Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-12-11 / 51. szám

1956. december 11. Az angol-francia agresszorok szégyenteljes visszavonulása öt héttel azután, hogy az angol-francia agresszorok ádáz támadása megkezdődött Egyip­tom ellen, a támadók december 5-én megkezdték szégyenteljes visszavonulásukat Egyiptom földjéről. Az angol-francia csa­pategységek Port-Said kikötőjé­ből távoznak hajóikon. így végződött egy politikai­katonai kaland Anglia és Fran­ciaország tekintélye csorbát szenvedett az egész világ köz­véleménye előtt. Erről tanúsko­dik az ENSZ határozata, amely az agresszorokat csapataik visz- szavonására kényszerltette. Nasszer az „Áchir Saa“ című hetilapnak adott nyilatkozatában kifejtette az Anglia, Franciaor-. szág és Izrael részéről Egyip­tom ellen történt gálád táma­dás lefolyását. A támadás ter­vét arra építették, hogy az egyiptomi hadsereg zömét le­foglalja az izraeli támadás elle­ni védelem. Gondolták, hogy az angol-francia támadás folytán az egyiptomi hadsereget elvág­ják s így könnyen elfoglalhat­ják a Szuezi-csatornát. Ezután már nem lett volna nehéz Egyiptom egész területét elfog­lalni, mert az ország hadsereg nélkül maradt volna. E terv meghiúsult, mert az egyiptomi hadsereget visszavonták a Slnai- félszigetröl és Így felvehette a harcot az agresszorokkal,' akik villámháborút terveztek. Míg az egyiptomi nép fegy­verrel harcolt, addig a világ békeerői is mozgásba jöttek és az ENSZ rendkívüli közgyűlése fölényes többsége a fegyverszü­net és később az agresszorok visszavonulása .tiellett szava­zott. Az ENSZ határozatáből a világ közvéleményének hatalmas ereje sugárzott, amely előtt az angol-francia katonai kalando­rok is, habár fogcsikorgatva, de kénytelenek fejet hajtani. Cejlon területén nem lesznek katonai támaszpontok Cejlon miniszterelnöke, aki a múlt héten Angliában tartózko­dott, december 4-én sajtókon­ferenciát rendezett az angol és a külföldi újságírók számára. A sajtókonferencián azokról a tárgyalásokról nyilatkozott, ame­lyeket Londonban a brit kor­mány tagjaival folytatott a cej- loni brit katonai támaszpontok ügyében. Bandaranaike cejlóni minisz­terelnök kijelentette, hogy kor­mánya nem óhajt részt venni semmiféle katonai tömbben és a semlegesség bizonyos fokának politikáját akarja folytatni. Amennyiben Anglia részt vesz különféle katonai tömbökben, azáltal a cejlóni brit katonai támaszpontok létezése nem egyeztethető össze a cejlóni kormány politikájával. Véleménye szerint a NATO feloszlatása a varsói egyezmény érvénytelenítését eredményezné, ezzel szemben a varsói egyez­mény érvénytelenítése még nem jelentené azt, hogy az észak­atlanti egyezményt is felbonta­nák. Megemlítette, hogy a var­sói szerződés nem más mint válasz az északatlanti egyez­mény országainak politikájára. 'Az egyiptomi agresszió tehát Anglia és Franciaország számá­ra nem csak mérhetetlen gaz­dasági károkkal járt, hanem politikai vereséggel is. Furcsa pártfogók December 6-án Budapest ut­cái ismét megélénkültek. Fel­vonultak Budapest lakói. „Fend, nyugalom, béke!“, „Erős népi hatalmat!“, „Le a fasizmussal!" — és hasonló jelszavaik vilá­gosan beszélnek a felvonulás jellegéről. A felvonulók röplapokat osz­tottak, amelyekben felhívják a dolgozókat, hogy ne higyjenek a lázltóknak, akik sztrájkokra szólítják a munkásokat. Á röp­lapok felhívják továbbá a ma­gyar népet, hogy harcoljanak a nép ellenségei ellen. A budapesti dóig. zők békés felvonulását provokatőrök za­varták meg, akik kövekkel do­bálták a felvonulókat, A magyar rendőrség a rendzavaréit szét­zavarta s néhányukat őrizetbe vette, A magyarországi viszonyok a reakció minden fondorlata elle­nére Is lassan rendeződnek. A munkahelyeken mind nagyobb számban veszik fel a munkát, a nyugalom Is helyreáll. S éppen ez az, ami a külföldi reakciót nyugtalanítja. Az ENSZ ismét két napot vesztett az ún. „magyar ügy“ tárgyalásával, holott a magyar kormány ezt a belügyeibe való beavatkozás­nak minősítette. Kétnapos vita után áz ENSZ határozatot foga­dott el, melynek értelmében az ENSZ főtitkára felhatalmazást kapott, hogy ez év december 16-án látogasson el Budapestre a helyzet tanulmányozása cél­jából. Érdekes megemlíteni, hogy a látogatás határidejének kérdését a magyar kormánnyal előzetesen nem tárgyalták meg Az ENSZ tárgyalásán a szov­jet küldöttség vezetője, Kuz- nyecov is felszólalt és leleplez­te a provokáció lényegét. „Va­lóságos irónia, — mondotta — hogy a magyar nép demokrati­kus jogaiért éppen Portugália küldötte lelkesedik, akinek kor­mánya menedéket biztosított Horthy számára“. INDONÉZIA tákepe ptött Hz Mekkötöksiámta JVéhány ezer kisebb nagyobb sziget, melyek egykor Ázsia szárazföldjéhez tartoztak, ké­pezik Indonézia területét. Ide tartoznak a Nagy Szunda szi­getek (Szumatra, Jáva,, Borneo, Celebesz) és a Kis Szunda szi­getek (Báli, Lombok, Szunda, Floresz, Timor) továbbá a Mo- lukkák szigetcsoportja és Üj Guinea nyugati része. A szige­tek túlnyomó része hegyes és sok jelentős tűzhányó van raj­tuk, amivel a gyakori földren­gések magyarázhatók. A szigetek már az ókorban fontos szerepet játszottak és a kínai valamint indiai kereske­dők útjukban gyakran felke­resték. Áz első hódítók időszá­mításunk után a VI. és VII. században egyes indiai herce­gek voltak, akik leggyakrabban Jáva szigetén kötöttek ki. Az európaiak közül a XV. század végén főként a portugálok mu­tattak érdeklődést, később a spanyolok, a hollandusok és az angolok követték őket. Végül is a hollandusok győzedelmes­kedtek, akik az egyes szigete­ket fokozatosan elfoglalták. A szigetlakók a XVIII. században többször fellázadtak. 1873-bán Szumatra szigetén a gyarmato­sítók csak nagy harcok árán tudták uralmukat megtartani. A hollandusok ragaszkodtak ezekhez a gyarmatokhoz, mert nyereségük egyre nőtt. De nö­vekedett a nép nyomorúsága, egészségügyi és szociális elma­radottsága. Ilyen körülmények között találta a népet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A sztrájkok, lázadások napi­renden voltak. Az elégedetlen­ség egyre nőtt. Még a hollan­dus hadihajókon is fellázadt az indonéz legénység. A második világháborúban a japán hadsereg a szigeteket elfoglalta. A nép a betolako­dókkal szemben megszervezte az ellenállást és amikor a ja­pán hadsereg véglegesen meg­semmisült, kikiáltották az In­donéz Köztársaságot. A háború után átmenetileg az angolok szállták meg a szigeteket, ké­sőbb a hollandusok váltották fel őket. A köztársaság elnöke Szukarno, aki a jelenlegi elnök is, tárgyalásokat kezdett a hol­landusokkal, melynek eredmé­nyeként 1947-ben a hollandu­sok elismerték Indonézia ön­állóságát bizonyos gazdasági engedmények ellenében. Ez év­ben a hollandusok csapaterősl- téseket hoztak a szigetekre, mely miatt a nép a gyarmato­sítók ellen fegyvert fogott és Így a fiatal köztársaság létét megóvták. A hollandusok fellé­pése az egész világon nagy visszatetszést keltett, úgyhogy végül az Egyesült Nemzetek Szövetsége volt kénytelen be­leavatkozni. Néhány hónapos fegyverszünet után, mely időt az uralmon lévő indonéz poli­tikusok arra használták fel, hogy több haladószellemű indo­nézt eltettek láb alól, a harcok újból kiújultak. Ezek befejez­tével a hollandusok megegyez­tek abban, hogy Indonéziából kivonulnak. Ez a megegyezés azonban nem hozott nyugalmat, a nép állandóan elégedetlenebb lett, mert gazdaságilag minden a hollandusok kezén maradt. Végül is 1954-ben az indoné­ziaiak felmondták az egyezsé­get és azóta teljesen önálló ál­lamként szerepeinek. 1955-ben indonéz kezdemé­nyezésre az ázsiai és afrikai országok Bandungban konfe­renciára ültek össze, melynek a célja az volt, hogy a gyar­mati igából felszabadult és a teljes függetlenségért küzdő országok összefogjanak, vala­mint hirdessék a békés egy­másmelletti életet és harcot hirdessenek a gyarmati rend­szer maradványai ellen. Indonézia lakössága kb. 80 millió. Főterményei a rizs, a kaucsuk és a kávé. A szigete­ken nemcsak nemes fémek, hanem szén, vasérc és külön­böző értékes érc lelőhelyek vannak. Jelentősek a kőoiaj- forrásai is. Könnyűipara kez­detleges. Éghajlata európai számára egészségtelen, egyedül Jáwa szigetén elviselhető. A szigete­ket sűrű, értékes erdők borít­ják, melyekben sok a különféle vadállat. Az eredeti őslakökat a beto­lakodó maláji törzsek vissza­szorították. Á sokrétegű népek legnagyobb részét a malájiak alkotják. Az indonéz nép néhány év­százados kizsákmányolás után ma szabad és független. Meg­felelő politikai vezetés mellett az országban lévő gazdag kin­csek felhasználásával a nép színvonalát emelni kell, és így majd a jövőben pillérje lesz nemcsak Ázsia, hanem az egész világ békepolitikájának. fa uj tfjMp *****% t\ Távirat a szüzföldekről Ha ma valaki megkérdez­né tőlem, hogyis néz ki Szi­bériában egy szűzföldön épült falu, így rajzolnám le: Nagyon széles főutca, mind­két oldalán négyablakos ta­karos fából épült családi házRk sorakoznak, melyek előtt egyforma rácsos kis­kertek foglal iák el a ház előtti teret. Az utca egyik oldalán mély gödröt ástak, valószínű vízvezetéknek. Az alacsony földszintes frissen épült házak mögött mint mifelénk a templomtorony úgv emelkedik a magasba a fiatal két éves szovhoz há­romemeletes magtára, két- , emeletes iskolája, cserépte­tejű javítóműhelye és távo­labb a domb partján a va­kító fehérre festett beton benzintartályok láthatók. A házak tetején antenna, vil­lanydrótok. telefonvezetékek szelik át a falu légterét. Nem hiányzik itt a hangos bemondó, az utcán játszó gyerekek, vagy a ház körül futkosó gázoló baromfi sem. Mindez oly megszokott szi­bériai képet nyújt a látoga­tónak, hogy ha az ember figyelembe nem venné a frissen faragott kerítéseket, az épülő utcaburkolatot, még be nem épített utcasort, ne­hezen jönne rá. hogy mind­ez csak kétéves építkezés. Ilyennek ismertem meg ki­lencezer kilométerre hazám­tól a krasznojarszki kerület sirói járásában a XX. párt- . kongresszusról elnevezett új szovhoz falut, ahová nem is olyan régen látogattam el. A szovhoz vezetőségének kétemeletes épületében vár­tam a helyi párttitkárra, Georgij Michajlovics Charla- movra aki valamelyik mezei brigádra ment .ki. A 9 me­zei brigád közül a legköze­lebbi 8 kilométerre volt a falutól, elég időm volt tehát körülnézni, elcsavarogni az utcákon. Benéztem a közeli iskolába, melynek hét osz­tályában legnagyobb megle­petésemre, már 157 diák volt beiratkozva, habár a múlt évben még csak 54-en voltak. Jövőre tízéves isko­lát kell már nyitni, — mondta az iskola fiatal igazgatója — mert hisz két év alatt a szaporodás két­százon felül mozog. Majd visszatérve a szovhoz épü­letébe, végigolvastam a komszomolista fali újságok, mondhatom lelkesítő cikke­it, rövid jelentéseit, szatiri­kus csípéseit a Koljucskát és a Bojevije lisztkit. — Engem vár elvtárs? Jöjjön be hozzám — szólí­tott meg egy középkorú fér­fi, a párttitkár, majd beve­zetett egy szerényen be­rendezett szobába. Megis­merkedtünk s elmondtam neki, mily messziről hozott ide a szél, hogy betekintsek az új szovhoz dolgozóinak életébe. Georgij Michajlovics megkínált cigarettával. — Ogy látom, érdeklődött a fali újságunk iránt, ahol biztosan olvasott a harma­dik brigádról. Ha akarja, kimehetünk oda. Épp teg­napelőtt vettünk fel ott egy komszomolistát a párt so­raiba. — Néhány perc múl­va már száguldott is autónk a végtelennek tűnő mezei úton a 18 kilométerre lévő harmadik komszomol brigád felé. Utánunk maradt a szovhoz falu, majd nagy kék tó partján futott Pobe- dánk, felverve a közelben úszkáló vadkacsák egész se­regét. Utánunk hatalmas porfelhő emelkedett a forró levegőben eltakarva a hát­ramaradó utat. Szerettem volna kinyitni az ablakot, mert a felhevült szűzföld. az autó motorja elviselhe­tetlenné tette a levegőt, de t/L Galkin, a brigád vezetője az előttünk vagy két kilo­méterre futó teherautó po­ra, mely tíz percig is a le­vegőben van, megakadá­lyozta