Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-27 / 22. szám

4 Tanár elvtárs kérem, olyan szép az élet! Dr. noSTOK ISTVÄN, a bra- tislavai magyar pedagógiai isko­la közkedvelt igazgató-profesz- szora olyasmit csinált ezen a, verőfényes májusvégi napod, amit csak ritkán szokott tenni: Szörnyen mérgelődött. Mostok tanár űrről mindenki tudja, aki csak egy kicsit is is­meri, hogy ritka türelmes em­ber, szívből szereti tanítványait, #1 is néz, amit csak lehet, ha­nem ahogy ezek a diákok az utóbbi napokban viselkednek, az már mégis csak több a soknál! Lám, ezen a mai pszicholőgiai őrán is, ugyan ki Ismert volna ezekben az ördögfiókákban csendes, figyelmes, kedves ta­nítványaira ? ö, milyen figyelmetlenek vol­tak s milyen táncolásba, dalolás­ba kezdtek, miután kitette a lá­bát az osztályból! És hogyan csillogott a szemük meg akkor is, mikor megfedte őket figyel­metlenkedésük miatt! Hanem, hogy még az osztály egyik legjobb tanulöja, ez a máskülönben olyan csendes Simon Olga Is ilyen figyelmetlen legyen ... nem, ezt az állapotot már nem lehet tovább tűrni! Igaz, mit is firkált ez a Simon Olga füzetje hátlapjára azután, miután megkérdezte tőle: miért mereng a kinti felhőkre ahelyett, hogy az előadásra figyelne? Ö persze, valami olyasmit írogatott oda halálos zavarában, hogy „ta­nár elvtárs kérem, olyan szép az élet!“ — Hát. persze, hogy szép! — csapta le . mérgesen jegyzetét az igazgató, — dehát két hét­tel, egy hónappal ezelőtt is ugyanilyen szép volt miért is kell pont most kirúgni a tante­rem oldalát emiatt? Miért kell? Nos, hadd déritse ki ezt a kérdést a pedagógus helyett most az egyszer a — kiváncsi újságíró!- NEM, NE FÉLJEN az olva­só, nem akarok giccseket írni, nem akarom azt állítani, hogy azért oly vígak a pedagógiai is­kola diákjai, mert pár hét múl­va jó bizonyítvánnyal örvendez­tethetik meg szerető szüleiket. Igaz, egy jó bizonyítvány sem utolsó Öröm a diákembernek, dehát hol is akadna még diákok között is olyan, aki egy Ilyen bizonytalan medve bőrére mer­ne hejehujázni? Nem, nem mondok én ilyen képtelen dol­gokat, inkább kimondom nyíl­tan, kereken: Azért olyan virá­gos kedvűek ma a Simon Olgák, mert közeledik a tanév vége, közeledik a boldog nagyvakáció. Bizony, kedves professzor elv­társak, ezekről a gyönyörű na­pokról, hetekről álmodoznak ma már még a legviharosabb felel- tetések közben is e kis és nagy nebulók. — Ó, hallgassátok csak meg, deresedö hajú bácsik és nénik, vajon ti nem rúgtátok volna széjjel ilyen örömökért annakidején az osztályok falát? ALIG HASIT BEI.E az iskola csendjébe a pedellus ■csengője, már is hömpölygő gyermekto- lyammá változik az osztályok előtti folyosó. Am csak egy pil­lanatra népesedik be a félho­mályos helyiség, a következő másodpercben már a kopott lépcsőkön dübörög a rengeteg cipő. Május napsugara csókol­gatja a rettentő nagy udvar bokrait és fáit, ugyan ki ne él­mellett üdül majd egy hétig, onnan pedig Kassa vidékére turnéra megy a csoport. Július végéig tart majd ez a gyönyörű kirándulás, utána hazamegy pa- rasztlányhak is egy kicsit. Mert hát Margitot nem fertőzi ám meg a nagyravágyás nyavajája, hiába tanítónöjelölt, hiába süt­kérezik heteken keresztül a ri­valda fényében, megfogja ö a gereblye nyelét is, s nem tagad­ja meg szövetkezetben dolgozó szüleit sem. Wolner Tibi és Gálffy Benő, a pedagógiai iskola e két har- mónikása Fél-községbe utazik az ottani nevelőintézetbe. Bár Tibi is. meg Benő is még csak harmadikosok, „nevelő elvtár- sak“ lesznek ezen a nyáron, s. három legyet is ütnek egy csapásra. Egyrészt nyaralnak az intézet hatalmas parkjában, másrészt gyakorlatra tesznek szert jövő foglalkozásukban, harmadsorban pedig jónéhány koronát megkeresnek nevelös- ködésük ideje alatt. A kis zenekar harmadik tag­Szabados László, a Jllemiilcky jelvénnyel kitüntetett iskolai CSISZ-szervezet elnöke lelkesen magyarázza a nyári táborozás örömeit. vezné ki legalább 10 percre a futkározás örömét! Ki ne élvez­né ki? Haliga csak haliga! Mintha zene szólna az egyik te­remben! Igen, három diák és egy csinos diáklány cseréli itt fel a sétálgatás örömét a mu­zsika gyönyörével. Ismerkedjünk, csak meg velük, s kérdezzük meg gyorsan, milyen tervekkel várják a nagy vakáció jöttét? A kislányt Kosa Margitnak hívják, mindössze második éve jár még a pedagógiai iskolába, de nyári programját még egy professzor i.s bátran megirigyel­heti! Tagja az Ifjú Szivek ének­karának, s mint ilyen Dobsina íja, a cigány származású Lévai Jenci tölti talán leghasznosab­ban és legszebben nyári vaká­cióját. — Imádom a muzsikát, — válaszolja kérdésemre kissé pi­ronkodva — Odahaza Nagyme- gyeren és Nagymcgyer környé­kén gyűjtögetek majd magyar népdalokat. Tavaly is összeszed­tem vagy 87 régi dalmarad- ványt, 3Ó teljesen ismerétlen ezek között. Ahol csak lehet, elmuzsikálom, eldudolgatom azokat. Apáin maga is muzsikus, s mert a nyári szünetben zene­karában is játszom, bizony sok elkallódásra Ítélt népdalt tudok így újból népszerűsíteni! MAGYAR FOTO A művészi fényképezés ked­velői Prágában nemrég országos fényképkiállítást rendeztek, amelyen bepillantást nyertünk amatörfényképészeink műhely­titkaiba. Most nyitották meg Prágában a Magyar Kultúra helyiségeiben a magyarországi fényképamatő­rök kiállítását, és így alkalmunk nyílik arra, hogy összehasonlít­suk a csehszlovákiai és a ma­gyarországi amatőrök munkáit. A kiállításon több, mint 100 fénykép kerlllt kiállításra. Meg­állapíthatjuk. hogy a magyaror­szági amatörfényképészek igen ízléses szép munkákat állítanak ki. A fényképgyűjtemény nagy részét Prágában a Július Fuéík Kultúra és Pihenés Parkban az úgynevezett magyar hét keretén belül is kiállítják. Jó volna, ha a kiállítási anya­got Bratislavába is lehoznák és mi is megtekinthetnénk ezt a szép kiállítást. Képeinken a kiállításon nagy tetszést aratott két tehetséges fotoamatőr munkáit láthatjuk. Berendi Ferenc „Műszak előtt“ című képe a tárna mélyén ké­szült, míg Bottá Ferenc az „Üvegfúvó“ csodálatosan szép munkáját örökítette meg. PER.SZE, NAGYON RÖVID ám a tízperces szünet, elbúcsúzom hát a kis zenekartól és rohanok éh Is ki az udvarra. Szeretnék még egy-két érdekességet hal­lani a boldog nyári tervezések felöl. No, nem is kell sokat sza­ladnom, mindjárt az udvar ele­jéd epy csoport leányba és fiú­ba ütközöm, s csak a fülemet kell kinyitnom, hogy meghall­jam, mirö' is beszélgetnének másról - mint a nagyvakáciö- ről. — Tudjátok oyerekek, milyen csodaszép lesz az idei pionír­táborozás’ - meséli éppen ne­kilelkesedve az emberkaréj kö­zepén álló Szabados Laci CSISZ elnök. — Nagyszerű hadijátéko­kat rendezünk majd s olyan tábortüzet gyújtunk, hogy a- csillagok is megirigyelik a té­nyét. Képzeljétek csak, micsoda élmény lesz, ha majd kihirdet­jük a „hadiállapotot“, — ter­vezgeti tovább a sudár szőke ifjú. — Az ellenfélnek is, a mi pionírjainknak is egy-eqy szám lesz sapkájukra tűzve. Az egyik tábor a várat védi majd, a má­sik az ostromló sereg lesz, s az marad a győztes, aki minél több ellenfelet „lelő“. Azaz minél több ellenfél sapkájáról leolvas­sa a számot. Hát még milyen nagyszerűek lesznek a szebbnél- szebb kirándulások, s a gyönyö­rű sátortáborozások! — Hlgyjé- tek el fiúk, már csak ezeknek a nyaraknak a kedvéért is érde­mes becsületesen dolgozni, ta­nulni, az itjú.ság szervező mun­kájában résztvenni! — Aztán mennyibe kerül egy ilyen táborozás? — avatkozok végül magam is a beszélgetésbe. Szabados Laci azonban olyan szemeket mereszt rám, mintha legalább is azt kérdeztem volna, hogy a Jeges-tengerre nem rán- duinak-e ki? — Egy fillérünkbe sem kerül, — válaszolja aztán lenyelve kér­désem feletti csodálkozását, - mint pionirvezetök és mint pio- nírvezetö-helyettesek „hivatal­ból" leszünk kivezényelve! ÉPPEN CSENGETNI Indult már a velünk együtt beszélgető pedellus, amikor még egy érde­kes párt fedezek fel az egyik pádon egy könyvbe mélyedve. No, megpróbálom, hátha sikerül még ezeket is „fülönfogni“ — határozom el feléjük sietve. Amikor azonban a hátuk mögé kerülök, bármilyen drága is minden másodperc, meglepetten hőkölök vissza egy röpke pilla­natra. Gyönyörűen csengő han­gon, szinte mesteri tökéllyel Ady verset szaval csinos szőke partnernöjének a nyúlánk fiatal­ember. Hamarosan megtudom, hogy nem Is olyan különös do­log ez a művészi versszavalás, hiszen Beke Sándor, ez a most éretségizö fiú nemrég njmíte el az Ifjúsági szavaló verseny ke­rületi elsőségét. Nemsokára az országos döntőbe Indul él nagy eséllyel, s az éretségi Után a Színművészeti Főiskolára sze­retne bejutni. Sajnos, tatán az egész peda­gógiai Iskolában, a tanulók kö­zött nekem lesz a legnehezebb nyaram. - mondja kérdésemre kissé fátyolozott hangon ez az egyszerű munkássármazésú fa­lusi gyerek. — Nagyon nehéz ugyanis a Színművészeti Főisko­lán a felvételi vizsga, s nekem kétszeresen nehéz, hiszen ma­gyar az anyanyelvem, nehezebb szlovákul szavalnom. És ha, (persze, ne úgy le­gyén!) mégsem mégy át a vizs­gán, mihez fog akkor nyáron? — érdeklődtem kíváncsian, hiszen tudtam, hogy kitűnő tanuló és minden bizonnyal sikerül éret­ségi vizsgája Is. O, akár bejutok a főiskolára, akár nem, — válaszolja a fia­talember, — kiveszem én ré- _Q_ FRANCIA-KÍNAI Az első francia-kínai közös filméi Papírsárkány a világ vé­gén címmel forgatja egy új francia filmtársaság, a ,,Garan- ce Film“, amelyet három film­színész: Roger Pigaut, Serge Reggiani és Betsy Blair (A „Mar­ty“ egyik főszereplője) alakított. A film nagy részét Kínában fog­ja felvenni az egyik legkiválóbb francia operatőr, Henry Alekan. A filmben szerepel a pekingi opera egyik világhírű színésze, Szuen Vu-kong is, aki nagy si­kert aratott Párizsban, amikor a társulat a franci* fővárosban vendégszerepeit. Egy vakáció, amelyet minden lány megirigyeli Gaál Kató és Écsi Szidónia szerint Takács Erzsi- kéékhez (középen) vőlegény állít be e nyáron. szem azért a nyári pihenésből is. Mint pionirvezetö Kézsmárk- ra megyek három heti ingyen táborozásra. Művészi vágyamat azonban, ha el is bukók a felvé­telin, nem adom fel. Tanulok, tanulok - és jövőre újra pró­bálkozom. Addig pedig, — je­lenti ki minden dicsekedés nél­kül — a komáromi Területi Színházban játszom majd. Már le is tettem a felvételi vizsgát és fel is vettek, bármikor belép­hetek! ÉLES CSENGETTYÜSZÖ sza­kítja félbe beszélgetésünket, futólépésben iramodnak osztá­lyaik felé a jókedvű Erzsikék és Sándorok. Futok én is Boke Sa-- nyival és partnernöjével a kis Kovács Piroskával, hátha meg­tudok még búcsúzóul e kis­leánytól is valami érdeke.sséget. Meg is tudom, hogy bizony Piroska egy kissé szintén mű­vészi lélek, verseket ír gyer­mekkora óta. ,,Imádja“ a költe­ményeket, főképpen, ha olyan szépen szavalja valaki, mint a Beke' Sanyi! • Hogy hová megy nyáron? • Júj, neki is gyö­nyörű lesz a nagyvakáciö- ja! Brigádra jelentkezett, nem is egyré hanem minde­gyikre, amit szervez idén a pedagógiai isko­la! Igen, tavaly is brigádozott már, a körmöc- bányai állami gazdaságnak se­gített 21 napig, s úgy megsze­rette akkor az llyenféle kirán­dulást, hogy akármikor el­megy, ha ilyes­mit szervez az iskola! — Képzelje csak elvtárs, — lihegte szaladás közberí is a kis mennyit kacag- szóraköztunk az alatt a tavalyi három hét alatt! Persze, azért dolgoztunk is szorgalmasan, — tette hozzá elr. komolyodva, — s még kerestem is vagy háromszáz koronát. Bri­gádunk az állami gazdaság Igaz­gatóságától elismerő levelet is kapott. Jaj, de finom is volt kirándu­lásokra járni, meg „csucsorjet- kázni“, — kiáltja még az osztály ajtajából is vissza-vissza kacag­va a kedves szőke gyermek, r-: Nem adnám én az idei brigádot száz fürdőzésért, ezer mozizár sért sem! Ne is add, kedves kis Kovács Piroska! Álmodozzál csak to­vábbra is társaiddal és társ­nőiddel a mai élet nyújtotta ezernyi szépségről! És ha majd valamelyik tanóra alatt, valame­lyik bárányfelhő útján te iS el­találsz álmélkodni, mondd csak ki bátran a gyönyörű varázsigét: Tanár elvtárs kérem, olyan szép az élet! NEUMANN JÁNOS' másodikos, — tunk, mennyit Lévai Jenő, Gálffy Benő, Kosa Margit és Wolner Tibor még a tízpcrcoket is muzsikálással tölti. Egy New York-i harisnyagyár pályázatot hirdetett a legszebb láb címen. A pályázatra csak a lábról készült fényképet kellett beküldeni. 70.000 fénykép fu­tott be. A nyertesről kisült, hogy egy 60 éves postás. ★ Abukir kikötőben sportbúvárok Napóleon kincsei után kutatnak. Eddig már találtak egy nagyobb ékszeres dobozt, tele drágakö­vekkel. Valószínűleg Napóleon Orient nevű hajójáról szárma­zik, amely az egyiptomi hadjárat idején süllyedt el. Meghalt a világ legöregebb embere. J. Perelráról azt mond­ták, hogy 167 éves. Pár évvel ezelőtt az orvosok megállapítot­ták róla, hogy 150 évesnél min­denesetre idősebb. Párizsban színházat nyitottak a késönjövök számára. Az ülő­helyek nem képeznek sorokat, legfeljebb 5 — 6 szék van egymás mellett, úgyhogy a nézők bár-i mikor jöhetnek és mehetnek. Anna Frank, a tragikus Sorsú fiatal leány menedékét, art a házat, amelyben naplóját irta, a ház mai tulajdonosa a Nem­zetközi Diákszövetségnek aján-í dékozta. Rabatban Mohamed király most nyitotta meg az első mo­dern marokkói egyetemet. Ter­mészettudományi, filozófiai és jogi fakultása van, a tanárok persze franciák. Moszkvában megnyitották Eu­rópa legnagyobb panoramatikus moziját. 1226 ülőhellyel rendel­kezik. ★ Londonban most zárták be a világ legöregebb magániskoláját. Már 1642 óta működött. Az ál­lam nem hajlandó tovább támo­gatni. ★ Ernst Schnabel, német író tollából ,,Anna Frank nyoma“ ban“ címmel igen érdekes könyv jelent meg. A könyv írója 40 olyan ember visszaemlékezéseit gyűjtötte össze, akik személye­sen jól ismerték Anna Frankot, a híres napló tragikussorsú író­nőjét. ★ Amerikában most adják ki a Ki-kicsoda című névjegyzék hatvanadik kiadását. Az új kia­dás 50.456 életrajzot tartalmaz. A gazdag amerikaiak legfőbb vágya, hogy bekerüljenek a jegyzékbe és feltüntessék, hogy évente hány dollárt keresnek. ★

Next

/
Oldalképek
Tartalom