Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-13 / 32. szám
f> Í955. augusztus 13. <0------------------------------'lÜ-ZföiésqgL A csehszlovák-lengyel kultúrkapcsolatokról KULTÚRKRÓNIKA Á múlt év decemberében írták alá Prágában a Csehszlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság kulturális kapcsolatainak tervét az 1955-ös évre. A csehszlovák-lengyel kulturális megegyezés először 1947-ben jött létre, azóta most írták alá nyolcadszor a két ország közötti kulturális kapcsolatok tervét. Feltesszük a kérdést, hogy szükséges volt-e egyáltalán egy ilyen kulturális megegyezés megkötése és szükséges-e tervezni a közös kulturális kapcsolatokat. amikor jól tudjuk, hogv ezeknek a kapcsolatoknak százesztendős tradíciójuk van? A két ország kulturális kapcsolatainak kifejlesztésére, a kereszténység kezdetétől a huszita mozgalmon és a feivilá- gosultság idején keresztül mindkét ország befolyást gyakorolt s a kapcsolat jellege mindig az egyik vagy másik ország hatalmi állapotától függött. Ma egyenrangú félként kötik meg a kulturális egyezményt s a két országot nemcsak a rokonnyelv köti össze, hanem a közös cél — a szocializmus kiépítése és a közös akarat, győzni a világ békéjéért folytatott harcban. Vajon miben nyilvánultak meg a múltban a tudósok és művészek közös kapcsolatai? Csakis a széles népréteg* kt’i: távo'álló. egves személyek tartották fenn a kapcsolatot, amely tulajdonképpen csupán a szláv népek együté tartozásán alapult. A megszállás idején, amikor a német fasizmus mindkét ország létének gyökerét fenyegette. Csehszlovákia és Lengyelország népe tudatosította, hogy csakis a közös testvéri kapcsolatok és közös felszabadítójuk — a Szovjetunió — védelme alatt építheti ki biztos iövöjét. ' Egyúttal azonban azt is tudatosította, hogy el kel! távolítani a régi társadalmi vendet, amelv a pusztulás szélére vezette mind a két népet. Ma mindkét országban a népé a hatalom és közös úton haladnak a közös cél felé. Ma örömmel és büszkén állapíthattuk meg. hogv a kulturális egyezmény megkötése óta a kultúrkapcsolatok terén többet tettünk, mint a múltban évtizedek alatt. A tudomány terén, amelv mindkét országban a nép és a békés építés szolgálatában áll, éppen ebben az évben lépett a két tudományos akadémia a legszorosabb érintkezésbe. Az iskolaügyekben nem szorítkozunk csupán a két ország közötti tapaszta'atcserére az is- kolaügv új szemezését illetően, hanem évente sok-sok ösztöndíjas diákét cserélünk ki az országok között. Ezek a diákok tanulmányaik befejezése után szakemberekként térnek vissza hazájukba, s egyúttal a kölcsönös barátság lelkes hirdetőivé válnak. Ami az irodalmat illeti, nem elégszünk meg azzal, hogy íróinknak lehetőséget nyújtunk megismerni és munkájukban felhaszná'ni a másik ország életét. hiszen az utóbbi néhány év folyamán több mint 200 lengyel könyvet fordítottak le cseh és szlovák nyelvre, s ugyancsak annyi szlovák és cseh könyvet fordítottak le lengyelre. És hogy ezeket a könyveket olvassák és kedvéik, a legjobban az bizonyítja, hogv annak ellenére, hogy ezek a könyvek több kiadásban is megjelentek, nem fedezik az olvasók szükségletét. Halas mesteri Miekiewicz és Slowackv fordításai, melyeket még a megszállás alatt- írt, jelentették részünkről az első lépést a kulturális kapcsolatok megteremtése felé. Képzőművészeink egész csoportjai tettek látogatást Lengyelországban