Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-15 / 41. szám

1955. október 15. .7 A CSISZ életéből: Nagy változás Dobrá Vodán A közmondás azt mondja: „ahol nincs, ott ne keress.“ Ez a közmondás valóban al­kalmas arra, hogy Dobrá Vo- dávai kapcsolatosan idézzük. Egy hónappal ezelőtt Dobrá Vodán még hiába kerestünk volna CSISZ-tagot, mert egész egvszerűen nem volt. Ma már egész más a hely­zet. Most azonban mondjuk el szép sorjában, hogy Dobrá Vo­dán miképpen ment véghez ez a változás és hogyan aktivi­zálták az ifjúsági szervezetet. Lukaviüová Jozefka és Óra- vec elvtárs mesélték nekem és sok mindenről saját szemem­mel is meggyőződtem. Szíve­sen elmondom nektek. A JÁRÁS HATARAN Jozefka Lukaviüová alacsony növésű, fiatal leány, tanítónő, egész simán fésüli a haját, ő Dobrá Vodán a CSISZ elnök­nője. Csinos, tiszta, barátságos konyhájában ültünk és ott be­szélgettünk. „A CSISZ szervezetet már 1948-ban alakítottuk. Eleinte csak hét tagja volt, de a lé­nyeg mégis az volt, hogy egy­általában létezett. Tavaly Saj­nos az elnök bevonult és a ve­zetőség egyik tagja a városba költözött. A szervezet életében ez nagy nyomot hagyott. A CSISZ-tagok már össze se jöt­tek, még az elnökség sem gyű- lésezett, a tagok nem fizették a tagsági díjakat.“ Most pedig hozzáfűzöm, amit Nagyszombatban a járási ve­zetőség titkárságán Oravec elv­társ mondott: „Tudod, a helyzet Dobrá Vo­dán az, hogy nagyon messze fekszik a járási központtól. Harminckét kilométernyire, már egészen a járás végén. Oda közülünk egész éven át senki sem ment. Mindenféle kifogá­sokat kerestünk, miközben a szervezet teljesen felbomlott. Továbbra is ez volna a hely­zet, ha közbe nem jött volna a tagsági igazolványok kicseré­lése. Rendbe akarjuk hozni az egész járást és így sor került Dobrá Vodára is. A HIBA RENDBE JÖN „Most elmondom nektek, hogy Oravec elvtárs miképpen hozta helyre hibáját“ — folytatja Jozefka. „Oravec elvtárs meglátogatta az iskola igazgatóját és Weber tanftó elvtársat. Megkérte őket, hogy toborozzanak tagokat a CSISZ-be. Ezek szívesen elkö­vettek mindent. Weber tanító elvtárs gyűlésre hívta össze az énekkart, Negyvenketten, főleg a lányok jelentek meg. Éne­keltek, a műsorról beszélgették, valahogy ez egész más gyűlés volt, mint amilyenek azelőtt szoktak lenni. Weber elvtárs csak később mutatta be a je­lenlevőknek Oravec elvtársat, aki aztán komoly előadást tar­tott arról, hogy milyen sikere­két ért el^ a CSISZ-be tömörülő ifjúság. És aztán nagyon óva­tosan mint ahogy a csukát eresztik a halastóba, felette a kérdést: „Miért nem működik Dobrá Vodán a CSISZ? Na­gyon helyes volt, hogy ő ma­ga adta meg a kérdésre a fe­leletet is: „Egyrészt a fiatalok a hibásak, hogy idáig juttatták a szervezetet, másrészt a járási vezetőség követett el nagy hi­bát, mert teljesen megfeledke­zett a Dobrá Voda-i szervezet­ről.“ A leányok ezek után suttog­ni kezdtek, akadtak olyanok is, akik hangosan megmondták a véleményüket és elmondták, hogy mi történt. Amikor Ora­vec elvtárs látta, hogy .a fiata­lok között mégis van érdeklő­dés, szétosztotta a jelentkezési íveket. Azután saját körünkből egy négytagú bizottságot alakí­tottunk, az volt a feladatunk, hogy évzáró taggyűlést hívjunk össze. Vagy talán alakuló gyű­lést? Hiszen a szervezet tulaj­donképpen már egy év óta nem létezett. ILYEN GYDLÉS ITT MÉG NEM VOLT „A négyes bizottság a falu­ban minden tagot felkeresett és gyűlésre hívta össze a fia­talokat. Előkészítettük a,jelöltek jegyzékét, a jelöltekkel előző­leg beszéltünk és azok elfogad­ták a jelölést. A helyiséget szé­pen feldíszítettük. És tudod mi volt a legérdekesebb? Hogy tu­lajdonképpen nem is CSISZ tagok készítették elő olyan gondosan a gyűlést, mert' én voltam az egyedüli CSISZ-íag. A többiek csak a gyűlésen lép­tek be a szervezetbe. Ilyen gyűlés még nem is volt Dobrá Vodán, hetvenen jöttek el. Ami­kor meghívtuk őket, akkor töb­ben fs niegkrédezték: „Mi is el­jöhetünk, ha nem is vagyunk a szervezet tagjai? „Természe­tesen“ — feleltük. Most már többen közülük be­léptek a CSISZ-be. A gyűlésen beszámolókat tartottak, megvá­lasztották a vezetőséget, csakis szervezeti kérdésekkel foglal­koztunk, de azért a szórako­zásról sem feledkeztünk meg. Amikor befejeztük a komoly megbeszéléseket, eljött a fúvós- zenekar és táncolni kezdtünk. A teremben azelőtt festők és mázolók dolgoztak, el tudjátok képzelni, milyen piszkot és ren­detlenséget hagytak maguk után. A leányok azonban szép rendet teremtettek és most a zenészek eljöttek, hogy talpaié valót játszanak. Éjfélig táncol­tunk. A vezetőség közben há­tul a színpad mögött megtar­totta az első gyűlését. Elosz­tottuk a funkciókat. Engem, mi­vel már 1948 óta CSISz-tag vagyok, megválasztottak elnök­nek. Hányszor hallom a gyűlése­ken* hogy sokalják a gyűlése- zést. Két nap múlva újból ösz- szeült a vezetőség és senki se kényszerítette őket. Egyedül jöttek el, még hozzá teljes számban. Ez azért volt, mert 14 fiút is felvettünk a CSISZ- be, melyet egyedül alakítottunk meg. Egy hét múlva újból össze­ült a vezetőség és kidolgoz­tuk munkatervünket: 15-éig ki­cseréljük a tagsági igazolvá­nyokat és a tagok megkapják az új igazolványokat. Politikai olvasókört alakítunk és novem­berben színház előadást rende­zünk. A CSIS'Z tagok belépnek a színjátszó körbe. Amit eddig határoztunk, azt el is végeztük. Rögtön a gyű­lés után a vezetőség három tagja külön-külön beszélt min­den taggal. Az „öregek“ — ki­fizették a tagsági díjak hátrá- lékát, az új tagok kitöltötték az ellenőrző íveket és azokat beküldtük a járási vezetőség­hez. Mindenkitől megkérdeztük, hoov a CSISZ keretén belül milyen munkát vállal. Egy hét alatt elkészültünk a feladatok­kal. Kilenc CSISZ-tag jelent­kezett a politikai körbe, a töb­biek pedig az olvasó körbe járnak.“ Jozefka befejezte mondaniva­lóját. Kimentünk a faluba, szép napos októberi, nap volt. Mind­ez amit itt elmondtunk egy hónap leforgása alatt történt. Ez a változás olyan gyorsan jött, mint a zuhatag és a dob­rá vodai fiatalok életében na­gyon sokat jelent. Ifjúsági szer­vezetünk van, amely szebbé, gazdagabbá alakítja át a fiata­lok életét. Csak rajtuk múlik, hogy továbbra is így haladja­nak előre. . QTAKAR RYDLO Befejeződött a hadsereg alkotó versenyének szeműé,'® ft katonák festenek is Senki sem kételkedik ben­ne, hogy a mi katonáink szívesen énekelnek, táncol­nak és örömük telik benne, ha vidám harmonikaszóval kísérhetik a nótázást. A dalokban jó barátra ta­lál a katona. Elkíséri hosszú menetelő1 gyakorlataikon és sokszor a gyakorlótéren is felhangzanak a pattogó ka­tonanóták. Nem mindenki hinné el, hogy katonáink szívesen festegetnek is. Sokan azt hiszik, hogy az ilyen kedv­telésekre már nincs idejük, mert a katonai gyakorlatok minden idejüket leköti. So­kan gondolják, hogy milyen kínlódást is jelenthetnek a1' katonai gyakorlatok. Pedig bizony a mai katona talál időt magának arra is, hogy festegessen. Hradec Králové-ban most igen ér­dekes kiállítás