Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-03-26 / 13. szám
A szocialista faluért A prágai Július Fucík Kultúra és Pihenés Parkjának kongresszusi palotájában március 22—24-én tartották meg az EFSZ-ek III. országos kongresszusát. 22-én röviddel 12 óra után gyülekezni kezdtek az ország földművesszövetkezeteinek küldöttei. Az elnökségben helyet foglaltak Michal Bakul'a, mező- és erdőgazdasági miniszter, Jindíich Uher élelmiszeripari és mezőgazdasági terménybegyűjtési miniszter, Emil Zatloukal automobil és mezőgazdasági gépipari miniszter, Michal Chudik mező- és erdőgazdasági megbízott, Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a Nemzeti Front szervezeteinek képviselői. A kongresszuson résztvettek a Szovjetunió, Kína, Magyarország, Lengyelország, Bulgária, Német Demokratikus Köztársaság, Románia Albánia, Jugoszlávia és más országok küldöttségei. A terem homlokzatát az EFSZ-ek hatalmas jelvénye és „A mezőgazdasági termelés és a nép életszínvonalának emeléséért, az Egységes Földmüvesszövetkezetek fejlesztésének útján“ jelszó díszítette, melynek szellemében tartották meg a háromnapos országos kongresszust. A csehszlovák államhimnusz elhangzása után. J. Nepo- mucky a mező- és erdőgazdasági miniszter első helyettese üdvözölte a küldötteket a vendégeket és a népi demokratikus országok, valamint a francia haladó földművesek képviselőit. Majd a munkaelnökség és a mandátumbizottság megválasztása után Michal Bakul'a miniszter tartott főbeszámolót. Michal Bakul’a mező-és erdőgazdasági miniszter beszámolójából Szucsík Márta még nem is olyan régen az iskola padjaiban ült. Kétéves mezőgazdasági szakiskolát végzett, ahol jó! megtanulta, hogyan kell a kiscsirkékkel meg a tyúkokkal bánni. Most a galántai járás egyik legjobb tyúkfarmgondozói közé tartozik, aki segítő társával a stefanikovói szövetkezetben az EFSZ III. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy ebben az évben terven felül 29 000 darab tojást termelnek. Ezt a mennyiséget a szövetkezet terven felül szolgáltatja be. IPARUNK múlt —jelen Bcfacjzén ti 44,0 ////ö y. 18T tonna bon Hyecst/GsAm 3? 2-4-írIlL ezer ion Ho Iran » 23 Jfifrogén - J* U’úúCfCL, f===sj| Hi.ll ezer — r- iotfirúíran Tbszfoct/űgyei (smß sújtsa MEGVAN MINDEN LEHETŐSÉG A FELADATOK TELJESÍTÉSÉRE Az elmúlt két év alatt az EFSZ-ek II. országos kongresszusa óta szép eredményeket értünk el nemzetgazdaságunk fejlesztésében. A múlt évben 9.5% -al emelkedett az ipari termelés, ami azt jelenti, hogy 2.7-szeresen az 1937 évihez. A mezőgazdasági termelés 3.4%-al emelkedett és _ átlépte a háború előtti színvonalat. Az előle - ges számítások szerint a múlt évben 6%-al volt magasabb, mint a háború előtti 1934—1938-as évek átlaga. A legörömteljesebb számunkra' az — hangsúlyozta Bakul'a elvtárs, hogy ezeket az eredményeket az Egységes Földműves Szövetkezetek létesítésével értük el. Bakul'a elvtárs beszédének további részében beszámolt azokról az eredményekről, melyeket a múlt kongresz- szus óta értünk el. Ezek az eredmények szilárdították népünk egységét. Köztársaságunk legfontosabb belpolitikai eseményei közé tartozott a CSKP országos konferenciája — mondta Bakul'a elvtárs, mely kitűzte a legközelebbi feladatokat, mégpedig az elkövetkező években felépíteni hazánkban a szocializmus alapjait és ezzel egyidőben szocializálni a mezőgazda- sági termelés nagy részét. A feladatok, melyek mezőgazdaságunk számára voltak kitűzve és amelyeket a mostani kongresszuson kell megbeszélni, nem kicsik, de megvan minden lehetőségünk azok teljesítésére. 1. Ez szocialista igazgatásunk, mely lehetővé teszi a termelő érők kiszélesítésének meggyorsítását és ezzel fokozza a termelést. 2. Támaszkodhatunk a Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak hatásos együttműködésére. 3. Mezőgazdaságunk számíthat az állam nagy segítségére. A második ötéves terv irányvonalai biztosítják a gépfeket és közlekedési eszközöket, melyek segítik a mezőgazdaság me- ehanizálását. 4. Vannak kipróbált, tanult földműveseink kiknek nagy termelési tapasztalataik vannak és ismerik a haladó mezőgazdasági termelés formáit. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS EMELÉSÉRŐL Az állattenyésztés 1956-ban az 1955-ös évhez viszonyítva 9.8%'-al emelkedett. Ez megmutatkozott a tej, hús és más állati termékek beadásában. Nagy feladatok várnak ránk a második ötéves yrvben. A vágómarhák tenyésztésének 30%-al, a hízósertések tenyésztésének 35%-al, tejbeadásnak 4 6%-al, tojásbeadásnak 21%-ai kell emelkednie. A szövetkezetek már ma is szebb eredményeket érnek el az állatok hasznosításánál, mint a magángazdálkodók. De nem lehet eltagadni, hogy az állattenyésztésben és főleg a szarvasmarhatenyésztésben még mindig tekintélyesek a kihasználatlan tartalékok. Sok EFSZ-ben, sőt kerületben nagyon alacsony a közös istállók állat- állománya, mint például a Karlové Vary-i, az Ostí n. Labem-i, a besztercebányai és a nyitrai kerületben. Ezekben a kerületekben minden lehetőség megvan az állatállomány kiszélesítésére és a takarmányalap növelésére. A szövetkezetek saját érdeke, hogy szarvasmarha állományukat főleg a tehenek számát emeljék. Az alacsony állatállomány és a kevés istállótrágya kedvezőtlenül befolyásblja a hektárhozamot. Ez pedig szintén befolyásolja a takarmányalap emeléspt, a szarvasmarhák hasznosságát. A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁK MECHANIZÄLÄSA A mezőgazdasági termelésnek fő alapja a technika fejlődése. Mezőgazdasági termelésünkben nagy szerepe van a mai technika fejlődésének. Csak azzal a feltétellel emelhetjük a mező- gazdasági termelés színvonalát, ha emeljük a mechanizációt. Nézzük meg a mezőgazdasági munkák mechanizálásának emelését a múlt években. Csak az elmúlt három évben 41%-al emelkedett a traktorok száma és most több mint 45.000 traktor dolgozik a mezőgazdaságban. A kombájnok száma az 1952 évi 560-ról 1956- ban 3.000-re emelkedett. A második ötéves terv . mutatószámai, melyek a mezőgazdaságra vonatkoznak, biztosítják a falu szocializálását további traktorral és más mezőgazdasági géppel. Helytelen lenne azonban szemünket bezárva elsiklani azon hibák fölött, melyek megmutatkoznak a mezőgazdaság mechanizálásában. Legnagyobb hiba, hogy az eddigi gépek nem biztosítják be a komplex mechanizálást a növény termesztésében és begyűjtésében. Ezért szakembereink tanulva a tapasztalatokból olyan gépeket igyekeznek előállítani, melyek segítségéve! mechanizálni lehet minden fő mező- gazdasági munkát összekötve a termesztéssel és a begyűjtéssel. Jubileum Nem ezer év, nem száz, még- csak nem is tíz ■— szerény öt évről van szó. „Hosszú öt éven keresztül“ — így emlékeznek életük egyes szakaszaira, eseményeire a deresedő édesapá1:, nagyszülők. Az emberiség történetében parányi mozzanat, de az egyén életében jelentős esemény. Ez az ember, akiről szólunk még nem nagyapa, hajfürtjei sem deresednek, mégis van benne valami, hogy már az első pillanattól kezdve tisztelettel tekintünk rá. Öt éve dolgozik munkahelyén a décani szövetkezet istállójában feleségével együtt. Így ő itt a kongresszuson évfordulót is ünnpel, mert a néhány év számára —, és főleg a szövetkezet számára — valóban fordulót jelent. Emil Fuchs fiatal ember teli életkedvvel, erővel. Mellén ott díszeleg „kiváló szövetkezeti dolgozó“ jelvény. Az elmúlt évben kapta. 