és ugyanannyi lengye1 képzőművész iátogatott el hozzánk. Ezen látogatások eredményeképpen a festmények százai születtek a meglátogatott ország életéből merített témával. Ján Blazek. államdíjas, akadémikus festőművész képei díszítik például Nová Hutát, az első lengyel szocialista várost. Kiváló csehsz'ovák művészek és karmesterek is ellátogattak a Lengyel Népköztársaságba, s fordítva, nálunk is tartózkodtak lengyel művészek. A csehszlovák zenei alkotások állandó helyet foglalnak el a lengyel szimfonikus zenekar repertoir- iában, s viszont, talán nincs nap. hogy a Csehszlovák rádió ne közvetítene lengyel zenét. A csehszlovák kamarazenekarok segítenek Lengyelországban meghonosítani a kamarazenét, mert ez a műfaj ott még igen kezdetleges fokon áll. A Vít Nejedlyről elnevezett Hadseregművészegyüttes fellépései alkalmával Lengyelországban, és a „Mazowsze” állami tánc- és énekegyüttes látogatása alka - mával hazánkban, a nézők ezrei bizonyították be a két ország közötti szoros kapcsolatokat. Ezidén jöttek először Csehszlovákiába a lengyel operaház tagjai, a csehszlovák opera pedig Lengyelországban vendégszerepeit. Az utóbbi években négy csehszlovák operát s több cseh”’cvák klasszikus és modern darabot mutattak be a lengyel színpadokon. Ugyanúgy hazánkban több lengyel darabot játszottak. Pé'dául szatirikus színművészet terén Lengyelország példaképünkké vált. Érről tanúskodnak a csehszlovák rádióhallgatók . levelei, amelyekben írják, hogy milyen élvezette' hallgatják a lengyel szatírákat és hogy mennyire tetszik nekik Jurandot „Ilyen időket élünk” című komédiája. Ez a darab nagv sikert aratott a színpadon is, és Csehszlovákia több színházának repertoir- jában ma is helvet foglal. Még sokáig lehetne sorolni a kölcsönös együttműködés különböző formáit, a rádiót, hanglemezek készítését, továbbá a szakszervezetek, ifjúsági szervezetek és sportegyesü'eíek kapcsolatait. Ténv az, hogv a kulturális kapcsolatok magukba foglalják a tudomány, technika. iskolaügy. színművészet minden ágát és hogy az elért eredmények valóban a széles néptömegek ügyévé váltak. Hogv miben mutatkozik gyakorlatilag ezen kapcsolatok végrehajtása? Először fordul elő a történelemben, hogv a kiküldött tudósok, isko'aügyi dolgozók, művészek és ösztöndíjasok a vendéglátó ország vendégei. így lehetséges az, hogy rendelkezésükre áll minden, amire csak tanulmán.yút- juk során szükségük van. De nemcsak a kiváló tudósok és művészek látogatják kölcsönösen a két országét, hanem azok a tudósok és művészek is, akik tudományos, illetve művészi pályájuknak még csak az' elején vannak, mert így, a nemzetközi tapasztalatok segítségével további fejlődésük biztosítva van. Az ország politikai, gazdasági és kulturális sikeieinek propagálásáról Varsóban a Csehszlovák Tájékoztatási Központ, Prágában pedig a Lengv&l Tájékoztatási Iroda gondoskodik. A csehszlovák-lengyel kulturális kapcsolatok eddig is az országok közötti barátságot és a világbéke megőrzését szolgálták s a két népnek továbbra is mindig ez a cél lebeg a szeme előtt. J. Z. Koppenhágában megnyílt a VI. nemzetközi űrhajózási kongresszus. amelyen 15 Drszág több tudósa vett részt. Szedov szovjet akadémikus, aki a kongresszuson megfigyelőként vett részt, sajtóértekezletet tartott a szovjet követség épületében, amelyen beszámolt a szovjet tudósoknak a bolygóközi közlekedés területén folytatott munkájáról. Kijelentette, hogy véleménye szerint a legközelebbi néhány évben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája meilett mü- ködőlbizottság már felbocsáit- hatja a Föld körül keringő mes- tei-séges bolygót. Beszéde végén megjegyezte,, hogv örömmel tölti el a kongresszus munkája, mert a tudósok igyekezete arra iránvul, hogv a rakétatechnikában katonai téren elért eredményeket a kozmikus repülés fejlesztésének békés és nemes céljaira állítsa át. * * * Augusztus 28-án, a Szlovák Nemzeti Felkelés emléknapján nyitják meg Besztercebányán az 570 nézőt befogadó plasztikus mozit. * * * Az augusztus 7-én megnyitott csehszlovák film hetében Bratis'avában bemutatásra Került Vladimír Pazouiek elbeszélése nyomán feldolgozott „Kaland aiz aranyöbölben” című cseh film. Sz'ovákia kerületi székhelyein az „Utazás az ókorba”, „Égből pottyant vendég” és a „Szülőföld” című csehszlovák filmeket mutatták be. * * * Akivel Csehszlovákiában találkoztam címmel kiáV.ítás nyílt július 7-én, Budapesten a Cseh- sz’oválc 'Kultúra helyiségében Sándor Károly grafikus-művész arckép-karikatúráiból. * * * Hétfő, a VIT kilencedik napja, a diákok nemzetközi együttműködésének jegyében zajlott le. Délelőtt a lengyel tanítók szövetségében a világ minden tájáról összeseregleit diákok a tudományos és kultúrál'* együttműködés problémáit vitatták meg. Találkozóra jöttek össze az építészmérnök-hallgatók s a fiatal éDÍtészmémökök, az egészségügy ifjú dolgozói s a fiatal pedagógusok is. Délután a Gwa rd ia - tere m ben hangversenyt rendeztek a diákok napjának tiszteletére. Este a minisztertanács foga- dótermében a Nemzetközi Diákszövetség vezetői adtak fogadást. A politechnikai főisko’án rendezték meg a diákok álarcosbálját, amelv a késő éjszakai órákig tartott. Ugyanezen a napon Varsó egyik parkjában megrendezték az ifjú 'békeharcosok találkozóját a nemzetközi békfmozgalom Varsóban lévő vezetőivel. A fiatalok lelkesedéssel fogadták a körükben megjelenő Nazim Hikmetet, a világhírű török költőt. Alfredo Valera-t, a kiváló latin-antánkai írót, Jorge Zalamea columbiai, MousaV Szíriái békeharcost. * * * A „Koth-Weiss-Roth” rádió- ál'cmást, amelyet az amerikaiak adományoztak az osztrákoknak, 1 szerelte az Ausztriából kivonu'ó amerikai megszálló katonai hatóság. A „Hradisían” csehszlovák népiegylites sikerrel lépett fa« • VIT-en. is elbúsult a fiatal életén, hogy épp egy ilyen ostoba korba tudott beleszületni, amikor levágják, mint a tehenet a vágóhídon. Miért van ez az egész? Egy katona, alá civilben tanító volt, most megszólalt, mintha a gondolataiban olvasna: — Egyes tudósok a háborút a napfoltok megjelenésével magyarázzák. Amint egy ilyen napfolt képződik, mindig valami borzalmas dolog jön utána. Karthágó lerombolása... Menjen már a tudákosságávál, — szakította félbe a tizedes — inkább söpörje ki a szobát, máma maga a soros. — Mit érdekelnek minket valami hülye napfoltok. Tőlem akár húsz is lehet, semmit se veszek rajta. Ezeknek a napfoltoknak tényleg nagyon nagy a jelentősége, szólt közbe Svejk — egyszer feltűnt egy ilyen napfolt, és engemet még aznap elvertek a nuslei „Banzet” kocsmában. Attól fogva, ha elmentem valahová, előbb mindig megnéztem az újságban, hogy nem-e bukkant fel megint egy ilyen napfolt. És ahogy felbukkant, isten veled Mári, nem mentem Sehová se és csakis így éltem túl. Mikor az a Mont-Pellé tűzhányó elpusztította az egész Martinigue szigetet, egy professzor azt _ írta a „Národní politikában”, hogy ő már régóta figyelmeztette az olvasókat egy nagy napfoltra. Csakhogy a „Národní politikát” nem kézbesítették ki idejében arra a szigetre, és ennek ott azon a szigeten meg is itták a levét. Közben a tábori lelkész találkozott fent az irodában a „Katonák vallási nevelését ápoló arisztokrata hölgyek szövetségének” egyik tagjával, egy utálatos vén szipirtyóval, aki már reggeltíy fogva sétált a kórházban és mindenütt szentképeket osztogatott, amiket aztán a sebesült és beteg katonák a köpőcsészébe dobáltak. Körsétája során mindenkit felbőszített ostoba fecsegésével, hogy szívből bánják meg a bűneiket és őszintén térjenek ió útra, mart akkor haláluk után örök üdvösséget kapnak a jóistentől. Falfehér volt, amikor a tábori lelkésszel beszélt. Hogy ez a háború nemhogy megnemesítené a katonákat, de állattá aljasítja őket. Odalent a maródiak kioltották rá a nyelvüket, és maskarának meg szentes kecskének nevezték. „Das ist wirklich schrecklich, Herr Feld- kurát, das Volk is verdorben.’’* És bőbeszédűen előadta, hogy ő hogyan * Ez igazán szörnyű, tábori le'íkész úr. a nép meg van romolva. képzeli a katonák vál ási nevelését. A katona csak akkor harcol bátran a császár őfelségéért, ha istenhívő és van benne vallásos érzés, akkor nem fél a haláltól, mert tudja, hogy a mennyország vár rá. A fecsegő vénasszonv elmondott még egy pár ilyesféle marhaságot, és szemmellátható- lag eltökélte, hogy nem ereszti ki egyhamar a karmai közül a tábori lelkészt, ez azonban egy csöppet se bizonyult gálánsnak és ajánlotta magát. Svejk megyünk haza — kiáltott be az őrség szobájába. Visszafelé semmilyen felhajtást nem csináltak az úton. — Máskor jöjjön ide kenetezni, aki akar. — mondta a tábori lelkész, — képesek filléreken kukacosodni az emberrel minden lélekért, akit üdvözíteni akarunk. Folyton a számvitelről pofázik az egész rohadt bagázs. Meglátva Svejk kezében a „szentelt” olajos üveget, elkomxngilt: — Legjobb lesz, Svejk, ha ezzel az olajjal mind a kettőnknek bekeni a cipőjét. — A zárat is megpróbálom bekenni vele, — mondta Svejk — szörnyen csikorog, amikor éjszaka haza tetszik jönni. így ért véget az utolsó kenet, amely el sejti kezdődött. lett még lop is, mint a szarka. Már el is vertem, de az se használ semmit. Nyakra- főre pofozom, hiába. Kiütöttem egy vár elülső fogát, de a fickó csak nem akar megjavulni. — Áll az alku, — mondta könnyelműen a tábori lelkész — holnapután száz korona vagy Svejk. 14. Svejk, mint Lukás főhadnagy tisztiszolgája. Svejk szerencséje nem volt hosszúéleiű. A könyörtelen sors kettétépte azt a baráti fonalat. amelv őt a tábori lelkészhez fűzte. Ha a tábori lelkész az alább közlendő eseményig rokonszenves egyéniség lett volna, az. amit most elkövetett, alkalmas arra. hogy lerántsa róla a rokonszenves álarcot. A tábori lelkész eladta Svejket Lukás főhadnagynak, vagyis jobban mondva elkártyázta. így adták el valamikor Oroszországban a jobbágyokat. Egészen váratlanul történt a dolog. Lukás főhadnagynál kellemes társaság jött össze, és „huszonegyet” játszottak. A tábori lelkész mindenét elvesztette, s végül azt mondta: — Mennyit adtok kölcsön a tisztiszolgámra? Örült nagy marha és nagyon érdekes figura, valami non plus ultra. Még sose volt ilyen tisztiszolgátok. — Száz koronát kapsz rá kölcsön — ajánlotta Lukáá főhadnagy. — Ha holnapután mm kapom vissza, elküldöd nekem azt a raritást. Az én puccerem egy utálatos alak. Folyton csak sóhajtozik, leveleket firkál haza. és amelElvesztette azt a száz koronát is. és szomorúan megindult hazafelé. Biztosan tudta és a legcsekélyebb kételye sem volt afelől, hogy holnaputánig nem fogja előteremteni azt a száz koronát, s hogy tulajdonképpen hitványul, nyomorultul eladta Éveiket. „Kétszáz koronára is tarthattam volna”, morogta bosszúsan, s ahogy hazafelé menet az utolsó rövid útszakaszon átszállt a lakásáig menő villamosra, hirtelen elérzékenyült és megrohanta a lelkifurdalás. „Nem szép tőlem.”, gondolta, amikor becsöngetett a lakásajtón, „hogy nézzek most abba a jámbor, hülye szemébe?” — Kedves Svejk, — mondta odabent — ma valami rendkívüli dolog történt velem. Borzasztó pechem volt a kártyában. Megütöttem a bankot és egy ász volt a kezemben, kaptam rá egy tízest, és a bankárnak alsója volt, és addig húzott, amíg neki i» huszonegye lett. Még egynéhányszor ütöttem ászra vagy tízesre, és a bankárnak is mindig ugyanannyija volt. Elvesztettem az összes pénzemet. Elhallgatott. — És a végén elvesztettem magát is. Kölcsönkértem magára száz koronát, és ha holnaputánig nem fizetem vissza, akkor maga már nem énhozzám tartozik, hanem Lukás főhadnagyhoz. Én igazán borzasztóan sa jnálom ... — Száz koronám még van, mondta Svejk, — kölcsönadhatom a feldkurát úrnak. — Ide vele, — élénkült fel a tábori lelkész — már is viszem Lukáának. Igazán nem szívesen válnék meg magától. Lukás nagyon meg volt lepve, amikor a tábori lelkész ismét beállított hozzá. — Meghoztam az adósságomat, — mondta a tábori lelkész, diadalmas pillantást vetve maga köré — nekem is adjatok lapot. — Bank — mondta a tábori lelkész, amikor rá került a sor. — Eggyel több. mint huszonegy, — közölte aztán — befuccsoltam. — Hát akkor megint bank. — rmndta a második osztásnál — de blindre. — Húsz ívért — jelentette be a bankár. — Énnekem össze-vissza csak tizenkilencam van — mondta halkan a tábori lelkész, és betette a bankba az utolsó negyven koronáját, ennyire apadt ugyanis a százas, amit Svejk kölcsönadott neki, hogy kiváltsa magát az új jobbágyságtól. Hazafelé menet a tábori lelkész arra a meggyőződésre jutott, hogy mindennek vége, hogy Svejket már nem mentheti meg semmi, úgy van megírva, hogy Lukás főhadnagynál kell szolgálnia. S amikor Svejk ajtót nj/itott, azt mondta neki: — Minden hiába. Svejk. A sors ellen nem lehet védekezni. Elvesztettem magát és a tetejébe még azt a száz koronát is. Mindent megtettem, ami tőlem tellett, de a sors erősebb nálam. A sors Lukás főhadnagy karmai közé dobta magát, és nemsokára üt az óra, amikor el kell válnunk. — És jó kövér volt a bank, — kérdezte Svejk nyugodtan — vagy csak az első betevőnek tetszett lenni? Ha rossz a lapjárás, az nagyon bosszantó dolog, de néha még szörnyűbb, amikor túl jól megy. A Na Zderaze utcában élt egy Vejvoda nevű bádogos, és ez mindig máriást játszott egy , kocsmában a „Százéves kávéház” mögött. De eQiiszer bele- bújt az ördög, és azt mondja: „Mi lenne, ha huszonegyest játszanánk ötkrajcárcs alapon?” így aztán huszonegyest játszottak ötkrajcáros alapon, és ő tartotta a bankot. Mindenki befuccsolt, és így tízesekre nőtt a bank. Az öreg Vejvoda a többieknek is gönnolt valamit, és folyton azt mondta: „Hetes, király rétiről”. (Folytatása következik)
