Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-19 / 20. szám

4

W56. május W.

■TtCqgilMsLNÉPVÁNDORLÁS

Amióta csak történelmi tudatomban helyet szorított magának a népván-' dorlás eseményekben dús ötszáz esztendeje, gyakran elméláztam azon, vajh milyen magasabb történelmi bírásba vetett hittől áthatva, mely kér- ■ telhetetlen történelmi parancsnak engedelmeskedve vándorolt, telepedett meg s indult, ismét útnak, bolyongott, kavargóit, egyesül t 's bomlott megint törzsekre, nemzetekre, népekre, a népvándorlás nagy masszája.

Növekvő történelmi tudatom már egyebeket is kérdett, részletek iránt is érdelödött. Kíváncsi volt p'Idául arra. hogy a keleti gőtok történelmi szükségszerűségből vagy csak egyszerű „báscsémé” alapján lettek a hű- nők alattvalói, hogy a Theodoriknak völt-e beutalása Odováker itáliai helységeire, akarom mondani országrészé- ’ r>e és így tovább. Olyan kérdések izgattak, mint az, hogy Chlodvig király anno annyiban amikor a frank birodalmat Galliára is kiterjesztette, kapott-e elég tehergépkocsit a költözködéshez, vagy hogy az avarok miután kiszorították lakóhelyeikről a gepidákat, kénytelenek voltak-e bizonyos átalakításokat végezni az újonnan szerzett birodalomban.

Hogy érdeklődésem később csökkent a népvándorlás problémái iránt, az nemcsak annak tudható be, hogy kezdetétől idestova 1500 esztendő választ el bennünket, hanem annak is* hogy az a történelmi korszak, amelyben élünk, bővelkedik népvándorlásszerű megmozdulásokban. Mondhatnám, élményanyaggal szolgál. Hol. ebben, hol abban a szektorban tör ki a vándorlási, költözködés! betegség, hivatalok támadnak, és hivatalok elmúlnak. Ma klub, holnap élelmiszer- bolt, ma kórház, holnap iskola, ma minisztérium, holnap szálloda, termelés után kullogó tervirodák, túlhaladott normák alapján a számoló bér- osztályok pora lep be hajdan lukrativ munkahelyeket.

A napokban egyik nagy intézményünket fogta el a népvándorlási láz. \i intézményen belül szinte minden hivatal felkerekedett, bár — memento Theodorik, Odaváker és Chlodvig — általában nem nagyon tudták, jobban elférnek-e majd az új hazában, nagyon kevesen voltak meggyőződve arról, hogy akár más szempontból is jobb lesz-e az új portán és még a kevésnél is kevesebben tudták, hogy tulajdonképpen miért is kell egy másik gyepűn felverni sátrukat:.

A már említett nagy intézményi megmozdulás két szenvedő alanya a költözés negyednapján találkozik az autóbusz megállónál és a jelenléti könyv iránt érzett tisztelettől bor- zongva várják azt, ami soha, vagy olyan ritkán jön: a> harminckettőst.

Nem kimondottan ismerősök, de majdnem minden reggel találkoznak a helyen, együtt teszik meg az utat, hogy aztán megérkezve az intézmény székhaza előtti téren külön ösvényre térjenek és az épületóriás más és más kapuján lépjenek be. Sok ilyen félismerőst szerez magának az ember.

Beszélgetnek.

— Na milyen? — kérdi az egyik s a másik egyből tudja, . hogy mi iránt érdeklődik a kartárs.

— Megette a fene — legyint búsan. — Tudja maga milyen takaros kis irodám volt. Olyan, amilyent az ember csak álmodhat magának. Nem túl nagy, ötször négy. A folyosó elején, minden közel volt hozzá, büfé, orvosi rendelő, fodrász. Északi fekvés, a legnagyobb kánikulában sem izzadtam benne, ez kell Bukarestben.

— Ne is mesélje — így a másik rezignáltan. — Én sem találok többé olyan kedvemre való helyiséget, mint amilyent most ott kellett hagynom. Gyönyörű tágas, ötször hét, egész nap csupa ragyogás, mert délnek feküdt és besütött a nap. A legnagyobb

hóviharban is ingújjban dolgoztam, a folyosó mélyén volt, utolsó szoba, távolt minden alpári zajtól, nem, ilyen nem volt még egy az egész palotában.

— És most?

— Most? Beraktak egy kicsi tyúkketrecbe — már bocsánat — ahol napot soha nem látok, úgy fúj rajta keresztül a szél, mint a nemere, ha rossz kedve van, körülötte zsibvásár, büfé, orvosi rendelő, fodrász, s egyéb szükségleteket szolgáló helyiségek. Ne is kérdezze. Nem lehet elviselni.

— Én is csak ezt mondhatom. Az új irodám egy hodály, beillenék kara- vánszerálynak, még az a jó szaharai nap sem hiányzik és messze is van, ha nem is éppen Afrikában. A szó szoros értelmében kedélybeteg lettem.

Eltalálták kedves olvasóim, a két félismerős egymás volt irodájába költözött. Hja, ilyen relatívak voltak a dolgok, nyílván már a népvándorlás idején is.

VAJDA BÉLA

(Eiöre-bői)

Nag}^ sikert aratott a magyar főiskolások művészegyüttese hazánkban

A diáknapok alkalmával tíz napos vendégszereplésre kapott meghívást a budapesti Marx Károly egyetem művészegyüttese a prágai főiskolások művészegyüttesétől. A „Szocialista kultúráért” díjjal kitüntetett, 145 tagú művészegyüttes a 10 nap alatt kilencszer lépett fel, ötször Prágában, egyszer-egyszer Turnovban, Pardubi- cén, Milovicén és utoljára Bratislavá- ban. A művészegyüttes előadásait több mint 24.000 néző tekintette meg, s a magyar főiskolások, ahol felléptek mindenütt nagy sikert arattak.

Különösen nagy sikere volt a bra- tislavai vendégszereplésnek. A legnagyobb sikert a táncegyüttes aratta. A temperamentikus, magávalrágadó magyar népitáncokat fiatalos lendülettel, magas művészi fokon adta elő az együttes. A közönségnek nagyon tetszett minden egyes szám, s nagy tapssal jutalmazta a magyar főiskolásokat kitűnő teljesítményükért. A legnagyobb tapsot Székely Ferkó című mesejáték, a • Hortobágyi képek című tánckompozició é6 az igyunk komámasszony című népitánc előadói kapták. Kitűnő volt a kórusművek előadása is és Szentgyörgyi Katalin szóló énekszámai.

A magyar főiskolások művészegyüttesének háromórás műsora után a magyar főiskolások hosszú ideig elbeszélgettek a csehszlovák főiskolásokkal és velük tartós barátságot kötöttek.

(a-r)

Mozgó szerelőműhely

Az építészet iparosítása terén tudományos kutatóink állandóan újabb utakat keresnek, hogy gyorsabban végezhessék el a vízvezeték és a fűtőberendezés felszerelését. Sokat kísérleteznek az előregyártott szerkezetek alkalmazásával Az ilyen szerkezeteket speciális üzemekben, vagy nagy építkezéseken közvetlenül gyártják. A szakembereknek azonban többnyire nem állnak rendelkezésükre a szükséges gépek és termelési segédeszközök.

‘ Az Építészet Iparosításával foglalkozó Intézet Prágában most azzal a javaslattal jött, hogy rendezzenek be mozgó szerelőműhelyeket. Ezekben a műhelyekben különböző gépeket, mint például kézi fűrészeket, villa^- íúró gépeket, hegesztő készülékeket szerelnek fel.

•••••»•••«•••■a« •••••••«••<

is megtörténik

Maty Vrch kicsi bányász- 'ele ülés. a bánya közvetlen közelében. Néhány lakóház, irodahelyiség, egy üzlet és kis kertek a lakóházak elölt. Ez minden, no meg a szép kilátás. Ha lenézünk a hegyoldalról, elénk tűnnék Krasz- nahorka napfényben ffirdö házacskái, ha pedig felemeljük tekintetünket egyik oldalról az évszázadokkal dacoló komor várat látjuk, köröskörül pedig zöldeiő erdőket.

A Zdroj üzlethelyiségének ajtajában élvezzük a szép kilátást és a meleg tavaszi napsütést. Nézelődés közben hallgatjuk a csinos fiatal elárusítónő kedves csacsogását, amint kínálja és kiszolgálja a vevőket. Az el- árusílónö azonban nemcsak

zért kedves, mert fiatal és csinos, hanem azért is, mert minden vevőhöz van néhány jó szava, amivel meghódítja a vevők szívét.

— Tessék, tessék, van finom paradicsomkonzervünk is. Jenő, vegyen már a kislányának egy kis cukorkát, — hangzik" csacsogása. A vevők ránéznek, egy piVa- natig gondolkoznak, majd kérnek a kínált áruból — Hiába, venni kell, nem lehet ellentállni a szíves Rí- nálgatásnak. így történt az is, hogy néhány perc múlva már mi is egy üveg sörrel a kezünkben élveztük a szép kilátást.

— Csak fessék gondolkozni nines-e még valamire szüksége. Van finom füstölt szalonnánk és savanyúkáposztánk is, — kínálja az egyik fiatalasszonyt, aki éppen a pultnál áll. A vevő még körülnéz és elköszön. Szalonnát mi is veszünk, arra gondolva, hogy jó lesz tízóraira. De káposztára már nincs szükségünk. S mikor lát'.i, hogy káposztát senki sem vesz, bosszúsan teszi hozzá — a fene essen ebbe a vacak káposztába, úgy látszik ez senkinek sem kell. Meglepődve fordulunk meg a bosszús hangra, egy pillanatig még látni arcán a bosszúságot, de ez hamar eltűnik, különösen mikor az egyik vevő tréfásan megjegyzi, hogy a harag árt a szépségnek. Csak mikor megkérdeztük, hogy baj van a káposztával, vonul át arcán újra bosszúság felhője, majd panaszkodni kezd.

Panasza az, hogy a felettes szerv, Zdroj rozsnyói járási ■'gazgaiósága rosszul tervezi az áruelosztást. Példa erre a savanyú káposzta. Csaknem minden hónapban kap 50—100 kg. savanyúkáposztát, amit legtöbbször a szemétdombra kell öntenie, mert nem fogy, s ha már egyszer a hordót felbontották, elég hamar megromlik. Ezt már többször is jelentetté az i'.'etékéseknek, de azok nem vették figyelembe panaszát. Csak küldik továbbá is a káposztát. — Már az is megtörtént, hogy akkor, amikor a környező falvakban nem lehetett káposztát kapni, neki a szemétdombra kellett önteni.

Ez az eset igazán a rossz

tervezésre vall. Ideje lenne, ha a Zdroj járási igazgatósága hallgatna az üzletvezetők és elárusítók figyelmeztetéseire éj az ö kívánságaik szerint küldené az árut.

Az alábbi történet a Vízgazdálkodási Vállalat bra- tislavai Nagyszombati úti irodájában történt, Szin: egy irodahelyiség. Az irodában három asztal, székek, szekrények, író- és számológép. Az asztalokon levelek, számlák. Az egyik asztalnál a számológépen motoz egy idősebb férfi és egy fiatal lány. Egy másik nö az íróasztal mellett ül és ír. Egy ismeretlen férfi lép be.

— Szabadság. A bentlé- valamit sziszegnek, amit egy kis jóakarással köszönésnek is lehet nevezni. Az ismeretlen körülnéz, maid megszólal. — Az osztályvezető elvtársat keresem, mondja. A férfi, aki a számológépen motozott, ránéz és megkérdi, hogy mit kíván.

— Egy igazolásra lenne szükségem — mondja az ismeretlen. Nemrég nősültem és szükségein van egy igazolásra, ami bizonyítja, hogy a maguk üzemében dolgoztam.

— Most nem lehet kérem, nem érünk rá, válaszolja a férfi. Az egyik nö színién megszólal. — Nem tudjuk megcsinálni, mert az elszámolással dolgozunk és ilyenkor nem érünk rá ügyfeleket fogadni. Különben adta oda a címét és majd levélben elküldjük, — teszi hozzá, kis idő múlva. Az 'degen azonban nem mozdul.

Ügy látszik arru határozta el magát, hogy nem hagyja hogy lebeszéljék szándékáról. Különben is az igazolásra sürgősen szüksége van, mert anélkül nem kapja meg a pénzt, ami az líj házasoknak jár. Azzal érvel, hogy nem braíislavai, hanem az egyik csallóközi faluból van és nem utazgathat minden másnap Bratislavába. De amikor látja a három kemény arcot, melyek azt sugározzák, hogy nem lehet, már kissé szorongva teszi hozzá, hogy az nem tartana tovább tíz percnél, míg előkeresik papírjait és kiállítják az igazolást. De hiába. A hivatalnokok egyre csak azt hajtogatják, hogy neth érnek rá, hanem elkül- "k levélben.

Az idegen azzal a gondolattal csukja be maga után a szokásosnál erő: ebben az ajtót, hogy itt ugyan még vígan virágzik a bürokrácia. Közben meg van győződve arról, hogy megegyszer el kell jönnie ide, mert úgysem küldik el az igazolást.

így is lett. Hiába várt több mint egy hétig, az igazolást csak nem küldték, s amikor másodszor jött el Bratislavába, akkor kapta meg a kért igazolást s megtudta azt is: Mi ebből a tanulság? Az, hogy még sokan, különösen a fiatal hivatalnokok közül megfeledkeznek arról, hogy ők is a munkásosztályból származnak, és neki tartoznak felelősséggel munkájukért.

V. E.

MI IS MEGÜNNEPELTÜK MÁJUS KILENCEDIKÉT

Hazánk felszabadulásának tizenegyedik évfordulója alkalmával mi is megünnepeltük néphadseregünk napját. Hála a dicső szoviet hadseregnek, a mi államunk Is a szabad népi demokratikus államok közé tartozik. Az előkészületeket alaposan megszerveztük a mi egységünknél is, mindnyájan résztvettiink a felvonuláson. A díszszemle alkalmával ezredparancsnokunk ismertette velünk a miniszter- elnök es nemzetvédelmi miniszterünk parancsát. Több tiszt és katonánk jutalombu,. részesült. A mi századunknál például Krekács szakaszvezetö jutalomképpen egy könyvet kapott, mert példásan teljesíti rajparancsnoki feladatát. Soucek közkatona pedig egy szép borotvakészletet, mert a legjobb gépkocsivezetők közé tartozik.

A díszszemle után szép filmet néztünk meg, este pedig táncmulatságot rendeztünk, amelyen jelen voltak civil dolgozóink.

PONGRACZ GÁBRIEL, katona

Képek a hidászok gyakorlatáról

A Dunán, nyáron sok katonai csónakot látunk. Katonáink, hidászaink hadi felkészültségüket gyakorolják. Gyakran játszanak „háborúsdit.“ E napokban is nagy „háború“ zajlott le a Dunán — erről szeretnék röviden beszámolni.

Szép májusi este volt. A Dunapar- ton szerelmes párok andaloglak. Leírnia példás hidásznak is találkozója volt. Csakhogy valami kellemetlen közbejött. Az egysége harci gyakorlatra készült a Dunán. A gyakorlatokat természetesen alaposan elő kellett készíteni. Elővették a szükséges pontonokat, csónakokat, és a folyami harcban szükséges felszerelést. — Minden a legnagyobb rendben ment.

Lehuia is lelkiismeretesen készült. Sietett az előkészületekkel, mert este ott akart lenni a megbeszélt találkán. Az ördög nem iött közbe, de bizony közbelépett a kapitány. Este ugyanis ismertették a katonákkal a hadihelyzetet.

Nem tehetett mást. mint lemondta a találkát. Nem akarta, hogy Helen- ka azt higyje, hogy nem szereti és azért nem jött el a találkára. Megmagyarázta a parancsnoknak, hogy miről van szó és a parancsnok igen megértő volt. Megengedte neki, hogy rövid időre távozzon a kaszárnyából, de szigorúan megparancsolta, hogy egy fél órán belül feltétlenül jöjjön vissza. Lehu/a nem bánta, hiszen ez lett volna az első májusi találkozója Helenkáoal. Egy kicsit morgott magában, de a parancs, parancs, teljesíteni keit. Lehuta katona gyorsan villamosba ugrott és Helenkához utazott. Amikor Hetenka észrevette Jóskát, nagyon boldog volt és bizony nagyon elszontyolodott, amikor megtudta, hogy Jóska este nem jöhet a találkára. Jóska gyorsan felugrott a villamosba és — amint az már ilyenkor lenni szokott ■— ellenkező irányba. Még Helenka után kiáltolia, hogy „szombaton este nyolckor". Helenka szomorúan, hazaballagott. Lehuia Jóska a politikai oktatás termébe sietett. A parancsnok éppen akkor kezdett a magyarázatba. Jóska jelentkezett a parancsnoknál és leült az egyik üres helyre.

Az előadás nem tartott sokáig, az előadó mindent megmagyarázott a katonáknak és aztán a katonák szétszéledtek. Kis idő múlva már ágyaikon feküdtek.

Szürkületkor a katonák ott álltak teljes felszerelésükkel a Duna partján, a parancsnok még valamit magyarázott, de aztán megkezdődött a harci gyakorlat. A század fölfejlődölt a Duna partján. Parancsszóra lőttek az ellenségre, amely a Duna túlsó partján visszavonulóban volt. A parancsnok jelenti, hogy pontosan hat órakor szelik át a folyót. Minden rendben ment. Ez lerítt a parancsnok

arcáról is, aki figyelemmel kisérte a műveleteket. Az egyik csapat csónakokkal a Dunáig kúszott. A Duna túlsó partjáról az „ellenség" gyalogsága azonban támadásba fogott. Mitévők legyenek? A parancsnok fogta a telefont és bemondta tüzérségének ho"y viszonozni kell az ellenség támadását. A tüzérség tüzelt. A parancsnok irányította a harcot. A Dunán megjelent az első csónak, utána a második, harmadik és a negyedik. A part felöl erősen tüzeltek. Az evezősök előtörnek. Az erős ár sem okoz akadályt számukra. Csónakukkal átkelnek a folyón. Minden rendben folyik. Egy fölösleges szót se hallani, csak a parancsnok parancsait. Nem dicsérhetek külön-külön senkit sem, csak az egész kollektívát. A katonák i„en igyekeznek, pedig csak „játszák" a háborút.

Kis idő múlva az első csónak megérkezik a túlsó partra. A katonák kiugrálnak és harci állásba helyezkednek. Folytatják harci feladatukat. A többi csónak is partra ért és szintén harci állásba helyezkednek, folytatják a harcot. Más század katonái a parthoz viszik csónakjaikat és a fát. — Pontonhidat kezdenek építeni.. A rtd katonáink keresztül haladnak a hídon. Nem olyan könnyű munka. No, minden rendben megy. Nem iart sokáig és a pontonhíd máris elkészült.

Katonáink átlépik a folyót és fofaptatiák az ellenség üldözését. Bár csak játék volt, de katonáink azon igyekeztek, hogy minden úgy nézzen ki, mint a valóságos harctéren. Minden jól ment. A parancsnok megdicsérte őket.

Valami megragadta figyelmünket. Mégpedig Lahuta Jóska katona, aki a gyakorlatozás közben állandóan figyelemmel kísértünk. Oka volt rá, hogy olyan rossz kedvű, hiszen ez a gyakorlat megakadályozta öt, hogy ott legyen a találkán. Ö azonban vidáman teljesítette kötelességét. Elsőnek indult el e csónakával. Első volt, aki egyenesen a vízbe ugrott és folytatta a harcot az „ellenség" ellen, ügy tűnt, mintha egész komolyan venné ezt a gyakorlatot, mintha He- lenkáért s a boldogságáért küzdene.

Es ez a helyes. Jóska teljest eVe feladatát és boldog volt, hogy szombaton találkozik Helenkájával. Helenka irigyelte, hogy kora tavasszal már ilyen csokoládé barnára sült le. Késő éjjelig sétált Helenkával a Dunapar- ton. Ugyanott, ahol a hidászok ősz- szemérték az ellenségükkel erejüket

— Ne beszéljünk a háborúról Helenka — mondta Jóska, — Mert ha valaki háborúba kezdene, mi fel vagyunk készülve és nem engedjük be az e.íenséget.