Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-11 / 23. szám

6

1995 június 11THOMAS MANN a béke harcosa

Thomas Mann, a nagy német író, most június 6-án lett 80 éves.

_ Thomas Mann, a német nép reprezentációs polgári írója, a kilencvenes években novellákkal jelentkezett az irodalomban. Első müve a „Budden- brook-ház" című regénye. Ebben az író rávilágít arra, hogy a humanista polgári tulajdonságokat mennyire elnyomják a burzsoázia és a konkur- rencia érdekei. A „Buddenbrook-ház“ . igyekezete az volt, hogy „jó" lelki- ismerettel minél jobb üzleteket kössenek. Thomas Buddenbrook a regény egvik alakja, rossz lelkiismeretű polgár, és nem tudja megnyugtatni lelkiismeretét. Éppen ez az érzékeny erkölcsi lelkiismeret jelzi a polgárság bomlását. Ha végignézünk Thomas Mann művein a „Tonio Kroger”, a „Halál Velencében”, a „Varázshegy” című regényein, látjuk, hogy mindig újból és újból a polgárság problematikáját veti fel. És ha Thomas Marínban, a nagy polgári írót látjuk, akkor éppen a gyengeség heroizmusa teszi őt naggyá. A „Varázshegy“ című regényében a szereplők egy svájci tü- döszanatóriumban jönnek össze Európa minden tájáról. Beszélgetéseikben, vitáikban elénk tárul a burzsoá-világ összevisszasága és válsága. A történet végén kitört a világháború, amely mintegy kimondja a történelem végszavát, a világ felett. A Varázshegytől egészen „Dr. Faustus”-ig mindenütt a társadalom bomlását vetíti elénk, de már érezteti, hogy ez a vég egy új kezdet elejét jelenti. Ha közben a „József” regénysorozatban látszólag el is tér ettől az irányvonaltól, — a történetet biblikus időkbe helyezi át — mégiscsak a polgárság bomlásáról van itt is szó. Nevelő regénynek kell tekinteni a „Királyi fenség” című regényét is.

Thomas Mann érdeme, hogy a polgárság alkonyában nem látja a világ, hanem csak egy történelmi korszak végét, amely egy új világot helyez történelmi jogaiba. Azokhoz az írókhoz tartozik, akik a dekadenciából jöttek, a dekadencia krónikásai és bírálói is.

Thomas Mann alkotóereje idős korában se hanyatlott, a József és Faustus regényeiben csak ismétli és rendszeresíti, amit ifjúkorában elmondott, rendet teremt a felvetett témák között. Fiatalkori müvei az imperialista Németország fullasztó légkörében születtek, férfikorának nagy élménye világnézetének válsága volt és most öregkorát betölti a publicisztikai harc a fasizmus ellen.

Ifjúkori műveiben'“’ „időtlenül” vetette fel a kérdéseket, míg későbbi műveiben ugyanazok a problémák már mélyen a társadalomban gyökereznek. József, mintha az ifjúkori „Antonio Kröger“ folytatása lenne, József útja a göröngyös ösvényről az emberi közösségbe vezet.

Thomas Mann realista, habár regényrészletei és meseszövése nem mindig mozog a hétköznapi élet peremén, de a tartalom sohase hagyja fel a valóság határait.

A hitleri uralom borzalmas "éveiben csak egyetlen egy könyvet írt „Lotte Weimarban” címen. Ebben a könyvében Goethe alakja személyesíti meg a német polgárság haladó erőit, szinte megható, hogy mennyire igyekszik tisztogatni Németország becsületét. Ez a Goethe-regény vigaszdal népe számára, amely a fasizmus örvényébe vetette magát és egyúttal intő figyelmeztetés is.

Thomas Mann kereste a közeledést a munkásokhoz, nemcsak mint parlamenti koalícióhoz. Ő maga tudatában van annak, hogy Dr. Faustus című regényét nem lehet befejezni, a könyv tárgya tovább szövődik.

Több mint harminc éve a reakció, elsősorban a. német imperialista reakció elleni harc engesztelhetetlen részvevője. Már 1922-ben szembefordult a nacionalista mozgolódásokkal, hitet tesz a demokrácia eszméi mellett. Már ésirájában leleplezi a hitlerista barbarizmust. Hitler hatalomrajutása után Thomas Mann külföldön telepedett le és kettőzött erővel folytatta harcát a német fasizmus ellen. Egész Európában felolvasásokat tart, mozgósít, és az antifasiszta harc egyik fáradhatatlan lelkesítője.

A második világháború idejéh bátran leleplezi a nyugati hatalmak cinkos együttműködését, mind gyakrabban felemeli a hangját az antibolse- vizmus ellen.

Felháborodással fordul az Egyesült Államok politikája ellen és Mac Carthy indexére kerül. Egy évtizede hangoztatja, hogy „Az antibolseviz- mus századunk alapvető ostobasága“. Esküdt ellenfele a nyugatnémet remi- militarizálásnak. Nemrég megjelent a Schiller-ünnepségeken Weimarban és fiatalosan csengő hangján világos és egyértelmű vallomást tett a szabadság és a német egység gondolata mellett. Szenvedélyes szavakkal ostorozta az amerikai háborús uszítok politikáját.

Thomas Mann ma a béke, az egységes demokratikus Németország megteremtésének következetes harcosa. A weimari Schiller ünnepségen tartott ünnepi beszédjében így fordult a német néphez:

„Amikor 1859 novemberében Schiller századik születésnapját ünnepelték, a lelkesedés viharában egyesült Németország. Akkor, mint mondják a történelemben példátlan látvány tárult a világ elé: a mindig széttépett német nép költője nevével zászlaján, szoros egységbe zárkózott. Nemzeti ünnep volt ez — legyen az most a miénk is. A természetellenes politikai helyzet ellenére érezze egynek magát a kettéosztott Németország az ö nevében”. ' M. M.

Két természetrajzi, film melyet ifjúságunk

figyelmébe ajánlunk

Filmszínházaink vásznain napok óta két természetrajzi film fut, melyek nemcsak kellemes szórakozást nyújtanak, hanem komoly nevelő hatásuk is van. Mind a kettő színes film. Az egyik hazai filmgyártásunk műve, címe: „A Tátra virágai”, a másik magyar fii: „Gyöngyvirágtól lombhullásig.’’

„A Tátra virágai” című film, melyet Karol Skripsky írt és rendezett és melyet Andrasovan Tibor hangulatos zenéje fest alá, a szlovák tudományos filmek egyik legértékesebbje. Szlovákia legfestőibb részébe, a Magas Tátra bércei közé viszi el a nézőt és bemutatjá a Tátra bolyhos, színpompás virágait az enciántól a havasi gyopárig. Látjuk, hogy dacol a tátrai virág a természettel és látjuk, hogy győzedelmeskedik a hómezők holt dermedtsége felett a viruló élet. Hiszen a gyön-_ ge tátrai virág erős jégpáncélt tör át, amig kidughatja lila fejét. Hiába jönnek a tomboló viharok, az alattomos ködhullámok, a nyár folyamán a virág mégis teljes színpompájában virít. A Magas Tátra flórája igen értékes és ennek tudományos filmbemutatója valóban joggal tart számot a - dolgozók legszélesebb rétegeinek érdeklődésére.

A film azonban nemcsak a virágok életét mutatja be, de a színpompás felvételek pergése közt azt a környezetet is, amelyben a virágok élnek. Látjuk a bércek közt szökel- lő zergenyájat, amint a kövér havasi legelőt keresi, látjuk az odvábái fürgén kibúvó mormotát, amint két- lábra állva fütyül, látjuk a tengerszemek kristálytiszta vizét és a pompás bérceket, melyeket a legforróbb nyárban is övez a hó hermelin palástja. Kár, hogy a film nem mondja be minden virágnak a nevét és par szavas ismertetését. így nevelő hatása, még teljesebb lenne. Azokban így is sokat tesz a szocialista nevelés terén, mert részint kedves, kellemes formában teszi megközelíthetővé a természetrajzot, másfelől erős hazaszeretetre nevel. Fiataljaink megérezték ennek a filmnek az értékét, és máris nagy számban látogatják filmszínházainkat, amikor ez a film fut.

A másik film „Volá les” cím alatt fut, az eredeti magyar címe: „Gyöngyvirágtól lombhulíásig”. Dr. Homoki Nagy István filmje ez, melyet a magyar kritika elismeréssel fogadott. A film a Szekszárd meUetti gemencei erdő állatállományát mutatja be színes képek lebilincselő változatában. Látjuk itt a dunamenti erdőség minden jellegzetességét kora tavasztól késő Őszig, a büszke parlagi sastól kezdve, a madárfészek

* ---------------- + ---------------után kutató erdei siklóig. Látjuk a magyar madárvilág ritkaságát a fekete gólyát, amely a Duna holt ágaiban tanyáz, a törvényileg védett kerecsen!/ sólymot, a csirkerablásra induló vörös rókát, a vaddisznót, amely csíkos kicsinyei védelmében a sűrűbe csalja és megtépázza a kóbor kutyát. Látjuk a héját, amint lecsap a fácán fiókára, a karcsúlábú gémet, a ragadozók esküdt ellenségét a vadász uhut, a szarvasbikát, amely az őszi bögés idején elűzi az összes gyengébb bikát, a Duna fenekét súroló bajuszos ícecsegét, mely kicsit a cápára, kicsit az őshalra emlékeztet. És végül látjuk azt, aki mindezt uralja, a kőszáli sast karján hordó embert, a vadászt. A film kiterjed arra is, hogy bemutatja az erdő legapróbb lényeit is, az énekes madarakat, a lepkéket, a rovarokat, sőt még a szút is. A film elejétől végig lebi'incselő és nem egy mozilátogato többször is megnézte ezt a filmet, az ifjúság pedig tömegesen látogatja ezt is.

Ennek a filmnek is igen nagy a nevelő hatása, mert a nézőket megismerteti a dialektikus materializmus törvényszerűségével, a szomszédos magyar népidemokrácia állatvilágának megismretetésével pedig egymás országának kölcsönös szeretetére neveli.

MARTONVÖLGYI LÁSZLÓ

Alakulatunk kultúréletéből

Lassan már hét hónapja, hogy néphadseregünk katonái vagyunk. Ez még nem nagy idő, de ha visszatekintünk kulturális téren végzett munkánkra, megállapíthatjuk, hogy már jó eredményeket és szép sikereket értünk el. Az első hónapok kezdeti nehézségei nem riasztottak el bennünket a további munkától. Még a tél folyamán megszerveztük az énekkart. Haspra elvtárs az énekkar vezetője jó szervezőnek bizonyult, és aránylag rövid idő alatt lelkes munkánk eredménye énekkarunk sikere volt. Már több ízben léptünk fel Nagyidán és a környező falvakban. A kezdeti sikerekkel nem elégedtünk meg és elhatároztuk, hogy kibővítjük kultúr- csoportunkat. A kultúrgárda iránjítá- sát Cufalik elvtárs vette kezébe, és „Hadsereg a népért” jelszó alatt bejártuk a Kassa-környéki falvakat, hogy becsületes munka után, kellemes szórakozást nyújtsunk a falusi dolgozóknak.

De itt sem álltunk meg. Vágyunk az volt, hogy létrehozzuk egységünk fúvószenekarát. Itt komoly nehézségeink voltak, mert itt csupán négy

elvtárs játszott hangszeren, négy ember pedig nem alkothat zenekart. Nagy tanulni akarással még öt elv- társ csatlakozott a zenekarhoz. Kezdetben bizony hallgatni is rossz volt őket. Többek között Jelinek elvtársat, aki klarinétén tanult, gyakran kigúnyolták, de ő nem adta fel a reményt és szorgalmasan gyakorolt a többi elvtársakkal. Daniel elvtárs a zenekar veztöje nagy gondot fordít a kezdő elvtársak tanítására. Naponként gyakoroltat és munkájuk eredményes volt. Rövid idő alatt jól megtanultak hangszerükön játszani. Zenészeinket a környező falvak ifjúsága már jcrt ismeri és mindenütt szeretettel várják őket.

Az elmúlt napokban zenekarunk ellátogatott a magyar határmentén fekvő Migléc községbe. Katonazenckar ebben a kis faluban még sohasem játszott és ezért nagy volt az érdeklődés. Már a koradélutáni órákban megtelt a kultűrház. Itt volt a falu apraja-nagyja. Műsorunkat nagy megelégedéssel fogadták. A legnagyobb sikert a zenekar aratta, amely a késő esti órákig szórakoztatta az ifjúságot.

Kulturális tevékenységünk azonban nemcsak ebben merül ki. Lehetőségeink vannak az általános és a szakmai művelődésre is. Jől felszerelt könyvtár áll katonáink rendelkezésére, ahol a szépirodalmi és' a politikai kötetek mellett megtaláljuk a természettudományi, földrajzi, kémiai és egyéb szakkönyveket is. Jelenleg a Fucsík-jelvény megszerzéséhez szükséges könyveket olvassuk. Azok __ az elvtársak, akik nem tudnak jól szlovákul, külön szlovák nyelvtanfolyamot látogatnak. Itt dicséretet érdemel Fi- lo Gyula elvtárs, aki a tanfolyam e- gyik legszorgalmasabb hallgatója és már csaknem teljesen beszéli a szlovák nyelvet.

Azt, hogy határtalan lehetőségeink vannak a politikai, kulturális és sport fejlődése terén, legjobban igazolják a tények. A mi néphadseregünk katonái ezt azzal hálálják meg, hogy kiválóan elsajátítják a harcászat tudományát, hoqy szépülő hazánkat megvéd- hessük az esetleges imperialista támadással szemben.

Bartha Vilmos, közkatona

ban, és cigarettázik. A kép másik oldalán a háttérben egy tábori konyha látható, teljes üzemben. ,

— Nahát, Svejk, mi van magával? — kérdezte Berni? hadbíró, miután ad akta tette a telefonogrammot. — Mit. követett el? Hajlandó vallani, vagy vár, amíg megszerkesztik a vádiratot? így ez nem megy tovább. Ne higyje, hogy olyan bíróság előtt van, ahol valami hülye civilek vizsgálják ki az ügyét. Ez itten hadbíróság, k. u. k. Militergericht. A. szigorú és igazságos büntetéstől magát csak egy mentheti meg: a töredelmes vallomás.

Bernis hadbírónak megvolt a maga egyéni módszere, ha elvesztette a vádanyagot. Mint látjuk, nem volt ebben semmi különös, tehát nem is szabad csodálkoznunk, hogy az ilyen vizsgálatok és kihallgatások eredménye minden esetben egyenlő volt a nullával.

S ilyenkor Bernis hadbíró oly éleselméjűnek érezte magát, hogy ha nem is volt semmilyen anyaga a vádlott ellen, ha nem is tudta, hogy mivel vádolják és miért ül itt a fogházban, a kihallgatásra elövezetett egyén viselkedéséből és fizimiskájából mindig kikombinálta, hogy az illetőt miért is csukhatták le.

Éleslátása és emberismerete oly hatalmas volt, hogy egy cigányt, aki néhány tucat kincstári ing ellopása miatt került a fogházba az ezredétől (ahol a raktáros mellett teljesített szolgálatot!) politikai bűncselekményekkel vádolta meg: Bernis szerint a cigány valami kocsmában azt magyarázta a katonáknak. hogy a cseh korona országaiból és Szlovákiából független nemzeti államot kell alakítani egy szláv királlyal az élén.

— Mindenről dokumentum van a kezünkben, — mondta a szerencsétlen cigánynak — most már csak az hiányzik, hogy maga bevallja,' melyik kocsmában mondta ezeket, melyik ezredből voltak a katonák, akik hallgatták, és mikor történt az egész. _

A szerencsétlen cigány kitalált egy dalti- mot, egy kocsmát és egy ezredet is. amelyhez állítólagos hallgatói tartoztak, majd kihallgatás után egyszerűen megszökött a helyőrségi fogházból. ,

_ Maga semmit se akar bevallani — mondta Bernis hadbíró, miután Svejk hallgatott, mint a sír — maga nem akarja megmondani, hogy miért van itt, hogy miért csukták Te. Nekem legalább megmondhatná, mielőtt én mondom meg magának. Még egyszer figyelmeztetem. hogy valljon be mindent .Jobb lesz magának, mert így megkönnyíti a vizsgálatot és akkor enyhébb lesz az Ítélet. Ez nálunk is éppen úgy van, mint civileknél.

— Alázatosan jelentem, — szólalt meg Svejk jámbor hangja, — hogy én mint lelenc vagyok itt a fogházban.

— Hogy érti ezt?

— Alázatosan jelentem, hogy pofonegyszerű módon meg tudom magyarázni. A mi utcánkban van szenesember, ennek volt egy teljesen ártatlan kétéves kisfia, és az egyszer gyalog elcsavargott a Vinohradyból egészen Libefíbe. ahol aztán egy rendőr megtalálta a járdán ülve. így be is vitte ezt a kisfiút a kapitányságra, és ott ezt. a kétéves gyermeket le is csukták. Amint látni tetszik, ez a kisfiú teljesen ártatlan volt, és mégis le volt csukva. És ha beszélni tudott volna és valaki megkérdezte volna tőle, hogy miért ül ottan, ő se tudta volna. És az én esetem is valami ilyesféle. Én is egy lelenc vagyok.

A hadbíró éles pillantása beröpülte Svejk alakját és arcát, majd hajótörést szenvedett rajta. Oly mérhetetlen közöny és ártatlanság sugárzott ennek az elébe állított lénynek minden porcikájából, hogy Bernis izgatottan fel és alá kezdett járkálni az irodában. ^ ha nem ígérte volna meg a tábori lelkésznek, hagy elküldi neki Svejket, az ördög tudja, mi történik a derék katonával.

Végül azonban Bernis megállt az asztal mellett.

— Idehálgasson, — mondtar Svejknek, aki egykedvűen bámult maga elé — ha még egyszer találkozom magával, azt maga meg fogja emlegetni. Vezessék el!

Miután Svejket visszavitték a tizenhatosba, Bernis hadbíró behivatta Slavik stábfoglárt.

— További utasításig — mondta kurtán — Svejk a Katz tábori lelkész úr rendelkezésére van bocsátva. Kiállítani az elbocsátó papír- .jait, és két emberrel átkisértetni a tábori lelkész. úrhoz.

— Meg kell büincselni az útra, főhadnagy úr?

A hadbíró ököllel az asztalra ütött:

— Maga ökör. Világosan megmondtam magának, hogy kiállítani az elbocsátó' papírjait

S mindaz, ami a hadbíró lelkében a nap folyamán felgyülemlett, Linhurt kapitánu és Svejk, most szökőár qyanánt zúdult ki a stáb- foglárra, és ezekkel a szavakkal fejeződött be:

— Most már érti, hogy maga egy koronás ökör?

Bár így csak királyokkal és császárokkal lehet beszélni, az egyszerű stábfoglár, e koronázatlan fő, mégsem volt megelégedve. Ahogy kilépett a hadbírótól, belerúgott a „gangosba”, a folyosót takarító fogolj/ba.

Ami Svejket illeti, a stábfoglár úgy vette, hogy Svejknek legalább még egy éjszakát a fogházban kell töltenie, hadd legyen még valami élvezete.

Egy helyőrségi fogházban eltöltött éjszaka mindig kedves emlék.

A „tizenhatos” mellett volt az „egyes”, egy sötét lyuk, a magánzárka, s ezen az éjszakán is kihallatszott onnét valami üvöltés, egy lecsukott katonáé, akinek Éepa őrmester holmi fegyelmi vétség miatt a bordáit törö- gette, Slavik stábfoglár parancsára.

Mikor az üvöltés elcsendesült, a tizenhatosban csak a tetvek pattogása hallatszott, ahogy a tetvészkedő foglyok újjal közé kerültek.

Az ajtó fölött egy falmélyedésben petróleumlámpa állt, védőráccsal, gyér világosságot árasztott és füstölt. A petróleumszag elvegyült a mosdaúan emberi testek természetes kigőzölgésével, a kübli szagával, minthogy a kübli felszíne minden használatkor megbolydult és újabb bűzhullámot bocsátott ki a „tizenhatosba".

A rossz táplálkozás mindenkinél emésztési zavarokat okozott és a legtöbben szelekkel kínlódtak, kiengedték az éjjeli csendbe, s ilyen jelzőhangokkal válaszolgattak egymásnak, különböző tréfák közepette.

A folyosókról behallatszott az őrök kimért lépése, néha kinyílt az ajtón a kukkantó fedele, és a smasszer benézett.

A középső priccsen egy fogoly csendesen mesélt valamit:

— Mielőtt a szökést megpróbáltam, hogy aztán idehoztak hozzátok, a tizenkettesben voltam. Ott a könnyebbeket tartják. Egyszer behoztak oda nekünk egy embert, valahonnan vidékről. Ez a derék ember tizennégy napot kapott, mert katonákat fogadott be éjszakára. Előbb azt hitték, hogy valami összeesküvés, de aztán kiderült, hogy pénzért csinálta. A legeslegkönnvébbek közé kellett volna csukni, de mert ottan már tele volt a cetta, hát mihozzánk került. Nahát, hogy ez mi mindent hozott magával hazulról, és még miket küldtek neki be, mert valahogy meg volt engedve

neki, hogy saját koszton legyen és pótlást hozasson. Még a dohányzás is meg volt neki engedve. Volt két sonkája, egy olyan óriási kenyere, mint a malomkő, tojása, vaja, cigarettája, dohányja, na szóval, amit csak el tud képzelni az ember, minden volt i’ele két batyuban. És ez a pasas úgy gondolta, Iwgy neki egyedül kell bezabálni az egészet. Saját magától nem adott semmit, hát kezdtünk neki kunverálni, hogy osztozzon velünk, ahogy a többiek is osztoztak, mikor kaptak valamit, de ez egy zsugori pofa tolt. azt mondja, nem lehet, ő tizennégy napig le lesz csukva és hogy elrontaná a gyomrát a káposztától, meg a rothadt krumplitól, amit menázsiba kapunk. Azt mondja, nekünk adja az egész menázsi- ját, arra ö nem reflektál, osztozkodjunk rajta vagy pedig sorra kapja meg mindig egy másik. Én mondom, olyan egy finom ember volt, hogy még a küblire se akart ráülni, is inkább várt másnapig, hogy séta közben végezhesse el dolgát az udvari latrinán. Ügy el volt kényeztetve, hogy mindennek a tetejébe még klozetpapírt is hozott magával. Azt mondtuk neki, hogy teszünk a porciójára, és csak szívtuk a fogunkat egy napig, kettőig, háromig. A pasas meg zabolta a sonkát, kente a vajat a kenyérre, hámozta a keménuto- jásokat, szóval élt, mint hal a vízben. Szíttá a cigarettákat, de egy slukkot se akart adn senkinek. Azt mondja, nekünk nem szabad cigarettázni, és ha a smasszer meglátja, hogy ad egy slukkot, akkor őt lecsukják. Mondom, szívtuk a fogunkat három napig. A negyedik éjszaka aztán csináltunk valamit. Reggel felébred a pasas, ja és elfelejtettem mondám, hogy ez minden reggel, délben és este zabáját előtt imádkozni szokott, de naguon sokat. Most is kiimádkozza magát aztán keresi a. prices alatt a batyuit. Na ja, a batyuk, tt is voltak, csakhogy összemente, ráncosán, mint. az aszaltszilva. Elkezdett ordítozni, hogy óiét meglopták, hogy csak a klozetpapírt hagyták meg neki. Aztán vagy öt percig azt hitte, hogy csak viccelünk vele és eldugtuk valahová. Azt mondja még egészen vidáman: „Tudom én, nagy csibészek vagytok, tudom, hogv visszaadjátok, dehát ügyesen csináltátok, azt mag kell adni." Volt köztünk egy hbeni fiú. ez azt mondja neki: „Tudja miit, tessék bebújni a takaró alá és tízig számolni. Aztán tessék megnézni a batyuit.” A pa- (Folytatása következik)