Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-04-30 / 18. szám

/ Oondolefik egy színházról MAJAKOVSZKIJ: Tlgy hallottam, hogy a moszkvai ’Vahtangov aka­démikus színház Sztanyisz- lavszkij színházából a MCHAT- bál vált ki és saját felfogása szerint próbálta értékelni és továbbfejleszteni Sztanyiszlav- szkij színpadi művészetét. — Sajnos olyan vélemények hang­zottak még a közelmúltban, hogy azért hozták létre anngk idején ezt az új színházat, mert szakítani akartak Szta- nyiszlavszkij realizmusával, amely állítólag már akkor avultnak hizonyult. Vahtangov művészi egyénisége éppen fel­bukkant és elég erősnek lát­szott, hogy új utakon próbáljon kísérletezni a zsákutcába jutott szovjet színházzal. Persze ez reakciós elmélet volt. Azért reakciós, mert egyoldalúan akarta felfogni ezt az újfelé törekvést. Figyelmes lett a szín­ház újszerű művészi eszközeire, de elhanyagolta a színház lé­nyegét. Formát a tartalom fölé helyezte, csak a formát ami a tartalom , mellett fúj volt, azt kezdte boncolgatni. Sajnos színházi körökben, sem volt ez a kérdés teljesen vilá­gos. A főiskolán például scenika tanárunk, aki egyébként jó ismerője volt a harmincas évek európai színházának, nem lá­tott többet ebben a színházban sem, csak annyit, amennyi. a korabeli európai színházban is meg volt; a formakeresés. — Konkréten Gorkij Anya című előadására hívta. fel figyelmün­ket, amely egy köralakú emel­vényen játszódik. A játékteret lépcsők, különböző méretű ki­sebb nagyobb' emelvények ta­golják. Ezek az emelvények, lépcsők bő lehetőséget adnak a színésznek mozgásához és játékához. De aki csak ennyit lát meg a Vahtangov színházban, az na­gyon is egyoldalúan és sema­tikusan ismerte meg. Bratisla- vában négy előadásukat láttuk. Minden előadás más-más mű- fzészi és színpadi eszközökkel tolmácsolja. a darab eszmei mondanivalóját. Ebből a négy előadásból a színház profiljáról egy áttekinthető képet kapunk, amely sokkal tágabb és gazda­gabb, mintsem, hogy a harmin­cas évek Európai színházához kelljen hasonlítanunk. A Vahtangov színház szokat­lan nálunk annyiban, hogy az írók színházának lehetne ne­vezni. Az egész színház kollek­tívája az irodalmi műnek veti magát alá, kezükben szent a darab, amelyet tolmácsolni ké­szülnek. A _ Vahtangov színház az író stílusát próbálja színpadi nyelvre ültetni át. Tehát ha formalista darabot választaná­nak bemutatásra, formalista rendezői eszközökkel rendez­nék. Ha realista darabot, akkor realista felfogásban kerül szín­padra, Azt az elvet vallják, hogy a színház stílusa az iro­dalmi mű tartalmának és for­májának eredménye. Tehát már eleve nem lehet formalista. — A Vanthagovéknál tehát a stí­lus az eredmény. És ezt az esztétikai tételt bizonyítják a színpadon. Az ilyen felfogás megmenti a színházat a szürkeségtől, színessé és sokoldalúvá teszi. Ugyanakkor ez meg is hatá­rozza a színház profilját: az összes előadások tartalmának és formájának eredményét. A Vanthangov színház olyan szín­ház, amely az irodalmi mű stí­lusát adja a nézőnek, drámai nyelven, virtuóz mozgási és színházi technikával. Ä rende­zői munkában is az író stílusa dominál. Ebben a színházban nem á rendező nyújtja a darab stílusát, hanem a rendelés alá­veti magát az író stílusának és ehhez keresi a leghatásosabb színpadi eszközöket. Hogy mennyire átgondoltak és meny­nyire hatásosak ezek az esz­közök, egy rövid Csehoif jele­net mutatja, amelyet IS évig próbáltak. (Az egész körülbelül b percig tart, a színművészeti főiskola vitadélutánján adták elő). Ebben a jelenetben min­den szempillantás annyira tö­kéletes, hogy szinte a szakmai nézők tudják csak élvezni tel­jes egészében. jVf em tudom mennyire tér el-i * a Vahtangovék felfogása Sztanyiszlavszkij elképzeléseitől és követelményeitől. Én úgy látom, hogy folytatása Szta- nyiszlavszkijnak, sőt továbbfej­lesztése. Aki az ellenkezőjét ál­lítja, vagy megfossza ezt a szín­házat Sztanyiszlavszkij nagy realizmusától, bizonyára vulga­rizálva ismerte meg Sztanyisz- lavszkijt és nem azt látta meg benne, ami lényege volt szín­padi módszerének. A moszkvai Vahtangov aka­démikus színház előadásai eszünkbe juttatták, hogy szín­házát csakis művészi egyénisé­gek teremthetnek, akiknek egyéni elképzelésük van a vi­lágról, az életről, az emberek­ről. Eszünkbe juttatták a szo­cialista realizmus egyik alapel­vét, a művészi egyéniségek kérdését. Rövid egy év alatt két külön­böző profilú és stílusú moszk­vai színház vendégjátéka, lehet, példát ad és megszünteti ná­lunk is az egyformaságot szín­házi kultúránkban és segítséget nyújt merészebb kezdeménye­zéshez és kísérletezéshez művé­szi életünkben. KISBÄN LAJOS ★ ★ ★ Kultúrkrónika A brüsszeli világkiállításon rendezik meg a világ legna­gyobb filmfesztiválját és ott ítéiik meg a „nagy díjat“. Ezt a díjat eddig csak két ízben osztották ki, mégpedig 1947- bcn René Ciairnak, a „Hallgatni arany“ című fiimért, és 1949- ben Vittorio de Sica „A kerék­pár tolvajok“ című filmjéért. * * * Sze Man II és Ho Csen Kin fordításában rövidesen megje­lenteti Koreában Petőfi száz forradalmi és lírai költeményét. * * * A Prágai tavasz 1957 zene- fesztiválon fellép Paul Robeson, a híres amerikai négerénekes is. * * * Az 1957-es évben a Heinrich Mann irodalmi díjat Weinaarban e napokban Maasen kommunista szerkesztőnek ítélték oda Bor- velo miséje című könyvéért. — Maasen a madridi spanyol sza­badságharcosok rádiójának fő­nöke volt. A második díjat Margarete Neuman kapta, aki mezőgazdasági munkás. * * * Megtalálták Artemis aulisi templomát.. A nemrégiben fel­fedezett templom teljes kiásása megerősítette a tudósokat fel­tevésükben, hogy az Artemis híres aulisi templom,a ahol a monda szerint a trójai háború­ba indult görögök összegyűltek és feláldozták Iphigéniát. A szo­borleletek i. e. V. századból valók. * * * Magdéburgban a Német Szov­jet Barátság házában a pionírok egy órás filmet forgattak. A film címe az Örömteli ház. * * * Két olasz tudós olyan nem­zetközi műnyelvet állított ösz- sze, amely tökéletesen helyet­tesíti a tolmácsot. Az új nyelv­ben számokat alkalmaznak a szavak helyett és az aritmetikai előjelek jelzik a nyelvtani ne­meket és módokat. így például a szerelem szót a 33-as jelzi. A nyelvalapítók szerint az új nyelvet egy óra alatt meg lehet tanulni. A használati utasítást eddig már angolul, hollandul, franciául kidolgozták. Minden utasítás 890 szót tartalmaz. * * * Eperjesen, április 25-én az Ukrán Nemzeti Színház nagy sikerrel bemutatta Michail Se­bastian Névtelen csillag című 3 felvonásos színdarabját. M^jys í Ragyogj' Egek napszeme, tiéd az erő! Pokolba a felhővel, mely kényesen lebeg' Vidám gyűlésre, csillagok, most bújjatok elő! Oszoljatok, mint burzsujok, ti kövér feilegek! Gyere ki, ember! Gyere ki munkás! Bújj eiő! A pince-sötétből fel, gyülekezz! Gyanakszol? Nézz hát, van itt, amit láss! Indulj' ' Gyere ide! Jól igyekezz! Ész manométere! Mérd ma a számot, Számold, hány lobbanó szív tüzel itt. Keleti szélvész vihara támad? Kavarja a munkások porszemeit? Gyere, te kormos, kátránytól ragadó' Ne állj egyedül! Eljött a te órád! Ma itt 150 millió menetel — 300 millió láb. Dalolj! Menetelj! Zengő riadót fújj! Határok omolnak! A régi ellen, rajta! Egymilliárd és ötszázmillió ujj! Pipacsszínű zászlód emeld a magasba! Lázas ének, lázadj! Láncodat lerázzad! Nézzétek — mifelénk — lüktet és dagad, és 12 milliárd szív-dobbanás árad értetek, — értitek? — egyetlen perc alatt. Jöjjetek! Gyűljetek! Földkerekség népe! A Szovjet nyújt kezet, ingyen, nincs is ára. Serkenj egységes május elsejére és másodikéra és századikéra. ^iOSCS<tOSOK»CSOrO Most, amikor Terézia Van- sová szlovák írónő születésének 100-ik évfordulójáról emléke­zünk meg, és felelevenítjük, életének pontosabb mozzanatait, nem tagadhatjuk, hogy már ne­hezen éljük be magunkat abba a légkörbe és azokba a körül­ményekbe, melyekben Vancová élt. Ha tudatában is vagyunk annak, hogy milyen óriási a kü­lönbség nagyanyáink és a mai nők élete között, felidézve Van^ sóvá életét, tragikusan elénk rajzolódik az a kietlen szomorú élét, amely a polgári társada­lom ferdeségei folytán alakult ilyenné. Terézia Vansová 1857 április 18-án született. A fiatal tehet­séges leány tanulni szeretett volna, de az akkoriban leány létére még teljesen lehetetlen volt. A család minden erejét arra összpontosította, hogy a fiúgyermekek tanuljanak. A leányok csak abban a kiképzés­ben részesülhettek, amelyet az akkori ízlés a leányok számára előírt. Teréz csak azt tehette, ami „illett“. Tizenhét éves ko­rában férjhez adták. Férje evan­gélikus lelkész volt. Á fiatal- asszony idegen ellenséges kör­nyezetbe került és megéli élete legnagyobb fájdalmát, elvesz­tette egyetlen gyermekét. Fele­dést az irodalmi tevékenység­ben keres. Ellenségeskedéssel fogadták a Vansavá • által szer­kesztett Dennica lapot, mert idegenkedéssel nézték akkor a nők emancipációját. Az állan­Vansová dóan betegeskedő férje se fo­gadja szívesen felesége irodal­mi tevékenységét. Vajansky részéről kap bátorítást, utasí­tásokat és Bozena Nemcová az eszményképe. Első regényét 1898-ban „Pod- hradskyék árvája“ címen adta ki. A könyv nagy sikert ara­tott, mert Vansová ügyesen fel­használta a romantikus leány regénye meseszövését és fordu- lulatait. A regényben harcol a jó a rossz ellen. Figyelemre- méltóan rajzolja meg az önálló­ságáért küzdő nő típusát és éles szemmel látja a társadalmi rétegek között tátongó különb­ségeket. Regényalakjait nem a társadalmi helyzetük, hanem tisztán az erkölcsi beállítottsá­guk szerint osztályozza. Elbe­széléseiben is többnyire a nők problémáival, a szerelem és házasság kérdésével foglalkozik. Mindig olyanokról ír, akik csa­lódottak és sohasem tudták meg, hogy mi a boldogság. Vansová írásaiban már feltű­nik a realista emberábrázolás, mert éles megfigyelő és kriti­kus. Legmegkapóbbak azok a női alakjai, amelyek nem elé­gednek meg a polgári társada­lom erkölcseivel és ú.i utakat keresnek. Legkedvesebbek a visszaemlékezései a családjára, gyermekkori élményeire. Van­cová akkor eredeti és termé­szetes. Ilyenkor felszabadul a nyomasztó környezet hatása alól és élvezetesen sok érdekeset mond el az akkori időkről Vansová szűkös körülmények között hosszas betegség után 1942-ben halt meg, Beszterce­bányán. Élete végéig élénk fi­gyelemmel kísérte kora szelle­mi életét és egész lényében fel­világosodott és haladó szellem volt. Vansová irodalmi hagyatéka sokoldalúan visszatükrözi a szlo­vák irodalom nagyasszonyát — ezt a végtelen mély érzésű rit­ka egyéniséget; aki a maga em- berszeretetével és nagyanyás bölcsességével még ma is sokat tud mondani olvasóinak. M. M. M oszkvában már a. május elseje előtti estén ünnepi hangulat honol. A golyóscsapágy-gyár kultúr­palotájának fényárban úszó be­járata előtt özönlik az ifjúság. Az ifjúi vidámság napja ez! Zene szól. Odabent a teremben Nyina Karpunina „vezényli" az ifjúság bálját. Segítőtársa is akad. Jurij Mironoyics üzemi főmérnök, az ifjúság, a kom- szomolisták lelkes barátja és pártfogója segíti Karpuninát a jókedv, a hangulat emelésében. A május elseje előtti napokban a komszomolisták különösén ki­tettek m.agukért... A szovjet ifjúság .élete egy újabb színnel, egy újabb ked­ves szóval gazdagodott. Ez az új szó a friss tavaszi szellővel étkezett a távoli sztyeppek tá­jairól. Szűzföld! Észak-Kazah- ■ sztánban az üzem egykori mun­kásai közül nyolcvan ifjú töri a parlagot, vesz részt a szűz- földek termővé tételében. Ép­pen ma érkezett levél Viktor Sztarsinovtól. Május elseje al­kalmából üdvözli a szűzföldeken dolgozó komszomolisták nevé­ben moszkvai elvtársait. A távoli Kazahsztánból jött levél kézröl-kézre járt, végig- vándorolt a műhelyeken s vé­gül az üzem munkaeredménye­ket feltüntető tábláján kötött ki. A moszkvaiak büszke öröm­mel kísérik figyelemmel mind­azt, ami az Alt újban, Kazah­sztánban, Szibériában történik. Nagy érdeklődéssel, türelmetle­nül várják a híreket >a szűz- földek rajonjaiból, s tudják, hogy a meghódított, feltört új földeken beköszöntött a tavasz. Pontosan így figyelték annak-. B. GAL1N: idején tavasszal a volhovi gát, majd pedig a Dnyeperen emelt gát növekedését, az ötéves terv nagy építkezéseit. Mennyi rengeteg összejövetel van ezen a májusi éjszakán, mennyi sok kivilágos virradatig tartó örömteli, vidám ünneplés! De különösen hangulatos, élénk az ünnepi éjszaka a Lenin he­gyeken. Mintha egész Moszkva elküldte volna ide követeit. A villanyfényben tündöklő egyet­len hataimas épülettömbje a csillagos ég felé magasodik. — Fényszórók sugárnyalábjainak színes tüze ragyogja be a szö­kőkutakat. Egyik diák — a re­mek putóta egyik gazdája — nyomban megállapítja: csodá­latos kilátás nyílik innen fent- ról, a Lenin hegyekről, Moszk­vára. Ma különösen nagy a zsibon­gó emberáradat. Koreaiak cso­portja közeleg. Diákjaink ko­reai nyelven kiáltják feléjük: „Don-mu". Elvtárs... A ko­reaiak, kínaiak, franciák és fin­nek jól ismerik ezt a szót: „Tovaris" ... Külföldi küldött­ségekhez tartozó csoportok ál­lanak az egyetem előtt. Néhány percig szótlanul gyönyörködnek a pompás épületben, majd egyikükből szenvedélyesen kitör a kiáltás: „Éljen a kommuniz­mus!“ Ez az éjszakában felhangzó, szívből kikívánkozó felkiáltás Gorkij egyik kis elbeszélését juttatja eszembe. „1924-ben a kis Sorrento vá­rosban egyik utca falán meg­jelent a felírás: „Viva Lenin". A rendőrség sárga festékkel befestette a feliratot. Másnap vörös festékkel írták fel: „Viva Lenin". A rendőrség fekete fes­tékkel mázolta el a feliratot. Erre felírták fehérrel: — „Él­jen Lenin". A Szovjetunió határain túl is érezni annak a korszaknak a fuvallatát, amely innen Moszk­lendiiletet, értelmet adott az élet, a nép teremtő munkáját irányító párt felhívásainak! — Május elsején ismét szemtanúi lehettünk ennek. Az embernek az az érzése támad, hogy ezen a napon agész Moszkva kint van az utcán, a sugárutakon, a tereken. Vagy vegyük a mai nap egy másik jellemző voná­sát: az üzemi felvonulók sorai­ban elvtársainkkal együtt lép­sát és segítségét. Hálám jeléül ezert a gondoskodásért és se­gítségért minden erőmet latba vetve fogok tánulni, hogy elsa­játítsam az élenjáró szovjet tapasztalatokat". J mmár hagyomány nálunk, ■* hogy a tavasz beköszön- tével számba vesszük munkánk eredményeit s pillantást vetünk a jövőbe is. Az embernek a munka iránti nagy tisztelete vából indul ki. A Kreml rubin­vörös csillagai egyenletese fény­nyel világítanak. E fénysugár látható az egész földkereksé­gen s nagy reménységéket éb­reszt az embermilliók szívében. Ha innen a Lenin hegyekről nézzük Moszkvát, az az érzé­sünk, hogy állandó mozgásban van ez a hatalmas, pillanatra sem lankadó város. Milyen hatalmas léptekkel ha­ladunk előre terveink teljesíté­sével, évröl-évre közelebb hoz­va a kommunizmust! Mennyi kednek a kínai és koreai elv- társak, akik gyakorlati munkát végeznek üzemeinkben. Az autóüzemiek között kínai ismerősömet He Fu-caj-t für­készem. Ez a szikár, fekete­hajú, vidáman csillogó szemű sangháji ifjú szerszámgyártást tanul orosz elvtársaitól. Fe Fu- caj oroszul is beszél. Emlék­szem, milyen nagy nekibuzdu­lással vetette papírra ezeket a sorokat: „Benyomásaim Életem végéig sohasem felejtem el a szovjet nép meleg gondoskodá­mutatkozik meg a büszke fel­ismerésben: ez a mi művünk, A tavasz csodálatos tulajdon­sága, hogy szinte szárnyakat ad az embernek. Oj erők fe­szülnek benne, új lehetőségek tárulnak fel előtte az építésre, az étet jobbá, szebbé tételére. A szovjet ember érdeklődési kö­re igen széles távlatokat ölet fel. Álljunk meg egy pillanatra és hallgassuk meg miről be­szélnek a moszkvai utcán az ismerősök és imeretlen embe­rek. Minden iránt érdeklődnek, minden foglalkoztatja őket, minden utat talál a szívükig. A szűzföldek termővé tétele, a bürokrácia elleni harc, keres­kedelmi kérdések, iskolai vizs­gák — A nép önmagára ismer min­denben. Tudja, hogy amit cse­lekszik, önmagáért, a maga hol­napjáért teszi. Estére még pezsgőbbé válik Moszkvában az élet. A fény­szórók sugárnyalábjai szinte- szinte felemelik az égboltoza­tot. A főváros parkjaiban, ut­cáin és terein a moszkvai szín­házak művészei és műkedvelő együttesek lépnek fel. Egymást érik a népünnepélyek. 'L'mbergyűrű állja körül a táncoló ifjakat. A tömeg szétválik, egy idősebb férfi lép. be a körbe. Mintegy .bemelegí­tésként" először vállait lllegeti, majd hetykén hátratolja ka­lapját az üstökére, és olyan bokázásba kezd, hogy minden arcon mosoly fakad. Távolabb, külföldi elvtársaink kérdezge­tik a moszkvaiakat, hogyan él­nek, milyen terveket szőnek a jövőre. Valaki megkérdezi a külföldiektől: „Mi a vélemé­nyük a moszkvaiakról?" Egyi­kük nyomban válaszolt: — En­gem a legjobban friss lendiile- ttik, jókedvük kapott meg. A vidámság — nagy dolog — mondja. Igen, a szovjet emberek élet­formáját, szellemét, a vidám­ság, a friss lendület jellemzi. Ezt érezzük az énekekben, a szárnyaló dalokban s még a le­vegő is megcsendül, tengővé válik a nagy yígy. kiolthatat- lan vidámságtól, ami bűvkörébe vonja a mai napot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom