Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-07-07 / 27. szám
Nyári ruha ovális kivágással, rövid kimonó-újjal. A ruhást tűzés díszíti. Vászonruha, másszínű szegélyezéssel a galléron. A szoknyán vasalt rakásokkal. Fiatalos ruha, pettyes tiszta selyemből. A szoknyája plisszí- rozott, és az újján is plisszé dísszel. Hogyan javitjuk meg a kopott férfiinget A régi, szakadt gallért lebontjuk, hajtásait kihajtva, kivasalva az ing hátának aljára gombostüzzük. Pontosan utána szabjuk ki az új gallért. A = gallér alsó és felső része, a nyakpánt és esetleg a kézelő javításához szükséges darabok kerülnek ki az ing hátából. B = a gallérba erős fehér vásznat varrunk. Ha a vászon új s előzőleg nem mossuk ki forró vízben, akkor később össze- ugrik és vasalásnál ráncot vet a gallér. Az erősítő vászonra ráhelyezzük a gallér tetejére kerülű részt, az anyag színével felénk. Erre tesszük a gallér alját, amelyre előzőleg fehér Dunuvia-szalagból tokot varrtunk a gellérmerevítő számára. Ezt a darabot színével befelé helyezzük rá. A nyakhoz eső oldal kivételével mindenütt összefér- celjük, legépeljük, kifordítjuk, levasaljuk, újra leférceljük és a szélétől öt milliméternyire, a színén mégegyszer körülgépel' jük. C = a nyakpántot is erős vászonnal béleljük. A gallér felső részére tesszük a vásznat, s a széleket behajtva ráfércel- jük a pánt felső részét. Aki ügyes, egyidejűleg a másik oldalon levő pántot is oda tudja varrni. Az egészet ráférceljük az ing nyakkivágására és kétszer körülgépeljük. D — E dupla manzsrttás ingnél a szakadás alatt elvágjuk a kézelőt, behajtva beférceljük, rágépelünk — és „szimpla” kézelös lesz az ing. De még is iordíthatjuk a manzsattát, ha a kopott részt bestoppoljuk, vagy az ing házából kivágott kis csíkkal levarrjuk és az ép oldalát tesszük felülre. Vigyázzunk, hogy át ne öltsünk a kézelő másik oldalára, amikor bevarrjuk a kopást. A kirojtosodott, szimpla ujjait vagy rövidujjra vágjuk, vagy ha az ing ujjának hossza megengedi, akkor felbontjuk a varrást, levágjuk a kikopott széleket és behajtás, lefércelés után körülgépeljük. Keresztöltéses minta ijzát közöljük több olvasónk térésére. A minta konyhaasz- U'erítő, falvédő szélére, gyer- nekruhákra, de belekötve nor- ■égmintának is alkalmazható sálba, pulóverbe, ruhába. ízléses horgolásra, vagy recére alkalmas szekrénycsík-minta. Fé’- centis kockákkal készítve, körülbelül 8-9 centiméter széles lesz a csipke. Szebb, vékonyaDb lesz a horgolás, ha a horgolócérna helyett vékony, fehér gép varrócérnát használunk. Ha recécel készítjük a csíkot, a virágot sűrűn, a szárát" és a többi mintát ritkán szőjük be. ■ >' ■ SÜTÉS — FÜZES Borjúhús petrezselymen Hozzávalók: egy fél kiló borúhús, (combrész) 5 deka vaj, kanál sima liszt, só, petrezselyem. A vékony szeletekre vágott húst vajon pároljuk, majd iszttel behintjük, aláöntjük és sok finomra vágott petrezselymet teszünk a mártásba. Rizs- zsel körítjük. Finomra vágott zöldség Hagymát, metélőhagymát, petrezselymet, citromhéjat apróra vágunk és ezzel a keverékkel megkenjük a hús vagy halszeleteket. Időszakok szerint különböző zöldségfélét vágunk össze. Igen jó ízt ad a foghagyma. A háziasszony ízlésétől függ, hogy milyen zöldségkeveréket készít. A Zagyva part ián sétáltam, amikor észrevettem, hogy egy hőpalackot hoz felém a víz sodra. Kalocsni volt rajtam, belábaltam hát érte és megérte. Ezt a kéziratot találtam benne, megcímezve a „Kalandregény pályázat szerkesztősé- gének.“ íme: Utinapló a Plagizátorok földjéről Viharedzett kis málnavadász hajónk fürgén futott a pálya- díj felé széles barázdákat húzva maga után és szórta szerte szét a habokat, mint Magvető kiadó a kéziratot. Kerek nyolc éve és másfél órája hányódtunk már a Nagy, vagy Csendes Óceán végeláthatatlan tükrén és közel — távol sehol egy láthatár, sehol egy tenger, mindenütt csak a puszta víz . . Végre a Kapitány, aki mindkét műszemére erősen kancsal, egycsöves gukkerjába kukkantva, kitörő örömmel ordította el magát. — Föld, föld! — Hadd látom, hol? — tolakodtam köréje izgatottan. — Itt alattunk — mutatott le — zátonyra futottunk, ha a műszemeim nem csalnak - dörmögte leverten és hogy nyugalma visszatérjen, bagót nyomott a számba. Leengedtük a mélységmérőt, kilencvenezer métert mutatott. 'Jtána néztünk a hihetetlen dolognak és megállapítottuk, nagy dromedár jószág, hogy magyarázzam meg magának ... nézze, ha például csabaiba töltenénk egy ilyen mammutot, az olyan hosszú szál lenne, hogy körülkolbászolná a földet, téliszalámiból meg az egyenlítőig futná. Esetleg lehet pár dekával több. Abban az időbér, komoly gondjai lehettek a mammutvállalatok igazgatóinak, hiszen csak egy kisebbfajta háztáji mammut is akkora, hogy alig férne el a környéken. Még nem haladhattunk mesz- szire, amikor lát juk, hogy a távirász lélekszakadva lohol utánunk. A legfrissebb Magyar löpfalujának fővárosa felé. Útközben a törzsfönök elmesélte, hogy hírből már személyesen is ismer mindkettőnket és rövidesen ennek a mostani utazásunknak a történetét is lefordítják a Plagizátorok nyelvére. Déli harangszókor érkeztünk a dzsungel közepén meghúzódó bennszülött településre. Közvetlen a tisztás szélén tábla figyelmeztetett a „Tiszta tisztesért" mozgalomra. Vezetőnk a törzsfőnök az utcabizalmihoz kísért minket. T úlesve a formaságon elindultunk körülnézni, dét tört románsággal, mert úgy tudta, hogy lengyelek vagyunk — én üzenni szeretnék a ......... olvasóknak. — Mit? — szóltam én a kapitány helyett meglepődve a kérésen. — Azt, hogy egyenek több zöldfözeléket, — összegezte nyilatkozatát, majd bemászott kunyhójába, ahonnét hálószatyorral a kezében tért vissza. — Ez a legújabb üli jegy zetern, irodalmi nóbeldíjat érdemelne ... — nyújtotta felém a vekkert. Hitetlenkedve nyúlNemzet jövöheti számát hozta. Egymás kezéből kapkodva böngésztük át, hogy tart-e még a lapokban az utinaplóláz, s nehogy mi már csak az apróhirdetések helyett a típus uti- jegyzetek közt jelenhessünk meg. A sziget egyetlen nagy hegyénél jártunk éppen. Én a tájékozódási ösztönömnek engedve, száraz gallyat törtem és a hegy tövébe szúrtam, hogy hogy egy nagy hal bekapta a mérőónt és elúszot* vele. Most már megnéztük a sebességmérőt is. Nem mutatott semmit! A kapitány jól tudta palástolni érzelmeit, de engem nem tévesztett meg. Közönyt színlelve odaténferegtem a sebességmérőhöz, megnéztem én is. Száraz időt mutatott.. . ésö éjjel kötöttünk ki a napsütötte lakatlan szigeten. Kijavítottuk az árbóc- kosár fiileit és pakolászni kezdtünk. Távoli recsegés-ropogás ütötte meg a fülem. — Mi ez a reccsenés ? — kérdeztem a kapitányt! — Hasad a hajnal, — felelte ő ünnepélyesen. Csakugyan, kelet felöl pity- mallott. Mikor kirakodtunk és már nem maradt más a fedélzeten, csak a hajó neve, akkor fizetett szabadságra küldtük a matrózokat, aztán én és a kapitány elindultunk a sziget belseje felé, mindig a pa”t mentén haladva, hogy el ne tévedjünk. Fegyvereinket készenlétbe helyezve óvatosan mentünk, én a kapitány nyomába, a kapitány meg az én nyomom előtt, vigyázva, hogy egy lépést se maradjunk le egymástól, mert ha közben viccet mondanánk, elnyelné a poént a távolság. Áthatolhatatlan bozótokon hatoltunk út, miközben a kapitány elmondott egyet-mást a szigetről: — Ezt a földet fehérember talpa még nem érintette, mert a trópusi naptól izzó talaj megégetné nyomban a lábát, ha cipő nélkül mászkálna. Mondhatnám, itt ringott az emberiség bölcsője. Nézze, mint egy pelenka borul ránk a szürke égbolt. Valamikor itt mam- mutok tanyásztak. Az olyan visszafelé jövet könnyebben rátaláljunk a hegyre, ami még közel volt az öbölhöz, ahol kikötöttünk. Közben megeredt a trópusi eső, ami elől terebélyes egzotikus eperfa alá álltunk és elázott öngyújtóinkat szárítgattuk, hogy rágyújthassunk, de a következő pillanat - ban ijedten vágódtunk a földre. Fölöttünk sátáni kacaj harsogott ... Félelemtől reszket - ve sandítottunk a magasba ... Az előbbi hátborzongató kacaj har-ány röhögésbe fulladt. — Idefigyeljenek emberek! — hangzott a szózat és a szétnyíló lombok közt megjelent Kabos László ... — Nini, hiszen ez a Kabos! Micsoda meglepetés, pedig én azt hittem, hogy Alfonzó. Mit keres maga itt! — dörgött rá a kapitány teától rekedi es hangján. — Magánszámot, — mondta az lemászva a fáról. Akkor láttuk megdöbbenve, hogy majdnem áldozatul estünk egy szörnyű tévedésnek: a bennszülött törzsfőnököt néztük Kabosnak, mert az is piros frizurát viselt. Csakhogy „magánszám“ helyett, „madár- szárny"-at keresett. Elnézést kértünk tőle azon az alapon, hogy mi kinnszülöttek nem ismerjük még a benszülött viszonyokat. — Nem is ismerhetik, mert maguk itt a legelső fehér emberek — rántotta meg a törzs• főnök ócska ferenejöska kabátját, hogy könnyebben kimondhassa az „r“ betűt, mert csak törte a magyar nyelvet. De azért jól megértettük egymást, különösen én meg a kapitány és rövidesen már hármasban csörtettünk tovább a lakatlan sziget egyetlen kis cöhógy megismerjük a lakatlan sziget népét és kezdetleges életmódjukat. Igen elcsodálkoztunk többek között egy bennszülött asszonyon, aki kézen állva dolgozott egy ötlábú Csepel varrógépen. A délután nagy részét tudományos kutatásoknak szenteltük. Érzékeny műszereink, egy bicsim és egy egérfogó segítségével megállapítottuk, hooy a sziget majdnem kétszer akkora, mint a fele. Talaja bőven tartalmaz földet, főnövényzete a gumifa és a bogáncs, ami minduntalan beleragad a gumifákba. Lakói a Radaiátorok leszármazottjai a mai Plagizátorok. A körülményeknek megfeleld kul - túrával bírnak. Már időszámításunk előtt ismerték a nedvességet. Nyelvük hasonló a magyarokhoz, csak beszéd közben a betűket más sorrendben használják. A pénzt nem ismerik, helyette átutaló takarék- könyvvel fizetnek. A Plagizátorok sok tekintetben hasonlítanak a majmokhoz, sőt fejlett utánzóérzékük még azokon is túltesz. Vallásuk a házasság. Imádják a nejüket. A törzs tagjai emberemlékezet óta >1- halálozási sorrendben temet - keznek. Jellemző rájuk, hogy könyvbe nem szoktak temet - kezni csak plagizálás közben. Estére kelve, mikor leszállt az ösvadonra a trópusi ti, mindenféle titokzatos, furcsa hangokat ásítottunk. Felkerekedtünk hát a kapitánnyal, hogy cles jatagánnal vágva utat a kusza liánok között szállodát keressünk, de mm találtunk. Kénytelenek voltunk a pályaudvaron megaludni. Netunk az üres szatyorért, mire a törzsfönök látva csodálkozásunkat, megmagyarázta: — Mi csomóírást használunk, mert az önök írását nehéz kibogozni. Különben kákára szoktuk kötni csomóinkat, de ez esetben madzagra fordítottam, hogy önök a pantalójuk övére erősítve megőrizhessék hazáig. Meleghangú búcsúszavainkat magnetofonszalagra vették és ott helyben megették a törzs öregei. A tisztás széléig ajánlkozott, hogy elkísér minket, Kupak, az érdemes bűvész, a törzs varázslója. Nagyon féltek tőle a bennszülöttek, amikor a falun keresztül jöttünk vele és csak akkor mertek clöugrani, ! a tüsszentett, hogy egészségére kívánják. F isszatérve a dzsungelba, találkoztunk egy felbőszült himoroszlánnal, de az szerencsénkre nem találkozott velünk. Több kaland nem lévén, tehát elindultunk a regény végé felé. A parton hajónknak hült helyét találtuk, de azt is már csak dermedten. A kapitány átkaiból — aminek konokul ellentállt ég és föld — kivettem, hogy hajónkat kiöblögette az öbölből a tengerár. Mindamellett a vén tengerimalac váltig erösködött és bíztatott, hogy ne essek kétségbe, mert ö tud egy közelebbi haza vezető utat a Fii- löp szigeteken át Komárom fehezen jött álom a szemünkre. Reggel búcsúlátogatásra mentünk a törzsfőnökhöz, aki már várt bennünket cölöpkunyhója előtt, egy díszesfaragású karón ülv". Jöttiinkre kiszállt a karóból és hosszasan megéljenezett minket. — Kapitän — kezdte beszélő. Most sem bíztam benne, ezért ezt a kéziratot höpalack- ba zárva, megcímeztem a kiadónak és egy óvatlan pillanatban a tengerbe dobtam. Bízva a palackban, remélem írásom szárazon jut el az olv,ásóhoz. MARTIN ISTVÁN CJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség* és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41 Főszerk»sztö Szőke József — Nyomta a Merkantilné rlaciarne, 01 n. v. Bratislava, ul. Národného povstanla 4l” sz. — Előfizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. D—50275
