Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-31 / 52. szám

1935. december 31 7 iszolc füstöl­té" gyárké- »Iéntjei, a púpöshálü he­gyek elma­radnak mö­göttünk. Ősz vati, sók fa már kopasz, némelyiken még rajta vannak a sárga és rozsflüszínü tevelek. Szürke felhők borítják az eget, párás a levegő. Zavafósvízü patakot, öreg hegyoldalakat, egtj helyen ka­rámban i'iháncötó csikókat lat az ablakon kinéző szem. \íu- ráng közelébe érve. elöltünk hatalmas kék hegy ugrik az égnek. Mire beérünk a község­be, mák alig jálni, pánik vat­tája fonja körül. Murányi el­hagyva, utunk legszebb szaka­szához érkezünk. A jármű be­fut az öreg biikkerdö fái közé. A környék legregényesebb er­deje ez. Percekig kapaszko­dunk felfelé. A magas, vastag- törzs ä bükkfák hallgatagon átírtak. Nem szárnak közéjük a napsugarak dárdái, nedves novemberi csend bonni az er­dőn. Még egy hajtűkanyar s az erdő szélén feltűnik az erdész háza. Előtte van u megálló. Az út másik oldatáról' jábót. épült csinos váróterem köszön rám, Rajta a tábla: Predná flóra. Nem kell már a buszra várakozóknak hóban, szélben a szabad ég alatt. toporogniuk. Élesebb ill a levegő. Állok az üt szélén, figyelem a csen­det. KÖriil mindenütt hegyék. Hegyek, hegyek... Bozontos, de már kbpászpdó erdők, néhol az évszakok múlását kinevető fenyők. Két óriás, százötven éves liárs áll egymás mellett közel az úthoz. Bölcs vének módjára merengnek, régi. idők tanúi, A kársak kősóit latin feliratú, obeliszk-féle húzódik meg. Ki­kezdte már az idő foga, Üt­ött csorbák étel, sarkai. A la­tin felirat azt közli, hogy ez ű2 Obeli Sík 1807-ben állítta­tott a legkegyetmesébb Koháry Ferenc gróf tiszteletére, hálá­ból, hogy utakat épületeit a hegyeken meg a Marány és Garam völgyén keresztül“ A gróf a murányi uradalom tulaj­donosa volt. Fent lakott abban a várban, melynek úrnője Szé- chy Márta volt. tégesrég, aki csókért adta el a várat a csá­száriaknak. Ki állíthatta ezt a követ a grófnak? Hiszen ha utat épít- ieiell, Azt azért tette, hogy ké­nyelmesen megközelíthesse azo­kat a helyeket, ahová vadászni járt Talán a környék nyomor­rajta a rongyos falubeli gyere­kek. Akadt ember a faluban, aki azt mondta: „Jó ember a mi urunk". De a többség tud­ta, hogy a birtokosi szadista hajlamai vezették, amikor dz effajta jöcsetekedefeit. végézfe. Elöltem, feni egy kisebb hegy tetején kastélyjonna háromeme­letes épület áll. A tüdőszanátó- riütn. Húsz perc múlva ott le­szek a bejáratánál. A rtidakból ácsolt kerítése­ken túl előbb legelők kísérnek. Néhány tehén legel, kolomp is szól, valami hang a nagy csendben. Aztán szálfényök er­deje vallja fel a legelőt. Ht­olt féhcrtürzsii nyírfák állnak kaptákban az ál mellett. Fent.* ahol ä gyalogút kezdődik, meg­állók és lenézek. Gyönyörű ez a táj. Leni uz át szalagja, az erdésíhát, a tehenek s körös- körül a hegyek. Pálak zúg va­lahol messze. Mögöttem kis er­dővé szaporodtak a nyírfák. Ez volna a környezet, u ter­mészet. De a ház köze! van. Ott már emberek várnak. Szépen berendezett irodában ütök. A bútorok zsemlyeszinüek. mindenütt virágok. .4 szekrény teleién Lenin fehér mellszobra áll.' Tóth Lászlóval, az intézet kuliúr felelősével beszélgetek. Baniolmjú, magas fiatalember. A messzi Csallóközből került ide ,u hegyek közé, ahonnan messze kell utazni, míg az em­ber síkot láthat. Fehér köpeny­ben van, aki nem ismeri, azt hinné, orvos, vagy ápoló. Meg­ismertet az intézet történetével. Ezt a kastélyt IP 12-ben kezd­te építtetni Coburg Ferdinand. De csak a falakat húzták fel, s a tetőt készítették el. Az első világháború megzavarta az építkezést. Az épület befejezet­lenül állt több mint harktírtc évig. Közben azért. Coburg mindig idejárt, de a közeli va­dásziakban szállt meg. Szórta a pénzt, mélyhez ezrek verej­téke tűjiadt. Azoké, akik bulgá- riau földjein robotoltak, amíg o irt vadászgaiolt. A befejezetlen épületet 1918­Oü.n az Egészségügyi Megbí­zóin Hivatal adaptálta s ele­inte ágy tervezték, hogy gyer­mekgyógyintézetet. nyitnak ben­ne. Későbbi döntés szerint mégis tüdöszenalórtüm lett. — (Predná Hora-i örök) Tóth elvtárs az új betegeknek magyarázza az intézet házi szabályait g6 népe? Lehet, de nemigen önakaratából. Biztosan a falu tatpnyató elöljárói vasalták be rajta erőszakkal a kö felállítá­sához szükséges pénzt. Feljegyezték különben az uraságról, hogy a faluban jár­tában aprópénzt szórt kocsijá­ról az utca porába. Gyönyör­ködve figyelte, mint verekednék Egy szép napon megjelentek u Itáz melleit korunk malteros nadrágban járó varázslói, á kőművesek, és vakolni kezdték a meztelen falakat. A fekete­rigók biztosan meglepetten kap­kodták fejüket, amikor füttyüket meghallották. Micsoda idegen madár zavarja békés birodal­mukat? l/tjari februárjában wT'r yfUk / nyílt meg a szanatórium. Azóta a tü- ** fii betegek szá- zai gyógtjul- fgr iák meg. Vál- lak újra mun- 1 kdképesekké, falai között. Az épület szép, előcsarnokét és lépcsőfeljárólt csiszolt kőlapok borítják, be­rendezése korszerű. Állandó se­bészeit. osztálya van, az ope­rációra szoruló betegeket nem kell elszállítani innen. Az első hónapokban a tő—24 évesek gyógyintézete volt ez, majd nemsokára a besztercebányai kerület betegeinek .szanatóriuma lelt. MOst a kerületből minden tüdőbeteg Idejöhet, korára való tekintet nélkül. Jelenleg három- százkilenc beteg gyógyul itt. P.n most. a kultúféletre vol­nék kiváncsi. — Kezdjük talán a színját­szó körrel — mondja Tóth elv- társ. ' Dobozt vész elő, képeket, rak elém. — Skalka ..Komák" című színmüvének egyik jelenete — mutat az egyik fényképre. — Ezzel a darabbal nemrégiben néhány közeli faluban vendég­szerepeltünk. Sorolja, miket játszottak a két év alatt, amióta 8 itt van. Gogol.y „Leánynézd“-jét, (mély­ít,tel. ‘ Felső Hágin is nagy sikert aratlak). Barcs Iván „Zsíró? fazék"-ját,... a „Danáin Dyörgy"-öt,.. — Mailére Danáin György­iét? — kérdezem, noha tudom, hogy nincsen másik. — Azt, azt. Mulatja a / darab jeleneteit megörökítő felvételekét. I Danáin György Predná Ha­ránt Danáin György ebben az. erdők közé bújt magányos ház­ban! Háromszáz beteg közül válogatták ki a szereplőket, a kosztümöket a martini kölcsön­zőből hozatták. Gogoly után Möllere... Azt hiszem, ezek­től a beteg öntevékeny szín­játszóktól nem egy városi killtúrcsoport tanulhatna. Látja csodálkozásomat, szerényen folytatja. — Előadtuk még Makaren­ko! ól uz „Oj ember kovácsa"-t, az alkalmazottak CSISZ szer­vezetének színjátszói pedig ok­levelét nyertek a nagyröcei népművészen álkotóversenyen Fast „Harminc ezüst“-jével. Mutatja az oklevelet. Az elő­adásokat mindig egy páciens rendezi, de a Tóth László irá­nyítása és felügyelete mellett. En nem dicsérem ezt a kultúr- felelöst, Olvassátok el rttégegy- sier az előadott színmüvek cí­meit. Azt kérdezitek, hogyan dolgozik? így dolgozik, * * í;*. .4 könyvtárban állunk, a. ros­kadozó polcok előtt, Sok a ma­gyar könyv, a páciensek nagy része magyar. Sztálin és Gott- watd művet melleit megtalálod a Magyar phraszttdzadásök tör­ténetét, Ady, Retojt és Illyés melleit Sásdit, Tersúnszkyt, Veres Pétert, Solohov, Gorkij, Potevof épp úgy itt van, mint [>rda és Olbracht. Dickensnek, Kenőnek, Aragonnah, Puskin és Lermontov jó szomszédjai. He­tenként kétszer nyitják ki a könyvtárt. Megnézzük a kultúrtermet. Kétszáz ember fér ide■ be, a színpad tágas, hátsó falán mo­zivászon függ. A mozielőadás ingyenes. Ma az Anatale Fran­ce novellájából készült Párizst külváros" című filmet vetítik. Bejárjuk a házat, mondhat­nám a pincétől a padlásig. Mi minden van még itt! Közben kísérőm mesél, mesét, « ,mélynek man­dolin együt­tese az ün­nepélyek szín­vonalát igyek­szik emelni. Van szavaló kórus, mely­nek dirigense maga a kultúr- felelös, s mely legutóbb a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulóján lepett fel. Körük van a rádióamatőröknek, a sakkozóknak. Nyáron köny­velő tanfolyam volt az intézet­ben, hogy a nehéz testi mun­kára többé nem alkalmas, gyó­gyult betegek hazatértük után irodai munkát vállalhassanak. Most készülnek megalakítani a fotoamalörök körét s a napok­ban nyílik meg a szovjet köny­vek kiállítása. Pár nap múlva elkezdődik az orosz nyelvtan­ömlesztésről fognak ma olvas­ni, utána betföldi híreket kö­zölnek. Minden szobában kis hangszóró van, mely szabályoz­ható és elzárható. A kabin le­mezes szekrényei tele vannak lemezzel. Két teljes operájuk van — az örvény és az Elő­adott menyasszony — ezek mel­lett sorakozik a klasszikus- és tánclemezek egész halma. Miután megnéztük a Had­sereggel Együttműködök Szö­vetségének (érmét, ahol Dutka elnök elvtárs megmutatta az oklevelet, melyet a múlt évben kifejtett fáradhatatlan ék ered­ményes munkájukért kaptak — a repűtömodell-készíiök körének helyiségébe nyitunk be. Szőke fiatalember végzi az utolsó si­mításokat egy sárkányon, — 4 mennyezetre erősített fonalakon szebbnél-stebb modellek lóg­nak. De léggömb is van, kész sárkány is, egy. sereg. Nemrég ért véget a lányok kézimunka kiállítása — mond­ja Tóth elvtárs, mikor végre megint az irodában ülünk, Bön­gészni kezd valami írást. Persze, ne higyjük, hogy mindent ő végez, hiszen akkor nük. A várromhoz nem mehe­tünk el, az messze van. Megszólalnak a madarak. — Mióta itt vagyok/ először csip­kézi madárhang az őszi csen­det. A volt vadászlak a palaieiös faépület, ablakrámáit feltétre festették. Földszintjén irodák vannak, fent néhány alkalma­zott lakik. Feldobogunk a fa­lépcsőn az egyik szobába, meg­nézzük, milyenek a lakások. A szobában, ahol leülünk, két legény lakik. Az éjjeliszek­rényen 1800 koronás világvevő, az ablakon beintenek a vén fák. A szoba lakói a könyvelő- ségen dolgoznak. Kifeszített spárgán előhívott filmek szá­radnak, Minden sarok tele van az amalör fényképészethez szükséges holmival. Ez a két ember nem dohányzik, nem iszik, nem udvarol. Csak fény­képez, fényképez, fényképez. — Szekrényrevaló képük van. ~ Buszén mutogatják.- Mielőtt ideköltöztek, kiseper- lék a szobából a szemetet. S vele együtt a Coburg emlékét meg az egész régi világot. A Predná Hora-i tüdoszana tórium folyam. A betegek megtanul­hatják azt a nyelvet, melyen folsztoj irta a Háború és béke-t, amelyen Puskin írta halhatat­lan verseit és Lenin beszélge­tett munkatársaival Szmolnij- ban. — Ennyi minden. Csodálko­zom. Csak sorolja tovább nytigod- ian, mert mindez természetes. Megesett, hogy több írásiadul- lan cigányfiú volt az intézet­ben, Ezeket megtanították írni és olvasni. Jövő nyáron sza­luid téri mozi/ létesítenek a kö­zeli liget fái. között. Mi marad még? Mi is? Aki akar nyáron függő-lekét játszhat, akinek az orvos megengedi, az gyógytor­nát végezhet. — Most pedig lemegyünk a rádiókabinba — mondja. Hetenként egyszer van ma­gyar műsor az intézeti híradó­ban. Éppen ma lesz. Fiatal lány tánclemezt tesz a gramofon korongjára, ez vezeti be a pró­zai műsort. Megnézem a mű­sorukat: üenfről és a vérát­száz felé kellene szakadnia. De mindenről tud, mindenütt segít, mindent ö szervez és kezdeményez, mindenkit bíztat, mindent ellenőriz. Az intézeti kultúráiét érhálózatúnak ö a szíve. Ezenkívül a pácienseket ö tájékoztatja az intézet házi szabályai felöt, hegedűket köl­csönöz a muzsikálni akaróknak, panaszokat hallgat meg, kíván­ságokat tolmácsol az igazgató­ságnak. S most még velem is vesződ­nie kell. * * * Talán éppen erre ment a Murányi Vénusznak nevezett Széchy Mária kecses lován a pásztorórára, altot ml fúrunk most. (Megénekelt szépségét hiába kerestem azon a szobor­portrén, melyet egy múzeumban láttam,)** Most ápolónők sietnek a kavicsos úton. Balra faházak állnak, belül csinosak, vakol­tak: alkalamzottak laknak bén­ít * * Lefelé indulok, de megáitok és visszanézek arra a helyre, ahöt jövőre felépül az új leve- gőző, melynek heverőin nap­pali pihenő idejüket töltik majd a betegek. Itt balra lesz a sza­badtéri mozi. A lejtős terüle­ten nem lesz nehéz megépíteni a lépcsőzetes nézőteret. Nézem az öreg hegyeket, melyek más világot láttak itt valaha. S arra gondolok, miért is csodálkoztam, amikor Danáin Györgyrőt hallottam, a köny­vespolcok előtt álltam, a repü- lőmodelleket néztem, a csarnok kőlapjait tapogattam? Hiszen az új élei és az új emberek előtt kellett volna levennem a kalapomat. VERES JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom