Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-20 / 42. szám
í A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ' - - ' .......-------------- ■ ■ -............ Bratislava, 1956. október 20. Ara 60 fillér IV. évfolyam. 42. szám. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmam Mai számunkban: Váratlan találkozás (4. oldal) ’ Diákok (5. oldal) De mikor, mikor...? (7. oldal) Valóban érdekes volt... Péterke szokatlanul sietett haza az iskolából. Máskor elácsorgott a kirakatok előtt, megbámulta a_ rohanó autókat, most azonban semmi sem érdekelte az utcán. Sebbel-lobbal szökellt fel a lépcsőkön, és amint kinyitotta az ajtót, máris nagy izgatottsággal apukája elébe állt: — Apuka, jó, hogy itthon vagy már, mert a pajtásokkal megbeszéltük, megnézzük a kiállítást és mindenki elhívja az apukáját. Az apa felkapta a fejét, s már meg akarta dorgálni a fiát, hogy az csak úgy beront és nem is köszön, de amikor végignézett a pöttömnyi emberen, látván menynyire izgatott, meglágyult a tekintete: — Milyen kiállításról beszélsz, kis fiam? Péterke belekezdett a magyarázásba: hogy a besztercebányai utcán van egy nagy terem és ott sok mindent lehet látni, de ami legérdekesebb, a villanyhajót is. — Az iskolatársai beszéde nyomán sokat tudott beszélni a kiállításról, egészen belemelegedett és csodálkozott, hogy apukáját ez a sok érdekesség egyáltalán nem ragadja meg. Tölgyessy, Péterke apja, fáradt is volt, meg aztán azt gondolta: ugyan mit, biztos a gyerekeknek rendeztek valami játék-kiállítást, hogy etbolondítsák a fejüket .. De Péterke csak hívta, kérte apukáját, végül is megegyeztek, hogy együtt mennek. Ámint beléptek, Péterke rátalált néhány barátjára és hozzájuk csatlakozott. Tölgyessy egy ideig csak állt és nézegette a helyiség felszerelését, díszítését, aztán elindult az állványok mellett... Rögtön melléállt egy fiatal legényke, és ajánlotta hogy végigkíséri a kiállításon. Nem is váratott magára, magyarázni kezdett: A kiállított tárgyak a bratislavai kerület tanulóotthonai mellett működő műszaki érdeklődési körök készítményei. Ezekben a körökben a fiatal diákoknak lehetőségük nyílik szélesbíteni az iskolában és a műhelyben szerzett tudásukat. Vezetőik legtöbbször mesterek, vagy más kiváló szakemberek. A szakkörökben foglalkoznak az iskolában átvett anyaggal is, de a legnagyobb súlyt arra fektetik, hogy az elmélet könnyebb megértésére szolgáló segédeszközöket készítsenek. Mindjárt a bejáratnál a bratislavai villanyszerelő üzem tanulóinak munkája van kiállítva. Egy magasfeszültségű kisülés-berendezés, amely a villámlás elvén alapszik. — Mellette a váltóáram ívét mutató segédeszköz. Nagyon érdekes a fiatal közlekedésiek készítménye: egy villanyóra, amelynek egy dobozszerű tartozéka „villanyszámokkal” mutatja a pontos időt. A Vrútk.y-i mozdonyszere- lők egy kis mozdonyt készítettek erre a kiállításra, a F.ybárpole-i szövő tanulók pedig egy takaros szövőgépet. Egy másik pádon, hosszan egymás mellett sorakozik kü- lönfé! maró-, eszterga-, gyalu-, fúrógép modellek. — A látogatók kívánságára a kísérő fiúk ezeket a pöttömnyi gépeket és berendezéeseket bekapcsolták, sőt dolgoztak is rajtuk. Tölgyessy úgy vette észre, hogy még sem volt kár ide eljönni. Mindig is érdekelték a műszaki dolgok, itt hát éppen magáéra talált. Nagy érdeklődéssel vizsgálta a „Pionier” motor kerékpárt, amelyet a vágbesztercei fiatalok úgy „meglékeltek”, hogy minden alkatrész látható volt. Honnan, honnan nem, csak melléje termett á fia. — Apus, gyere megmutatom a villanyhajót... Villanyhajó? És valóban az volt. A bratislavai hajószerelő-tanulók készítették: kis hajó, amely alul a vízben vonszolja maga után a huzalt, amelyen az áramot kapja. Csendes locsogással szeli a vizet, úgy jár körben a medencében, hajszálnyi pontossággal, megszabott útján. Köröskörül a sok-sok gyerek csak ámult-bámult. — Tehát ez csábította annyira Péterkét! Tölgyessy még végignézte a galántaiak mezőgazdasági gépmodelljeit, a martini képzőművészek munkáját, a leningrádi „Navrskákapu“-ját, és sok más érdekességet. Végül a dubnicai rádiőszerelők modern zeneszekrényét vizsgáltatta. Arra gondolt, ő is vesz egyszer ilyet... Mire kimentek az utcára, már besötétedett. Péterke nem győzte magasztalni a csodálatos hajót. Bár neki lenne egy ilyen hajója! — Ugye. milyen szép volt, apu? Tölgyessy csak röviden rábizonyított, de magában azt gondoita: — Valóban érdekes volt. , § iiiüiiiimiM iraiiiáM Ki itt belépsz, templomba lépsz be, Szentség a munka és erő, Ez a jövő nagy menedéke, Embert egekbe emelő. A munka, a rend és a béke, Az életünknek lelke ő, Csak az a bitang és hazátlan, Ki here módra él magában. Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be Mely millióknak ád jogot. Vérért, verítékért cserében, Hogy legyenek mind boldogok! Hogy a gyalázott ember képe, Ragyogjon, mint a nap lobog, S a munka ne legyen robot csak. De himnusza a dolgozóknak! Ki itt belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt, Ki itt kimégysz, vidd diadallal A mély bitet, vidd szerteszét, Dolgozni, föl, mind, lankadatlan, Amíg az élet fénye ég! Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás! JUHÁSZ GYULA