nyílt. Három­száz katona — festő — ál­lítja ki legjobb munkáit. Ez a kiállítás bizonyítja, hogy a katonák között sok őste­hetség van. Például Pfaff katona csak most katonai szolgálata idején kezdett festeni. Kiállított képeivel felhívta a Csehszlovák Kép­zőművészet Szövetségének figyelmét és most lehetősé­ge lesz rá, hogy ne hanya­golja el rendkívüli tehetsé­gét és a Képzőművészéti Akadémián folytatja tanul­mányait. A katonai szolgálat idején gyakran fedeznek fel rej­tett tehetségeket, olyanokat, akiknek fogalmuk sincs ar-. ról, hogy művészi tehetség rejlik bennük. Még sohasem volt alkalmuk felszínre hozni és meggyőződni tehetségük­ről. Film a nagy Vui THOMAS MANN: Keservek Németországért (Naplójegyzetek) (2. folytatás) Mint mondtam, erről az em­berről az országban még létez­nek bizonyos illúziók: különb­séget igyekeznek tenni egyfe­lől közte, a jó ember között, másfelől pedig bandája között; hinni vélik, hogy ő maga „csak jót akar” és sok mindent nem tűrne, , ha tudna róla”, — ez tévedés, :nert ez az ember mindent tud, mindent akar, még u legelvetemültebb, leg­piszkosabb bitangságot is és mindenben bűnös. Van továb­bá néhány száz, vagy talán né­hány ezer értelmiségi, profesz- szorok, írók, Blubo-irodalmárok (nem gondolok azokra, akik hasznot húznak a rendszerből, vagy alkalmazkodásból, oppor­tunizmusból simulnak hozzá) akiknek értelme szolgai és az volt már előbb is, amolyan szel­lemi szálHscsinalók tehát, vagy olyan emberek, akiket a siker elámított, germanisták, észak- rajongők és ősimádó népi filo­lógusok, akik képesek az örök németségről álmodott jámbor tudós-áimaikat összetéveszteni a legaljasabb megcsúfolásával és elsekélyesítésével mindan­nak, ami német. Vannak hiszé­keny fiatalok, akik életstílusu­kat, életreménveiket vétik meg­találni a „mogzalombcn”; ve­zérüknek sokkal inkább tekin­tették Röhmöt, a zsoldost mint azt az áinok bajkeverő és áruló politikust, aki vérét vétette, hogy szabaduljon az erőktől, amelyek magas polcára emelték és átálljon a Birodalom, a bi­rodalmi véderők oldaléra. Ke­servesen megzavarodtak és In­gadozók lettek ezek a félreve­zetett fiatalok és ma már csak felényi számot tesznek, ha számba vesszük, kik is odaadó hívei a Hitler—Göring—Göbbels képviselte rendszernek. De ha mindezt el is ismerik, tagad­hatatlan tény és bizonyosság, hogy a nép, vagy jobban mond­va az egész nép háromnegyede, sőt hét nyolcada ma már lelke mélyén irtózik vezetőitől és at­tól a helyzettől, amelybe vitték, Eltompultság fatalizmus, re­ménytelenség — mindezek sok­kal nagyobb mértékben „hordo­zói" és megtartói a rendszer­nek, mint hit és lelkesedés. La­puló várakozás és leskelődés uralkodik, sejtelmes passzivi­tással, borúlátó kíváncsisággal, és mindent egybevetve ezek az emberek üdvözülten, mintegy lidércnyomástól felszabadultan lélegeznének fel, ha már itt lenne a vég és aligha számol­hatunk azzal, hogy a kívülről jövő segítség felháborodást vagy akárcsak csodálkozást váltana ki. Ma sokkal -jogosultabb kü­lönbséget tennünk a német nép és kormánya között, mint egy­kor a háború idején. Az azo­nosítást pimasz fikcióként az aratom bitorlói hangoztatják egyoldalún: a világ ellenséges magatartása összeesküvést je­lent a német nép ellen; a fel­háborodott sértő szavak, ame­lyeket a hazai gyilkos módsze­rek külföldi alkalmazása — Dollfuss esetében váltott ki az olasz, angol, francia sajtóból a német nép megsértését jelenti. Mindez az uralkodó szerencse­lovagok szemérmetlen állítása, amely semmiképpen sem talál helyeslésre a másik fél, a nép részéről. Hasonlóképpen nem tekintené sérelemnek a német nép, ha erkölcsi bojkottot indí­tanának azok ellen, akik meg­csalták és leigázták, ha nem­zetközi téren ezt a maroknyi gyujtogatót, gyilkost és anti- krisztust nem ismernék el e- gyenjogű partnereknek, egy ve­zető európai nép tárgyalóképes és hitelt érdemlő képviselőinek. Lényük a hazugság, más szó szájukat el nem hagyja. Lényük az árulás, nem képesek olyat tenni, ami ne volna ezzel e- gyenértékű. Ez a Hitler „biro­dalmi törvény“ útján saját ma­gát teszi államfővé, még mie­lőtt Hindenburg holtteste kihűlt volna és magára esketi fel a hadsereget. Miután ez megtör­tént, kijelenti, legszentebb meg­győződése szerint minden hata­lom a néptől ered és népszava­zást ír ki. Tegyük fel, hogy a szavazás nemleges eredményt hozna — legalábbis ez az ered­mény lenne természetszerű -7 akkor talán hatálytalanítanák a befejezett tényeket? Minden szava hazugság. Minden tette csalás. Lehetséges-e európai e- gyüttmüködés ilyen népséggel ? Fodította: Tóth Tibor (Folytatás következik) A csehszlovák hadsereg nap­ján műsorra tűzték a cseh­szlovák hadsereg ,Jf tankbri­gád" című filmjét, melyet Ivó Tornán állatndíjas rendező for­gatott. A film hatásosan elénk vetíti az első csehszlovák tank­brigád életét 1944 szeptemberé­től egész az Ostrava melletti harcig — a háború befejezésé- : ÍS­A filmlátogatóknak nagyon ! tetszett a bemutatott darab. A „Tankbrigád" nagy igényeket támasztott a film alkotóival szemben. Egyrészt bemutatja az parancsnokának példáját látjuk, hogy az eleinte apolitikus pa­rancsnok, aki csak tankokat és katonai célokat lát maga előtt, milyen hatalmas változáson megy keresztül, amikor felis­meri a való' helyzetet, a kom­munisták oldalára áll és meg­érti, hogy milyen rendkívül fon­tos a hadsereg eszmei vezetése. A film erős drámai fordula­tokkal megmutatja, hogy a sza­badságunkért folytatott harcok elején is új parancsnokok és katonák nőttek. A film cselek­ménye végigkísér bennünket Szlovákia és egész Csehszlová­elsö csehszlovák tankbrigád hő­siességét. A brigád katonai és eszmei fejlettségét, másrészt viszont felfedi a londoni kato­nai vezetés árulását és aljas­ságát, akik a keleti hadsereg­ben bomlasztó hatást akartak elérni. A filmben kidomborodik a két világnézet közötti harc. Siaéka őrnagy a tankbrigád kia ismert tájain, és vél _ minket az első csehszlovák tankbrigád harci útján Duklá- tál egész Ostraváig. Megkapó az a jelenet, amikor Kézsmár- kon a nagy téren a szovjet hadsereg képviselői hatvan új szovjet tankot adnak át a tank- brigád parancsnokainak és mó­dot nyújtanak arra, hogy a ha­zánk felszabadításáért vívott utolsó harcokban kivegyék ré­szüket. A filmben megtestesül Kle- ment Gottwald alakja, melyet mesteri módon lift Dohnál ala­kított. Megismerkedünk első el­nökünk államfői bölcsességével, aki már akkoriban látta, hogy az új csehszlovák hadsereg csakis a Szovjetunióban meg­szervezett első csehszlovák had­sereg alakulataiból nőhet fel és hogy csakis a népi hadsereg biztosítsa hazánkban a szocia­lizmus győzelmét. A film tökéletesen megvilágít­ja, hogy jórészt a Szovjetunió­ban kiképzést és felszerelést nyert hadseregünknek kö­szönhetjük, . hogy felszabadultunk . a hitler fasizmus elől. A „Tankbrigád" című film rendkí­vül érdekes és ér­dekfeszítő. Etső film, melyben nagy harci jeleneteket forgattak. A film körül nagy érde­meket szereztek: Július Pántik, ál- államdljas, Ladislav Bohóc, Ján Bzduch, Jana Ditetová, Bed- rich ProkeS és má­sok. Filmdolgozóink számára a katonák is nagy szolgálatot tettek, akik főleg a harci jelenetek Jor- gatásában sokai se- ígfi. gitettek. fife A „Tankbrigád“ méltó film ahhoz, hogy bemutassa az első cseh­szlovák tankbrigád dicső útját és a mai filmlátogató számára is rengeteg mondanivalója van. A film óva int minket arra, hogy mint a szemünk- fényére vigyázzunk a mi szép hazánk­ra, védelmezzük a mi örömteli életünket, melyet olyan sok ál­dozat árán vívtunk ki. —kin— Szombaton, október 8-án be­I fejezték a hadsereg alkotó ver­senyének szemléjét. A több mint egy hétig tartó örömtel­jes művészeti verseny a Kutu- zov-kaszámyában Köztársasági renddel kitüntetett A. Zápo- tocky Katonai Technikai Aka­démia együttesének felléptével és a szemle győzteseinek ki­hirdetésével végződött. Az ün­nepélyes aktusnál Cestmír Ská­la vezérőrnagy, a politikai ve­zetőség elnökének képviseleté • ben kiértékelte a hadsereg mű­vészeti szemléjét. Beszédében > kihangsűlyozta, hogy a hadse- S reg idei alkotó versenyének S szemléje meggyőzően bebizonyi- í tóttá, hogy hadseregünkben S mennyire éinek a művészeti S hagyományok és a katonai ki- i képzésben milyen jelentős ne- velési eszközül szolgál. Az együttesek és szólisták fellépései igen színvonalasak voltak, öntudatosság és az esz­mei vonalvezetés jellemezte a számokat, különösen a műsorok válogatott összetétele tűnt fel. örömmel megállapíthatjuk, hogy a legtöbb' együttes azzal a szándékkal készült a művészeti szemlére, hogy a katonákban harci és forradalmi lendületet keltsenek, szeretet ébresszenek hazánk iránt, a katonákat tánc­cal, zenével, dallal, szavalatok­kal neveljék, új erőt sugallja- nak a katonákba, hogy azok tö­kéletesen teljesítsék napi harci feladataikat és emeljék a kato­nák politikai fejlettségét. A szónok további beszéde fo­lyamán kihangsúlyozta, hogy •< hadsereg művészeti szemléjén résztvett szólisták és együtte­sek, fellépései az EFSZ-ekben és a város nagy térségein ren­dezett fellépései jelentékeny módon hozzájárulnak ahhoz, hogy a hadsereg tagjai és a bratislavai dolgozók között még szorosabb kapcsolat jöjjön lét­re. Cestmír Skála vezérőrnagy, a bíráló bizottság kiértékelésének alapján felolvasta a győzteseket és átadta a vándorzászlókat, okleveleket és ajándékokat A bíráló bizottság 46 együttes kö­zül 8-at részesített kitüntetés­ben. Kitüntették a „Smatlava tizedes” kultúregyüttest, amely egész különböző műsorszámok- ka! szerepelt. Műsorukhoz ka­tonai, mozgalmi és népi dalok, szavalatok tartoztak, és az e- gyüttes tagjai közül több né­pies előadó aratott sikert. A bí­ráló bizottság kiértékelte a mű­sorok gazdagságát és változa­tosságát, kitüntették a „Dukla” és „Jiskra" együtteseket, a hadsereg otthonok énekkarai közül a „Mier“ együttest, to­vábbá a „Jánosík” dal- és tánc­együttest. Kitüntetésben része­sítették a „Radost” fúvószene­kart, az „Ostrnvan” esztrádre- nekart, a népi zenekarok közül pedig a „Popovská muziká“-t. Azok az együttesek, amelyek a szemlén a második és har­madik helyre kerültek, elisme­résben és szép jutalomban ré­szesültek Így például kitüntet­ték az „Ondráé” népi dalok és táncok együttesét, a „Radosf” népi zenekart és a prágai ODA énekegyüttest. A hadsereg mű­vészeti versenyének szemléjén tizennégy szólistát és az együt­tesek tizenkilenc vezetőjét ju­talomban részesítették. E. S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom