Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-29 / 4. szám

1955. január 29. (Dalóra vált álom Az autóbusz lassan halad a kanyar­gós hegyi utakon. Az utasok közt megered a beszélgetés. Mellettem két idősebb ember beszélget. Szó' esik mindenről, az EFSz-ről, a falu gond­jairól — bajairól. Majd ráterelödik a szó az új vasútvonalra is. — Bizony, nagy dolog ez a vasút, mondja az egyik bácsika, mennyit harcoltunk érte és mennyi ígéretet szerült arra, hogy a föld megmunká­lása mellett még más munkát is vé­gezzen, mert ez nem adta meg neki az élethez szükséges feltételeket. Ha ke­nyerünk volt. akkor hiányzott a ruha vagy a cipő, de valami mindig hiány­zott, fejezi be sóhajtva. Most egy völgyön megy keresztül velünk az autóbusz. Csípős hideg van, de Németh bácsi, a sofőr homlokán Szádalmáson megvendégelték a kormányküldötteket. Bacilek munkások egészségére üríti poharát. elvtárs a kaptunk, hogy majd ekkor, meg ak­kor kezdik az építést. — Hát igen, mondja a mázik, em­lékszem rá, hogy az első köztársaság­ban is tervezték a vasút építését. Sőt még mérnökök is voltak itt, hogy ki­mérjék a vasút helyét. De nem lett belőle semmi, mert közel van a ha­tár 'és a kapitalisták nem akartak sem­azért ki-ki üt a verejtéke. Nem is cso­da. Az út csuszamlós és bizony vi­gyázni kell, nehogy szerencsétlenség történjék. De csak Németh bácsi ag­gódik. Az autóbusz utasai — többnyire vasútasok. vidáman beszélgetnek. — Mindenkit boldogsággal tölty el az a tudat, hogy vissza már vonattal jö­vünk. és a kassai vendégekkel. A vonat minden állomáson megállt és nem is hiába. Felszálló volt mindenütt. A vo­nat utasai boldogan integettek az ál­lomásokon ünneplő közönségnek. Egyik kocsiban felhangzott az ifjú­ság vidám éneke. Rövid idő múlva aztán az egész vonat csakúgy zengett a víg énekszótól. Már nem csak a fia­talok daloltak, de az idősebbek is. Nem is csoda. Ez az utazás ; mindenkinek meghozta a jókedvét, rf szép vadre­gényes, hegyes-völgyes táj hozzájárult a jókedv emeléséhez. A téli napsütés­ben a távolban felragyogott előttünk Krasznahorka „büszke” vára. A tör­ténelmi vár gondolkodóba ejtett egy- kicsit. Mennyi viszontagságon ment keresztül ez a környék. Hányféle ura­ság törte igába, pusztította az itteni népet, szívta a vérét, hogy a nép mun­kája árán tömje tele pén^eszsákját. De nem csak a sötét múlt jut az eszünkbe. Gondolunk arra is, hogy mi­lyen fényes távlatok nyíltak meg a gömöri nép előtt a felszabadulás óta. Új iskolák, ahol az ifjúság nyugodtan tanulhat és már nem kell félni a szü­lőknek attól, hogy a rozoga iskolafa­lak egyszer rádőlnek a gyerekekre. Ű; gyárak emelkedtek és már nem keli félni a munkásoknak a holnaptól, at­tól. hogy hol fognak dolgozni. És a bányászoknak sem kell félni attól, hogy a bányatulajdonos egy napon keveselni fogja a hasznot és elbocsájt- ja őket. nem törődve azzal, hogy mi történik majd a bányászok családjával. Ezek a gondok eltűntek a múlttal- egy’ütt, csak az emlékük kísért néha, Az első vonat elindul Tornáról Rozsnyóra a kormányküldöttekkel. mit sem építeni a határ közelében. — Féltették a pénzüket. Igen, így volt az. A gömöri nép régi vágya volt, hogy Rozsnyót vasút kösse össze Kassával és ezáltal egész Kelet- Szlovákiával. De a nép követelését a kapitalista állam nem teljesítette. A nép álmát népidemokratikus államunk váltotta valóra. Felépítettük a Béke- vasútat. Január 23-án kettős ünnepe volt Gömör népének. Tíz évvel ezelőtt ezen a napon hozta el a szabadságot a Vö­rös hadsereg. Ez a nap adta meg a lehetőséget Gömör népének a szabad építésre. És tíz év elteltével ezen a napon avatják föl a Béke vasútvonalat, mely újabb lehetőséget nyújt Gömörnek a további fejlődésre. Ez az esemény tükrözi vissza, hogy mennyit változott Gömör népének élete ezalatt a tíz sza­bad év alatt. Beszélgetek idősebb emberekkel, kik átélték az első köztársaság gyötrelmeit. Elmondják, hogy sokszor bizony meg kenyérből sem tudtak eleget adni gyermekeik kezébe. — Nehéz volt itt az élet, mondja egy negyven-negyvenöt év körüli bá­csika. Az emberek kétféle életet éltek itt. A; emberek egyik kezükkel a pa- rasztmunkát végezték, a másikkal pe­dig gyári vagy napszámos munkát. Az, akinek volt 2—3 hold földje, rákény­Meiférkeztünk Tornára. A feldíszített állomás környékét felveri a vidám be­széd zaja. Mindenki izgatottan várja a kormányküldöttség külenvonatának érkezését. Egyszerre megelevenedik a tömeg. Már jön! — hallatszik minden­felől. Már itt a vonat. Először Antonín Pospísil, közleke­dési miniszter száll ki. Utána Bacüek elvtárs és a küldöttség többi tagjai. Az állomásfőnök fogadja a küldötteket. Antonin PospiSíl rövid beszédében rá­mutatott arra, hogy milyen nagy je­lentősége van ennek a vasútnak Gö­mör életében. Majd eljött az ünnepélyes pülanat, és Pospísil elvtárs, a csehszlovák és szovjet himnusz elhangzása közben, elvágta a szalagot és a vasútat átadta a forgalomnak. A tömeg lelkesedése közben a kor- mányküldöttekkel és az ünnepély résztvevőivel eli-kdult az első vonat Tornáról Rozsnyóra. Torna és Rozsnyó közti állomásokon a községek lakói lelkesen üdvözölték az első vonatot. Szádalmáson például régi szokás szerint kenyérrel, sóval és borral vendégelték meg a vendégeket. A résztvevőkön látszott, hogy ennek a kicsi falucskának még talán soha sem voltak ilyen kedves vendégei. Az első vonat után rövidesen elin­dult a másik is az ünnepély többi résztvevőivel, a környék lakosságával A vonat megy velünk tovább. Nem­sokat időz az egyes állomásokon. Csak azt várja, hogy az utasok felszánjanak, és már megy is tovább. Alagúthoz érünhf Már elég hosszú idő óta megy velünk a vonat az alagútban és min­den pillanatban várjuk, hogy újra eli- bénk tárul a szép vidék látképe. Az egyik utas figyelmeztet bennünket, hogy még beletelik pár perc, amíg újra szabadba érünk. Az alagút jó hosszú és bizony betelik pár perc, amig ke­resztülrobogunk rajta. Rövidesen Rozsnyóra értünk. Az ál­lomáson a népek tarkasága még ün­nepélyesebbé teszi a pillanatot, ami­kor az első vonat utasai kiszállnak. Percekig tartó éljenzés csap fel, ami­kor a kormányküldöttek az emelvé­nyen elfoglalják helyüket. Majd következnek ünnepi beszédek. Az új állomásfőnök ígéretet tesz a kormány képviselőinek, hogy a Béke- vasútat gondozni fogják, hogy évtize­deken át hirdesse az utódoknak apáik munkásságát, és békeharcát. VARGA ERNŐ Arccal a kongresszus felé Bratislava ifjúsága lelkesen ké­szülődik a CslSz II. országos kong­resszusára. A fiatalok napi tervük túlszárnyalásával bizonyítják be, hogy ezek a napok történelmi je­lentőségűek számukra. ★ A STOLLWERCK-üzem CslSz- szervezete a kongresszus tisztele­tére ifjúsági műhelyt alakított, a- melynek tagjai a következő fela­jánlást tették: 1. Napi tervüket mindig 100 szá­zalékra teljesitik. 2. Fokozzák a termékek minősé­gét, hogy azok az előírt minőség­nél jobbak legyenek. 3. 'gy-két százalékkal csökken­tik az önköltséget. 4. Bevezetik a takarékossági a- lapot minden egyes dolgozó szá­mára. 5. Kiszélesítik Csutkih elvtárs módszerét, úgyhogy minden mű­helyben eszerint fognak dolgozni. 6. Versenyre hívták fel az ösz- szes műhelyeket a „legtisztább műhely“ címért. 7. Február végéig harminc új ta­got szerveznek be a CsISz-be. 8. Egy hónapon belül énekegyüt­test alakítanak. 9. Az ifjúsági műhely tagjai vál­lalták, hogy gondoskodnak az ál­landó és rendszeres filmvetítésről az üzemben. 10. Vállalták továbbá, hogy mun­kájukról rendszeresen beszámolnak az üzemi újságban, hogy kihasz­nálják az üzemi hangszórót és példás -rendben vezetik az üzemi dicsőség- és szégyentáblát. 11. Jól megszervezték az elő­készületeket az I. országos Spar- takiádra is. ötven fiatal gyako­rol szorgalmasan és alig várja, hogy szépen betanult gyakorlatai­kat Prágában is bemutathassák. A BRAT1SLAVAI 6. SZÁMŰ TI- ZENEGYÉVES ISKOLA CsISz-tagjai is szép kötelezettségvállalásokkal üdvözlik a CslSz kongresszusát. Tudják, hogy mit jelent népgaz­daságunk számára a hulladékgyűj­tés, ezért kötelezték magukat, hogy az iskola minden tanulóját be­vonják a hulladékgyűjtésbe. Az iskolában még sok tanuló nem tagja a CsISz-szervezetnek. A fiatalok vállalták, hogy február vé­géig az osztályok 90 százalékát megnyerik a CsISz-be. Három pionírvezetőt képeznek ki a szomszéd iskola pionírjai ve­zetésére. Március J.5-ig pedig húsz tanuló megszerzi a Fucsík-jel- vényt. A DIMITROV-ÜZEM CsISz-tagjai még 1954-ben tettek hosszúlejá­ratú kötelezettségvállalást a CslSz II. kongresszusára. Vállalták, hogy az év végéig 520.000 koronát ta­karítanak meg. Kötelezettségválla­lásukat túlteljesítették. November végéig 700.000 koronát takarítot­tak meg népgazdaságunknak. Ezenkívül 30 előfizetőt szerez­tek a Smenának. A BÉKE-ÖZEM fonoda osztályá­nak CsISz-tagjai széles munkater­vet dolgoztak ki az 1955-ös évre Igyekeznek minden téren csökken­teni az önköltségeket, a selejtet. jól megszervezik a munkát, amely­nek segítségével jelentős időmeg­takarítást érnek el. Kötelezettség­vállalásuk készpénzben 161.672 ko­ronát tesz ki. A Béke-üzem fo­noda osztályának CsISz-tagjai ez­zel a gyönyörű és merész köte­lezettségvállalással bizonyítják be, hogy méltók a CsISz-szervezet tag­ságára és hogy példaképül szol­gálnak valamennyi fiatal számá­ra. ' M EGVA N — Elvtársak, megkezdjük. Üljetek le. ahová csak tudtok! — mondta Ba­gola János, a nyitrai komplex kömű- vescsoportok vezetője. Csend lett. A jelenlévők a csoport- vezetőre szegezték tekintetüket. — Barátaim! összejöttünk, hogy ki­értékeljük eddigi munkánkat és meg­beszéljük, hogv miképpen fokozhat­nánk teljesítményünket. Tavaly szep­temberben állítottuk össze komplex kőműves csoportunkat és eddig már szép eredményeket értünk el. Mi azonban nem elégedhetünk meg eddi­gi eredményeinkkel. Hiszen CsISz-ta- gok vagyunk. Most a kongresszus előtt szervezzük meg még jobban munkán­kat és emeljük teljesítményeinket. — Elvtársak, főleg erről a kérdésről be­szélünk. A fiúk egymásra néztek. Tudták, hogy miről van szó. Egvesek cédulá­kat húztak elő a zsebükből. Kinek van valami, hozzászólása? — Mihalik elvtárs beszélj! — Helvesnek tartom, amit Bagala elvflrs mondott. Viszont nem egye­zek azokkal, akik azt mondják, hogy munkacsoportunk számát 22-ről 25-re emeljük. Elvtársak, nem így kell emel­ni a teljesítményeket. A teljesítmé­nyek nem attól függnek, hogy a mun­kacsoportnak hány tagja van. A leg­fontosabb az ügyesség, no meg az ész. Öten járunk az esti építészeti ipar­iskolába, a többiek meg csak egyedül tanulgatnak. Megfeledkeztünk a se­gédmunkásokról is. Ha áprilisig jó kő­művesekké képezzük ki őket — akkor bizonyára nagyobb teljesítményt ér­nének el. — Könnyű azt mondani — ugrik a beszédébe Kuruc elvtárs. Csak az baj, hogy vajon akarnak e tanulni... — Hát nincs valami hagy kedvük hozzá. De majd meggyőzzük azokat is, akik most még az orrukat fintorgat- lák. Meggyőzzük és megnyerjük őket. Hiszen többet keresnének — vetette közbe Mihálik kissé száraz hangon. — Miháliknak igaza van — szólal­tak meg többen is. A helyiségben élénk beszélgetés és vita keletkezett. — Elvtársak, csak egyenként — nem mindenki egyszerre — mondotta Ba- gola. — Én is helyeslem Mihálik elvtárs álláspontját, és azt javasolom, hogy a kongresszus tiszteletére tegyünk kö­teli-zettségváilalást és a segédkőműve­seket májusig ió kőművesmesterekké képezzük át. Üj tagokat vennénk fel és-^felosztanánk a munkacsoportot.... — Hát hogyan osszuk fel? — sipí­totta egv vékony hang. — Két komplex munkacsoportra oszlanánk és egymásközőtt versenyez­nénk. , i — Hurá — á-á! Csak úgy vissz­hangzott a terem. Mindnyájan egyetértettek. Még azok is, akik nem is fogták fel a munka- csoport felosztásának jelentőségét. — Elvtársak — folytatta Bagola — a fiúkkal együtt sokat gondolkodtam azon, hogy miképpen javítsuk meg a munkacsoport teljesítményét. Arra jöttünk rá, hogy ott, ahol a Török csoportnálxeddig két hármascsoport — — egy kőműves és két munkás dolgo­zik — mi hármas munkáscsoportokat vezetnénk be, ahol két kőműves és egy segédmunkás dolgozria. A két kő­műves többet végezne és így nagyobb volna a jövedelmük is. Csend lett. — Próbáljuk meg! Egész biztos menne, meglátjátok — mondta Laktis lelkendezve. — És a munkások? Vajon akarják-e, — kérdezte Németh Jancsi. — Nem tudom. Lehet, hogy nem. Valami okosat kell kitalálni, hogy ve­lünk tartsanak. A fiúk arca elkomolyodott. Látni le­hetett, hogy gondolkodnak. Hirtelen valaki megszólalt. — Megvan! — Micsoda? — kérdik a többiek kí­váncsian. — Van egy javaslatom. — Hát beszélj gyorsan, ne húzd az időt. — Mindent úfifv kell elintézni, hogy a segédmunkások is a maguk számítá­sára jöjjenek. Ha dolgoznak, hát ke­ressenek is. — Nagyon helyes — jegyezte meg Bagola. Ha többet keresnek mint ed­dig, akkor beleegyeznek, mégha többet is kellene dolgozniok. Hosszú vita után a fiatalok megér­tették, hpgy miről van szó és egy se akadt, aki ne helyeselte volna a javas­latot. — Tudtam én, hogy legények vagy­tok a talpatokon. Nem feledkeztetek meg a CslSz becsületről. Mi legyünk a legjobb kőművesegyüttes. és szer­vezzük mog az új munkamódszereket. így történt, és ezzel befejeződött Bagola Jái.os megbeszélése, azokkal a fiatalokkal, akik a haza és a nép irán­ti szeretetből lakásokat építenek Nvit- ra város dolgozói számára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom