Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-05 / 44. szám

4 1955. november 5. J3arangolás a liptói hegyek között M i is az tulajdonképpen, ami meglep kinket, amin elcsodál­kozunk, ha Liptó környékét jár­juk? Hiszen az alpesi gyopárok évszá­zadok öta virágzanak a festői szépsé­gű Alacsony és Liptói Tátrában, a Vág is évszázadok óta hömpölyög méltó­ságteljes medrében Liptó hegyei kö­zött, és sokszáz éve állnak helyükön a mesterien faragott faházacskák is. Mindezt jól ismerjük, mindezt láttuk már azelőtt is, amikor Liptóban jár­tunk. És mégis, ma még annak is, aki itt született, úgy tűnik, hogy ismeretlen vidékre került. Igen. Mert a meredek völgyek, a hegyi legelők, a csörgedező hegyi pa­takok, a sajátságos kis faluk és élénk városkák báját az utóbbi években va­lami még szebbé tette: a szabad em­beri munka szépsége. Ezt mindenütt megtaláljuk, 'mindenütt szemünkbe ötlik, még akkor is, ha csak a robogó vonat ablakából nézünk tova a tájon: itt a fák közül fel-felvillannak az új épületek rózsaszín, még csupasz falai, s a barátságos családi házak egész serege bukkan elő a fák koronái kö­zött, ott pedig nagyméretű, még be sem fejezett épülettömb, még szinte „új szagú" iskola, vagy kultúrház ra­gadja meg figyelmünket, máshol pedig a fehér, vadonatúj gyárépületre, vagy a villamos vasúttal ellátott vasúti hídra esik tekintetünk. * Bizony, nem mindig volt az élet Liptóban ilyen, mint ma. A vad és zord Alacsony Tátra a szegényes legelőkön és a keskeny szántóföldsávokon kívül, semmi mást nem tudott nyújtani, mint a termé­szet szépségét. A kemény, kidolgozott kezű embereknek semmijük sem volt s fájdalmukat csak a völgyek és hegyoldalak fölött esténként felhang­zó lágy, vontatott dallamú dalaikban tudták kifejezni. Ipar itt egyáltalán nem volt, a földművelés igen vissza­maradt. Nem csoládatos, sőt ilyen körülmények között magától értető­dik, hogy a lakosság kulturális és egészségügyi színvonala igen alacsony fokon állott. Hogy is lehet szó kultú­ráról olyankor, amikor nincs mit ten­ni a fazékba, amikor a főlő burgonya gőzétől bűzös és ólszagú kis szobács­kábán egy rakáson alszik egy család hat-nyolc gyerekkel. Ilyen nyomorúságosán nézett ki Liptó, amikor kiütött a második vi­lágháború. A nyomorúsághoz a fel­gyújtott falvak, felrobbantott hidak, tönkretett utak és romok sokasága sorakozott. Azóta sok víz folyt le a sebesfolyá­sú Vágón. Az új élet jelei megmutat­koznak a tátraaljai faházikók arcula­tán is. Liptó becsületes, tisztaszivű népe örömmel fogadta a nagy válto­zást a örömének lépten-nyomon tanú­bizonyságát is adja. * Ma gyakran halljuk, hogy egész Liptó úgyszólván egy hatalmas épít­kezési terület. Még elképzelni is ne­héz és csak akkor tudjuk felmérni a Liptón végbement változások nagysá­gát, ha magunk is meggyőződünk róla. * Nem maradunk sokáig a történelmi hevezetességű Liptovsky Mikulásban, csak megtekintjük ősrégi gótikus templomát, a megyeházat, ahol annak­idején Jánosíkot elitélték, megnézzük Jankó Král'nak, a klasszikus szlovák költőnek szülőházát, a Munkásházat, ahonnan 1848-ban felcsaptak a jobb életet követelő harc lángjai. Megte­kintjük az új modem Mikulást, a „Május l.“-üzem hatalmas épület­tömbjeit, a terjedelmes lakónegyede­ket, Iskolákat az Egészségügyi Intézet és a Betegsegélyzö nagyszabású épü­leteit s máris folytatjuk utunkat a liptói falu felé. * Alig hagyjuk el Mikulást, meg kell változtatnunk a liptóról ősidők óta elterjedt nézeteket. Hol vannak azok a rendezetlen, szegényes liptói fal­vak? A kékre, rózsaszínre, vagy sár­gára meszelt házikók virítanak a tisz­taságtól. Alig lehet a régit az újtól megkülönböztetni. Talán csak a még be nem gyepesedett kertről, a még el nem takarított cementről és tég­lákról, vagy a házikón lengő „felszen­telő zászlócská”-ről tudjuk meg, hogy melyik új- És az bizony ott díszeleg a legtöbbön. És hogy még hány házon fog lengeni ilyen zászló, azt az uts^ton és utcákon elkészített építkezési anyagokból állapíthatjuk meg. Utunk Vysná Bocába, ebbe a Üum- bier lábánál elterülő falucskába vezet. Már útközben is meggyőződhetünk a vidék átalakulásáról — ismét takaros családi házak, az EFSZ-ek és állami gazdaságok példásan művelt szántó­földjei, s ami a legfeltűnőbb, hogy gép segíti a parasztok munkáját. Abban a pillanatban, amikor a fel­kelő nap bűvös őszi sugarai beara­nyozzák az Alacsony Tátra hegyeit, a kisházikós falucska egyszeriben fel­ébred. Kinyílnak a szerény istállók ajtajai, s a két házsor közötti térségen sora­koznak a tarkafoltos tehenek. Meg­csendül a sok-sok kolomp, s a csorda megindul az egyik oldalút felé, amely­től északra is, délre is látható az Alacsony Tátra kiemelkedő főcsúcsa. Tavasztól télig, minden nap egyfor­ma. A távoli hegyi legelőkön éjjel­nappal a juhok tanyáznak, a lejjebb fekvőkön egész nap tehenek legel­nek. A mély, keskeny köves völgy al­ján réteket találunk. Abban az idő­ben, amikor Szlovákia déli részén már javában folyik az aratás — Bocában, a Tátra-alatti falucskában még csak a szénát kaszálják. A széna itt, 1000 méterre a tenger színe felett, aranyat ér. Megjegyzésre méltó, hogy éppen az aranynak, ennek a sárga nemes fémnek köszönheti keletkezését ez a liptói falucska. Természetesen, akkor még nem törte meg a zöld völgyek csendjét a pásztorok dala, hanem „Jó szerencsét"-tel köszöntötték egymást, a találkozó bányászok. Nagyon régen, a XIII. és XIV. szá­zadban a vállalkozó urak kényük- kedvükre szipolyozták a lakossságot. De ez már a múlté. Az „aranyláz” megszűnt, és megszűntek a bányák is, s ma már csak az egyes tipikus elnevezések árulják el a látogatónak, hogy itt valamikor „arany korszak” uralkodott. Ma már más élet folyik Vysná Bo­cában. Ma Král’ová Lehotátől út vezet Vysná Bocába, amely a Vágvölgyét a Garammentével köti össze. Az úton rendszeres autóbusz közlekedést léte­sítettek, úgyhogy, a falucska nincs elvágva a külvilágtól. Autóbuszon jár­nak be munkába a közeli üzemekbe a bocai munkások és a nyári és téli hónapokban autóbuszon jönnek ide a nyaralók, hogy itt élvezzék az Azon- dús erdő csendjét, teleszívják magu­kat a friss hegyi levegővel, hogy él­vezzék a természetet és olyan . élmé­nyekkel gazdagodjanak, amelyeket so­hasem lehet elfelejteni. Az ilyen élmények egyike az Ala­csony Tátra legmagasabb csúcsának, a Dumbiemek a megmászása, hiszen a Öumbierről látni Szlovákiá majdnem minden jelentős hegységét. De még fenségesebb érzést vált ki az ember­ből az a felismerés, hogy mily' gyor­san változik át a liptói falu. Amint a zord hegyi vidéken áthaladunk, ön­kénytelenül is tisztelettel és megbe­csüléssel adózunk a dolgozó ember­nek, aki itt, a nehéz természeti vi­szonyok közepette szorgalmasan küzd a mindennapi kenyérért. És az a ma­gas, szélesablakú vakolt ház, amely oly’ szilárdan áll egy alacsony kunyhó szomszédságában, az jelenti, hogy rrár beléptünk az új, most már valóban „arany korszak“-ba. Igen, ma Vysná Boca is — többi falvainkhoz hason­lóan — új életet él. És ez az élet olyan szép, mint amilyen szép maga a tátraalji vidék ... * Amint a falvakon és városokon ke­resztül Liptovsky Hrádokrúl Ruzom- berok felé megyünk, állandóan majd­nem ugyanazok a képek ismétlődnek: mélységmérő készülékek a földben, bódéval fedett ásványvízforrás, és boldog, jókedvű emberek... A sok szeretettel restaurált régi emlékművek mellett rohamosan kelet­keznek az új falvak, települések, üz- >. letek, iskolák, szövetkezeti építkezé­sek ... De még más is a szemünkbe ötlik: Liptó iparosítása. Mindenütt új üzemek: modern, terjedelmes textil­gyárak, hatalmas fafeldolgozó kombi- nátusok, bőrfeldolgozó üzemek, nagy- kapacitású téglaégetők, villanytele­pek .., * Az emberek még nem mindenütt szokták meg a gyárakat. Eltart még egy kis ideig, amíg beleélik magukat, amíg megkedvelik, hiszen még nem­rég keskeny földsávon robotoltak. So­kan iskolázáson vesznek részt csehor­szági gyárakban, hogy hazatérve jó szakemberként dolgozhassanak. De a szakiskolázás még nem elég. Továbbra is gondoskodni kell az emberek kép­zéséről. Segíteni kell abban is, hogy gazdagodjanak, fejlődjenek és szapo­rodjanak a gyárak kulturális berende­zései, és hogy minél több vándor Liptó nyáron mozi, vándor könyvtár látogassa vidé­ket, hogy a kultúrát elhozzák ide is, a legtávolabbi falucskába is. Hiszen a kultúra nemcsak magasabb műveltsé­get jelent, hanem többet ennél — hozzásegít a magasabb szakképzett­séghez és a munkához való jó vi­szonyhoz. Liptó népe nemcsak dalokban tudja kifejezni művészetét. A népviseletek a gyönyörű hímzések, az egyszerű ; fafaragások, mind kiváló művészetről ! tanúskodik. Vétek lenne, hogyha ezek- I be a takaros falucskákba, amelyeknek ] lakói úgy szeretik a szépet és köze- ! iinek érzik magukhoz a művészetet ! nem jutna el a mai és a máról be- ! szélő művészet... És akkor, ha majd ; a füstölgő gyárak és Ízléses házikók mellett a kulturális központokat, ak­kor bátran kijelenthetjük: hazánk ezen vidéke szebb már nem is lehet... LACO SOLTYS Aranyos fiúk Az eperjesi kerület lakossága még ma is szeretettel és hálávai gondol a munkaerőtartalékok szak- tanulóira, akik felépítették a há­borúsújtotta falvakat és otthonokat teremtettek számukra. Ugyanazok az „aranyos fiúk” — mint ahogy í emlegetik őket, most újabb fela- s datokat tűztek maguk elé. Iskolá­kat építenek, 508 fiatal kőműves, 88 esztergályos, 13 szaktanuló in­tézetből összejött, hogy iskolákat építsenek. Jómaguk még csak nem­rég hagyták ott az iskola padjait. Szerkesztőségünkbe már befutottak a jelentések azokról a bátor köte­lezettségvállalásokról, melyeket e- zek a fiatal építészek tettek. Trencsénből jelentették: Meg­rövidítjük a terminusokat. A 21-es számú munkaerőtartalékok szakta­nító intézetének második osztá­lyába járó tanulók iskolákat építe­nek. Nemsován, Stankovcén és Ko- lacinban. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 38-ik évfordulója és a CSISZ szlovákiai kongresszusa tiszteletére 1447 órával lerövidítik az építkezés idejét- és 5596 ko­ronát takarítanak meg ezáltal. A munkacsoportok 14 naponként vál­toznak. Az elméleti tanítást majd utólag bepótolják, kötelezték ma­gukat, hogy a CSISZ szlovákiai kongresszusáig még 30-an nyerik el a Fucsík-jelvényt, 20-an az MHK jelvényt és 8-an az MHK II. jelvényt. Október végéig betanul­ják a „Az osztály szégyene” című színdarabot. Korompa: A korompai 3-as szá­mú szaktanuló intézetről már most elmondhatjuk, hogy a tanulók több­sége CSISZ-tag. kezük alatt Sze- pesváralján új iskola épület emel­kedik. A munkacsoportok verseny­ben állnak egymással. Amint Pavel Pótok elvtárs írja, a fiatal építők vállalták, hogy december 20-ig 4500 négyzetméteren vakolatot, 650 négyzetméteren betonmunkát végeznek el. De nemcsak egymás között akarnak versenyezni, mos* versenyre hívják a poprádi munka- erőtartalékok szaktanutó intézeté­nek tanulóit is, akik jelenleg Pop- rádon építik a középiskolát és 100 százalékra teljesítik a tanulók nor­máját. Ez is megtörténik: Keveset főznek V '< 'éV Ä' li-.v ; 1 ,<$ '. st , » *^ 'íH'v.' * - V? ' * vif V* - * -WM* & Téli idill Liptóban Gyakran járok a királyhelmeci étte­rembe ebédelni vagy vacsorázni. Már több alkalommal tapasztaltam, hogy az étterem vezetője, Serfőző József, nem fordít kellő figyelmet a vendégek élelmezésére. A sokból csak egy esetet akarok megemlíteni. Szeptember 13-án szin­tén ebédre mentem az étterembe, ahol kis híján étien maradtam. .A vendé­gek fele pedig éhesen távozott az ét­teremből, mert keveset főztek. Ugyan­ez történt este is. Fél nyolckor mér csak hét fasírtja volt az étteremnek. Serfőző Józsefet már többször is fi­gyelmeztettük, hogy javítsa meg az ellátást, ö azonban Fekete főpincérre hárítja a felelősséget, aki nem oka a helytelen ellátásnak, mert a készletek­kel az étterem vezetője rendelkezik. Az étteremben főzhetnének jól és eleget is, mert készlet van elég. De Serfőző József talán azt gondolja, hogy ha ő jóllakik, a vendégek éhe­sen maradhatnak, esetleg jó nekik a száraz élelem is? Nagyon helyesel­nénk, ha a kritikánkra Serfőző József a vendégek jobb élelmezésével vála­szolna. Az étterem gyakori látogatói nevében: NAGY ISTVÁN Nagytárkány. ÚJRA ELSŐK LETTEK A partizánskei Augusztus 29.-üzem CSISZ szervezete, az üzemvezetőség, a mesterek és műszaki dolgozók példás segítsége mellett köpették a rosz- tovi „Mikojan" üzem dolgozóinak példáját és új takarékossági módszert vezettek be. Lisická elvtársnő ifjúsági brigádja ezzel a módszerrel lénye- aesen előseaítette a terv teljesítését. „Szuliko” és a „Szomorú szerető” AM szereti a zenét, rossz ember nem lehet. Benko mester és Lisicky Magda is szereti a zenét. Mindketten örülnek, ha szünet közben az üzemi leadó zeneszámait hallgathatják. De leginkább annak, ha az üzemi leadó zeneszámait egyenesen az ő műhe­lyüknek és brigádjuknak játszák. Ez természetesen nem jelenti azt, mint­ha nem örülnének a többi műhelyek sikereinek is. Minden pénteken fél­kettőtől kettőig, amikor a gépeket tisztítják, van a legkedvesebb műsor, amikor a legjobb dolgozók kedvenc dalait játszák. Még rendelni is lehet. Ilyenkor aztán gyakran hangzik a „Szuliko”, vagy a „Szomorú szerető” című dal. Az 1329-es számú műhely mindig az első helyen szokott állni a terv teljesítésében, míg az elmúlt év utolsó negyedében a tizenötödik hely­re süllyedt. Három műhely volt még náluknál is rosszabb. Az üzemi leadó már nem játszotta Benkó mesternek a „Szulikót” de Lisicky Magdának, a brigád vezetőjének se a „Szomorú see- rető”-t. Sivy József új módszert tanulmányoz Ugyanabban az időben, amikor az 1329-es számú műhelyben az elmúlt Milan Rázusnak, a CSISZ SZLKB első titkárának, a CSISZ SZLKB plenáris ülésén elhangzott beszédéből. dicsőséget siratták, Sivy József _eko- nómus a „Szovjetszkije prof zojuzi“ nevű folyóirat cikkeit böngészte. Az egyik cikkben, melyet Kovalenko elv­társ a rosztovi Nikojan cipőüzem szak- szervezeti elnöke a munkaversenyben állók nyilvántartásáról és elért ered­ményeiről írt, a másik cikk pedig ar­ról szólt, hogy az aktív verseny, ak­tív vezetést is kíván. Alaposan átta­nulmányozta a fenti cikkeket ,és meg­értette a munkaverseny új módsze­rét. Meghányta-vetette a kérdéseket, majd elhatározta, hogy a cipészmű­helyben kipróbálja. Ott a mesterek azonban nem voltak hajlandók újabb kísérletezésbe bocsátkozni. Hiszen nemrég új nyomtatványokat vezették be, hát azt most eldobhatnák? Éppen 1954. novemberében jártak, amikor Sivy elvtárs felkereste az J.529-es számú műhely vezetőjét, Benkó elv­társat. A próba sikerül Hát tulajdonképpen miben is áll ez az új módszer? — kérdezte Benkó mester, aki valahogy, mióta a tizen­ötödik helyre kerültek, nem érezte jól magát. Megpróbáljuk, gondolta ma­gában, hisz semmit sem veszítünk vele. A lényeg az, — magyarázta Si­vy elvtárs, hogy olyan nyilvántartást vezessenek be, amely feltüntetné a dolgotok napi tervét és a munka be­fejezése után a dolgozó úgy távozzon a munkahelyéről, hogy tisztában le­gyen azzal, vajon teljesítette-e a napi tervét, vagy sem. Ha nyilvántartják a munkatervet, és az elért eredménye­ket, akkor a szocialista munkaverseny is egész más mederbe kerül. A hosz- szúlejáratú kötelezettségvállalások sokszor elvesztik értéküket, mert idő­közben új cipőfajtákat vezetnek be, vagy más körülmény játszik közre. A feladatok is gyakran változnak, viszont a vállalásokat sokszor nehéz az adott körülmények között megváltoztatni. Az új módszer alapja az, hogy minden dolgozó tisztában van napi feladatával és ennek alapján vállal kötelezettsé­geket is. Az új módszer lehetővé te­szi az állandó ellenőrzést. A szemé­lyes megtakarítási számlán csak a norma teljesítését és az anyagmegta­karítást lehetett eddig megfigyelni. Az fij módszer viszont megengedi azt, hogy a személyes számla visszatük­rözze a végzett munka minőségét is. Az új nyilvántartás alapján a minősé­gi tervet egyes dolgozókra is szét le­het írni. Benkó elvtárs megmagyarázta a műhely dolgozóinak az új módszer lé­nyegét. Megállapodtak abban, hogy bevezetik ezt a módszert. 1955 ja­nuárjában valóban életbe lépett az ellenőrzés új módszere. Februárban és márciusban már pontos áttekintésük volt az elért eredményekről. Május vé­gén újból ellenőrizték az eredménye­ket, és júniusban már bevezették az új személyes megtakarítási számlá­kat. Ezeket a brigád minden tagja kötelező munkatervnek tekintette. A tervek alapján aztán mindenM asze­rint, hogy milyen feladatot kapott, kötelezettségvállalást tett. A komszomolisták írnak Emlékezetes nap ‘ volt április 25-e, mikor Vrba elvtárs, a CSISZ alapszer­vezetének titkára izgalomtól reszkető kézzel bontotta fel a Rosztovból ér­kezett levelet. „Drága barátaink! A „Komszomolec” a rosztovi kerületi lap küldi nektek a „Mikojan” cipő­üzem komszomol tagjainak levelét, akik levelezni szeretnének veletek .. Vrba elvtárs, mikor elolvasta a leve­let, azonnal Benkó mester műhelyébe sietett vele. A levélben arról írtak, hogy örülnek Benkó elvtárs munka- csoportja sikereinek, melyeket az ő tapasztalataik szerint ért el. A levél kézről-kézre járt. Hát még Rosztov- ban is tudnak rólunk? — hangzott itt is, ott is a kérdés. Majd elhatározták, hogy válaszolnak a komszomolisták le­velére. És így fejlődött ki a komszo­molisták és a CSISZ-tagok közötti barátság és tapasztalatcsere. Mi történt még? Az 1329-es számú műhely már nem okoz Sivy József számára gondot. Az új módszer már nem egy győzelmet hozott számukra. Huraj és KopcaE mester is alkalmazza az új módszert. A gumiműhelyekben mindenütt beve­zették az új nyilvántartást. A cipész­műhelyek okoznak még gondot Sivy elvtársnak, Sprocha és Richter mes­terek még csak most teszik meg a kellő előkészületeket. Az új munkmódszer bevezetése nemcsak a mesterek ügye. Sokat se­gíthetnek ebben a CSISZ-tagok is. Lisecky Magda munkacsoportja ezt valóban bebizonyította. Miért ne si­kerülne ez másutt is. O. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom