek koszorúzta, szabályos völgykatlanba, azt hinnéd régi, dicső bányászmúltját őrzi, félti a tomboló jelentől, ám, ha bel­jebb kerülsz, rájössz, hogy tévedtél. Mert az ódon falak, a régi dicsőségre emlékeztető Rákóczi-torony árnyékában iskola hivatalos napja, próbál- a juk még kipuhatolni, mit esi- n nálrxfk a növendékek a tanu­láson kívül, mit látnak még a világból a boncoláson, első­segélynyújtáson túl? Az egészségügyisták iskolán- kívüli dolgaikról szólván két dologi büszkék: Anti Katira és a röplabda-csapatra. Anti Kati kiváló „előadómü- vésznő“, a komáromi országos szavalóverseny prózai részének tavalyi harmadik s ez évi má­sodik helyezettje. Tavaly az Egri csillagokból ado'tt elő egy részletet, idén Veres Péter Gyermekhang című elbeszélé­sével tűnt ki. Gyönyörű, bár­sonyos-selymes hangja van Anti Katinak, szinte fülembe csengenek a jólismert, de az ő hangján soha nem hallott, csupán hirtelen asszociáció út­ján elképzelt Gárdonyi, Veres — mondatok. S el tudom kép­zelni a bírálóbizottságot, mely előbb a harmadik, most a má­sodik, jövőre pedig talán ép­pen az első díjat ítéli oda Anti Katinak. A röplabda csapat absztrakt­fogalmának személybeli meg­testesítője „értekezletünkön" a csapatkapitány: Gyurász Ilo­ugyancsak eleven az élet. Haj­naltól napestig zsibong a nép Rozsnyó négyzetalaku főterén: ad-vesz, alkudozik, káromko­dik, imádkozik, vagy csak egy­szerűen sétafikái, de állandóan sürög-forog. Vannak közöttük szurtos-kezű, olajos kabátű munkások, unatkozó polgárok, gyerekkocsis anyák, kofák, pa­rasztok, fiúk és szép leányok, de elsősorban és mindenek­előtt: diákok. Rozsnyónak két nevezetessé­ge van országszerte: a bánya meg az iskola. Most az iskolák­ról lesz szó. * * * Ä pedagógiai gimnázium 1953-ban alakult magyar és szlovák tagozattal. Ha öt évről ehet ilyet mondani, dicső núltra tekinthet vissza, ám sajnos, csak a múlt dicső, a je- en, illetve a jövő már kissé irnyékos. Képzeljenek el egy skolát, melynek nincs jövője, i melyben tanítók és diákok ihelyett, hogy gyarapításán, elvirágoztatásán fáradozná­nak, csak vállukat vonogatják > azt felelik a kérdezőnek: — Jgyan minek? Úgyis vége már íz egésznek. Ma még működik lárom évfolyam, jövőre már :sak kettő, azután egy és vége. S itt nem segít semmiféle ózan meggondolás, nem is ke- erűségbői mondják az egészet, liszen tudják, hogy ez a re- orm szükségszerű, hogy a he- yébe lépő új, ha egyelőre is- neretlen is, de talán jobb lesz. Talán? Ki tudja.' De azért annyi itt jövőről neszélni, mint akasztott házá- nan kötélről. A múlt: Kossuth János tanár büszkén vezet végig a tantermeken, fo­lyosókon, nézzem meg, mije van az iskolának, mit tudtak összehozni öt év alatt. A fala­kon véges-végig számtalan di­cséret, oklevél, kitüntetés jelzi, hogy a rozsnyói tanítóképző értékes anyagot nevel az or­szágnak. Van, illetve volt tánc­csoportjuk, népi és jazz-zene- karuk, színjátszó csoportjuk és működik az irodalmi kör is. A kultúrcsoport minden alka­lommal fellép Rozsnyón, ezen­kívül falujáró-csoporttal járják a vidéket. Dobsinán, Tornán és Dernőn voltak legutóbb. Pilla­natnyilag épp a küszöbön álló bányásznapra készültek. * * * — A legnagyobb élmény ta­lán, amikor az első injekciót adjuk a betegnek. Roppant iz­gatott az ember ilyenkor. Ez az a perc, amikor egyszerre eldől minden, amikor az elmélet gyakorlattá válik, az iskola életté s a diák emberré. Reggel 7.10-kor kezdődik a tanítás és fél egyig, kettőig tart. Mikor, hogy. Főleg orvosi tantárgyak vannak, de tanulunk magyart, történelmet, sőt még matematikát is. Főtantárgy: az ápolástan. A harmadikosok, ne­gyedikesek már kórházba is járnak, gyakorlatra. Igen nagy dolog volt az első boheolás. Sokan féltek tőle. Voltak, akik a vért nem tudták elviselni, másoknak az étvágyukkal gyűlt meg a bajuk. Mi azonban igen jó étvággyal falatoztunk utána, s mert sokáig" tartott, meg­éheztünk mint a farkasok. Azért mégsem volt mindennapi dolog. Furcsa volt látni a ha­lottat. Féltem tőle. Aztán nagy- nehezen mégis csak megérin­tettem a kezét, fagyos volt, végigfutott a hátamon a hideg, de ezzel mintha megbarátkoz­tunk volna. S már nem féltem annyira. Anti Kati, egy nagyon kedves kislány meséli ezeket a fura históriákat, szemrebbenés nél­kül, s bár hallgatjuk vagy tí­zen, úgy látszik, egyedül va- .gyok, kinek ugyancsak cikázik a borzalom végig-hosszig a há­tán, s gyomrom ugyancsak émelyeg, ámbár hősiesen igyek­szem titkolni gyengeségemet, mivel hallgatótársaim egytől- egyik lányok, s a férfiember ugyebár, igyekezzen lányok előtt bátran viselkedni. Még ilyen különös helyzetben is. S ha netalán még nem talál­tad ki, olvasóm, elárulom, hogy az egészségügyi iskolán törté­nik mindez, az igazgatói szo­bában, kényelmes fotőjökben. Lucskó József igazgató-helyet­tesen és rajtam kívül, amint már említettem, csupa diáklány van itt, 16 — 17 évesek, jöven­dőbeli ápolónők. Név szerint: Hegedűs Teréz» Anti Katalin, Gyurász Ilona, Czibula Piroska, Dörner Zsuzsa, Preisinger Esz­ter és Simon Piroska. Osztály­elnökök, sport- és kultúrfele- lősök, CSISZ-funkcionáriusok, Az iskola színe-java. S miután arról már hallot­tunk, milyen egy egészségügyi Rövid az idő, egy-kettőre el­rohan ez a néhány perc s há­romra már a 11 éves iskola CSISZ vezetőségi ülésén kell lennünk. Már tudniillik nekem, aki vendég, meghívott vagyok, s Hegedűs Terinek, az egész­ségügyi iskola CSISZ-elnöké- nek, aki mint a CSISZ járási vezetőségének küldöttje vesz részt az ülésen. Teri nagyon komoly leány, komglyan veszi hivatását, megbízatását egya­ránt, s ugyancsak méltatlanko­dik mellettem, ha a tizenegy­évesek, akik szemmel látható­lag fiatalabbak, gyerekesebbek az egészségügyistáknál. Azok pedig úgy sincsenek magukra hagyatva, hiszen itt van Bocsárszky Pál, az iskola igazgatója, Dobránszky Zoltán tanár, CSISZ-elnök, Strausz Gi­zella pionírvezető s irányítják őket sokszor nagyon jól. Alkonyodik mire kilépünk az iskola kapuján, vége a napnak. Szép volt, izgalmas volt, tanul­ságos volt. Mennyi újság, mennyi arc, új ismerős, mennyi fiatal! Rozsnyó az ifjúság vá­rosa. CSELÉNYI LÁSZLÓ í*Cullúmtoiaik Pavel Csepruszov Egy sze­gény legény története címmel színdarabot irt Gorkij Klimm Szangin élete című regényéből. Ember a háborúban címmel filmet készít Franciaországban Paul Levi. A film hőse Jean Moulin, a francia Nemzeti El­lenállási Tanács megalakítója, akit Franciaország megszállása idején 1943-ban a hitleristák meggyilkoltak. Jean Moulin sze­repét Jean Gabin alakítja. ★ Hírek a budapesti Hunnia filmgyárból: — Vass Éva játsz- sza a Bogáncs című film fő­szerepét, amelyet eredetileg Colette Déreal francia színész­nőnek szánták, da a művésznő színházi elfoglaltsága miatt le­mondta. — Október végére el­készül az Egy Lajos kis hibával című film. — Fehér Imre ren­dező A szerencselovag című forgatókönyvön dolgozik. A Re- ményik Zsigmond Kard és koc­ka című ifjúsági regényéből készülő film forgatását október végén kezdik meg. — A 39-es dandár című filmben Karikás Frigyes alakjának megformálá­sát Benkő Gyula vállalta. — Ranódy László januárban kezdi el forgatni Darvas József Víz­kereszttől Szilveszterig című regényének filmváltozatát. ★ A londoni művészvilágban nagy feltűnést keltett az Old Vic Teaternek az az elhatáro­zása, hogy szakít sok évtizedes tradíciójával. A színház eddig csak Shakespeare műveit ját­szotta. A következő bemutató Schiller Stuart Máriá-ja lesz. ★ / Paul Robeson, a nagy néger énekes hazánkban csak egyet­len egyszer és csak a. televí­zióban lép fel. ★ A Shankars Weekly nevű in- kiai gyermeklap rajzversenyén 12 csehszlovák gyermek díjat nyert. ★ Az 1938-as év eseményeinek egyik ismeretlen irattári doku­mentumai alapján Emanuel Kanéra rendezésében „Kis is­meretlen ország" címen film készül. ~k A világ legrégibb újságja 563 1. e. óta 1935-ig megszakítás nélkül Pekingben jelent meg. hHics&cLci Ami bonyodalom egyetlen éj­szakába belefér, az ebben az éjszakában mind benne van. Az új magyar filmvígjáték szerzői annyi frisseséggel rakják fel a vászonra a film színeit, hogy a derű melegsége és a vígság harsánysága széles hullámokban csapódik ki a széksorok közé. A film Budapest-szerte, a bel­városban és a kültelken, iskola ban, társbérleti lakásban, villá­ban, csapszékben, lokálban, betö­rőtanyán. robogó taxin, kerék­páron és zsuppkocsiban, fürdő­kádban és telefonfülkében, hét emelet magasságban a háztetőn, s fel sem lehet sorolni, még hány helyen játszódik le. A nagyszabású éjszakai hajsza tempóját dr. Toros Antal tanár úr — Latabár Kálmán — diktál­ja, hiszen hajnal előtt meg kell szereznie az ismeretlen kisfiú életét megmentő drága gyógy­szert. Ebben a viharos akcióban szokatlanul népes együttes vesz részt, üldözik és üldözöttek, sok-sok jóbarát és néhány ellen­ség. Aszereplő-lista több mint száz zsánerszerepet nevez meg, akikkel Toros tanár úr nagy éj­szakai kalandjában, ebben a ré­mület es és mégis gyönyörű éj­szakéiban összeakad. Latabár Kálmán — képünkön — művészete magával ragadó. Szinte nem is komikus alakítás már, az egészet átjárja valami szép, elégikus zengés. A pályája csúcsára feljutott, népszerű ko­mikus a sztninövendék szorongó ambíciójával készült a szerep minden mozzanatára, életének egyik legmegrázóbb • és legkivá­lóbb alakítását adja. Bara Margit és Agárdi Gábor, a Csempészek című most ké­szülő magyar film egyik jelenetében A CSEH ZENE TOVÁBBI SIKERE Nemrégen fejeződött be a belgiumi Liége-ben a kvartet­tek nemzetközi versenye. A verseny során igen szép helyezést ért el a prágai FOK kvartett, amely a 3. díjat kapta Tekin­tetbe kell venni, hogy az első díjat nem osztották ki. A kvar­tett tagjak B. Novotny, K. Pribyl, H. Simácek, Z. Konícek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom