Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-06 / 31. szám
4 1935 augusztus 6. Nem ügy, mint Dunaszerdahetyen ! A sajtónak első rangú szerepe volt és lesz is a szervezeti élet megjavításában. Az újságok, a különböző folyóiratok és brosúrák tartalmazzák mindazt, ami legalábbis alapvetően szükséges ahhoz, hogy jól működjön valamelyik CSISZ-alapszervezet. A fiatalok örömmel olvassák a sajtótermékeket, mindig sokat merítenek belőlük, e tudás aztán hozzájárul a jó szervező munkához. Tény az, hogy azokban a járásokban, ahol sok fiatal előfizet az ifjúsági sajtóra, jó a CSISZ munkája is. Ezekben a járásokban dolgoznak az alapszervezetek, kevesebb erőfeszítést kell tenni a CSISZ járási vezetőségének, a járási titkároknak az alapszervezetek körüli munkában, mégis nagyobb eredményt érnek el mint ott, ahol csak kevesen olvassák az ifjúsági sajtót. Ez természetes is, hiszen az ifjúsági sajtó minden fiatalt tájékoztat tennivalójuk felől, nemcsak a szervezeti életről, hadern általában az élet más jelenségéről is. Például a nagymegyeri, a párkányi és a komáromi járásokban majdnem minden CSISZ-tag olvassa az ifjúsági sajtót. E járásokban jól dolgoznak a CSISZ alapszervezetei is. A somorjai járás példájából pedig arra következtethetünk, hogy ahol nem oldassák az ifjúsági sajtót, az alapszervezetek sem dolgoznak rendesen. A sajtótermékek terjesztése nagyon fontos, sok helyen mégis kevés súlyt helyeznek rá. Nagyon sok járási titkárságon a szekrényekben, asztalfiókokban porosodnak, hevernek a brosúrák, különböző propagációs anyagok. A kerületi instruktorok nem ellenőrzik a propagációs anyagok terjesztését, és ritkán vetik fel a kérdést a járási vezetőségi üléseken is, hogy hát mi is lesz a brosúrák sorsa. A járási titkár vagy az intsruktorok sokszor üres kézzel látogatnak el a falvakba, állami gazdaságokba, és teljesen megfeledkeznek a propagációs anyag terjesztéséről, nem tartják fontosnak, pedig a munkájukban nagyon segítene. Például a somorjai járási titkárságon körülbelül fcét szekrényre való propagációs anyag hever, Ennek a kinyomtatása, előállítása, hatalmas összegbe került, de így semmi célt sem szolgál, mert nem jutott el az ifjúsághoz. Pedig a brosúrákon, újságokon keresztül nagy agitációs munkát lehet kifejteni. A dunaszerdáhelyi járási titkárságon is érdekes eset fordult elő az utóbbi időben. Az Üj Ifjúság egyik fontos számából sok példányt küldtek le a járási titkárságra, azért, hogy mint mutatványpéldányt osszák szét a fiatalok között. A járási titkárság megfeledkezett erről. A példányszámok még egy hét múlva is a titkárságon hevertek, ekkor aztán a járási titkárság ismét utasítást kapott az újságok szétosztására. De ez sem használt. Az újságok még két hét múlva is a titkárságon porosodtak. Ez azt jelenti, hogy Du- naszerdahelyen is keveset törődnek az ifjúság politikai nevelésével és a legjobb propagációs eszközt, a sajtót, nem használják fel, mert nem értékelik kellőképpen. Akkor aztán ne csodálkozzunk, hogy a dunaszerd.ihe- lyi járásban is nehézségekkel küzdenek a CSISZ alapszervezetei. A járási titkároknak, de még az instruktoroknak sem kerül nagy fáradságba, ha kiutazásuk alkalmával magukkal visznek egy újságcsomót, vagy néhány brosúrát. Az alapszerve- zetek örülnek, ha propagációs anyagot kapnak és a fiatalok is olvassák, mert érdekli őket. Viszont a járási titkárságon porosodó propagációs anyagból csak arra következtethetünk, hogy sem a járási titkárok, sem pedig a járási vezetőségek nem helyeznek kellő súlyt a politikai nevelésre. Ha egy idegen elvetődik a járási titkárságra, bizony a felhalmozott régi brosúrák láttán sok mindenre következtethet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a propagációs anyagot most már a pincékbe rejtsék el a titkárságokon, hanem juttassák el rendeltetési helyükre, a fiatalokhoz! ü. I. Egy szem gabona se vesszen kárba A somorjai járás legtöbb falujában húsz tagú ifjúsági munkacsoportot szerveztek, ami lendületet adott az aratásnak, vagy pedig kisegítő ifjúsági munkabrigádot. Például Nagymagyaron is huszonkét fiatal segítette állandóan az EFSZ-t. Közülük Zsig- mond Mihály, Olgyai Árpád, Ágh Árpád, Zsigmond Piroska, Almási Ilonka, Klúcsok Júlia, nyolc hektáron horták össze a kévéket. Somorján pedig huszonöt fiatal éjjeli műszakban gabonát tisztított, hogy az EFSZ időben teljesíthesse gabonabeadási kötelezettségét. Gűtorcn egy vagon gabonát csépeltek ki a fiatalok. Olgyán tizenhat fiatal ment át a kertészetből dolgozni a gabonaíöl- dekre és ezenkívül még brigádban tizenhat hektárnyi területen hordták össze a kévéket. A tonkházi fiatalok is kitettek magukért. Az aratás idejére húsz tagú munkacsoportot szerveztek. Méri Vince és Szénási László, fiatal kombájnisták pedig 140 mázsa gabonát arattak le minden nap, azért, hogy a szövetkezet időben teljesíthesse a gabona beadását. Bélvatán huszonkét tagú brigádot alakítottak a fiatalok, akik az aratásban derekasan segítettek, Vajasvatán pedig tizennyolc tagú munkacsoportot alakítottak a fiatalok. Köztük voltak Bersel Vince és Méri József főiskolások, akik a nyári szünidő egy részét arra használták fel, hogy naponta kilenc és fél hektárt arattak le önkötözőgéppel. A békéi szövetkezet kertészetében dolgozó fiatalok is kisegítő brigádot alakítottak. Négy önkötözőgéppel elvégezték az aratás nagyobb részét és segítettek a kévék összehordásában is. Illésházán pedig húsz fiatal azt a kötelezettségvállalást tette, hogy személyenként naponta hatvan áron hordják össze a kévéket. A somorjai járásban Nagyíégen végezték ei leghamarabb az aratást, ahol szintén a fiatalok voltak a munka kezdeményezői. A fiatalok különösen azzal segítettek sokat, hogy a legjobban végezték a munkájukat és egymással verse- ! nyezve fokozták a munka lendületét. Hogy a fiatalok munkája milyen fontos a mezőgazdaságban, mutatja a somorjai járás példája is, ahol az ifjúsági munkabrigádok sikeres tevékenysége folytán elsőnek teljesítette a gabonabeadást. ICoryhiica gyógyfürdőben Akinek alkalma lesz egyszer bejárni az Alacsony Tátra legszebb részeit, ha útjába akad, ne kerülje ki Korytnica gyógyfürdőt. A tájjárók, természetbarátok, egyszóval mindenki aki szereti a természetet megtalálja itt azt, amit keres, a természet leírhatatlan szépségét. Rózsahegytől keskenyvágányú vonat viszi a vendégeket az Alacsony Tátra völgyébe, egész a fürdőig. A nyitott vasúti kocsikba besüt a napsugár. Amint elhagyjuk a várost, egyszerre azt vesszük észre, hogy egy csodaszép völgyben vagyunk. Amerre csak nézünk, mindenütt a természet üde tisztasága, nyugalma vesz körül. Itt már a gőzösünk is meglassul, s nagyokat fújva kapaszkodik az állandó emelkedésen. Bizony jólesik neki időnként megpihenni a kis hegyi falucskák fehérre meszelt áldomásain. Amint tovább megyünk a völgy egyre szűkebb, egyre meredekebb. A fenyves hegyoldalak tisztásain juhok és tehéncsordák legelésznek s a távolból idehallik a kolompjuk kondu- lása. A hegyi levegő egyre élesebb. Lassan elmaradoznak mögöttünk az utolsó falvak is, ahol a napsugaras réten a patak partján gyerekek játszadoztak, s vonatunk komoly füstfelhőket pöfékelve beleveti magát az Alacsony Tátra erdőrengetegébe. A fürdő állomása ízléses épület, jellegzetes alpesi fafaragású tornácával. Az állomás épülete mögött kocsival várnak. Csak a csomagjainkat tesszük fel, mi inkább gyalog megyünk, nincs messze a fürdő s az erdei úton a csörgedezd patak partján igazán jól esik egy kis séta.' Felettünk 2 000 méter magasságban fehérlenek az Alacsony Tátra csúcsai s körös-körül csupa fenyderdö. Nemsokára már látjuk, amint előbukkannak az erdőbül, akárcsak az erdei virágok a Korytnica gyógyfürdő színes, faberakásos épületei. De álljunk meg most egy pár percre, s nézzünk vissza a fürdő múltjára, történetére. Évszázadokkal ezelőtt a szénégetők találták meg ezeket az ásványvizű forrásokat. Eleinte a kristálytiszta szénsavas vizükkel csillapították szomjukat, de nemsokára rájöttek, hogy o források vizének gyógyító hatása van. Már a XIV. század krónikásai megemlékeztek róluk és egyéb történelmi hagyományok bizonyítják jelentőségűidet. Tehát Korytnica gyógyfürdő ásványvizeinek gyógyhatásút nemcsak a mai vegyészeti tudomány, hanem az elmúlt századok tapasztalatai és a gyógyulást keresO emberek ezrei fedezték fel. Rózsahegytől nem messze a Lika- yai várból amerre csak a szem ellát, c századokkal ezelőtt ez a környék a vár urainak birtokaihoz tartozott. Id. Thökölyi István 1670-ben t;o!t a vár és a hozzátartozó birtokok ura. Ezidőtájt engedte meg Veszelovszky Györgynek, hogy községet alapíthasson a birtokán, Rózsahegytől délre az Alacsony Tátra_ egyik völgyében. Ezt a községet húznának nevezik Az alapítás feltételei közé foglalta többek között azt is, hogy a község lakosai kötelesek a nem messze lévő források vizébOl időnként küldeni (hagyományok szerint a falu legszebb lányával) a Likavai várba és a rózsahegyi Zsófia kolostorba. Az egyik forrást mar ekkor a vár úrnőjéről nevezték el „Zsófiának”. ÉvrOl-évre többen látogatták ezt a vadregényes, gyógyító szénsavas for- rasokkal gazdag völgyet. A látogatók többnyire a nyári hónapokban keresték fel, mert télen az utak a magas ho miatt jarhatlanok voltak. A látogatók a környékbeli falvak lakosai, meg a Likavai vár helyőrsége volt. Amíg a vár prefektusa, Collinán 1835-ben fel nem építette az első épületet, melynek már lakószobái és konyhája volt, addig az ideérkező látogatók sátrak alatt vagy improvizált faKunyhókban aludtak. Ez a legrégibb épület még ma is megtalálható itt, melyet „Régi vendég‘0”-nek neveznek. Korytnica gyógyfürdő fejlődése a múlt század ötvenes éveiben kezdődött. A látogatók száma és az idegen- forgalma évröl-évre növekedett, s így nemsokára országszerte . közismertté vált. A bécsi Tudományegyetem orvosi tanszéke, valamint ■ Liptó vármegye szakemberei 1852-ben megbízást kaptak a korytnicai ásványvizek elemzésére. Ugyanekkor a geológiai intézet is elemezte a fürdő ásványvizeit. Az eredmény felülmúlta a várakozást. Még abban az évben megbízást kapott Liptó Újvár kerületi fOorvosa, hogy havonta legalább egyszer látogassa meg a fürdőt. A következő évben, 1857-ben, a fürdőnek már állandó orvosa volt. Korytnica gyógyfürdő szemmelláthatólag fejlődőit. — /862-ben már tizenkét épülete volt. Gyógyhatású ásványvizeit helyben palaacolták és szállították az ország minden részébe. Amikor m fürdO 1865-ben dr. Sik- lóssy tulajdona lett, aki egyben a magyar képviselőhöz akkori tagja volt, minden eszközzel igyekezett a „Ház”-ban elérni azt, hogy a tervezett déli összekötő vasútvonalat Besztercebányán át Korytnicát összekötve Rózsahegy felé építsék. Ezt a tervet azonban nem sikerült megvalósítania. A századforduló idején érte él a fürdO az első virágzásának tetőpontját. 1907-ben keskenyvágányú vasútvonalat építettek Rózsahegytől a fürdőig. A fürdő egykori tulajdonosait természetesen üzleti szempontok vezették. A szegényebb rétegek lassan kiszorultak innen. Csak kívülről nézhették a szépen berendezett épületeket s az odabenn rpulatozó gazdag vendégeket. Ugyanebben az időben kezdődött a fürdO hanyatlása. Kártyabarlangok, mulatozások már nem a fürdő- eredeti hivatását szolgálták. A két világháború közötti időben többször gazdit cserélt. Az egykori épületek két harmadát 1921-ben tűzvész puszította el. Ezután a fürdő valóban csak a kizsákmányolás eszközévé vált. Ki tudná megmondani, hányán szerették volna idejutni, hogy meggyógyuljanak. Ki tudná megmondani, mennyi aranyat érO ásványvíz folyt el a patakba ahelyett, hogy az emberiség javát szolgál ná. Gyerünk hát tovább, nézzük meg ma közelebbről ezt a virágzó szép gyógyfürdőt. Amint végigmegyünk a sétányon, látjuk, hogy az épületek nagy részét szépen kifestették a mai követelményeknek megfelelően lakhatóvá tették. Az intézet főorvosa dr. Dragula elmondja, mennyire fejlődött a fürdO a legutóbbi években úgy egészség- ügyi, mint egyéb vonalon. Felszerelték modem gyógyászati eszközökkel,; Felfogták a források ásványvizeit£ virágos sétányokat létesítettek, szökö- kutakkal és rózsaligetekkel. Ugyanakkor megkezdték az ország egyik legkorszerűbb kétszáz ágyas belgyógyászati szanatóriumának építését. Az ideérkező betegek \tjzezrei valóban enyhülésre lelnek. Á társalgóban a vendégek kedvük szerint szórakozhatnak* vagy művelődhetnek az intézet könyvtárából kölcsönzött könyvekből. Az itteni gyógyászat egyik legalapvetőbb és legfontosabb eszközei elsősorban a tiszta Hegyi levegő, napsugár, szénsavas ásványvizek, jó koszt és bőséges alvás. Az ásványvizek összetétele meszes, magnéziumos, valamint bőséges vas, glaubersó és szénsav tartalmú anyagok. Ezek a vizek sok esetben csodákat tesznek a különféle gyomor megbetegedéseknél, máj és epe bán- talmaknál a legkülönfélébb börmeg- belegedése'knél, valamint egyéb hasonló tüneteknél. A leggazdagabb és legjobb vizű a „Zsófia" forrás. A „Béla” és a „József” forrás ugyancsak gazdag az ásványi anyagokban. Amint elbeszélgettünk az itteni gyógyuló vendégekkel, valóban csupa öröm, megelégedés és jókedv árad belOlük. Amint itt ülünk a pádon ezen a szép nyári napon s körülöttünk csupa rózsa, mezei virág, zöld sétányok, fenyőfák, valóban azt kell mondanunk, hogy ez a csodálatos szépség, ez a nyugalom egymagában is talán a legjobb gyógyszer. Ma már Korytnica gyógyfürdő jelentőségét országszerte ismerik. Ide járnak évröl-évre az ország minden tájáról a dolgozóink ezrei, hogy visz- szakapják az egészségüket. Ha majd erre jártok kedves olvasóim, ne kerüljétek el, nézzétek meg ti is ezt a szép fürdőt az Alacsony Tátra csúcsai alatt s az örökké zúgó ,fe- nyOerdök mélyén. DUSEK IMRE A kertészetben jobb, mint az irodában A tejfalusi szövetkezet elnöke energikus, szókimondó ember. Az időt nem beszélgetéssel tölti el, szinte minden pillanatot a munkának szentel, hisz a nyakán a szövetkezet gondja. Amikor ott jártam, egyedül ült az irodában, valmilyen akta fölött törte a fejét. Kellene neki a segítség, mert bizony kissé túlfeszített munkát kell végeznie azért, hogy minden rendben legyen. Csakhát Kató is otthagyta öt, nem tetszett neki az irodai munka, hát elment ki a földekre. Megérdeklődtem tőle bővebben, hogy kiről van szó és elmondta, hogy Sáfrány Katóról, aki a CSISZ alapszervezetének az elnöknője • és most kint dolgozik a kertészetben, de tegnap ugyan aratni voltak. Amikor a kertészetbe értem — éppen ebédidő volt — úgy aludtak ott a munkások, mint a tej. Persze egy rövidke pihenés mindenkire ráfér. Délután aztán annál serényebben ment a munka. Ppsfai Béla, a kertész, szóhoz sem engedett jutni, amíg meg nem mutatta a dinnyét, meg a paradicsomot. Valóban elragadó látvány a több hektárnyi paradicsom-ültetvény, a piros, vérbő paradicsomokkal. A dinnye még soká érik ugyan meg, eléggé aprók, hisz az idei év nem a legkedvezőbb a dinnyére. Egyszóval minden szép és a kertész mosolyogva jegyzi meg, hogy a jő földön meg a szaktudáson kívül bizony jó munkások is kellenek a kertészetbe, mert különben megeheti a fene a termést. — Hát ki a leg job munkás itt? — érdeklődöm. ' — Mind nagyon jól dolgoznak. Szinte szó , nélkül tesznek mindent. Nem kell őket buzdítanom sem, mert egy órára jár az idő. Hiszen láthattuk, hogy ebédidő után, hogy felkeltek és milyen szorgalmasan kapálják most a karfiolt. De a korához viszonyítva nagyon szorgalmasan dolgozik Takács Jánosné, az eléggé idős asszony, meg aztán Sáfrány Kató, a kertészeti munkacsoport elöremozdítója. A kapáló munkásokhoz értünk, akik úgy munka közben beszéltek velünk. Sáfrány Kató valóban elől volt és akkor maradt kissé hátra, amikor beszéltünk vele. Fájt neki, ha olyan karfiol palántát látott, amiről egy levelet lerágtak a férgek, nagyon a szívéhez nőtt már ez a kert. Ám sokszor bejár az irodába is, segít még valamit *az irodai munka elvégzésében. De mégsem állandóan dolgozik ott, azt mondja, jobb kint, többet dolgozhat. de többet is keres. jött á zöldségtermesztési munkacsoportba, azóta éppen a dupláját keresi meg, mint az irodában. Nemcsak több pénzt, hanem több gabonát is kap majd és egyéb természetbeni járulékot. De kell is a pénz, mondja, mert úgy. megy az embertől, mint a kámfor, meg aztán a rfiunka is milyen szép itt. Láthatjuk a munkánk eredményét, a szépen fejlődő növényeket, a paprikát, az uborkát. A szövetkezetét csakis jó munka útján lehet megerősíteni, márpedig Sáfrány Kató is azt akarja, hogy még jobb legyen a tejfalusi szövetkezet, — ahogy beszélte. Sokan azért dolgoznak még kevesebb fizetés mellett is irodában, mert .azt hiszik, hogyha közvetlenül a termelésben dolgoznának, testi munkát végeznének, lenéznék őket a faluban. Akadnak még olyan lányok, akik azt hiszik, hogyha irodában dolgoznak, akkor magasabban hordhatják az orrukat. Hát, nálam nem így van. Én nem bánom, ha nem is irodában dolgozom, a lényeg az, hogy olyan munkát végezzek, hogy a legjobban elő tudjam általa segíteni a szövetkezet fejlődését, meg — hogy őszintén szólva — többet is keressek, ez is fontos. Azt hiszem, mindenkinek attól függ az értéke, hogy mit dolgozik, mennyit termel, nem attól, hogy irodában dolgozik-e vagy pedig a szántóföidön. Ha nem jól dolgoznék itt, akkor nem lennék a CSISZ alpaszervezetének elnöknője sem, nem választottak volna meg. Biztos azért választottak meg, mert tudják, megfelelek rá. Bevallom azt is, hogy mostanában nem igen tartottunk gyűlést se. De azért majdnem minden este sorralátogatom őket odahaza, beszélgetek velük, hiszen olyan jó együtt lenni a többi fiatallal. Amikor irodában dolgoztam, ezt sem tehettem, mert sokszor még c-ste is ott kellett ülni. A mi munkacsoportunk pedig, hogy mennyire segíti elő a szövetkezetét, azt meg lehet tudni az EFSZ- irodán is, de a kertész is megmondhatja, a Béla bácsi. Béla bácsi azt mondta, hogy éppen most érkezett meg egy kocsi, ami zöldséget vitt a begyűjtési helyre, d 070 koronát kaptunk egy kocsi árúért és mégmutatja a számlát. így segítjük elő a szövetkezetei és mondom, a munkacsoport rúgója Sáf’-ány Kató. Amint látjuk, nemcsak az végez értékes munkát, aki dolgozik. BAGOTA a lány irodában 'ISTVÁN
