Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-29 / 18. szám
Történetek a Vörös zászlóról 1926. május elseje Eperjesen-npaodoj ‘!e>j>iO>)rf.nzs 'ia>(>(í>s^3 Iákkal várta. Scelli.3 rendórmí- niszcer, akinek e téren már ros.sz tapasztalatai voltak, elhatározta: megtiltja, hogy a házakra vörös és nemzetiszin lobogókat tűzzenek ezekben a napokban s a li- vornoiak, a nagyszerű livornoiak, azzal válaszoltak, hogy fehér zászlókkal várták a pestis-ügynököt. Az egész város fehér zászlók rengetegével tüntetett. De ezek a fehér lobogók nem a megadás zászlajai voltak. Nem! HÍ.SZ mindegyikük ezt hirdette; „Ridgway takarodj haza!“ ★ A második világhálxirú utolsó napján történt. Fell.ángolt a harc a Reichstagért. A fegyverek zaja elnyomta a sebesültek nyögését, a parancsnokok kiáltását. Két fiatal katona küzd keményen, lépcsöröl-lépcsöre az előrejutásért: Mihail Jogorov és Meliton Kanlária. Utánuk rohannak és kúsznak a többiek. Utánuk — mert ók ketten a zászlóvivők. Kantária kezében vörös lobogó, Jegorov fedez. Nagynehezen fc>e- jutnak az előcsarnokba. Onnan, az emeletre. Körülöttük túz, füst. Fel, egyre feljebb, golyók fúródnak fejük felett a falba — nem törődnek vele. És elérik a tetőt. Körülöttük Berlin füstölög. Jegorov és Kantária kitűzik a zászlót, a győzelem vörös zászlaját. Lent a téren a Reichstag előtt meny dörög a hurrá! ★ Christa Malchov nevét egész Németország ism.eri. Pedig Christa nem híres orvos, művész vagy költő. Egyszerű német kislány, tizenöt esztendős mindösz- sze. Ottörő. 1953 június 17. után kapta szárnyára a hír, a berlini fasiszta provokáció napjaiban. Christa olyan hőstettet vitt véghez, amely példaként áll az egész világ ifjúsága előtt. Iskolája Berlin demokratikus szektorában van, közel az övezethatárhoz. Amikor a fasiszták támadásuk során odaértek, egyiküknek szemet szúrt az iskola homlokzatán lengő vörös lobogó. Társaival felment s letépte a zászlót. El akarták rabolni? V'agy szét akarták tépni? Mindegy. Meg akarták gyalázni. A hős kis Christa azonban nem engedte. Hegyis engedte volna, amikor az ö úttörő nyakkendője is a vörös zászló egy darabja ... Nem tétovázott, kitépte a zászlót a támadók kezéből, elmenekült vele. Eddig a történet. Azaz, hogy van még tovább is; a fasiszta támadás kudarcba fulladt s Christa zászlaja ma is ott lebeg iskolája homlokzatán. ★ A budapesti Hadtörténelmi Múzeumban vörös zászló pihen. A 31-es vörös gyalogezred zá.sz- laja volt 8 dicső Tanácsköztársaság idején. A győzelmes ész' - ki hadjárat emlékét őrzi. De mást is őriz. Pogány Kálmán dandárparancsnok hűséges, kiváló kommunista szívének emukét. A Tanácsköztársaság bu- ása után o $ öccse — aki igyancsak vörös katona volt — gyütt mentették meg a zászlót az ellenforradalom mocskától. Évtizedekén át szentendrei lakásukon őrizték, szalmazsákba rejtve s várva a napot, amikor napfényre kerülhet. A német megszállás idején 1944-ben Pogány elvtársnak menekülnie kellett Szentendréről. De a zászlót nem hagyta el! Testére csavarva vitte mindenüvé magával, buj- dosása közben az ostromlott Budapesten. A felszabadulás után a múzeumnak ajándékozta a testével védett lobogót. Mégegy- szer találkoztak; 1951. február 24-én, Pogány elvtárs temetésén. Mert a zászló elkísérte utolsó útjára azt, aki élete kockáztatásával mentette át a szabad hazába. Mintha csak mind-mind egy fa levelei lennénk, úgy sodort egybe itt a fullasztó vihar. Nyomorúság az éj, háború az özönvíz ... Az elénk tárt tükörnek csak fcncsora maradt. S nem tegnap óta, de öröktől fogva ásnák nekünk a semmit ók, - nekünk, kik újra élünk minden jó csókraj minden megújuló tavaszra, nekünk, kiknek a fény a jövőből lobog. Hóhérainkat rossz csillagzatok jelölték. A mi erőnk örök erő, egy s oszthatatlan. Holnap s többé soha nem Ismerünk e földön más terhet, emberek, csak mit az öröm'ád: a bimbó és gyümölcs édes és könnyű terhét. SOMLYÓ GYÖRGY fordítása. Az aJnítmacíonálé* 1932. május elseje Bratislavában. Gyűlés a Vazov utcai térségen. Ünnepi szónok Major István. 1921, május elseje Léván 1923. május elseje Nagyszombatba«, színűleg nem fogta fel müvéi nagyságát és nem érezte a h versszakok jelentőségét, pe — ahogy Cachin mondotta Pottier a pillanatnyi veresi nek, az életveszélynek, és a 1 szólagos kilátástalanságnak > ben az időszakában érkezett „a legmagasabb inspiráció pl natához“. időn Pottier a pár kommün egyik barikád fegyveresen védte a ; uralmát a versailles-i elleni radalmárokkal és porosz tár gatóikkal szemben, a Pár Kommün egy másik barikád küzdött a néppel együtt a n ért az a Degeyter, aki az , ternacionálé“-t később meg nésitette. Pottier és Degej talán néhány száz méterre, án néhány kilométerre egym tói küzdött a közös célért nem találkoztak. Nem ismer egymást. Sem akkor, sem söbb. Degeyter Belgiumban tölti korai gyermekéveit. A Deg ter-csaiád rettenetes nyom ban élt. Az apa, akinek kil gyermeke volt szakmunkásk is legfeljebb napi 50 centim« keresett. Ugyanakkor egy eltartásának költségei — h talos adatok szerint — 63 c time-re rúgtak. Ezt az öss hasonlítást annál mkább h« nálhatjuk, mert Gentben, f a Degeyter-család tartózkod volt az akkori világ egyik 1 nagyobb büntetöintézete, ai lyet a köznép „Gályarabok zá“-nak nevezett. Degeyterék később visszal tek Franciaországba, ahol Napoleon dicstelen uralma i jén 7 millió iskolaköteles gj PAUL ELOUARD; Május elsejéről május elsejére taJcozott. Harc tnauit a nyoic halálraítélt munkásvezető megmentéséért, — sajnos csak négyet sikerült megmenteni. Négyen: Augustin Spiese, Albert Parson, Adolf Fischer és Georg Engel a hóhér kegyetlen keze által átköltöztek az élők soraiból a halhatatlanok közé. Augustin Spieser kötéllel a nyakán s a fejére húzott zsákon keresztül bátran vágta hóhérai szeme közé az azóta sokszorosan beteljesült igazságot: „Elérkezik az az idő, amikor hallgatásunk a sírban hatásosabb lesz, mint szavaink.“ Má.jus elseje a chicagói sztrájk kezdetének emlékezetére a nemzetközi munkásmozgalom szolidaritásának napjává vált. A Párizsban 1889-ben összeült nemzetközi szocialista kongresszus felhívta az egész világ proletárjait, ünnepeijék meg május elsejét minden évben és minden országban. A felhívás óriási visszhangra talált. 1890. május elsején már sok helyütt leállították a munkát és a munkások kivonultak az utcára. Prágában a rendőrségnek, mint azt a régi hírlapokból tudjuk, nem sikerült megakadályozni a népgyűlést. A cseh irodalom nagy klasszikusa, Ján Neruda, lelkes hangú cikkben emlékezik meg az első prágai május 1-röl. Ugyanebben az évben Becs, Berlin, München, Drezda, Párizs és Chicagő is ünnepeltek. Olaszországban, Spanyolországban csak véres áldozatok árán tudták a muHK'dsoK május eisejei m« ünnepelni. Hosszú sorokban lehetne m« emlékezni a későbbi május ékről is. Harcok, vér, győzelrt és néhol vereségek is jellem május elsejét. A Nagy Októberi Szociali Forradalom a világ egyhato« a munkások kezébe adta a I talmat és ezzel megváltozót május 1-ek tartalma is. S már közel egy milliárd em ünnepelheti szabadon a munl sok nagy ünnepét. Bizony, ha a régi harcosok rel, a szocializmusért vív harcok névtelen hősei ma lehetnének és láthatnák életi két és a világ egyre erős! munkásmozgalmát, bizony meghatódva állapítanák rt hogy nálunk valósággá vált amiről ök csak álmodni meri Ne feledkezzünk meg a t harcosokról, tanítóinkról, a életüket sem tartották nagy dozatnak, ha a legnemes eszmék megvalósításáról ' szó. Sokat köszönhetünk az 1 sebb nemzedékeknek, n munkát végeztek ók. Persz( munka legnagyobb része a nemzedékekre maradt. Ej tanulni és dolgozni kell a jö be vetett hittel, hogy ki-li maga erejének megfelelően h zájárul a május 1-ek eszme nek győzelméhez. Tbcenhárom szabad esztendő májusi seregszemléi, a hatalmas és lelkes felvonulások nálunk a munkásosztály több évtizedes győzelmes harcainak betetőzését hirdetik. A legifjabb nemzedék a nagy harcokra természetesen nem emlékezhet. Talán éppen ezért érdemes felidézni a múltat, hogy teljes nagyságában értékelni tudjuk a jelent és ne tévesszük szem elöl a .jövőt sem. Május elseje mióta ünnep, azóta régi és a születendő világ közötti küzdelemről beszél. Hetvenkét esztendeje már annak, hogy május elseje piros betűkkel íratott be a nemzetközi munkásmozgalom eseményekben oly gazdag nap- tiráha. És valóban nem frázis, ha azt mondjuk, hogy a piros szín ebben az esetben igazán a kiontott vér szimbóluma. Az Egyesült Államok munkás- mozgalmához vezet a kezdet. A Jól szervezett és erős amerikai munkásmozgalom éppen nyolcvan évvel ezelőtt harcolta ki • nyolc órás munkaidő törvénye- sítését. Csakhogy a törvényt a munkaadók semmibe sem vették. A munkásság persze nem törődhetett ebbe bele és harcolt a törvény érvényesítéséért, t 1888. május elsején az Egyesült h .Államok akkori központjában, ” Chicagóban leállt minden mun- 9 ka. A dolgozók céljuk elérése | érdekében egyetlen fegyverüket * a sztrájkot használták. Nem úgy ! a munkaadók. Ezek sokkal ve- ® szélyesebb fegyverekhez folya- ” modtak. A rendőrséget és saját S terrorista szervezetüket, a „Pta- * kertonokat“ használták fel a ^ sztrájkolók ellen. A „Pmkerto- * nők" az erőszaktól sem riadtak ® vissza és belelöttek a munká- ' sokba. Egy munkást megöltek. J Jogos felháborodottságukban a sztrájkolók vezetói május ne- ) gyedikére a chicagói Széna tér- > re tiltakozó nagygyűlést hívtak ^ össze. így került a Széna tér a j történelembe. Ekkor ugyanis t szörnyű provokáció történt, amit 1 a rendőrség szervezett. A gyű- * lés alatt pokolgép robbant fel, ’ majd a rendőrség belelött a tö- megbe. A hatóságok mindenért, 1 ami történt a munkások veze- ! tölt tették felelőssé, bár mm- ] denki tudta, hogy a kormány , piszkos és aljas játékáról van j Szó. At OnÓC7 4 jf Nemsokára hat esztendeje olasz kormány Ridqway látoga lesz, hegy eav^-zer egy napra a tására készült. Alázatos hajion vörös zászló fehérré változott, gás, talpnyalás, — ezzel vártál 1952. június közepén történt De Gasperiék a baktérium tá Olaszországban. A népellenes homokot. A nép azonban tűnte Május elsején a földkerekség mimien kontinensén felzendül nilliők és milliók ajkáról az .Internacionálé“, a világ dolgozóinak harci himnusza. De csak nagyon kevesen tudják, milyen körülmények között született meg és terjedt el a forradalmi áal, s ki írta szövegét, ki szerezte zenéjét? FrantiSek Gél, iki könyvet készített az „Inter- aacionálé" és a „Marseillaise“ keletkezéséről és nagyszerű útjáról. joggal hangoztatja, hogy széknek a daloknak ragyogó híre mögött érthetően-érthetet- lenül elhalványodott alkotóik nirneve. Az „Interaacicmálé“ is, 1 „Marseillaise" is valósággal népdallá vált, és amikor száj- ról-szájra terjedt-terjed a kommunista, a szocialista dolgozók körében, szinte senki sem szokta megemlíteni Eugene-Edmé Pottier, Pierre Chrétien Degeyter és Rouget de Lisle nevét. A bban az évben, amelyben Degeyter az ..Intemacio- nálé“ későbbi komponistája megpillantotta a napvilágot, Pottier, a majdani szövegíró, már a barikádokon harcolt. 1848 februárjában, amikor a februári forradalom elkergette Lajos Fülöpöt és a munkások kivívták a munka jogát elismerő köztársaságot, Pottier fegyverrel a kezében küzdött a nép ellenségei ellen. Kivette részét az utcai harcokból az 1848-as júniusi forradalomban is, amikor Párizs népe bátran szembe- szálll az ellenforradalom katonai irányítójával. Cavaignac tábornokkal, aki hírhedt volt algíri kegyetlenségéről, amellyel letiporta az arabok ellenállását. Pottier, a vérbefullasztott forradalom utolsó órájáig ottmaradt Saint Antoine külváros munkásai között és szinte csodával határos, hogy meg tudott menekülni. Az 1848-as párizsi júniusi forradalom sikertelensége sem csüggesztette el Pottier-t, a papírüzleti inasból lett segédtanítót és a segédtanítóból lett textilrajzolót, aki az ellenforradalom kivégzö osztagainak sor- tüzei idején költeményt írt menedékhelyén, egy párizsi pincében, ezzel a refrénnel; „Szabadon élni — vagy meghalni“. Amikor később Bonaparte Lajos államcsínnyel trónra jutott és III. Napoleon néven elindította Franciaországot a háborús kalandok lejtője felé, Pottier csupán azért nem mehetett újból a barikádra, mert súlyosan beteg volt. Magnan generális, az újdonsült császár föhőbéra azonban még javában lövette agyon a tüntető munkásokat és vitette a gyarmatokra az elfo- gottakat, midőn Pottier már költeményt írt a „kis Napóleon“ nagy árulásáról. 1870-ben a párizsi nép, amelyet a dinasztia és tábornokai hitványul elárultak, megvalósította a kommünt, Pottier a francia főváros második kerületében a kommün képviselője lett. A kommün bukása sem gyűrte le optimizmusát. Amikor Mac Mahon és Galliffet 35 000 embert végeztetett ki Párizsban és úgy látszott, hogy mindennek vége, Pottier egy külvárosi rejtekhelyen papírra vetette az „Internacionálé“ stróíáit. Való