42 tehenet gondoz feleségével és 2.800 liter tejhozamot értek el darabonként. — Az igaz — mondja, hogy a tejhozam a tél folyamán nálunk is csökkent. Most átlag 7.75 litert fejünk naponta, de ezt a hozamot már szeretném megtartani a zöldtakarmányig. Akkor aztán megint könnyebb lesz. Ezt a célt szolgálja nálunk az az intézkedés, hogy a teheneket tejhozam szerint osztályozzuk. A hozam arányában kapják a takarmányt és az abrakot is. — A fejés géppel nem is olyan egyszerű, amint azt sokan gondolják. Nékem olyan tehenem is van, amely 25 liter tejet ad naponta. Itt nem elég ám, hogy rákapcsolom a fejőgépet, az állat is érez, ezt tudni kell a gondozónak. Én nem fejem ki géppel mind az utolsó cseppig, hanem átkapcsolom a gépet'a másik tehénre és' kézzel fejem ki az ottmaradt tejet, így az utómaszást is elvégzem. Szerintem ez nagyon fontos. Az ilyen gondos ápolásnak megvan az eredménye. A décani szövetkezetben 1953-ban 118 ezer liter, 1955-ben 213.900 liter és 1956-ban már 225.500 liter tejet fejtek. Ez azt jelenti, hogy egy hektár szántóföldre 676 liter tej jut. Ez már szép eredmény. Nem csoda, ha így a" munkaegység értéke az elmúlt évben 28.91 korona volt. Szorgalmas munkának szép az eredménye — mondja a közmondás, és ez valóban így van, bizonyítja ezt a décani szövetkezet küldötte is. —S— Erzsiké, az agronómus Tkudapesten töltötte gyermekéveit. Magas bérház földszintes lakásában álmodozott a természetről: suttogó erdőről, virágos rétről, aranykalászt dajkáló alföldi rónáról. Vágyai versenyre keltek a tavaszi szellővel, széllel, viharral. A sikátorok mélyén rongyos proletárgyerekekkel játszadozott napestig, de ö nem épített gyárat, magas kéményűt, mint a többi, hanem szántott, vetett a homokban. Folyót szabályozott, és híddal kötötte össze a két partot. A szelíd tekintetű Erzsiké fiatal kora ellenére két világot élt. Az egyiket a nagyváros világát, amiben napjait töltötte, a másik a természet volt, ahol terveit szőtte, ahová a szíve-lelke vágyott. — Anyuka, menjünk vidékre — kezdett könyörögni a kislány. — Elmehetünk, de tudom, hogy megbánod, — próbálta lebeszélni anyja — gyenge kezedet feltöri a kapanyél. — Nem bánom, anyukám. A Kertész család falura költözött, de nem a kislány kedvéért, hanem a nagyobb kereset, a kevesebb lakbér, az olcsóbb élelem vonzotta őket. Nyári nap perzselte a gútai határt, perecbe hajlott az aranysárga búza- kalász, az erős férfikéz vágta a rendet. Egy piroskendös karcsú lányka szedte a markot. Ogy hajladozott a sarló után, mint boglyosfejű pipacs az acélos búza között. Gyönge kezét megsebezte az éles gabonaszál, de nem bánta. Az aratás nagy csatáját végigküzdötte panasz nélkül. A nyarat ősz követte. Erzsiké új terveket szőtt. — Iskolába megyek — jelentette ki nagy elhatározással szüleinek egy este, amikor a munkából hazatért. A szövetkezet vezetősége is úgy akarta. így megnyílt előtte c vágsely- lyei mezőgazdasági mesteriskola kapuja. Erzsiké szorgalmasan tanult, oltott, vetett, virágot ültetett, sportolt és a kultúra bűvös berkeiben is szívesen andalgott. A micsurin-körben két dióoltványa megfogamzott. Nagy elismerést váltott ki a tanulók és tanítók körében. Ilyen dolog még a szakembereknek is dicséretére válik. Gyarapodott a tudása, nőtt a hírneve. A következő nyáron, amikor hazament vakációra, már nem a mezőre, hanem a szövetkezet irodájába osztották be. — Tanuljon számvetést az életből is — bölcselkedett a föagronómus. S Erzsiké tanult az életből, könyv - bői, és mindenből, ami útjába került. Sikereit nem irigyelte senki, még a lányok sem. Ügy gondolták, hogy nem vetélytárs. A fiúk bókjait észre sem veszi, vagy legalábbis úgy mutatja, és napról-napra szerényebbé válik. Az irodai munka végeztével kiment markot szedni, kapálni és oltogatni. Nemcsak . a neve Kertész, de ő maga is az, mondogatták róla a gú- taiak. Zfzéven Erzsikének valóban hiva- tása lett a kertészet. Ő a gútai EFSZ melegágyi kertészetének agronómusa. A gyümölcsösbe vágyott, A kertészetben dolgozó leányok egyik csoportja. Kertész Erzsébet de egyelőre ide került. Szívós János főkertésszel és 130 munkással együtt gondozzák az üvegházak és melegágyak növényeit. Munkájuk nyomán már 20 000 káposztán bámulnák a recés levelek, 20 000 kalarábé húso- sodik, 10 000 karfiol, és 10 000 kel zöldéi a televényes földben. Egy benzinmotor állandóan préseli a földkockákat és azokba a lánykák pikírozzák a sokezer apró palántácskát, amelyek már a szabad földbe kerülnek. A főkertész komoly arccal, megelégedetten járkál munkatársai és palántái között. A kertészet másik apostola Erzsiké, mint a tavaszi szellő, hol ide, hol oda surran, és derűt visz magával. — János bácsi, legyen szíves ... — Jól van lányom, máris megyek, megöntözöm őket. A hetven év körüli bácsi a fiatal agronómusnak még a gondolatát is sejti, nem vár parancsszóra. — Ilonka, te pedig gyere velem a pikírozókhoz — hallatja újból hangját. Ez már parancs, de szelídhangú, aminek teljesítésére a kertészet iránti szeretet ' ötelez mindenkit. A kis agronómus, aki mindenkit beosztott munkahelyére, mindenkinek tanácsot adott, maga is tanácsot kér a főker- tésztől, majd félrevonul az üvegház egyik sarkába. — Mit csinál, Erzsiké, — kérdezzük tőle, rejtekhelyén. A főkertész válaszol helyette. — Csipkemagot vet a lányunk, rózsát akar oltani az utak szélére. Amott az üvegházban, a három bokor rozmaring, szintén az ö kezenyomán növekedik. Az üvegház rozmaringjai olyanok, mint kisebbfajta füzfabokrok, a paták szélén. A földkocka préselő géptől egy fiatal legény hozzánk lopakodott és a lányok számláját huncutul így terhelte meg: — Bokrétának szánták a rozmaringot a kertészlányok esküvőjére. Illő lenne, ha a férjhezmenésben is az agronómus mutatna példát. Tj'rzsike kissé elpirul a váratlan csipkelődésre, majd lassan mosolyra derül. De hang nem hagyja el ajkát. Csak mosolyog. Hiszen, nagyon érdeklődnek utána nemcsak a gútai, de más legények is. Boldog lesz a legény, aki olyan élettársat kap, aki egyszemélyben agronómus, CS1SZ titkár, és héttagú család kény árkeresője. Ezenkívül a tollat is ügyesen forgatja. Jó szakcikkeket írt a gyümölcskertészetről és most az új beosztásában szerzett tapasztalatairól akarja értesíteni a sajtót. A nap már lemenőben van, de a gútai határ még lánykacagástól hangos. A kanális szélén libasorban mennek hazafelé a melegágyi kertészet dolgozói. Hangjukból új élet érződik, s a kis agronómuslány gyermekkori álmai lassan valóra válnak. CSURILLA JÓZSEF \
