Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-06-18 / 25. szám
Bratislava, 1957. június 18. A CS1SZ szlovákiai központi biz omsagänak lapja Vr. évfolyam. — 25. szám. Ara 60 fillér Beszterce felé Forró nyári napok köszöntek hazánkra. — A perzselő nap sugarai gazdag termést érlelnek. Gyors nyári záporok öntözik a földet. Dolgos népünk, ifjúságunk, új feladatokon dolgozik. Békében, gazdag termésre várunk. A világ haladó ifjúsága készül a moszkvai fesztiválra. Minden ország fiai, Európa, Afrika, Ázsia, Amerika és Ausztrália fiai várják a pillanatot, amikor elindulhatnak Moszkva felé. Két világ fiai találkoznak majd, a kapitalista világ kizsákmányoltjai és a szocialista rend szabad fsai. Kéz a kézben haladnak a közös, nagy cél érdekében, harcban az ifjúság érdekeiért, harcban a világ békéjéért. A mi fiainknak már nem kell védeniük a kizsákmányolóktöl jogaikat. A mi fiaink szabad ország gazdái, egv új rend építői. Pár nap múlva megindul Szlovákia ifjúsága Besztercebánya felé, a Szlovák Nemzeti Felkelés városa felé, hogy híven apáink forradalmi szelleméhez, kifejezésre juttassák szilárd elhatározásukat a szocializmus építésére, eg.v új, boldog rend építésére, és a világ békéjének megvédésére. Abba a városba jönnek, ahol népeink legjobb fiai életüket áldozták mindazért, amit ma teljes joggal birtokolunk, mindazért, ami hazánk ifjúságának évtizedes, leghöbb \ágya volt. Szlovákia ifjúságának fesztiválja meg fogja mutatni ifjúságunk boldog életét, a kiharcolt, szabad hazában. Meg fogja mutatni ifjúsági egységünk erejét, amolv a munkásosztály és nagy pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével lendületes harcot vív a boldogabb életért. Szlovákia ifjúságának fesztiválja meg fogja mutatni, hogy jól felkészültünk a moszkvai Világifjúsági és Diák Találkozóra. Ifjúsági szö- szövetségünk egyre növekvő családjába ezer és ezer új fiatal iépett be. Megnőtt szövetségünk ereje a közös munkára, a nagy feladatok teljesítésére, a szocializmus felépítésére hazánkban. • Ezekben a napokban ifjúságunk még lelkesebben dolgozik, még odaadóbban küzd a népgazdasági feladatok teljesítéséért, mindazoknak a feladatoknak megvalósításáért, amelyet kormányunk legutóbbi ülése tűzött elénk. Felépítjük a hatalmas ipart, gazdaságosan, kiváló minőségű árukat fogunk termelni, fejleszteni fogjuk mezőgazdaságunkat, építeni egész hazánkat. Mi békét akarunk, mert ezeket a nagyszerű feladatokat csak békében valósíthatjuk meg. Mi békét akarunk, és niejF' fogjuk védeni ezt a békét, meg fogjuk védeni bármilyen körülmények között is. Az erő politikája ismét rohamra indult, hogy fölébe kerekedjen a népek elhatározásának, a népek erejének. Washington, Bonn és London urai, Párizs urai, háborús terveket szőnek. Népeik és ifjúságuk nem tart velük, a békét támogatják. Velünk küzdenek egy sorban, egy célért. A világ népeinek erejét semmiféle erővel nem lehet megtörni. Nem lehet megtörni fenyegetődzéssel, nem lehet megtörni terrorral, nem lehet megtörni tömegpusztító fegyverekkel, Nem fogjuk engedni, hogy a világot ismét lángra iobhantsák. Nem fogjuk tűrni, hogy megfertőzzék a levegőt, hogy megbolygassák szétzúzzák, lerombolják békés családi otthonunkat, nem fogjuk tűrni, hogy veszélybe döntsék az emberiség jövőjét. Nem fogjuk tűrni, mert erőnk nagyobb minden tömegpusztító fegyver ^rejénél. Moszkva előtt Szlovákia fiai, lányai, Besztercebányán kifejezik szilárd elhatározásukat, békében, szocializmust akarnak építeni. Szocializmust, az emberiség boldog jövőjét! JUHÁSZ GYULA: Vajon Péter kibékül-e Zsuzsival? Eláruljuk az előzményeket. Péter és Zsuzsi türelmetlenül várták, végre eljön az idő és biciklin nekivágnak az útnak, hogy ők is résztvegyenek Besztercebányán a Szlovákiai Ifjúsági Találkozón. Gyönyörű szép napra ébredtek, Zsuzsinak virág illatozott a hajában, a reggeli nap visszatükröződött szemeiben. Mellette karikázott Péter. — Pihenni szeretnék, Péter. Közben már elhagyták a lévai poros országutat ' és Nová Bana környékén jártak, ahol élvezték az erdők Mis levegőjét. Az erdő szélén keveredtek le, Zsuzsi mégsimogatta Péter kezét. Péter mosolygott és kijelentette, hogy „a biztonsági szabályok értelmében rendkívül fontos . ..“ Zsuzsi visszavonta a kezét. Tovább folytatódik az Uj Ifjúság Nagy Nyári V ersenye! Megfejtetted az első kérdést? Ha igen, akkor a rejtvényszelvényt legkésőbb június 22-ig küld be szerkesztőségünkbe. Ne feledkezz meg legújabb számukról sem! A 10. oldalon már a második kérdést közöljük, melynek rejtvényszelvényét június 29-ig várjuk. — Tulajdonképpen vétünk a forgalmi szabályok ellen — mondta Péter. — Ügy? — Zsuzsi felkacagott — Szóval vétünk a forgalmi szabályok ellen? — Hát valahogy így van.- — Léteznek még nagyobb vétkek is — gúnyolódott Zsuzsi — azokról úgy látszik fogalmad sincs. — Természetes, vannak nagyobb bűnök is, — felelte erre Péter. — Például, ha valaki részeg a kormánykeréknél. — Ez nem érdekel — mondta nyersen. Péter megsértődött. Zsuzsi felemelkedett helyéről. — folytasuk utunkat — vágott bele. Nagydühösen felült a biciklijére. — ' hogy akarod! — felelte nyugodtan a fiú. Néhány kilométeres utat tettek meg némán, majd kitört Péterből: — Micsoda csodás ez a csend, itt ebben a kies völgyben! Ugye — Zsuzsi? Zsuzsi felsóhajtott. Hirtelen fülsiketítő puffantás hallatszott. Péter összerezzent és leállította a kerékpárját. — Mi volt ez? — kérdezte halálsápadtan. — Nálam puffogott — nyugtatta meg Zsuzsi. Péter férfiasán összeszedte magát és alaposan szemiigyre vette a biciklit. — Hát most mit tegyünk? — kérdezte tanácstalanul. — Foltozzuk ki — felelte Zsuzsi. A belsőn nagy szakadás tátongott. Péter rögtön kijelentette, hogy a legjobb lesz, ha a közeli javító műhelybe mennek el. — Ha férfi vagy, légy férfi ■— mondotta Zsuzsi — félretolta a fiút. — Kész — mondta Zsuzsi megkönnyebbülve. — Most pum- pázd a levegőt. — Én — kérdezte Péter, és úgy nézett a pumpára, mint egy ismeretlen déli gyümölcsre. Kényszeredetten nekigyürközött. — Mit csinálsz, te szerencsétlen, hiszen betöröd a szelepet! Elvette a fiútól a pumpát. Péter csak nézte. — Tudod ezt mindig az öcsém szokta csinálni — magyarázkodott Péter Zsuzsi még válaszra sem méltatta, megfordította a kerékpárt és útnak indult. Egymás mögött haladtak, és egyre jobban távolodtak egymástól. Péter nagyon megerőltette' magát, de már nem érte utói a leányt és mire Besztercebányára beérkezett, szem elől vesztette Zsuzsit. | f J J§§ Minden szerelmet, amely bennem égett, Mint égi tűz és kárhozati láng, Melytől kigyúltak bennem messze fények S ragyogtak földi fároszok gyanánt, Minden szerelmet most rád pazarolva Szeretlek nép, munkás és szenvedő, Te vagy reményem óriási tornya, Mely mélységekből az egekbe nő. Te vagy egyetlen és végső szerelmem, Minden nyaramnál forróbb hevületben filel dalom és csókol énekem, Anyám te vagy s te vagy a gyermekem! Minden gyűlölség, amely bennem égett, Mint ifjú vadság és mint férfi gőg, Mely boldogított, mint a drága mérgek A mámoros ivót, halált hivöt, Minden gyűlölség szálljon most felétek, Kik a szabad jövendőt félitek, Kik renyhe jólét párnáin henyéltek S tagadjátok az egyetlen hitet: Hogy szent az élet és hogy szent az ember, Ki jövőt épít, mint korállt a tenger, Ki a sötét odúkból fényre vágyra, Majd győzni fog a földön nemsokára! ígérgetés nélkül „1957-ben, a bányászati dolgozók szükséges számának biztosítását rendkívül fontos gazdasági feladatnak kell tekinteni, és teljesítését szükséges ellenőrizni. A kormány felhívja a szakszervezeteket és a CS1SZ szervezeteit, hogy fokozottabb figyelmet fordítsanak a dolgozók megnyerésére szánbányáink részére“. Kivonat a kormány június 5-i üléséről szóló közleményből. Eleinte nyílt titok volt az egész. — Te CS1SZ funkcionárius voltál, ugye? Azt mondják, hogy ifjúsági Nrf viiíalat leszünk, igaz ez, mit tudsz róla? — kérdezték Grég Pistától, a barátai, kikkel egy munkacsoportban dolgozik. — Valamit hallottam róla én is, de a részleteket nem ismerem. Egy hét múlva mindent megtudok. Öt és néhány fiatal társát az üzem vezetősége elé hivatták. A titok megszűnt titok lenni. — Az ifjúsági szövetség védnökséget vállal bányánk fölött. Azbnban 180 emberünk még mindig hiányzik. A'CSISZ járási vezetőségei már megkezdték a fiatal munkaerők toborzását. De ez nem elég. Illik, hogy mi is segítsünk nekik — ismertették meg Grégékkel feladatukat a toborzó osztály dolgozói. Pista még aznap elutazott Bánovcére. Meglátogatta a környező falvakat és üzemeket, hogy fiatalokat toborozzon, a bányamunkára. De nem Ígért fűt-fát. — Hát mit, én a munkától nem félek, mondta a 21 éves Janek Stano Podlucanyból. Hogy bebizonyítsa szavai igazságát, aláírta a szerződést három évi bányamunkára. A tizennyolcéves holecovicei Malik Frigyes és az uhrovcej Pis- ' Mák Emil is elhatározták, hogy egy évet írnak alá, majd azután meglátják... Lehet, hogy a nováki If júsági Bánya meggyőzi őket és véglegesen ott maradnak.
