Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-23 / 25. szám

1956. június 25.

7

Az élet küszöbén

Fiatalok az alagúthan

A bratislavai vár alagútjában 1956 március 27-én az esti órákban fiatal (15 —20 éves) fiúk meg támad iák egy fiatal párt, amint azok a Kultúra és Pihenés Parkjából hazafelé tartottak.

E rövidke hír talán fel se keltette az újságolvasók figyelmét, vagy talán nagyon sokan gondolkodóba estek. Hogyan, manapság . még lehetséges ilyesmi? Kik azok, akik zavarják a gyanúi tan, békés emberek esti sétáját. Hát akadnak még olyan fiatalok, akik szembehelyezkednek a renddel, a társadalommal és ahelyett, hogy az esti órákban másnapi leckéjüket készítenék, vagy napi munkájuk után színházban, moziban keresnének felfrissülést, sötét utakon járnak és betegesen csapongó elgondolásaik nyomán szekszuális élményeket hajszolnak, a férfi kísérőket rémregénybe illő mádon eltávolítani óhajtják, riasztó pisztollyal ijesztgetni szeretnék a járókelőket és mindenáron zavarni akarják a rendet.

De ez a banda se garázdálkodhatott sokáig, rögtön első próbálkozásuknál ártalmatlanná iették őket és tervüket nem hajtották végre.

Az igazságszolgáltatás mindenkit elér és így ezek a fiúk, szám szerint heten a fiatalkorúak bírósága elé, a vádlottak padjára kerültek.

Es ezek az eltévelygett gyerekek bizonyára már az ügy kivizsgálása folyamán, de a fő- tárgyaláson egész biztos rá-, döbbentek arra, hogy milyen örvény szélén álltak és elvetemedett tervük végrehajtása milyen végzetes, katasztrófához vezethetett volna. Saját bőrükön tapasztalhatták azt, amit büntető törvényünk 57 §-a így fejez ki: ,,A fiatalkprúak megbüntetésénél tekintettel kell lenni arra a különös gondoskodásra, amelyet az állam az ifjúságnak szentel. A fiatalkorúnál a büntetés célja elsősorban az, hogy személyi tulajdonságaira, családi nevelésére és arra a b* nyezetre való figyelemmel, amelyből származik, öt rendes, dolgozó emberré nevelje."

A TÁRGYALÁS. Szülök, rokonok, ismerősök és érdeklődök izgatottan, csoportokba verődve várták a bírákat. Hirtelen

mindenki elnémult. A bírósági tanács belépett a terembe. A bírák fiatalok, csak a talár sötét színe teszi komorrá az arcukat. A vádlottak most ott állnak megszeppenve, közömbösen, vagy megrendülve a oí- róság előtt. A bírák tekintélyét, nem a bírói talár emeli, hanem a szaktudás és az a lei- kismeretes komolyság, mellyel hivatásukat betöltik. Végtelen emberi megértés sugárzik le szigorú arcukról. Felelősségük teljes tudatában elfoglalják helyüket. A tanács elnöke megnyitja a tárgyalást. A mellette ülő két bírót a nép bizalma helyezte erre a magaslatra, hogy a nép nevében a józan ész és az igazi emberi méltóság nevében ítélkezzenek és jó útra térítsék ezeket a kiskorú bűnösöket.

A VÁDIRATOT az ügyész, aki maga is anya — olvasta fel, aki nemcsak a törvények száraz paragrafusaihoz ért, háti 'm a közönség soraiban megérzi azoknak az anyáknak a szívdobogását, akik riadtan és szinte kábulatban tompa, szúró, sajgó fájdalommal reszketve, megszégyenülve és vádoló- lag az anyai szív egyik csücskében néha mégis engesztelő- leg, bűntudatosan hallgatják a vádbeszédet.

A VÁD. „A nevezett kiskorúak előre megfontolt szándékkal szövetkeztek. Elhatározták, hogy a bratislavai vár alatti alagútban elállják a járókelők útját, megtámadnak egy fiatal párt, a férfit elteszik láb alól és a nö ellen erkölcstelen merényletet köveinek el.

A vádirat kimondja, hogy a vádlottak olyan bűncselekményt követtek el, amely az ember

élete, egészsége és méltósága ellen irányul. Tervük jxem is sikerült, mert a megsebesült férfi nem vesztette el lélekjelenlétét és megvédeltnezle a nőt. Súlyosbító körülménynek kell venni azt, hogy szervezett csoportról van szó. amely polgáriasaink biztonságát veszélyeztelte. A vádlottak kiskorúak és minden módjuk megvan hozzá, hogy a szocialista rendszerünk nyújtotta előnyöket élvezzék, s legtöbben közülük nem teljesítik legelemibb polgári kötelességüket sem ■— nem dolgoznak, és az egyiknél súlyosbító körülmény az is, hogy főiskolás. Rossz hírnevük van, munkakerülők, lógósqft társaságában, jeltünéstkeltö viselkedésükkel a polgárokban

jogosan felháborodást keltenek .-. ■ "

A VÁDLOTTAK. .4 felolvasott életrajzok és a vallomások folyamán sok szomorú töt- ténelct vetített elénk az élet. Felszínre kerültek a múlt tár- sadalmi rendszer csökevériuei,

az úgynevezett törvénytelen gyermekek sorsa, az ismeretlen helyen tartózkodó apák története, az eltévelygett anyák hibái, a rassz házasságok következményei, összeütközések a tanítókkal. Mert ezeknél a fiúknál ilyen körülmények idézték elő, hogy kimaradtak az iskolából,

elhanyagoKák kötelességüket, későn jártak haza, nem jártak munkába és különböző kalandokban kerestek kielégülést.

Üres, léha szórakozás után vágyakoztak, minden erkölcsi érzék kihalt belőlük, elvesztették a talajt a lábuk alól, nem vá'lallak kötelezettségeket és nem kapcsolódtak be az Ifjúsági Szövetség munkájába.

A leningrádi fiatalok a

LENINGRAD: A leningrádi

ifjúság az eszperantó nyelven nyomtatott felhívással fordul a világ ifjúságához, hogy az eszperantó nyelv segítségével kapcsolódjanak be a Moszkvában megtartandó VI. ifjúsági fesztivál előkészületeibe.

Az eszperantó nyelvet nagyobb nehézségek nélkül bárki elsajátíthatja. A leningrádi fiatalok felhívásában többek között ez áll: „A VI. Világif- iúsági Találkozóra készülünk, amelv 1957-ben Moszkvában lesz. Most műkedvelő hangverseny együttest szervezünk. Az együttesben száz zenés, táncos, szavalóművész, előadóművész,

bábszínház-művész működik közre.

Barátaink! Ismerkedjünk meg a fesztivál előtt, és Moszkvában, már mint jó barátok jöjjünk össze! Külföldi barátaink, azt ajánljuk, hogy már mcst kezdünk kollektiven és egyénileg levelezni egymással. Azt ajánljuk, hogy cseréljük ki dal-ónkat, melyeket a fiatalok az egész világon szeretnek, cseréljük ki a kottákat, a zenekarok, táncszámok számára, valamint fényképeket, plakátokat és programokat.

A tapasztalatok azt mutatják. hogy a nyelvi különbségek mégis csak elválasztják a

VIT előtt

résztvevőket. Varsóban az utolsó fesztiválon több mint 100 olyan küldött volt, akik különböző országokból jöttek és egymás között eszperantó nyelven társalogtak. Elhatároztuk, hogy a fesztiválig könnyen elsajátítjuk ezt a nyelvet.

Felhívunk benneteket, kövessétek példánkat. A gesztikulá- ciók és mosolyok helyett va'ó- ban beszéljünk egymással.

A felhívás végére eszperantó nyelven a címüket is közölték: Leningrad 22, Kirovszky ' Prospekt 42 Domo de Kulturo.

Olvasóink közül bizonyára akadnak sokan, akik majd írnak a leningradiaknak.

A SZÜLŐKET szólítotlák fel. hogy járuljanak a bírák elé. Es most, hogy már közelebbről ismertük a vádlottak családi körülményeit, az volt az érzésünk, hogy a szülőket is a vádlottak padjára kellene ültetni. Igen a szülőket, mert sokszor majornszeretetükkel, máskor meg túlzott szigorukkal, nagyon sok esetben pedig hanyagságból, nemtörődömségből, saját maguk kergették gyermekeiket a romlásba. Nem irányították helyes irányba gyermekeiket, azok ellustultak, elpuhultak, az anyák csinosít- galták fiacskáikat, támogatták őket divathóbortjaikban, cső- mdrágot varrattak 'fiúiknak, pénzt adtak és szülői szereltüket egész hamis és egészségtelen módon nyílvánították ki. Csakis a gyermek testi jóléiéről gondoskodtak és nem törődtek azzal, hogy a fiú nem jár munkába, csavargó, hazu- dozó. züllött. Azt se tudták merre jár, kivel barátkozik, milyen hajlamok és vágyak ébredeznek benne. Kifogásaikat elfogadlak, elhitték, hogy futballozni járnak, amikor pedig a korcsmákat látogatták, a zavarosban hatásztak, sötét alagutakban riasztó pisztolyokkal rémítgették a lakosságot és .'. ■

v.ilyen távolság tátong a szülök és 'gyermekek között. Kisült, fiogy ,ezek a fiúk már évek óla ismerik egymást, a szülök meg itt a tárgyalóteremben látták először gyermekeik barátait. Kiben keressük a hibát?

A VEDD Újból felsorakoztatta a vádlottakat, egyenként ecsetelte azokat a körülményeket, amelyek ezeket a fiúkat ilyen tévutakra kergették. Alapos lélektani tudással belemélyedt ezeknek a serdülő korban lévő fiataloknak a lelkivilágába, rámutatott a szülök, tanítók és a CSISZ hibáira, mert nem vezették őket az öntudatos fegyelem szellemében és már az iskolában nem vonták be a gyermekközösségbe, nem tartották távol a rendezetlen otthon káros hatásától. Pedig az erkölcsi nevelés szempontjából a legnagyobb jelentősége a gyermekko!1 ektivának van. Az ember társas lény és kollektívába kívánkozik és a szülök, a tanítók nevelő munkája abból áll, hogy megteremtsék az új közösségi embert, azt az embert, aki egyéni céljait a közösségi célok szolgálatába tudja állítani, aki alá tudja rendelni saját igényét a társadalom szükségleteinek. Ha az ember elzárkózik a közösségtől, akkor semmiféle emberi tulajdonság nem fejlődhet ki benne, ha a gyermeket nem vezetik és rossz társaságba kerül, elveszti egyéni öntudatát, megadja magát és azoknak engedelmeskedik, akik őt jobban megértik, akik jobban belemélyednek képzeletvilágukba, akik jobban magukkal ragadják, lokozzák és felcsigázzák kalandvágyaikat.

Ezeket a fiúkat, akik az alagút sötétjébe menekültek, hogy ott élfék ki zabolátlan elképzeléseiket, ugyanúgy más, nemesebb jelszavakkal is össze lehetett volna terelni, ugyanúgy lelkesedni tudnának valami szépért és jóért, csak helyesen közeledni kellett volna hozzájuk a szülőknek, a tanítóknak és a CSISZ-nek. Az iskolának, a családnak és nem utolsó sorban a CSISZ-nek azon kell igyekezni, hogy a nevelés folyamatában hazánkban minden gyermek részt vegyen és nevelésük valóban a tisztult kommunista erkölcs szellemében folyjék és egyre ritkábban kerüljön a sor arra, hogy fiatalkorúak a bíróság elé kerülnek.

AZ IT ELET. Börtönbüntetés mellett főképp védönevelést rendelt el.

Hisszük és reméljük, hogy az ítélet végrehajtása nemcsak hogy elzárja ezeket a fiatalkorúakat attól a lehetőségtől, hogy a megkezdett lejtős úton még mélyebbre csússzanak, hanem átalakítja őket és *új, hasznos emberként térnek vissza a társadalomba.

M. M.

Tudomány és technika

Örülhetnek a

A nagyszombati Kovosmalt n. v. a második ötéves terv időszakában 14 új háztartási cikket hoz forgalomba. Többnyire olyan háztartási gépeket, amelyek meggyorsítják és megkönnyítik a házimunkát. Ilyen például a villanyerővel hajtott vasalógép. Ezek nem olyan mángorló vagy vasalógépek, mint amilyeneket a nagy mosodák számára készítenek, mert nemcsak sima darabokat lehet velük vasalni, hanem majdnem mindent. A vasalógépet ügy szerkesztették meg, hogy az egyik hengere szabadon mozog és ügyes kezeléssel elvégzi a vasalás műveletét. A vasalógép hordozható és körülbelül 12 kg nyom. Az állványa öntött a- célból készül. Erre van felszerelve az egyfázisú aszinkroni- kus 16 wolt teljesítményű 1.600 forgású elektromotor. A próbák

háziasszonyok

azt mutatják, hogy a vasalógép nagyon jól bevált és háziasz- szonyaink már a jövő évben használhatják. A fehérneműt már nem kell „beszöktetni“, a gépre szerelt kis emelőkar megnyomásával önműködően benedvesíti a ruhát.

Az új vasalógép kívülről nem tér el sokban az eddig gyártott vasalógépektől. A különbség az, hogy az alsó fütött deszka alatti részben egy kis víztartály van elhelyezve és használat

előtt meg kell tölteni. A vasalógépnek szabályozható termosztatja van és fgy a vasalandó anyag szerint különböző hőfokra állítható be.

Háziasszonyaink már előre örülhetnek az új vasalógépnek, amely jövőre kerül forgalomba és széles rétegek számára elérhető lesz.

Lökhajtásos hajó

Az idén a lipcsei vásáron a Szovjetunió 8 méter hosszú hajót állított ki, melyet nem hajócsavar, hanem vízsugár hajt. A hajó orrán a szivattyú felszívja a vizet és a hajó túlsó végén két csövön keresztül kiereszti. A hajó reaktív erővel mozog, amely a víznek a keskeny csövekből való kinyomásánál keletkezik.

A hajónak nincs kormánya, a mozgás irányát úgy szabályozzák, hogy az egyik csövet lezárják. Ha a hajó elülső részén a vizet kieresztjük, akkor a hajót meg lehet állítani, mert a hajó ellenkező irányba is mozoghat. A próbajáratnál a BKP 30-as típusú hajó igen jól bevált. A Szovjetunióban most már egy hasonló 18 méter hosszú hajó építésén dolgoznak.

Hit a jövőben

A CSKP Központi Bizottságának a második ötéves terv összeállítására vonatkozó irányelve a sokoldalú és alapos megvitatás után olyan irányelvé és okirattá vált, melynél fontosabbat eddig még nem lát-' tunk. Benne rajzolódnak jelen korunk 1960-as évének körvonalai. És mégis, második ötéves tervünk időszakát falvaink viharosabban élik át, mint városaink. Nemcsak azért, mert a munkásság jelentős része a ialvakról került élő és a falvak jelentik a munkaerők forrását, hanem főleg azért, mert a régi, emberhez nem méltó kapcsolatok már teljesen szétszakadnak és újak, jobbak lépnek helyükbe. Már eltűntek a végtelenségbe nyúló perek a mes- gyékért, a falu testéről leváltak már az undok piócák, a korcs- máros, a kupec, a jegyző, az ügyvéd, a végrehajtó és mások. Es velük együtt eltűnt az irigység, a harag, a bosszú, a nagyobb darab kenyérrel növekszik az emberekbe vetett hit. Már nem a létért dúl a harc, hanem a magasabb kultúráért, a könnyebb életért, a termelékeny munkáért. A falu ma lényegesen kulturáltabb, emberiebben él és minden aggódás és félelem nélkül néz a jövő elébe.

Az irányelvek a mezőgazda- sági termelésben az állattenyésztés gyorsabb növekedése mellett harminc százalékkal nagyobb emelkedést várnak. Huszonkét százalékkal több gabonát, negyven százalékkal több magtakarmányt termelünk, harmincnyolc százalékkal több vágómarhát tenyésztünk és harmincöt százalékkal több sertést nevelünk.

Mindezt valóra válthatjuk. Hiszen a tervek világosan a mezőgazdasági gépek termelésének növekedéséről beszélnek, emellett gondot fordítanak a

gabonaneműek, kapásnövények, a len, takarmány komplex megművelésére, beleértve a kéziszerszámokat és az állattenyésztési termelés gépesítését szolgáló berendezéseket. A gépesítés, a műtrágya, a jobb agrotechnika, a színvonalasabb vezetés és a kis- valamint a középparasztok számára nyúl- tolt sokoldalú segítség, a tervezés terén szabadabb lehetőségek, a bürokrácia megszüntetése — ezek a feltételei annak, hogy a második ötéves terv a falvakon valósággá váljék és a falvak színvonala rohamosan emelkedjen.

A mi falunk fejlődését nem zárja le vassorompó, és ez a fontos, ez a lényeges. Mégiscsak különbség, vajon girbe- görbe keskeny úton haladunk-e, vagy egyenes, széles úton. A XX. század fejlődése azt mutatja, hogy a kis termelésnek még a kapitalizmusban sincs helye, hát még a szocializmusban.

A túlsó parton a parasztok leszegényedését látjuk, a kis gazdaságokat felszippantják -- nálunk pedig a legmagasabb demokrácia alapján a falvakon önkényesen szövetkezeteket alapítanak. Ezer és ezer paraszt már megértette, a többit még megnyerjük, mert meg kell őket nyerni a közös ügynek. Hiszen a földet senki se viszi el a faluból és a közös vagyont most osztják fel először igazságosan: becsületesen dolgoztál — sokat kapsz, hanyag voltál — szenvedd meg.

A létező szövetkezet megszilárdításában, az új szövetkezetek alakításában, a második ötéves terv feladatainak teljesítésében nem nélkülözhetjük, sőt egyenesen szükségesnek tartjuk a második, a fiatalabb nemzedék segítségét.