ezt. Álljunk njeg ta­lán egy kicsit — szólt Ge­orgij Michajlovics, Körül­néztünk a láthatáron. Amed­dig csak szemünk ellátott, az alig-alig dombos vidéken mindenütt csak föld és föld és sehol egv árva lélek. Az út baloldalán felszántott, bevetett földből dugdosta felénk zöld fejét a búza, mely mintha félt volna a forró nap perzselő sugarai­tól. A jobboldalon pedig még szántatlan szűzföld be­láthatatlan határa. Száraz kiaszott szúrós dudváva! be­nőtt szűzföld szélén ürgék figyelték lyukaiból mozdu­latlanul. Sehol egy bokor, egy fa vagy házikó, meiven megpihentetnéd tekinteted. — Ugy-e széles határ. És mindez a mi szovho- zunké. összesen 60 000 hek­tár. Amott 20 kilométerrel odébb is a miénk a föld. És arra, ameddig csak ellát és utána vagy még jó 10 kilométerre húzódik szovho- zunk szántóföldje, — muta­tott kezével köröskörül Ge­orgij Michajlovics. — Na­gyon kellene most az eső a fiatal vetésre^ mert nézze milyen száraz a talaj, — és lábával megkaparta a beve­tett földet, amelyben még 20 centiméter mélyen is olyan száraz volt a talaj, mint a felületen. — Pedig ezen az éven négymillió pudot akarunk beadni az államnak, — folytatta. Majd újra autóba ültünk és vág­tattunk a végtelennek tűnő szűzföld hepe-hupás útján. Hol dombra fel, hol dombról le vitt az utunk, öt kilomé­ter hosszú búzatáblák mel­lett haladtunk el, melyeken a traktoros mindössze csak egvszer fordul meg egy mű­szak alatt, de azt is csak akkor, ha siet. A hosszú út után végre megpillantottuk a távolban a harmadik kom- szomoüsta brigád kis vagon­jait. A kis vagonoktól nem messze traktorok, vető- és szántógépek álltak készen­létben. Innen 5-6-8 kilomé­terre köröskörül pedig a brigád 8200 hektár szántó­földje terül el, melyet mind­össze 50 traktorista és 20 más személyek dolgoznak meg. A kis vagonokból 4-5 lány és ugyanannyi férfi jött ki megnézni, kit hozott ide a tavaszi szél. — Zdrasztvujte Georgij Michajlovics, — fogadták örömmel a párttitkárt. — Hogy lehet az, hogy nem mi vagyunk az első helyen Miért értékelték ki a leg­jobbnak a hetedik brigádot Hisz nekünk is olyan a tervteljesítésünk, mint ne­kik. — No de lányok, hagyja­tok egy kicsit pihenni — hárította el őket a titkár. — Dehogy hagyjuk, mikor itt igazságtalanság történt. Mert voltunk ám megnézni a hetedik brigád munkáját. Sem a szántás, se a vetés nem 100 százalékos, mert ők csak a mennyiségre tö­rekszenek, de nincs minő­ség. Üj versenybizottságot kell összeállítani, de abban már mi is benne leszünk ám. — De forró vélemény­váltások voltak itt egyszer­re. Hogy miért nem kapnak sört idejében, hogy későn jött az üzemanyag pótlás, már öt napja nem volt kint a vándorüzlet és hasonló megjegyzések, öt traktorista és vagy nyolc lány vette körűi a párttitkárt, aki no­teszébe szorgalmasan je- gyezgette fel az intézni va­lókat. — Nem is olyan rosz- szul álltok ti, mosolygott a párttitkár, Hisz ha így megy a munka, úgy egy hét múl­va befejezitek a vetést, mint elsők a szovhozban. No de merre is van az a brigád - vezető. Egy külföldi újság­író jött titeket meglátogat­ni. — szólt hozzájuk, rám mutatva, — Ismerked letek meg. Eddig szerényen hall­gattam és örültem neki, hogy kevesen vettek észre, hisz így belenézhettem éle­tükbe, napi gondjaikba, lel­kes munkájukba. Szívesen elhallgattam volna még mi minden táplálja az elszánt komszomolisták szivét, de mikor kezet szorítottam ve­lük, egv kis időre abbama­radt a beszélgetés. — Hát te Szása, mit bú­sulsz. Miért vagy olyan szo­morú, — szólt Georg! Mi- chajlovlcs egy szőke gön- dörhajű fiúhoz, aki eddig csak hallgatta ülve a be­szélgetést — Semmi — vágta el kurtán a további kérdezős- ködést a komolyarcú fiú. — Dekretben van a felesége, azért olyan ideges, alig leli helyét, — jelentette ki so- katmondőan az egyik kol­légája. — Ja el is felejtettem, hogy gyereket vársz — ütött vállára barátságosan a titkár. (Folytatása következik!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom